MICHAL BOBEK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. július 7. ( 1 )
C‑303/15. sz. ügy
Naczelnik Urzędu Celnego I w Ł.
kontra
G. M.
M. S.
(a Sąd Okręgowy w Łodzi [łódźi regionális bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A műszaki szabályokra vonatkozó közlési eljárás — Műszaki szabályok a szerencsejáték‑ágazatban — A műszakiszabály‑tervezetek Bizottsággal való közlésére vonatkozó tagállami kötelezettség — A közlési kötelezettség elmulasztásának következményei”
I – Bevezetés
1.
A lengyel jog értelmében csak a játékkaszinó működtetésének koncessziótulajdonosa szervezhet rulettjátékokat, kártyajátékokat, kockajátékokat és játékautomatákkal játszható játékokat (a továbbiakban: koncesszióra vonatkozó követelmény). Ezenfelül rulettjátékok, kártyajátékok, kockajátékok és játékautomatákkal játszható játékok csak játékkaszinókban szervezhetők (a továbbiakban: helyszínre vonatkozó korlátozás).
2.
Az alapeljárás alpereseit azzal vádolták, hogy koncesszió nélkül üzemeltettek játékautomatákat. Ellenkérelmükben azzal érvelnek, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény a 98/34 irányelv ( 2 ) értelmében vett „műszaki szabálynak” minősül, amelyet nem közöltek a Bizottsággal. Ezért azokra az alperesekkel szemben nem lehet hivatkozni a lengyel hatóságok előtt.
3.
Azt senki nem vitatja, hogy a koncesszióra vonatkozó követelményt nem közölték a Bizottsággal. Kérdésében a nemzeti bíróság a közlés elmulasztásából fakadó következmények tisztázását kéri. Ugyanakkor mielőtt ezeket a következményeket mérlegelnénk, foglalkoznunk kell egy előzetes kérdéssel, nevezetesen azzal, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény egyáltalán „műszaki szabálynak” minősül‑e. Amennyiben nem, akkor eleve fel sem merül a közlési kötelezettség.
4.
A Bíróság kérésének megfelelően ez az indítvány ezen előzetes kérdés, valamint az általa felvetett általános kérdés elemzésére szorítkozik: mennyiben kell bizonyos tevékenységek, vagyis szolgáltatások koncessziós rendszerét termékekre, vagyis árukra alkalmazandó „műszaki szabályra” vonatkozó közlési kötelezettség hatálya alá tartozónak tekinteni.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. A 98/34 irányelv
5.
Az 1. cikk számos releváns fogalommeghatározást tartalmaz:
„1.
»termék«: minden iparilag előállított termék és mezőgazdasági termék, beleértve a haltermékeket is;
2.
»szolgáltatás«: az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.
[...]
3.
»Műszaki leírás«: egy dokumentumban szereplő részletes leírás, amely egy termék előírt tulajdonságait határozza meg, ilyen például a minőségi színvonal, a teljesítmény, a biztonság, a méretek, beleértve a termékre alkalmazandó olyan követelményeket, mint a termék megnevezése, a terminológia, a jelképek, a vizsgálat és a vizsgálati módszerek, a csomagolás, a jelölés és címkézés, valamint a megfelelőségértékelési eljárások.
[...]
4.
»egyéb követelmények«: a műszaki leíráson kívüli egyéb olyan követelmény, amelyet a termékre különösen a fogyasztók vagy a környezet védelme céljából írnak elő, és amely befolyásolja a termék forgalomba hozatal utáni életciklusát, ilyen követelmények például a használat, az újrafeldolgozás, az újrafelhasználás vagy hulladékkezelés feltételei, ha ezek a feltételek jelentősen befolyásolhatják a termék összetételét vagy természetét, valamint értékesítését;
5.
»szolgáltatásokra vonatkozó szabály«: a 2. pont értelmében vett szolgáltatási tevékenységek megkezdésére és végzésére vonatkozó általános jellegű követelmény, különösen a szolgáltatóra, a szolgáltatásokra és a szolgáltatást igénybe vevőre vonatkozó rendelkezések, ide nem értve az olyan szabályokat, amelyek nem kifejezetten az említett pontban meghatározott szolgáltatásokra vonatkoznak.
[...]
11.
»műszaki szabály«: műszaki leírások és más követelmények vagy szolgáltatásra vonatkozó szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása az értékesítés, a szolgáltatásnyújtás, valamely szolgáltató létrehozása vagy a valamely tagállamban vagy annak nagyobb részén történő használat esetén de jure vagy de facto kötelező, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, kivéve a 10. cikkben foglaltakat, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, értékesítés[é]t vagy használatát, vagy valamely szolgáltatás nyújtását vagy használatát, illetve valamely szolgáltató létrehozását.”
6.
A 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése a következőt írja elő:
„A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.
[...]”
B – A nemzeti szabályozás
7.
A szerencsejátékról szóló törvény ( 3 ) 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A rulettjátékok, kártyajátékok, kockajátékok és játékautomatákkal játszható játékok szervezéséhez játékkaszinó működtetésének koncessziója szükséges.”
8.
A szerencsejátékokról szóló törvény ( 4 ) 14. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„Rulettjátékok, kártyajátékok, kockajátékok és játékautomatákkal játszható játékok csak játékkaszinókban szervezhetők.”
III – A tényállás, az eljárás és az előterjesztett kérdések
9.
G. M. és M. S., az alapeljárás alperesei ellen vádat emeltek amiatt, hogy a szerencsejátékról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt koncesszióra vonatkozó követelmény szerint a játékkaszinó üzemeltetéséhez szükséges koncesszió nélkül üzemeltettek játékautomatákat lengyelországi bárokban.
10.
A nemzeti bíróság első fokon kimondta, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény a 98/34 irányelv értelmében vett „műszaki szabálynak” minősül. Figyelembe véve, hogy a koncesszióra vonatkozó követelményről nem tájékoztatták a Bizottságot, az elsőfokú nemzeti bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az az alperesekre nem alkalmazható. Következtetéseiben a Bíróság Fortuna‑ítéletére ( 5 ) hivatkozott. A Fortuna‑ügyben a Bíróság egyebek mellett azt mondta ki, hogy a szerencsejátékról szóló törvény 14. cikkének (1) bekezdése (vagyis a helyszínre vonatkozó korlátozás) „műszaki szabálynak” minősül.
11.
Az illetékes lengyel hatóság (Naczelnik Urzędu Celnego I w Łodzi [łodźi I. sz. vámhivatal vezetője], a továbbiakban: NUC) a Sąd Okręgowy w Łodzi (łodźi regionális bíróság) előtt fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Ez utóbbi tudatában van a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, amelyben az kimondta, hogy amennyiben elmulasztják a „műszaki szabályok” Bizottsággal való közlésének kötelezettségét, az ilyen szabályokra az magánszemélyekkel szemben nem lehet hivatkozni. ( 6 ) A nemzeti bíróság azonban megkérdőjelezi, hogy ugyanez az érvelés alkalmazandó‑e a koncesszióra vonatkozó követelményre, figyelembe véve az érintett ágazatot (a szerencsejáték‑ágazatot). E kételyek mellett a nemzeti bíróság úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Lehet‑e úgy értelmezni a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.) 8. cikkének (1) bekezdését, hogy a műszaki szabálynak minősített szabályok közlésének elmaradása esetén meg lehet különböztetni a következményeket oly módon, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 36. cikke szerinti korlátozások alá nem tartozó szabadságokat érintő szabályok esetén a közlés elmaradásának az kell legyen a következménye, hogy e szabályokat nem lehet alkalmazni valamely meghatározott eldöntendő eljárásban, míg a 36. cikk szerinti korlátozások alá tartozó szabadságokat érintő szabályok esetén a nemzeti és egyben uniós bíróság vizsgálhatja azt, hogy e szabályok a közlés elmaradása ellenére eleget tesznek‑e a szerződés 36. cikke szerinti követelményeknek és alkalmazhatók?”
12.
Írásbeli észrevételeket a NUC, az alapeljárásban fellebbező fél; G. M., az alapeljárás egyik alperese; a Bizottság; valamint a lengyel, a belga, a görög és a portugál kormány nyújtott be. A NUC, G. M., a lengyel és a belga kormány, valamint a Bizottság a 2016. április 20‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket tettek.
IV – Értékelés
A – Bevezetés
13.
A Bíróság kérésének megfelelően ez az indítvány azon előzetes kérdés elemzésére szorítkozik, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény egyáltalán „műszaki szabálynak” minősül‑e.
14.
Véleményem szerint nem. A Bíróság számára az említett következtetés levonásához két alternatív útvonalat javaslok.
15.
