14.7.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 223/57
2014. április 30-án benyújtott kereset – Neue Halberg-Guss kontra Bizottság
(T-308/14. sz. ügy)
2014/C 223/59
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Neue Halberg-Guss GmbH (Saarbrücken, Németország) (képviselők: D. Greinacher, J. Martin és B. Scholtka ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján semmisítse meg a megújuló energiák elsőbbségéről szóló törvényben (EEG) szabályozott, a megújuló energiaforrásokból és bányagázból előállított villamos energiára vonatkozó támogatás és az energiaigényes vállalkozások számára csökkentett EEG-pótdíj tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársasággal szemben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás (SA.33995 (2013/C) (korábbi 2013/NN) sz. állami támogatás) megindításáról szóló 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL 2014. C 37., 2014.2.7., 73. o.), amennyiben a Bizottság az EEG 40. és 41. § -ában szabályozott külön kompenzációs rendszert az EUMSZ 107. cikk szerinti állami támogatásnak minősíti;
—
a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 3. § -a alapján a Bizottságot kötelezze a felmerülő költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikk megsértése
A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megújuló energiák pótdíjrendszeren keresztül megvalósuló támogatását, valamint az EEG-pótdíj csökkentésére irányuló külön kompenzációs rendszert jogsértő módon minősítette állami támogatásnak, ezért nem szabadott volna megindítania a hivatalos vizsgálati eljárást.
—
A felperes ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Bizottság azon kérdés előzetes megítélése során, hogy a külön kompenzációs rendszer állami támogatást képez-e, nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel a külön kompenzációs rendszer mint az EEG-pótdíj alóli kivételes szabályozás nem biztosít olyan kedvezményt, amelyet villamosenergia-igényes vállalkozások szokványos piaci feltételek között nem kaptak volna meg.
—
A felperes ezenkívül előadja, hogy nincs szó állami források érintettségéről. Mivel az EEG-pótdíjból származó bevételek nem képeznek állami forrásokat, a villamosenergia-igényes vállalkozásokra vonatkozó kivételes szabályozás sem érint állami forrásokat.
—
A felperes továbbá úgy érvel, hogy a külön kompenzációs rendszer nem torzítja a versenyt. Sőt olyan versenyfeltételeket hoz létre, amelyek az EEG-pótdíj nélkül léteznének.
2.
A második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése
A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság e határozat meghozatalával megsértette a bizalomvédelem elvét is. Szerinte a megújuló energiák támogatásáról szóló német szabályozást már beható állami támogatási jogi vizsgálat alá vonták. Ennek során a Bizottság 2002-ben arra az eredményre jutott, hogy e szabályozáshoz nem kapcsolódik állami források átruházása. A 2012. évi EEG-törvény e tekintetben semmilyen lényeges változást nem tartalmaz az akkori jogi helyzethez képest, így az érintett gazdasági szereplőknek nem kellett újabb vizsgálattal számolniuk, hanem bízhattak a szabályozás állandóságában.
3.
A harmadik jogalap: hatáskörrel való visszaélés
Végül a felperes álláspontja az, hogy a Bizottság visszaélt azzal a hatáskörrel, amelyet számára az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk biztosít. Szerinte a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításával elsődlegesen az a célja, hogy elvi szinten harmonizálja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó támogatást. Ez az alapvető cél megmutatkozik a környezeti és energiatámogatásokról szóló irányelvek új tervezetében, ahol a Bizottság első ízben rögzít részletes szabályokat a megújuló energiaforrások támogatása tekintetében. A harmonizáció előmozdítása érdekében azonban a Bizottságnak az EUMSZ 116. cikkben és az EUMSZ 117. cikkben e célra előirányzott, a jogszabályok közelítésére vonatkozó eljárást kellene alkalmaznia.
Full & Egal Universal Law Academy