14.11.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 419/18
A Bíróság (tizedik tanács) 2016. szeptember 14-i ítélete (a Tribunal Superior de Justicia del País Vasco [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Florentina Martínez Andrés kontra Servicio Vasco de Salud (C-184/15), Juan Carlos Castrejana López kontra Ayuntamiento de Vitoria (C-197/15)
(C-184/15. és C-197/15. sz. egyesített ügyek) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - 5. és 8. szakasz - Egymást követő határozott idejű munkaszerződések alkalmazása - Az egymást követő határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések - Szankciók - A határozott ideig tartó munkaviszony „határozatlan, nem állandó munkaszerződéssé” történő átminősítése - A tényleges érvényesülés elve))
(2016/C 419/22)
Az eljárás nyelve: spanyol
A kérdést előterjesztő bíróság
Tribunal Superior de Justicia del País Vasco
Az alapeljárás felei
Felperesek: Florentina Martínez Andrés (C-184/15), Juan Carlos Castrejana López (C-197/15)
Alperesek: Servicio Vasco de Salud (C-184/15), Ayuntamiento de Vitoria (C-197/15)
Rendelkező rész
1)
Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18-án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy egy olyan nemzeti szabályozást, mint az alapügy tárgyát képező, az érintett tagállam nemzeti bíróságai úgy alkalmaznak, hogy egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazása esetén a munkaviszony fenntartásához való jog biztosított a közigazgatási szerv által a munkajog hatálya alá tartozó munkaszerződéssel alkalmazott munkavállalók számára, ugyanakkor e jogot nem ismerik el általános jelleggel az e közigazgatási szerv által a közigazgatási jog alapján alkalmazott személyzet számára, kivéve, ha a nemzeti jogrendben létezik egyéb hatékony eszköz az e munkavállalókkal szembeni visszaélések szankcionálására, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.
2)
Az 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás rendelkezéseit, a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben, akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan nemzeti eljárási szabályok, amelyek arra kötelezik a határozott időre alkalmazott munkavállalót, hogy – amennyiben az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazását a bíróság megállapította – új eljárást indítson a megfelelő szankció meghatározása céljából, mivel ez e munkavállaló számára eljárási hátrányokat okoz, különösen költség, időtartam és a képviseletre vonatkozó szabályok tekintetében, rendkívül nehézzé téve az uniós jogrend által biztosított jogainak gyakorlását.
(1) HL C 236., 2015.7.20.
Full & Egal Universal Law Academy