Az első útvonal a következő: a 98/34 irányelv szerinti „műszaki szabály” különböző kategóriáinak meghatározását (B szakasz) és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának tömör áttekintését (C.1 szakasz) követően azt javasolom, hogy az előzetes engedélyezési követelmények ne minősüljenek „műszaki szabályoknak” (C.2 szakasz). Amennyiben a koncesszióra vonatkozó követelmény elkülöníthető a helyszínre vonatkozó korlátozástól, véleményem szerint az előbbi nem minősül olyan „műszaki szabálynak”, amelyet közölni kellene a Bizottsággal, még akkor sem, ha az utóbbi ilyen közlést igénylő szabály (C.3 szakasz).
16.
A második útvonal (E szakasz) talán messzebb viszi a Bíróságot. Véleményem szerint azonban érdemes végigmenni rajta. Ez az alternatív gondolatmenet arra készteti a Bíróságot, hogy gondolja át az „egyéb követelmények” fogalmának általában véve a szolgáltatásokra vonatkozó szabályokra, különösen pedig a szolgáltatások előzetes engedélyezési rendszerére történő egyre növekvő kiterjesztését. Ha nem figyelünk, ez a kiterjesztés valószínűleg a szolgáltatásokra vonatkozó de facto általános közlési kötelezettséghez vezet, miközben a kiterjesztés egyetlen alapja, hogy a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok valószínűleg érintőleges hatással vannak az e szolgáltatások nyújtásához használt termékekre. Véleményem szerint a kérdés ilyetén alakulása problematikus. El kellene kerülni.
B – A „műszaki szabály ” különböző kategóriái
17.
A 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerinti „műszaki szabály” fogalma az intézkedések négy kategóriájára vonatkozik. Ezek a kategóriák a következők: i. az irányelv 1. cikkének 3. pontjában meghatározott „műszaki leírás(ok), ii. az irányelv 1. cikkének 4. pontjában meghatározott „egyéb követelmények”, valamint iii. az irányelv 1. cikkének 11. pontjában említett azon rendelkezések, „amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, értékesítését vagy használatát”. Ezenfelül vannak még iv. az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal kapcsolatos bizonyos szabályok és korlátozások, ( 7 ) amelyek azonban nem relevánsak ebben az ügyben.
18.
Az i. pontot illetően a szóban forgó koncesszióra vonatkozó követelmény nem tartozik e kategória hatálya alá, mivel nem utal a szerencsejátékokkal kapcsolatosan használt termékekre vagy önmagában a csomagolásukra, és így nem „határozza meg” a „tulajdonságait”. ( 8 )
19.
Ami a iii. pontot illeti, valamely nemzeti intézkedés akkor tartozhat ebbe a kategóriába, ha hatályában messze túlmegy a szóban forgó termék bizonyos lehetséges használatának korlátozásán, és nem tesz lehetővé az érintett terméktől észszerűen elvárható tisztán másodlagos használattól eltérő használatot. ( 9 ) A koncesszióra vonatkozó követelmény esetében nem erről van szó. Ez nem tiltja meg teljesen valamely termékek használatát, hanem azt előfeltételekhez köti.
20.
A ii. pontot illetően, ebbe a kategóriába különösen azon intézkedések tartoznak, amelyek célja a fogyasztók védelme és a termék életciklusának befolyásolása. E kategória hatálya kevésbé egyértelmű, és a következő szakaszban részletesen meg fogjuk vitatni.
C – Az „egyéb követelmények ” fogalma és a koncessziós rendszerek
1. A szerencsejáték‑ágazat „műszaki szabályaira” vonatkozó ítélkezési gyakorlat
21.
A Bíróság több ügyben is vizsgálta a 98/34 irányelvnek a szerencsejáték‑ágazatban való alkalmazását: Lindberg‑ítélet, ( 10 ) Bizottság kontra Görögország ítélet, ( 11 ) Fortuna‑ítélet, ( 12 ) Berlington‑ítélet, ( 13 ) valamint az Ince‑ítélet ( 14 ). Ezek mindegyike releváns az „egyéb követelmények” fogalmának értelmezése során. Az alábbiakban röviden ismertetem őket.
a) Lindberg‑ítélet
22.
A Lindberg‑ügy bizonyos játékautomatákkal (lyckohjulsspel [szerencsekerék]) történő szerencsejátékok szervezésének svédországi tilalmára vonatkozott. Ítéletében a Bíróság kimondta, hogy a szóban forgó tilalom „egyéb követelménynek” vagy „egy termék gyártásának, behozatalának, értékesítésének, vagy használatának megtiltására” vonatkozó intézkedésnek minősülhetett. A tilalom akkor tartozhat ebbe a kategóriába, ha „nem tesz lehetővé az érintett terméktől észszerűen elvárható tisztán másodlagos használattól eltérő használatot”. Ahhoz, hogy „egyéb követelménynek” minősüljön, az intézkedésnek jelentősen befolyásolnia kell a termék összetételét, természetét, valamint értékesítését. Az intézkedés besorolását végső soron a nemzeti bíróságra bízták. ( 15 )
23.
A Lindberg‑ügyben a Bíróságtól azt is kérdezték, hogy van‑e jelentősége, hogy a tilalom egy engedélyezési rendszert váltott fel. A Bíróság kimondta, hogy amennyiben a nemzeti intézkedés nem valamely tilalom, hanem engedélyezési követelmény lett volna, nem minősült volna „műszaki szabálynak”. Ennek során a Bíróság ítélkezési gyakorlatát idézte, amely szerint „azok a nemzeti rendelkezések, amelyek a vállalkozások alapítására vonatkozó feltételek előírására korlátozódnak, mint amelyek egy szakmai tevékenység gyakorlását egy előzetes engedélytől teszik függővé, nem minősülnek műszaki szabályoknak” ( 16 ).
b) Bizottság kontra Görögország ítélet
24.
Ezen jogsértési eljárás tárgya egy olyan görög jogszabály volt, amely széles körű tilalmat írt elő a kaszinókon kívüli elektromos és elektronikus játékokra. A Bizottság azon az állásponton volt, hogy a tilalom „műszaki szabálynak” minősül. ( 17 ) Habár nyíltan nem mondta ki, úgy tűnik, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a görög intézkedés jelentősen befolyásolta az értékesítést és a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja értelmében vett „egyéb követelménynek” minősült. ( 18 ) Ezt támasztja alá a Berlington‑ügyben hozott későbbi ítélet (lásd alább), amelyben a Bíróság a Bizottság kontra Görögország ítéletre hivatkozva kimondta, hogy a pénznyerő automaták kaszinókon kívüli üzemeltetésének tilalma „egyéb követelménynek” minősül. ( 19 )
c) Fortuna‑ítélet
25.
A Fortuna‑ügy szintén a lengyel szerencsejátékról szóló törvényre, vagyis a jelen ügy tárgyául szolgáló jogszabályra vonatkozott. A Fortuna‑ügyre vonatkozó ítéletében a Bíróság kimondta, hogy „műszaki szabálynak” minősül a lengyel szerencsejátékról szóló törvény 14. cikkének (1) bekezdésében szereplő helyszínre vonatkozó korlátozás, amely a játékautomatákkal játszható játékok szervezését csak a játékkaszinókban engedélyezi. Megint csak, jóllehet nyíltan mondták ki, úgy tűnik, hogy a helyszínre vonatkozó korlátozást úgy tekintették, mint amely jelentősen befolyásolhatja az értékesítést, és ezért „egyéb követelménynek” minősül. ( 20 )
26.
A Fortuna‑ítélet a szerencsejátékról szóló törvény bizonyos átmeneti rendelkezéseivel is foglalkozott. Az említett átmeneti rendelkezések alapvetően felfüggesztő intézkedéseket írtak elő a meglévő koncessziókat illetően az alacsony nyeremény elérésére alkalmas játékautomatákkal folytatott játékokkal kapcsolatos tevékenységek folytatására (más szavakkal, megtiltották az új koncessziók kiadását vagy a meglévő koncessziók módosításának kiterjesztését). A Bíróság kimondta, hogy az átmeneti rendelkezések olyan feltételeket írnak elő, amelyek alkalmasak az alacsony nyeremény elérésére alkalmas játékautomaták értékesítésének befolyásolására. Mint ilyenek, „egyéb követelményeknek” minősülhettek, amennyiben jelentősen befolyásolták az említett gépek természetét vagy értékesítését. Ezen utóbbi feltétel értékelését a nemzeti bíróságra bízták. Ezzel szemben a helyszínre vonatkozó korlátozás vonatkozásában a Bíróság (hallgatólagosan) határozott a „jelentős befolyás” fogalmáról, és nem bízta azt a nemzeti bíróságra.
d) Berlington‑ítélet
27.
A Berlington‑ügy a nyerőautomaták után fizetendő adó ötszörös mértékű emelésére és a nyerőautomaták kaszinókon kívüli üzemeltetésének tilalmára vonatkozott. Ítéletében a Bíróság kimondta, hogy az az adóemelés nem minősíthető de facto„műszaki szabálynak” mivel nem társult hozzá egyetlen „műszaki szabály” vagy „egyéb követelmény” sem. ( 21 )
28.
