EVGENI TANCHEV
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. december 21. ( 1 )
C‑535/15. sz. ügy
Freie und Hansestadt Hamburg
kontra
Jost Pinckernelle
(a Bundesverwaltungsgericht [szövetségi közigazgatási bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése (REACH) — Az Európai Vegyianyag‑ügynökségnél (ECHA) történő regisztrálási kötelezettség tárgyi hatálya — A behozatalkor nem regisztrált nikotin‑szulfátnak az EU‑ból való kivitelét megtiltó tagállami hatóság — Az 1907/2006/EK rendelet 5. cikke — Az 1907/2006/EK rendeletnek az előírások megsértése esetén alkalmazandó szankciókról szóló 126. cikke”
1.
A jelen ügyben a Bírósághoz intézett kérdés az 1907/2006/EK rendelet ( 2 ) (a továbbiakban: REACH‑rendelet) 5. cikkében előírt regisztrációs kötelezettség tárgyi hatályára vonatkozik. Konkrétabban a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) arra kíván választ kapni, hogy a hamburgi önkormányzathoz hasonló tagállami hatóság megtagadhatja‑e az EU‑ból való kiviteli engedélyt attól a kereskedőtől, aki valamely vegyi anyagot – a jelen esetben nikotin‑szulfátot – anélkül hozott be az EU‑ba, hogy megfelelt volna az Európai Vegyianyag‑ügynökséghez (a továbbiakban: ECHA) történő regisztrációs kötelezettségnek. A hamburgi önkormányzat ezt az alapján teszi, hogy a szóban forgó nikotin‑szulfát exportálása önmagában is megvalósítja a REACH‑rendelet 5. cikkének megsértését.
I – Jogi háttér
A – Az uniós jog
2.
A REACH rendelet (2), (3), (7) és (122) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(2)
A vegyi anyagok piacának [helyesen: belső piacának] hatékony működése csak úgy érhető el, ha az anyagokra vonatkozó követelmények tagállamonként nem térnek el jelentősen.
(3)
A fenntartható fejlődés elérése érdekében a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályok közelítése során biztosítani kell az emberi egészség‑ és a környezetvédelem magas szintjét. Az említett jogszabályokat megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az anyagokat a belső piacon vagy a nemzetközi kereskedelemben forgalmazzák‑e a Közösség nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban.
[…]
(7)
A belső piac egységének megőrzése, valamint az emberi egészség – különösen a munkavállalók egészsége – és a környezet magas szintű védelme érdekében gondoskodni kell arról, hogy az anyagok közösségbeli gyártása akkor is a közösségi jognak megfelelően történjen, ha az adott anyagokat exportálják. […]
(122)
A tagállamok által folytatott végrehajtási tevékenységek átláthatóságának, pártatlanságának és egységességének a biztosítása érdekében a tagállamoknak ki kell alakítaniuk a szankciók megfelelő keretrendszerét a szabálysértések hatékony, arányos és visszatartó hatású szankcionálása céljából, mivel a szabályok megsértése az emberi egészség és a környezet károsodását eredményezheti. […]”
3.
A REACH‑rendelet 1. cikke a „Cél és hatály” címet viseli. Az 1. cikk (1) bekezdése a következőket írja elő:
„E rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg.”
4.
A REACH‑rendelet 3. cikke a „Fogalommeghatározások” címet viseli. A 3. cikk előírja:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
7.
»regisztráló«: valamely anyag azon gyártója vagy importőre, vagy valamely árucikk azon előállítója vagy importőre, amely egy anyagra vonatkozóan regisztrálási dokumentációt nyújt be;
[…]
9.
»gyártó«: a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a Közösségben anyagot gyárt;
10.
»behozatal«: a Közösség vámterületére történő fizikai behozatal;
11.
»importőr«: az a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a behozatalért felel;
12.
»forgalomba hozatal«: a harmadik fél számára fizetés ellenében vagy ingyenesen történő szállítás vagy rendelkezésre bocsátás. A behozatal forgalomba hozatalnak minősül. […]”
5.
A REACH‑rendelet „Adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma” címet viselő 5. cikke a következőket írja elő:
„A 6., 7., 21. és 23. cikkre is figyelemmel a Közösségben nem gyárthatók és nem hozhatók forgalomba önmagukban, keverékekben vagy árucikkekben előforduló anyagok, kivéve ha ezeket e cím vonatkozó rendelkezéseivel összhangban regisztrálták, amennyiben ez az előírás”.
6.
A REACH‑rendelet „Az önmagukban vagy keverékekben előforduló anyagokra vonatkozó általános regisztrálási kötelezettség” címet viselő 6. cikkének (1) bekezdése a következőt írja elő:
„Ha e rendelet másképp nem rendelkezik, az évi egy tonnát elérő vagy meghaladó mennyiségű, önmagában vagy egy vagy több keverékben előforduló anyag gyártója vagy importőre regisztrálási kérelmet nyújt be az Ügynökségnek.”
7.
A REACH‑rendelet 126. cikke „Az előírások megsértése esetén alkalmazandó szankciók” címet viseli és a következőket írja elő:
„A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseket, és meghozzák a szankciók végrehajtását biztosító szükséges intézkedéseket. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. […]”
B – A nemzeti jog
8.
A nemzeti jog releváns rendelkezéseit a 2013. augusztus 28‑i hivatalos feljegyzéssel (BGBl I, 3498. o., 3991. o.) módosított Gesetz zum Schutz vor gefährlichen Stoffen (a veszélyes anyagokkal szembeni védekezésről szóló törvény, a továbbiakban: ChemG), valamint a Hamburger Gesetz zum Schutz der öffentlichen Sicherheit und Ordnung (a közbiztonság és a közrend védelméről szóló hamburgi törvény, a továbbiakban: SOG; HmbGVBI, 77. o.) tartalmazza.
9.
A ChemG 21., 23. és 27b. §‑a következőket tartalmazza:
„21. § Ellenőrzés
(1)
E törvény eltérő rendelkezése hiányában az illetékes tartományi hatóságok ellenőrzik e törvény és az e törvényen alapuló rendeletek végrehajtását.
(2)
Az (1) bekezdés vonatkozik azokra a közösségi és uniós rendeletekre is, amelyek e törvény tárgyi hatályát érintik, amennyiben végrehajtásuk ellenőrzése a tagállamok feladata.
[…]
23. § Hatósági intézkedések
(1)
Az illetékes tartományi hatóság egyedi esetben elrendelheti azokat az intézkedéseket, amelyek az e törvény, az e törvény alapján elfogadott rendeletek vagy a 21. § (2) bekezdésének első mondatában említett közösségi vagy uniós rendeletek megállapított megsértésének megszüntetéséhez vagy jövőbeli megsértésének megelőzéséhez szükségesek […].
27b. § Az 1907/2006/EK rendelet megsértése
(1)
Két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő az, aki megsérti a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) […] szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet […] azáltal, hogy
(1)
az 5. cikk megsértésével önmagukban, keverékben vagy árucikkben előforduló anyagokat gyárt vagy hoz forgalomba.
[…]”
10.
A SOG 2005. június 16‑i irányadó változata (HmbGVBI., 233. o.) 3. §‑ának (1) bekezdése kimondja:
„3. § A hatóságok feladatai
(1)
A közigazgatási hatóságok tevékenységi körük keretén belül alapos mérlegelés alapján meghozzák az egyedi esetben a társadalom vagy az egyén védelméhez szükséges intézkedéseket a közbiztonságot vagy a közrendet fenyegető veszélyek elhárítása vagy a közbiztonság vagy a közrend megzavarásának megszüntetése érdekében (a veszélyek elhárítását szolgáló intézkedések).
[…]”
II – Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11.
A felperes, J. Pinckernelle, vegyi anyagokkal kereskedik. A hamburgi önkormányzat 2009. június 29‑i határozatának (a továbbiakban: határozat) megsemmisítését kéri, amelyben nem adták meg számára az engedélyt, hogy egy olyan, 19,4 tonna nikotin‑szulfátot tartalmazó szállítmányt (a továbbiakban: szállítmány) exportáljon egy harmadik országba, a jelen esetben Oroszországba, amelyet valamikor 2008. december 1‑jét követően hozott be Kínából az Európai Unióba. A nikotin‑szulfátot Oroszországban ipari fertőtlenítőszerként és állatok elhelyezésére szolgáló létesítmények fertőtlenítőszereként használják. ( 3 ) Az EU‑ban azonban erre a célra nem használható és szigorú korlátozás vonatkozik rá. ( 4 )
12.
Ezt megelőzően egy bűnügyi nyomozás során a hamburgi vízirendőrség, valamint a hamburgi önkormányzat gazdasági és építészeti osztálya lefoglalta a szállítmányt. A szállítmány egy hamburgi raktárba került és jelenleg is ott van. A hamburgi önkormányzat a 2009. február 23‑i és a 2009. május 18‑i végzésével elrendelte, hogy a szállítmány a raktárat nem hagyhatja el. ( 5 ) A 2009. május 18‑i végzés ezt kiegészítette azzal, hogy a szállítmány a raktárt csak a hamburgi önkormányzat előzetes engedélyével hagyhatja el. ( 6 )
13.
