15.9.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 315/35
A Törvényszék (első tanács) T-117/10. sz., Olasz Köztársaság kontra Bizottság ügyben 2014. március 28-án hozott ítélete ellen az Olasz Köztársaság által 2014. június 9-én benyújtott fellebbezés
(C-280/14. P. sz. ügy)
2014/C 315/57
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri meghatalmazott és P. Gentili avvocato dello Stato)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A Bíróság
—
a Bíróság alapokmányának 56. cikke értelmében helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke T-117/10. sz. ügyben 2014. május 28-án hozott ítéletét, amely ügy tárgya az olasz kormány által az EUMSZ 263. és 264. cikk értelmében benyújtott azon kereset volt, amely az Olaszország részére az 1. célkitűzés jogcímén a 2000–2006. közötti időszakban a POR Puglia regionális operatív programhoz az Európai Regionális Fejlesztési Alapból nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2009. december 22-i, 2009. december 23-án közölt, C (2009) 10350 végleges bizottsági határozat megsemmisítésére irányult;
—
ebből következően semmisítse meg érdemben a Bíróság alapokmánya 61. cikkének értelmében az Európai Bizottság említett határozatát és az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztása érdekében az Olasz Köztársaság a következő jogalapokra hivatkozik:
Első jogalap: a kontradiktórius eljárás elvének megsértése és az indokolási kötelezettség megsértése
A Törvényszék, miután együttesen vizsgálta, elutasította az első két jogalapot, amelyek a Bizottság által az első és második szintű ellenőrzések során tett következtetésekre vonatkoztak. A fellebbező szerint azonban a két kérdés teljesen különböző volt, mivel mindkettő eltérő módon kifogásolta az ellenőrzések hatékonyságát és megbízhatóságát. A megtámadott határozat a regionális ellenőrzésekkel szembeni különböző kifogásokat mint „vádpontokat” sorolta fel, amelyek mindegyike szerepelt azon egyetlen és végleges következtetésben, amely a regionális ellenőrzések megbízhatatlanságára, valamint az uniós költségvetésnek a 10 %-os átalánykorrekciót igazoló veszélyére vonatkoztak. Ezért a különböző „vádpontokat” külön kellett volna vizsgálni, mivel ezek egyikének vagy ezek közül többnek az esetleges kizárása vagy csökkentése ezek együttesére vonatkozott volna. Következésképpen, az ennyire eltérő érvek együttes és összekevert vizsgálata, amint azt a Törvényszék tette, megakadályozta az olasz kormány által felvetett ténybeli és jogi kérdések megfelelő vizsgálatát, és az indokolási kötelezettség nyilvánvaló megsértéséhez vezetett: a Törvényszék ily módon elmulasztotta a kellő teljességgel kifejteni, hogy miért tartotta megalapozatlannak a különböző kifogásokat.
Második jogalap: az 1260/1999 rendelet (1) 39. cikke (2) bekezdése c) pontjának, valamint 39. cikke (3) bekezdésének megsértése; a bizonyítási teherre vonatkozó elvek megsértése; a tényekről való meggyőződés pontatlansága a Törvényszékhez benyújtott iratokból következő tényekhez viszonyítva; a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítése.
A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette az iratokból következő, nem vitatott tényeket és bizonyítékokat, különösen azt a tényt, hogy az olasz hatóságok egyenként vizsgálták meg a Bizottság ellenőrei által az első szinten végzett kilenc ellenőrzés során feltárt hiányosságokra vonatkozóan tett következtetéseket. A fellebbező szerint a Törvényszéknek el kellett volna ismernie, hogy a megtámadott határozat téves volt az e kilenc ellenőrzésre vonatkozó rész tekintetében, tehát el kellett volna fogadnia azon jogalapokat, amelyekkel az olasz kormány arra hivatkozott, hogy a Bizottság megsértette az 1260/1999 rendelet 39. cikkének (2) és (3) bekezdését, mivel olyan határozatot fogadott el, amely 10 %-os átalánykorrekciót írt elő anélkül, hogy az első szintű ellenőrzési minta szabálytalanságot mutatott volna ki és (az egyéb szabálytalanságok fenntartása érdekében) nyilvánvalóan túlzó módon az ugyanezen 39. cikkben rögzített arányossági előíráshoz viszonyítva.
A Törvényszék nem vette figyelembe az iratokból következő, az ellenőrzések előrehaladására vonatkozó tények rekonstruálásának eredményeit, mivel figyelmen kívül hagyta a 2009. év során végzett első és második szintű ellenőrzések tényleges mennyiségi (a Bizottsággal egyeztetett küszöbérték) és minőségi fejlődését.
Végül, a Törvényszék eltorzította az iratokból következő nem vitatott tényeket és bizonyítékokat, és megsértette a hivatkozott cikkeket, amikor igazoltnak minősítette a megtámadott határozatot, mivel az olasz hatóságok nem bizonyították a kifizető hatóság fejlődését.
Harmadik jogalap: az 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) bekezdése c) pontjának, valamint 39. cikke (3) bekezdésének, továbbá a 438/2001 rendelet (2) 10. cikkének megsértése; a bizonyítási teherre vonatkozó elvek megsértése; a tényekről való meggyőződés pontatlansága a Törvényszékhez benyújtott iratokból következő tényekhez viszonyítva; a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítése.
A fellebbező szerint a Törvényszék megállapításai a második szintű ellenőrzés előrehaladásának és kiterjesztésének valódi ténybeli helyzete teljességgel elvont rekonstrukcióján alapulnak. A Törvényszéknek meg kellett volna semmisíteni a határozat azon részét, amely a második szintű ellenőrzések és ezek megbízhatatlanságának Bizottság általi elemzésére vonatkozik, amely elemzés teljességgel nélkülözött minden érvényes bizonyítékot az ERFA tekintetében fennálló tényleges kockázat vonatkozásában.
(1) A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet 1. kötet 31. o.)
(2) A strukturális alapok keretében nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszerei tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. március 2-i 438/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 63., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet 1. kötet 132. o.)
Full & Egal Universal Law Academy