27.4.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 138/41
A Törvényszék (harmadik tanács) T-409/14. sz., Marcuccio kontra Európai Unió és az Európai Unió Bírósága ügyben 2015. január 9-én hozott végzése ellen az Európai Unió Bírósága által 2015. február 19-én benyújtott fellebbezés
(C-77/15. sz. ügy)
(2015/C 138/55)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: az Európai Unió Bírósága (képviselő: A. V. Placco meghatalmazott)
A másik fél az eljárásban: Luigi Marcuccio
A fellebbező kérelmei
Az Európai Unió Bírósága azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke (harmadik tanács) T-409/14. sz. Marcuccio kontra Európai Unió és az Európai Unió Bírósága ügyben 2015. január 9-én hozott végzését abban a részében, amelyben az elutasítja az Európai Unió Bírósága által a Törvényszékhez az ez utóbbi eljárási szabályzata 114. cikke értelmében benyújtott kérelemben foglalt második, harmadik és negyedik kereseti kérelmet;
—
adjon helyt a fent említett kereseti kérelmeknek, tehát:
—
elsődlegesen hozzon végleges döntést a jogvitában, mint azon tény okán elfogadhatatlant utasítsa el a Luigi Marcuccio által benyújtott kártérítési keresetet, hogy az az Európai Unió Bírósága (mint az Unió képviselője) ellen irányul;
—
másodlagosan, abban az esetben, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az a körülmény, hogy az említett kereset az Európai Unió Bírósága, és nem a Bizottság (mint az Unió képviselője) ellen irányul, nincs hatással e kereset elfogadhatóságára, a Törvényszéknek azonban az Európai Unió Bírósága által a Törvényszék előtt hivatkozott eljárási kérdéssel kapcsolatos döntés során el kellett volna rendelnie, hogy az Európai Unió Bírósága mint alperes helyébe a Bizottság lépjen, utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez, hogy az hozzon határozatot Luigi Marcuccio kártérítési kérelméről, a Bíróság által eldöntött jogkérdések figyelembevételével;
—
Luigi Marcucciót kötelezze az Európai Unió Bírósága részéről az elsőfokú és a fellebbezési eljárás során felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az Uniónak a bírósági szervei előtt való képviseletére vonatkozó szabályok megsértésén alapuló első jogalap keretében az Európai Unió Bírósága arra hivatkozik, hogy, mivel semmiféle kifejezett rendelkezés nem szabályozza különös módon az Uniónak a bírósági szervei előtt való képviseletét az EUMSZ 268.cikk alapján az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránt benyújtott keresetek esetében, az ilyen képviseletre vonatkozó szabályokat a bírósági funkció gyakorlását szabályozó általános elvekből, különösen a gondos igazságszolgáltatás elvéből, valamint a bíróság függetlenségének és elfogulatlanságának elvéből kell levezetni.
Ezen első jogalap keretében az Európai Unió Bírósága két részben fejti ki érveit, amelyek közül az első a gondos igazságszolgáltatás elvének megsértésén, a másik pedig a bíróság függetlensége és elfogulatlansága elvének megsértésén alapul. Az első jogalap keretében az Európai Unió Bírósága azt állítja, hogy a Törvényszék azon megállapítása, miszerint az Európai Unió Bíróságának kell az Uniót képviselnie a fent említett kártérítési kereset esetében, nyilvánvalóan a Werhahn Hansamühle és társai kontra Tanács és Bizottság ítéletből (63/72-69/72, EU:C:1973: 121; a továbbiakban: a Werhahn és társai ítélet) kialakított ítélkezési gyakorlaton alapul. Az ezen ítélkezési gyakorlatban alkalmazott megoldás szerint, amennyiben a Közösségnek, illetve jelenleg az Uniónak felelnie kell valamely intézménye cselekményéért, az Uniót az uniós bíróság előtt az az intézmény (vagy intézmények) képviseli, amelynek a felelősséget keletkeztető tény felróható. Márpedig az Európai Unió Bírósága azt állítja, hogy ezt a megoldást nem kellett volna a jelen ügyben alkalmazni, mivel, különböző tényezők alapján, az eredmény valójában ellentétes a gondos igazságszolgáltatáshoz fűződő érdekkel, amely – amint az a Werhahn és társai ítéletből kifejezetten következik – e megoldás létjogosultságát adja. Ezen összefüggésben az Európai Unió Bírósága, másodlagosan, az EUMSZ 317. cikk első bekezdése, valamint a 966/2012 rendelet (1) 53. cikke (1) bekezdése hatályának megsértésére hivatkozik, amely rendelkezések értelmében a Törvényszéknek alkalmaznia kellett volna azt az elvet, miszerint az olyan kártérítést, mint amely a jelen ügyben szerepel, az Unió költségvetésének a Bizottságra vonatkozó szakaszában kell feltüntetni.
Az első jogalap második részének keretében az Európai Unió Bírósága az Emberi Jogok Európai Bírósága Mihalkov kontra Bulgária ügyben 2008. július 10-én hozott ítéletére (67719/01. sz. kereset) támaszkodva azt állítja, hogy a Törvényszék, annak megállapításával, hogy az Európai Unió Bíróságának kell képviselnie az Uniót Luigi Marcuccio kártérítési keresete ügyében, megsértette a bíróság objektív függetlenségének és elfogulatlanságának elvének követelményeit. Ugyanis, mivel, egyfelől, a feltételezett felelősséget keletkeztető tény egy ítélkező testület bírósági funkcióinak gyakorlása közben valósult meg, másfelől pedig az ügyben döntésre kijelölt ítélkező testület: i) ugyanazon bírósági szervhez tartozik (a Törvényszék), amelyhez az az ítélkező testület is tartozik, amellyel szemben a felelősséget keletkeztető tényt felrótták; ii) ugyanazon ügy alperesének (az Európai Unió Bírósága) elválaszthatatlan részét alkotja, amelyhez ezen ítélkező testület bírái szakmailag kötődnek, sérültek a fent említett követelmények, és még inkább sérülnek abban az esetben, ha, amint azt a Törvényszék megállapította, a jelen ügyben követelthez hasonló kártérítésnek a költségvetésnek az Európai Unió Bíróságára vonatkozó szakaszát kellene terhelnie.
Az Európai Unió Bírósága a második jogalap keretében azt állítja, hogy a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget, mivel nem tartalmaz külön utalást arra az érvelésre, amelyet az Európai Unió Bírósága fejtett ki a Törvényszék előtt, és amely a Bíróság számos ítéletén, többek között a Groupe Gascogne kontra Bizottság ítéleten (C-58/12 P, EU:C:2013:770), a Gascogne Sack kontra Bizottság ítéleten (C-40/12 P, EU:C:2013:768), valamint a Kendrion kontra Bizottság ítéleten (C-50/12 P, EU:C:2013:771) alapult.
(1) Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 298., 1. o.).
Full & Egal Universal Law Academy