7.7.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 212/20
A Törvényszék (hatodik tanács) T-91/11. sz., InnoLux Corp., korábban Chimei InnoLux Corp. kontra Európai Bizottság ügyben 2014. február 27-én hozott ítélete ellen az InnoLux Corp., korábban Chimei InnoLux Corp. által 2014. május 8-án benyújtott fellebbezés
(C-231/14. P. sz. ügy)
2014/C 212/23
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: InnoLux Corp., korábban Chimei InnoLux Corp. (képviselők: J.-F. Bellis ügyvéd és R. Burton solicitor)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az helybenhagyja a vitatott határozatban a fellebbező kínai és tajvani gyárain belül az LCD-kijelzők cégcsoporton belüli szállításainak értéke alapján az InnoLuxszal szemben kiszabott bírságot;
—
semmisítse meg a Bizottság határozatát annyiban, amennyiben az a fellebbező kínai és tajvani gyárain belül az LCD-kijelzők cégcsoporton belüli szállításainak értéke alapján szab ki az InnoLuxszal szemben bírságot;
—
következésképpen csökkentse 173 millió euróra az InnoLuxszal szemben kiszabott bírságot; és
—
a Bizottságot kötelezze ezen eljárás összes költségének viselésére, ideértve a Törvényszék előtti eljárás költségeit is.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
Első jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a fellebbező kínai és tajvani gyárain belül az LCD-kijelzők cégcsoporton belüli szállításai az EUMSZ 101. cikk és az EGT 53. cikk hatálya alá tartoznak pusztán azon ténynél fogva, mivel a számítógépek képernyőit, amelyekbe a szóban forgó gyárakban az LCD-kijelzőket összetevőként beépítik, a fellebbező értékesíti az EGT-ben.
E jogalap a következő érveken alapul:
a)
A jogsértésnek a vitatott határozatban való megállapítása csak az LCD-kijelzők EGT-ben való szállításaira terjed ki, függetlenül attól, hogy azokat harmadik személyeknek értékesítik, vagy a csoporton belül szállítják, és nem tesz különbséget a vertikálisan integrált kartellrésztvevők által végzett csoporton belüli szállítások között aszerint, hogy e résztvevők egyetlen vállalkozást alkotnak-e azzal a vevővel, amelyhez kapcsolódnak, vagy sem;
b)
Az ún. „feldolgozott termékek útján megvalósuló EGT-beli közvetlen eladások” fogalmának használata ellentmond az „Europa Carton”-ítélet alapjául szolgáló elvnek, amely szerint a csoporton belüli szállításokat pontosan ugyanúgy kell kezelni, mint a harmadik személyeknek történő értékesítéseket;
c)
Ellentétes a „fapép I”-ítéletben kialakított végrehajtási elmélettel az EUMSZ 101. cikknek és az EGT 53. cikknek az EGT-n kívüli LCD-kijelzőszállításokra való alkalmazása;
d)
Az ún. „feldolgozott termékek útján megvalósuló EGT-beli közvetlen eladások” fogalma jogellenesen kizárja az EUMSZ 101. cikk és az EGT 53. cikk hatálya alól az LCD-kijelzőkre vonatkozó azon ügyleteket, amelyekre az EGT-ben kerül sor, és amelyek korlátozzák a versenyt, éspedig olyan érvelés alapján, amelyet e Bíróság a „Commercial Solvents”-ítéletben kifejezetten elutasított;
e)
Az uniós versenyjognak az ún. „feldolgozott termékek útján megvalósuló EGT-beli közvetlen eladások” fogalmának használatából eredő területen kívüli alkalmazása a vállalkozások kettős szankcionálásának és a más versenyhatóságokkal való hatásköri összeütközésnek a veszélyével jár.
2.
Második jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az ún. „feldolgozott termékek útján megvalósuló EGT-beli közvetlen eladások” kategóriának a bizottsági határozat minden egyes címzettje csoporton belüli LCD-kijelzőszállításaira való alkalmazhatóságát a Bizottság „ugyanazon objektív kritériumok alapján” értékelte, miközben mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbező által felhozott összes, az alkalmazott kritérium relevanciáját, objektivitását és koherenciáját vitató jogalapot, nevezetesen azt, hogy azok egyetlen vállalkozást alkotnak-e azon vevőkkel, amelyekhez kapcsolódnak.
E jogalap a következő érveken alapul:
a)
Az, hogy a vitatott határozat vertikálisan integrált címzettjei egyetlen vállalkozást alkotnak-e azon vevőkkel, amelyekhez kapcsolódnak, vagy sem, nem olyan „objektív megkülönböztetés”, amely igazolná a csoporton belüli szállításaik eltérő elbírálását;
b)
Nem lehet a jogszerűség elvére hivatkozni a fellebbező azon kérelmének elutasításakor, hogy a csoporton belüli LCD-kijelzőszállításait ugyanazon módszer alapján bírálják el, mint az LG Display és az AUO csoporton belüli LCD-kijelzőszállításait, mivel e módszer teljes mértékben jogszerű.
Full & Egal Universal Law Academy