10.6.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 175/28
Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által 2014. március 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Direktor na Direktsia „Migratsia” pri Ministerstvo na vatreshnite raboti kontra Bashir Mohamed Ali Mahdi.
(C-146/14. sz. ügy)
2014/C 175/35
Az eljárás nyelve: bolgár
A kérdést előterjesztő bíróság
Administrativen sad Sofia-grad
Az alapeljárás felei
Felperes: Direktor na Direktsia „Migratsia” pri Ministerstvo na vatreshnite raboti
Alperes: Bashir Mohamed Ali Mahdi
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1)
Úgy kell e értelmezni a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16 i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1) az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. és 47. cikkével, valamint a bírósági felülvizsgálathoz és a hatékony [bírói jogvédelemhez] való joggal összefüggésben értelmezett 15. cikkének (3) és (6) bekezdését, hogy
a)
abban az esetben, ha a közigazgatási hatóság valamely tagállam nemzeti joga alapján havonta köteles felülvizsgálni az őrizetben tartást anélkül, hogy kifejezetten köteles lenne közigazgatási intézkedést elrendelni, és a nemzeti bíróságnak hivatalból meg kell küldenie a kitoloncolási akadályok miatt az első őrizet jogszabályban meghatározott maximális időtartamát meghaladóan őrizetben tartott harmadik országbeli állampolgárok jegyzékét, a közigazgatási hatóság köteles arra, hogy az első őrizetről szóló, egyedi határozatban meghatározott időszak lejártakor az őrizetben tartásnak az őrizetben tartási időszak meghosszabbítására vonatkozóan az uniós jogban rögzített indokokra figyelemmel történő felülvizsgálatára irányuló kifejezett intézkedést rendeljen el, vagy az érintettet szabadon bocsássa?
b)
abban az esetben, ha a tagállam nemzeti joga olyan hatáskört ír elő a nemzeti bíróság számára, amelynek keretében az első őrizetnek a nemzeti jogban rögzített maximális időtartamának a lejártát követően el kell rendelnie az őrizetben tartási időszak kitoloncolás céljából történő meghosszabbítását, vagy az őrizetet kevésbé kényszerítő intézkedéssel kell felváltania, vagy el kell rendelnie a harmadik országbeli állampolgár szabadon bocsátását, a nemzeti bíróságnak olyan helyzetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, meg kell vizsgálnia az őrizetben tartás felülvizsgálatára irányuló, az őrizetben tartási időszak meghosszabbítása szükségességének és a meghosszabbítás időtartamának jogi és ténybeli indokait feltüntető intézkedés jogszerűségét oly módon, hogy érdemben határoz az őrizet fenntartásáról, felváltásáról vagy az érintett szabadon bocsátásáról?
c)
e rendelkezések lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy az őrizetben tartási időszak meghosszabbításának uniós jogban rögzített indokaira figyelemmel megvizsgálja az őrizetben tartás felülvizsgálatára irányuló, csak azon indokokat feltüntető intézkedés jogszerűségét, amelyek miatt a harmadik országbeli állampolgár kitoloncolásáról szóló határozat nem hajtható végre, oly módon, hogy kizárólag a közigazgatási hatóság által előadott tények és előterjesztett bizonyítékok, valamint a harmadik országbeli állampolgár által előadott kifogások és tények alapján határoz érdemben a vitában az őrizet fenntartásáról, felváltásáról vagy az érintett szabadon bocsátásáról szóló határozat útján?
2)
Az olyan helyzetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, úgy kell e értelmezni a 2008/115 irányelv 15. cikkének (1) és (6) bekezdését, hogy olyan indokként, amely az uniós jog szempontjából az irányelv 15. cikkének (6) bekezdésében szereplő mindkét esetet felöleli, megengedett a nemzeti jogban rögzített azon önálló őrizetmeghosszabbítási indok, hogy „az érintett nem rendelkezik személyazonosító okmánnyal”, ha a tagállam nemzeti joga szerint az említett körülmény alapján megalapozottan feltételezhető, hogy az érintett meg fogja kísérelni a kitoloncolási határozat végrehajtásának meghiúsítását, ami másfelől a szökés veszélyét jelenti e tagállam joga szerint?
3)
Az olyan helyzetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, úgy kell e értelmezni a 2008/115 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének a harmadik országbeli állampolgárok emberi jogainak és méltóságának tiszteletben tartására, valamint az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó (2) és (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett a) és b) pontját és (6) bekezdését, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a szökés megalapozott veszélyére való következtetést azon körülmények alapján, hogy az érintett nem rendelkezik személyazonosító okmánnyal, illegálisan lépte át az államhatárt, és úgy nyilatkozik, hogy nem kíván visszatérni származási országába, jóllehet korábban az országába való önkéntes visszatérésről szóló nyilatkozatot töltött ki, és helyes adatokat szolgáltatott személyazonosságáról, ha e körülmények a kiutasítási határozat címzettje esetében fennálló, az irányelv értelmében vett „szökés[i] veszély[…]” fogalmába tartoznak, amely fogalmat a nemzeti jog a tények alapján fennálló, arra vonatkozó megalapozott feltételezésként határozza meg, hogy az érintett meg fogja kísérelni a kiutasítási határozat végrehajtásának meghiúsítását?
4)
Az olyan helyzetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, úgy kell e értelmezni a 2008/115 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének a harmadik országbeli állampolgárok emberi jogainak és méltóságának tiszteletben tartására, valamint az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó (2) és (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett a) és b) pontját és (6) bekezdését, hogy
а)
a harmadik országbeli állampolgár nem működik együtt a származási országába való kiutasításáról szóló határozat végrehajtásának előkészítésében, ha származási országa nagykövetségének egyik tisztviselője előtt szóban úgy nyilatkozik, hogy nem kíván származási országába visszatérni, jóllehet korábban az önkéntes visszatérésről szóló nyilatkozatot töltött ki, és helyes adatokat szolgáltatott személyazonosságáról, és hogy késlekedik a dokumentumok valamely harmadik országtól való beszerzése, és ésszerű lehetőség látszik a kiutasítási határozat végrehajtására, ha e körülmények között a származási ország nagykövetsége nem állítja ki az érintett származási országába való utazásához szükséges okmányt, jóllehet igazolta az érintett személyazonosságát?
b)
abban az esetben, ha a kitoloncolási határozat végrehajtása ésszerű lehetőségének hiánya miatt szabadon bocsátják azt a harmadik országbeli állampolgárt, aki nem rendelkezik személyazonosító okmánnyal, illegálisan lépte át az államhatárt, és úgy nyilatkozik, hogy nem kíván visszatérni származási országába, abból kell kiindulni, hogy a tagállam köteles kiállítani az érintett jogállására vonatkozó ideiglenes okmányt, ha a származási ország nagykövetsége e körülmények között nem állítja ki az érintett származási országába való utazásához szükséges okmányt, jóllehet igazolta az érintett személyazonosságát?
(1) HL L 348., 98. o.
Full & Egal Universal Law Academy