25.8.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 282/17
A Törvényszék (kilencedik tanács) T-226/12. sz., Lidl Stiftung & Co. KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2014. február 27-én hozott ítélete ellen a Lidl Stiftung & Co. KG által 2014. május 7-én benyújtott fellebbezés
(C-224/14. P. sz. ügy)
2014/C 282/23
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Lidl Stiftung & Co. KG (képviselők: M. Wolter, M. Kefferpütz, A. K. Marx ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2014. február 27-én hozott ítéletét (T-226/12. sz. ügy);
—
abban az esetben, ha a fellebbezést megalapozottnak találja, helyezze hatályon kívül az OHIM első fellebbezési tanácsának 2012. március 21-i határozatát (R 2380/2010-1. sz. ügy), ahogyan azt a Törvényszék előtti eljárásban kérték;
—
az OHIM-ot mint a Törvényszék előtti eljárás alperesét kötelezze a Törvényszék előtti eljárásban és a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezési kérelmében a Lidl Stiftung & Co. KG a megtámadott ítélettel szemben három jogalapra hivatkozik:
1)
a közösségi védjegyrendelet (1) 42. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértése, valamint a közösségi védjegyrendelet végrehajtásáról szóló rendelet (2) 22. szabálya (3) és (4) bekezdésének megsértése, mivel a Törvényszék tévesen értelmezte az ellentartott védjegy e rendelkezések értelmében vett tényleges használatának bizonyítására vonatkozó követelményeket;
2)
a közösségi védjegyrendelet 15. cikke (1) bekezdésének megsértése, annak 42. cikke (2) és (3) bekezdésével összefüggésben, mivel a Törvényszék tévesen értelmezte az ellentartott védjegy lajstromozott alaktól eltérő formában történő használatának a rendelet 15. cikke (1) bekezdése értelmében vett tényleges használatnak való minősülésére alkalmazandó követelményeket;
3)
a közösségi védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel a Törvényszék tévesen értelmezte az összetéveszthetőség értékelésére vonatkozó követelményeket.
A főbb érvek a következőképpen foglalhatók össze:
Az 1. jogalapot illetően, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a fellebbezési tanács három régebbi fotót, és néhány számlát olyan – szilárd és objektív – bizonyítékoknak minősített, amelyek elegendőek az ellentartott védjegy tényleges használatának bizonyítására, különösen a használat jellegét illetően.
A 2. jogalapot illetően, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a közösségi védjegyrendelet 15. cikke (1) bekezdésének kivételes jellegét, amely rendelkezést a jogbiztonság és a kiszámíthatóság érdekében szigorúan és megszorítóan kell értelmezni, és amely szerint a védjegy elemeit annak lajstromozott formájának megfelelően kell értékelni. A Törvényszék így tévesen alkalmazta a jogot, amikor helybenhagyta a fellebbezési tanács azon megállapítását, hogy a védjegy használt formája tényleges használatnak minősül, mivel az nem változtatott az ellentartott védjegy lajstromozott alakjának megkülönböztető képességén, hiszen a fellebbezési tanács nem vette figyelembe az ellentartott védjegy valamennyi elemét.
A 3. jogalapot illetően, a Törvényszék tévesen értelmezte a közösségi védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel a fellebbezési tanácsnak a megjelölések hasonlóságával és az összetéveszthetőséggel kapcsolatos megállapításainak értékelése során nem vette kellőképpen figyelembe azt, hogy először is, a jelen esetben az érintett közönség figyelmének szintje elég magas, másodszor, hogy az átlagos fogyasztó a védjegyet általában egészében észleli és nem vizsgálja annak egyes elemeit külön-külön, harmadszor pedig, hogy a megjelölések hasonlóságának értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elem alapján, ha a védjegy többi eleme elhanyagolható. Ha e szempontokat megfelelőképpen figyelembe vette volna, akkor az összetéveszthetőség fennállása nem lett volna megállapítható.
Így, mivel a megtámadott ítélet nincs összhangban a közösségi védjegyrendelet rendelkezéseivel, a Lidl Stiftung & Co. KG annak hatályon kívül helyezését kéri.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.)
(2) A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995., L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.)
Full & Egal Universal Law Academy