A Bíróság továbbá kifejezetten megerősítette, hogy az egyes szerencsejátékok szervezését kizárólag a játékkaszinókra korlátozó intézkedések „az említett cikk 11. pontja értelmében »műszaki szabályoknak« minősülnek, amennyiben jelentős módon befolyásolhatják az ebben az összefüggésben használt termék természetét vagy értékesítését” ( 22 ).
e) Ince‑ítélet
29.
Az Ince‑ügy a szerencsejátékokról szóló német államszerződésre vonatkozott, amely a sportfogadások szervezését és közvetítését szabályozta. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az államszerződés tartalmazott bizonyos rendelkezéseket, amelyeket a 98/34 irányelv 1. cikkének 5. pontja szerinti értelmében vett „szolgáltatásokra vonatkozó szabályoknak” lehet minősíteni. Ugyanakkor az államszerződés egyéb rendelkezései, mint „a sportfogadások szervezéséhez és gyűjtéséhez való engedélyre vonatkozó kötelezettség”, nem minősültek „műszaki szabályoknak”. E következtetésének levonása során a Bíróság megismételte a Lindberg‑ítéletben a koncesszióra vonatkozóan megfogalmazott kijelentését (lásd a fenti 23. pontot).
2. A koncessziós rendszerek nem minősülnek „egyéb követelményeknek”.
30.
A Lindberg‑ítélet és az Ince‑ítélet is egyértelműen kimondja, hogy az előzetes engedélyezési rendszerek nem minősülnek „műszaki szabályoknak”. Ezért azok a fortiori nem minősülnek a 98/34 irányelv 1. cikkének 4. pontja szerinti értelemben vett „egyéb követelményeknek”
31.
E kijelentés eredete végső soron a Bíróságnak a CIA Security ítéletére vezethető vissza. ( 23 ) Ebben az ügyben a Bíróságtól azt kérdezték, hogy a belga jog szerint valamely biztonsági vállalkozás működéséhez szükséges előzetes engedélyre vonatkozó követelmény ( 24 ) a 83/189 irányelv, ( 25 ) vagyis a 98/34 irányelv elődje szerint „műszaki szabálynak” minősül‑e. A Bíróság azon az állásponton volt, hogy nem, mivel a (83/189 irányelv szerint a műszaki szabály fogalmának lényegét adó) „műszaki leírás” fogalma nem alkalmazandó a „biztonsági vállalkozások alapításához szükséges feltételek[et]” megállapító rendelkezésekre. ( 26 )
32.
A CIA Security ítéletben kimondott döntést, miszerint az előzetes engedélyezési rendszerek nem minősülnek „műszaki szabálynak”, (a 23. pontban idézett megfogalmazást használva) azóta kifejezetten alkalmazták a 98/34 irányelvvel összefüggésben. ( 27 ) Ezért egyértelműen jelentőséggel bír, hogy az új irányelv alapján hogyan kell értelmezni az „egyéb követelményeket”. A továbbiakban az előzetes engedélyezési rendszereket a „műszaki szabályok” hatálya alól kizáró szabályra mint „a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételre” fogok hivatkozni.
33.
A Fortuna‑ügy egyértelműen megkérdőjelezte a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételt. A Fortuna‑ítéletben a Bíróság elismerte, hogy a szerencsejátékról szóló törvény bizonyos átmeneti rendelkezései „egyéb követelménynek” minősülhettek.
34.
A Bizottságnak az írásbeli és szóbeli beadványában előterjesztett egyik érve az, hogy a Fortuna‑ügy felülírta a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételt. A Bizottság azzal érvel, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény a Fortuna‑ítélet alapján „műszaki szabálynak” minősül. ( 28 )
35.
Ezzel az érveléssel nem értek egyet. Véleményem szerint a Fortuna‑ítélet nem arra irányult, hogy a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételt felülírja. A CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivétel értelmében az előzetes engedélyezési követelmények nem „műszaki szabályok”. Ezzel szemben a Fortuna‑ügy az engedélyezés felfüggesztésével foglalkozott – más szavakkal, kötelező volt az engedély, de a várakozási időszak idejére annak kiadására ( 29 ) nem került sor. Ezért a Fortuna‑ügyben és a jelen ügyben szereplő helyzeteket el lehet határolni egymástól.
36.
Ezenfelül azt, hogy a Fortuna‑ítélet nem a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivétel megkérdőjelezésére irányult, a későbbi Ince‑ítélet is megerősíti, amely kifejezetten alkalmazta ezt a kivételt. ( 30 )
37.
Végezetül, általánosabb észrevételként, sok függ attól, hogy valamely intézkedés „műszaki szabálynak” minősül‑e. Amennyiben az intézkedés nem „műszaki szabály”, nem kell közölni a Bizottsággal. Amennyiben az, közölni kell, különben hatálytalan. Bocsássanak meg a szerencsejátékkal kapcsolatos szójátékért, de ebben a helyzetben, amikor „nagy a tét”, a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételnek megvan az a nagy érdeme, hogy egyértelmű és könnyen alkalmazható szabály. A jogbiztonság szempontjából óriási következményekkel járna, ha visszavonnánk, és az engedélyezési rendszereket annak vizsgálatától tennénk függővé, hogy „jelentősen befolyásolják‑e” a termék összetételét vagy természetét, valamint értékesítését. Véleményem szerint a Fortuna‑ítéletben ez nem lehetett a Bíróság szándéka.
3. Alkalmazás a jelen ügyben
38.
A koncesszióra vonatkozó követelmény kimondja, hogy „rulettjátékok, kártyajátékok, kockajátékok és játékautomatákkal játszható játékok szervezéséhez játékkaszinó működtetésének koncessziója szükséges”. Amennyiben a „játékkaszinó működtetésének” fordulat nem szerepelne a mondatban, véleményem szerint egyértelműen alkalmazni kellene ebben az ügyben a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételt. A rendelkezés egyértelműen nem tartozna az „egyéb követelmények” és általánosabban véve a „műszaki szabály” fogalmába.
39.
A „játékkaszinó működtetésének” leíró, minősítő szavai megnehezítik a kérdést. A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy ezek a szavak „szoros kapcsolatot” hoznak létre a koncesszióra vonatkozó követelmény és a helyszínre vonatkozó korlátozás között. Mivel ez utóbbi egy „műszaki szabály”, ahogyan az a Fortuna‑ítéletben is szerepel, az elsőnek is annak kell lennie.
40.
Ezzel az érveléssel az alábbi indokok miatt nem értek egyet.
41.
Először is, a szolgáltatásokra vonatkozó előzetes engedélyezési rendszerekhez, amilyenről itt is szó van, gyakran kötődnek anyagi jogi feltételek vagy korlátozások. ( 31 ) Ezen anyagi jogi feltételek és korlátozások önmagukban is könnyedén minősülhetnek „műszaki szabályoknak”, és azokat ilyen minőségükben közölni kell a Bizottsággal. Azonban véleményem szerint ezek a feltételek és korlátozások magát az engedélyezési követelményt nem „fertőzik meg” automatikusan. ( 32 ) Tulajdonképpen éppen ellenkezőleg, a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivétel gyakorlati értéke sérülne, és a 98/34 irányelvben szereplő közlési követelmény hatálya potenciálisan jelentősen kiszélesedne. Ahogy azt fentebb említettem, egy ilyen irány megkérdőjelezné számos szolgáltatásra irányuló előzetes engedélyezési rendszer érvényességét, és jelentős jogbizonytalanságot hozna létre.
42.
Másodszor, a NUC a tárgyaláson megerősítette, hogy nincs külön eljárás a szerencsejátékról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdése szerinti koncesszió vagy „előzetes engedély” megszerzésére és egy konkrét kaszinó üzemeltetésére vonatkozó, az említett törvény 14. cikkének (1) bekezdése szerinti engedély megszerzésére. Ugyanakkor a NUC azt is megerősítette, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény és a helyszínre vonatkozó korlátozás nem egy és ugyanaz. Például egy utólagos ellenőrzés során megállapíthatják a helyszínre vonatkozó korlátozás megsértését, anélkül hogy az üzemeltető koncesszióját automatikusan visszavonnák.
43.
Sőt, a tárgyaláson a lengyel kormány azt állította, hogy a 14. cikk (1) bekezdésében szereplő helyszínre vonatkozó korlátozás egyáltalán nem tekinthető a koncessziós eljárás elemének. Ehelyett a helyszínre vonatkozó korlátozás a büntető törvénykönyvvel együtt arra irányul, hogy a szerencsejátékoknak például bárokban vagy éttermekben való szervezését szankcionálja.
44.
Ezen észrevételek alapján számomra egyértelműnek tűnik, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény és a helyszínre vonatkozó korlátozás különböző hatállyal és funkcióval bír, és nem lehet mindkettőt egyszerűen „műszaki szabályként” kezelni csak azért, mert „szoros kapcsolat” van közöttük.
45.
