NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. november 10. ( 1 )
C‑660/15. P. sz. ügy
Viasat Broadcasting UK Ltd
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés — Állami támogatás — A dán hatóságok által a TV2/Danmark dán közszolgálati műsorszolgáltató részére nyújtott állami támogatás — A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséből eredő költségek fedezésére nyújtott állami finanszírozás — A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat — Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése közötti kapcsolat”
1.
Fellebbezésében a Viasat Broadcasting UK Ltd (a továbbiakban: Viasat) azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a T‑125/12. sz. ügyben 2015. szeptember 24‑én hozott ítéletet, ( 2 ) amelyben a Törvényszék elutasította a 2011/839/EU határozat ( 3 ) annyiban történő megsemmisítésére irányuló keresetét, amennyiben a Bizottság e határozatban megállapította, hogy a Dán Királyság által a TV2/Danmark javára végrehajtott egyes intézkedések az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetőek a belső piaccal. ( 4 )
2.
Az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás szempontjából nézve e fellebbezés a közszolgáltatási kötelezettségek finanszírozásával kapcsolatban vet fel egy fontos kérdést. A Viasat lényegében a precedensértékű Altmark‑ítéletben ( 5 ) lefektetett feltételek, valamint az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdéséből ( 6 ) eredő feltételek között fennálló kapcsolatra vonatkozóan teszi fel kérdését. A Viasat fellebbezésének lényege arra irányul, hogy az Európai Bizottságnak alkalmaznia kell az Altmark‑feltételeket annak meghatározásánál, hogy a támogatás az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetőnek minősíthető‑e. A Törvényszék már több alkalommal ( 7 ) elutasította ezt az álláspontot, és a jelen eljárásban az Altmark‑ítélet meghozatala óta első alkalommal kérték a Bíróságot annak megvizsgálására.
3.
Az alább kifejtett indokok alapján úgy vélem, hogy a Törvényszék helyesen utasította el ezt az álláspontot. Következésképpen e fellebbezés elutasítását javasolom.
I – A jogvita előzményei
4.
A 2000. április 5‑én benyújtott panaszt követően 2004. május 19‑i határozatával a Bizottság arra kötelezte a Dán Királyságot, hogy fizettessen vissza 628,2 millió DKK összeget és annak kamatait a TV2/Danmark önálló állami vállalattal. ( 8 ) Ezt követően a Törvényszék e határozatot 2008 októberében megsemmisítette. ( 9 )
5.
Eközben, mivel e határozat eredményeként a TV2/Danmark jogutódja (a köztulajdonban lévő TV2/Danmark A/S részvénytársaság ( 10 )) fizetésképtelenné vált, a Dán Királyság 2004. július 23‑i levelében bejelentette a Bizottságnak a TV2 tervezett újratőkésítését. 2004. október 6‑án hozott határozatában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a TV2 tervezett újratőkésítésével összefüggésbe hozható valamennyi állami támogatási elem összeegyeztethető a belső piaccal az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében. ( 11 ) 2009 szeptemberében a Törvényszék úgy döntött, hogy az e határozattal szemben felhozott egyes jogi kifogások tárgyában nem szükséges határozni. ( 12 )
6.
A fenti 4. pontban említett határozat megsemmisítését követően 2011 áprilisában a kérdéses intézkedések felülvizsgálata és az érintett felekkel való egyeztetés után a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot. A vitatott határozat a TV2‑vel kapcsolatban 1995 és 2002 között hozott intézkedésekre vonatkozik. Elemzésében azonban a Bizottság figyelembe vette a fenti 5. pontban hivatkozott, 2004‑ben hozott újratőkésítési intézkedéseket is (a továbbiakban együtt: szóban forgó intézkedések).
7.
A vitatott határozatban a Bizottság a szóban forgó intézkedéseket az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, a TV2‑nek nyújtott állami támogatásnak minősítette. A Bizottság ennek keretében megállapította, hogy a 628,2 millió DKK összeg a TV2 megfelelő sajáttőke‑tartaléka. Ennek megfelelően a vitatott határozat 1. cikke kimondja:
„A Dán [Királyság] által a [TV2] javára 1995–2002 között előfizetési díjak és az e határozatban megállapított egyéb intézkedések formájában végrehajtott intézkedések az [EUMSZ] 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetőek a belső piaccal.”
II – A Törvényszék előtti eljárás
8.
A 2012. március 14‑én benyújtott keresetében a Viasat a vitatott határozat megsemmisítését kérte.
9.
Keresetének alátámasztására a Viasat két megsemmisítési jogalapot hozott fel, nevezetesen először is azt, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján anélkül értékelte az érintett intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét, hogy figyelembe vette volna a második és a negyedik Altmark‑feltételt, másrészt pedig azt, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikket azzal, hogy a vitatott határozatban nem indokolta meg, hogy a jelen ügyben milyen okokból kell az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdését alkalmazni, noha a második és a negyedik Altmark‑feltétel nem teljesül.
10.
A 2015. január 15‑i nyilvános tárgyalást követően a megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a keresetről annyiban nem szükséges határozni, amennyiben az a vitatott határozat azon részének megsemmisítésére irányul, amelyben a Bizottság megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2‑nek utaltak át, állami támogatásnak minősülnek (annak indokaira lásd az alábbi 18. pontot), valamint elutasította a keresetet ezt meghaladó részében. Emellett úgy határozott, hogy a Viasat viseli saját költségeit, valamint a Bizottság költségeit, illetve hogy a Dán Királyság és a TV2 viseli saját költségeit.
III – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
11.
A 2015. december 8‑án a Bírósághoz benyújtott fellebbezésében a Viasat azt kéri a Bíróságtól, hogy:
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
semmisítse meg a vitatott határozatot;
—
kötelezze a Bizottságot a Viasat részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek viselésére;
másodlagosan:
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;
—
az elsőfokú eljárásban és a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségekről jelenleg ne határozzon.
12.
A 2016. február 11‑én benyújtott válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság mint elfogadhatatlant, megalapozatlant és hatástalant utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a Viasatot mindkét eljárás költségeinek viselésére.
13.
2016. február 19‑i válaszbeadványában a TV2 azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el a fellebbezést. Abban az esetben, ha a Bíróság helyt ad a fellebbezésnek, a TV2 azt kéri a Bíróságtól, hogy tartsa fenn a megtámadott ítélet és a vitatott határozat joghatásait az EUMSZ 264. cikk (2) bekezdése értelmében. Végezetül a TV2 azt kéri a Bíróságtól, hogy a Viasatot kötelezze a TV2 költségeinek viselésére.
14.
2016. február 22‑i válaszbeadványában a Dán Királyság azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el a fellebbezést.
15.
A Bíróság eljárási szabályzata 76. cikke (2) bekezdésének megfelelően tárgyalásra nem került sor.
IV – Elemzés
A –Bevezető megjegyzések
16.
A TV2‑t terhelő közszolgálati műsorszolgáltatási kötelezettség teljesítése ellentételezésének kérdése számos jogvita tárgyát képezte a Törvényszék előtt. ( 13 ) Mindazonáltal az első alkalommal kérték a Bíróságot arra, hogy ezzel a régóta fennálló vitás kérdéssel foglalkozzon.
17.
A jelen ügy mellett jelenleg a Viasat, a TV2, illetve a Bizottság által benyújtott további három fellebbezés is folyamatban van a Bíróság előtt. E fellebbezések a megtámadott ítéletével egy napon hozott azon ítéletre vonatkoznak, amelyben a Törvényszék részben helyt adott a TV2 által a vitatott határozat annyiban történő megsemmisítése iránt benyújtott keresetnek, amennyiben e határozat megállapította, hogy a szóban forgó intézkedések állami támogatásnak minősülnek. ( 14 )
18.
A másik megtámadott ítéletben a Törvényszék a TV2 érveivel összhangban először is annyiban megsemmisítette a vitatott határozatot, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek, mivel a Törvényszék úgy vélte, hogy nem teljesül az „állami forrás” követelménye (lásd a másik megtámadott ítélet 211–220. pontját). ( 15 ) Másodszor a Törvényszék a második Altmark‑feltétellel összefüggésben megállapította, hogy a Bizottság azáltal, hogy megkövetelte, hogy a TV2‑nek nyújtott ellentételezés oly módon legyen meghatározva, hogy biztosítsa a közszolgáltatási feladat hatékony ellátását, tévesen alkalmazta a jogot (lásd a másik megtámadott ítélet 106. pontját). E megállapítások állnak a Bíróság előtt még folyamatban lévő párhuzamos fellebbezési eljárások középpontjában.
19.
Amennyiben a Bíróság a TV2 által a C‑649/15. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésnek helyt ad annyiban, amennyiben a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedéseknek csak egy része nem minősül állami támogatásnak, értelmét veszítheti a jelen fellebbezés, ami annak megállapításától függ, hogy a szóban forgó intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősülnek‑e.
20.
A fentiek alapján a jelen ügy ugyanakkor egy olyan fontos jogkérdést vet fel, amelyben a Bíróság korábban még nem határozott, és amely figyelmet igényel. A többi fellebbezési eljárás eredményétől függetlenül a jelenlegi állásában kezelem a jelen fellebbezést.
21.
A Viasat három fellebbezési jogalapot hoz fel. Először is azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a Viasat arra vonatkozó állítását, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem teljesítette az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettséget. Másodszor a Viasat arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerinti értékelése során nem volt köteles figyelembe venni azt a tényt, hogy az átláthatóság és a költséghatékonyság alapvető elveinek be nem tartásával nyújtottak támogatást a TV2‑nek. Végezetül a Viasat azzal érvel, hogy a Törvényszék önmagában azzal is tévedett, amikor nem vizsgálta meg alaposan és nem kezelte a Viasat kérelmeit.
22.
Helyénvalónak ítélem, hogy a második fellebbezési jogalap elemzésével kezdjek.
B –A második fellebbezési jogalap
1. A felek érvei
23.
A Viasat előadja, hogy ahhoz, hogy a támogatást az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetőnek lehessen nyilvánítani, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. Először is a tagállamnak meg kell határoznia az általános gazdasági érdekű szolgáltatást („a meghatározás követelménye”); másodszor a tagállamnak meg kell bíznia az adott vállalkozást e szolgáltatás ellátásával („a megbízás követelménye”); és harmadszor (i) a Szerződések szabályainak alkalmazása, beleértve az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat is, akadályozza az e szolgáltatóra bízott sajátos feladatok végrehajtását („akadályteszt”), valamint (ii) az e szabályoktól való eltérés nem befolyásolhatja a kereskedelem fejlődését olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel („egyensúlyteszt”).
24.
