4.8.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 253/36
2014. május 15-én benyújtott kereset – Kurchenko kontra Tanács
(T-339/14. sz. ügy)
2014/C 253/51
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Serhiy Vitaliyovych Kurchenko (Kijev, Ukrajna) (képviselők: B. Kennelly és J. Pobjoy barristers, M. Drury és A. Swan solicitors)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
a felperest érintő részében semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozatot (HL L 66., 26. o.) és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendeletet (HL L 66., 1. o.), és
—
az alperest kötelezze a felperes költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács elmulasztotta megjelölni a megfelelő jogi alapot. Az EUSZ 29. cikk nem jelent megfelelő jogalapot a határozat meghozatalára, mert a felperest az ellene emelt panasz nem jelöli meg olyan egyénként, aki (az EUSZ 21. cikk (2) bekezdése és 23. cikke értelmében) aláássa Ukrajnában a jogállamiságot és az emberi jogokat. Mivel a határozat érvénytelen volt, a Tanács nem hivatkozhatott volna az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésére a rendelet kibocsátása érdekében. A korlátozó intézkedések elrendelésének időpontjában vád vagy panasz folytán a felperessel szemben egyetlen bíróság előtt sem volt folyamatban eljárás, amiatt, hogy a felperes tevékenysége aláássa a jogállamiságot, vagy megsért bármely emberi jogot Ukrajnában.
2.
A második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem tett eleget a jegyzékbe vétel kritériumának, nevezetesen, hogy a felperes az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért és az emberi jogok ukrajnai megsértéséért „felelősként megnevezett” személy lett volna, vagy a felperes kapcsolatban állt volna bárkivel, akit ekként azonosítottak. Az egyetlen megjelölt indoka a felperes jegyzékbe vételének az volt, hogy a felperes állítólag Ukrajnában ukrán közpénzek sikkasztásával, és Ukrajnából való illegális kivitelével összefüggő bűncselekményekben való részvételre vonatkozó „nyomozás” alatt állt. Ezáltal még csak arra vonatkozó állítás sem merült fel (a Törvényszék T-256/11. sz. Ezz-ügyben adott indokolását alkalmazva), hogy a felperes felelős lenne az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért és az emberi jogok ukrajnai megsértéséért, vagy kapcsolatban állt volna az ekképpen és megfelelő módon azonosított személlyel.
3.
A harmadik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. A felperes egyetlen szakaszban sem kapott részletezett információkat a „nyomozást” illetően, amelyek állítólag a jegyzékbe történt felvételét igazolták, még kevésbé ezekre vonatkozó „komoly és hiteles” vagy „konkrét” bizonyítékot. Kérései ellenére a Tanács nem biztosította ezen információkat.
4.
A negyedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem indokolta meg kellően a felperes jegyzékbe történt felvételét. A megadott indokok nem voltak kellően részletesek és pontosak. Semmilyen információt nem biztosítottak arra nézve, hogy a felperes magatartásának jellege alapján állítólag „részt vett” bizonyos „bűncselekményekben”, és hogy az ilyen állítólagos „bűncselekményekben való részvétel” milyen módon kapcsolódott volna „ukrán közpénzek sikkasztásához” és azok „Ukrajnából való illegális kiviteléhez”. Semmilyen információt nem biztosítottak a „nyomozás”, az azt állítólag lefolytató szerv, a nyomozás jellege, valamint megkezdésének feltételezett időpontja tekintetében.
5.
Az ötödik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács súlyosan megsértette a felperes tulajdonhoz és jó hírnévhez való alapvető jogait. A korlátozó intézkedések nem voltak „törvény által szabályozottak”, elrendelésükre az arra vonatkozó megfelelő biztosítékok nélkül került sor, hogy az alperes az álláspontját hatékony módon ismertethesse a Tanáccsal, továbbá nem korlátozódtak egyetlen olyan meghatározott vagyontárgyra sem, amely vonatkozásában állítólag állami vagyon hűtlen kezelése valósult volna meg, és még csak nem is korlátozták azokat az állítólagos hűtlen kezeléssel érintett vagyon értékének erejéig.
6.
A hatodik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács alapvetően pontatlan tényekre támaszkodott. A jegyzékbe történt felvétel egyetlen indokával ellentétesen nincs elérhető információ vagy bizonyíték arra nézve, hogy a felperes valóban a határozatban és a rendeletben meghatározott jellegű „nyomozás” alatt állt volna Ukrajnában.
7.
A hetedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem biztosította a jegyzékbe való felvétele alapjául szolgáló bizonyítékok helytállóságát és érvényességét: nem vette tekintetbe, hogy vajon Ukrajna jelenlegi megbízott főügyészének az ukrán alkotmány alapján jogában állt-e bármilyen vizsgálatot kezdeményezni a felperessel szemben, továbbá nem vette figyelembe, hogy az alperes valójában nem állt a hivatkozott „nyomozás” alatt.
Full & Egal Universal Law Academy