27.7.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 245/6
A Törvényszék (kilencedik tanács) T-385/12. sz., Orange kontra Bizottság ügyben 2015. február 26-án hozott ítélete ellen az Orange, korábban France Télécom által 2015. május 8-án benyújtott fellebbezés
(C-211/15. P. sz. ügy)
(2015/C 245/09)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Orange, korábban France Télécom (képviselők: S. Hautbourg és S. Cochard-Quesson ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
a Bíróság alapokmányának 61. cikke alapján az ügyet érdemben döntse el, és adjon helyt az Orange által az első fokú eljárásban előterjesztett kérelmeknek;
—
másodlagosan, az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez;
—
a Bizottságot kötelezze valamennyi költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező több jogalapra hivatkozik.
Először is, a fellebbező szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy teljesülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősítést lehetővé tevő kritériumok. A Törvényszék egyrészt tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az Orange előnyben részesült, miközben az intézkedés arra irányult, hogy megszüntesse az 1990. évi törvény által kialakított szabályozás hatályban tartásából származó szerkezeti hátrányt, továbbá hogy a távközlési piacok teljes liberalizációjával összefüggésben lehetővé tegye a teljes körű verseny létrejöttét. Másrészt, a felperes azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a vitatott intézkedés szelektív jellegének megerősítése érdekében nem volt szükséges annak vizsgálata, hogy ez az intézkedés a hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők közötti különbségtételt eredményezhet-e, miközben a jelen ügy körülményei között a Bizottság által kialakított referenciakeretbe egyetlen más vállalkozást sem lehetett belefoglalni. Végül a fellebbező szerint a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettségét és tévesen alkalmazta a jogot, amikor egyáltalán nem elemezte a felperes által annak megállapítása érdekében előterjesztett érveket, hogy az intézkedés nem volt alkalmas arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében torzítsa a versenyt, vagy azzal fenyegessen.
Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor átvette a Bizottság által a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetőségének mérlegelése érdekében lefolytatott elemzéseket. A Törvényszék egyrészt megsértette az indokolási kötelezettségét és elferdítette a tényállást, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a módosított 1990. évi törvény 30. cikke az átalányként fizetendő rendkívüli hozzájárulás célját illetően semmilyen rendelkezést nem tartalmazott, vagyis nem zárja ki a Bizottság azon megállapítását, amely szerint az átalányként fizetendő rendkívüli hozzájárulás a vállalkozás számára nem képezett szociális terhet. Másrészt, a fellebbező szerint a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettségét, amikor átvette a Bizottság által lefolytatott mérlegeléseket, és egyszerűen megállapította, hogy a „La Poste” ügyben kialakított precedens a France Télécom (Orange) esetére nem ültethető át.
Végül a fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azon időszak mérlegelésekor, amelynek során a határozatban megállapított támogatást semlegesíti az átalányként fizetendő rendkívüli hozzájárulás. Különösen, a Törvényszék elferdítette a tényállást, a megtámadott határozatban foglalt indokolást pedig a saját indokolásával helyettesítette, amikor megerősítette, hogy a kompenzációval és a túlkompenzációval járó terhek megszüntetése részét képezte a megtámadott határozat 1. cikkében megállapított támogatásnak.
Full & Egal Universal Law Academy