MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. április 21. ( 1 )
C‑280/15. sz. ügy
Irina Nikolajeva
kontra
OÜ Multi Protect
(a Harju Maakohus [harjui elsőfokú bíróság, Észtország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„για την έκδοση προδικαστικής αποφάσεως] — Προδικαστική παραπομπή — Κοινοτικό σήμα — Κανονισμός (ΕΚ) 207/2009 — Άρθρα 9, παράγραφος 3, και 102, παράγραφος 1 — Δικαιώματα που παρέχει το σήμα — Διαφορά σχετική με παραποίηση/απομίμηση — Υποχρέωση των δικαστηρίων κοινοτικών σημάτων να εκδώσουν απόφαση που απαγορεύει τη συνέχιση των πράξεων παραποιήσεως/απομιμήσεως — Απουσία αιτήματος εκδόσεως τέτοιας αποφάσεως — Έννοια της “εύλογης αποζημιώσεως” για ενέργειες μεταγενέστερες της δημοσιεύσεως αιτήσεως κοινοτικού σήματος και προγενέστερες της δημοσιεύσεως της καταχωρίσεως του εν λόγω σήματος”
I – Bevezetés
1.
A Harju Maakohus (harjui elsőfokú bíróság) által a Bíróság Hivatalához 2015. június 10‑én benyújtott, 2015. június 2‑i jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet ( 2 ) 9. cikke (3) bekezdésének és 102. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.
2.
E kérelmet az I. Nikolajeva és az OÜ Multi Protect (a továbbiakban: Multi Protect) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő. I. Nikolajeva azt kérte, hogy a kérdést előterjesztő bíróság állapítsa meg, hogy a Multi Protect jogellenesen használja az ő „HolzProf” védjegyét (009053811 sz. közösségi védjegy), és ez utóbbit kötelezze arra, hogy számára kártérítést fizessen.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. A 207/2009 rendelet
3.
E rendelet „Viszonylagos kizáró okok” című 8. cikke kimondja:
„(1) A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
a)
az a korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;
b)
azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
[…]”
4.
E rendeletnek „A közösségi védjegyoltalom tartalma” című 9. cikke értelmében:
„(1) A közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
a)
a közösségi védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;
b)
olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a közösségi védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a közösségi védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez;
[…]
(2) Az (1) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen
a)
a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;
b)
a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt;
c)
a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;
d)
a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.
(3) A közösségi védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni. Megfelelő összegű kártérítés kérhető azonban a közösségi védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyekkel szemben a lajstromozás meghirdetését követően a meghirdetés folytán fel lehetne lépni. Az ügyben eljáró bíróság a lajstromozás meghirdetéséig az ügy érdemében nem határozhat.”
5.
A 207/2009 rendeletnek „A bitorlásra vonatkozó nemzeti jogszabályok kiegészítő alkalmazása” című 14. cikke kimondja:
„(1) A közösségi védjegyoltalom joghatásait kizárólag e rendelet rendelkezései szabályozzák. Egyéb kérdésekben a közösségi védjegy bitorlására – a X. cím rendelkezéseivel összhangban – a nemzeti jogszabályoknak a nemzeti védjegy bitorlására irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) E rendelet nem érinti a nemzeti jogszabályok – különösen a polgári jogi felelősségre és a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó rendelkezések – alapján a közösségi védjeggyel összefüggő keresetindítást.
(3) Az irányadó eljárási szabályokat a X. cím rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni.”
6.
A 207/2009 rendelet „Felszólalás” című 41. cikke előírja:
„(1) A közösségi védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapon belül a 8. cikk alapján a bejelentett megjelölés védjegyként való lajstromozásával szemben felszólalhat.
[…]”
7.
A rendelet „Alkalmazandó jog” című 101. cikke előírja:
„(1) A közösségi védjegybíróság e rendeletet alkalmazza.
(2) Minden olyan kérdésben, amelyről e rendelet nem rendelkezik, a közösségi védjegybíróság nemzeti jogát alkalmazza, nemzetközi magánjogát is ideértve.
(3) Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, a közösségi védjegybíróság a székhelye szerinti államnak azokat az eljárási szabályait alkalmazza, amelyek irányadók a nemzeti védjegyekkel összefüggő azonos tárgyú perekben.”
8.
E rendelet „Jogkövetkezmények” című 102. cikke kimondja:
„(1) Ha a közösségi védjegybíróság úgy találja, hogy az alperes a közösségi védjegyet bitorolja, vagy azt megkísérelte, a bíróság az alperest eltiltja a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától, kivéve, ha nyomós okból ettől eltekint. A közösségi védjegybíróság nemzeti jogszabályaival összhangban meghozza továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek az említett eltiltás végrehajtását biztosítják.
(2) A közösségi védjegybíróság minden egyéb kérdésben annak a tagállamnak a nemzeti jogát – ideértve nemzetközi magánjogát is – alkalmazza, amelyben a bitorlást elkövették, vagy megkísérelték.”
2. A 2004/48/EK irányelv
9.
