26.10.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 354/15
A Törvényszék (első tanács) T-423/12. sz., Skype kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2015. május 5-én hozott ítélete ellen a Skype által 2015. július 15-én benyújtott fellebbezés
(C-383/15. P. sz. ügy)
(2015/C 354/18)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Skype (képviselők: A. Carboni, M. Browne Solicitors)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Sky IP Intrenational Ltd, Sky plc
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
—
helyezze teljes egészében hatályon kívül a Törvényszék T-423/12. sz. ügyben 2015. május 5-én hozott ítéletét, és a védjegy-bejelentési kérelmet utalja vissza további eljárás céljából az OHIM elé;
—
az OHIM-ot és a jelen fellebbezési eljárásba beavatkozó feleket kötelezze a saját költségeiknek és a fellebbezőnek a jelen eljárásban, továbbá i) a Törvényszék előtt a T-423/12. sz. ügyben benyújtott keresettel, ii) a negyedik fellebbezési tanács előtt az R 1561/2014-4. sz. ügyben benyújtott fellebbezéssel és iii) a felszólalási osztály előtt a B 1 023 680. sz. felszólalással kapcsolatban felmerülő költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező egyetlen jogalapja szerint a Törvényszék a T-432/12. sz. ügyben a 4 546 248. sz. védjegybejelentés (a továbbiakban: vitatott védjegy) tárgyában hozott ítéletével megsértette a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját. A Törvényszék különösen az alábbi tévedéseket követte el, amikor helyt adott az alperes összetéveszthetőségre vonatkozó állításainak:
1.
Tévesen értékelte a releváns vásárlóközönség jellemzőit azon körülmény figyelembevételének elmulasztásával, hogy a felperes Skype szolgáltatása a vitatott védjegy elsőbbségének napján (a továbbiakban: releváns időpont) rendkívül új és innovatív technológián alapult, aminek folytán az érintett vásárlóközönség az átlagnál magasabb szintű műszaki szakértelemmel és arra vonatkozó fokozott képességgel rendelkezett, hogy a védjegyeket megkülönböztesse egymástól.
2.
Úgy tűnik, hogy a Törvényszék tévesen feltételezte, hogy annak a felperes általi elismerése, hogy a vitatott védjeggyel megjelölt szolgáltatások a korábbi védjegy által megjelölt áruk és szolgáltatások közül egyesekkel azonosak, egyben azon tény elismerésének is minősül, hogy a korábbi védjegy fokozott megkülönböztető képességgel és/vagy jóhírnévvel rendelkezik azon területek vonatkozásában, amelyek átfedésben vannak a vitatott védjegy esetében a releváns időpontban meghatározott elemekkel.
3.
Több tekintetben tévesen alkalmazta a jogot az alperes által a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságai tekintetében végzett értékelés vizsgálata során, különösen azzal, hogy azon téves jogi fikcióra alapította álláspontját, hogy az átlagfogyasztó a különálló rövid szavakat balról jobbra olvassa, és fokozott jelentőséget tulajdonít a két védjegy elején szereplő S-K-Y betűk egybeesésének, továbbá nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy az említett védjegyek közötti fogalmi különbség semlegesíti a vizuális és hangzásbeli különbségeket.
4.
Két jelentős tévedést követett el azzal, hogy helyben hagyta az alperes azon megállapítását, amely szerint a korábbi védjegy fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik a beavatkozók „fő” televíziós műsorszóró szolgáltatásaitól eltérő áruk és szolgáltatások vonatkozásában: az első abban áll, hogy tévesen alapította álláspontját a korábbi védjegynek a beavatkozók „fő” televíziós műsorszóró szolgáltatásaival kapcsolatos használatára azon következtetés levonása érdekében, hogy a többi szolgáltatás esetében fennáll a megkülönböztető képesség, a második pedig abban, hogy a használatra vonatkozóan a releváns időpontnál későbbi bizonyítékokat vett figyelembe.
5.
Több tekintetben tévesen alkalmazta a jogot az összetéveszthetőség átfogó értékelése során, mivel nem vette figyelembe az alábbiakat:
i.
a vitatott védjegy által a releváns időpontban élvezett jelentős jóhírnevet;
ii.
azon bizonyítékokat, amelyek a gyakorlatban alátámasztják a szóban forgó védjegyek tíz évet meghaladó békés párhuzamos jelenlétét a piacon anélkül, hogy a beavatkozók bitorlási keresetet indítottak volna, ami jelentős mértékben arra utal, hogy a releváns időpontban nem állt fenn az összetévesztés veszélye.
Következésképpen a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság egyrészről helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-423/12. sz ügyben hozott határozatát, és utalja vissza az ügyet további eljárás céljából az OHIM elé, másrészről pedig mondja ki, hogy az eljárás költségeit térítsék meg a fellebbező részére.
(1) HL L 78., 1. o.
Full & Egal Universal Law Academy