J. Pinckernelle a behozatal előtt nem végezte el a szállítmánynak a REACH‑rendelet 28. cikke szerinti előzetes regisztrálását, és a REACH‑rendelet 6. cikke szerinti regisztrálásra sem került sor. A hamburgi önkormányzat határozata szerint a nikotin‑szulfát jogellenesen volt Hamburgban: a valamely harmadik országba való kivitel nem ezen állapot jogszerűvé tételére szolgál, hanem maga is a közbiztonság és a közrend megzavarását valósítja meg.
14.
J. Pinckernelle a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) előtt megtámadta a határozatot, de keresetét elutasították. J. Pinckernelle fellebbezése nyomán az Oberverwaltungsgericht (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2014. február 25‑i ítéletével hatályon kívül helyezte a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) ítéletét. A határozat megsemmisítése mellett arra kötelezte a hamburgi önkormányzatot, hogy engedélyezze a szállítmány kivitelét. Az Oberverwaltungsgericht (legfelsőbb közigazgatási bíróság) kifejtette, hogy a REACH‑rendelet 5. cikkének megsértésével behozott anyag tervezett kivitele nem tekinthető a REACH‑rendelet 3. cikkének 12. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke ismételt megsértésének abban az esetben, ha az anyag – akárcsak a jelen ügyben – értékesítési tilalom miatt nem állt rendelkezésre az európai piacon.
15.
A kérdést előterjesztő nemzeti bírósághoz benyújtott kérelmével a hamburgi önkormányzat felülvizsgálatot kért az említett ítélet ellen.
16.
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés tárgyát képező közigazgatási eljárástól függetlenül azonban J. Pinckernellét németországi büntetőeljárásban vegyi anyagokkal folytatott tiltott kereskedelem miatt három év próbaidőre felfüggesztett három év szabadságelvonással járó büntetésre ítélték, 340000 euró zálogdíj megfizetése mellett (a továbbiakban: büntetőeljárás). ( 7 ) Ezt az eljárást nem a hamburgi önkormányzat, hanem a bűnüldözési hatóság indította. ( 8 )
17.
A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra:
„Úgy kell‑e értelmezni a REACH‑rendelet 5. cikkét, hogy a REACH‑rendelet 6., 7., 21. és 23. cikkére is figyelemmel az Európai Unió területéről csak akkor vihetők ki anyagok, ha azokat a REACH‑rendelet II. címének vonatkozó rendelkezéseivel összhangban – amennyiben ez az előírás – regisztrálták?”
18.
Írásbeli észrevételeket a hamburgi önkormányzat, a német és az olasz kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. Olaszországon kívül valamennyi fent említett fél, valamint J. Pinckernelle képviselője előadta szóbeli észrevételeit a 2016. szeptember 28‑i tárgyaláson.
III – Elemzés
A – Bevezetés
19.
A nikotin‑szulfát gyúlékony termék, amely belélegzéssel, a bőrrel érintkezve, vagy más módon felszívódva az emberre mérgező lehet. Ezenkívül hosszú távú káros hatással lehet a vízi környezetre, mivel a tengeri élővilágra mérgező és károsíthatja a biológiai sokféleséget. ( 9 )
20.
A REACH‑rendelet célja, hogy a vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatok kezelését biztosítsa a teljes szállítói láncban, ( 10 ) a vegyi anyagok gyártásától és behozatalától egészen a vegyi anyagokat tartalmazó termékek fogyasztóiig, és valamilyen mértékben a vegyi anyagok ártalmatlanításáig. Következésképpen hatálya tág. ( 11 ) De tárgyi hatálya kiterjed‑e azon vegyi anyagok exportjára, amelyeket nem az Európai Unióban állítottak elő, ugyanakkor amelyeket a behozatalkor az előírásokkal szemben nem regisztráltak az ECHA‑nál? Lényegében e kérdés megválaszolására kérik jelen ügyben a Bíróságot.
21.
Mielőtt rátérnék a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) által előterjesztett kérdés vizsgálatára, fontos megjegyezni, hogy a kérdés szűk paraméterekkel rendelkezik.
22.
Amint arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott, a Bíróságtól azon elvont kérdés megválaszolását kérték, hogy a behozatalkor nem regisztrált vegyi anyagoknak az EU‑ból harmadik államba való exportálása a REACH‑rendelet 5. cikke olyan megsértésének minősül‑e, amely a REACH‑rendelet 5. cikkének a behozatal során megvalósított nem teljesítésétől elkülönül. Így az elemzésem túlnyomórészt erre a kérdésre szorítkozik.
23.
Amint az a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételekből kitűnik, a jelen ügyben a felek közötti jogvita megoldása szempontjából a központi helyet a jogértelmezés hagyományos gyakorlata, konkrétabban a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „forgalomba hozatal” fogalmának meghatározása foglalja el.
24.
Az 5. cikkben a „hozhatók forgalomba” szavak azt jelentik‑e, hogy – ahogy azt J. Pinckernelle és a Bizottság állítja – a rendelkezés azokra a vegyi anyagokra korlátozódik, amelyeket az EU belső piacán forgalomba hoztak, ( 12 ) és ezzel kizárja a hatálya alól azokat a vegyi anyagokat, amelyeket nem regisztráltak az EU‑ba való behozatal során, hanem amelyeket a kereskedő exportálni kíván, vagy – amint azt a hamburgi önkormányzat, Németország és Olaszország állítja – a „hozhatók forgalomba” kifejezés azt jelenti, hogy az 5. cikket akkor kell alkalmazni, ha a vegyi anyagokat a világ bármely piacán forgalomba hozzák, így a rendelkezés kiterjed a behozatal során nem regisztrált azon vegyi anyagokra is, amelyeket harmadik országokba fognak exportálni.
25.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a Bíróság kialakult értelmezési módszerei alapján a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „hozhatók forgalomba” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az az EU belső piacára utal. Ennek okát az alábbi III. rész B. pontjában fejtem ki.
26.
Mindemellett a tárgyaláson kétségbe vonták, hogy a szállítmány (jogellenes) behozatalára hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciót alkalmaztak‑e, függetlenül Németországnak a REACH‑rendelet 126. cikke szerinti jogorvoslati kötelezettségeitől. J. Pinckernelle képviselője azt állította, hogy a szállítmány regisztrálásának elmulasztásával a büntetőeljárásban foglalkoztak (amelyben büntetést szabtak ki a REACH‑rendelet 5. cikkének megsértése miatt), míg a hamburgi önkormányzat képviselője szerint a szállítmány annak nem képezte részét. A hamburgi önkormányzat szerint a büntetőeljárás inkább azokra a hamis nyilatkozatokra terjedt ki, amelyeket J. Pinckernelle más vegyi anyagokra tekintettel tett, továbbá az Európában tilalom alatt álló vegyi anyagok hamis néven való értékesítésének kísérletére. Ha így lenne, akkor – a lefoglalásukon kívül – a mai napig nem foglalkoztak a REACH‑rendeletnek az akkor történt megsértésével, amikor J. Pinckernelle a szállítmányt az EU‑ba behozta.
27.
A Németország és a hamburgi önkormányzat által felvetett érvekkel együtt – amelyek szerint a REACH‑rendelet 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtása során felmerülő joghézagot meg lehessen előzni – ezek a megfontolások azt mutatják, hogy a REACH‑rendelet 5. cikkét, és azt, hogy az mennyiben vonatkozik a behozatal során nem regisztrált exportra, nem lehet a REACH‑rendelet 126. cikkében a tagállamok számára előírt jogorvoslati kötelezettségtől függetlenül értelmezni.
28.
Ennek megfelelően a III. rész C. pontjában teszek néhány észrevételt arra vonatkozóan, hogy az előterjesztett kérdésre adott válaszomat milyen összefüggésben kell értelmezni. ( 13 )
29.
Végezetül, a tárgyaláson vita alakult ki arról, hogy a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság által megfogalmazott kérdésre adott igenlő válasz az EU Alapjogi Chartájának 50. cikkében védett ne bis in idem elv megsértését eredményezné‑e. Mivel jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem utal a ne bis in idem elvre, ( 14 ) és a büntetőeljárás és a közigazgatási eljárás közötti kapcsolatra vonatkozó megoldatlan ténykérdésre, ezt a kérdést a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) dolga eldönteni, amely az EUMSZ 267. cikk alapján további előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthet a Bíróság elé. ( 15 )
B – A REACH‑rendelet 5. cikkének értelmezése
1. Megközelítés
30.
