19.10.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 346/3
A Verwaltungsgericht Wien (Ausztria) által 2015. július 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Hans Maschek
(C-341/15. sz. ügy)
(2015/C 346/03)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Verwaltungsgericht Wien
Az alapeljárás felei
Felperes: Hans Maschek
Alperes: Magistratsdirektion der Stadt Wien
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1.
Összeegyeztethető-e a 2003/88/EK irányelv (1) 7. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, mint a Wiener Besoldungsordnung 1994 (1994. évi bécsi közszolgálati illetmény-szabályzat) 41a. § -a (2) bekezdésének szóban forgó rendelkezése, amely főszabály szerint nem biztosít a 2003/88 irányelv 7. cikke értelmében vett szabadsághelyettesítő juttatásra való jogosultságot azon munkavállaló számára, aki a foglalkoztatási jogviszonyt meghatározott időpontban saját kezdeményezésére megszünteti?
Nemleges válasz esetén [összeegyeztethető-e a 2003/88 irányelv 7. cikkével] az olyan nemzeti rendelkezés, amely úgy rendelkezik, hogy minden olyan munkavállaló, aki saját kezdeményezésére megszünteti a munkaviszonyát, köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a munkaviszony megszűnéséig felhasználja a ki nem vett szabadságot, és szabadsághelyettesítő juttatásra való jogosultság a munkaviszony munkavállaló kezdeményezésére történő megszüntetése esetén csak akkor keletkezik, ha a munkavállaló akkor sem lett volna abban a helyzetben, hogy a szabadsághelyettesítő juttatás iránti kérelem alapjául szolgáló teljes szabadságot felhasználja, ha a szabadságnak a munkaviszony megszüntetése iránti kérelem napjától kezdődő kiadását kérte volna.
2.
Azt kell-e feltételezni, hogy csak akkor áll fenn szabadságmegváltásra való jogosultság, ha a munkavállaló, aki munkaképtelenség miatt nem volt abban a helyzetben, hogy szabadságát közvetlenül foglalkoztatási jogviszonyának megszűnése előtt felhasználja, a) munkáltatóját indokolatlan késedelem nélkül (tehát főszabály szerint a foglalkoztatási jogviszony megszűnése előtt) tájékoztatta (például betegség miatti) munkaképtelenségéről, és b) (például betegség miatti) munkaképtelenségét indokolatlan késedelem nélkül (tehát főszabály szerint a foglalkoztatási jogviszony megszűnése előtt) igazolta (például orvosi igazolással)?
Nemleges válasz esetén összeegyeztethető-e a 2003/88 irányelv 7. cikkével az olyan nemzeti rendelkezés, amely úgy rendelkezik, hogy csak akkor áll fenn szabadságmegváltásra való jogosultság, ha a munkavállaló, aki munkaképtelenség miatt nem volt abban a helyzetben, hogy szabadságát közvetlenül foglalkoztatási jogviszonyának megszűnése előtt felhasználja, a) munkáltatóját indokolatlan késedelem nélkül (tehát főszabály szerint a foglalkoztatási jogviszony megszűnése előtt) tájékoztatta (például betegség miatti) munkaképtelenségéről, és b) (például betegség miatti) munkaképtelenségét indokolatlan késedelem nélkül (tehát főszabály szerint a foglalkoztatási jogviszony megszűnése előtt) igazolta (például orvosi igazolással)?
3.
Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint (lásd a Bíróság C-342/01. sz., Gomez-ügyben 2004. március 18-án hozott ítéletének 31. pontját, a C-282/10. sz., Dominguez-ügyben 2012. január 24-án hozott ítéletének 47–50. pontját és a C-337/10. sz. Neidei-ügyben 2012. május 3-án hozott ítéletének 37. pontját) a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a munkavállaló számára jogszabályban a 2003/88 irányelv 7. cikke által garantált minimális jogosultságot meghaladó mértékű szabadságra vagy szabadsághelyettesítő juttatásra való jogosultságot biztosítsanak. A 2003/88 irányelv 7. cikke által biztosított jogosultságok mindemellett közvetlenül gyakorolhatók (lásd a Bíróság C-282/10. sz., Dominguez-ügyben 2012. január 24-án hozott ítéletének 34–36. pontját és a C-118/13. sz., [Bollacke]-ügyben 2014. június 12-én hozott ítéletének 28. pontját).
A 2003/88 irányelv 7. cikkének ezen értelmezésére tekintettel azt idézi-e elő az olyan helyzet, amelyben a nemzeti jogalkotó bizonyos személyi kör számára az irányelv említett rendelkezésében előírtakat jóval meghaladó mértékű szabadsághelyettesítő juttatásra való jogosultságot biztosít, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének közvetlen alkalmazhatósága miatt azokat a személyeket is az irányelv említett rendelkezésében előírtakat jóval meghaladó, a nemzeti szabályozás által csak az e rendelkezés által kedvezményezett személyek számára biztosított mértékű szabadsághelyettesítő juttatás illeti meg, akik számára a nemzeti jogszabály az irányelvvel ellentétesen nem biztosít szabadsághelyettesítő juttatásra való jogosultságot?
(1) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet 4. kötet 381. o.).
Full & Egal Universal Law Academy