Harmadszor, a Bizottságnak a koncesszióra vonatkozó követelménnyel kapcsolatban az a fő aggálya, hogy az a „játékkaszinó működtetésének” szavakkal kifejezetten utal a helyszínre vonatkozó korlátozásra. Ugyanakkor számomra nem egyértelmű, hogy a fenti szavak azt jelentik‑e, hogy a helyszínre vonatkozó korlátozáson túl léteznek további földrajzi vagy egyéb korlátozások a koncesszióra vonatkozó követelményben. Végső soron ez a nemzeti jog értelmezését érintő kérdés, amelynek megválaszolását a nemzeti bíróságra kell bízni. ( 33 ) Anélkül, hogy megpróbálnám kitalálni ennek az értelmezésnek az eredményét, amennyiben a nemzeti bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a „játékkaszinó működtetésének” szavak nem írnak elő a helyszínre vonatkozó korlátozáson felüli korlátozásokat, a koncesszióra vonatkozó követelmény nem tekinthető „műszaki szabálynak”.
46.
A 98/34 irányelvben szereplő közlési kötelezettség célja „az áruk szabad mozgásának [...] védelmét szolgáló megelőző célú ellenőrzés” ( 34 ), vagyis hogy az áruk szabad mozgása esetleges korlátozásának előzetes felülvizsgálatát lehetővé tegye. A helyszínre vonatkozó korlátozást a jelen formájában közölték és felülvizsgálták. Azon egyéb rendelkezések közlése, amelyek egyszerűen csak utalnak a helyszínre vonatkozó korlátozásra, mint ahogy a jelen ügyben a koncesszióra vonatkozó követelmény esetében fennáll, nem segítenék elő jobban az irányelv céljának megvalósulását. ( 35 )
47.
Analógiával élve, a kialakult ítélkezési gyakorlat alapján „egy, [...] a Bizottsággal szabályszerűen közölt, hatályos műszaki szabályokat megismétlő vagy azokat újakkal felváltó tagállami intézkedés” nem esik a 98/34 irányelv szerinti közlési kötelezettség hatálya alá. ( 36 )
48.
Összefoglalva, nem segít, hogy a szerencsejátékról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdése koncesszióra vonatkozó követelményt ír elő, de ezzel együtt a helyszínre vonatkozó korlátozásra utal. Ugyanakkor véleményem szerint indokolatlan lenne ez alapján a 98/34 irányelv hatálya alá vonni a koncesszióra vonatkozó követelményt, az azzal járó következményekkel együtt.
D – Következtetések
49.
A fentiek alapján és nemzeti bíróságnak a szerencsejátékról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése közötti kapcsolatra vonatkozó értelmezésétől függően azt a választ javasolnám, hogy valamely olyan nemzeti szabály, mint a szerencsejátékról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő koncesszióra vonatkozó követelmény, a 98/34 irányelv értelmében nem minősül „műszaki szabálynak”.
E – Alternatív megközelítés
50.
A fentiektől függetlenül, és amennyiben a Bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény és a helyszínre vonatkozó korlátozás nem különíthető el úgy, ahogy javasoltam, vagy, hogy a CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételt a Fortuna‑ítélet alapján általánosabban felül kell vizsgálni, szükségessé válik a „műszaki szabály” és különösen az „egyéb követelmények” fogalmának teljesebb vizsgálata.
1. Az „egyéb követelményekre” vonatkozó kritika
51.
Erős ellenérzéseim vannak az „egyéb követelmények” fogalmának a szolgáltatások előzetes engedélyezési rendszerére való kiterjesztésével kapcsolatban, amit lényegében jelen ügyben javasolnak. Fő aggályaimat az alábbiakban fejtem ki.
52.
Először is, fennáll a közlési kötelezettség hatálya túlzott és megjósolhatatlan kiterjesztésének veszélye.
53.
Valamely intézkedés akkor minősül „egyéb követelménynek”, ha „termékre írják elő”, és az említett termék „használatának feltételeit” úgy érinti, hogy „jelentősen befolyásolhatja” a termék „értékesítését”.
54.
A szolgáltatásnyújtást szabályozó intézkedések valamilyen módon mindig közvetett befolyást gyakorolnak az árukra. Bármely szolgáltatás nyújtása egy bizonyos ponton termékek használatával jár. A taxisofőrök autót használnak, a rádióállomások üzemeltetői hangberendezést, a könyvelők számológépet, a jogászok pedig tollat, papírt és alkalmanként jogi szakkönyveket. Ezenfelül manapság gyakorlatilag mindenféle szolgáltatáshoz mindenki számítógépet használ. Ezekben az esetekben mindig lehet azzal érvelni, hogy ha egy adott szolgáltatást a koncesszióra vonatkozó követelménytől teszik függővé, csökkenni fog a szolgáltatók száma, és így közvetett módon csökken a szolgáltatások nyújtásához használt termékek mennyisége, hatást gyakorolva ezzel a termékek értékesítésére. Röviden, ha a fent említett szolgáltatások nyújtását előzetes engedélyhez kötik, az érintőlegesen hatással lesz a használt termékek fogyasztására.
55.
Ez azt jelenti, hogy az előzetes engedélyezési rendszerek a fenti esetek mindegyikében közlési kötelezettség alá tartozó „egyéb követelménynek” minősülnek? Véleményem szerint a válasznak egyértelműen nemlegesnek kell lennie. De akkor hol kell meghúzni a határt?
56.
A tárgyaláson G. M. azt állította, hogy a játékautomaták értékesítése jelentősen visszaesett a koncesszióra vonatkozó követelmény bevezetése óta.
57.
Ugyanakkor az „egyéb követelmény” jelentését nem lehet a kereskedelem nagyságrendjének kérdésére redukálni. Ennek elsősorban az az oka, hogy az „egyéb követelmény” fogalommeghatározása kifejezetten az „értékesítésre” (nem a kereskedelemre) utal, és egyéb fontos feltételeket is tartalmaz, különösen azt, hogy az intézkedéseket „termékre írják elő”. Másik oka, hogy a szolgáltatásokra vonatkozó előzetes engedélyezési rendszerek egyes termékek kereskedelmének nagyságrendjét mindig érinteni fogják. Ha valamely közlési kötelezettséget annak előzetes értékelésétől teszik függővé, hogy az intézkedés jelentősen befolyásolja‑e a kereskedelmet, véleményem szerint egyenes út vezet vagy az azzal kapcsolatos jogbizonytalansághoz, hogy melyik intézkedést kell valójában közölni, ( 37 ) vagy egyszerűen ahhoz, hogy abszolút mindent közöljenek a Bizottsággal. ( 38 ) Elég megnéznünk a Fortuna‑ügyet, hogy megbizonyosodjunk erről a jogbizonytalanságról. Az említett ügy számos, egymásnak ellentmondó nemzeti ítéletet eredményezett azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell alkalmazni a „jelentősen befolyásol” fordulatot. ( 39 )
58.
Másodszor, a „műszaki szabály” fogalmának meghatározása során a jogbiztonság maximalizálását a közlési kötelezettség helytelen értékelésének továbbgyűrűző hatásai is indokolják. Különösen ez a helyzet azon „közvetlen és súlyos következmények” ( 40 ) miatt, amelyeket bizonyos szabályok hatálytalansága gyakorol a magánfelek, vagyis a közlés elmulasztásával összefüggésbe nem hozható jogalanyok közötti jogviszonyra. A fent idézett CIA Security ítélet jól példázza ezt a pontot. Az említett ügy két magánfél közötti magánjogi jogvitáról szólt. Az, hogy az egyik fél nem tudott hivatkozni ellenkérelmében egy „műszaki szabályra”, mivel azt nem közölték a Bizottsággal, lényegében hatással volt a jogvita kimenetelére. ( 41 )
59.
Harmadszor, függetlenül a magánjogi jogviszonyokra gyakorolt hatásától, a tagállamok jellemzően elmulasztják az intézkedések közlését, és erre a mulasztásra meglehetősen váratlan, az érintett nemzeti intézkedés eredeti alkalmazási körével láthatóan össze nem függő körülmények között hivatkoztak. Például volt, hogy valamely intézkedés közlésének elmulasztására a büntetőjogi jogkövetkezmények elkerülése érdekében hivatkoztak. ( 42 )
60.
A közlés elmulasztásának fent bemutatott következményei finoman szólva nem arattak osztatlan sikert. ( 43 ) Az „egyéb követelmények” fogalmának az elsősorban szolgáltatásokra (és nem termékekre) hangsúlyt helyező követelményekre, különösen az előzetes engedélyezési rendszerekre és a helyszínre vonatkozó követelményekre ( 44 ) való kiterjesztése nagy valószínűséggel csak növelné az ilyen eseteket.
61.
Negyedszer, az 1980‑as években a Bíróság a „szabad mozgás bekúszásának” komoly esetével találta szembe magát. A termékek értékesítési módját szabályozó mindenféle nemzeti intézkedésről azt állították a nemzeti bíróság előtt, hogy befolyásolják a kereskedelmet. Az érintett nemzeti intézkedések közül valójában sok nem magukat az árukat kívánta szabályozni, hanem azok értékesítési módját. ( 45 ) A Bíróság ilyen ügyekre adott válaszának egy részét képviselte a Keck‑ítélet. ( 46 )
62.