A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o., helyesbítés: HL L 195., 16. o.) „Kártérítés” című 13. cikke előírja:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes bíróságok a sértett fél kérelmére elrendeljék, hogy a jogsértő, aki tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést valósít meg, a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizessen.
A bíróságok a kár megállapításakor:
a)
figyelembe vesznek minden megfelelő szempontot, úgy mint a kedvezőtlen gazdasági kihatásokat, ideértve a sértett fél elmaradt hasznát, a jogsértő jogtalan gazdagodását, és indokolt esetben a nem tisztán gazdasági tényezőket, mint a jogosultnak a jogsértés által okozott nem vagyoni kárát,
vagy
b)
az a) bekezdés alkalmazása helyett a kárt indokolt esetben átalányösszegben állapíthatják meg olyan tényezők alapján, mint legalább azon díjazás vagy jogdíjak összege, amely a jogosultat megillette volna, ha az adott szellemi tulajdonjog felhasználására a jogsértő engedélyt kért volna.
(2) Azokban az esetekben, amelyekben a jogsértő úgy fejtette ki tevékenységét, hogy nem tudta, vagy kellő gondosság mellett nem kellett tudnia, hogy jogsértést valósít meg, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a bíróságok rendeljék el a gazdagodás megtérítését vagy kártérítés fizetését, amelynek összegét előre meghatározhatják.”
B – Az észt jog
10.
A védjegytörvény (kaubamärgiseadus, a továbbiakban: védjegytörvény) alapeljárásban alkalmazandó változata 8. cikkének (2) bekezdése előírja:
„A lajstromozott védjegy jogi oltalma a védjegybejelentési kérelem benyújtásának napjával kezdődik […] és a lajstromozás napjától számított tíz évig áll fenn. […]”
III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
11.
2010. április 24‑én I. Nikolajeva közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). A lajstromoztatni kívánt védjegy a HolzProf szómegjelölés volt. A védjegybejelentést 2010. május 31‑én hirdették meg. 2010. szeptember 14‑én a HolzProf védjegyet lajstromozták, a lajstromozást pedig 2010. szeptember 16‑án hirdették meg.
12.
2010. április 24‑én I. Nikolajeva használati szerződést kötött, amellyel az OÜ Holz Prof részére engedélyezte védjegye használatát. A havi használati díjat 1278 euróban állapították meg.
13.
2013. június 18‑án I. Nikolajeva keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt a Multi Protect ellen, amelyben három kereseti igényt fogalmazott meg.
14.
Először is I. Nikolajeva a kérdést előterjesztő bíróságtól a védjegye Multi Protect által történő jogellenes használatának megállapítását kérte. Álláspontja szerint a Multi Protect megsértette a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdésének d) pontját azáltal, hogy egy úgynevezett rejtett keresőszóként a védjegyével azonos megjelölést használt egy interneten hozzáférhető honlapon. Ebben a tekintetben I. Nikolajeva azt állította, hogy a Multi Protect a 2010. május 3‑a és 2011. október 28‑a közötti időszakban, azaz egy 17 hónapig és 25 napig tartó időszakban megsértette a védjegyéhez fűződő kizárólagos jogot.
15.
Másodszor I. Nikolajeva 22791 euró megfizetését kérte a Multi Protecttől a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezések alapján. Ezt az összeget az OÜ Holz Proffal kötött használati szerződésben megállapított használati díj alapján határozták meg az állítólagos jogsértés időtartama tekintetében. ( 3 )
16.
Harmadszor I. Nikolajeva nem vagyoni kár megtérítését kérte. Előadta, hogy az ugyanezen körülmények miatt lefolytatott büntetőeljárás és a bíróság megkeresése lelki panaszokat okozott nála. Ebben a tekintetben I. Nikolajeva arra hivatkozott, hogy a Multi Protect tevékenységei „rontottak egészségi állapotán”, hogy „több üzletfele kérdőre vonta őt”, és hogy „a jogvita hatására negatív figyelem középpontjába került”.
17.
A kérdést előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni, hogy a szóban forgó védjegy jogellenes használatának az I. Nikolajeva első kereseti igényének megfelelően történő megállapítása esetén el kell‑e rendelnie eltiltó végzéssel a bitorlási cselekmények folytatását a 207/2009 rendelet 102. cikkének (1) bekezdése alapján, annak ellenére, hogy I. Nikolajeva azt nem kérte.
18.
A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak továbbá afelől, hogy a közösségi védjegyoltalom mikortól kezdve érvényesíthető. Megjegyzi, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján a közösségi védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben csak a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni. Hozzáteszi, hogy ez a rendelkezés teremti meg annak a lehetőségét, hogy megfelelő összegű kártérítést lehessen kérni a közösségi védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyekkel szemben a lajstromozás meghirdetését követően a közösségi védjegy alapján fel lehetne lépni. Ebben a tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a 207/2009 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének második mondata és 101. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi‑e azt, hogy a védjegytörvény 8. §‑a (2) bekezdésének első mondatában megállapított időpontban, azaz a védjegybejelentési kérelem benyújtásától kezdődően érvényesnek lehessen tekinteni az alapeljárás felperesének védjegyéhez fűződő jogokat.
19.
Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondatában foglalt „megfelelő összegű kártérítés” fordulat értelmezésére vár választ.
20.
E körülmények között a Harju Maakohus (harjui elsőfokú bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
A közösségi védjegybíróságnak akkor is el kell rendelnie a [207/2009 rendelet] 102. cikk[ének] (1) bekezdése szerinti intézkedést, ha a felperes ezt nem kéri a keresetében, és a felek nem állítják, hogy az alperes valamely közösségi védjegyet egy bizonyos múltbeli napot követően bitorolt, illetve kísérelt meg bitorolni, vagy az említett rendelkezés első mondata értelmében vett »nyomós ok« áll fenn akkor, ha nem érvényesítenek ilyen tartalmú igényt, és nem hivatkoznak erre a körülményre?
2)
Úgy kell‑e értelmezni a [207/2009 rendelet] 9. cikk[ének] (3) bekezdését, hogy a közösségi védjegy jogosultja a védjeggyel azonos megjelölésnek a védjegybejelentés meghirdetésétől a védjegy lajstromozásának meghirdetéséig tartó időszakban történő használatáért harmadik féltől csak megfelelő összegű kártérítést kérhet a [207/2009 rendelet] 9. cikk[e] (3) bekezdésének második mondata alapján, nem kérheti azonban a bitorlással szerzett gazdagodás szokásos értékének és a károknak a megtérítését, a védjegybejelentés meghirdetéséig tartó időszak tekintetében pedig megfelelő összegű kártérítésre sem jogosult?
3)
Milyen típusú költségeket és egyéb kártérítéseket foglal magában a [207/2009 rendelet] 9. cikk[e] (3) bekezdésének második mondata szerinti megfelelő összegű kártérítés, és beletartozhat‑e abba – és milyen körülmények között – többek között a védjegyjogosult nem vagyoni kárának megtérítése is?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
21.
Írásbeli észrevételeket nyújtott be a Multi Protect, az észt és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság. Az eljárás írásbeli szakaszának lezárultát követően a Bíróság eljárási szabályzata 76. cikke (2) bekezdésének megfelelően úgy ítélte meg, hogy elegendő információval rendelkezik a határozathozatalhoz tárgyalás tartása nélkül is.
V – Elemzés
A – Előzetes észrevételek
22.
A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre összpontosít. Álláspontom szerint e két kérdést együttesen célszerű megvizsgálni.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésről
1. Az oltalmi idő
23.
A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy I. Nikolajeva azt rója fel a Multi Protectnek, hogy az három időszakban megsértette a HolzProf védjegyéhez fűződő kizárólagos jogot.
24.
Az első időszak egy hónapnál rövidebb. Ez az időszak 2010. május 3‑án, azaz a védjegybejelentési kérelem benyújtásának napját követően kezdődött, és 2010. május 31‑ig, azaz e védjegybejelentés meghirdetésének napjáig tartott. A második, körülbelül három és fél hónapos időszak 2010. június 1‑jétől 2010. szeptember 16‑ig, azaz a védjegybejelentés meghirdetésétől a lajstromozás meghirdetéséig terjedt. Végül a harmadik időszak, amely egy évnél valamivel tovább tartott, 2010. szeptember 17‑én, a védjegy lajstromozásának meghirdetését követően kezdődött, és 2011. október 28‑án ért véget.
25.
A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a védjegyjogosult számára a közösségi védjegy által milyen oltalom biztosított az első két időszakban.
26.
A közösségi védjegyoltalomból eredő jogokat a 207/2009 rendelet 9. cikke határozza meg. E cikk (1) bekezdése szerint a közösségi védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. Ezenkívül a (3) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a közösségi védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni.
27.
Következésképpen az olyan közösségi védjegy alapján, mint amilyen a HolzProf is, harmadik felekkel szemben az alapügy tárgyát képező első és második időszakban nem lehet fellépni. Ezenkívül a tagállamok nemzeti jogában a 207/2009 rendelet 102. cikkének megfelelően előírt jogkövetkezmények ( 4 ) nem alkalmazandóak ezekben az időszakokban. ( 5 ) Ugyanis a szóban forgó jogkövetkezmények csak a közösségi védjegy lajstromozásának meghirdetésétől kezdődően alkalmazandóak.
28.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése ezenfelül a védjegyoltalomra a védjegybejelentés meghirdetése és a védjegy lajstromozásának meghirdetése közötti időszak tekintetében egy különös szabályról is rendelkezik. A közösségi védjegy lajstromozásának meghirdetését követően ugyanis a bíróság megfelelő összegű kártérítést ítélhet meg a védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyek a lajstromozás meghirdetését követően a meghirdetés tényéből adódóan megtilthatók lennének. ( 6 )
29.
Ebből következik, hogy az alapügy tárgyát képező második időszak tekintetében akkor kérhető megfelelő összegű kártérítés, ha ezen időszak alatt valamely harmadik fél a védjegyjogosult engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ(t) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal; vagy olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a közösségi védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a közösségi védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. ( 7 )
30.
