21.9.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 311/16
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-596/13. sz., Emsibeth kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2015. március 26-án hozott ítélete ellen az Emsibeth SpA által 2015. május 26-án benyújtott fellebbezés
(C-251/15 P. sz. ügy)
(2015/C 311/21)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Emsibeth SpA (képviselő: A. Arpaia ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet (az Európai Unió Törvényszékének 2015. március 26-i ítélete, T-596/13. sz. ügy),
—
az ügyet érdemben bírálja el;
—
az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére, ideértve az elsőfokú eljárásban felmerült költségeket is.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a 207/2009/EK rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, illetve téves alkalmazására hivatkozik. Közelebbről, nem ért egyet az ítélettel azon kritériumokat illetően, amelyekkel a Törvényszék i) az érintett vásárlóközönség, ii) az áruk és iii) a védjegyek azonosságát, illetve hasonlóságát, valamint iv) a két védjegy közötti összetéveszthetőséget értékelte.
(i)
A megtámadott ítélet inkoherensnek mutatkozik abban a részében, amelyben amellett, hogy az – érintett vásárlóközönségként meghatározott – átlagos fogyasztót „szokásosan tájékozottnak, ésszerűen figyelmesnek és körültekintőnek” tartja, a két, nyilvánvalóan eltérő védjegy megkülönböztetésére irányuló képességének konkrét értékelésekor abszolút felületesnek és olyannak tekinti, aki a nem túl bonyolult értékelések önálló elvégzésére sem képes.
(ii)
A megtámadott ítélet sérti a közösségi ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az áruk hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az árukkal kapcsolatos valamennyi releváns tényezőt és különösen az áruk vagy szolgáltatások természetét, rendeltetését, használatát, helyettesítő vagy egymást kiegészítő voltukat, valamint forgalmazási csatornáikat. A Törvényszék ténylegesen nem vette figyelembe ezen tényezők egyikét sem, csupán azt vizsgálta meg, hogy a hajfestékek és hajszőkítők a kozmetikumok „körébe tartoznak”, következésképpen azokat azonosnak kell tekinteni.
(iii)
A megtámadott ítélet tévesnek mutatkozik abban a részében, amelyben a Törvényszék egy szóvédjegy és egy összetett védjegy összehasonlításakor nem tulajdonított kellő fontosságot a második védjegyben látható, de az első védjegyben nem szereplő azon ábrás elemeknek, amelyek lehetővé teszik a két védjegy megkülönböztetését, és csupán a szóelemeket hasonlította össze.
A megtámadott ítélet ezenkívül tévesen zárta ki az összehasonlításból a korábbi védjegy első szavát (Mc), és nem állapította meg, hogy ezt az előtagot, hogyha egy név előtt áll, széleskörű elterjedtsége miatt általánosan skót eredetű nemzetségnévnek tekintik, és ezért azt az érintett vásárlóközönség egésze, és nem csupán angolszász része angolul ejti ki.
(iv)
A megtámadott ítélet tévesnek mutatkozik abban a részében, amelyben a Törvényszék annak ellenére, hogy az összehasonlított védjegyek között számos különbség áll fenn, megállapította az összetévesztés veszélyét.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.)
Full & Egal Universal Law Academy