ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. április 6. ( 1 )
C‑531/15. sz. ügy
Elda Otero Ramos
kontra
Servicio Galego de Saúde
és
Instituto Nacional de la Seguridad Social
(a Tribunal Superior de Justicia de Galicia [galíciai legfelsőbb bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Szociálpolitika – 2006/54/EK irányelv – A férfi és női munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód – 19. cikk – A bizonyítási teher megfordítására vonatkozó szabályok – 92/85/EGK irányelv – 4. cikk – Értékelés az anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettséget valószínűleg magában foglaló tevékenységek esetében”
1.
A kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (galíciai legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmével azoknak a szabályoknak az értelmezésére vonatkozóan kér iránymutatást, amelyek értelmében a bizonyítás az alperest terheli azokban az ügyekben, amelyekben a felperest – állítása szerint – nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés érte. A bizonyítási teher ily módon történő megfordítása a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) rendelkezéseiből fakad. Az alapeljárás olyan munkavállalót érint, akinek a munkafeltételei – állítása szerint – a gyermeke szoptatásának ideje alatt kedvezőtlen hatással lehettek az ő vagy a gyermeke egészségére. A kérelmét a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelvet ( 3 ) végrehajtó nemzeti szabályok alapján terjesztette elő. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések szükségessé teszik a Bíróság arra vonatkozó iránymutatását, hogy miként kell ezt az irányelvet értelmezni a bizonyítási teherre vonatkozóan a 2006/54 irányelvben foglalt szabályokkal összefüggésben.
Az uniós jog
Az Európai Unió Alapjogi Chartája
2.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának ( 4 ) 23. cikke szerint a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell.
A 89/391 irányelv
3.
A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) meghatározása szerint a „megelőzés”„minden lépés vagy intézkedés, amelyet a tevékenység egyes szakaszaiban a foglalkozási kockázatok megelőzésére vagy csökkentésére tesznek meg vagy terveznek a vállalkozásban” ( 6 ). Az irányelv szerint a kockázati tényezőknek különösen kitett csoportokba tartozókat védeni kell a kifejezetten őket érintő veszélyektől ( 7 ), és felhatalmazza az uniós jogalkotást egyedi irányelvek elfogadására, hogy a munkakörnyezet tekintetében javításokat ösztönözzön a munkavállalók biztonságára és egészségvédelmére tekintettel ( 8 ).
A 92/85 irányelv
4.
A 92/85 irányelv célkitűzései közé tartozik, hogy minimumkövetelményeket fogadjanak el azért, hogy különösen a munkakörnyezet tekintetében javításokat ösztönözzön a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének érdekében. ( 9 ) A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók különös kockázati csoportnak tekintendők. ( 10 ) Az ilyen védelem nem jelentheti a nők hátrányos megítélését a munkaerőpiacon, és nem is eredményezheti a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvek megsértését. ( 11 ) A szoptató munkavállalók számára egyes tevékenységek a veszélyes anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettség különleges kockázatával járhatnak. A vonatkozó ügyekben ezeket a kockázatokat ki kell értékelni, és ezen értékelés eredményéről a női munkavállalókat tájékoztatni kell. ( 12 ) Rendelkezéseket kell hozni ezeknek a női munkavállalóknak a védelmére, ha az ilyen értékelés a női munkavállalók biztonságát vagy egészségét veszélyeztető kockázatot tár fel. ( 13 ) A szoptató munkavállalóknak tilos olyan tevékenységeket folytatniuk, amelyekről az értékelés során kiderült, hogy a biztonságukat és egészségüket károsító különösen veszélyes anyagoknak vagy munkakörülményeknek tehetik ki őket. ( 14 )
5.
Az 1. cikk (1) bekezdése megállapítja, hogy a 92/85 irányelvnek, „amely a [89/391] irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a tizedik egyedi irányelv, az a célja, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedéseket hajtson végre”.
6.
A 2. cikk c) pontjában foglalt fogalommeghatározás szerint szoptató munkavállaló „az a munkavállaló, akit a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat szoptatónak minősít [helyesen: minősítenek], és aki állapotáról ezeknek a jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját” ( 15 ).
7.
A 3. cikk (1) bekezdésében megkövetelteknek megfelelően a Bizottság iránymutatásokat dolgozott ki a 2. cikk szerinti munkavállalók biztonsága és egészsége szempontjából veszélyesnek tekintett vegyi, fizikai és biológiai anyagok és ipari eljárások értékeléséről. ( 16 )
8.
A 4. cikk (1) bekezdése szerint a munkáltató értékelést készít az I. mellékletben ( 17 ) nem kimerítően felsorolt anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettség különleges kockázatát valószínűleg magában foglaló tevékenységek esetében a 2. cikkben meghatározott munkavállalók expozíciójának jellegéről, mértékéről és időtartamáról az érintett vállalkozásban, illetve telephelyen. Erre annak érdekében kerül sor, hogy értékelje az érintett munkavállalók terhességére vagy szoptatására gyakorolt esetleges hatásokat, illetve a biztonságukat vagy egészségüket érintő kockázatokat, és eldöntse, hogy milyen intézkedéseket kell hoznia. A 4. cikk (2) bekezdése szerint az érintett munkavállalókat tájékoztatni kell az értékelés eredményeiről, illetve a munkahelyi egészségvédelem és biztonság érdekében meghozandó minden intézkedésről. Az iránymutatások képezik a hivatkozott értékelés alapját.
9.
Az 5. cikk „Az értékelés eredményeinek következményei” címet viseli. Ez kimondja:
„(1) A [89/391] irányelv 6. cikkének sérelme nélkül, ha a 4. cikk (1) bekezdésében említett értékelés a 2. cikkben meghatározott munkavállaló biztonságát vagy egészségét érintő kockázatot, illetve terhességére vagy szoptatására gyakorolt hatást mutat ki, a munkáltató megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az érintett munkavállaló munkafeltételeinek, illetve munkaidejének átmeneti módosításával a munkavállaló kockázatnak való kitettségét el lehessen kerülni.
(2) Ha az ilyen munkavállaló munkafeltételeinek, illetve munkaidejének módosítása technikai vagy más objektív okból nem valósítható meg, vagy kellően megalapozott indokok alapján észszerűen nem követelhető meg, a munkáltató megteszi a szükséges intézkedéseket e munkavállaló más munkakörbe helyezése érdekében.
(3) Ha az ilyen munkavállaló más munkakörbe helyezése technikai, illetve más objektív okból nem valósítható meg, vagy kellően megalapozott indokok alapján észszerűen nem követelhető meg, az érintett munkavállalónak [helyesen: munkavállaló számára] a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően szabadságot kell biztosítani a biztonságának vagy egészségének védelméhez szükséges teljes időszakra.
[…]”
10.
A 11. cikk első bekezdésének szövege a következő:
„Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók – az e cikkben elismert – egészség‑ és biztonságvédelmi jogaikat gyakorolhassák, rendelkezni kell arról, hogy:
(1) biztosítsák az [5. cikkben] említett esetekben a 2. cikkben meghatározott munkavállalóknak a munkaviszonyhoz kapcsolódó jogait, köztük a munkabér [helyesen: díjazás] védelmét, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultságukat, a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően.
[…]”
A 2006/54 irányelv
11.
A 2006/54 irányelv preambulumbekezdései először megállapítják, hogy a 97/80/EK tanácsi irányelv ( 18 ) olyan rendelkezéseket állapított meg, amelyek célja a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének megvalósítása. ( 19 ) Másodszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján egyértelmű, hogy a terhességgel vagy anyasággal kapcsolatban a nőkkel szembeni hátrányos bánásmód nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A 2006/54 irányelvnek ezért kifejezetten ki kell terjednie az ilyen bánásmódra. ( 20 ) Harmadszor, a Bíróság az egyenlő bánásmód elve tekintetében következetesen elismerte a nők terhesség és anyaság alatti biológiai állapota védelmének jogszerűségét, valamint a nemek közötti érdemi egyenlőség elérésének eszközéül szolgáló anyaságvédelmi intézkedések bevezetését. A 2006/54 irányelv ezért nem érinti a 92/85 irányelvet. ( 21 ) Következésképpen a 2006/54 irányelv célkitűzései közé tartozik a szülési szabadságon lévő nők munkához való jogának védelme annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a munkaviszonyukra vonatkozó szabályok tekintetében, valamint hogy részesüljenek a munkafeltételek azon javulásából, amelyre távollétük során jogosultak lettek volna. ( 22 )
12.
Negyedszer, a preambulumbekezdések elismerik, hogy a „bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályok elfogadása jelentős szerepet játszik annak biztosításában, hogy lehetőség nyíljon az egyenlő bánásmód elvének eredményes betartatására. A Bíróság határozata értelmében gondoskodni kell annak biztosításáról, hogy a bizonyítás az alperest terheli, amennyiben a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] valószínűsíthető, kivéve olyan eljárások esetében, amelyekben a bíróság vagy az egyéb illetékes nemzeti hatóság feladata a tények feltárása. Lényeges azonban annak tisztázása, hogy a közvetlen vagy a közvetett megkülönböztetésre [helyesen: hátrányos megkülönböztetésre] utaló tények értékelése a nemzeti jogszabályoknak vagy gyakorlatnak megfelelően továbbra is az illetékes nemzeti szerv feladata. Ezen túlmenően a tagállamok feladata az eljárás megfelelő szakaszában a felperes számára kedvezőbb bizonyítási szabályok bevezetése”. ( 23 )
13.
