16.3.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 89/15
A Törvényszék (kilencedik tanács) T-40/14. sz., Electrabel SA, Dunamenti Erőmű Zrt. kontra Európai Bizottság ügyben 2014. november 13-án hozott végzése ellen az Electrabel SA, Dunamenti Erőmű Zrt. által 2015. január 28-án benyújtott fellebbezés
(C-32/15. P. sz. ügy)
(2015/C 089/16)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbezők: Electrabel SA, Dunamenti Erőmű Zrt. (képviselő: J. Philippe avocat)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-40/14. sz. ügyben 2014. november 13-án hozott végzését annyiban, amennyiben az mint elfogadhatatlant elutasítja a fellebbezők keresetét;
—
nyilvánítsa a fellebbezők keresetét elfogadhatónak, vagy másodlagosan a 2009. január 10-e utáni időszak vonatkozásában elfogadhatónak;
—
kötelezze a Bizottságot a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak. A megtámadott végzésben a Törvényszék elutasította a fellebbezők által benyújtott kérelmet, amely lényegében azon kár megtérítésére irányult, amely a C-41/05. sz. (1) állami támogatásról szóló, 2008. június 4-i 2009/609/EK jogellenes bizottsági határozat alkalmazása következtében a villamosenergia-vásárlási megállapodás (Power Purchase Agreement, PPA) jogellenes megszüntetéséből eredően érte a fellebbezőket. A Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezők keresete elévült, és kérelmüket mint elfogadhatatlant elutasította.
Az első jogalap keretében a fellebbezők kifogásolják, hogy a Törvényszék nem indokolta, hogy miért nem alkalmazandó a fellebbezők kérelmére a Törvényszék eljárási szabályzata (a továbbiakban: eljárási szabályzat) 102. cikkének 2. § -a, amely előírja, hogy az eljárási határidők a távolságra tekintettel meghosszabbodnak, jóllehet a Szerződéseknek, a Bíróság alapokmányának (a továbbiakban: alapokmány) és az eljárási szabályzatnak az értelmezése azt mutatja, hogy a 102. cikk 2. § -a alkalmazandó az alapokmány 46. cikkének első bekezdésében előírt elévülési időre.
A második jogalap keretében a fellebbezők megjegyzik, hogy a Törvényszék az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 268. cikkének és 340. cikke második bekezdésének alkalmazása során tévesen alkalmazza a jogot, amikor megköveteli, hogy a fellebbezők a káruk visszatérő jellegére a keresetlevélben hivatkozzanak.
A harmadik jogalap keretében a fellebbezők kifogásolják, hogy a Törvényszék elmulasztotta megindokolni, hogy miért nem hasonlítható a helyzetükhöz a fellebbezők által a káruk visszatérő jellegének alátámasztására hivatkozott ítélkezési gyakorlat, noha a fellebbezők ezt részletesen bebizonyították.
A negyedik jogalap keretében a fellebbezők megjegyzik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a fellebbezők arra vonatkozó érvelését, hogy a káruk folytatólagos, mivel a Bizottság határozata még felülvizsgálat alatt van.
(1) HL L 225. 53. o.
Full & Egal Universal Law Academy