Még a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének szövegéből is egyértelműen az következik, hogy az e rendelkezésben írt megfelelő összegű kártérítés nem vonatkozik a közösségi védjegybejelentés benyújtása ( 8 ) és az e bejelentés meghirdetése közötti időszakban, azaz az alapügy tárgyát képező első időszakban történt cselekményekre.
31.
Álláspontom szerint ezt az értékelést nem kérdőjelezi meg a 207/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése és 101. cikkének (2) bekezdése.
32.
Ugyanis, bár a 207/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „a közösségi védjegy bitorlására […] a nemzeti jogszabályoknak a nemzeti védjegy bitorlására irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni”, ugyanezen rendelkezés szerint a közösségi védjegyoltalom joghatásait kizárólag e rendelet rendelkezései szabályozzák. Márpedig egy védjegy „joghatásai” elválaszthatatlanok a védjegy oltalmi idejétől. Ebből következik, hogy ezt az oltalmi időt kizárólag e rendelet rendelkezései határozzák meg.
33.
Ebben a tekintetben a 207/2009 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének és 9. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy az uniós jogalkotó szándékosan zárta ki a közösségi védjegy alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőzően történő fellépés lehetőségét, valamint a védjegybejelentés meghirdetését megelőzően a megfelelő összegű kártérítéshez való jogot.
34.
Egyebekben, mivel a közösségi védjegyoltalmat, ideértve annak oltalmi idejét is, kizárólag a 207/2009 rendelet 9. cikke szabályozza, ez az oltalom és annak időtartama nem képezi a részét azoknak a kérdéseknek, amelyek tekintetében a nemzeti jogot kellene alkalmazni e rendelet 101. cikke (2) bekezdésének megfelelően, amely csak a 207/2009 rendelet hatálya alá nem tartozó kérdésekre vonatkozik.
35.
Következésképpen a 207/2009 rendelet 9. cikkének (1) és (3) bekezdésével, 14. cikkének (1) bekezdésével, valamint a 101. cikkének (2) bekezdésével ellentétes a védjegytörvény 8. §‑ának (2) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely előírja, hogy „a lajstromozott védjegy jogi oltalma a védjegybejelentési kérelem benyújtásának napjával kezdődik”. A közösségi védjegyoltalom ugyanis e nemzeti rendelkezés alapján túllépné azt, amit a 207/2009 rendelet megenged.
36.
A 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése által előírt megfelelő összegű kártérítés csak a közösségi védjegybejelentés meghirdetését követő cselekmények miatt kérhető.
2. A megfelelő összegű kártérítés
37.
A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságot a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő „megfelelő összegű kártérítés” fogalmával kapcsolatban kérdezi. ( 9 ) Ez a rendelet semmilyen meghatározást nem tartalmaz a „megfelelő összegű kártérítésre”, és nem írja elő annak számítási módját.
38.
A „megfelelő összegű kártérítés” közösségi védjegybejelentés meghirdetését követően történő követelésének lehetősége a szabadalmak területén is létezik.
39.
Ugyanis az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5‑én Münchenben aláírt egyezmény (ESZE) 67. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „[b]ármelyik Szerződő Állam előírhatja, hogy az európai szabadalmi bejelentés nem biztosít a 64. cikk szerinti oltalommal azonos oltalmat. Az európai szabadalmi bejelentés közzététele alapján keletkező oltalom azonban nem lehet kedvezőtlenebb, mint az az oltalom, amely az érintett állam jogszabályai alapján a vizsgálat mellőzésével kötelezően közzétett nemzeti szabadalmi bejelentés alapján keletkezik. Valamennyi Szerződő Állam köteles minden esetben legalább azt biztosítani, hogy a bejelentő az európai szabadalmi bejelentés közzétételének napjától a körülményekhez mérten észszerű kártérítést követelhessen bárkitől, aki a találmányt az adott államban olyan körülmények között hasznosította, amelyek mellett a nemzeti jog alapján felelne a nemzeti szabadalom bitorlásáért” ( 10 ). Az „észszerű kártérítés” fogalma itt sincs meghatározva. ( 11 )
40.
Ezenkívül a közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) 95. cikke előírja, hogy „[a] [közösségi növényfajta‑oltalmi jogok] jogosult[ja] megfelelő kártérítést követelhet mindazon személyektől, akik a közösségi növényfajta‑oltalmi bejelentés benyújtásának közzététele és az oltalom megadása között eltelt időszak során olyan cselekményt végeztek, amelyre ezt követően nem lett volna jogosultságuk” ( 12 ). A „megfelelő kártérítés” fogalmát a 2100/94 rendelet sem határozza meg. ( 13 )
41.
Egyébként a 207/2009 rendelet 102. cikkének (2) bekezdésével ellentétben, amely a jogkövetkezményeknek a nemzeti jog szerint történő megállapítását írja elő ( 14 ) védjegybitorlás vagy annak kísérlete esetén, ugyanezen rendelet 9. cikkének (3) bekezdése semmilyen kifejezett utalást nem tartalmaz a tagállamok jogára annak érdekében, hogy meghatározza annak jelentését és hatályát.
42.
Következésképpen a közösségi jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy ezt a „megfelelő kártérítést” az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját. ( 15 )
43.