Az 1. cikk előírja, hogy a 2006/54 irányelv célja, „hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés területén biztosítsa az esélyegyenlőség, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtását”.
14.
A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt meghatározás szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetés áll fenn, „ha egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának”. Közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, „ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek” (a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja). A 2. cikk (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásában „a megkülönböztetés magában foglalja egy nő kevésbé kedvező bánásmódban részesítés[ét] terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a [92/85 irányelv] értelmében”.
15.
A II. cím határozza meg a különös rendelkezéseket, köztük a hátrányos megkülönböztetés tilalmát az egyenlő díjazás, valamint az egyenlő bánásmód a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben területén. A 3. fejezet a II. cím része, és tartalmazza a 14. cikket, amely tiltja a hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, a szakmai továbbképzéshez való hozzáférés, a foglalkoztatás és a munkafeltételek tekintetében.
16.
A III. címbe („Horizontális rendelkezések”) tartozó 19. cikk előírja:
„(1) A tagállamok, nemzeti bírósági rendszerükkel összhangban, megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az alperes legyen köteles azt bizonyítani, hogy az egyenlő bánásmód elvét nem sértették meg, amennyiben valaki úgy ítéli meg, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt sérelmet szenvedett és bíróság vagy más illetékes hatóság előtt olyan tényekre hivatkozik, amelyekből közvetlen vagy közvetett megkülönböztetésre [helyesen: hátrányos megkülönböztetésre] lehet következtetni.
(2) Az (1) bekezdés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a felperes számára kedvezőbb bizonyítási szabályokat vezessenek be.
[…]
(4) Az [(1) és (2)] bekezdést kell alkalmazni továbbá:
a)
[…] amennyiben a nemi alapon történő megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés] áll fenn, a [92/85 irányelvben] említett esetekben;
[…]”
17.
A 28. cikk szerint a 2006/54 irányelv nem érinti a nők védelméről szóló (uniós és nemzeti) rendelkezéseket, különös tekintettel a terhességre és az anyaságra. Kifejezetten előírta, hogy többek között a 92/85 irányelv rendelkezéseit sem érinti.
A spanyol jog
18.
A Ley de Prevención de Riesgos Laborales (a munkahelyi kockázatok megelőzéséről szóló törvény, a továbbiakban: LPRL) 26. cikkének (1) bekezdése szerint a kockázatok értékelése magában foglalja a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók olyan anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettsége jellegének, mértékének és időtartamának meghatározását, amelyek kedvezőtlen hatással lehetnek a munkavállalók vagy a magzat egészségére bármely olyan tevékenység során, amely meghatározott kockázattal járhat. Amennyiben az értékelés az említett munkavállalók biztonságára és egészségére veszélyt jelentő kockázatot vagy ezek terhességére vagy szoptatására gyakorolt lehetséges hatást mutat ki, a munkáltató elfogadja a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az érintett munkavállaló munkafeltételeinek vagy munkaidejének módosításával az ezen kockázatnak való kitettséget el lehessen kerülni. Ezek az intézkedések szükség esetén magukban foglalják az éjszakai munkavégzés, illetve a váltott műszakban történő munkavégzés teljesítésének mellőzését.
19.
A hivatkozott törvény 26. cikkének (2) bekezdése szerint, ha a munkafeltételek, illetve a munkaidő módosítása nem valósítható meg, vagy e módosítás ellenére a munkakörülmények kedvezőtlen hatással lehetnek a várandós munkavállaló vagy a magzat egészségére, ez utóbbinak eltérő és az állapotának megfelelő munkakört kell ellátnia vagy ilyen tisztséget kell betöltenie. A munkáltatónak a munkavállalók képviselőivel folytatott előzetes egyeztetést követően meg kell határoznia az ebben a tekintetben a kockázattal nem járó munkaköröket feltüntető listát. Lehetőség esetén a munkavállalót más munkakörbe kell helyezni. A 26. cikk (3) bekezdése azonban előírja, hogy ha az ilyen munkavállaló más munkakörbe helyezése technikai, illetve más objektív okból nem valósítható meg, vagy megalapozott indokok alapján észszerűen nem követelhető meg, az érintett munkavállaló szerződését a terhességét veszélyeztető kockázat miatt fel lehet függeszteni a biztonságának és egészségének védelméhez szükséges időtartamra, amely időtartam alatt továbbra sem lehetséges a korábbi munkakörébe vagy az állapotának megfelelő más munkakörbe való visszatérés.
20.
A hivatkozott törvény 26. cikkének (4) bekezdése alapján a 26. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltak alkalmazandók a szoptatás időtartamára is, ha a munkafeltételek kedvezőtlen hatással lehetnek a nő vagy a gyermek egészségére, és ezt az Instituto Nacional de la Seguridad Social (országos szociális biztonsági intézet, a továbbiakban: INSS) orvosi szolgálata vagy a szociális szervezet igazolja azon szervezeti egységet illetően, amelynek tekintetében a munkáltató fedezetet nyújt a foglalkozási kockázatokkal szemben, a Servicio Nacional de Salud (nemzeti egészségügyi szolgálat) azon orvosának jelentésével együtt, akihez a munkavállaló vagy annak gyermeke orvosi ellátásért fordul. Az érintett munkavállaló szerződését a kilenc hónaposnál fiatalabb gyermekek szoptatását veszélyeztető kockázat miatt fel is lehet függeszteni a 26. cikk (3) bekezdése alapján, ha az esetében fennálló körülményekre tekintettel az ilyen munkavállaló más munkakörbe helyezése nem valósítható meg.
21.
A Ley General de la Seguridad Social (a társadalombiztosításról szóló általános törvény) 135 bis cikke szerint a szoptató anyának a munkakörében fennálló kockázat után fizetett pénzjuttatás (a továbbiakban: juttatás) értelmében a munkaszerződése felfüggesztésének időtartama „védett helyzetnek” minősül abban az esetben, ha a munkavállalót az LPRL 26. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lehetett más munkakörbe helyezni.
22.
A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy a Ley Orgánica 3/2007, de 22 de marzo, para la igualdad efectiva de mujeres y hombres (a nők és a férfiak közötti tényleges egyenlőségről szóló, 2007. március 22‑i 3/2007. sz. alkotmányos törvény) azon anyák helyzetét szabályozó rendelkezéseket vezetett be, akik gyermekük szoptatásának időszakában kockázatnak vannak kitéve. E törvényt megelőzően a spanyol jog nem szabályozta ezt a helyzetet; a jogszabályt a 92/85 irányelvnek és különösen ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdésének történő megfelelés érdekében vezették be.
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
23.
Elda Otero Ramos ápolóként dolgozik a Servicio Galego de Saúde (galíciai egészségügyi szolgálat) felügyelete alá tartozó Centro Hospitalario Universitario de A Coruña (A Coruña‑i központi egyetemi kórház, a továbbiakban: kórház) sürgősségi osztályán. 2011. december 22‑én leánygyermeket szült, akit szoptatott.
24.
2012. május 8‑án E. Otero Ramos azt megállapító orvosi igazolást kért az INSS‑től, hogy a nemzeti szabályok szerinti szoptató munkavállalónak minősül, és hogy kockázatnak teszi ki őt az ápolói feladatok ellátása a kórház sürgősségi osztályán. ( 24 )
25.
E. Otero Ramos kérésének értékelésekor a következő információkat vették figyelembe: először a kórház humán erőforrásért felelős vezetőjének nyilatkozata, amelyben kijelenti, hogy i. E. Otero Ramos ápolóként dolgozik a sürgősségi osztályon; ii. munkaköri körülményei közé tartozik a délelőtti, délutáni, esti és éjszakai váltott műszakban történő munkavégzés; iii. a szoptató anya esetében felmerülő konkrét kockázatot megállapították a nyilatkozathoz csatolt megelőző orvostani jelentésben; valamint iv. az általa betöltött munkakör „[…] a kockázattal nem járó munkakörök között szerepelt abban a munkaköröket feltüntető listában, amelyet a munkáltató a munkavállalók képviselőivel történt előzetes egyeztetés alapján határozott meg”; másodszor a munkahelyi kockázatmegelőzéssel foglalkozó megelőző orvosi osztály orvosa által készített (a fenti iii. alpontban említett) jelentést, amely megerősítette, hogy sor került E. Otero Ramos helyzetének értékelésére, továbbá az általa bemutatott orvosi jelentés vizsgálatára; az orvos megállapította, hogy „alkalmas”„a munkaköréhez kapcsolódó feladatok ellátására, mivel nem áll fenn a szoptatást veszélyeztető kockázat”. ( 25 )
26.
Két nappal később, 2012. május 10‑i határozatával az INSS arra hivatkozással utasította el E. Otero Ramos kérelmét, hogy nem nyert bizonyítást, hogy az általa ellátott munkakörülményei kedvezőtlen hatással voltak az ő (vagy gyermeke) egészségére. Ennek megfelelően arról tájékoztatták, hogy a juttatás megszerzésére irányuló eljárás megindításának nincs helye. ( 26 )
27.