Ahogy azt egy szerző megjegyezte, ( 16 ) a REACH‑rendelet nem egyetlen szabályozási programot képez, hanem inkább azok gyűjteményét, amelyeket egyetlen jogszabály tartalmaz. Nyolc címe foglalkozik az anyagi jogi corpus meghatározásával. Az I. cím általános kérdésekkel foglalkozik. A II. cím a vegyi anyagok regisztrálásával. A III. cím az adatok megosztását és a szükségtelen vizsgálatok elkerülését szabályozza. A IV. cím a szállítói láncban való tájékoztatással foglalkozik. Az V. cím a továbbfelhasználók számára állapít meg szabályokat, míg a VI. cím az értékelést, a VII. cím az engedélyezést, a VIII. cím pedig a korlátozásokat foglalja magában.
31.
Már az elején megjegyzem, hogy a „hozhatók forgalomba” vagy a „hozták” különböző időbeli változatai a „forgalomba” szavakkal együtt nem csak a REACH‑rendelet II. címének 5. cikkében fordulnak elő. Szerepelnek még az I. cím 1. fejezete 1. cikkének (2) bekezdésében, vagyis a rendelet azon részében, amely meghatározza annak célját és hatályát. Megismétlődnek a szállítói láncban való tájékoztatásról szóló IV. címben (a 31. cikk (5) bekezdése), az engedélyezésről szóló VII. címben (az 56. cikk (1) bekezdése és az 58. cikk (1) bekezdésének c) pontja), valamint a korlátozásokról szóló VIII. cím (a 67. cikk (1) és (3) bekezdése, a 68. cikk (1) bekezdése, a 69. cikk (1) és (4) bekezdése).
32.
Továbbá, amint arra Németország írásbeli észrevételeiben rámutatott, a REACH‑rendelet újat hozott abban, hogy átfogó rendszert hoz létre a vegyi anyagok uniós szabályozására, amely rendszert egy páneurópai hatóság, nevezetesen a REACH‑rendelet X. címe által létrehozott ECHA irányít.
33.
Így a jogbiztonság és a koherencia érdekében, ( 17 ) valamint az alapján, hogy a Bíróság rámutatott a REACH‑rendelet által létrehozott rendszer „integrált” jellegére, ( 18 ) elvetném azt a megközelítési módot, amely szerint a „hozhatók forgalomba” szavak és időbeli változatainak jelentése attól függően eltérhet, hogy azok a REACH‑rendelet melyik cikkében vagy címében fordulnak elő. Egy ilyen megközelítés összeegyeztethetetlen lenne a REACH‑rendelet 3. cikkének 12. pontjával, amely a rendelet valamennyi címére alkalmazandó meghatározást vezet be a „forgalomba hozatal” fogalmára, összeegyeztethetetlen lenne továbbá a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatával is, amely szerint azon uniós jogszabály felépítése vagy általános szerkezete, amelyben valamely rendelkezés szerepel, eligazít a rendelkezésnek tulajdonítandó jelentést illetően. ( 19 )
34.
A REACH‑rendelet ugyanígy nem hivatkozik a tagállamok jogára a „forgalomba hozatal” kifejezés értelmének vagy hatályának meghatározásához. Ezért azt az egész EU‑ban önállóan és egységesen kell értelmezni, ( 20 ) az uniós jogban elismert értelmezési módszereknek megfelelően. ( 21 )
2. Jelentés
a) Nyelvi változatok
35.
A hamburgi önkormányzat, Németország, Olaszország és a Bizottság által benyújtott írásbeli észrevételek is kitérnek a „hozhatók forgalomba” kifejezéssel kapcsolatban a REACH‑rendelet 5. cikkének különböző nyelvi változataira. Ennek főbb jellemzői a következők.
36.
Németország írásbeli észrevételei szerint valójában nincs bizonytalanság az 5. cikkben, abban az értelemben, hogy köznapi jelentését tekintve a REACH‑rendelet 5. cikkében vagy 3. cikkének 12. pontjában szereplő „forgalomba hozatal” kifejezésnek nincs területi korlátja. Németország – a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „hozhatók forgalomba” kifejezés általa alkalmazott értelmezés alátámasztása céljából – a német, az angol és a francia nyelvi változatra utal.
37.
Olaszország és a hamburgi önkormányzat azzal érvel, hogy az, hogy a REACH‑rendelet 5. cikke a „forgalomba hozatalhoz” kapcsolódóan nem említi konkrétan a „Közösségben” szót, mint ahogy azt az 5. cikkben a „gyártásra” vonatkozóan teszi, azt jelenti, hogy az anyagok „forgalomba hozatalára” nem alkalmazandó az EU‑ra vonatkozó területi korlátozás. A hamburgi önkormányzat azzal érvel, hogy a „forgalomba” szó elé helyezett egyszerű „belső piaci” jelzővel oly módon korlátozta volna a REACH‑rendelet 5. cikkének hatályát, ahogyan azt J. Pinckernelle és a Bizottság állítja, ha az uniós jogalkotónak ez lett volna a szándéka. A hamburgi önkormányzat és Olaszország egyaránt azt állítja, hogy a REACH‑rendelet 3. cikkének 12. pontja alapján ezt semmi sem vonja kétségbe.
38.
A Bizottság azzal érvel, hogy nyolc olyan nyelvi változat van, amelyben a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „Közösségben” szó a gyártásra és a forgalomba hozatalra is vonatkozik, három nyelvi változat kétértelmű, tízben pedig a „Közösségre” vonatkozó területi korlátozás csupán a gyártásra vonatkozik. ( 22 ) A Bizottság ezért azt állítja, hogy a REACH‑rendelet 5. cikkének kizárólag az általa javasolt módon való értelmezésével lehet elkerülni azon nyolc nyelvi változat contra legem értelmezését, amelyekben a „Közösségben” szó a forgalomba hozatalra és a gyártásra is vonatkozik. ( 23 )
39.
Az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás céljára és általános rendszerére tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi. ( 24 ) Emellett az uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat. ( 25 ) Ezen elvek alapján fogom értelmezni a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „forgalomba hozatal” fogalmát.
b) Általános rendszer és kontextus
40.
Az uniós jogszabályok értelmezésének kontextusa számos különféle hivatkozási pontot foglal magában. Kiterjed a szóban forgó intézkedést megelőző, azonban az intézkedés által hatályon kívül helyezett jogszabállyal való összehasonlításra. ( 26 ) Idetartoznak azok az uniós jogszabályok is, amelyek valamilyen lényeges módon kapcsolódnak a szóban forgó intézkedéshez vagy összefüggnek azzal. ( 27 ) Kiterjed továbbá az érintett rendelkezés kontextusára azon uniós eszköz többi rendelkezésével kapcsolatban, amelyben helyet kapott, valamint ez utóbbi felépítésére is.
41.
Az elsőt illetően semmi jelentős következtetést nem lehet levonni abból, hogy a REACH‑rendeletet megelőző és a REACH‑rendelet által hatályon kívül helyezett intézkedések közül kettő olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek területi hatálya kifejezetten az uniós belső piacra korlátozódott, magáé a REACH‑rendeleté azonban nem. ( 28 ) A másodikat illetően nem tartom döntő jelentőségűnek azt, hogy a REACH‑rendelet szerepel‑e az uniós termékszabályok végrehajtásáról szóló, 2016. évi „kék útmutató” címet viselő bizottsági közleményben, ( 29 ) és e dokumentum azon állítását, amely szerint az uniós harmonizáció alkalmazásában a termék forgalomba hozatala az uniós piacon történő első forgalmazását jelenti. ( 30 )
42.
Ennek oka, hogy úgy vélem, ezek mindegyike azon megdönthető vélelemre utal, amely szerint valaminek kifejezetten a „belső piacon” történő forgalomba hozatalát szabályozó uniós jogszabály ugyanazzal a jelentéssel bír, amikor ugyanabban a jogszabályban a „forgalomba” hozatalt említik. Ez a vélelem az uniós intézkedések értelmezési szabályainak alkalmazásával dönthető meg, így például a belső piacon kívüli konkrét földrajzi piacra való egyértelmű utalás általában köznapi jelentéssel bír. ( 31 )
43.
Azonban a REACH‑rendelet 5. cikkében ilyen értelmű kifejezések nem jelennek meg, a REACH‑rendeletben pedig sokkal több olyan rendelkezés szerepel, amely célja, hogy csak az EU belső piacán forgalomba hozott vegyi anyagokat szabályozza, mint olyan, amelyekkel az uniós jogalkotó a harmadik országokban forgalomba hozott vegyi anyagokat kívánta volna szabályozni.
44.
Például a (2) preambulumbekezdés a „vegyi anyagok belső piacának hatékony működését” (kiemelés tőlem) említi mint a REACH‑rendelet célját, ( 32 ) míg a „Cél és hatály” című 1. cikk szerint a REACH‑rendelet egyik célja „az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása”. Szembetűnő, hogy sem a preambulumbekezdésekben, sem az „Általános kérdések” címet viselő I. címben nem szerepel olyan cél, amely a harmadik államokban forgalomba hozott vegyi anyagok szabályozásával függene össze.