A 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy bár a közösségi védjegy alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőzően nem lehet fellépni, ez a védjegy „embrionális” jellege ellenére jogi oltalmat élvez a védjegybejelentés meghirdetése és a védjegy lajstromozásának meghirdetése közötti időszakban. ( 16 ) A „kártérítés” kifejezés választása szükségképpen azt sugallja, hogy vagyoni kártérítésnek kell lennie. A szellemi tulajdonjog megsértése miatt elrendelt más intézkedés vagy eljárás, mint például a bíróság által elrendelt eltiltó határozatok, a kereskedelmi csatornákból való visszavonás vagy a jogsértő áruk megsemmisítése tehát kizárt. Ezenkívül az „észszerű” melléknév magában foglalja, hogy a kért vagyoni kártérítésnek megfelelőnek és arányosnak kell lennie annak érdekében, hogy igazságos egyensúlyt tartson fenn a közösségi védjegy oltalmát megszerző és az azt használó jogosultak jogai között.
44.
A „megfelelő összegű kártérítéshez” való jog, amelyre csak a közösségi védjegy lajstromozásának meghirdetését követően lehet hivatkozni, következésképpen már az in statu nascendi közösségi védjegyekre is alkalmazandó. Ez a jog azt tükrözi, hogy az uniós jogalkotó álláspontja szerint a védjegybejelentés meghirdetésétől kezdődően a közösségi védjegy megszerzése már folyamatban van, és már érdemes arra, hogy oltalmat élvezzen.
45.
Ebben a tekintetben megjegyzem, hogy a 207/2009 rendelet 39. cikkéből kitűnik, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetése azt feltételezi, hogy e rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet ( 17 ) által a védjegybejelentéshez előírt valamennyi alaki követelmény teljesült, és nem állnak fenn a 207/2009 rendelet 7. cikke alapján feltétlen kizáró okok e védjegy lajstromozása tekintetében. ( 18 ) Ezenkívül a 207/2009 rendelet 45. cikkének megfelelően ( 19 ) a védjegybejelentés meghirdetését követően a közösségi védjegyet szükségképpen lajstromozzák, a lajstromozást pedig meghirdetik, kivéve, ha felszólalás alapján a lajstromozásnak e rendelet 8. cikke szerinti viszonylagos kizáró okai vannak. ( 20 )
46.
A fentiekre tekintettel jelentős egybeesések vannak a közösségi védjegybejelentés meghirdetése előtt teljesítendő, valamint a védjegy lajstromozásának meghirdetését megelőzően előírt követelmények között. Következésképpen a „megfelelő összegű kártérítéshez” való jog, amellyel a közösségi védjegy jogosultja a védjegybejelentés meghirdetése és e védjegy lajstromozásának meghirdetése között rendelkezik, nagyon hasonló jognak minősül ahhoz a joghoz, ( 21 ) amellyel a védjegyjogosultat a védjegy lajtromozásának meghirdetése során ruházzák fel, még akkor is, ha az kevésbé széleskörű. ( 22 ) Ebből következik, hogy az arányosság elvének tiszteletben tartása érdekében a vagyoni kártérítésnek vagy „megfelelő összegű kártérítésnek” kevésbé súlyosnak vagy szigorúnak kell lennie annál a kártérítésnél, amelyet a közösségi védjegynek a lajstromozás meghirdetését követő megsértése esetén állapítanak meg. ( 23 ) ( 24 )
47.
A 2004/48 irányelv 13. cikke meghatározza azt a minimális vagyoni kártérítést, amelyet a nemzeti szabályozásnak elő kell írnia a közösségi szabályozásban és/vagy az érintett tagállam nemzeti szabályozásában előírt szellemi tulajdonjogok megsértése esetén. Igaz, hogy a 2004/48 irányelvnek megfelelően harmonizált nemzeti jog rendelkezései nem alkalmazandóak a közösségi védjegy olyan jellegű megsértéseire, amelyekre a védjegy lajstromozásának meghirdetését követően, azaz az alapügy tárgyát képező harmadik időszakban kerül sor, ennek ellenére ezen irányelv 13. cikke hasznos szempontokat nyújthat a „megfelelő összegű kártérítés” fordulat meghatározásához.
48.
Ebben a tekintetben ez a cikk egyértelmű különbséget tesz az elkövetett jogsértés szándékos és nem szándékos jellege között, és súlyosabb vagyoni kártérítés megállapítását írja elő a szándékos jogsértések esetén. Ha a jogsértés szándékosnak minősül, a jogsértő köteles a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizetni. ( 25 ) Ez a rendelkezés a teljes kár megtérítését írja elő, amely álláspontom szerint a nem vagyoni kár megtérítését is magában foglalja, annak bizonyítása esetén. ( 26 )
49.
Ugyanakkor, ha a jogsértés nem szándékosnak minősül, a bíróságok csak a gazdagodás megtérítését vagy olyan kártérítés fizetését rendelhetik el, amelynek összegét előre meghatározhatják. ( 27 )
50.
A 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése semmilyen különbséget nem tesz az elkövetett jogsértés szándékos, illetve nem szándékos jellege között, ( 28 ) hanem abból az elgondolásból indul ki, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetése arra szolgál, hogy a nyilvánosság tudomására hozza azt, hogy a kért védjegy lajstromozása hamarosan bekövetkezhet, és hogy megfelelő összegű kártérítésnek lehet helye a még nem lajstromozott védjegy használata miatt.