E. Otero Ramos 2012. július 11‑én keresetet nyújtott be az INSS határozatával szemben a Juzgado de lo Social no2, de A Coruña (A Coruña‑i 2. sz. munkaügyi bíróság) előtt. ( 27 ) A kérelméhez a közvetlen felettese, egy orvos és a kórház sürgősségi osztályának vezetője által aláírt levelet csatolt (a továbbiakban: a közvetlen felettes jelentése). A levél szerint a sürgősségi osztályon szoptató anyaként munkát végző ápoló a szoptatás fenntartását veszélyeztető fizikai, kémiai, biológiai és pszichoszociális kockázatoknak van kitéve. A közvetlen felettes jelentése a biológiai anyagokra vonatkozóan a következő részletes leírást adta. Az ápolók ki vannak téve például az A típusú influenza vírus, a bakteriális fertőzések, a multirezisztens kórokozók, a HIV és a hepatitisvírus okozta eseteknek. A fizikai hatások tekintetében a kórház sürgősségi osztályára mindenféle beteg érkezik. Életkorukból, illetve akut vagy krónikus betegségükből eredően legtöbbjüknek súlyos nehézséget okoz a mozgás. Ez fizikai, és a testtartásra hatást gyakorló terhet jelent az ápoló személyzet számára. Ez a fizikai teher megnövekszik, amikor a beteg kritikus állapotban van (kómában lévő betegek, olyanok, akiknél a szív és keringési rendszer leállt, végstádiumban lévő betegek). A kémiai anyagokkal összefüggésben mindenféle kémiai kezelésnek való kitettség áll fenn, mivel a sürgősségi osztályon dolgozók mindenféle betegséggel találkoznak. Pszichoszociális kockázatok is fennállnak, mivel a személyzet összetett váltott műszakban dolgozik (váltott műszak és éjszakázás). Továbbá stressz és terhelés áll fenn amiatt, hogy ingadozó – esetenként nagy – igénybevétellel járó helyzeteket kell kezelni anélkül, hogy biztosított lenne a megfelelő ápoló‑beteg arány. A nagy fokú segítségnyújtást igénylő pillanatok a munkavállalóktól állandó újraalkalmazkodást igényelnek annak érdekében, hogy feladataikat teljesítsék és megszervezzék munkájukat. A szoptató munkavállalók esetében a váltott műszakban történő munkavégzés és az éjszakai műszak teljesítése befolyásolja a tejtermelésért felelős prolaktin termelődését. Az eltérő vagy éjszakai munkaidők teljesítése emlőgyulladást idézhet elő a tej váltakozó kiürítési mértéke miatt.
28.
2013. október 24‑én E. Otero Ramos keresetét elutasították. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint szigorú követelményt kell alkalmazni a juttatás nyújtása szempontjából releváns kockázat fennállásával kapcsolatos bizonyíték értékelése tekintetében. E. Otero Ramos fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amely meg szeretne bizonyosodni arról, hogy a 2006/54 irányelv hatálya kiterjed‑e E. Otero Ramos körülményeire. Amennyiben igen, úgy azzal összefüggésben kér iránymutatást, hogy a 92/85 irányelv rendelkezései fényében hogyan kell értelmezni különösen a hivatkozott irányelv 19. cikkét. Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság az alábbi kérdéseket terjeszti elő előzetes döntéshozatalra:
„1) Alkalmazhatók‑e a [2006/54] irányelv 19. cikkében foglalt, bizonyítási teherre vonatkozó szabályok az [LPRL] 26. cikkének az ezen cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (4) bekezdésében foglalt, szoptatás ideje alatt fennálló veszélyhelyzetre, amely spanyol nemzeti szabályozást a [92/85 irányelv] 5. cikke (3) bekezdésének átültetése érdekében fogadták el?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén, a [2006/54 irányelv] 19. cikke szerinti olyan tényeknek, amelyekből közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésre lehet következtetni, tekinthetőek‑e azok, az egy kórházi sürgősségi osztályon végzett ápolói szakma gyakorlása során fennálló, szoptatást veszélyeztető kockázatok, amelyeket egy olyan orvos által kibocsátott jelentés igazol, aki egyben azon kórház sürgősségi osztályának vezetője is, ahol a munkavállaló dolgozik?
3) A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén azok a körülmények, hogy a munkavállaló által betöltött munkakör a kockázattal nem járó munkakörök között szerepel abban a munkaköröket feltüntető listában, amelyet a munkáltató a munkavállalók képviselőivel történt előzetes egyeztetés alapján határozott meg, illetve hogy a szóban forgó kórházban a megelőző orvosi/munkahelyikockázat‑megelőzési szolgálat az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozatot állított ki – amely nem tartalmaz különösebb részleteket arra vonatkozóan, hogy miként jutottak erre a következtetésre ezekben a dokumentumokban –, minden esetben és a megkérdőjelezés lehetősége nélkül bizonyítják‑e azt, hogy a [2006/54 irányelv] 19. cikke értelmében nem sérült az egyenlőség elve?
4) A második kérdésre adandó igenlő válasz és a harmadik kérdésre adandó nemleges válasz esetén melyik fél – a felperes munkavállaló vagy az alperes munkáltató – köteles a [2006/54 irányelv] 19. cikkének megfelelően bizonyítani – azt követően, hogy bizonyítást nyert a munkavégzésből eredően az anyát vagy az anyatejjel táplált gyermeket veszélyeztető kockázatok fennállása –, hogy 1. a munkafeltételek vagy a munkaidő módosítása nem lehetséges vagy egy ilyen módosítás ellenére a munkaköri körülmények kedvezőtlen hatással lehetnek a várandós munkavállalóra vagy az anyatejjel táplált gyermekre (az [LPRL] 26. cikkének az ezen cikk (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdése, amely a [92/85 irányelv] 5. cikkének (2) bekezdését ülteti át), illetve hogy 2. a más munkakörbe helyezés technikai vagy más objektív okból nem valósítható meg vagy kellően megalapozott indokok alapján észszerűen nem követelhető meg (az [LPRL] 26. cikkének az ezen cikk (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése, amely a [92/85 irányelv] 5. cikkének (3) bekezdését ülteti át)?”
29.
Írásbeli észrevételeket E. Otero Ramos, az INSS, a spanyol kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. A 2016. október 19‑i tárgyaláson E. Otero Ramos kivételével ugyanezek a felek szóbeli észrevételeket terjesztettek elő.
Értékelés
Előzetes megjegyzések
30.
Az EGK‑Szerződés 118a. cikke (az EUMSZ 153. cikk elődje) alapján elfogadott 92/85 irányelv célja, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönözze ( 28 ). Ez az irányelv egyike a 89/391 irányelv keretében elfogadott intézkedéseknek. ( 29 ) A 92/85 irányelv szerint többek között a szoptató anyák a kockázati tényezőknek különösen kitett munkavállalói csoportba tartoznak, akiket védeni kell a kifejezetten őket érintő veszélyektől, és akiknek a biztonsága és egészsége védelme érdekében intézkedéseket kell hozni. ( 30 ) Ez a védelem nem eredményezheti a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvek megsértését. ( 31 ) Az utóbbi típusú intézkedésre példa a 2006/54 irányelv.
31.
Nem vitatott, hogy a tényállás megvalósulásának idején E. Otero Ramos a 92/85 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti szoptató munkavállalónak minősült, valamint hogy munkáltatójának ezért a 3. cikk (1) bekezdésében említett iránymutatásokkal összhangban el kellett végeznie a hivatkozott irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti kockázatértékelést.
32.
A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett négy kérdés összefügg, amennyiben azok azon az előfeltevésen alapulnak, hogy a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés helyes és valamennyi vonatkozó bizonyíték figyelembevételével történő elvégzése feltárhat az E. Otero Ramos egészségét vagy biztonságát veszélyeztető kockázatokat, vagy szoptató anya minőségére gyakorolt esetleges hatásokat. Ebből az előfeltevésből következik, hogy teljesülnének a 92/85 irányelv 5. cikkében foglalt további intézkedések feltételei.
Az első kérdésről
Általános megjegyzések
33.
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével arról kíván megbizonyosodni, hogy a 2006/54 irányelv hatálya alá tartozik‑e az általa elbírálandó helyzet. Különösen azon tűnődik, hogy E. Otero Ramost terheli‑e a bizonyítás, vagy hogy a bizonyítási teher megfordul és az alpereseket terheli.
34.
A nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti együttműködést biztosító előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ kell adjon, amely megkönnyíti az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. E célból előfordulhat, hogy a Bíróságnak át kell fogalmaznia az előterjesztett kérdéseket. A Bíróság köteles továbbá az uniós jog minden olyan rendelkezését értelmezni, amelyre a nemzeti bíróságoknak szükségük van az előttük folyó jogvita eldöntéséhez, még abban az esetben is, ha e bíróságok ezekre a rendelkezésekre nem utalnak kifejezetten az előzetes döntéshozatal iránt a Bíróság elé terjesztett kérdésekben. ( 32 ) Következésképpen, bár a kérdést előterjesztő bíróság első kérdése kifejezetten csak a 92/85 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésére utal, ez nem akadályozza a Bíróságot abban, hogy az uniós jog valamennyi olyan rendelkezését – többek között a hivatkozott irányelv egyéb rendelkezéseit (a jelen eljárásban különösen annak 4. cikkét) – értelmezze, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság számára segítségül szolgálhatnak az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez, függetlenül attól, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek megfogalmazásakor hivatkozott‑e, vagy sem, ilyen rendelkezésekre. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló végzés indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges. ( 33 )
35.