A Viasat azzal érvel, hogy az akadálytesztnek mindig tükröznie kell a Szerződések azon szabályait, amelyektől el kívánnak térni. E tekintetben a Viasat arra hivatkozik, hogy a meghatározás és a megbízás követelménye, valamint a túlkompenzációnak az egyensúlytesztből eredő tilalma, amelyeket az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében tiszteletben kell tartani, véleménye szerint megegyeznek az első és harmadik Altmark‑feltétellel. Mindezek alapján a Viasat azzal érvel, hogy az Altmark‑ítélet alapján az akadályteszt szükségessé teszi annak elemzését, hogy megakadályozná‑e az általános gazdasági érdekű szolgáltatás teljesítését a) az ellentételezés paraméterei átlátható és objektív módon történő előzetes megállapításának előírása (a második Altmark‑feltétellel összhangban), valamint b) annak megkövetelése, hogy a szóban forgó szolgáltatást közbeszerzési eljárást követően ítéljék oda, vagy hogy az ellentételezés a költséghatékony és jól vezetett vállalkozás költségeinek fedezéséhez szükséges mértékre korlátozódjon (a negyedik Altmark‑feltétellel összhangban). A Viasat azzal érvel, hogy a vitatott határozatban a Bizottság nem folytatta le ezt az elemzést, a Törvényszék pedig nem kifogásolta azt a megtámadott ítéletben.
25.
Emellett a Viasat pontosabban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel (i) az M6‑ítéletre ( 16 ) és a Törvényszék által hozott más ítéletekre támaszkodva elutasította a Viasat keresetét; (ii) megállapította, hogy a Viasat érvei logikusan zsákutcába vezetnek, mivel az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése többek között „üres szó” maradna; (iii) nem ismerte el a megtámadott ítélet 67. pontjában hivatkozott, 2005. és 2011. évi bizottsági közlemények és határozatok jelentőségét; és (iv) megállapította, hogy a 2001. évi műsorszolgáltatási közlemény ( 17 ) megakadályozta a Bizottságot abban, hogy a Viasat szerint az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdéséből eredő módszertant alkalmazza.
26.
A TV2 és a Dán Királyság által támogatott Bizottság vitatja a Viasat kifogásait. Közelebbről a Bizottság úgy véli, hogy amennyiben a Viasat azzal érvel, hogy a 2001. évi műsorszolgáltatási közlemény érvénytelen, ez az érv elkésettség okán elfogadhatatlan. A Dán Királyság többek között arra hivatkozik, hogy amennyiben a Viasat érvelése annak kifogásolására irányul, hogy a Törvényszék nem vizsgálta, hogy a Bizottság a vitatott határozat tárgyát képező támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének értékelése során megbizonyosodott‑e arról, hogy a TV2 közszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítésére ajánlati felhívást tettek‑e közzé az EUM‑Szerződés szabad mozgásra vonatkozó szabályaiból eredő átláthatóság elve alapján, ez az érv nem került első fokon a Törvényszék elé, és így az elfogadhatatlan.
2. Értékelés
27.
Célszerűnek ítélem a Bizottság és a Dán Királyság által felhozott elfogadhatósági kifogásokkal a kapcsolódó érvekkel összefüggésben foglalkozni. Ezért haladéktalanul áttérek a Viasat fellebbezési jogalapjának lényegére.
28.
Kétségtelen, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése közötti kapcsolat az évek során meglehetősen homályos volt. Az egyértelműség hiánya még nyilvánvalóbb volt az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozása területén. Az Altmark‑ítéletben ugyanakkor a Bíróság teljes ülésen határozva közismerten új megközelítést fogadott el, amelyre egyesek mint a „feltételes ellentételezés megközelítése” utalnak. ( 18 )
29.
A Bíróság által az Altmark‑ítéletben megállapított négy feltétel arra a kérdésre vonatkozik, hogy előnyt nyújtottak‑e a vállalkozás részére. Ennélfogva azok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti „támogatás” fogalmának lényeges alkotóeleméhez kapcsolódnak. ( 19 ) A gyakorlatban az elemzők megállapították, hogy a szigorúságuknak köszönhetően sok esetben nem teljesültek e feltételek. ( 20 ) Ennek közvetlen következménye az, hogy azok a főbb rendelkezések, amelyek alapján valamely állami támogatás engedélyezhető, nevezetesen az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése, még mindig központi szerepet játszanak.
30.
Úgy tűnik, hogy e megfontolásokat hallgatólagosan figyelembe vették a megtámadott ítéletben. Az ítélet 63. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy még ha bizonyos hasonlóságot is mutatnak, a kétféle feltételrendszer, amely egyrészt az Altmark‑ítéletből, másrészt az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdéséből következik, alapjában különböző kérdésekre ad választ. Véleménye szerint az Altmark‑feltételek megelőzik az összeegyeztethetőségre vonatkozó, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételeket. E fő következtetés vezette a Törvényszéket arra a megtámadott ítélet 75–99. pontjában, hogy megvizsgálja és elutasítsa a fellebbező által az elméletének alátámasztására felhozott különböző érveket. A fellebbező most azt szeretné, hogy a Bíróság fogadja el az elméletét, és állapítsa meg, hogy a Törvényszék a fellebbező által előadott érvek elutasításakor tévesen alkalmazta a jogot.
31.
A Törvényszék azonban nem követett el ilyen hibát.
32.
Először is fontos különbség húzódik egyrészt az Altmark‑ítélet, valamint az abban foglalt feltételek és másrészt az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése, valamint az abban foglalt követelmények között. Amint az említésre került, az előbbieket annak megállapítására alkalmazzák, hogy előnyt nyújtottak‑e, és így azok általánosabban az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti „támogatás” fogalmára vonatkoznak. Ez megelőzi az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerinti értékelést, amely azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a támogatási intézkedés összeegyeztethetőnek minősíthető‑e. Amennyiben az Altmark‑feltételek teljesülnek, nincs szó az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásról, és következésképpen nem indokolt az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alkalmazásának mérlegelése. Ez a különbségtétel továbbá különböző gyakorlati hatásokat eredményez.