51.
Mivel a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében előírt „megfelelő összegű kártérítésnek” a lajstromozott védjegy bitorlása esetén előírt vagyoni kártérítéshez képest kevésbé súlyos vagy szigorú vagyoni kártérítésnek kell lennie, úgy vélem, hogy helyénvaló megvizsgálni azt, hogy a nem szándékos jogsértések esetében a 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdésében előírt vagyoni kártérítések megfelelőek‑e.
52.
A 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése két fajta vagyoni kártérítést ír elő jogsértő tevékenységek miatt, azaz „a gazdagodás megtérítését vagy kártérítés fizetését, amelynek összegét előre meghatározhatják”.
53.
A vagyoni kártérítés, amelynek célja a „kártérítés fizetés[e], amelynek összegét előre meghatározhatják”, a nemzeti jogalkotó részéről pontosításra szorul, és ebből következően nem bizonyul megfelelőnek, a „megfelelő összegű kártérítés” fordulat önálló és egységes értelmezésének szükségességére tekintettel.
54.
Ugyanakkor a 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdésében előírt „gazdagodás megtérítése” álláspontom szerint egységes és kiszámítható pénzbeli reparáció, amely figyelembe veszi az egyes ügyek sajátos körülményeit. Ezenkívül úgy vélem, hogy ez a pénzbeli reparáció megfelelő, mivel a célja az, hogy visszatéríttesse a védjegybejelentés meghirdetését követően jogtalanul megszerzett előnyt. ( 29 ) Egy ilyen pénzbeli reparáció, amely a szóban forgó használó által elért jogalap nélküli gazdagodást testesíti meg, következésképpen arányos az (in statu nascendi) védjegy megsértésével, és hasonló jogsértésektől is visszatarthat. ( 30 )
55.
A 2004/48 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésével ellentétben ugyanezen cikk (2) bekezdése nem írja elő a nem vagyoni kár megtérítését. Számomra úgy tűnik, hogy ezen előírás mellőzése az uniós jogalkotó szándéka volt, és tükrözi azt, hogy ezen irányelv 13. cikkének (2) bekezdése a kevésbé elítélendő jogsértő cselekményekre vonatkozik, amelyek tekintetében ez az irányelv nem írja elő a teljes kártérítést. Megjegyzem, hogy I. Nikolajeva a harmadik kereseti igényével a nem vagyoni kár, azaz az erkölcsi kár megtérítését követelte. Álláspontom szerint a „megfelelő összegű kártérítés” ezt a kárt nem foglalja magában. Az ehhez hasonló kártérítés aránytalan lenne, ha a közösségi védjegy megszerzése még épp csak folyamatban van.
VI – Végkövetkeztetések
56.
Az előző megállapításokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Harju Maakohus (harjui elsőfokú bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre a következő választ adja:
1)
A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (1) és (3) bekezdésével, 14. cikkének (1) bekezdésével, valamint 101. cikkének (2) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely előírja, hogy a lajstromozott védjegy jogi oltalma a védjegybejelentési kérelem benyújtásának napjával kezdődik.
2)
A 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem követelhető megfelelő összegű kártérítés e rendelkezés alapján a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző cselekmények miatt.
3)
A 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében előírt „megfelelő összegű kártérítés” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy a gazdagodás megtérítése a közösségi védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt követelhető, amelyekkel szemben a lajstromozás meghirdetését követően a meghirdetés folytán fel lehetne lépni. A „megfelelő összegű kártérítés” fordulatba a nem vagyoni kár nem tartozik bele.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) HL L 78., 1. o.
( 3 ) Azaz 22791 eurót [= 17 hónap x 1278 + 25 nap x (1278: 30)].
( 4 ) A 2004/48 irányelv összehangolja a szellemi tulajdonjog megsértése esetén a nemzeti jogban alkalmazandó intézkedéseket, eljárásokat és kártérítéseket. A 2004/48 irányelv (10) preambulumbekezdése szerint ezen irányelv célja „[e téren a tagállami] jogszabályok egymáshoz való közelítése egy magas, egyenértékű és egységes védelmi szint belső piacon belüli biztosítása érdekében”. A 2004/48 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a] közösségi vagy tagállami jogszabályokban esetlegesen foglalt eszközök sérelme nélkül – amennyiben azok kedvezőbbek a jogosultak számára – az ebben az irányelvben foglalt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat […] alkalmazni kell a közösségi jogban és/vagy az érintett tagállam nemzeti jogában foglalt bármely szellemi tulajdonjog megsértése esetén”. A Bíróság kimondta, hogy ezen irányelv rendelkezései nem a szellemi tulajdonjogok valamennyi vonatkozásának, csupán azoknak a szabályozására irányulnak, amelyek egyrészről e jogok tiszteletben tartásával, másrészről azok megsértésével kapcsolatosak, az arra szolgáló hatékony jogorvoslati eljárások meglétének előírásával, hogy valamennyi fennálló szellemi tulajdonjogi jogsértést meg lehessen előzni, azok megszűnjenek vagy orvoslásra kerüljenek (lásd: Diageo Brands‑ítélet, C‑681/13, EU:C:2015:471, 73. pont). Ebből következik, hogy ez az irányelv megengedi a tagállamok jogszabályai között a szellemi tulajdonjog megsértése esetén alkalmazandó intézkedésekkel, eljárásokkal és kártérítésekkel kapcsolatos eltérések fennállását (lásd például a 2004/48 irányelv 13. cikkét, amely a tagállamok által választható vagyoni kártérítések igazán széles körét írja elő).