Hasonló tendenciát látok a 98/34 irányelvvel kapcsolatos ügyekben. Ahhoz, hogy a 98/34 irányelvvel összefüggésben a „közlés bekúszását” elkerüljük, nem szabad megengedni, hogy az „egyéb követelmények” hatálya ellenőrizetlenül kiterjesztésre kerüljön az alapján, hogy a szolgáltatásnyújtással kapcsolatos nemzeti intézkedések közvetett hatással lehetnek a termékek kereskedelmére.
63.
Egyértelműen különbség áll fenn az EUMSZ szerinti „szabad mozgás bekúszása” és a 98/34 irányelv szerinti „közlés bekúszása” között. Nevezetesen, a 98/34 irányelv értelmében ahhoz, hogy valamely intézkedés közlési kötelezettség alá tartozó „egyéb követelménynek” minősüljön, alkalmasnak kell lennie arra, hogy jelentősen befolyásolja az értékesítést. Ez az EUMSZ 34. cikkel összefüggésben ellentétes bármely de minimis küszöb hiányával. ( 47 )
64.
Ugyanakkor a „jelentősen befolyásol” nagyon rugalmas kifejezés, amely további problémákat vet fel, ahelyett hogy egy konkrét megoldást nyújtana. Különösen kétfajta probléma körvonalazódik: az egyik fogalmi, a másik működésbeli.
65.
Fogalmilag azt a döntést, hogy valamely nemzeti jogi rendelkezést közölni kell‑e a Bizottsággal, logikusan akkor kell meghozni, amikor a rendelkezést megszövegezik. Nehéz lehet abban a pillanatban megjósolni, hogy az értékesítést majd „jelentősen befolyásolja‑e”. Így véleményem szerint azon értékelésnek, hogy a rendelkezés bír‑e bizonyos tulajdonságokkal, ami miatt közölni kell a Bizottsággal, elsősorban a rendelkezés normatív minőségének értékelésén kell alapulnia. A legtöbb esetben esetleg lehetőség van az ilyen jellemzők előzetes és a rendelkezés hipotetikus, jövőbeni működésétől független értékelésére.
66.
Ehhez a fogalmi elemhez kapcsolódik a működésbeli vagy funkcionális probléma. Gyakorlati szempontból egy közlés elmulasztásán alapuló jogalapot vizsgáló nemzeti bíróságnak nehéz észszerűen objektív módon és elfogadható magabiztossággal értékelni a „jelentős befolyást”. Az érintett nemzeti intézkedésre vonatkozó, megbízható mennyiségi adat nem feltétlenül áll rendelkezésre, és ahol van elérhető mennyiségi adat, a „jelentős” befolyásoláshoz szükséges küszöb továbbra is bizonytalan. ( 48 ) Az érintett nemzeti intézkedés vagy megközelítés jövőbeli alakulásának intuíción alapuló megjósolása hamar elvezet bennünket jobb esetben a hipotézisek, rosszabb esetben a kristálygömbök világába. A kép tovább bonyolódik először is azzal, hogy valamely intézkedés közlési kötelezettség alá kerülhet a kereskedelmi tendenciák alakulása miatt, másrészt azzal, hogy az érdemben hasonló szabályok közlési kötelezettsége valószínűleg tagállamonként változik, az érintett termék kereskedelmi tendenciáinak nemzeti szintű eltérései alapján. ( 49 )
67.
Végezetül ötödször, van még egy jelentős különbség a 98/34 irányelv szerinti közlési kötelezettség és az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikk között, amely rámutat arra, hogy egyre nagyobb óvatossággal kell kezelnünk az előbbit: az irányelv szerint, ha egyszer valamely intézkedést „egyéb követelménynek” minősítenek, nincs mód az indokolásra. Nem kerül sor egyensúlyozásra. Amennyiben az intézkedést nem közölték, az egyszerűen hatálytalan. Ez nagyon különbözik az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikk szerinti helyzettől, ahol a szabad mozgás korlátozása legalább elvben indokolható. ( 50 )
68.
Az irányelv szerinti közlés elmulasztásának súlyos, automatikus következményei még inkább óvatosságra kell, hogy intsék azt, aki az „egyéb követelmény” fogalmát kiterjesztően kívánja értelmezni. Egy ilyen kiterjesztő értelmezés egyben elég paradox helyzethez is vezethet, ahol azok az intézkedéseket, amelyeket úgy ítélnek meg, mint amelyek egyáltalán nem tartoznának az EUMSZ 34. cikk hatálya alá, ennek ellenére közölni kell, és a közlés elmulasztása esetén hatálytalanná válnak. ( 51 )
69.
A fentiek figyelembevételével ez az ügy alkalmas pillanatnak tűnik arra, hogy az árukat esetlegesen befolyásoló, a szolgáltatásokat szabályozó intézkedésekkel összefüggésben átgondoljuk a 98/34 irányelv szerinti „egyéb követelmények” értelmét.
2. Az „egyéb követelmények” értelmezésének javasolt megközelítése
a) Szöveg, rendszer és cél
70.
Ebben az összefüggésben az „egyéb követelmények” fogalmának értelmezése során a kiindulópont és a vizsgálat fő tárgya az, hogy a 98/34 irányelv nagyrészt az árukat és az áruk szabad mozgását, nem pedig a szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedéseket helyezi a középpontba.
71.
Elődje, a 83/189 irányelv csak a termékekkel kapcsolatos „műszaki szabályok” tervezetére vonatkozóan írt elő közlési kötelezettséget. Sőt, jelenleg is csak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó „műszaki szabályok” vonatkoznak kifejezetten szolgáltatásokra, és egyedül ezeket kell közölni a 98/34 irányelv szerint. ( 52 ) Vagyis a szolgáltatások egyéb fajtáit úgy lehet tekinteni, mint amelyek rendszertanilag ki vannak zárva az irányelv alkalmazási köréből. Vagy, pontosabban, más szolgáltatásfajták csak közvetetetten és származékosan, a termékekre gyakorolt befolyásuk következtében vonhatók a 98/34 irányelv hatálya alá.
72.
Ezen, árukra helyezett hangsúlyt a 98/34 irányelv részletes szövegszerű, rendszertani és teleologikus értelmezése is megerősíti.
73.
Az 1. cikk 4. pontja úgy vezeti be az „egyéb követelményeket”, mint olyan követelmény, amelyet „a termékre [...] írnak elő”. Ez a követelmény „befolyásolja a termék [...] életciklusát”. Az 1. cikk 4. pontjának szövegében említett példák közé tartozik „a használat, az újrafeldolgozás, az újrafelhasználás vagy hulladékkezelés feltételei”, ha ezek a feltételek jelentősen befolyásolhatják a termék „összetételét” vagy „természetét”, valamint „értékesítését”. A rendelkezés szövege tehát kiáltja, hogy „termék, termék, termék!”.
74.
Egyebek mellett a fogalommeghatározás szerint „egyéb követelményeket”„termékre [...] írnak elő”, nem pedig e termékeket használó szolgáltatásokra. Igaz, hogy a szolgáltatásokra előírt szabályok jelentősen befolyásolják az azzal összefüggő termékek használatát. Ugyanakkor a termékre gyakorolt „jelentős befolyás” tárgykörével az „egyéb követelmény” fogalommeghatározásában szereplő külön, további feltétel foglalkozik. Ha viszont a „termékre írnak elő” fordulatot úgy értelmezzük, hogy „közvetlenül vagy közvetetten a termékre írnak elő”, az felér azzal, mintha figyelmen kívül hagynánk a „termékre írnak elő” szavakat. ( 53 )
75.
Azt, hogy az „egyéb követelmények” fogalmának középpontjában a termékek állnak, megerősíti az ismétlődő utalás arra, hogy az intézkedéseknek valamiképpen befolyásolniuk kell a termék fizikai jellemzőit (nevezetesen összetételét, természetét, hulladékkezelésének vagy újrafeldolgozásának módját).
76.
Igaz, hogy az „értékesítés” szó elvileg értelmezhető úgy, mintha az a rendelkezés tágabb értelmezésére utalna, például ha az intézkedés csupán mennyiségi szempontból befolyásolja az értékesítést, magát a terméket nem érinti. Ugyanakkor, ha az „egyéb követelmények” teljes fogalommeghatározását az irányelv egészének összefüggésében, rendszertanilag értelmezzük, nem erről van szó. Az „értékesítés” szó nem értelmezhető úgy, mintha az nyílt felhívás lenne arra, hogy a fogalommeghatározás megelőző négy sorának szövege ellenére az „egyéb követelmények” fogalmába belepréseljünk mindenféle olyan rendelkezést, amelyek elsősorban olyan szolgáltatások nyújtására vonatkoznak, amelyek során történetesen termékeket használnak.