45.
A fentiekben megállapítottaknak megfelelően, az 5. cikken kívül vannak más olyan rendelkezések is a REACH‑rendeletben, amelyek a „forgalomba hozatalra”, nem pedig a „belső piacon való forgalomba hozatalra” utalnak, ( 33 ) és elismerem, hogy ez a megfogalmazásbeli következetlenség nem szerencsés. Azt is elismerem, hogy a „forgalomba hozatal” kifejezésnek a 3. cikk 12. pontjában szereplő fogalommeghatározása nem hivatkozik kifejezetten a belső piacra. Ha azonban tágabban szemléljük a REACH‑rendeletet, láthatjuk, hogy amikor a „forgalomba hozatalra” vagy annak időbeli változataira hivatkozik, a kontextust tekintve általában az uniós „belső” piacra szorítkozik, ezzel a tárgyi hatályát úgy határozva meg, hogy nem tartozik az alá a behozatal során nem regisztrált vegyi anyagok exportja.
46.
Konkrétabban, a REACH‑rendelet szövegében mindvégig megfigyelhető, hogy a „belső piacon” kifejezésnek egy másik rendelkezéshez való közelsége a fogalmat gyakran az Unió belső piacának paramétereire korlátozza. ( 34 ) Máskor pedig ugyanerre az eredményre vezet a „forgalomba” kifejezésnek a REACH‑rendelet egy másik címben szereplő cikkéhez kapcsolása.
47.
Ez történik a 3. cikk 12. pontjánál is, amely második mondatában kimondja, hogy a behozatal „forgalomba hozatalnak minősül”. Ez azért van így, mert a 3. cikk 10. pontja „a Közösség vámterületére történő fizikai behozatalként” határozza meg a „behozatalt”.
48.
Az engedélyezésről szóló VII. címben az 56. cikk (1) bekezdése szerint a gyártó, az importőr vagy a továbbfelhasználó nem „hozhatja forgalomba” az anyagot. Ugyanakkor közvetlenül előtte az 55. cikkben az szerepel, hogy a VII. cím célja a belső piac megfelelő működésének biztosítása.
49.
A szintén a VII. címben szereplő 56. cikk (1) bekezdésének e) pontja megengedi az anyag „forgalomba hozatalát”, ha az anyag közvetlen továbbfelhasználójának azt engedélyezték. Azonban a 3. cikk 13. pontja szerinti meghatározás alapján a továbbfelhasználó fogalma „a Közösségben letelepedett” természetes vagy jogi személyhez kötődik.
50.
A korlátozásokról szóló VIII. cím 68. cikke az „Új korlátozások bevezetése és a jelenlegi korlátozások módosítása” címet viseli. Ez a cikk egyebek mellett az anyag „forgalmazása [helyesen: forgalomba hozatala]” által az emberi egészségre és a környezetre jelentett elfogadhatatlan kockázatra utal, de azonnal hozzáteszi, hogy ezt „közösségi szinten” kell kezelni. ( 35 )
51.
Megemlítem még a szállítói láncban való tájékoztatással foglalkozó IV. címben szereplő 31. cikk (5) bekezdését. Ez a cikk arra utal, hogy a „forgalomba hozatal” az uniós belső piacot jelenti, mivel az ott említett biztonsági adatlapot (amennyiben az érintett tagállam vagy tagállamok másként nem rendelkezik vagy rendelkeznek) a releváns tagállam nyelvén kell biztosítani.
52.
És végül – ami a legfontosabb –, ha a 6. cikket megfelelőképpen vesszük figyelembe, magát az 5. cikket is úgy kell értelmezni, mint amely a „belső” piacra vonatkozik. Az 5. cikket szükségszerűen a 6. cikkel összefüggésben kell értelmezni, mivel az 5. cikke első sorában az szerepel, hogy alkalmazása során egyebek mellett a 6. cikkre is figyelemmel kell lenni. Ezenfelül az 5. cikk emellett kimondja, hogy a regisztrálásnak e cím vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell sorra kerülnie, amennyiben erre szükség van. A jelen ügyben szóban forgó szállítmány regisztrálása szempontjából relevánsnak tűnő rendelkezés a REACH‑rendelet 6. cikke, amely az önmagában vagy keverékekben előforduló anyagok regisztrálását írja elő. ( 36 )
53.
A 6. cikk ugyanakkor a regisztrálási kötelezettséget a „gyártóra vagy importőrre” írja elő, az exportőröket nem említi. Ez talán nem meglepő, mivel a „regisztráló” fogalmának a 3. cikk 7. pontjában szereplő meghatározása ugyanúgy nem említi az exportőröket, amikor kimondja, hogy regisztráló „valamely anyag azon gyártója vagy importőre, vagy valamely árucikk azon előállítója vagy importőre, amely egy anyagra vonatkozóan regisztrálási dokumentációt nyújt be”.
54.
A REACH‑rendelet valójában túlnyomórészt az importőrök és gyártók tevékenységére irányul, akiket a rendelet összesen több mint negyven alkalommal említ. ( 37 ) A REACH‑rendelet céljáról és hatályáról szóló 1. cikk (3) bekezdésében többek között kimondja: „Ez a rendelet azon az elven nyugszik, hogy a gyártók, importőrök és a továbbfelhasználók kötelessége biztosítani, hogy olyan anyagokat gyártsanak, hozzanak forgalomba vagy használjanak fel, amelyek nincsenek káros hatással az emberi egészségre vagy a környezetre. A rendelkezései az elővigyázatosság elvén alapulnak.” Az 1. cikk (3) bekezdése azonban nem ír elő kötelezettséget az exportőrök számára.
55.
A REACH‑rendeletben viszonylag ritkán említik az exportőrök tevékenységét, és ezek egyike sem támasztja alá azt az elméletet, hogy az EU‑ba regisztrálás nélkül behozott vegyi anyagok harmadik országokba való kivitele az 5. cikk újabb, önálló megsértésének minősülne.
56.
A (7) preambulumbekezdés a vegyi anyagok gyártásáról szól, és a belső piac egységének megőrzésére irányuló célt említi. Így a (7) preambulumbekezdést záró fordulat – amely szerint „akkor is […], ha az adott anyagokat exportálják” – annak megakadályozására szolgál, hogy a belső piacon székhellyel rendelkező gyártók megkerüljék a REACH‑rendelet tárgyi hatályát, arra hivatkozva, hogy az ilyen folyamatokban felhasznált vegyi anyagokat exportra szánták. Azért jutottam erre a következtetésre, mert a REACH‑rendelet 3. cikkének 9. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint „gyártó”: „a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a Közösségben anyagot gyárt”.
57.
Ezenfelül a REACH‑rendelet tartalmaz egy lex specialist, azokra a vegyi anyagokra vonatkozóan, amelyeket az EU‑ban regisztráltak, onnan kivittek, majd újra behoztak. Az I. címben szereplő 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja mentesíti a II. cím szerinti regisztráció, az V. cím szerint a továbbfelhasználókra vonatkozó kötelezettségek, valamint a VI. cím szerinti értékelés alól azokat az anyagokat, amelyeket a szállítói lánc valamely szereplője az EU‑ból kivitt, majd ugyanazon szállítói lánc ugyanazon vagy másik szereplője az EU‑ba újra behozott. Ez a mentesség akkor alkalmazandó, ha i. az újrabehozott anyag azonos a kivitt anyaggal; valamint ii. a gazdasági szereplőt a REACH‑rendelet 31. vagy 32. cikkével összhangban ellátták a kivitt anyagra vonatkozó tájékoztatással. ( 38 )
58.
Ezért a REACH‑rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja azt jelzi, hogy a tárgyi hatály csak azon vegyi anyagok exportjára terjed ki, amelyeket újraimportálnak. Ugyanezt sugallja a REACH‑rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely mentesíti a rendelet alkalmazása alól a vámfelügyelet alatt álló anyagokat, feltéve hogy azokat – többek között – újrakivitelre szánták, vagy tranzitáruk, ( 39 ) és az is ezt sugallja, hogy egy külön uniós rendelet, jelesül a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 2012. július 4‑i 649/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 40 ) különös szabályokat és eljárásokat állapít meg az EU‑ban tilalom vagy szigorú korlátozás alá eső vegyi anyagok kivitelére. ( 41 )
59.
Egy szaktekintély azzal érvel, hogy mivel a „REACH‑rendelet nem alkalmazandó a vegyi anyagok Európai Unión kívüli felhasználására, ezt a fogalmat logikusan úgy kell értelmezni, mint amely kizárólag az Európai Unión belüli felhasználókra vonatkozik. Hasonlóképpen a forgalomba hozatal révén alkalmazandóvá vált követelményeket úgy kell értelmezni, hogy azok csak az uniós piacon való forgalomba hozatalra vonatkoznak, a nem uniós piacokra viszont nem.” ( 42 ) Én arra a következtetésre jutottam, hogy a REACH‑rendelet 5. cikkének kontextuális elemzése alátámasztja ezt az elméletet.
c) Keletkezés
60.