( 5 ) Következésképpen úgy vélem, hogy a 2004/48 irányelv által előírt kiegészítő intézkedések (10. cikk), a bíróság által elrendelt eltiltó határozatok (11. cikk) és a kártérítés (13. cikk) nem alkalmazandóak a védjegy lajstromozásának meghirdetése előtt.
( 6 ) A tiltásokra vonatkozó indikatív listával kapcsolatban lásd a 207/2009 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését.
( 7 ) Lásd ebben az értelemben a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját.
( 8 ) A közösségi védjegybejelentési kérelem benyújtásának időpontja azonban releváns. Az ugyanis elsődleges fontosságú a védjegyek elsőbbségére vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében. Lásd különösen a 207/2009 rendelet III. címének az „Elsőbbség” című 2. fejezetét.
( 9 ) A kérdést előterjesztő bíróság arra hivatkozik, hogy a nemzeti joga alapján a közösségi védjegy jogosultja „attól a harmadik féltől, aki megsérti a 207/2009 rendelet 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett kizárólagos jogot, legalábbis a védjegy lajstromozása meghirdetésének időpontjától számított időszak tekintetében, követelheti a vagyoni kár megtérítését, beleértve az elmaradt haszon megtérítését, valamint a nem vagyoni kár megtérítését, de a bitorlással szerzett gazdagodás szokásos értékének visszatérítését és bizonyos körülmények között a bitorlással szerzett gazdagodásból származó nyereség visszatérítését is. [Ezenkívül] azt a jogsértőt, aki nem tudta, vagy akinek nem kellett tudnia, hogy nem jogszerűen jár el, nem terheli a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére vonatkozó kötelezettség, ha abban az időpontban, amikor tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie a vele szemben támasztott igényről, már nem gyarapodott tovább a jogsértéssel szerzett gazdagodás értékével”. Ez a bíróság „lehetségesnek véli az olyan értelmezést is, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében vett megfelelő összegű kártérítés a rendelet logikájának megfelelően kevesebb igényt foglal magában, mint az ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdése valamely későbbi megsértésének esetére előírt jogvédelem”.
( 10 ) Kiemelés tőlem.
( 11 ) Analógia útján lásd továbbá az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (HL 2013. C 175., 1. o.) 32. cikke (1) bekezdésének f) pontját, amely előírja, hogy a megállapodás által létrehozott egységes szabadalmi bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az alábbiak tekintetében: „közzétett európai szabadalmi bejelentés által biztosított ideiglenes oltalom alapján benyújtott kártérítési vagy kártalanítási keresetek”.
( 12 ) Kiemelés tőlem. Megjegyzem, hogy a Bíróság értelmezte a 2100/94 rendelet 14. és 94. cikkében alkalmazott „méltányos díj”, illetve „arányos kártérítés” kifejezést a Geistbeck‑ítéletben (C‑509/10, EU:C:2012:416). Ugyanakkor, mivel ebben az ügyben a Bíróság egy lajstromozott növényfajta jogosulatlan használata miatti „méltányos díj” fogalmát értelmezte, úgy vélem, hogy a szóban forgó értelmezés nem alkalmazható a jelen ügyre, mivel a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése nem vonatkozik a bitorlásnak minősülő helyzetekre.
( 13 ) Tekintettel arra, hogy a „megfelelő összegű kártérítés” és egyéb hasonló kifejezések a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos számos dokumentumban használatosak, a Bíróság ítélete a jelen ügyben olyan következményekkel járhat, amelyek túllépnek az ügy keretein.
( 14 ) Ebben a tekintetben úgy vélem, hogy a nemzeti jognak tiszteletben kell tartania a 2004/48 irányelvben előírt minimális védelmi szintet. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően a nemzeti szabályozás a jogosultak számára az ezen irányelvben foglalt intézkedéseknél, eljárásoknál és jogorvoslatoknál kedvezőbb „eszközöket” is kínálhat.
( 15 ) Lásd: Nokia‑ítélet (C‑316/05, EU:C:2006:789, 21. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 16 ) Lásd: Imagination Technologies kontra OHIM ítélet (C‑542/07 P, EU:C:2009:362, 57. pont).
( 17 ) HL L 303., 1. o.