33.
Egyrészről az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősítés meghatározott jogi következményekkel jár, amilyen például az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamokat terhelő előzetes bejelentési kötelezettség és végrehajtási tilalom. ( 21 ) E megfontolások képezik a magyarázatát annak, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) és (3) bekezdésére alapított határozatot, amely miközben állami támogatásnak minősíti a szóban forgó intézkedést, azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja, az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak kell tekinteni. ( 22 ) Emellett a nemzeti bíróságok kötelesek a jogalanyok jogainak megóvását biztosítani az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértése esetén. ( 23 )
34.
Másrészről a támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének mérlegelése a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik. ( 24 ) Az állami támogatás jóváhagyására irányuló kizárólagos hatáskör az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére is kiterjed. ( 25 ) Ez azt jelenti, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése nem alkalmazható közvetlenül az állami támogatások engedélyezése érdekében. ( 26 ) Ellenkező esetben meghiúsulna az állami támogatások előzetes ellenőrzési rendszerének célja, amely megköveteli, hogy a tervezett támogatások végrehajtása időben eltolódjon addig, ameddig a végleges bizottsági határozat el nem oszlatja az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kételyeket. ( 27 )
35.
A fentiekből az következik, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése elvesztené jelentőségét, ha az Altmark‑feltételeknek való megfelelés lenne az egyedüli módja annak, hogy a támogatási intézkedést a Bizottság e rendelkezés alapján jóváhagyja.
36.
A Viasat a maga részéről előadja, hogy nem vitatja azon megállapítást, amely szerint az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése különböző kérdésekre vonatkozik, de kifogásolja, hogy az nem foglalkozik az első fokon előterjesztett érveivel. Ezen állítás azonban üres a tekintetben, hogy elutasítja az e megkülönböztetésből eredő következmények elismerését.
37.
Először is arra emlékeztetnék, hogy az Altmark‑ítélet következményeként egyszerűsödik a tagállami hatóságok és a Bizottság értékelése a tekintetben, hogy a vállalkozás részére a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése ellenében nyújtott ellentételezés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti „előnynek” minősül‑e. E tekintetben e feltételek azon hipotetikus és kontrafaktuális kérdés megválaszolására tesznek kísérletet, hogy az érintett vállalkozás rendes piaci körülmények között is megszerezte volna‑e a szóban forgó ellentételezést, nevezetesen olyan feltételekről van szó, amelyeket a tagállami beavatkozásoktól mentes adott piacon kell alkalmazni. ( 28 ) Ezzel szemben az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése arra a feltevésre épül, hogy a tagállam nem avatkozik be a vállalkozás javára, amikor azt általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével bízza meg.
38.
Másodszor a Ferring‑ítéletben a Bíróság valóban megállapította, hogy a közszolgáltató részére nyújtott ellentételezés a (jelenlegi) EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, amennyiben a szóban forgó előny meghaladja a megállapított közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során viselt többletköltséget, és ebben az esetben az semmi esetre sem tekinthető a rábízott különleges feladatok ellátásának biztosításához szükséges előnynek, és így az nem tartozhat a (jelenlegi) EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének hatálya alá. ( 29 ) Mindazonáltal, miközben a Bíróság az Altmark‑ítéletben utalt a Ferring‑ítéletre, emellett a (jelenlegi) EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti ilyen ellentételezés esetén az „előny” fogalmát annak jelenlegi formájára alakította. Mindazonáltal a Ferring‑ítélettől eltérően az Altmark‑ügyben nem kérték a Bíróságot a (jelenlegi) EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének értelmezésére, ami magyarázatát adhatja annak, hogy a Bíróság miért nem foglalt állást az e két rendelkezés között fennálló kölcsönös kapcsolat tekintetében. ( 30 ) E hallgatás mégsem értelmezhető úgy, hogy a Bíróság véleménye szerint az Altmark‑feltételeket figyelembe kell venni az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából, mivel az megfosztaná az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdését annak hatásától. ( 31 ) Ellenkezőleg, az Altmark‑ítélet alapján a Bíróság továbbra is a korábbiakkal megegyezően értelmezte az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdését. ( 32 )
39.
Harmadszor az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének olyan értelmezését, amely szükségessé teszi annak értékelését, hogy a második és a negyedik Altmark‑feltétel teljesítésének követelménye megakadályozná‑e az általános gazdasági érdekű szolgáltatás teljesítését, semmi sem támasztja alá e rendelkezés szövegében és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában.
40.
Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének célja, hogy összehangolja a tagállamok azon érdekét, hogy bizonyos vállalkozásokat a gazdasági vagy költségvetési politika (vagy gazdasági vagy költségvetési hatással bíró politikák) eszközeként használjanak fel, különösen a közszférában, az Uniónak az elsődlegesen a versenyszabályoknak való megfelelés biztosításához és a belső piac egységének megőrzéséhez fűződő érdekével. Ahhoz, hogy a Szerződések szabályait az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében esetlegesen ne kelljen alkalmazni az általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítésével megbízott vállalkozásra, elegendő, hogy e szabályok alkalmazása jogilag vagy ténylegesen akadályozza az e vállalkozást terhelő sajátos kötelezettségek teljesítését. ( 33 )
41.
