15.3.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 78/16
2014. január 29-én benyújtott kereset — Iran Insurance kontra Tanács
(T-63/14. sz. ügy)
2014/C 78/33
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Iran Insurance Company (Teherán, Irán) (képviselő: D. Luff ügyvéd)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2013. november 15-i 2013/661/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 306., 18. o.) mellékletének 2. pontját;
—
semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. november 15-i 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 306., 3. o.) mellékletének 2. pontját;
—
állapítsa meg a 2010/413/KKBP tanácsi határozat (1) 20. cikke (1) bekezdése c) pontjának a felperesre vonatkozó alkalmazhatatlanságát, amelyet a 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat (2) 1. cikkének 7. pontja, valamint a 2012. március 23-i 267/2012 rendelet (3) 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja és 46. cikkének (2) bekezdése módosított;
—
kötelezze az alperest a felperes költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap azon alapul, hogy az Iran Insurance Company jegyzékbe vételének különleges indoka nem bizonyított. A felperes világosan tagadta, hogy az iránti kormánynak pénzügyi támogatást nyújtott. Továbbá a felperes nem nyújtott nukleáris segítséget Iránnak. Következésképpen a (későbbiekben a 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének 7. pontjával, a 2012. október 15-i 2012/635/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének 8. pontjával, valamint a 2012. december 21-i 2012/829/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (2) bekezdésével módosított) 2010/413/KKBP tanácsi határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelmények, valamint a (későbbiekben a 2012. december 21-i 1263/2012 tanácsi rendelet 1. cikkének 11. pontjával módosított) 267/2012/EU tanácsi rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott követelmények nem teljesülnek.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy a Tanács a felperest Irán egyéb köztulajdonban lévő vállalataival — amelyeket nem szankcionáltak — összehasonlítva hátrányos megkülönböztetésben részesítette, mivel kizárólag azon az alapon szankcionálta, hogy állami tulajdonban lévő vállalat. A Tanács így eljárva megsértette az egyenlőség elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a megfelelő ügyintézés elvét.
3.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács nem megfelelően indokolta azon határozatát, amellyel fenntartotta a felperest a szankcionált jogalanyok listáján. Miközben utalt „az intézkedések hatás[ára] az uniós politika célkitűzései összefüggésében”, nem pontosította a hivatkozott hatás típusát, valamint azt, hogy az intézkedések hogyan válthatnak ki ilyen hatást.
4.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Tanács a felperesnek a szankcionált vállalatok listáján történő fenntartásával hatáskörrel való visszaélést követett el. A Tanács gyakorlatilag megtagadta a Törvényszék T-12/11. sz. ügyben hozott ítéletének való megfelelést. A Tanács aláásta az Európai Unió intézményi szerkezetét, valamint a felperesnek az igazságszolgáltatás igénybevételéhez és annak érvényesüléséhez való jogát. A Tanács a 2013. november 15-i 2013/661/KKBP tanácsi határozat, valamint a 2013. november 15-i 1154/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet szerinti saját felelőssége és kötelezettségei alól is kivonta magát, amennyiben e jogi aktusokat a Törvényszék a Tanács számára a fent említett ítéletében világosan megjelölte.
5.
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a bizalomvédelem elvét azzal, hogy nem teljesítette a Törvényszék ítéletében– amely ügyben a Tanács a felperessel szemben félként vett részt és amelyben pervesztes lett — foglaltakat, hogy még az ítélet alapjának és indokolásának sem tett eleget, hogy a felperes tevékenységével, valamint a felperesnek az iráni kormány tekintetében fennálló feltételezett szerepével összefüggésben ténybeli hibát vétett, hogy a felperesnek Iránban a jelenlegi szerepét és tevékenységeit tekintve a legkisebb vizsgálatot sem végezte el, miközben a Törvényszék azt az Iránnal szembeni uniós szankciórendszer fontos aspektusának tekintette, valamint hogy fenntartotta a szankciókat 2014. január 20-át követően, amely időpontban az Európai Unió beleegyezett az Irán javára történő jövedelemtermelő tevékenységekbe, mivel Iránt már nem tekintik az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolódó tevékenységekben részt vevőként.
6.
A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette az arányosság elvét.
(1) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i tanácsi határozat (HL 2010. L 195., 39. o., helyesbítés: HL L 197., 19. o.).
(2) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. január 23-i 2012/35/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 19., 22. o.).
(3) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 88., 1. o.).
Full & Egal Universal Law Academy