77.
Véleményem szerint a 98/34 irányelv 1. cikkének 4. pontjában szereplő „értékesítésre” történő utalást a fogalommeghatározás többi részével és az irányelv egészének szövegével összhangban kellene értelmezni, vagyis olyan értékesítéssel kapcsolatos intézkedésekre való utalásként, amelyek potenciálisan befolyásolják a termék fizikai jellemzőit, mint például a címkézés vagy a termékbemutatás. Ez eltér a termék kereskedelmét potenciálisan érintő egyéb intézkedésektől, például az értékesítés feltételeivel kapcsolatos szabályoktól. ( 54 )
78.
Ahogy a 94/10 irányelvre vonatkozó javaslathoz csatolt bizottsági indokolás hangsúlyozta, a 83/189 irányelv hatályának e kibővítésével lehetővé teszi, hogy az irányelv azokra a szabályozásokra is vonatkozzon, amelyek „a termékre hatással lehetnek, és alkalmasak a piac torzítására”. ( 55 ) A „termékre hatással lehetnek” fordulat itt megint csak arra utal, hogy a „műszaki szabály” fogalmának középpontjában a termék áll, és az a követelmény, hogy az intézkedés ne csak az értékesítést, hanem magát a terméket is érintse. Ezenfelül a „piac torzítására” fordulat véleményem szerint köznapi jelentésében úgy értelmezendő, mint amely konkurens termékek közötti megkülönböztetésre és nem a piacra jutás korlátozására vonatkozó aggályra utal. Az adott szöveget bevezető bizottsági javaslat tehát szintén alátámasztja az „egyéb követelmények” fogalmának általam javasolt, „termékközpontúbb” értelmezését, amely szükségszerűvé teszi a termék tulajdonságaira való visszahatást.
b) Súlypont és a termékekre vonatkozó tilalmak és hatások alóli kivételek
79.
Az előbbiekre figyelemmel, kisszámú kivétellel, a 98/34 irányelv szerinti „egyéb követelmények” fogalmának értelmezése és alkalmazása során a nemzeti intézkedés súlypontját illetően az alábbi megközelítést javaslom. Ez három egymást követő lépésben történik.
80.
Először, azok a nemzeti intézkedések, amelyeket elsődlegesen „termékre írnak elő”, az 1. cikk 4. pontja értelmében „egyéb követelménynek” minősülnek, feltéve hogy az említett rendelkezés egyéb feltételei teljesülnek.
81.
Másodszor, ezzel szemben, azok a nemzeti intézkedések, amelyeket elsődlegesen szolgáltatásokra (vagy létesítményekre) írtak elő, főszabály szerint nem tartoznak az „egyéb követelmények” fogalmába. Ide tartoznak egyebek mellett azok a nemzeti intézkedések, amelyek korlátozzák a szolgáltatók általi termékértékesítés vagy termékhasználat módját. Ide tartoznak például: i. a koncessziós követelmények és a szolgáltatások létrehozására vagy nyújtására vonatkozó jogosultsági kritériumok, ( 56 ) ii. a szolgáltatásnyújtás helye szerinti korlátozások, ( 57 ) valamint iii. a szolgáltatások reklámozása. ( 58 )
82.
Ugyanakkor, harmadszor, azok a nemzeti szabályok, amelyek első ránézésre szolgáltatásokra vonatkoznak, különös körülmények között, és feltéve hogy az 1. cikk 4. pontjában szereplő feltételek teljesülnek, megint csak az „egyéb követelmények” hatálya alá tartozhatnak, különösen ha:
—
a nemzeti intézkedés teljes mértékben tilt valamely szolgáltatást, és ennek eredményeképp valamely árut egyáltalán nem használnak, vagy ha az áru más összefüggésben marginális jelentőségű használati értékkel bír; ( 59 ) vagy
—
az elsődlegesen szolgáltatások nyújtására vonatkozó nemzeti intézkedés szükségszerűen úgy érinti a termék életciklusát, hogy befolyásolja fizikai jellemzőit (például valamely termék használatának olyan szolgáltatás nyújtása során való megtiltása, amelyhez szükségszerűen hozzátartozik a termék összetételének, címkézésének vagy bemutatásának megváltoztatására vonatkozó követelmény). Ilyen esetekben ez egyértelműen felidézi magát a terméket. ( 60 )
83.
A maximális jogbiztonság biztosítása, valamint azon helyzetek minimalizálása érdekében, amikor a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak el kell dönteniük, hogy valamely nemzeti intézkedést közölni kell‑e a „jelentősen befolyásolja az értékesítést” meglehetősen nehezen megfogható fogalma miatt, a CIA–ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivételt egyértelműen meg kell erősíteni. Más szavakkal, az előzetes engedélyezési rendszerek nem minősülnek „műszaki szabályoknak”, kivéve ha a fenti 82. pontban felvázolt konkrét helyzetek valamelyikéről van szó.
84.
Az itt javasolt megközelítés elismeri, hogy a szolgáltatásnyújtást szabályozó nemzeti intézkedések érinthetik az áruk szabad mozgását, és mindkét említett szabadság hatálya alá tartozhatnak ( 61 ) (kivéve, ha valamelyik egyértelműen járulékos jellegű a másikhoz képest). ( 62 ) Ugyanakkor tükrözi az 1. cikk 4. pontjában szereplő „egyéb követelmények” fogalmának szövegszerű, rendszertani és teleologikus elemeit is, amelyek megerősítik, hogy egyértelműen a terméket helyezi a középpontba (nevezetesen a magában a szövegben szereplő azon követelményt, hogy az intézkedésnek olyannak kell lennie, amit „a termékre írnak elő”). A jogbiztonságot segíti elő a súlypont és a korlátozott körű kivételre vonatkozó megközelítés. Ez kulcsfontosságú, ha figyelembe vesszük a közlési kötelezettség elmulasztásának súlyos következményeit.
3. A jelen ügyre való alkalmazás
85.
A koncesszióra vonatkozó követelményt nem termékekre írták elő. ( 63 ) Főszabály szerint nem minősül „egyéb követelménynek”. A CIA‑ügy szerinti engedélyezésre vonatkozó kivétel alátámasztja ezt a következtetést.
86.
A helyszínre vonatkozó korlátozásról szóló előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyértelműen tekinthető úgy, mint amely megváltoztatja a koncesszióra vonatkozó követelmény természetét. Ezért lehetővé teszi a 82. pontban szereplő konkrét körülmények vizsgálatát. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az említett pontban felvázolt egyik olyan sajátos körülmény sem alkalmazandó, amely igazolhatná a nemzeti intézkedés súlypontján alapuló prima facie következtetés felülbírálását. Az erre vonatkozó végső következtetést a nemzeti bíróságnak kell levonnia. Mindazonáltal a Bíróság elé terjesztett tényállás alapján úgy tűnik, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény nem befolyásolja szembetűnően az érintett termékek fizikai jellemzőit.
4. Következtetés
87.
A fentiek figyelembevételével úgy vélem, hogy a koncesszióra vonatkozó követelmény nem minősül a 98/34 irányelv értelmében vett „egyéb követelménynek” vagy általánosabban „műszaki szabálynak”.
V – Végkövetkeztetések
88.
A fentiek figyelembevételével azt javasolom, hogy a Bíróság a Sąd Okręgowy w Łodzi (łódźi regionális bíróság,) által előterjesztett kérdést úgy válaszolja meg, hogy valamely olyan nemzeti szabály, mint a szerencsejátékról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő koncesszióra vonatkozó követelmény, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1998. június 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.) értelmében nem minősül „műszaki szabálynak”.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1998. június 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998 L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.). Az „információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok” fordulatot a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 98/34/EK irányelv módosításáról szóló, 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlament és tanácsi irányelv (HL L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) illesztette be a címbe.
( 3 ) Dz. U., 2009., 201., 1540. tv.
( 4 ) A releváns időpontban alkalmazandó változata. Az említett rendelkezés szövege azóta módosult.
( 5 ) 2012. július 19‑iFortuna és társai ítélet, (C‑213/11, C‑214/11 és C‑217/11, EU:C:2012:495).
( 6 ) Lásd például: 2005. április 21‑iLindberg‑ítélet (C‑267/03, EU:C:2005:246).
( 7 ) Egyedül az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások azok a szolgáltatástípusok, amelyek közvetlenül a 98/34 irányelv hatálya alá tartoznak (amely 1. cikkének 2., 5. és 11. pontja határozza meg ezeket).
( 8 ) 2005. április 21‑iLindberg‑ítélet (C‑267/03, EU:C:2005:246, 59. és 60. pont); 2012. július 19‑iFortuna és társai ítélet (C‑213/11, C‑214/11 és C‑217/11, EU:C:2012:495, 29. pont).
( 9 ) 2005. április 21‑iLindberg‑ítélet (C‑267/03, EU:C:2005:246, 77. pont).
( 10 ) 2005. április 21‑iLindberg‑ítélet (C‑267/03, EU:C:2005:246).
