10.11.2014
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 395/53
2014. július 28-án benyújtott kereset – Larymnis LARKO kontra Bizottság
(T-576/14. sz. ügy)
2014/C 395/66
Az eljárás nyelve: görög
Felek
Felperes: Elliniki Metalleftiki kai Metallourgiki Larymnis Larko A. E. (Kallithea Attikis, Görögország) (képviselő: B. Koulouris ügyvéd)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg a Görög Köztársasághoz címzett, a „Geniki Metalleftiki kai Metallourgiki Anonimi Eteria NEA LARKO” [NEA LARKO] részvénytársaság bizonyos eszközeinek értékesítéséről szóló, 2014. március 27-i SA.37954 (2013/N) (EE 23/05/2014, C 156) bizottsági határozatot;
—
az alperest kötelezze a felperes részéről felmerült eljárási költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetének alátámasztása érdekében a felperes elsősorban azt állítja, hogy nyilvánvaló jogi érdeke fűződik a megtámadott határozat megsemmisítésének kérelmezéséhez, mivel az – a határozat címzettjeihez hasonlóan – közvetlenül és személyében érinti, másodsorban pedig három jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének és a 659/1999 rendelet (1) 14. cikkének megsértésén alapul. A felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktusban a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a NEA LARKO meghatározott vagyontárgyainak a görög állam általi értékesítése eredményeként nem áll fenn gazdasági folytonosság az említett társaság, valamint az értékesített vagyontárgyak tulajdonosa vagy tulajdonosai között. Mindenekelőtt tévesen rója fel, hogy az értékesített vagyontárgyak a NEA LARKO tevékenységeinek csupán elhanyagolható részét képezik, mivel valójában azok tevékenységeinek fő részét tették ki, a továbbra is a tulajdonában maradó vagyon pedig gazdasági szempontból igencsak mérsékelt relevanciával bír és azokat nem is lehet vagyontárgyakként kiaknázni. A larimmai létesítményben (amelynek értékesítése a privatizációs terv részét képezi) fut be például a NEA LARKO létesítményei által Görögország teljes területén kitermelt – és kizárólag ebben a létesítményben átalakított – valamennyi bányászati termék. Másodsorban a megtámadott határozat abban a részében is téves, amelyben azt állapítja meg, hogy a majdan árverésre bocsátandó vagyontárgyak nem a NEA LARKO-hoz, hanem a görög államhoz tartoznak, aminek következében sem a larimmai bányászati létesítmény, sem a bányászati termékek feldolgozásával foglalkozó többi létesítmény és kiegészítő létesítmény nem fog soha a görög állam tulajdonába kerülni, hanem a bányászati jogosultságok bérbeadásáról szóló szerződés esetleges megkötését követően is a NEA LARKO tulajdonában fognak maradni, mivel azok teljes mértékben ezen utóbbi tulajdonában állnak. A fent említett megfontolások egyenes következménye, hogy a NEA LARKO irányítását az új tulajdonos fogja ellátni, így ezen utóbbi nem mentesülhet az arra irányuló kötelezettségétől, hogy megfizesse a felperesnek azt az összeget, amellyel a NEA LARKO tartozik neki.
2.
A második jogalap az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének megsértésén alapul. A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat indokolása nem megfelelő, amennyiben egyáltalán nem vizsgálta azt, hogy a szóban forgó vagyontárgyaknak – a Bizottság által figyelembe vett privatizációs terv végrehajtásának részeként – történő átruházása torzította-e a versenyt, illetve a verseny torzításával fenyegetett-e. Ezenfelül nem vizsgálja a termék piacát, sőt nem határozza meg sem magát a piacot, sem az iparágat. A megtámadott határozat a görög kormány állításaira korlátozódik anélkül, hogy ezeket megvizsgálná, ahogyan pedig azt tennie kellene. Nem vizsgálta mélyrehatóan sem a NEA LARKO ezzel kapcsolatos véleményeit, jóllehet ezen utóbbi közvetlenül érintette a határozat, ekként pedig megsértette a NEA LARKO alapvető jogait, kiváltképpen a görög kormány tekintetében az egyenlő bánásmódhoz való jogot, az uniós szervekkel szemben a bizalomvédelmet, valamint az őt érintő határozat elfogadása előtt a meghallgatáshoz való jogát.
3.
A harmadik jogalap arra az érvre alapul, amely szerint a megtámadott határozat olyan ellentmondásos megfontolásokat tartalmaz, amelyek a határozatot indokolatlanná és jogellenessé teszik. A felperes alapvetően azt állítja, hogy míg határozatában a Bizottság kijelenti, hogy valamennyi értékesített vagyontárgyat megvizsgált, a privatizációs terv részeként a bányászati jogok bérbeadásáról szóló szerződés megkötését a párhuzamosan zajló árveréssel és a „sort out” terv megvalósításával kötötte össze, következésképen pedig jelentős értéket tulajdonított a könyv szerinti értéknek azzal a céllal, hogy aztán arra a következtetésre jusson, hogy – mivel az értékesített és a tulajdonban maradó vagyontárgyak közötti arány könyvelési szempontból tévesen 1:3-hoz – nem áll fenn a gazdasági tevékenységek folytonossága. Ugyanígy, a Bizottság azon döntését sem indokolja, hogy miért véli úgy, hogy a NEA LARKO alkalmazottaival kötött munkaszerződéseket nem veszi át az átvevő jogalany, lényegesen megsértve ezzel az erre vonatkozó közösségi vívmányokat.
(1) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).
Full & Egal Universal Law Academy