A Bíróság nagyon kevés előkészítő anyagot kapott a REACH‑rendeletre vonatkozóan, amelyből kiderült volna az uniós jogalkotó azon szándéka, hogy a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő regisztrálási kötelezettséget a behozatalkor nem regisztrált anyagok kivitelére is alkalmazni kívánta‑e. ( 43 ) Igaz, hogy Németország azt javasolta, hogy az anyagok tilalmára és korlátozására vonatkozó 64. cikk (1) bekezdésének tervezetét úgy módosítsák, hogy az „bármely beszállításra vagy rendelkezésre bocsátásra” vonatkozzon. Úgy tűnt azonban, hogy az e javaslatot tartalmazó dokumentum csak a a tilalmakról és korlátozásokról szóló bizottsági javaslatra vonatkozik. Ezenfelül úgy tűnt, hogy célja elsősorban annak biztosítása volt, hogy a tilalmat és korlátozást tartalmazó szabályok ne csak először, hanem minden alkalommal alkalmazandók legyenek, amikor valamely vegyi anyagot forgalomba hoznak, és ne a kivitelre vonatkozzanak. Megjegyzem, ugyanez a dokumentum szintén Németországnak tulajdonítja azt a véleményt, amely szerint a forgalomba hozatal fogalmába beletartozik „valamely vegyi anyag egy másik országban lévő harmadik fél részére történő szállítása (»kivitel«)” (kiemelés az eredetiben). Azonban hozzáteszi, hogy „amennyiben ezzel kapcsolatban nincs teljes egyetértés, akkor pontosítani lehet.” ( 44 )
61.
A pontosításkor, amelyre a jogalkotást követő szakaszban került sor, a Bizottság kifejtette, miért van azon a véleményen, hogy a REACH‑rendelet 3. cikkének 12. pontjában szereplő „forgalomba hozatal” vegyi anyagoknak az uniós piacon való forgalomba hozatalát jelenti. ( 45 ) Németország elutasította ezt a véleményt. ( 46 )
62.
Így ez a dokumentum önmagában nem elégséges annak bizonyításához, hogy az uniós jogalkotó szándékában állt, hogy a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „forgalomba hozatal” fogalmát a harmadik országok piacára is kiterjessze, ( 47 ) és – hozzáteszem – ez a bizottsági javaslat szövegéből sem vezethető le.
d) Cél
63.
A Bíróság a közelmúltban a Canadian Oil Company Sweden és Rantén ítéletben (C‑472, EU:C:2016:171) megállapította, hogy a vegyi anyagok ellenőrzésének integrált rendszerére irányadó „főbb elveket” az Európai Bizottság a 2003. október 29‑i COM(2003) 644 végleges rendeletjavaslatának bevezetőjében ismertette. A Bíróság a következőket állapította meg:
„E bevezető akként írja le »a REACH‑rendszert«, mint amely magában foglalja mindenekelőtt a regisztrálást, amely tekintetében »az iparág köteles az általa gyártott anyagokra vonatkozó információkat megszerezni és ezen információkat az említett anyagok biztonságos kezelésének biztosítása céljából felhasználni«, majd »az értékelést, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az iparág tiszteletben tartja‑e a kötelezettségeit«, és az engedélyezést a különös aggodalomra okot adó azon anyagok tekintetében, amelyek »[…] felhasználásával kapcsolatban megfelelően ellenőrzik a kockázatokat, […] [amelyek esetében] a társadalmi‑gazdasági előnyök meghaladják a kockázatokat, [ha] megfelelő megoldásként nem állnak rendelkezésre alternatív anyagok vagy technológiák […]«. Végezetül, »a korlátozásokra irányuló eljárás olyan biztonsági hálóként szolgál, amely lehetővé teszi a REACH‑rendszer más rendelkezései által nem megfelelően lefedett kockázatok kezelését«” ( 48 ).
64.
Logikai szempontból nem lenne összhangban a REACH‑rendeletnek az értékelésre, az engedélyezésre és a korlátozásra irányuló, regisztrálás utáni céljaival azon vegyi anyagoknak a rendelet hatálya alá vonása, amelyeket arra szántak, hogy – regisztrálás nélküli behozatalukat követően – elhagyják az EU vámterületét. Ez nem utolsósorban azon gyakorlati nehézségek miatt van így, amelyekkel az ECHA vagy tulajdonképpen bármely uniós vagy tagállami szerv szembesülne az anyagok ellenőrzése és kezelése terén, miután azok elhagyták az Unió vámterületét, és mert a Bíróság megállapította, hogy a REACH‑rendelet „fő célkitűzése”, hogy ellenőrizze a vegyi anyagokat, akár önmagukban, akár keverékben jelennek meg. ( 49 )
65.
Amint arra a hamburgi önkormányzat a tárgyaláson rámutatott, ha a szállítmány már Oroszországban lesz, a hamburgi önkormányzat nem lesz abban a helyzetben, hogy rátehesse a kezét. Más szavakkal, a REACH‑rendeletből hiányoznak azok a rendelkezések, amelyek felhatalmazzák és feljogosítják az uniós vagy a tagállami hatóságokat, hogy kezeljék és ellenőrizzék azokat a vegyi anyagokat, amelyeket harmadik ország piacán hoztak forgalomba. Alaptalan lenne tehát úgy értelmezni a REACH‑rendelet 5. cikkét, hogy egy ilyen célú hatékony érvényesülést támasszon alá. ( 50 )
66.
Ennélfogva megjegyzem, hogy a jelen ügy eltér a 2016. szeptember 21‑iEuropean Confederation for Cosmetic Ingredients ítéletben C‑592/14, EU:C:2016:703) Bíróság által a közelmúltban vizsgált problémától, amelyben a kozmetikai összetevők állatokon végzett, az Unión kívül történt teszteléséről mondták ki, hogy a kozmetikai termékekről szóló, 2009. november 30‑i 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 51 ) 18. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik. Ezt a döntést az Európai Unióban a kozmetikai termékekben felhasznált összetevők gyártóit képviselő kereskedelmi szervezet kérelmével összefüggésben hozták, annak megállapítása érdekében, hogy tagjainak kell‑e esetlegesen büntetőjogi következményekkel számolniuk, amennyiben olyan összetevőket tartalmazó kozmetikai termékeket hoznának forgalomba az Egyesült Királyságban, amelyeket állatkísérleteknek vetettek alá az EU‑n kívül. Így tehát nem merült fel az, hogy az EU nem rendelkezik a gyakorlati eszközökkel az összetevők állatokon végzett tesztelésének szabályozására, hiszen az említett rendelet csak a behozatal esetén vált relevánssá.
67.
Igaz, hogy a REACH‑rendelet 106. cikke előírja a harmadik országok részvételét az ECHA munkájában, hogy a REACH‑rendelet 107. cikke megteremti a lehetőségét, hogy nemzetközi szervezetek képviselői megfigyelőként részt vegyenek az ECHA munkájában, hogy a REACH‑rendelet 120. cikke foglalkozik a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködéssel, és hogy a REACH‑rendelet 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja kötelezi az ECHA titkárságát, hogy a II. cím alapján végezze el a behozott anyagok hatékony regisztrálásának megkönnyítését is olyan módon, amely összhangban van az EU harmadik országokkal szembeni nemzetközi kereskedelmi kötelezettségeivel.
68.
Emellett elismerem mind a REACH‑rendeletben említett nemzetközi környezetvédelmi eszközök – nevezetesen a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világ‑csúcstalálkozó által 2002. szeptember 4‑én elfogadott végrehajtási terv (a (4) preambulumbekezdés), mind pedig a 2006. február 6‑án Dubaiban elfogadott, a vegyi anyagok nemzetközi kezelésének stratégiai megközelítés (SAICM) (a (6) preambulumbekezdés) – jelentőségét.
69.
Ugyanakkor a REACH‑rendelet fent említett rendelkezései, illetve a jelen ügyben hivatkozott nemzetközi környezetvédelmi eszközök ( 52 ) egyike sem hoz létre olyan egyértelmű és kötelező kötelezettségvállalást az Európai Unió részéről, amely alapján a vámterületén kívülre exportált vegyi anyagok felett ellenőrzést gyakorolhatna. ( 53 ) Miután ezt a határt átlépték, az EU mozgástere szükségszerűen gyakorlatilag a minimumra korlátozódik azt illetően, hogy mit tehet az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása érdekében, amint azt a REACH‑rendelet 1. cikkének (1) bekezdése, valamint (1) és (3) preambulumbekezdése előírja. ( 54 )
70.