( 11 ) 2006. október 26‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑65/05, EU:C:2006:673).
( 12 ) 2012. július 19‑iFortuna és társai ítélet (C‑213/11, C‑214/11 és C‑217/11, EU:C:2012:495).
( 13 ) 2015. június 11‑iBerlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386).
( 14 ) 2016. február 4‑iInce‑ítélet (C‑336/14, EU:C:2016:72).
( 15 ) 2005. április 21‑iLindberg‑ítélet (C‑267/03, EU:C:2005:246, 77. és 78. pont).
( 16 ) 2005. április 21‑iLindberg‑ítélet (C‑267/03, EU:C:2005:246, 87. és 88. pont).
( 17 ) Az említett ügyre vonatkozó beadványában Görögország nem vitatta, hogy az intézkedés a Bizottsággal nem közölt „műszaki szabály” volt. A Bíróság a Lindberg‑ítéletre általában úgy hivatkozott, mint amely irányadó azon következtetése szempontjából, hogy az intézkedés „műszaki szabálynak” minősült: 2006. október 26‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑65/05, EU:C:2006:673, 61. pont).
( 18 ) Szemben a használat teljes tilalmával. Ugyanakkor a Bizottságnak az említett ügyben benyújtott írásbeli beadványai arra utalnak, hogy a Bizottság az intézkedést a használat tilalmának tekintette.
( 19 ) Ezenfelül a bizonyos helyszíneken szervezhető játékok lehetősége többnek tűnik „másodlagos használatnál”, és ezért a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja értelmében nem minősülhetett tilalomnak. E tekintetben lásd a fenti 19. pontot, valamint Jacobs főtanácsnok Lindberg‑ügyre vonatkozó indítványát (C‑267/03, EU:C:2004:819, 63–65. pont), amely a játékautomaták ajtókitámasztóként történő használatát hozza fel a „másodlagos használat” példájaként.
( 20 ) Lásd a fenti 18. és 19. lábjegyzetet és a kapcsolódó szöveget.
( 21 ) 2015. június 11‑iBerlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386, 93–97. pont).
( 22 ) 2015. június 11‑iBerlington Hungary és társai ítélet (C‑98/14, EU:C:2015:386, 98. és 99. pont).
( 23 ) 1996. április 30‑iCIA Security International ítélet (C‑194/94, EU:C:1996:172).
( 24 ) A követelmény a következőképpen szólt: „Senki nem folytathat biztonsági vállalkozást a Belügyminiszter előzetes engedélye nélkül. Az engedély csak akkor adható meg, ha a vállalkozás eleget tesz e törvény rendelkezéseinek, valamint a Király által meghatározott pénzügyi feltételeknek és műszaki felszereltségnek [...]”.
( 25 ) A műszaki szabványok és szabályok terén a tájékoztatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28‑i tanácsi irányelv (HL 1983. L 109., 8. o.).
( 26 ) Lásd még: 2001. március 8‑ivan der Burg ítéletet (C‑278/99, EU:C:2001:143, 20. pont), amely kimondta, hogy „értékesítési módszerek” (a szóban forgó esetben reklámozásra vonatkozó szabályok) nem tartoznak a „műszaki szabályok” hatálya alá.
( 27 ) Először a 2002. január 22‑iCanal Satélite Digital ítéletben (C‑390/99, EU:C:2002:34, 45. pont).
( 28 ) 2012. július 19‑iFortuna és társai ítélet, (C‑213/11, C‑214/11 és C‑217/11, EU:C:2012:495, 36. pont és az azt követő pontok).
( 29 ) Vagy kiterjesztésére, vagy módosítására.
( 30 ) A 2016. február 4‑iInce‑ítélet (C‑336/14, EU:C:2016:72) 76. pontja a következőképpen szól: „[...] a sportfogadások szervezéséhez és gyűjtéséhez való engedélyre vonatkozó kötelezettség[...], valamint az azt előíró rendelkezések[...], hogy az ilyen engedély piaci magánszereplők részére történő megadása nem lehetséges, [...] nem minősülnek [...] »műszaki szabályoknak«. Ugyanis azok a nemzeti rendelkezések, amelyek a vállalkozások alapítására vagy a vállalatok által történő szolgáltatásnyújtásra vonatkozó feltételek előírására korlátozódnak, mint amelyek valamely szakmai tevékenység gyakorlását előzetes engedélytől teszik függővé, e rendelkezés értelmében nem minősülnek műszaki szabályoknak”.
( 31 ) Például a jelen esetben a szerencsejátékról szóló törvény 15. cikkének (1) bekezdése a lakosság számának függvényében korlátozza az adott területen nyitható kaszinók számát.
( 32 ) Analógia útján lásd: 2001. március 8‑ivan der Burg ítélet (C‑278/99, EU:C:2001:143, 21. pont). Ez az ügy olyan rádiókészülékek reklámozására vonatkozó tilalomról szólt, amelyek nem felelnek meg bizonyos előírásoknak, és amelyekre előzetes engedélyt adtak ki. A Bíróság kimondta, hogy az, hogy a tilalom és a rádiókészülék által teljesítendő műszaki követelmények között „közvetlen kapcsolat” volt, nem elégséges ahhoz, hogy a tilalom az irányelv hatálya alá tartozzon.
( 33 ) Világos számomra, hogy jelentős nemzeti ítélkezési gyakorlat áll rendelkezésre ezen a területen, amely esetleg tisztázza a szerencsejátékról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése közötti kapcsolatot. Ezen ítélkezési gyakorlat áttekintése nem a Bíróság feladata, és a jelen indítvány a felek által az ügyben előterjesztett írásbeli és szóbeli beadványokon alapul.
( 34 ) Lásd például: 1997. március 20‑iBic Benelux ítélet (C‑13/96, EU:C:1997:173, 19. pont); 2002. június 6‑iSapod Audic ítélet (C‑159/00, EU:C:2002:343, 34. pont). Lásd még a 98/34 irányelv (2)–(7) preambulumbekezdését.
( 35 ) Közhely, hogy a nemzeti jog különböző rendelkezései között kapcsolat és összefüggés van, és gyakran lehetetlen megérteni egy elszigetelt rendelkezést anélkül, hogy a teljes jogszabályszöveggel összefüggésben értelmeznénk. Ezért van az, hogy a műszakiszabály‑tervezeteket a teljes jogalkotói eszköz tervezetével együtt kell közölni (1997. szeptember 16‑iBizottság kontra Olaszország ítélet [C‑279/94, EU:C:1997:396, 39–41. pont]). Ettől az összefonódástól azonban a többi rendelkezés nem válik műszaki szabállyá.
( 36 ) Lásd például: 1999. június 3‑iColim‑ítélet (C‑33/97, EU:C:1999:274, 22. pont); a szerencsejáték szabályozásának terén lásd Jacobs főtanácsnok Lindberg‑ügyre vonatkozó indítványát (C‑267/03, EU:C:2004:819, 46. pont).
( 37 ) Ahogyan arra Jacobs főtanácsnok rámutatott, „egy intézkedés hatásának előzetes értékelésére vonatkozó bármilyen követelmény oda vezetne, hogy nehezebb lenne meghatározni, melyek az érintett intézkedések” (lásd: Jacobs főtanácsnok Lindberg‑ügyre vonatkozó indítványa [C‑267/03, EU:C:2004:819, 35. pont]). Hasonló aggályok jelennek meg gyakran az EUMSZ 34. cikkel és az említett rendelkezés alkalmazhatóságának meghatározására szolgáló „piacra jutásra gyakorolt hatás vizsgálatával” összefüggésben. Lásd például: Gormley, L., „Two years after Keck”, Frodham International. Law Journal, 19. szám, 1996., 882–883. o.; valamint Snell, J., „The notion of market access: a concept or a slogan”, Common Market Law Review, 47. kötet. 2010., 437–459. o.).
( 38 ) A Bizottság a tárgyaláson elismerte, hogy legalábbis az utóbbi forgatókönyv nem kívánatos.
( 39 ) Lásd például: a Wojewódzki Sąd Administracyjny, Gdańsk (gdański regionális közigazgatási bíróság) 2012. november 19‑i ítélete (III SA/Gd 546/12), amelyben a bíróság megállapította, hogy a szerencsejátékról szóló törvény 129., 135. és 138. cikke (a Fortuna‑ítéletben hivatkozott átmeneti rendelkezések) műszaki szabálynak minősül, mivel jelentősen befolyásolja az érintett termékek (alacsony nyeremény elérésére alkalmas játékautomaták) természetét és értékesítését. A Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a 2014. november 5‑én hozott ítéletével (II GSK 1632/15) megváltoztatta ezen bírósági határozatot azon az alapon, hogy az átmeneti intézkedés nem változtatta meg a felek jogi helyzetét (továbbá megállapította, hogy a szerencsejátékról szóló törvény 6. Cikke nem minősül műszaki szabálynak); lásd a Wojewódzki Sąd Administracyjny, Szczecin (szczecini regionális közigazgatási bíróság) 2015. október 9‑i ítéletét (II SA/Sz 396/15), amelyben a bíróság megállapította, hogy a szerencsejátékról szóló törvény 135. cikke nem műszaki szabály. A Wojewódzki Sąd Administracyjny, Wrocław (wrocławi regionális közigazgatási bíróság) 2013. október 4‑i ítéletével (III SA/Wr 373/13) helybenhagyta a 2015. november 25‑i II GSK 181/14 ügyben hozott ítéletet.
