14.7.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 223/10
A Törvényszék (hetedik tanács) T-302/11. sz., HeidelbergCement AG kontra Európai Bizottság ügyben 2014. március 14-én hozott ítélete ellen a HeidelbergCement AG által 2014. május 22-én benyújtott fellebbezés
(C-247/14. P. sz. ügy)
2014/C 223/15
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: HeidelbergCement AG (képviselők: U. Denzel, C. von Köckritz, P. Pichler Rechtsanwälte)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg a 2011. március 30-i (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”-ügy, C(2011) 2361) végleges bizottsági határozatot;
—
a második francia bekezdéshez képest másodlagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi a Bíróság ítéletében foglalt jogi értékelésnek megfelelően hozzon határozatot;
—
mindenesetre a Bizottságot kötelezze a fellebbezőnek a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásokban felmerült költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés a Törvényszék T-302/11. sz. ügyben 2014. március 14-én hozott ítélete ellen irányul. Az ítéletet a fellebbezőnek 2014. március 14-én kézbesítették. Az ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek a 2011. március 30-i C(2011) 2361 végleges bizottsági határozattal (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”-ügy) szembeni keresetét.
A fellebbező összesen hét jogalapra hivatkozik:
Először is a Törvényszék az információkérés céljának meghatározására vonatkozó, az 1/2003 (1) rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti követelményeket nem vizsgálta meg megfelelően, és tévesen alkalmazta azokat. Az információkérő határozat jelentéstartalmát nem tárta fel megfelelően, és tévesen értelmezte a Bizottság indokolási kötelezettségére vonatkozó követelményeket.
Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor abból indult ki, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből eredő indokolási kötelezettségre vonatkozó követelmények az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése által korlátozhatók. Ezalapján a Törvényszék az információkérő határozat választásával kapcsolatos indokolás hiányára vonatkozó kifogást érdemben nem vizsgálta. A Törvényszék a határidő meghatározásával kapcsolatos indokolásra vonatkozó kifogást sem vizsgálta megfelelően. A Törvényszék a határozatát egy olyan szövegrésszel indokolja, amely egy párhuzamos eljárásban felhozott, tartalmilag azonban eltérő kifogás tekintetében megfogalmazott szöveggel szó szerint megegyezik.
Harmadszor, a Törvényszék az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti „szükségességet” nem vizsgálta megfelelően, mivel a valószínűsítő körülmények Bizottság általi tartalmi ismertetését nem tartotta szükségesnek. Ezen túlmenően az alapos gyanú és a kért információk szükségessége közötti kapcsolatra vonatkozóan téves követelményeket állított fel. Továbbá tévesen értelmezte az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdését, mivel a kért információk megfelelőségének vizsgálatát nem tartotta szükségesnek. Ez ráadásul az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdéséből eredő jogorvoslati jog kiüresítéséhez vezet.
Negyedszer, a Törvényszék az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdését tévesen tekintette a Bizottság olyan információk előkészítésére, összeállítására és feldolgozására vonatkozó kérése jogalapjának, amelyek ilyen formában nem álltak a fellebbező rendelkezésére.
Ötödször, a Törvényszék a válaszadásra meghatározott túl rövid határidőre vonatkozó kifogást kizárólag a fellebbező absztrakt módon figyelembe vett gazdasági ereje miatt, tehát elégtelen és következetlen indokkal utasított el.
Hatodszor, a Törvényszék nem vette figyelembe az uniós jogi aktusok meghatározottságának mércéjét, amennyiben az információkérő határozatot kellően meghatározottnak tekintette, jóllehet maga is megállapította, hogy a benne foglalt kérdések megfogalmazása nem egyértelmű. Ezt meghaladóan nem vizsgálta a meghatározottság hiányára vonatkozó konkrét kifogásokat, ami a jogorvoslati jog kiüresítéséhez vezet (vö. 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése).
Hetedszer, a Törvényszék megsértette a fellebbező védelemhez való jogát, mivel olyan értékelések elvégzésére tartotta kötelesnek, amelyeket a Bizottság egy gazdasági elemzés keretében az uniós kartelljog állítólagos megsértésének bizonyításához felhasználhat.
(1) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).
Full & Egal Universal Law Academy