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az INSS úgy határozott, hogy „nem állítja ki a kért igazolást, mert nem bizonyított[ák], hogy a munkakörülmények kedvezőtlen hatással [voltak] E. Otero Ramos (vagy gyermeke) egészségére […]”. Az első kérdés ugyanakkor azon az előfeltevésen alapul, hogy létezett az ilyen kockázat fennállására utaló bizonyíték. ( 34 )
36.
A 92/85 irányelv bevezette a kockázatok értékelésére és az azokról történő tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséget. Arra az esetre, ha a hivatkozott irányelv 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően végzett kockázatértékelés eredményei a munkavállaló biztonságát vagy egészségét érintő kockázatot, illetve terhességére vagy szoptatására gyakorolt hatást mutatnak ki, az 5. cikk (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles a munkafeltételeket és/vagy a munkaidőt átmenetileg módosítani. ( 35 ) Ha ez a körülményekre tekintettel nem lehetséges, az érintett munkavállalót más munkakörbe kell helyezni. Az említett irányelv 5. cikkének (3) bekezdése csak arra az esetre írja elő, hogy az érintett munkavállalót a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően annyi időre mentesíteni kell a munkavégzés alól, amennyi a biztonságának vagy egészségének védelméhez szükséges, ha az ilyen áthelyezés lehetetlennek bizonyul. ( 36 )
37.
Amennyiben azonban a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint lefolytatott értékelés nem tár fel kockázatot, ebből a – 92/85 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – rendelkezésből következik, hogy a munkáltató ebben az esetben nem köteles további intézkedéseket tenni. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből egyértelműen kiderül, hogy – éppen azért, mert a kórház által a 4. cikk szerint lefolytatott értékelés szerint E. Otero Ramos nem volt kockázatnak kitéve – egyelőre nem teljesült az 5. cikk annak vizsgálatára vonatkozó feltétele, hogy kell‑e módosítani E. Otero Ramos munkafeltételeit, őt más munkakörbe kell‑e helyezni, vagy számára szabadságot kell‑e biztosítani.
38.
Ugyanígy egyértelmű, hogy E. Otero Ramos vitatja a kórház értékelését, valamint támadja az INSS‑nek a juttatás iránti kérelmet elutasító határozatát. E. Otero Ramos szerint – az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben rögzítettek szerint – a tényekből egyértelműen következik, hogy a kórház sürgősségi osztályán ápolóként ellátott feladatai valóban kockázatnak tették ki, és nyilvánvalóan lehetetlen lett volna összeegyeztetni a munkaköréből fakadó elvárásokat azzal, hogy képes legyen szoptatni gyermekét.
39.
A 92/85 irányelv szerinti eljárás első lépéseként a 4. cikkel összhangban azt kell megállapítani, hogy fennáll‑e a 2. cikk hatálya alá tartozó munkavállaló egészségét vagy biztonságát veszélyeztető kockázat. A kérdést előterjesztő bíróság által eldöntendő ténybeli kérdések vizsgálata szükséges annak megítéléséhez, hogy helyesen végezték‑e el E. Otero Ramos helyzetének értékelését. A 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények helyes értelmezése azonban a Bíróság feladata.
40.
Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést úgy kell érteni, hogy az alábbiak tekintetében vár iránymutatást: i. a 92/85 irányelv 4. cikkének értelmezése; ii. (ha az érintett munkavállaló megtámadja az e rendelkezés szerint lefolytatott értékelés alapján hozott határozatot) a felperest vagy az alperest terheli‑e a 2006/54 irányelv 19. cikke szerint a bizonyítási teher; valamint iii. (az értékelés eredményes megtámadása és az érintett munkavállalót fenyegető kockázat megállapítása esetén) a munkáltatónak kell‑e határozni a 92/85 irányelv 5. cikke szerinti megfelelő intézkedésekről.
A 92/85 irányelv
41.
A felek között nem vitatott, hogy azt kell megállapítani, hogy E. Otero Ramos körülményeinek helyes értékelésén alapult‑e az INSS azon határozata, amely szerint E. Otero Ramos nem volt kitéve kockázatnak.
42.
A 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint a munkáltató „értékelést készít […] a 2. cikkben meghatározott munkavállalók expozíciójának jellegéről, mértékéről és időtartamáról” az I. mellékletben nem kimerítően felsorolt „anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettség különleges kockázatát valószínűleg magában foglaló tevékenységek esetében”. Az értékelést annak érdekében kell elvégeznie, hogy „értékelje […] [a] terhesség[re] vagy szoptatás[ra] gyakorolt esetleges hatásokat, illetve a biztonságukat vagy egészségüket érintő kockázatokat”, és „eldöntse, hogy milyen intézkedéseket kell hoznia”. ( 37 )
43.
Ezt a megfogalmazást a 92/85 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett iránymutatásokkal összhangban kell értelmezni, amely iránymutatások célja a 3. cikk (2) bekezdése szerint, hogy „alapul szolgáljanak a 4. cikk (1) bekezdésében említett értékeléshez”. Ezek az iránymutatások teljesen egyértelművé teszik, hogy a munkahely, az egyes munkaköröket övező körülmények, valamint a várandós, a gyermekágyas vagy szoptatni kívánó átlagos női munkavállaló általános egészségi állapotának elnagyolt, általános értékelése valószínűleg nem felel meg a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
44.
Ezért az iránymutatások hangsúlyozzák, hogy „a munkahelyen felmerülő egyes kockázati tényezők érinthetik az gyermekágyas és várandós anyák, valamint gyermekeik egészségét és biztonságát”. Megjegyzik, hogy a minőségi és mennyiségi kockázatértékelés „képezi e folyamat legkényesebb szakaszát, mivel az értékelést végző személynek kompetensnek kell lennie, és az annak eldöntéséhez szükséges megfelelő módszerek alkalmazása során, hogy a meghatározott kockázati tényező kockázati helyzetet eredményez‑e a munkavállalók tekintetében, a kellő mértékben figyelembe kell vennie a releváns információkat, köztük a várandós anya vagy tanácsadói által szolgáltatott információkat is”. ( 38 ) A kockázatértékelésnek „figyelembe kell vennie a [89/391 irányelv] megelőző jellegű aspektusait”. ( 39 ) A kockázatértékelés „különös jellegű, mivel folyamatosan változó, az egyes személyektől függően eltérő helyzetekre vonatkozóan alkották meg. Továbbá nemcsak a nőt magát, hanem a meg nem született és a szoptatással táplált gyermeket is érinti. […] Előfordulhat, hogy nem elegendő az egyszeri értékelés, hiszen a várandósság dinamikus folyamat, nem statikus állapot. Ezen túlmenően nem csupán a várandósság különböző szakaszaiban, hanem a szülést követően is eltérő mértékben különböző kockázatok érinthetik a nőt, valamint a még meg nem született vagy újszülött gyermekét. […] Az orvosi tanácsadásnak, jelentéseknek és igazolásoknak figyelemmel kell lenniük a munkafeltételekre. Ez különösen fontos az érintett személy körülményei tekintetében […]. A kockázatértékeléseknek megfelelően figyelembe kell venniük az orvosi tanácsokat, valamint az érintett nő aggályait”. ( 40 ) Az iránymutatások hangsúlyozzák, hogy a munkáltatóknak figyelemmel kell kísérniük a kockázatokat, és rámutatnak, hogy „[magából a várandósságból fakadó kockázatok közül] különböző kockázatokat kell figyelembe venni a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók tekintetében. A munkáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a szoptató munkavállalók a szoptatás teljes ideje alatt ne legyenek kitéve olyan kockázatoknak, amelyek az egészség vagy biztonság sérelmével járhatnak”. ( 41 )
45.
Az iránymutatások két részletes táblázatot is tartalmaznak. Az első címe „Az általános veszélyek és kapcsolódó helyzetek kockázatértékelése”, amelyekkel „a legtöbb várandós, gyermekágyas, illetve szoptató anya várhatóan találkozni fog”. ( 42 ) A második címe „Kockázatértékelés: különös veszélyek (és a kockázatok elkerülésének módjai)”. A bevezető része rámutat, hogy „mivel a várandósság folyamatos változásokkal és fejleményekkel járó dinamikus folyamat, ugyanazok a munkakörülmények eltérő, az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos kérdéseket vethetnek fel a különböző nők várandósságának különböző szakaszai során, valamint a szülést követően a munkába történő visszatéréskor vagy a szoptatás ideje alatt. Egyes ilyen tényezők előre kiszámíthatóak és általánosak. […] Más tényezők az egyedi körülményeken és a személyes kórtörténeten múlnak”. A táblázat ezt követően fizikai hatásokat, biológiai anyagokat, ( 43 ) kémiai anyagokat és munkakörülményeket vizsgál. ( 44 )
46.