Ez elvezet ahhoz a következtetéshez, hogy ha a REACH‑rendelet 5. cikke jelenlegi megszövegezésében „nem koherens és céljának betöltéséhez nem megfelelő”, akkor az uniós jogalkotó feladata, hogy „e tekintetben lépéseket tegyen és megfelelő intézkedéseket hozzon”, ( 55 ) különösen azon bonyolult következmények miatt, amelyek a REACH‑rendelet tárgyi hatályának a behozatalkor nem regisztrált exportokra való kiterjesztéséből fakadnának. ( 56 )
C – A REACH‑rendelet 126. cikke
71.
Azt senki nem vitatja, hogy a hamburgi önkormányzat nem kérte, hogy a bíróság végzésben írja elő a szállítmánynak a REACH‑rendelet 5. és 6. cikke szerinti regisztrálását. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a német közigazgatási jog alapján ki lehet kényszeríteni ezt a regisztrációt, és már 2009‑ben, a REACH‑rendelettel kapcsolatos első előzetes döntéshozatal iránti kérelemben megjegyezte a Bíróság egyik főtanácsnoka, hogy „az anyagok regisztrálásának célja éppen az, hogy az azokkal összefüggő kockázatokkal kapcsolatos információk teljesebbek legyenek” ( 57 ).
72.
Ezt a helyzetet bonyolítja, hogy – a fentieknek megfelelően – amennyiben a büntetőeljárás nem terjedt ki a jelen ügyben szóban forgó szállítmányra, akkor a REACH‑rendelet 5. cikkének a behozatal során történő megsértését még a REACH‑rendelet 126. cikkének megfelelően hatékony, arányos és visszatartó erejű jogorvoslattal kell orvosolni. Sőt – amint arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutatott – J. Pinckernelle esetleg több rendben is megsérthette a REACH‑rendeletet. ( 58 )
73.
A REACH‑rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint (1) és (3) preambulumbekezdésében előírt magas szintű egészség‑ és környezetvédelem, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikke révén az uniós politikákba beépülő magas színvonalú környezetvédelem és a környezet minőségének javítása alapján, ( 59 ) a REACH‑rendelet 126. cikke annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a REACH‑rendelet érvényesítése céljából elfogadott szankciók tükrözzék a rendelkezésnek való megfelelés elmulasztásának súlyosságát, ( 60 ) a tagállamoknak a harmonizáció hiányában alkalmazott jogorvoslati lehetőségek tekintetében biztosított mérlegelési jogkör ellenére. ( 61 ) Ezenfelül. a REACH‑rendelet megsértését olyan eljárási és anyagi feltételek mellett kell szankcionálni, amelyek a nemzeti jog hasonló jellegű megsértése esetén alkalmazandó feltételekhez hasonlók. ( 62 ) A jogorvoslati rendszernek összességében visszatartó erejűnek kell lennie. ( 63 )
74.
Ezért a tagállam illetékes hatóságai a REACH‑rendelet szerinti regisztráció elmulasztásának orvoslása érdekében a következők bármelyikét és mindegyikét alkalmazhatják. ( 64 ) Az alkalmazott eszközök a körülményektől függően szükségszerűen változnak. Ilyen eszközök lehetnek a következők: i. a regisztrációt kikényszerítő végzések; ii. bármilyen közbenső végzés, ( 65 ) mint például a vegyi anyagok lefoglalása a jogorvoslati eljárás lezárultáig, hogy kivitelükre gyakorlatilag ne legyen lehetőség; iii. díjak kivetése, valamint iv. súlyos esetben büntetőjogi szankciók alkalmazása. ( 66 )
75.
A tagállami jogorvoslati rendszereket a REACH‑rendelet végrehajtása céljából természetesen az uniós Charta által védett alapvető jogok ( 67 ) és az általános jogelvek, mint például az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett lehet alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztott egy vagy több szankciót megfelelően hozzá kell igazítani a REACH‑rendelet céljainak eléréséhez, és a szankció nem haladhatja meg az említett célok biztosításához szükséges mértéket. ( 68 ) Ezen a ponton kell megemlíteni, hogy valamely kereskedő érvelhet például azzal, hogy a regisztrálás aránytalan költségekkel jár vagy a tagállami hatóság által kiválasztott szankciók más módon túlzott mértékűek.
76.
Végezetül hangsúlyozom, hogy az itt felvázolt elvek egyaránt vonatkoznak azon behozott termékekre, amelyeket az EU belső piacán fognak értékesíteni, és az EU‑ba behozott azon termékekre, amelyeket harmadik országba való exportra szánnak, ahogy azt a REACH‑rendelet (3) preambulumbekezdésének második mondatában meghatározott, megkülönböztetésmentes alkalmazásra irányuló kötelezettségvállalás megköveteli.
77.
Így tehát – noha megértem Németország és a hamburgi önkormányzat azon aggályait, hogy a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „hozhatók forgalomba” oly módon történő értelmezése, hogy az kizárja a behozatal során nem regisztrált vegyi anyagok exportját annak hatálya alól, utat nyithat a vegyi anyagok regisztrációs kötelezettségére vonatkozó uniós szabályokat annak tudatában szándékosan megsértő tisztességtelen importőrök előtt, hogy egyszerűen ki tudják vinni azokat – ez az eshetőség a REACH‑rendelet 5., 6., 7. és 126. cikkének együttes és szigorú alkalmazásával elkerülhető.
IV – Végkövetkeztetések
78.
A fenti megfontolásokra tekintettel azon a véleményen vagyok, hogy a Bíróságnak a következő választ kell adnia a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) által előterjesztett kérdésre:
A 2009. június 22‑i 552/2009 bizottsági rendelettel módosított, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.) 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a REACH‑rendelet 6., 7., 21., 23. és 126. cikkének valamennyi követelményére is figyelemmel az Európai Unió területéről kivihetők azok az anyagok, amelyeket nem regisztráltak a REACH‑rendelet II. címének vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.). A REACH‑rendeletnek az alapeljárásbeli tényállás idején releváns változata: a 2009. június 22‑i 552/2009/EK bizottsági rendelettel (HL 2009. L 164., 7. o.) módosított változat.
( 3 ) A Bizottság írásbeli észrevételei szerint.
( 4 ) Uo. A Bizottság egyebek mellett a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22‑i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2012. L 167., 1. o.) hivatkozik.
( 5 ) A Bizottság írásbeli észrevételei szerint.
( 6 ) Uo.
( 7 ) J. Pinckernelle képviselője a tárgyaláson elmondta, hogy a büntetőeljárás 2012 januárjában véget ért.
( 8 ) A hamburgi önkormányzat szóbeli előadása alapján.
( 9 ) Lásd: a REACH‑rendelet III. melléklete, valamint ‑information/‑/substanceinfo/100.000.551.
( 10 ) Bergkamp, L., és Penman, M.: Introduction, in: Bergkamp, L. (szerk.) The European Union Reach Regulation for Chemicals: Law and Practice (2013, Oxford University Press, 2013., 1. o., 2. o.
( 11 ) Uo.
( 12 ) Mindez nem érinti azt, hogy a REACH‑rendelet Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára is alkalmazandó. Lásd az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.) II. mellékletének II. részét. Ezenfelül ebben az indítványban az „Európai Közösségre” fogok utalni, amikor a REACH‑rendeletben is ez szerepel.
( 13 ) 2009. október 27‑iČEZ‑ítélet (C‑115/08, EU:C:2009:660, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 14 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő információknak nem csupán azt kell lehetővé tenniük, hogy a Bíróság hasznos válaszokat adhasson, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek a Bíróság alapokmányának 23. cikke értelmében észrevételeket terjeszthessenek elő. Lásd: Jääskinen főtanácsnoknak a Banif Plus Bank ügyre vonatkozó indítványa (C‑312/14, EU:C:2015:621, 20–21. pont).
( 15 ) A Bíróság az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos büntető‑ és közigazgatási szankciók keverékét, valamint a Charta 50. cikke szerinti ne bis in idem elvet vizsgálta a 2013. február 26‑iÅkerberg Fransson ítéletben (C‑17/10, EU:C:2013:105).
( 16 ) Bergkamp, i. m. 2. o.
( 17 ) Ezek az aggályok megjelennek a Bizottságnak a REACH‑rendeletre vonatkozó javaslatról szóló fehér könyvében COM/2003/0644 végleges – COD 2003/0256, pl. a 2–5. oldalon.
( 18 ) 2015. szeptember 10‑iFCD és FMB ítélet (C‑106/14, EU:C:2015:576, 32. pont); 2016. március 17‑iCanadian Oil Company Sweden és Rantén ítélet (C‑472/14, EU:C:2016:171, 25. pont).
( 19 ) Például: 1998. március 31‑iFranciaország és társai kontra Bizottság ítélet (C‑68/94 és C‑30/95, EU:C:1998:148, 168. pont).
( 20 ) Például: 2000. november 9‑iYiadom‑ítélet (C‑357/98, EU:C:2000:604, 26. pont).
