21.9.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 311/15
A Törvényszék (harmadik tanács) T-195/11., T-458/11., T-448/12. és T-41/13. sz., Cahier és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2015. március 18-án hozott ítélete ellen Robert Aubineau és társai által 2015. május 19-én benyújtott fellebbezés
(C-227/15. P. sz. ügy)
(2015/C 311/20)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbezők: Robert Aubineau és társai (képviselő: Ch.-E. Gudin ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Tanács, Bizottság, Franciaország
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el az arra vonatkozóan előírt tilalmat, hogy a borpárlat-termelők maguk párolják le a szokásos mennyiséget meghaladóan termelt bort, azzal az indokkal, hogy kérelmezhették elismerésüket, és ehhez ezt megelőzően lepárlókká válhattak;
—
helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el az 1623/2000/EK rendelet (1) hátrányosan megkülönböztető jellegét, amely rendelet nem biztosít ugyanolyan jogokat a borpárlatok termelőinek;
—
helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el azon intézmények felróható magatartását és felelősségét, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában és az EUMSZ 40. cikkben általános uniós jogelvként szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összeegyeztethetetlen szabályozást vezettek be, amikor az a közös piacszervezés részét képezi, mint a jelen esetben;
—
helyezze hatályon kívül azt az ítéletet, amely nem ismeri el a fellebbezők által a kettős értelmezéssel bíró rendeletből fakadóan elszenvedett kárt, amely rendelet okán minden nemzeti bíróság szigorúan szankcionálta a fellebbezőket. Ez a kettős értelmezés egy olyan szöveg közvetlen következménye, amelyért annak megalkotója viseli a felelősséget, ez a jelen esetben a Bizottság.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak.
Először is a fellebbezők azt kérik a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, amely nem ismeri el a borpárlatok termelőinek nem ugyanolyan jogokat biztosító 1623/2000 rendelet hátrányosan megkülönböztető jellegét.
Másodszor a fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el azon intézmények felróható magatartását és felelősségét, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában és az EUMSZ 40. cikkben általános uniós jogelvként szereplő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összeegyeztethetetlen szabályozást vezettek be és értelmeztek, amikor az a közös piacszervezés részét képezi, mint a jelen esetben.
Harmadszor a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy nem ismerte el az általuk elszenvedett kárt. Az 1623/2000 rendelet lehetséges kettős értelmezése okán a nemzeti bíróságok szigorúan szankcionálták a fellebbezőket, és ebből következően ez a jogellenesség az elszenvedett kár oka.
Végül a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy nem vette figyelembe a rendelet 65. cikkének értelmét és tartalmát, amely rendelkezés különös alakiságokat ír elő azon termelőknek, akik maguk rendelkeznek lepárlófelszereléssel, és akik a szokásos bormennyiséget meghaladóan termelt saját feleslegüknek a kötelező lepárlását tervezik.
(1) A piaci mechanizmusokra tekintettel a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2000. július 25-i 1623/2000/EK bizottsági rendelet (HL L 194., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet, 182. o.).
Full & Egal Universal Law Academy