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés megállapítja, hogy E. Otero Ramos munkakörét „kockázattal nem járó” munkakörnek, őt pedig munkavégzésre „alkalmas[nak]” minősítették. Ez számomra azt sugallja, hogy munkáltatója nem teljeskörűen vehette figyelembe E. Otero Ramos egyéni körülményeit. Először is, nem derül ki egyértelműen, hogy a kórház sürgősségi osztályán ellátott ápolói munkakörének „kockázattal nem járó” minősítése a várandós vagy a gyermekágyas munkavállalók tekintetében állapította‑e meg, hogy az adott munkakör kockázattal nem járónak minősül, illetve hogy kifejezetten figyelemmel volt‑e a szoptató anyák helyzetére. ( 45 ) Másodszor, semmi nem utal arra, hogy értékelték azokat a kockázatokat – például a szoptatást érintő esetleges hatásokat –, amelyekkel E. Otero Ramos szoptató anyaként szembesülhet munkakörének ellátása során, vagy hogy vizsgálták az emlőgyulladás vagy fertőzés valószínűségét. Harmadszor, nincsen arra vonatkozó információ, hogy értékelték‑e azt, hogy esetében fennáll a 92/85 irányelv I. mellékletében felsorolt fizikai hatásoknak, biológiai és kémiai anyagoknak való kitettség kockázata.
47.
Negyedszer, a kórház értékelése lényegében az azt megállapító nyilatkozatból áll, hogy E. Otero Ramos „alkalmas” a munkaköréhez kapcsolódó feladatok ellátására, mivel nem áll fenn a szoptatást veszélyeztető kockázat. Emlékeztetni kívánok azonban arra, hogy az értékelés megelőző intézkedés, amelynek célja a szoptató anya védelmének biztosítása; ( 46 ) valamint hogy a közvetlen felettes jelentése meglehetősen eltérő képet fest a sürgősségi osztályon ápolóként ellátott munkakörről (például utal arra, hogy a munkavállalók érintkezhetnek hepatitisvírussal fertőzött betegekkel). ( 47 )
48.
Kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a kórház értékelése megfelelt‑e a 92/85 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy nem felelt meg, a következő lépésben azt kell vizsgálni, hogy a 2006/54 irányelv hatálya alá tartozik‑e E. Otero Ramos kérelme, és ha igen, alkalmazandó‑e a szóban forgó irányelv 19. cikke. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből hallgatólagosan kitűnik továbbá, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt is vizsgálni kívánja, hogy a 92/85 irányelv 5. cikke szerinti intézkedések védelemben részesíthették‑e volna E. Otero Ramost.
A 2006/54 irányelv
49.
Az INSS és Spanyolország szerint a jelen ügy nem tartozik a 2006/54 irányelv hatálya alá. E. Otero Ramos és a Bizottság ezzel ellentétes álláspontot képvisel.
50.
Én sem értek egyet az INSS és a spanyol kormány 2006/54 irányelvre vonatkozó megszorító értelmezésével.
51.
A 2006/54 irányelv célja – az 1. cikkel összhangban –, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés területén biztosítsa az esélyegyenlőség, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtását.
52.
Igaz, hogy azok a nők, akik ténylegesen igénybe veszik a 92/85 irányelv 8. cikke szerinti szülési szabadságot, „különleges helyzetben vannak, amely különleges védelmüket teszi szükségessé, de amely nem hasonlítható azon férfiak, vagy azon nők helyzetéhez, akik munkakörüket ténylegesen be is töltik” ( 48 ). Ebből azonban nem következik – amint arra az INSS és Spanyolország utal –, hogy a 92/85 irányelv 2. cikkének hatálya alá tartozó valamennyi munkavállalók kívül esik a 2006/54 irányelv alkalmazási körén.
53.
A 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja határozza meg a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmát. A 2. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerint a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés magában foglalja „egy nő kevésbé kedvező bánásmódban részesítés[ét] terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a [92/85 irányelv] értelmében”.
54.
A 92/85 irányelv 2. cikkének c) pontja a nemzeti jogszabályokra, illetve gyakorlatra hivatkozással határozza meg a szoptató munkavállaló fogalmát. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az LPRL 26. cikkének (1) bekezdése értelmében: „[a] kockázatok értékelés[ének] magában [kell foglalnia] a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók olyan anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettsége jellegének, mértékének és időtartamának meghatározását, amelyek kedvezőtlen hatással lehetnek a munkavállalók […] egészségére bármely olyan tevékenység során, amely meghatározott kockázattal járhat”. Az LPRL 26. cikkének (4) bekezdése alapján ez a rendelkezés alkalmazandó a munkavállalóra „[…] a szoptatás időtartamára is, ha a munkafeltételek kedvezőtlen hatással lehetnek a nő vagy a gyermek egészségére, és ezt […] igazolj[ák] […]” az illetékes hatóságok. A Bíróság rendelkezésére álló iratanyag nem szolgál további iránymutatással arra vonatkozóan, hogy a nemzeti jog, illetve gyakorlat hogyan határozza meg a „szoptatás időtartamá[t]” (mint olyat).
55.
A Bíróság több alkalommal megállapította, hogy „a terhesség és az anyaság védelmét érintően […] [a szóban forgó irányelv] azzal, hogy fenntartja a tagállamok jogát az e védelmet szolgáló rendelkezések hatályban tartására vagy elfogadására, a nemek közötti egyenlő bánásmód elvére tekintettel elismeri egyfelől a nő terhesség során és azt követően fennálló fizikai állapota védelmének jogszerűségét, másfelől a szülést követő időszakban a nő és gyermeke közötti különleges viszony védelmének jogszerűségét” ( 49 ).
56.
Számomra úgy tűnik, hogy a szoptató anyát – jogi és természeti értelemben is ( 50 ) – „érint[i]” a terhesség és az anyaság. A 92/85 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a 2. cikk hatálya alá tartozó bármely munkavállaló számára szabadságot kell biztosítani, ha más munkakörbe helyezése nem valósítható meg vagy nem észszerű. Ebből következik, hogy a szoptató anya állapotát lefedi a 2006/54 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt „terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban” szövegrész. ( 51 )
57.
A „kevésbé kedvező bánásmód” megfogalmazás magában foglalja a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények helyes alkalmazásának elmulasztását a szoptató nő tekintetében. Ennek megtörténtekor az érintett személyt megfosztják a rendelkezés alapján őt megillető védelemtől, és őt kockázatoknak teszik ki. Ez különösen azért van így, mert a munkáltató ebben az esetben nem teszi meg a hivatkozott irányelv 5. cikke szerinti szükséges megelőző intézkedéseket a munkavállaló biztonságának és egészségének védelme érdekében. Az ilyen hátrányos bánásmód nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
58.
Hozzáteszem, hogy a 2006/54 irányelv 28. cikke (és (24) preambulumbekezdése) megállapítja, hogy az irányelv rendelkezései „nem érinti[k]” a nők védelméről szóló rendelkezéseket, különös tekintettel a terhességre és az anyaságra. E szövegrész hagyományos jelentése azt sugallja, hogy a 92/85 irányelvben foglaltak párhuzamosan léteznek azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a 2006/54 irányelv a foglalkoztatás és munkavégzés területén a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtása céljából megállapít. A biztonsághoz és egészséghez kapcsolódó, a 92/85 irányelv szerinti jogok következésképpen nem csökkennek, még kevésbé szűnnek meg a 2006/54 irányelvből adódóan.
59.
Teljesülnek‑e itt a 2006/54 irányelv 19. cikke (1) bekezdésének alkalmazását kiváltó feltételek?
60.
Álláspontom szerint a válasz „igen”.
61.
E. Otero Ramos nyilvánvalóan sérelmet szenvedett személynek tekinti magát a hivatkozott rendelkezés értelmében. Nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésre hivatkozik annyiban, amennyiben a munkáltatója – állítása szerint – nem tartotta be a 92/85 irányelvben foglaltakat. A 2006/54 irányelv 19. cikke (4) bekezdésének a) pontja kifejezetten kimondja, hogy ilyen esetekben alkalmazni kell a 19. cikk (1) bekezdésében foglalt, a bizonyítási teher megfordítására vonatkozó szabályokat.
62.
A szoptató munkavállalóval szemben kevésbé kedvező bánásmódnak minősül, ha elmulasztják az értékelés elvégzését a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és I. mellékletében foglalt követelményekkel, valamint a 3. cikk (1) bekezdésében előírt iránymutatásokkal összhangban. ( 52 ) Az ilyen bánásmódot magában foglalja a hátrányos megkülönböztetés 2006/54 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott fogalma, vonatkozik rá a 2006/54 irányelv 19. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt, a 92/85 irányelvre történő kereszthivatkozás, és a hivatkozott rendelkezés szerinti nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg. Ebből következik, hogy a 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó az ilyen kérelmek esetében.
63.