Ezzel összefüggésben az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem szükséges, hogy magának a vállalkozásnak a túlélése legyen veszélyben. Elegendő, ha a szóban forgó jogok vagy támogatási intézkedések hiányában a vállalkozás nem tudná teljesíteni a közszolgáltatási kötelezettségekre hivatkozással meghatározott és rábízott különleges feladatokat. Közelebbről az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alkalmazásának feltételei akkor teljesülnek, ha a szóban forgó jogok és támogatási intézkedések fenntartása szükséges ahhoz, hogy a jogosultak vagy a kedvezményezettek „gazdaságilag elfogadható feltételek” mellett teljesíthessék a rájuk bízott általános gazdasági érdekű feladatokat. ( 34 )
42.
Ezzel szemben a Viasat érvelése azt foglalja magában, hogy a közszolgáltató részére biztosított kompenzációs rendszernek, amely nem tesz eleget az Altmark‑ítéletben szereplő együttes feltételeknek, és támogatási elemeket tartalmaz, a jóváhagyás megszerzése érdekében teljesítenie kell az azokkal megegyező objektivitás, átláthatóság és költséghatékonyság követelményét. Ez indokolatlanul leszűkítené a „gazdaságilag elfogadható feltételek” fogalmát. Jóllehet, amint a Viasat érvel, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése a Szerződésekben foglalt szabályoktól eltérést engedő rendelkezés, és ennek megfelelően azt szigorúan kell értelmezni, vannak korlátjai annak, hogy ezen értelmezés mennyire lehet szigorú a rendelkezés tényleges érvényesülésének sérelme nélkül. ( 35 )
43.
Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének a Viasat általi értelmezése különösen nem tűnik meggyőzőnek a közszolgálati műsorszolgáltatás területét illetően. Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló jegyzőkönyv ( 36 ) ugyanis kimondja, hogy ma az EUM‑Szerződés rendelkezései „nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzanak, amennyiben az ilyen finanszírozást a műsorszolgáltató szervezeteknek az egyes tagállamok által rájuk ruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják, és amennyiben az ilyen finanszírozás az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venni”. E jegyzőkönyv, noha utal az egyensúlytesztre, nem hivatkozik az akadálytesztre, még kevésbé a Viasat által javasolt módon.
44.
A fentiekből következik, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása nem követeli meg a második és a negyedik Altmark‑feltétel figyelembevételét.
45.
A Viasat által a fellebbezésében felhozott támogató érvek egyike sem teszi kétségessé e következtetést.
46.
Először is, ami a Törvényszéknek a Viasat által kifogásolt ítéleteit illeti, ( 37 ) a Bíróságot nem köti ezen ítélkezési gyakorlat, és a Bíróság fellebbezés hiányában nem vizsgálhatja meg, hogy ezen ítéletek helyesek‑e. Ennélfogva a Törvényszéknek az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére vonatkozó korábbi esetekkel foglalkozó, állítólagosan helytelen ítélkezési gyakorlatára alapított érv irreleváns. Ugyanez érvényes a Viasat által vitatott főtanácsnoki indítványokra ( 38 ) is; azok sem kötik a Bíróságot. ( 39 )
47.
Másodszor, ami a Viasat azon érvét illeti, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 91. pontjában képviselt állásponttal ellentétben nézőpontja nem vezet logikusan zsákutcába, elég azt említeni, hogy e pont az „egyébként” kifejezéssel kezdődik, ami ezen indok tárgyhoz nem tartozó jellegét jelzi. Következésképpen ezen érv hatástalan. Mindenesetre a Viasat maga is ellentmondásba keveredik, amikor arra utal, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére vonatkozó értelmezése nem teszi e rendelkezést „üres szóvá”: a Viasat nem állíthatja azt, hogy a Bizottságnak lehetősége van az összeegyeztethetőség értékelése során esetenként lemondani valamely Altmark‑feltétel alkalmazásáról, ha azzal egyidejűleg kijelenti, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerinti akadályteszt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének tükrözése érdekében megköveteli az Altmark‑feltételek alkalmazását, mivel e feltételek együttesen állnak fenn az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján.
48.
Harmadszor, ami azokat a 2005. és 2011. évi bizottsági közleményeket és határozatokat illeti, amelyekre a megtámadott ítélet 67. pontja utal, a Viasat elismeri, hogy e közlemények és határozatok nem alkalmazhatóak, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 93. pontjában megállapította. Ebből az következik, hogy azok a jelen jogvita szempontjából nem bírnak jelentőséggel, amely jogvita attól függ, hogy a Törvényszék helyesen állapította‑e meg, hogy a Bizottság nem köteles figyelembe venni a második és a negyedik Altmark‑feltételt a támogatási intézkedés EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerinti összeegyeztethetőségének értékelése során.
49.
Negyedszer, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 97–99. pontjában nem vette figyelembe a 2001. évi műsorszolgáltatási közlemény jelentőségét, a Bizottság utalásával ellentétben úgy tűnik, hogy a Viasat nem vitatja e közlemény érvényességét. Ami az érvelés érdemi részét illeti, az, hogy a Bizottság a legújabb közlemények és iránymutatások fényében elfogadhat a fellebbező nézőpontjának jobban megfelelő értelmezést, nem támasztja alá azt, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem volt köteles arra.
50.
