16.6.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 184/19
2014. április 11-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Görög Köztársaság
(C-180/14. sz. ügy)
2014/C 184/23
Az eljárás nyelve: görög
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: M. Patakia és M. van Beek)
Alperes: Görög Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság, mivel nem írt elő és/vagy nem alkalmazott 48 órát meg nem haladó maximális heti munkaidőt, és nem biztosított minimális napi és heti pihenőidőt, sem kompenzáló pihenőidőt, amelynek közvetlenül a kompenzálandó munkaidőt kell követnie, nem teljesítette a 2003/88/EK irányelv (1) 3., 5. és 6. cikkéből eredő kötelezettségeit;
—
a Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A 2003/88 irányelv a munkavállalók egészségének és biztosításának védelme céljából közös minimálszabályokat állapított meg a munkaidő-szervezés tekintetében, meghatározva a maximális heti munkaidőt (6. cikk), valamint a minimális napi és heti pihenőidőt (ugyanezen irányelv 3., 5. és 6. cikke).
2.
Görögország az irányelvet a belső jogba, a közegészségügyben dolgozó orvosok tekintetében egyaránt, a 88/1999. sz. köztársasági elnöki rendelettel ültette át. Az orvos-gyakornokok tekintetében Görögország az irányelvet pedig a 76/2005 köztársasági elnöki rendelettel ültette át.
3.
Ezt követőn mindazonáltal Görögország elfogadott számos olyan jogszabályi rendelkezést, amelyek felfüggesztették az átültető normák alkalmazását a közegészségügyben alkalmazott orvosok vagy orvos-gyakornokok tekintetében.
4.
Ezen túl, a Bizottsághoz görög orvosok tíz különböző szövetsége által benyújtott panaszokból kitűnik, hogy e munkavállalóknak a nemzeti szabályozás alapján, de a gyakorlatban is, átlagban heti 60 – 72 órát (alkalmazásban álló orvosok), illetve 71 – 93 órát (orvos-gyakornokok) kellett dolgozniuk. Rendszeresen kötelesek voltak továbbá munkahelyükön megszakítás nélkül akár 32 órát dolgozni.
5.
Ezt követően kollektív megállapodást kötöttek, továbbá kibocsátották a 37542009. és 3868/2010. sz. törvényt, amelyek átveszik az említett kollektív megállapodás rendelkezéseit. A nemzeti törvény továbbra sem határoz meg tényleges korlátozást azon maximális munkaidő tekintetében, amelynek során az említett munkavállalók kötelezhetők a munkavégzésre, amennyiben úgy rendelkezik, hogy – rendes feladataikon túl – a ,„a nemzeti egészségügyi rendszer kórházi orvosai, az egyetemi orvosok és a szakképzésben részt vevő orvosok ellátják a kórházak és egészségügyi központok zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen ügyeleteket”.
6.
Ezen felül e rendelkezések gyakorlatban történő alkalmazásával nincs biztosítva a minimális napi és heti pihenőidő, mivel egyrészt nem ismerik el munkaidőnek az ügyelet minden típusát, másrészt nem vezettek be egyenértékű kompenzáló pihenőidőt, amelyeket közvetlenül a kompenzálandó plusz munkaidőt követően kellene biztosítani.
7.
A fenti szabályozás és gyakorlat súlyosan eltér a 2003/88 irányelv minimum-követelményeitől, és sérti annak 3., 5. és 6. cikkét.
(1) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.).
Full & Egal Universal Law Academy