Amikor egy anya igazolás iránti kérelmet terjeszt elő, munkáltatója pedig a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint kockázatértékelést végez (a hivatkozott irányelv szerinti védelem biztosítása folyamatának első szakasza), még nem alkalmazandók a 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabályok. Ennek az az oka, hogy a szóban forgó folyamat – mint olyan – a munkáltató hatáskörébe tartozik. Ezek a szabályok azonban relevánssá válnak, amint bíróság vagy más illetékes hatóság előtt megtámadják az eljárás során hozott határozatot.
64.
Ekkor az érintett személy – a jelen ügyben E. Otero Ramos – feladata megjelölni azokat a körülményeket, amelyek valószínűsítik, hogy hátrányos megkülönböztetés történt ( 53 ). Az alapeljárásban a felperesnek olyan (a közvetlen felettesének levelében foglaltakhoz hasonló) ( 54 ) meggyőző bizonyítékra kellene hivatkoznia, amelyből arra lehet következtetni, hogy félreértelmezték és/vagy helytelenül alkalmazták a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését. A bizonyítási teher ezt követően a belföldi eljárás alperesére hárul.
65.
A bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályok célja annak biztosítása, hogy lehetőség nyílik az egyenlő bánásmód elvének eredményes betartatására. ( 55 ) Amint azt a Bíróság már hangsúlyozta, a várandós vagy gyermekágyas nők jogai terén a férfiak és nők egyenlőségére vonatkozó uniós szabályok célja a várandós vagy gyermekágyas munkavállalóknak a szülés előtt és után való védelme. ( 56 ) Ez a 92/85 irányelvet és a 2006/54 irányelvet egyaránt érintő célkitűzés nem lenne elérhető, ha a védelmet elutasító határozatok megtámadása az érintett nőtől követeli meg annak bizonyítását, hogy kockázatnak van kitéve.
66.
Számomra úgy tűnik, hogy olyan körülmények között, amikor egy nő munkáltatója elkészíti a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelést, és megállapítja, hogy nincs kitéve kockázatnak, az érintett nőtől nem várható el saját részletes kockázatértékelésének elvégzése annak érdekében, hogy meggyőző módon cáfolni tudja munkáltatójának értékelését. Nem valószínű, hogy az érintett nő fel tudja venni a kapcsolatot a munkakörének, munkakörülményeinek, valamint az őt és/vagy gyermekét vélhetően érintő kockázatoknak az értékeléséhez szükséges foglalkozás‑egészségügyi szakemberekkel; szintén nem valószínű, hogy finanszírozni tud egy ilyen értékelést. Az ilyen megközelítés kiüresítené azt a védelmet, amelyet a 92/85 irányelv alapján élvez. Álláspontom szerint éppen az ilyen helyzetek kezelése érdekében alkották meg a 2006/54 19. cikkét.
67.
Ezt a nézetet szintén alátámasztja a Charta 23. cikkében foglalt, a nők és a férfiak közötti egyenlőség elve, amely szerint „minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is” biztosítani kell az egyenlőséget. A „minden területen” megfogalmazás a 2006/54 irányelv 19. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezését támasztja alá, amely biztosítja a 92/85 irányelv által védett személyek jogainak tényleges érvényesülését.
68.
A kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy az, hogy a 92/85 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban a szoptató anyának a munkából való távolmaradás idejére fizetett juttatás a spanyol jog értelmében társadalombiztosítási juttatásnak minősül, azt jelenti‑e, hogy az ilyen szabályozás nem tartozhat a 2006/54 irányelv 14. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatálya alá. Úgy véli, hogy amennyiben a munkavállaló munkáltatója finanszírozná a munkából való távolmaradás időtartamát, vonatkozna rá a hivatkozott tilalom.
69.
Álláspontom szerint a nemzeti rendszerek alapján rendelkezésre álló juttatás minősítése nem érinti a bizonyítási teherre vonatkozó szabályoknak a 2006/54 irányelv 19. cikkében foglalt alkalmazhatóságát. Amennyiben különbséget kellene tenni aszerint, hogy a munkáltató vagy pedig az állami társadalombiztosítási rendszer finanszírozza‑e a távolmaradást, a különböző tagállamok szabályozásától függően változna a 2006/54 irányelv alkalmazási köre. ( 57 ) Az ilyen eredmény ellentétes lenne az uniós jog egységes értelmezésével. Ebből az okból el kell azt utasítani. ( 58 ) Az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy értékelje a tényeket és alkalmazza a 2006/54 irányelv releváns rendelkezéseit. ( 59 )
70.
Ezért azt a következtetést vonom le, hogy az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés során vizsgálni kell a szoptató munkavállaló egyéni helyzetét annak megállapítása érdekében, hogy fennállnak‑e az ő biztonságát és egészségét vagy gyermeke biztonságát és egészségét veszélyeztető kockázatok a hivatkozott rendelkezés, valamint a szóban forgó irányelv I. melléklete és a 3. cikkének (1) bekezdésében előírt iránymutatások szerint. Az ilyen értékelés helyes elkészítésének elmulasztása kevésbé kedvező bánásmódban részesíti az érintett munkavállalót, és a 2006/54 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásában hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az ilyen bánásmód a 2006/54 irányelv 19. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül, következésképpen a szóban forgó irányelv 19. cikkének (1) bekezdésében megállapított szabályok hatálya alá tartozik, amely szabályok alapján a bizonyítás az alperest terheli. A kérdést előterjesztő bíróság feladata vizsgálni, hogy hátrányos megkülönböztetésre utal‑e az előtte folyamatban lévő ügy tényállása. A 2006/54 irányelv 19. cikkében foglalt rendelkezések annyiban alkalmazandóak az ilyen értékelésre, amennyiben az a nemzeti eljárások keretében a kérdést előterjesztő bíróság számára szükséges annak meghatározásához, hogy szükség volt‑e (és ha igen, milyen) további intézkedésekre a 92/85 irányelv értelmében az érintett munkavállaló biztonságának és egészségének védelmének érdekében.
A második, a harmadik és a negyedik kérdésről
Az elfogadhatóságról
71.
A második, a harmadik és a negyedik kérdés azon az előfeltevésen alapul, hogy az első kérdésre adandó válasz igenlő. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné tudni, hogy ilyen ügyekben hogyan kell alkalmazni a bizonyítási teher megfordítására vonatkozó szabályokat.
72.
Spanyolország állítása szerint a második, a harmadik és a negyedik kérdés elfogadhatatlan, mivel a kérdést előterjesztő bíróság valójában az E. Otero Ramos ügyében felmerült tényállási elemek értékelésére vonatkozóan vár iránymutatást.
73.
Ezzel nem értek egyet.
74.
Valóban a kérdést előterjesztő bíróság, nem pedig a Bíróság feladata annak meghatározása, hogy E. Otero Ramos ügyében hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek‑e a körülmények a 2006/54 irányelv szerint. A kérdést előterjesztő bíróság azonban a második, a harmadik és a negyedik kérdéssel nem ennek megállapítását kéri a Bíróságtól. Ellenkezőleg, a szóban forgó irányelv 19. cikkének értelmezésével kapcsolatban kér iránymutatást annak érdekében, hogy az előtte lévő bizonyítékokra helyesen tudja alkalmazni a vonatkozó jogi szabályokat.
75.
Következésképpen a második, a harmadik és a negyedik kérdés elfogadható.
A második kérdésről
76.
A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével arra vár választ, hogy az E. Otero Ramos közvetlen felettese (a kórház sürgősségi osztályának vezetője) által kibocsátott jelentés – amelyet E. Otero Ramos a kérelme alátámasztására csatolt – elegendő‑e a hátrányos megkülönböztetés vélelmének megállapításához. ( 60 )
77.
Az INSS és Spanyolország érvelése szerint a közvetlen felettes jelentése csekély értékkel bír. Először is úgy vélik, hogy a közvetlen felettes automatikusan elfogult lesz a szóban forgó juttatáshoz hozzájutni kívánó munkavállaló javára. Másodszor rámutatnak, hogy nem foglalkozás‑egészségügyi szakember készítette a jelentést.
78.
Számomra egyik érv sem tűnik meggyőzőnek.
79.
Az ügyben eljáró bíróság feladata megítélni a közvetlen felettes jelentésének jelentőségét és súlyát. Azt azonban, hogy valamely közvetlen felettes elfogult‑e egy bizonyos munkavállaló javára (vagy kárára), csak akkor lehet eldönteni, ha e tekintetben lényeges bizonyítékot terjesztenek elő. A felettes helyzete és az érintett személlyel fennálló hierarchikus munkaviszony alapján nem lehet vélelmezni, hogy lesz bizonyos elfogultság. Ami a második érvet illeti, bár a közvetlen felettes nem foglalkozás‑egészségügyi szakember, a jelentést mindazonáltal olyan orvos írta, akinek első kézből származó ismeretei vannak a felperes egyéni körülményeiről és munkaköréről. A közvetlen felettes releváns bizonyítékkal tud szolgálni a felperes feladatai, valamint az olyan általános és sajátos veszélyek tekintetében, amelyeknek ki lehet téve.
80.
A kérdést előterjesztő bíróságnak a 92/85 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett iránymutatások fényében kell vizsgálnia a szóban forgó jelentést. A közvetlen felettes jelentésében bemutatott biológiai és fizikai kockázatok az iránymutatásokban is megjelennek. ( 61 ) Míg végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata a nemzeti eljárási szabályok szerint meghatározni a közvetlen felettes jelentésének pontos értékét, az ilyen természetű dokumentumokat nem szabad azonnal elutasítani annak vélelmezése miatt, hogy elfogultság, valamint a szakértelem hiánya miatt téves a tartalmuk.
