24.7.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 239/7
A Bíróság (kilencedik tanács) 2017. május 18-i ítélete (a Vilniaus apygardos administracinis teismas [Litvánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – UAB „Litdana” kontra Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos
(C-624/15. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Adózás - Hozzáadottérték-adó (héa) - 2006/112/EK irányelv - 314. cikk - Az árrés adóztatására vonatkozó szabályozás - Alkalmazási feltételek - Annak nemzeti adóhatóságok által történő megtagadása, hogy valamely adóalany az árrés adóztatására vonatkozó szabályozást alkalmazza - Az árrés adóztatására vonatkozó szabályozás és a héamentesség eladó által való alkalmazására történő hivatkozások a számlán - Az eladó által az árrés adóztatására vonatkozó szabályozás értékesítésre történő alkalmazásának hiánya - Az értékesítés szabálytalanságára vagy csalásra utaló körülmények))
(2017/C 239/09)
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Vilniaus apygardos administracinis teismas
Az alapeljárás felei
Felperes: UAB „Litdana”
Alperes: Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos
Az eljárásban részt vesz: Klaipėdos apskrities valstybinė mokesčių inspekcija
Rendelkező rész
A 2010. július 13-i 2010/45/EU tanácsi irányelvvel módosított, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 314. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai megtagadják azon jogalanytól, amely mind az árrés adóztatására vonatkozó szabályozásra, mind pedig hozzáadottérték-adó(héa) alóli mentességre történő hivatkozást tartalmazó számlákat kapott, hogy az árrés adóztatására vonatkozó szabályozást alkalmazza, még ha az említett hatóságok későbbi ellenőrzése során ki is derült, hogy a használt cikkeket értékesítő használtcikk-kereskedő ténylegesen nem alkalmazta e szabályozást e termékek értékesítésére, kivéve ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok bizonyítják, hogy az adóalany nem jóhiszeműen járt el, vagy nem hozott meg minden észszerű intézkedést annak érdekében, hogy az általa lebonyolított ügylet ne vezessen adókijátszáshoz, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
(1) HL C 48., 2016.2.8.
Full & Egal Universal Law Academy