( 21 ) A Bíróság által alkalmazott értelmezési módszereket illetően lásd például: Lenaerts, K. és Gutiérrez‑Fons, J.: To Say What the Law of the EU is: Methods of Interpretation and the European Court of Justice’ (2014) 20 Columbia Journal of European Law, 3. o.; Sebastian Martens, A. E., Methodenlehre des Unionsrechts Max Planck Institut für ausländisches und internationals Privatrecht, 2013; Beck, G. The Legal Reasoning of the Court of Justice, Hart Publishing, 2012, különösen a 7. fejezet.
( 22 ) A Bizottság írásbeli észrevételeiben kifejti, hogy a spanyol, a litván és a német nyelvi változatot kétféleképpen lehet értelmezni. A bolgár, az észt, a finn, a görög, az olasz, a holland, a lengyel és a portugál változat – a franciához és az angolhoz hasonlóan – azt a benyomást kelti, hogy a „Közösségben” szó csak a gyártásra vonatkozik. A dán, a litván, a magyar, a román, a szlovák, a svéd, a szlovén és a cseh változat egyértelmű, és ezekben a „Közösségben” szó a gyártáshoz és a forgalomba hozatalhoz is kapcsolódik.
( 23 ) Valamennyi nyelvi változat azonos súllyal bír, és ez nem változik az adott nyelvi változatot használó tagállam méretének függvényében. 1998. április 2‑iEUM Tabac és társai ítélet (C‑296/95, EU:C:1998:152, 36. pont).
( 24 ) 2014. szeptember 18‑iVueling Airlines ítélet (C‑487/12, EU:C:2014:2232, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még: 2016. június 22‑iThomas Philipps ítélet (C‑419/15, EU:C:2016:468, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2016. február 4‑iHassan‑ítélet (C‑163/15, EU:C:2016:71, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 25 ) 2016. október 27‑iBizottság kontra Németország ítélet (C‑220/15, EU:C:2016:815, 39. pont).
( 26 ) Például: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Carrefour Hypermarchés ügyre vonatkozó indítványa (C‑562/15, EU:C:2016:781, 23. pont) (folyamatban).
( 27 ) Részletes tárgyalását lásd: Beck, i. m., 193. o., 21. jegyzet. Lásd például: 1998. július 16‑iGut Springenheide és Tusky kontra Oberkreisdirektor des Kreises Steinfurt ítélet (C‑210/96, EU:C:1998:369, 28–30. pont); 2001. szeptember 27‑iBacardi‑ítélet (C‑253/99, EU:C:2001:490, 50. pont).
( 28 ) Lásd az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1976. július 27‑i 76/769/EGK tanácsi irányelv (HL 1976. L 262., 201. pont; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 317. o.) 1. cikkének (1) bekezdését és 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint a 88/379/EGK tanácsi irányelv 10. cikke végrehajtásának megfelelően, a veszélyes készítményekre vonatkozó különös információk rendszerével kapcsolatos részletes rendelkezések meghatározásáról és megállapításáról szóló, 1991. március 5‑i 91/155/EGK bizottsági irányelv (HL 1991. L 76. 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 233. o.) 1. cikkének (1) bekezdését.
( 29 ) HL 2016. C 272., 2016.7.26., 1. o. (a továbbiakban: kék útmutató). Az ECHA útmutatójában a REACH‑rendelet 5. cikkére vonatkozóan nem szerepel semmi, ami arra utalna, hogy az 5. cikk hatálya alá tartozna a behozatalkor nem regisztrált termékek kivitele. Megjegyzem mindenesetre, hogy az ECHA útmutatója jogilag nem kötelező erejű. Lásd: 2015. szeptember 10‑iFCD és FMB ítélet (C‑106/14, EU:C:2015:576, 28. és 29. pont); Mengozzi főtanácsnoknak Polynt kontra ECHA, valamint a Hitachi Chemical Europe GmbH és Polynt kontra ECHA ügyre vonatkozó indítványa (C‑323/15 P és C‑324/15 P, EU:C:2016:727).
( 30 ) Kék útmutató, uo., 18. oldal.
( 31 ) A szó szerinti jelentés, a cél és a szövegkörnyezet közötti kapcsolatról lásd: 2016. október 27‑iBizottság kontra Németország ítélet (C‑220/05, EU:C:2016:815, 37–39. pont). Vö.: Bobek főtanácsnoknak a Bizottság kontra Németország ügyre vonatkozó indítványa (C‑220/15, EU:C:2016:534, különösen a 38. pont). Amennyiben valamely rendelkezés szó szerinti jelentése értelmetlen eredményhez vezet, azt a szövegkörnyezet alapján kell értelmezni. Lásd: Bobek főtanácsnok European Federation for Cosmetic Ingredients ügyre vonatkozó indítványának (C‑592/14, EU:C:2016:179) 37. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 32 ) A preambulumbekezdések a releváns rendelkezések értelmezésének és a szóban forgó intézkedések céljának meghatározására irányuló kettős szerepet töltenek be. Lásd: Beck, i. m., 191. o.
( 33 ) Lásd a fenti 31. pontot.
( 34 ) Valamely rendelkezés jelentésének meghatározása érdekében az elhelyezkedés figyelembevételét lásd: Stix‑Hackl főtanácsnoknak a 2005.május 10‑iTransport Maatschappij Traffic ügyre vonatkozó indítványa (C‑247/04, EU:C:2005:277, 20–25. pont).
( 35 ) Így tehát amikor a REACH‑rendelet 69. cikkének (1) és (4) bekezdése, amely az emberi egészségre vagy a környezetre jelentett kockázat esetén készítendő bizottsági javaslatokat szabályozza, a „forgalomba hozatalra” utal, azt ugyanígy azokra a javaslatokra kell korlátozni, amelyek a veszély közösségi szintű kezelésére vonatkozik.
( 36 ) Az ügyiratban semmi nem utal arra, hogy a szállítmány a 7. cikk által szabályozott árucikkben előforduló anyagnak minősülne. Általánosan lásd: 2015. szeptember 10‑iFCD és FMB ítélet (C‑106/14, EU:C:2015:576).
( 37 ) A továbbfelhasználókra is bőséges szabályozás vonatkozik, de ezek nagyrészt az V. címben találhatók.
( 38 ) A 31. cikk a biztonsági adatlapokra vonatkozó követelményekről szól, a 32. cikk pedig az információk közlésére vonatkozó kötelezettségre a szállítói láncban lefelé az önmagukban vagy keverékekben előforduló olyan anyagok tekintetében, amelyekhez nem szükséges biztonsági adatlap.
( 39 ) Lásd még a (10) preambulumbekezdést. Azon a véleményen vagyok, hogy a REACH‑rendeletnek az 552/2009 bizottsági rendelettel módosított XVII. melléklete alátámasztja ezt az értelmezést, amennyiben kizárja a 76/769 irányelvben előírt korlátozásoknak a REACH‑rendelet szerinti exportokra való alkalmazását.
( 40 ) HL 2012. L 201., 60. o.
( 41 ) Lásd: a REACH és CLP (CARACAL) illetékes hatóságainak 10. ülésére készült CA/20/2012. sz., 2012. március 9‑i bizottsági dokumentum, 2. o.
( 42 ) Bergkamp, L. és Herbatschek, K.: Key concepts and Scope, in: Bergkamp, L. (szerk.) i. m., 40. o., a 73. oldalon.
( 43 ) Valamely rendelkezés értelmezése szempontjából e rendelkezés keletkezésének jelentőségét a közelmúltban a Bíróság a 2016. október 27‑iBizottság kontra Németország ítéletben (C‑220/15, EU:C:2016:815, 39. pont) említi.
( 44 ) 168/05. sz. tanácsi munkadokumentum, vegyi anyagokkal foglalkozó ad hoc munkacsoport, 2005. május 30., 3. o.
( 45 ) A Bizottság álláspontjával kapcsolatban lásd: a REACH és CLP (CARACAL) illetékes hatóságainak 2012. március 21/22/23‑i 10. ülésére készült 2012. március 9‑i CA/20/2012. sz. bizottsági dokumentum.
( 46 ) 10. CARACAL‑ülés nyomon követése. A „Forgalomba hozatal fogalmának pontosítása” című, CA/20/2012. sz. dokumentumra vonatkozó német megjegyzés.
( 47 ) A Bizottság írásbeli észrevételeiben továbbá az szerepel, hogy a „forgalomba hozatal” kifejezést a REACH‑rendelet 5. cikkébe a holland kormány által előterjesztett javaslat alapján illesztették be, és az nem arra vonatkozott, hogy a behozatalkor nem regisztrált termékek kivitelét a REACH‑rendelet hatálya alá vonja. A Bizottság a következőre hivatkozik: az Európai Unió Tanácsa, DG C I, 214/05. sz. munkadokumentuma, (vegyi anyagokkal foglalkozó munkacsoport), Brüsszel, 2005. július 11.
( 48 ) A 2015. szeptember 10‑iFCD és FMB ítéletet (C‑106/14, EU:C:2015:576, 32. pont) idéző 25. pont.