81.
Következésképpen annak meghatározása során, hogy a szóban forgó ügyben teljesültek‑e a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények, a kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell a közvetlen felettesnek az érintett munkavállaló munkakörével összefüggő jelentését. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania, hogy az ilyen jelentés szolgál‑e olyan információval a munkavállaló egyéni körülményei tekintetében, amelyet figyelembe kell vennie az értékelése során.
A harmadik kérdésről
82.
A harmadik kérdés arról kíván megbizonyosodni, hogy valamely munkáltató arra irányuló kijelentése, hogy „kockázattal nem járónak” minősít valamely munkakört, azzal a nyilatkozattal együtt, amely a munkaköre ellátására „alkalmasnak” nyilvánítja az érintett munkavállalót, a megtámadás lehetősége nélkül bizonyítja‑e, hogy nem sértették meg az egyenlő bánásmód 2006/54 irányelv 19. cikkének értelmében vett elvét.
83.
A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben kijelenti, hogy a spanyol bíróságok egyes határozatai azt mutatják, hogy „[…] egyre inkább szigorú követelményt támaszt[anak] a juttatás nyújtása szempontjából releváns kockázat fennállásával kapcsolatos bizonyíték értékelése tekintetében”.
84.
A nemzeti jogot érintő, és a kérdést előterjesztő bíróság által eldöntendő kérdés annak megítélése, hogy az ilyen megközelítés azt jelenti‑e, hogy olyan megdönthetetlen vélelmet alkalmaznak az ilyen ügyekben, amelyet (a gyakorlatban) nem lehet eredményesen megtámadni.
85.
Ha ez így van, álláspontom szerint az ilyen eredmény összeegyeztethetetlen a 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdésével. ( 62 ) Először is, ellentétes az egyenlő bánásmód hatékony érvényesülésének biztosítására irányuló célkitűzéssel. Másodszor, ellentétes a Charta 23. cikkével, mivel nem biztosítja a nők különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő – a 92/85 irányelv hatálya alá tartozó – csoportjának védelmét a nemen alapuló hátrányos bánásmóddal szemben. Harmadszor, nehéz elképzelni, hogy az ilyen megközelítés megfelelő módja a bizonyítékok ilyen ügyekben való értékelésének. Negyedszer, veszélyeztethetik a 2006/54 irányelv által követett célok megvalósítását ( 63 ) az olyan nemzeti szabályok, amelyek minden olyan személy számára rendkívül megnehezítik az ilyen határozatok megtámadását, aki úgy ítéli meg, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt sérelmet szenvedett. Az alperes javára megállapított megdönthetetlen vélelem pontosan ilyen szabály lenne.
86.
Ennélfogva azt a következtetést vonom le, hogy a 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdésével összeegyeztethetetlenek az olyan nemzeti szabályok, amelyek rendkívül megnehezítik az ilyen helyzet kifogásolását minden olyan személy számára, aki úgy ítéli meg, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt sérelmet szenvedett. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy itt erről van‑e szó.
A negyedik kérdésről
87.
A negyedik kérdés azon az előfeltevésen alapul, hogy a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján helyesen elvégzett értékelés a szoptató anyát veszélyeztető kockázatot tárhatott fel, és hogy ezért meg kell vizsgálni, hogy biztonságának és egészségének védelme érdekében milyen intézkedéseket kellett volna megtenni az 5. cikk szerint.
88.
A kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben leírt tényállás nem tükrözi ezt az előfeltevést. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor nem utalt arra, hogy az ilyen kérdés meghaladja az alapeljárás kereteit. ( 64 ) Következésképpen azzal a céllal fogok választ javasolni a negyedik kérdésre, hogy a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére álljon az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához szükséges valamennyi elem.
89.
Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy E. Otero Ramost érintően kockázat állt fenn, és a szóban forgó eljárás keretében el kell dönteni, hogy milyen további intézkedéseket kellett volna megtenni a 92/85 irányelv 5. cikke szerint, a bizonyítási teher az alperesre hárul. E. Otero Ramos a 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése szerint „sérelmet szenvedett” személy maradna, mivel jogosulatlannak tekintették a szabadságra, valamint a szoptató munkavállalók számára a munkából való távolmaradás időtartamára fizetett juttatásra.
90.
Amennyiben a 92/85 irányelv 4. cikkének megfelelően elvégzett kockázatértékelés eredménye „[a 2. cikkben meghatározott] munkavállaló biztonságát vagy egészségét érintő kockázatot, illetve terhességére vagy szoptatására gyakorolt hatást mutat ki, ezen irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles a munkafeltételeket, illetve a munkaidőt átmenetileg módosítani, vagy ha az technikai vagy más objektív okból nem bizonyul lehetségesnek, vagy kellően megalapozott indokok alapján észszerűen nem követelhető meg, a munkavállalót köteles más munkakörbe helyezni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a munkavállaló kockázatnak való kitettsége. Az említett irányelv 5. cikkének (3) bekezdése csak abban az esetben írja elő, hogy az érintett munkavállalónak [helyesen: munkavállaló számára] a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően mentesíteni kell a munkavégzés alól a biztonságának vagy egészségének védelméhez szükséges teljes időszakra, ha az ilyen áthelyezés szintén lehetetlennek bizonyul”. ( 65 )
91.
Amennyiben a 92/85 irányelv 5. cikke szerinti további intézkedés értékelése az alapeljárás részét képezi, úgy továbbra is az alperesre hárul a 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése szerinti bizonyítási teher.
Végkövetkeztetések
92.
A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (galíciai legfelsőbb bíróság, Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1)
A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában az értékelés során vizsgálni kell a szoptató munkavállaló egyéni helyzetét annak megállapítása érdekében, hogy fennállnak‑e az ő biztonságát és egészségét vagy gyermeke biztonságát és egészségét veszélyeztető kockázatok a hivatkozott rendelkezés, valamint a szóban forgó irányelv I. melléklete és a 3. cikkének (1) bekezdésében előírt iránymutatások szerint. Az ilyen értékelés helyes elkészítésének elmulasztása kevésbé kedvező bánásmódban részesíti az érintett munkavállalót, és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásában hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az ilyen bánásmód a 2006/54 irányelv 19. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek is minősül, következésképpen a szóban forgó irányelv 19. cikkének (1) bekezdésében megállapított szabályok hatálya alá tartozik, amely szabályok alapján a bizonyítás az alperest terheli.
–
A kérdést előterjesztő bíróság feladata vizsgálni, hogy hátrányos megkülönböztetésre utal‑e az előtte folyamatban lévő ügy tényállása.
–
A 2006/54 irányelv 19. cikkében foglalt rendelkezések annyiban alkalmazandóak az ilyen értékelésre, amennyiben az a nemzeti eljárások keretében a kérdést előterjesztő bíróság számára szükséges annak meghatározásához, hogy szükség volt‑e (és ha igen, milyen) további intézkedésekre a 92/85 irányelv értelmében az érintett munkavállaló biztonságának és egészségének védelmének érdekében.
2)
Annak meghatározása során, hogy a szóban forgó ügyben teljesültek‑e a 92/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények, a kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell a közvetlen felettesnek az érintett munkavállaló munkakörével összefüggő jelentését. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania, hogy az ilyen jelentés szolgál‑e olyan információval a munkavállaló egyéni körülményei tekintetében, amelyet figyelembe kell vennie az értékelése során.
3)
A 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdésével összeegyeztethetetlenek az olyan nemzeti szabályok, amelyek rendkívül megnehezítik az ilyen helyzet kifogásolását minden olyan személy számára, aki úgy ítéli meg, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt sérelmet szenvedett. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy itt erről van‑e szó.
4)
Amennyiben a 92/85 irányelv 5. cikke szerinti további intézkedés értékelése az alapeljárás részét képezi, úgy továbbra is az alperesre hárul a 2006/54 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése szerinti bizonyítási teher.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) 2006. július 5‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 204., 23. o.).
( 3 ) 1992. október 19‑i tanácsi irányelv (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (HL 1992. L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.).
( 4 ) HL 2010. C 83., 389. o. (a továbbiakban: Charta).
( 5 ) 1989. június 12‑i tanácsi irányelv (HL 1989. L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.).
( 6 ) A 3. cikk d) pontja.
( 7 ) 15. cikk.
( 8 ) A 16. cikk (1) bekezdése.
( 9 ) Lásd az első preambulumbekezdést.
( 10 ) Lásd a hetedik és nyolcadik preambulumbekezdést.
( 11 ) Lásd a kilencedik preambulumbekezdést.
( 12 ) Lásd a tizedik preambulumbekezdést.
( 13 ) Lásd a tizedik és tizenegyedik preambulumbekezdést.
( 14 ) Lásd a tizenkettedik preambulumbekezdést.
( 15 ) A jelen indítványban a „szoptató anya” kifejezést is használni fogom.
