2.3.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 73/14
A Törvényszék (ötödik tanács) T-430/14. sz., Mirelta Ingatlanhasznosító Kft. kontra Európai Bizottság és európai ombudsman ügyben 2014. november 19-én hozott végzése ellen a Mirelta Ingatlanhasznosító Kft. által 2014. december 11-én benyújtott fellebbezés
(C-576/14 P. sz. ügy)
(2015/C 073/20)
Az eljárás nyelve: magyar
Felek
Fellebbező: Mirelta Ingatlanhasznosító Kft. (képviselő: Pap K. D., ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, európai ombudsman
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést és utalja vissza az ügyet a Törvényszék el.
Jogalapok és fontosabb érvek
Elsődleges jogalap: a felperes keresetének Törvényszék általi téves értelmezése.
A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen értelmezte és tévesen átfogalmazta a kereseti kérelmét, továbbá tévesen értelmezte a kérelmét alátámasztó indokokat is, amikor úgy ítélte meg, hogy „kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindításának a Bizottság általi megtagadása” miatt indított keresetet a Bizottság ellen.
A fellebbező azt állítja, hogy a keresete arra vonatkozott, hogy a Törvényszék „ kötelezze az Európai Bizottságot az Unió jogának megfelelő és az Unió jogának érvényesülését biztosító eljárás lefolytatására”.
Ezen a jogcímen felperes azért indított keresetet a Bizottság ellen, mert a tisztességes ügyintézéshez való jogának nyilvánvaló megsértése az Unió Alapjogi Chartájában biztosított alapjogának megsértését eredményezte. Szerinte a Bizottság nem csak a tisztességes ügyintézéshez való jogától fosztotta meg, hanem ezzel a hatékony bírósági eljáráshoz való jogától is, amikor nem tisztességes eljárást folytatott le, nem az Unió jogának megfelelő elemzést végzett, és nem biztosította az Unió jogának (közöttük az Unió Alapjogi Chartájának) érvényesülését.
A fellebbező úgy véli, hogy a keresetének a Törvényszék szerinti értelmezése azt a jelentéstartalmat hordozza, hogy a Bizottság uniós jognak megfelelő eljárásából közvetlenül következik, hogy az Unió joga szerinti tényszerű vizsgálat esetén a kötelezettségszegési eljárás lefolytatása a Bizottság részére kötelező, azonban azt a fellebbező nem követelheti.
Ezzel szemben a fellebbező véleménye az, hogy a Szerződésekkel azonos kötőerővel bíró Alapjogi Charta előírásaiból az következik, hogy a Bizottságnak csak tisztességes vizsgálat lefolytatása után van lehetősége esetjogokra alapozott mérlegelésre abban a tekintetben, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást. Tehát a tisztességes ügyintézés az elsődleges követelmény, a Bizottság mérlegelési jogát – amely a fellebbező álláspontja szerint az alapjogok negligálására nem terjedhet ki – csak a tisztességes ügyintézést követően tudja gyakorolni, mert egyébként (mint jelen ügyben is) nem is kerülhet abba a helyzetbe, hogy legyen mit mérlegelnie.
Másodlagos jogalap: nem utalja az Unió joga a Bizottság mérlegelési jogkörébe, hogy másodlagos jogának, a rendeletnek a tagállamok általi alkalmazási kötelezettsége alól felmentést adjon, indirekt módon még kevésbé.
A Törvényszék indokolásának 6. pontjában a Bizottság mérlegelési jogkörével kapcsolatban kifejtett álláspontja több szempontból sérti a Szerződések kógens, egyértelmű és ezért a Bizottság által nem mérlegelhető előírásait, továbbá felperes véleménye szerint nem mérlegelheti a Bizottság az Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok érvényesítésének kötelezettségét sem.
Felperes keresetében a Bizottság mérlegelési jogát egyetlen egyszer sem kifogásolta, hanem keresete valós tartalma szerint azt sérelmezi, hogy a Bizottságnak lehetősége sem volt a Törvényszék által hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat szerinti mérlegelési jogával élnie, mert mérlegelési jogkör gyakorlásáról csak akkor lehet beszélni, ha a vizsgálat maga tisztességes és van mit okszerűen mérlegelni.
A Bizottság részére a Szerződés előírja, hogy az Unió jogának érvényesülését kell biztosítania, és erre az esetjogok fölött álló Szerződés kötelezi.
E konkrét esetben a vizsgálatot végző uniós alkalmazott (uniós szerv) akként fosztotta meg felperest alapjogától, hogy a Bizottság helyett maga mérlegelt és döntött előzetesen és tisztességtelenül olyan kérdésekben, melyek maguk nem lehetnek mérlegelés tárgyai, azaz a mérlegelés lehetősége helyett a valótlan ténymegállapításokkal maga az ügyintéző döntötte el felperes ügyét.
Felperes álláspontja szerint sem a tagállami bíróság, sem az Európai Bizottság nem mérlegelheti, hogy az EUMSZ 101. cikkének alkalmazása esetén a végrehajtását szabályozó 1/2003. EK tanácsi rendelet alkalmazása kötelező-e vagy sem, és azt sem állapíthatja meg a Bizottság, hogy az uniós rendelet alkalmazásának megtagadása (az egyértelmű nem alkalmazás ténye) egyenlő lenne a „nem úgy alkalmazás” fogalmával. Önmagában ez az egyetlen megállapítás is már bizonyítja felperes tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését, következményeként pedig a hatékony bírósági eljárástól és a törvényes bírójától történő megfosztását.
Full & Egal Universal Law Academy