Végezetül, ami a Viasat azon érvét illeti, amely szerint az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése az általános gazdasági érdekű szolgáltatások odaítélése tekintetében megköveteli a versenyeztetési eljárást, a Dán Királyság által felhozott, a fenti 26. pontban említett elfogadhatósági kifogást el kell utasítani, mivel úgy tűnik, hogy a Viasat az elsőfokú eljárásban is egy lényegében hasonló érvet hozott fel. Mindazonáltal a Viasat azon konkrét állítása, amely szerint a vitatott határozat tárgyát képező, szóban forgó közszolgálati műsorszolgáltatási szerződés határon átnyúló érdeket képvisel, nem következik a megtámadott ítéletből, és úgy tűnik, hogy a Viasat nem hozott fel ezzel kapcsolatban érvet az elsőfokú eljárásban. Emellett ezen értékelés a tényállás értékelését teszi szükségessé, ami nem a fellebbviteli bíróság feladata. Következésképpen e konkrét állítás elfogadhatatlan.
51.
Ami az ezen érv által felhozott jogi kérdést illeti, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott ítélet 99. pontjában, amikor megállapította, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése nem követeli meg a versenyeztetési eljárást az általános gazdasági érdekű szolgáltatások odaítélése érdekében. Amint azt a Bizottság állítja, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése eltérést enged „a Szerződésekben foglalt szabályoktól”, amelyek magukban foglalják a szabad mozgásra vonatkozó szabályokat és az abból eredő általános elveket is, amennyiben ezen intézmény megbizonyosodott arról, hogy az akadálytesztet és az egyensúlytesztet tiszteletben tartották, valamint azok az Európai Unió bíróságai általi felülvizsgálat hatálya alá tartoznak. Ebben az értelemben az amszterdami jegyzőkönyv nem értelmezhető másként, mint azon elv megerősítése, hogy a tagállamok közérdekből közvetlenül adhatnak különleges vagy kizárólagos jogokat vállalkozások részére a közszolgálati műsorszolgáltatás odaítélése formájában.
52.
A fentiek összességéből következik, hogy a második fellebbezési jogalapot el kell utasítani.
C –Az első fellebbezési jogalap
53.
Első fellebbezési jogalapjában a Viasat azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen utasította el azon megsemmisítési jogalapját, amely szerint a Bizottság vitatott határozatban nem teljesítette az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettségét.
54.
A megtámadott ítélet 103. pontjában a Törvényszék elutasította e megsemmisítési jogalapot arra hivatkozással, hogy „az, hogy a [vitatott] határozat hallgat azzal kapcsolatban, hogy a második és a negyedik Altmark‑feltétel milyen szerepet játszik az érintett intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során, nem a Bizottság által elkövetett érvelési hibára, illetve nem arra vezethető vissza, hogy a [vitatott] határozatot az indokolási kötelezettség megsértése jellemzi, hanem arra, hogy e határozat a [Viasat] által javasolttól eltérő elemzési keretet alkalmaz”.
55.
Amint azt a Viasat is elismeri, a vitatott határozat csupán nem kellően indokolt, ha a Bizottságnak azon elemzési keretet kellett alkalmaznia, amely a Viasat szerint az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdéséből következik.
56.
Mindazonáltal a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította egyrészt azt, hogy a Bizottságot nem terhelte e kötelezettség, és másrészt azt, hogy a vitatott határozat nem megfelelően indokolt. Következésképpen e fellebbezési jogalapot el kell utasítani.
D –A harmadik fellebbezési jogalap
57.
Fellebbezésének záró részében a Viasat mellékesen azt állítja, hogy „a Törvényszék hibát követett el, amikor nem vizsgálta a Viasat kérelmét a [megkövetelt] mértékben”, és hogy a „jelen ügyben a Viasat kérelmének a Törvényszék általi vizsgálata nem felel meg az […] ítélkezési gyakorlatban felállított követelményeknek”.
58.
A vita kedvéért feltételezve, hogy e fellebbezési jogalap a megtámadott ítélet valamennyi pontjára irányul, egyetértek a Bizottsággal abban, hogy e jogalap mindenesetre nem kellően részletes ahhoz, hogy arra a többi fél válaszolni tudjon, vagy hogy annak tekintetében a Bíróság határozzon. Következésképpen e jogalap elfogadhatatlan. ( 40 )
E –Végkövetkeztetés
59.
Véleményem szerint a fentiek összességéből az következik, hogy a Viasat valamennyi fellebbezési jogalapját el kell utasítani. Ennek megfelelően a fellebbezés egészét el kell utasítani.
V – Költségek
60.
A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdésével összhangban, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság és a TV2 kérelmének megfelelően kötelezni kell a Viasatot saját költségeinek, valamint a Bizottság és a TV2 részéről felmerült költségek viselésére. Emellett e szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely a 184. cikk (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Dán Királyság maga viseli saját költségeit.
VI – Végkövetkeztetések
61.
A fentieket figyelembe véve a Bíróságnak az alábbiakat javasolom:
—
utasítsa el a fellebbezést;
—
kötelezze a Viasat Broadcasting UK Ltd‑t a saját, valamint az Európai Bizottság és a TV2/Danmark A/S költségeinek viselésére;
—
kötelezze a Dán Királyságot saját költségeinek viselésére.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) 2015. szeptember 24‑iViasat Broadcasting UK kontra Bizottság ítélet, T‑125/12, EU:T:2015:687 (a továbbiakban: megtámadott ítélet).
( 3 ) A Dánia által a TV2/Danmark javára végrehajtott intézkedésekről (C‑2/03) szóló, 2011. április 20‑i bizottsági határozat (HL 2011. L 340., 1. o.) (a továbbiakban: vitatott határozat).
