26.1.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 26/39
2014. november 21-én benyújtott kereset – Olaszország kontra Bizottság
(T-770/14. sz. ügy)
(2015/C 026/50)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Olasz Köztársaság (képviselők: P. Gentili avvocato dello Stato és G. Palmieri meghatalmazott)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg a 2014. szeptember 11-i Ares (2014) 2975571. sz. feljegyzést, amellyel az Európai Bizottság értesítette az Olasz Köztársaságot az Olaszország-Málta 2007–2013 határon átívelő együttműködési programhoz kapcsolódó ERFA kötelezettségvállalásokra vonatkozó források automatikus visszavonásáról 2013. december 31-tól kezdődően, és, az ügy érdeméről határozva, nyilvánítsa az ügy tárgyát képező költségeket és a kifizetési kérelmeket elfogadhatónak.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdése szerinti indokolás hiányára alapított jogalap
—
A felperes azt állítja e tekintetben, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság, azon tömör kijelentésével, miszerint a 2012. december 31-i módosító határozat címében foglalt hiba egyáltalán nem volt hatással magának a határozatnak a tartalmára és a program megvalósítására, nem vette tekintetbe azon tény relevanciáját, hogy a régió által elfogadott, költségekre vonatkozó javaslatokat előzetesen a Számvevőszéknek kell ellenőriznie, hogy a helyesbítés kihirdetése, illetve megvalósítása között négy hónap telt el anélkül, hogy annak okai ismertek lennének, hogy ez kétségeket kelthetett a tekintetben, hogy az elvégzendő helyesbítés nagyobb jelentőségű a kihirdetettnél és nem csak a 2012. december 31-i határozat címére korlátozódik, és hogy a Számvevőszék megerősítette, hogy a régió eljárása, amely során az tartózkodott a kötelezettségek elfogadásától, mielőtt hivatalosan tudomást szerzett volna a helyesbítésről (2013. március 28.), helytálló volt, és ezzel azt juttatta kifejezésre, mintha az ezzel ellentétes eljárás nem lett volna helytálló.
2.
A második, a strukturális alapok kezelésében való partnerség elvének és a tagállamok és az európai intézmények közötti együttműködés elvének, valamint a tagállamok alkotmányos berendezkedése tiszteletben tartásának elvének megsértésére alapított jogalap
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem működött együtt a tagállammal annak érdekében, hogy ez utóbbi a leghatékonyabb módon meg tudja valósítani az operatív programot, elkerülve a jogvesztést; és tette mindezt többek között azzal, hogy nem vette tekintetbe a – különösen a Számvevőszék által folytatott – belső ellenőrzési eljárás szóban forgó államot terhelő – kötöttségeit.
3.
A harmadik, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 183/2006/EK rendelet 96. cikke c) pontjának megsértésére alapított jogalap
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az adott ügyben megvalósuló helyzet vis majornak tekinthető, amely megakadályozta a módosító határozattal érintett projektekre vonatkozó fizetési kérelem benyújtását. Ezáltal a Bizottság kezdeti, a határozatról szóló értesítés során elkövetett hibája, az ezt közvetlenül követő ígéret a címre korlátozódó gyors helyesbítésre vonatkozóan, az e helyett négy hónapig tartó hallgatás, amely egyéb, alapvetőbb kijavítandó hibákra és tévedésekre engedett következtetni, teljes mértékben megakadályozták, hogy a nemzeti közigazgatási szerv lefolytassa a projektek kivitelezésére vonatkozó eljárást egészen a kifizetés iránti kérelem szakaszáig.
4.
Végül, negyedik jogalapként a felperes az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.
Full & Egal Universal Law Academy