7.9.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 294/19
A Törvényszék (hetedik tanács) T-250/13. sz., Naazneen Investments Limited kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2015. március 18-án hozott ítélete ellen a Naazneen Investments Ltd által 2015. május 28-án benyújtott fellebbezés
(C-252/15. P. sz. ügy)
(2015/C 294/25)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Naazneen Investments Ltd (képviselők: P. Goldenbaum Rechtsanwältin és I. Rohr Rechtsanwältin)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-250/13. sz. ügyben 2015. március 18-án hozott ítéletét;
—
helyezze hatályon kívül a fellebbezési tanács R 1101/2011-2. sz. ügyben hozott határozatát, és másodlagosan szükség esetén utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
—
az OHIM-ot kötelezze a saját költségeinek és a fellebbezőnél a Bíróság, a Törvényszék és a fellebbezési tanács előtt felmerülő költségek viselésére;
—
az Energy Brands, Inc. eljárásba történő beavatkozása esetén az Energy Brands, Inc.-t kötelezze a saját költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 207/2009 rendelet (1) 75. cikkének és 51. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatályát, nem végezte el a benyújtott bizonyítékok és az eset valamennyi releváns körülményének helyes és teljes körű átfogó értékelését, vagy tévesen nem állapította meg a fellebbezési tanács e tekintetben elkövetett mulasztását, és nem vette kellőképpen figyelembe vagy tévesen alkalmazta az ítélkezési gyakorlatból eredő elveket. Ezenkívül több megállapítása vonatkozásában elferdítette a tényeket.
I. A 207/2009 rendelet 75. cikkének megsértése
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a fellebbezési tanács megfelelően indokolta határozatát. Különösen nem vette figyelembe, hogy a fellebbezési tanács teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a fellebbezés indokolásának 6–22. oldalát, elmulasztott valamennyi benyújtott bizonyítékot figyelembe venni és megállapítását saját érvekkel alátámasztani. A használat hiányának jogos indokai kapcsán a Törvényszék eljárásjogi jogsértést követett el, mivel megállapítását a felperes használati engedélyével rendelkező licenciajogosult arra vonatkozó állítólagos kötelezettségének új szempontjára alapította, hogy ellenőrizze és felügyelje az áruk előállítását.
II. A 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése
1. Tényleges használat
A Törvényszék
—
tévesen állapította meg, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette a benyújtott, eskü alatt tett nyilatkozatokat, noha egyáltalán nem foglalkozott ezen eskü alatt tett nyilatkozatok bizonyító erejével,
—
megállapítását téves tényekre alapította, amikor megerősítette 12 raklapnyi palack „próbaértékesítés” céljára történő megrendelésének igen csekély gazdasági jelentőségét,
—
tévesen állította fel és alkalmazta azt a szabályt, amely szerint valamely jelentős méretű piac – mint például a tömegfogyasztásra szánt italok piaca – automatikusan magasabb elvárásokat eredményez a használat mértékét illetően;
—
nem tartotta tiszteletben azt az elvet, hogy a folyamatos használat nem követelmény;
—
tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy azon indokokat, amelyek miatt a védjegyet nem használták szélesebb körben és a releváns időszak teljes hossza során, csak a védjegyhasználat hiánya jogos indokainak értékelése keretében kell vizsgálni,
—
nem vette figyelembe a használat hiányának és a korlátozott használat esetei közötti különbségeket,
—
tévesen állította fel azt az elvet, hogy amikor a fellebbezési tanács valamely védjegy tényleges használatát értékeli, kizárólag az ilyen használat fennállásának bizonyítékát kell figyelembe vennie, nem pedig a védjegyhasználat hiányát alátámasztó bizonyítékot,
—
tévesen alkotta meg azt a szabályt, hogy a hirdetés és más eladásösztönző tevékenységek összefüggésében csak a nagyszabású kampányok bírhatnak jelentőséggel,
—
tévesen tagadta meg a védjegyjogosult internetes oldaláról kinyomtatott kivonatok jelentőségének elismerését, és elmulasztotta figyelembe venni a fellebbező e tekintetben adott magyarázatait és benyújtott bizonyítékait,
—
helytelen értelmet tulajdonított a „szimbolikus” kifejezésnek.
A piacra történő (újra)bevezetési szakaszokban a csekély kereskedelmi mennyiség relevanciájának vizsgálata összefüggésében a Törvényszék
—
számítási hibát követett el,
—
nem vette valószínű okként figyelembe az áruk hibás jellegét és a harmadik fél által indított megszűnés megállapítása iránti eljárást,
—
tévesen alkalmazta a jogot a korlátozott használat indokainak előírt jellege tekintetében. A tényleges használat összefüggésében annak indokainak, hogy a védjegyet nem használják szélesebb körben, nem kell teljesíteniük a használat hiánya jogos indokainak követelményét, hanem elegendőnek kell lennie annak valószínűsítéséhez, hogy miért nem került sor szélesebb körű használatra.
2. A használat hiányának jogos indokai
2.1 A „SMART WATER” italok előállításával kapcsolatos problémák
A Törvényszék
—
megállapítását a tények elferdítésére alapította, mivel valójában nem követtek el gondatlanságot az áruk előállításának ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozó kötelezettség teljesítése során,
—
helytelen értelmet tulajdonított a TRIPS-megállapodás 19. cikkének (1) bekezdésében szereplő „védjegytulajdonos akaratától függetlenül felmerülő” és „gátló körülmények” kritériumoknak, különösen azzal, hogy nem azt a kérdést vetette fel, hogy ésszerűtlen lett volna-e új áruk előállítása és értékesítése, hanem hogy az lehetetlen lett volna-e,
—
figyelmen kívül hagyta, hogy a fellebbező részletes magyarázattal szolgált a tekintetben, hogy miért nem volt lehetséges könnyen és gyorsan folytatni a gyártást és a szállítást, amit sem a fellebbezési tanács, sem a Törvényszék nem vett figyelembe.
2.2 Harmadik fél által indított, megszűnés megállapítása iránti eljárások
A Törvényszék
—
figyelmen kívül hagyta, hogy a megszűnés megállapítása iránti eljárások nyilvánvalóan függetlenek a védjegyjogosult akaratától,
—
helytelen kritériumot alkalmazott, amikor megállapítását azon állításra alapította, hogy a megszűnés megállapítása iránti eljárások nem akadályozzák a védjegyjogosultat a védjegy használatában,
—
a „közvetlen következmények” téves kritériumát vezette be. A Törvényszék elismerte, hogy amennyiben ilyen megszűnés megállapítása iránti eljárások a védjegy megszűnésének megállapításához vezetnek, kártérítési kereset indítható. Tagadta viszont, hogy ez a használat hiányának jogos indoka lenne, mivel az nem a megszűnés megállapítása iránti eljárás „közvetlen következménye”. A Törvényszék e tekintetben tett megállapításai ellentétesek a tényleges használat követelményének céljával. Az a tömör megállapítás, hogy a védjegyjogosult feladata volt a kockázatok értékelése és felmérése, és vagy a védjegy azon bizonytalanság ellenére történő használata, hogy felelős lehet a felmerülő károkért, vagy pedig a védjegy használatától való tartózkodás, egyértelműen a kis- és középvállalkozások hátrányosan megkülönböztetését eredményezi. Ez könnyen lehetőséget ad arra is, hogy visszaéljenek a megszűnés megállapítása iránti eljárások eszközével azon harmadik felek, akiknek a lajstromozott védjegyhez érdekük fűződik.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).
Full & Egal Universal Law Academy