10.11.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 395/25
A Törvényszék (kibővített hetedik tanács) T-286/09. sz., Intel Corporation kontra Európai Bizottság ügyben 2014. június 12-én hozott ítélete ellen az Intel Corporation által 2014. augusztus 28-án benyújtott fellebbezés
(C-413/14. P. sz. ügy)
2014/C 395/31
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Intel Corporation (képviselők: D. M. Beard QC, A. N. Parr és R. W. Mackenzie solicitors)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság,
Association for Competitive Technology, Inc.,
Union Fédérale des consommateurs – Que choisir (UFC – Que choisir)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
a megtámadott ítéletet teljes egészében vagy részben helyezze hatályon kívül;
—
a vitatott határozatot teljes egészében vagy részben semmisítse meg;
—
a kiszabott bírságot törölje vagy jelentősen csökkentse;
—
vagylagosan, az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez a Bíróság határozatával összhangban történő elbírálás céljából;
—
a Bizottságot kötelezze a jelen eljárásban és a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Három részből álló első fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék téves jogi mércét alkalmazott a fellebbező által tanúsított magatartás jogszerűségének az EK 82. cikk és az EGT-Megállapodás 54. cikke alapján történő mérlegelésére:
A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a kérdéses magatartás már jellegénél fogva alkalmas volt a verseny korlátozására, ezáltal pedig anélkül ellentétesnek minősíthető az EK 82. cikkel és az EGT-Megállapodás 54. cikkével, hogy mérlegelni kellene az e magatartással kapcsolatos összes releváns tényt és körülményt.
A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az EK 82. cikk és az EGT-Megállapodás 54. cikke megsértésének megállapítása során a verseny korlátozására való alkalmasság a valószínű vagy tényleges hatások helyett elvont megfontolások alapján is mérlegelhető.
A Törvényszék tévesen tette azt a vagylagos megállapítást, amely szerint a kérdéses magatartás alkalmas volt a verseny korlátozására, mivel tévesen vett figyelembe olyan tényezőket, amelyek nem bizonyíthatják az ilyen képességet, továbbá figyelmen kívül hagyott számos olyan releváns tényezőt, amelyekre pedig tekintettel kellett volna lennie, így például a következőket: a magatartással lefedett piac, az állítólagos magatartás időtartama, a gyorsan csökkenő árakra vonatkozó tényleges piaci bizonyíték, a kiszorítás hiánya, valamint azok a következtetések, amelyeket a Bizottság által a közigazgatási eljárás során lefolytatott „hasonlóan hatékony versenytárs”-tesztből megfelelően le kell vonni.
Második fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék az állítólagos jogsértési időszak utolsó két éve tekintetében tévesen állapított meg jogsértést, mivel ezen évek során a magatartás piaci lefedettsége az érintett piacnak legfeljebb csak 3,5 %-át befolyásolta.
Harmadik fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett, amikor a fellebbezőnek a HP és a Lenovo tekintetében tanúsított magatartását „kizárólagossági engedményként” minősítette, amikor a magatartás az egyes ügyfelek releváns termékből való összes vásárlásainak 28 %-át, illetve 42 %-át (vagy kevesebbet) érintette, ami igen távol esik ezen ügyfelek szükségleteinek „teljes egészétől vagy jelentős részétől”.
Negyedik fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a hatékony bírói jogvédelem és a tisztességes eljárás elvét azon ötórás meghallgatást illetően, amelyet a Bizottság a Dell egyik felsővezetőjével folytatott olyan kérdésekről, amelyek objektív kapcsolatban álltak a vizsgálat lényegével, és amelyekről a Dell felsővezetője nagyon részletes magyarázatokkal szolgált. A Törvényszék tévedett, amikor azt állapította meg, hogy elegendő volt, ha a Bizottság csupán a meghallgatás során érintett témakörök jegyzékét teszi hozzáférhetővé, ahelyett hogy a meghallgatott személy által e témakörökkel összefüggésben tett nyilatkozatok leiratát vagy összefoglalását bocsátotta volna rendelkezésre. A Törvényszék akkor is tévedett, amikor megállapította, hogy a fellebbező feladata volt prima facie bizonyítékkal szolgálni arra vonatkozóan, hogy a Bizottság elmulasztott mentő jellegű bizonyítékokat rögzíteni; helyes értelmezésben a fellebbező feladata csak annak bizonyítása volt, hogy nem lehetett kizárni, hogy az anyag a védekezése szempontjából hasznos lett volna, aminek a jelen esetben egyértelműen eleget tett.
Három részből álló ötödik fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy az Intel által a Lenovóval 2006-ban és 2007-ben kötött megállapodásokat illetően a Törvényszék tévesen állapított meg közösségi hatáskört:
A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy e magatartást az EGT-ben „hajtották végre”, mivel e megállapodások alapján az Intel az EGT-ben semmilyen terméket nem értékesített a Lenovo részére.
A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a „minősített hatás” teszt a kérdéses magatartás vonatkozásában megfelelő alapot képez a közösségi hatáskör megállapítására.
A Törvényszék tévedett, amikor a „minősített hatás” tesztet alkalmazta, mivel nem volt előrelátható, hogy a Kínába szállítandó x86-os CPU-k tárgyában az Intel által a Lenovóval kötött megállapodásoknak az EGT-n belül azonnali és lényeges hatásuk lenne.
Két részből álló hatodik fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék a kiszabott bírság számítása során számos hibát követett el:
A bírság nyilvánvalóan aránytalan volt.
A Törvényszék megsértette az uniós jog alapvető elveit, amikor a Bizottság 2006. évi bírságkiszabási iránymutatását olyan magatartásra alkalmazta, amely időben megelőzte ezen iránymutatást.
Full & Egal Universal Law Academy