19.5.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 151/26
2014. február 19-én benyújtott kereset – PT Wilmar Bioenergi Indonesia és PT Wilmar Nabati Indonesia kontra Tanács
(T-139/14. sz. ügy)
2014/C 151/34
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: PT Wilmar Bioenergi Indonesia (Kodya Dumai, Indonézia); és PT Wilmar Nabati Indonesia (Medan, Indonézia) (képviselő: P. Vander Schueren ügyvéd)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. november 19-i 1194/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 315., 2. o.) annyiban, amennyiben a felperesekre dömpingellenes vámot vet ki; és
—
az alperest kötelezze a felperesek költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek tizenegy jogalapra hivatkoznak.
1.
Az első jogalap arra vonatkozik, hogy az intézmények megsértették alaprendeletet (1), mert a költségeket nem a gyártó-exportőrök által a vizsgált termékekre és gyártókra vonatkozóan nyilvántartott adatok alapján számították ki.
2.
A második jogalap arra vonatkozik, hogy megsértésre került az alaprendelet, mivel a képzett rendes érték magában foglal olyan költségeket is, amelyek nincsenek összefüggésben a vizsgált termék gyártásával és értékesítésével.
3.
A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a Bizottság megsértette az alaprendeletet azzal, hogy nemzetközi referenciaárakon alapuló költségeket vett figyelembe a származási országbeli (indonéziai) költségek helyett.
4.
A negyedik jogalap arra vonatkozik, hogy megsértették az alaprendeletet azáltal, hogy az érintett terméket érintő sajátos piaci helyzet fennállása hiányában vették alapul a képzett rendes értéket.
5.
Az ötödik jogalap arra vonatkozik, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazható, mivel az nem egyeztethető össze a dömpingellenes WTO-megállapodás 2.2.2. cikkének (1) bekezdésével, amennyiben a 2. cikk (5) bekezdése kivételt enged meg azon kötelezettség alól, hogy a rendes érték képzése során a származási országbeli gyártási költségeket alkalmazzák.
6.
A hatodik jogalap arra vonatkozik, hogy az 1194/2013 tanácsi rendelet nyilvánvaló jogbeli és ténybeli értékelési hibát tartalmaz, mivel a biodízelgyártók által a nyers pálmaolajért fizetett tényleges árat nem szabályozza a kormány, így a ténylegesen fizetett ár elutasítható.
7.
A hetedik jogalap arra vonatkozik, hogy az 1194/2013 tanácsi rendelet sérti az alaprendeletet, mivel az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek nem kerültek megfelelően figyelembevételre, így a rendes érték és az exportár méltányos összehasonlítása nem történt meg.
8.
A nyolcadik jogalap arra vonatkozik, hogy a költségek kiigazításának alkalmazása során nyilvánvaló értékelési hiba történt, mivel a felperesek esetében hibás nyersanyagot vettek alapul.
9.
A kilencedik jogalap arra vonatkozik, hogy az 1194/2013 tanácsi rendelet nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz, mivel a kapcsolt nyerspálmaolaj-gyártóktól származó nyers pálmaolaj költségeinek kiigazítását rendeli el azzal az indokkal, hogy azok nem a szokásos piaci feltételeken alapultak, anélkül hogy vizsgálatot folytattak volna kizárólag az exportadónak a nyers pálmaolaj árára gyakorolt állítólagos hatása alapján.
10.
A tizedik jogalap arra vonatkozik, hogy az 1194/2013 tanácsi rendelet nyilvánvaló értékelési hibán alapul, mivel (i) elutasította a hazai haszonkulcs alkalmazását azon termékek értékesítése esetében, amelyek ugyanazon általános kategória alá tartoznak, mint a biodízel, azon az alapon, hogy ezen értékesítések nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében zajlottak le (ii) a haszonkulcs ésszerűségének értékelését a kölcsönök hosszútávú kamatlába alapján végezte, és nem rövid-, vagy középtávú kamatlábak alapján.
11.
A tizenegyedik jogalap arra vonatkozik, hogy az 1194/2013 tanácsi rendelet nyilvánvaló értékelési hibán alapul, mivel elutasította az ésszerű haszonkulcs meghatározását azon állításra alapozva, hogy e tekintetben nem releváns a tőkemegtérülés alkalmazása a kereskedő társaságok esetén, mivel azok jelentős tőkebefektetés nélküli, szolgáltató üzleti vállalkozások, ami tévesen hagyja figyelmen kívül a kereskedő társaságok arra irányuló igényét, hogy forgótőkével rendelkezzenek a kereskedelmi tevékenységeik végzéséhez.
(1) Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o., helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.), a továbbiakban: alaprendelet.
Full & Egal Universal Law Academy