( 4 ) Rá kívánok mutatni arra, hogy annak ellenére, hogy a Viasat azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot (lásd a megtámadott ítélet 30. pontját), úgy tűnik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet bevezető részében újrafogalmazta a hozzá benyújtott kereset tárgyát, megállapítva, hogy a Viasat „a [vitatott határozat] részleges megsemmisítés[ét]” kéri (kiemelés tőlem).
( 5 ) 2003. július 24‑iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet, C‑280/00, EU:C:2003:415, 89–93. pont (a továbbiakban: Altmark vagy Altmark‑feltételek). Az Altmark‑feltételek egyértelművé teszik, hogy a közszolgáltatási kötelezettséget teljesítő vállalkozások mikor nem jutnak az e kötelezettségek teljesítéséért kapott ellentételezésből származó tényleges pénzügyi előnyhöz, és ennek megfelelően nem kerülnek versenytársaiknál kedvezőbb versenyhelyzetbe. Ezek a feltételek a következők: egyrészt az ellentételezésben részesülő vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségnek kell terhelnie, és e kötelezettségnek egyértelműen meghatározottnak kell lennie. Másrészt az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket objektív és átlátható módon előzetesen kell megállapítani, annak elkerülése érdekében, hogy az ellentételezés olyan gazdasági előnyt tartalmazzon, amely alkalmas a kedvezményezett vállalkozás előnyben részesítésére a versenytárs vállalkozásokkal szemben. Harmadrészt a kompenzáció nem haladhatja meg azt a mértéket, amely a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges költségek egészét vagy egy részét fedezi, tekintetbe véve az azzal kapcsolatos bevételeket, valamint az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereséget. Negyedrészt az ellentételezést azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyek egy átlagos, jól vezetett és a szóban forgó közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítése során felmerülnének, figyelemmel az ehhez kapcsolódó bevételekre és a kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre; lásd a többek között a 2013. május 8‑iLibert és társai ítéletben (C‑197/11 és C‑203/11, EU:C:2013:288, 87., 89., 91. és 92. pont) felállított feltételek meghatározását.
( 6 ) Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében „[a]z általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel”.
( 7 ) Lásd különösen: 2009. március 11‑iTF1 kontra Bizottság ítélet, T‑354/05, EU:T:2009:66, 124–147. pont; 2010. július 1‑jei M6 kontra Bizottság ítélet, T‑568/08 és T‑573/08, EU:T:2010:272, 127–141. pont; 2012. november 7‑iCBI kontra Bizottság ítélet, T‑137/10, EU:T:2012:584, 289–301. pont; 2013. október 16‑iTF1 kontra Bizottság ítélet, T‑275/11, nem tették közzé, EU:T:2013:535, 129–145. pont.
( 8 ) A Dánia intézkedéseiről a TV2/Danmark javára szóló, 2004. május 19‑i 2006/217/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 85., 1. o.; helyesbítés: HL 2006. C 368., 112. o.).
( 9 ) 2008. október 22‑iTV2/Danmark és társai kontra Bizottság ítélet, T‑309/04, T‑317/04, T‑329/04 és T‑336/04, EU:T:2008:457.
( 10 ) A könnyebb olvashatóság kedvéért a rövid TV2 elnevezést használom ezen indítványban, amikor a TV2/Danmark dán közszolgálati műsorszolgáltatóra utalok, jogi formájától függetlenül.
( 11 ) A TV2/Danmark A/S újratőkésítésére vonatkozó N 313/2004 állami támogatással kapcsolatos ügyben hozott C(2004) 3632 végleges bizottsági határozat (közzétett összefoglaló: HL 2005. C 172., 3. o.).
( 12 ) 2009. szeptember 24‑i SBS TV és SBS Danish Television kontra Bizottság végzés, T‑12/05, nem tették közzé, EU:T:2009:357; Viasat Broadcasting UK kontra Bizottság végzés, T‑16/05, nem tették közzé, EU:T:2009:358.
( 13 ) A jelen indítvány I. részében említett ítéleteken túl utalni kell a 2012. március 22‑iViasat Broadcasting UK kontra Bizottság végzésre, T‑114/09, nem tették közzé, EU:T:2012:144, valamint a 2012. december 10‑iViasat Broadcasting UK kontra Bizottság végzésre, T‑210/12, nem tették közzé, EU:T:2012:660.
( 14 ) 2015. szeptember 24‑iTV2/Danmark kontra Bizottság ítélet, T‑674/11, EU:T:2015:684 (a továbbiakban: másik megtámadott ítélet). A fellebbezések elbírálása még folyamatban van: TV2/Danmark kontra Bizottság ügy, C‑649/15 P; Bizottság kontra TV2/Danmark ügy, C‑656/15 P; Viasat Broadcasting UK kontra TV2/Danmark ügy, C‑657/15 P.
( 15 ) Ez az oka annak, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, hogy a Viasat megsemmisítési keresetéről részben nem szükséges döntést hozni.
( 16 ) 2010. július 1‑jeiM6 kontra Bizottság ítélet, T‑568/08 és T‑573/08, EU:T:2010:272.
( 17 ) Az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (HL 2001. C 320., 5. o.).
( 18 ) Lásd: Lynskey, O., „The Application of Article 86(2) EC to Measures Which do Not Fulfil the Altmark Criteria; Institutionalising Incoherence in the Legal Framework Governing State Compensation of Public Service Obligations”, World Competition Law and Economic Review, Kluwer Law International, 2007., 30. kötet, 1. szám, 157. o.