( 18 ) A 207/2009 rendelet 7. cikke egy hosszú listát tartalmaz a lajstromozás megtagadásának feltétlen kizáró okairól. Például egy védjegyet nem lehet lajstromozni, ha az nem alkalmas a megkülönböztetésre, ha közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik, vagy ha alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
( 19 ) A 207/2009 rendelet 45. cikke előírja, hogy „[h]a a bejelentés megfelel az e rendeletben megállapított feltételeknek, és azzal szemben nem nyújtottak be felszólalást [a közösségi védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapon] belül, vagy azt jogerős határozattal elutasították, a megjelölést közösségi védjegyként lajstromozni kell, […]”. Lásd továbbá a 2868/95 rendeletnek „A védjegy lajstromozása” című 23. szabályát, amely kimondja, hogy „[h]a nem nyújtottak be felszólalást, vagy a felszólalási eljárás a felszólalás visszavonása vagy elutasítása miatt, vagy más módon elintéződött, a bejelentésbe foglalt megjelölést védjegyként […] be kell jegyezni a közösségi védjegylajstromba”. Az alapügyben szóban forgó második időszak körülbelül 3 hónapig tartott. Ezenkívül a Bíróság elé terjesztett iratokban semmi nem utal arra, hogy a HolzProf védjegy ellen felszólaltak volna.
( 20 ) A 207/2009 rendelet 8. cikke előírja, hogy „[a] korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha […] az a korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal; […] azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez”. Meg kell jegyezni, hogy a közösségi védjegy lajstromozása elleni felszólalás joga a 207/2009 rendelet 8. és 41. cikkével összhangban csak a védjegyjogosultakat és a védjegyjogosultak által a védjegy használatára feljogosított személyeket illeti meg.
( 21 ) Mint ahogyan a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott cselekmények azonosak a lajstromozás meghirdetését követően megtiltott cselekményekkel.
( 22 ) Ezzel ellentétben lásd az ESZE 67. cikkének (1) bekezdését, amely előírja, hogy „[a]z európai szabadalmi bejelentés a közzétételének napjától kezdve ideiglenesen a 64. cikk szerinti oltalommal azonos oltalmat biztosít a bejelentő számára a bejelentésben megjelölt valamennyi Szerződő Államban”, azaz ugyanolyan jogokat, mint amelyek az érintett államban nemzeti úton megadott szabadalomból erednek.
( 23 ) Ez az álláspontja a Multi Protectnek, az Észt Köztársaságnak és a Görög Köztársaságnak is, amelyek úgy vélik, hogy a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében előírt „megfelelő összegű kártérítés” fogalmának kevesebb igényt kellene magában foglalnia, mint a már lajstromozott védjegyek bitorlásának esetére előírt jogvédelem. Úgy vélik továbbá, hogy a nem vagyoni kár megtérítése nem tartozik e fogalom hatálya alá. A Multi Protect úgy véli, hogy „[a] megfelelő összegű kártérítés pontos mértékének meghatározása érdekében következésképpen meg kell vizsgálni és párhuzamba kell állítani a következő elemeket: a) milyen vagyoni előnyre tesz szert a bitorlási cselekmények elkövetője? […] b) melyek a piacon általánosan alkalmazott, hasonló védjegyhasználati szerződések? c) mi lett volna az »ára« a bitorlási cselekmények elkövetője számára annak a megoldásnak, amely lehetővé tette volna a kitűzött cél elérését a bejelentett védjeggyel azonos vagy hasonló megjelölés használata nélkül […]”.
( 24 ) A Bizottság ezzel ellentétben úgy véli, hogy „a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében előírt jogsértés esetén nem tekinthető igazoltnak, hogy a védelem gyengébb legyen az (1) és (2) bekezdésben foglalt későbbi jogsértés esetén fennálló védelemhez képest. Álláspontja szerint a jogsértés a jogosult számára ugyanolyan hatást gyakorol függetlenül attól, hogy az a bejelentés és a lajstromozás meghirdetése között vagy a lajstromozás meghirdetését követően következik‑e be”. Arra is hivatkozik, hogy „nincs semmilyen oka annak, hogy „a jogsértő kedvezőbb helyzetbe kerüljön a lajstromozást megelőző időszak során”. Nem értek egyet ezzel az állásponttal, mivel így a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése miért tett volna különbséget a két időszak között?
( 25 ) Lásd a 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdését.
( 26 ) Lásd a Liffers‑ügyre vonatkozó indítványomat (C‑99/15, EU:C:2015:768, 28. pont).
( 27 ) Lásd a 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdését.
( 28 ) Ez a rendelkezés véleményem szerint a megfelelő összegű kártérítés fizetését még a közösségi védjegynek a védjegybejelentés meghirdetésének figyelmen kívül hagyása mellett történő megsértése esetén is előírja.
( 29 ) A bejelentett, de még nem lajstromozott védjegy használója által.
( 30 ) Álláspontom szerint még a védjegybejelentés meghirdetésének figyelmen kívül hagyása esetén (nem szándékos jogsértés) sem lenne aránytalan a gazdagodás megtérítésének elrendelése a 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése alapján, mivel minden, a szellemi tulajdonjog megsértése miatti egyéb intézkedés, illetve eljárás kizárt a 207/2009 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése alapján (a védjegy érvényesíthetetlensége a lajstromozás meghirdetése előtt). Lásd továbbá a jelen indítvány 43. pontját.
Full & Egal Universal Law Academy