( 49 ) 2015. szeptember 10‑iFCD és FMB ítélet (C‑106/14, EU:C:2015:576, 49. pont). A 2014. május 13‑iGoogle Spain kontra Google ítéletben (C‑131/12, EU:C:2014:317, 54. pont) a Bíróság megállapította, hogy „az uniós jogalkotó úgy kívánta elkerülni, hogy az egyéneket meg lehessen fosztani attól a védelemtől, amelyre az [abban az ügyben szóban forgó] irányelv értelmében jogosultak, illetve hogy ezt a védelmet megkerüljék, hogy az irányelv tárgyi hatályát különösen tágan határozta meg”. Az uniós jogszabályok értelmezésére vonatkozó szabályok alkalmazása bizonyítja, hogy nem lehet ugyanerre a következtetésre jutni a REACH‑rendelet tekintetében.
( 50 ) A hatékony érvényesülésnek az uniós jogszabályok értelmezésében betöltött szerepére vonatkozóan lásd: Bobek főtanácsnoknak a Bizottság kontra Németország ügyre vonatkozó indítványa (C‑220/15, EU:C:2016:534, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 51 ) HL 2009. L 342., 59., helyesbítés: HL 2014. L 318., 34. o.; HL 2016. L 145., 49. o.
( 52 ) Németország az „Agenda 21” 19. fejezete alapján is érvelt, amely az ENSZ által az 1992. évi Rio de Janeiróban, Brazíliában megtartott „Föld csúcstalálkozón” (ENSZ környezet és fejlődés konferencia) elfogadott, a fenntartható fejlődésre vonatkozó, nem kötelező erejű, önkéntesen végrehajtott cselekvési terv. 52.
( 53 ) Értelmezési segítség céljából az EU által kötött nemzetközi eszközök alkalmazása tekintetében lásd például: 2013. április 11‑iHK Danmark ítélet (C‑335/11 és C‑337/11, EU:C:2013:222, 37. és 39. pont).
( 54 ) Az uniós jog területen kívüli joghatásának vitatott kérdésével jelenleg a Bíróság foglalkozik. A versenyjoggal összefüggésben lásd: Wahl főtanácsnoknak az Intel Corporation kontra Bizottság ügyre (C‑413/14 P, EU:C:2016:788) vonatkozó indítványa. Lásd még: Wathelet főtanácsnoknak az InnoLux kontra Bizottság ügyre (C‑231/14 P, EU:C:2015:292) vonatkozó indítványa.
( 55 ) Lásd: 2000. március 23‑iMet‑Trans és Sagpol ítélet (C‑310/98 és C‑406/98, EU:C:2000:154, 47. pont). Ez vonatkozik a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak a REACH‑rendelet 21. és 23. cikkére vonatkozó aggályaira.
( 56 ) Németország és a hamburgi önkormányzat aggályait fejezte ki, hogy az uniós jog nem nyújt kellő biztosítékot az EU‑n kívül veszélyes vegyi anyagokkal szennyezett élelmiszerek EU‑ba történő behozatalának megelőzésére. Ezt a Bizottság vitatja, és írásbeli észrevételeiben az élelmiszer‑higiéniáról szóló, 2004. április 29‑i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2004. L 139., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 319. o.), az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29‑i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2004. L 139., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 14. o.), valamint a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer‑maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23‑i 396/2005 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2005. L 70., 1. o.) utal. Ez olyan, többoldalú probléma, amelynek megoldását leghelyesebb az uniós jogalkotóra bízni, csakúgy mint azt a bonyolult feladatot, hogy az EU részéről az emberi egészség és a környezetvédelem magas szintjének biztosítására tett kötelezettségvállalás és a Kereskedelmi Világszervezet felé fennálló kötelezettségei között egyensúlyt teremtsen, figyelemmel a REACH‑rendelet regisztrációs kötelezettségeivel kapcsolatos azon aggályok kényes voltára, amelyeket az EU nemzetközi kereskedelmi partnerei a WTO‑nak a kereskedelemben fennálló technikai akadályokkal foglalkozó bizottságában felvetettek. Egy közelmúltbeli értekezéshez lásd: Korkea‑aho, E.: Effects of the EU Chemicals Regulation REACH in a globalized internal market’ 53 (2016), Common Market Law Review 764.
( 57 ) Kokott főtanácsnoknak az S. P. C. M. és társai ügyre (C‑558/07, EU:C:2009:142, 82. pont) vonatkozó indítványa. Lásd még: 2009. július 7‑iS S. P. C. M. és társai ítélet (C‑558/07, EU:C:2009:430, 52. pont).
( 58 ) A Bizottság a következőket említi: regisztrálás nélküli behozatal az 5. cikk megsértésével; a kémiai biztonsági jelentés elkészítésének elmulasztása a 14. cikk megsértésével; nikotin‑szulfát értékesítése németországi, hollandiai és lengyelországi ügyfeleknek a 31. cikk szerinti biztonsági adatlap kitöltése nélkül; valamint a nikotin‑szulfátnak a REACH‑rendelet 3. cikkének 24. pontja szerinti tárolás révén történő felhasználása, amelyre csak a regisztrálást követően kerülhetett volna sor. Lásd még: az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 16., 1. o.) előírt követelményeket.
( 59 ) Lásd még: EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése és EUSZ 3. cikk (3) bekezdése. Az uniós politikákon belüli „magas szintű környezetvédelem” jelentésének közelmúltbeli elemzését lásd: Kokott főtanácsnoknak az Associazione Italia Nostra Onlus ügyre vonatkozó indítványa (C‑444/15, EU:C:2016:665, 24–35. pont).
( 60 ) 2016. november 9‑iHome Credit Slovakia ítélet (C‑42/15, EU:C:2016:842, 63. pont); 2016. június 9‑iNutrivet‑ítélet (C‑69/15, EU:C:2016:425, 48–56. pont).
( 61 ) 2015. november 26‑iTotal Waste Recycling ítélet (C‑487/14, EU:C:2015:780, 52. pont).
( 62 ) Például: 2014. március 27‑iLCL Le Crédit Lyonnais ítélet (C‑565/12, EU:C:2014:190, 44. pont); 2014. november 13‑iReindl‑ítélet (C‑443/13, EU:C:2014:2370), 38. pont.
( 63 ) 2014. március 27‑iLCL Le Crédit Lyonnais ítélet (C‑565/12, EU:C:2014:190). A szankciókra vonatkozó kikötésekre vonatkozó, közelmúltbeli kommentárhoz lásd: Ensig Sorensen, K.: Member States’ Implementation of Penalties to Enforce EU Law: Balancing the Avoidance of Enforcement Deficits and the Protection of Individuals, 40 (2015) ELRev 811.
( 64 ) A tagállamok által a REACH‑rendelet érvényesítésére alkalmazott eszközökre vonatkozó részletek az Európai Bizottság XI. főigazgatóságának honlapján elérhető. Lásd: . Lásd még: Milieu Ltd: Report on penalties applicable for infringement of the provisions of the REACH Regulation in the Member States ‑page.
( 65 ) 2014. szeptember 10‑iKušionová‑ítélet (C‑34/13, EU:C:2014:2189, 67. pont).
( 66 ) A vegyi anyagokra vonatkozó nemzeti és az unió regisztrációs követelmények egymással párhuzamos rendszerére vonatkozóan lásd: 2016. március 17‑iCanadian Oil Company Sweden és Rantén ítélet (C‑472/14, EU:C:2016:171), valamint Sharpston főtanácsnok indítványa (EU:C:2015:809, különösen a 41. pont). Itt a főtanácsnok megjegyzi, hogy „a svéd terméknyilvántartás és az uniós nyilvántartás miért különbözik egymástól jelentősen, mind hatálya, mind a benne foglalt részletes információ tekintetében”.
( 67 ) Lásd például: 2016. június 30‑i Toma és Biroul Executorului Judecătoresc Horațiu‑Vasile Cruduleci ítélet (C‑205/15, EU:2016:499, 46. pont); 2016. június 30‑i Câmpean‑ítélet (C‑200/14, EU:C:2016, 70. pont); 2014. szeptember 10‑iKušionová‑ítélet (C‑34/13, EU:C:2014:2189, 45–47. pont).
( 68 ) Az arányosság elvének valamely környezetkárosító magatartás szankcionálását célzó jogorvoslattal összefüggésben történő alkalmazására példa a közelmúltból: 2015. április 29‑iNordzucker‑ítélet (C‑148/14, EU:C:2015:287): „az illetékes nemzeti hatóságok feladata, hogy figyelembe vegyék az adott ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeit annak meghatározásához, hogy szankciót kell‑e kiszabni valamely üzemeltetővel szemben, és ha igen, milyet. Ez a mérlegelés megköveteli többek között az üzemeltető magatartásának, valamint jóhiszeműségének vagy csalárd szándékának figyelembevételét.”
Full & Egal Universal Law Academy