( 16 ) Lásd a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókra vonatkozóan veszélyesnek tartott vegyi, fizikai és biológiai anyagok, valamint ipari eljárások értékelésére vonatkozó iránymutatásokról szóló COM(2000) 466 végleges bizottsági közleményt (a továbbiakban: iránymutatások).
( 17 ) A lista fizikai hatásokat, biológiai és vegyi anyagokat tartalmaz. A 3. cikk (1) bekezdésében említett iránymutatások részét képező táblázat részletes leírást ad ezekről a hatásokról és anyagokról. Bizonyos esetekben a felsorolt hatásokra és anyagokra különös uniós jogszabályok vonatkoznak. Például a 92/85 irányelv I. melléklete A. pontjának 2. alpontjában hivatkozott biológiai anyagokat a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18‑i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hetedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL 2000. L 262., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 48. o.) sorolja fel. Ezen irányelv szerint a biológiai anyagok négy csoportba sorolhatók a fertőzés kockázatának szintje szerint. Az 1. csoport a legalacsonyabb kockázatot jelenti (valószínűleg nem okoz emberi megbetegedést), míg a 4. csoport a legmagasabb kockázatot jelzi (súlyos emberi megbetegedést okoz és komoly veszélyt jelent a munkavállalók számára) (lásd a 2000/54 irányelv 2. cikkét).
( 18 ) A nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről szóló, 1997. december 15‑i 97/80/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 14, 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 264. o.). A 2006/54 irányelv számos, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének megvalósításáról szóló irányelvet hatályon kívül helyezett és annak helyébe lépett, ideértve a 97/80 irányelvet.
( 19 ) Lásd az (1) preambulumbekezdést.
( 20 ) Lásd a (23) preambulumbekezdést.
( 21 ) Lásd a (24) preambulumbekezdést.
( 22 ) Lásd a (25) preambulumbekezdést.
( 23 ) Lásd a (30) preambulumbekezdést.
( 24 ) Lásd a fenti 18–22. pontot.
( 25 ) A kórház humán erőforrásért felelős vezetője által tett nyilatkozatra és a megelőző orvosi szolgálat orvosának jelentésére a továbbiakban együttesen a „kórház értékeléseként” hivatkozok.
( 26 ) Erre a kétnapos időtartamra a „tényállás megvalósulásának idejeként” fogok hivatkozni.
( 27 ) Míg az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szövege a Juzgado No 2 of Santiago de Compostelára utal, a végzés bevezető része az A Coruña‑i bíróság előtt folyamatban lévő eljárást követően a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett fellebbezésre hivatkozik. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzéssel együtt az e Bírósághoz benyújtott nemzeti ügyiratokból úgy tűnik, hogy az utóbbi a helytálló.
( 28 ) Lásd: a 92/85 irányelv első preambulumbekezdése és 1. cikke, továbbá: 2014. március 18‑iD ítélet, C‑167/12, EU:C:2014:169, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 29 ) Lásd a fenti 3. pontot.
( 30 ) Lásd a 92/85 irányelv hetedik és nyolcadik preambulumbekezdését.
( 31 ) Lásd a 92/85 irányelv kilencedik preambulumbekezdését.
( 32 ) Lásd például: 2014. február 13‑iTSN‑ és YTN‑ítélet, C‑512/11 és C‑513/11, EU:C:2014:73, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. szeptember 11‑iB ítélet, C‑394/13, EU:C:2014:2199, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 33 ) Lásd például: 2014. február 13‑iTSN‑ és YTN‑ítélet, C‑512/11 és C‑513/11, EU:C:2014:73, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 19‑iBetriu Montull ítélet, C‑5/12, EU:C:2013:571, 40. és 41. pont.
( 34 ) A kórház értékelése tekintetében lásd a fenti 25. és 26. pontot; a hivatkozott értékelésnek láthatóan ellentmondó további bizonyíték tekintetében lásd a fenti 27. pontot.
( 35 ) Lásd a 92/85 irányelv tizenegyedik preambulumbekezdését, továbbá: 2010. július 1‑jei Parviainen ítélet, C‑471/08, EU:C:2010:391, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 36 ) Lásd: 2010. július 1‑jei Parviainen ítélet, C‑471/08, EU:C:2010:391, 31. és 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 37 ) Lásd a 92/85 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első és második francia bekezdését, lásd továbbá a hivatkozott irányelv tizenegyedik preambulumbekezdését.
( 38 ) Lásd az iránymutatások 6. oldalát.
( 39 ) Lásd az iránymutatások 8. oldalát. Az iránymutatások e helyütt úgy utalnak vissza a „Guidance on risk assessment at work” (munkahelyi kockázatok értékelésére vonatkozó útmutató) című bizottsági dokumentumra (ISBN 97–727–4278–9), hogy az „ideális kiindulópont a [92/85 irányelv] 3. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott iránymutatások megalkotásához”.
( 40 ) Lásd a „Kiemelendő sajátos kérdéseket” az iránymutatások 8. és 9. oldalán.
( 41 ) Lásd az iránymutatások 12. oldalát, amely e helyütt kereszthivatkozásként szintén utal a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló 1989. november 30‑i 89/654/EGK tanácsi irányelvre (első egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL 1989. L 393., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 358. o).
( 42 ) A szóban forgó táblázat első bejegyzése a „mentális és fizikai fáradtság és a munkaidő” kérdéskörét érinti, és megállapítja, hogy „előfordulhat, hogy egyes várandós és szoptató anyák nem lesznek képesek rendszertelen vagy késői műszakban dolgozni, vagy éjszaka munkát végezni”, valamint az ilyen munkavégzésből fakadó sajátos kockázatokat azonosít, amelyek többek között az újdonsült anya arra vonatkozó képességét érinthetik, hogy gyermekét szoptatni tudja.
( 43 ) A táblázat szóban forgó részének első bejegyzése „[a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 1990. november 26‑i 90/679/EGK tanácsi irányelv (hetedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL 1990. L 374., 1. o.) által meghatározott csoportok közül] a 2., 3. és 4. csoportba tartozó bármely biológiai anyag” tekintetében a szoptatással táplált gyermeket érintő kockázatokat azonosít, többek között a hepatitis‑ és HIV vírusból eredően.
( 44 ) A táblázat szóban forgó részének első bejegyzése a „kézi anyagmozgatás[ra]” vonatkozik, és többek között a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókat esetlegesen érintő kockázatot azonosít.
( 45 ) A munkáltatóknak az értékelés készítésekor figyelemmel kell lenniük arra, hogy különbséget kell tenniük a várandós nőket, a gyermekágyas vagy a szoptató munkavállalókat érintő kockázatok között: lásd például az iránymutatások 12. oldalát.
( 46 ) Lásd a 92/85 irányelv tizenegyedik és tizenkettedik preambulumbekezdését.
( 47 ) A hepatitis B és D vírustörzseket (és a még ismeretlen törzseket) a 2000/54 irányelv a „3. csoportba sorolt kockázatnak” minősíti, és ez azt jelenti, hogy az anyag okozhat súlyos emberi megbetegedést és komoly veszélyt jelenthet a munkavállalók számára.
( 48 ) 2010. július 1‑jei Parviainen ítélet, C‑471/08, EU:C:2010:391, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 49 ) 2010. szeptember 30‑iRoca Álvarez ítélet, C‑104/09, EU:C:2010:561, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 50 ) Csak a gyermekágyas nő termel a gyermek szoptatásához szükséges tejet.
( 51 ) Lásd továbbá a 2006/54 irányelv (23) preambulumbekezdését.
( 52 ) Lásd a fenti 56. pontot.
( 53 ) 2011. július 21‑iKelly ítélet, C‑104/10, EU:C:2011:506, 29. pont.
( 54 ) Lásd a fenti 27. pontot.
( 55 ) A 2006/54 irányelv (30) preambulumbekezdése.
( 56 ) 2010. november 11‑iDanosa ítélet, C‑232/09, EU:C:2010:674, 68. pont.
( 57 ) A 92/85 irányelv 11. cikkének végrehajtására vonatkozó intézkedések valóban eltérnek a különböző tagállamok között. Lásd például a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i [92/85 irányelv] végrehajtásáról szóló COM(1999) 100 bizottsági jelentés (végleges), 15–19. oldal.
( 58 ) Lásd továbbá a 2006/54 irányelv (25) preambulumbekezdését.
( 59 ) Lásd e tekintetben: 2010. november 11‑iDanosa ítélet, C‑232/09, EU:C:2010:674, 72. pont.
( 60 ) Lásd a fenti 27. pontot.
( 61 ) Lásd a fenti 43–47. pontot, valamint az iránymutatáshoz csatolt táblázatokban az általános veszélyek és a kapcsolódó helyzetek kockázatértékelését és a sajátos veszélyek kockázatértékelését.
( 62 ) Lásd továbbá a 2006/54 irányelv (30) preambulumbekezdését.
( 63 ) Lásd például: 2011. július 21‑iKelly ítélet, C‑104/10, EU:C:2011:506, 30–35. pont.
( 64 ) Lásd a fenti 25. és 26. pontot.
( 65 ) 2010. július 1‑jei Gassmayr ítélet, C‑194/08, EU:C:2010:386, 35. és 36. pont.
Full & Egal Universal Law Academy