3.8.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 254/14
A Törvényszék (első tanács) T-538/11. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2015. március 25-én hozott ítélete ellen a Belga Királyság által 2015. június 8-án benyújtott fellebbezés
(C-270/15. P. sz. ügy)
(2015/C 254/18)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Fellebbező: Belga Királyság (képviselők: C. Pochet és J.-C. Halleux meghatalmazottak, valamint L. Van Den Hende ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A Belga Királyság azt kéri, hogy a Bíróság
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2015. március 25-i ítéletét;
—
semmisítse meg az Európai Bizottságnak a szarvasmarhaféléket érintő fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) szűrővizsgálatának finanszírozásához Belgium által nyújtott állami támogatásról (C 44/08 [ex NN 45/04] állami támogatás) szóló, 2011. július 27-i határozatát, és
—
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Első jogalap: a Törvényszék több alkalommal is tévesen alkalmazta a jogot, és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett gazdasági előny fennállására vonatkozóan nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
a)
Első rész: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és nem tett eleget az indokolási kötelezettségének különösen akkor, amikor azon feltevésből indult ki, hogy minden egyes alkalommal, amikor a hatóságok bizonyos vállalkozásoknak törvényi vagy közigazgatási rendelkezésekben kötelezettséget írnak elő, az e kötelezettséggel kapcsolatos költségeket automatikusan az érintett vállalkozások viselik anélkül, hogy ezen a hatóságok bármely módon változtatni tudnának, mégpedig függetlenül az intézkedés céljától és a közhatalmi előjogok gyakorlásával való összefüggéstől. E feltevésnek nem lehet helyt adni, azonban a Törvényszék nem adott magyarázatot arra, hogy a TSE-vizsgálatok költségei miért olyan terhet jelentenek, amelyet valamely vállalkozásnak általában viselnie kell. A Törvényszék nem tett eleget a Bíróság alapokmánya 53. cikkével összefüggésben értelmezett 36. cikkében előírt indokolási kötelezettségének sem, különösen annyiban, amennyiben nem vizsgálta a felperes által felhozott különböző érveket és eseteket, vagy nem ismerte el azok relevanciáját.
b)
Második rész: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a harmonizációs rendelkezések fennállását vagy hiányát az állami támogatás fennállásának az értékelése céljából teljesen irrelevánsnak tekintette. E tekintetben a Törvényszék nem tett eleget a Bíróság alapokmánya 53. cikkével összefüggésben értelmezett 36. cikkében előírt indokolási kötelezettségének sem, mivel a Belga Királyság érvelésére nem válaszolt.
c)
Harmadik rész: a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen indult ki abból, hogy a Belga Királyság nem mutatta be, hogy a túlkompenzáció fennállása vagy hiánya jogilag miért releváns az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett gazdasági előny fennállásához. Ezenkívül a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul, mivel úgy tűnik, hogy abból indult ki, hogy ezen érvelés ténybeli szempontból nem tartalmaz kellő magyarázatot.
Második jogalap: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, szelektivitásra vonatkozó feltételre vonatkozóan nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy általánosítva azt állította, hogy az ellenőrzések végrehajtására kötelezett vállalkozások azt megelőzően, hogy a termékeiket forgalomba hozhatnák vagy értékesíthetnék, per definitionem„hasonló ténybeli és jogi helyzetben” vannak. Mindenesetre a Törvényszék nem tett eleget indokolási kötelezettségének, mivel nem fejtette ki, hogy mindezen vállalkozás az állami támogatásokra tekintettel miért van „hasonló ténybeli és jogi helyzetben”, és mivel a Belga Királyság fenntartásaira nem válaszolt.
Full & Egal Universal Law Academy