( 40 ) Jacobs főtanácsnok Sapod Audic ügyre vonatkozó indítványa (C‑159/00, EU:C:2002:25, 47. pont).
( 41 ) Lásd még: 2002. június 6‑iSapod Audic ítélet (C‑159/00, EU:C:2002:343); 2000. szeptember 26‑iUnilever‑ítélet (C‑443/98, EU:C:2000:496).
( 42 ) Lásd például: 1998. június 16‑iLemmens‑ítélet (C‑226/97, EU:C:1998:296). Ebben az ügyben azzal érveltek, hogy az alkoholszondákkal kapcsolatos műszaki szabályok közlésének elmulasztása miatt azok az ittas járművezetés ügyében indított büntetőügyben elfogadhatatlan bizonyítéknak minősülnek.
( 43 ) Michael Dougan, „Case C‑390/99, Canal Satélite Digital; Case C‑159/00, Sapod Audic v. Eco‑Emballages”, No. 40, 2003., CMLRev, 193–218. o.; Weatherill, S., „A Case Study in Judicial Activism in the 1990s: The Status before National Courts of Measures Wrongfully Un‑notified to the Commission” in Judicial Review in EU Law’, (szerk: O’Keeffe, D. és Bavasso, A.), Kluwer Law International, Hollandia, 2000., 481. o.
( 44 ) Sok szolgáltatás nyújtása függhet a helyszínre vonatkozó követelménytől, például taxiszolgáltatások (amelyek magukban foglalhatnak zónákra vagy különleges helyszínekre, például repülőterekre vonatkozó korlátozásokat is), gyógyszertárak és sok más.
( 45 ) Lásd például: 1989. november 23‑iB & Q ítélet (C‑145/88, EU:C:1989:593); 1981. július 14‑iOebel‑ítélet (155/80, EU:C:1981:177); 1985. július 11‑iCinéthèque és társai ítélet (60/84 és 61/84, EU:C:1985:329).
( 46 ) 1993. november 24‑iKeck és Mithouard ítélet (C‑267/91 és C‑268/91, EU:C:1993:905).
( 47 ) 1984. április 5‑ivan de Haar és Kaveka De Meern ítélet (177/82 és 178/82, EU:C:1984:144, 12–14. pont); 2004. december 14‑iRadlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ítélet (C‑309/02, EU:C:2004:799). Habár néhány ítélet arra utal, hogy az ilyen küszöböt kiskapuk révén vezetik be, lásd például: 2009. április 28‑iBizottság kontra Olaszország ítélet (C‑518/06, EU:C:2009:270, 66–70. pont).
( 48 ) Például elég lenne‑e az értékesítés nagyságrendjének 10%‑os becsült csökkenése? (ez volt az Egyesült Királyságban a vasárnapi kereskedésre vonatkozó szabályokból eredő becsült csökkenés mértéke – lásd: 1989. november 23‑iB & Q ítélet, [C‑145/88, EU:C:1989:593, 7. pont]).
( 49 ) Lásd hasonló aggályok az EUMSZ 34. cikkel kapcsolatban: Snell: „The notion of market access: a concept or a slogan”, Common Market Law Review, 2010., 437–472. o., különösen a 459. o.).
( 50 ) Valójában a jelen előzetes döntéshozatali kérelemhez lényegében az vezetett, hogy (az EUMSZ 34. és az EUMSZ 36. cikkel ellentétben) itt nincs mód indokolásra vagy egyensúlyozásra.
( 51 ) A Bíróság például már többször kimondta, hogy a termék árusításának helyszínére vonatkozó korlátozás nem tartozik az EUMSZ 34. cikk hatálya alá (lásd például: Bizottság kontra Görögország ítélet, Banchero‑ítélet és a TK‑Heimdienst‑ítélet [1995. június 29‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑391/92, EU:C:1995:199, 11–15. pont {a Bíróság a kisgyermekek számára feldolgozott tej gyógyszertárakon kívüli értékesítésének tilalmáról kimondta, hogy korlátozza a kereskedelem nagyságrendjét, de nem tartozik a Szerződés hatálya alá}; 1995. december 14‑iBanchero‑ítélet, C‑387/93, EU:C:1995:439, 44. pont {a dohánytermékek kiskereskedelmének az engedéllyel rendelkező árusítóhelyekre történő korlátozása nem lehetetleníti el vagy korlátozza jobban a piacra jutást az importtermékek esetében, mint a hazai termékek számára, és az nem tartozik a Szerződés szabad mozgásra vonatkozó szabályainak hatálya alá}; 2000. január 13‑iTK‑Heimdienst‑ítélet, C‑254/98, EU:C:2000:12 {a pékek, hentesek és zöldségesek tevékenységének földrajzi terület szerinti korlátozásáról kimondta, hogy az az értékesítés módjára vonatkozó szabálynak minősül, de az importra gyakorolt nagyobb befolyása miatt a szabad mozgásra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozik}]).
( 52 ) Az irányelv eredeti szövege egyáltalán nem utalt a szolgáltatásokra, kivéve a (2) preambulumbekezdést, amely azt is egyértelművé teszi, hogy az irányelv az áruk szabad mozgását helyezi a középpontba („mivel a belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása; mivel az áruk mozgására vonatkozó mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalma egyike a Közösség alapelveinek”).
( 53 ) Lásd: Jacobs főtanácsnok Lindberg‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑267/03, EU:C:2004:819, 54–59. pont).
( 54 ) Lásd analógia útján: Campos Sánchez‑Bordona főtanácsnok James Elliott Construction ügyre vonatkozó indítványát (C‑613/14, EU:C:2016:63, 87–94. pont), amelyben a főtanácsnok arra a következtetésre jutott, hogy egy hallgatólagos szerződéses feltétel, miszerint a termékeknek kereskedelmi minőségűnek kell lennie, nem számít „műszaki szabálynak”. Lásd még a reklámozásra vonatkozó korlátozásra vonatkozó fenti 26. és 32. lábjegyzetet.
( 55 ) COM(92) 491 végleges, 18. pont. A 94/10 irányelv vezette be az „egyéb követelmény” fogalmának meghatározását. A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 83/189 irányelv második módosításáról szóló, 1994. március 23‑i 94/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1994. L 100., 30. o.)..
( 56 ) A CIA engedélyezési kivételt tükrözve (például a taxisofőrök engedélyezése).
( 57 ) Az értékesítés módjára vonatkoznak, ahogy azt a Bíróság számos ítéletében elismerte (lásd az 51. lábjegyzetet). Példaként említhető bizonyos termékek értékesítésének a gyógyszertárakra, vagy a szerencsejáték‑tevékenységeknek üzemeltetésének a kaszinókra való korlátozása.
( 58 ) Lásd: 2001. március 8‑ivan der Burg ítélet (C‑278/99, EU:C:2001:143), ahol az értékesítési módszerekre vonatkozó szabályokat a Bíróság nem minősítette műszaki szabálynak.
( 59 ) Az ilyen esetek általában mindenképpen a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja szerinti teljes tilalom hatálya alá tartoznának.
( 60 ) Hangsúlyozom, hogy itt nem termékekre, hanem „szolgáltatásokra előírt” intézkedésekről van szó. Emiatt, ahogyan azt a Bíróság korábban kimondta, nem tartoznak a 98/34 irányelv 1. cikkének 3. pontja értelmében vett „műszaki leírás” fogalmába, annak ellenére, hogy befolyásolják az áruk fizikai jellemzőit. Lásd: 2005. április 21‑iLindberg‑ítélet (C‑267/03, EU:C:2005:246, 59. pont).
( 61 ) 2003. szeptember 11‑iAnomar és társai ítélet (C‑6/01, EU:C:2003:446, 55. pont).
( 62 ) Vagyis kivéve, ha az árukra vonatkozó elem tisztán kiegészítő jellegű a szolgáltatásra vonatkozó elemhez képest, vagy fordítva. E tekintetben lásd: 2011. október 4‑iFootball Association Premier League és társai ítélet (C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 78. pont és az azt követő pontok); 1994. március 24‑iSchindler‑ítélet (C‑275/92, EU:C:1994:119, 24. pont); 2002. január 22‑iCanal Satélite Digital ítélet (C‑390/99, EU:C:2002:34; 29–32. pont).
( 63 ) Mivel a szerencsejáték‑szervezésre ír elő korlátozást, nem pedig e szerencsejátékok szervezése során használt termékekre.
Full & Egal Universal Law Academy