2.3.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 73/43
2014. december 30-án benyújtott kereset – Spanyolország kontra Bizottság
(T-841/14. sz. ügy)
(2015/C 073/55)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperes: Spanyol Királyság (képviselő: A. Gavela Llopis Abogado del Estado)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg a Bizottság szolgálatai által a 2014. október 21-i levélben közölt, kamatfizetésre kötelező határozatot;
—
másodlagosan állapítsa meg, hogy a 11. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt növelés nem alkalmazható;
—
függetlenül attól, hogy az előző kérelemnek a Törvényszék helyt ad-e, az első kérelemhez képest másodlagosan állapítsa meg, hogy a késedelmi kamat esedékességének kezdete 2004. január 20., vagyis a tartozás 2003. november 27-i lehetséges megállapítását követő két hónapot követő első munkanap, amely vonatkozik a jelen eljárás tárgyát képező valamennyi ügyletre, vagy ennek hiányában a három utolsó ügylethez kapcsolódó vámtartozás kamataira;
—
az alperes intézményt kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset az Ares (2014) 3486706 (BUDG/B/02/MTC/ IB), 2014. október 21-i bizottsági levélben foglalt határozat ellen irányul, amely a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet 11. cikkét alkalmazza.
A jelen kereset az 1994. április és november között holland vámterületről kiinduló azon 26 ügylet holland hatóságok általi vizsgálatából ered, amelyek a bevallás alapján a spanyol Algecirason keresztül hagyták el a közösségi vámterületet. Az említett hatóságok megállapították, hogy a szóban forgó termékek elkerülték a vámvizsgálatot, mivel nem hagyták el az Unió területét. Később a holland hatóságok új jegyzőkönyvet vettek fel nyolc vámáru-nyilatkozat vonatkozásában, mivel kétségeik merültek fel a teljesítés bizonyítékaként benyújtott dokumentumokon szereplő bélyegzők és aláírások hitelességével kapcsolatban.
Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, az 1150/2000 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésével, 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével, 6. cikkének (3) bekezdésével és 2. cikkével összefüggésben értelmezett 11. cikkének az általi megsértésére alapított jogalap, hogy a Bizottság e cikket az abban nem foglalt esetre alkalmazta
—
a felperes azt állítja e tekintetben, hogy nem a 6. cikk (3) bekezdése a) pontjában, hanem a b) pontjában foglalt vámtartozásról van szó.
2.
A második, az arányosság elvének és a jogbiztonság elvének az 1150/2000 rendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdésének alkalmazása során való megsértésére alapított jogalap
—
a felperes e tekintetben azt állítja, hogy e két bekezdés a késedelmi kamat növeléséről rendelkezik, amelynek célja nem a fizetési késedelemmel okozott kár ellentételezése, hanem olyan kényszerítő jelleg biztosítása, amely kizárja az azon esetben való alkalmazást, amikor a tagállamnak nincs tudomása a késedelmesen teljesített kötelezettség fennállásáról.
3.
A harmadik jogalap az 1150/2000 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének azon időpont meghatározásával kapcsolatos megsértésén alapul, amikor a vámtartozást meg kellett állapítani, következésképpen a késedelmi kamatok esedékességének kezdő időpontjának meghatározása nem megfelelő, mivel az ügyek már bíróság előtt voltak, ezért ezen időpontot mindenesetre csak bírósági határozat állapíthatta volna meg.
Full & Egal Universal Law Academy