7.9.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 294/42
A Törvényszék (negyedik tanács) T-217/11. sz., Staelen kontra Európai Ombudsman ügyben 2015. április 29-én hozott ítélete ellen az Európai Ombudsman által 2015. július 6-án benyújtott fellebbezés
(C-337/15. P. sz. ügy)
(2015/C 294/54)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Európai Ombudsman (képviselő: G. Grill meghatalmazott)
A másik fél az eljárásban: Claire Staelen
A fellebbező kérelmei
Elsődlegesen:
—
a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-217/11. sz. ügyben hozott ítéletét (1) azon részében, amely arra a megállapításra jut, hogy (a) az ombudsman többféle olyan, jogellenes magatartást megvalósított, amely az uniós jog kellően súlyos megsértésének minősül, (b) a nem vagyoni kár tényleges jellege megállapítást nyert és (c) okozati viszony van a Törvényszék által meghatározott jogellenes megatartások és ezen nem vagyoni kár között, és (2) azon részében, amely az ombudsmant 7 000 euró kártérítés megfizetésére kötelezi;
—
amennyiben a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezi, utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
másodlagosan:
—
amennyiben a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezi, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; és
—
igazságos és méltányos módon határozzon a költségekről.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezése alátámasztásául az ombudsman több téves jogalkalmazásból eredő jogalapokra hivatkozik.
Az ombudsman először is úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a gondosság elvének egyszerű megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához. Az ombudsman úgy véli, hogy a Törvényszék ezen elmélete nincs összhangban a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal, amely megköveteli, hogy megállapítást nyerjen a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi szabályok kellően súlyos megsértése, és amely kiemeli, hogy a döntő szempont annak mérlegelése során, hogy e feltétel teljesült-e, az, hogy az érintett intézmény nyilvánvalóan és súlyosan átlépte-e mérlegelési jogkörének határait. A Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni az ombudsman feladatának sajátosságait és különösen azt, hogy ez utóbbi igen tág mérlegelési mozgástérrel rendelkezik vizsgálatai során.
Másodszor az ombudsman azt is vitatja, ahogy a Törvényszék azt a tényt értelmezi, hogy ha az ombudsman vizsgálata során valamely intézmény meggyőző magyarázatot nyújt a számára, ez nem mentesíti őt az arra vonatkozó felelőssége alól, hogy megbizonyosodjon az ezen magyarázat alapját képező tények valós voltáról, különösen ha az említett magyarázat képezi azon megállapításának egyetlen alapját, amely szerint nem valósult meg hivatali visszásság. Az ombudsman úgy véli ugyanis, hogy az intézményeknek helytálló információkkal kell szolgálniuk a számára, következésképpen jogszerű, ha megállapításait a neki benyújtott információkra alapozza mindaddig, amíg nem merülnek fel olyan tényezők, amelyek a benyújtott információk hitelességét kétségbe vonhatnák. Ebből a szempontból az ombudsman azt állítja, hogy nem volt oka, hogy attól tartson, a megküldött információk nem felelnek meg a tényeknek.
Harmadszor, jóllehet az ombudsman osztja a Törvényszék azon megállapítását, amely szerint az ombudsman egyes válaszai nem ésszerű határidőn belül születtek, vitatja, hogy az uniós jog neki felrótt ezen megsértése kellően súlyosnak minősíthető-e. Következésképpen az Unió szerződésen kívüli felelőssége nem állapítható meg.
Negyedszer az ombudsman úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy nem nyújtott magyarázatot arra, hogy C. Staelen Ombudsman hivatalába vetett bizalmának sérülését nem vagyoni kárnak minősíti.
Végül az ombudsman vitatja, hogy oksági kapcsolat állna fenn a neki felrótt jogellenes magatartások és C. Staelen ombudsman hivatalába vetett bizalmának elvesztése között.
Full & Egal Universal Law Academy