( 19 ) Lásd e tekintetben: 2016. október 26‑iOrange kontra Bizottság ítélet, C‑211/15 P, EU:C:2016:798, 44. pont.
( 20 ) Lásd többek között: Klasse, M., „The Impact of Altmark: The European Commission Case Law Responses”, in Szyszczak, E., és van de Gronden, J. W. (eds.), Financing Services of General Economic Interest, TMC Asser Press, Hága, 2013., 36. o., valamint Nicolaides, P., „The Perennial Altmark Questions”, 2015. október 27., elérhető az alábbi linken: (a 2016. november 7‑i állapot szerint).
( 21 ) Lásd: 2013. november 21‑iDeutsche Lufthansa ítélet, C‑284/12, EU:C:2013:755, 35. pont. Az előzetes bejelentési kötelezettség az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó intézkedésekre is vonatkozik, lásd: 2003. október 21‑ivan Calster és társai ítélet, C‑261/01 és C‑262/01, EU:C:2003:571, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 22 ) Lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 8‑iBizottság kontra Hollandia ítélet, C‑279/08 P, EU:C:2011:551, 40–42. pont.
( 23 ) Lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑iPGE‑ítélet, C‑574/14, EU:C:2016:686, 31., 33. és 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 24 ) Lásd ebben az értelemben: 2013. november 21‑iDeutsche Lufthansa ítélet, C‑284/12, EU:C:2013:755, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 25 ) Lásd ebben az értelemben: 1994. március 15‑iBanco Exterior de España ítélet, C‑387/92, EU:C:1994:100, 17. pont.
( 26 ) Ezzel összhangban lásd: Léger főtanácsnok Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyre vonatkozó indítványa, C‑280/00, EU:C:2003:13, 56. pont. Ettől eltérő álláspontra lásd: Tizzano főtanácsnok Ferring‑ügyre vonatkozó indítványa, C‑53/00, EU:C:2001:253, 78. pont.
( 27 ) Lásd ebben az értelemben: 2013. november 21‑iDeutsche Lufthansa ítélet, C‑284/12, EU:C:2013:755, 26. pont.
( 28 ) Lásd ebben az értelemben: 2015. február 5‑iGörögország kontra Bizottság végzés, C‑296/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:72, 34. pont. A „rendes piaci körülmények” megállapítása gazdasági elemzést feltételez, lásd: 1996. július 11‑iSFEI és társai ítélet, C‑39/94, EU:C:1996:285, 61. pont.
( 29 ) 2001. november 22‑iFerring‑ítélet, C‑53/00, EU:C:2001:627, 32. és 33. pont (a továbbiakban: Ferring‑ítélet).
( 30 ) Azt is kiemelem, hogy miközben a Bizottság által a 2010. szeptember 2‑iBizottság kontra Deutsche Post ítélet (C‑399/08 P, EU:C:2010:481) alapjául szolgáló ügyben felhozott egyik fellebbezési jogalap mind a (jelenlegi) EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének, mind pedig a (jelenlegi) EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére irányult, a Bíróság a (jelenlegi) EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értékelésére szorítkozott, és nem értelmezte a (jelenlegi) EUMSZ 106. cikk (2) bekezdését; lásd különösen ezen ítélet 38–48. pontját.
( 31 ) Lásd e tekintetben: Léger főtanácsnok Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyre vonatkozó indítványa, C‑280/00, EU:C:2002:188, 79. és azt követő pontok.
( 32 ) Lásd: 2007. november 15‑iInternational Mail Spain ítélet, C‑162/06, EU:C:2007:681, 34. és 35. pont.
( 33 ) Lásd ebben az értelemben: 1997. október 23‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑159/94, EU:C:1997:501, 55., 56. és 59. pont.
( 34 ) Lásd ebben az értelemben: 1993. május 19‑iCorbeau‑ítélet, C‑320/91, EU:C:1993:198, 14. és 16. pont; 1997. október 23‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑159/94, EU:C:1997:501, 59., 95. és 96. pont; 2007. november 15‑iInternational Mail Spain ítélet, C‑162/06, EU:C:2007:681, 34. és 35. pont.
( 35 ) Lásd ebben az értelemben: 1997. október 23‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑159/94, EU:C:1997:501, 53. pont.
( 36 ) HL 1997. C 340., 109. o. (a továbbiakban: amszterdami jegyzőkönyv).
( 37 ) 2010. július 1‑jeiM6 kontra Bizottság ítélet, T‑568/08 és T‑573/08, EU:T:2010:272; 2009. március 11‑iTFI kontra Bizottság ítélet, T‑354/05, EU:T:2009:66; 2012. november 7‑iCBI kontra Bizottság ítélet, T‑137/10, EU:T:2012:584; 2013. október 16‑iTFI kontra Bizottság ítélet, T‑275/11, nem tették közzé, EU:T:2013:535.
( 38 ) Tesauro főtanácsnok Corbeau‑ügyre vonatkozó indítványa, C‑320/91, EU:C:1993:52; Tizzano főtanácsnok Ferring‑ügyre vonatkozó indítványa, C‑53/00, EU:C:2001:253. A Viasat az 1997. február 27‑iFFSA és társai kontra Bizottság ítéletet (T‑106/95, EU:T:1997:23) is vitatja, amely ezekre az indítványokra utal.
( 39 ) 2016. június 9‑iPesce és társai ítélet, C‑78/16 és C‑79/16, EU:C:2016:428, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 40 ) Lásd ebben az értelemben: 2014. február 6‑iThesing és Bloomberg Finance kontra EKB végzés, C‑28/13 P, EU:C:2014:230, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
Full & Egal Universal Law Academy