26.10.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 354/22
2015. augusztus 6-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság
(C-433/15. sz. ügy)
(2015/C 354/25)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: P. Rossi, D. Nardi, J. Guillem Carrau, meghatalmazottak)
Alperes: Olasz Köztársaság
Kereseti kérelmek
Az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
—
a)
állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság, mivel nem biztosította, hogy a nemzeti kvótát meghaladó termelés után fizetendő kiegészítő illeték a kiegészítő illeték Olaszországban történt tényleges bevezetésének első gazdasági évétől (1995/1996) az utolsó olyan gazdasági évig, amikor Olaszországban kvótát meghaladó termelés valósult meg (2008/2009), ténylegesen azon egyes termelőket terhelje, akik a termelés túllépéséhez a túllépések egyes eseteiben hozzájárultak, továbbá hogy ezen illetéket kellő időben, a fizetendő összegről szóló előzetes értesítést követően megfizesse a vásárló vagy a termelő – közvetlen értékesítés esetén -, vagy, amennyiben az illeték megfizetésére nem került sor, azt nyilvántartásba vegyék és esetlegesen kényszerítő intézkedések útján behajtsák ugyanezen vásárlók vagy termelők, nem tett eleget az érintett gazdasági évek tekintetében irányadó uniós jogi rendelkezésekből, pontosabban a 3950/92/EK rendelet (1) 1. és 2. cikkéből, az 1788/2003/EK rendelet (2) 4. cikkéből, az 1234/2007/EK rendelet (3) 79., 80. és 83. cikkéből, valamint, a Bizottság végrehajtási rendelkezései tekintetében, az 536/1993/EK rendelet (4) 7. cikkéből, az 1392/2001/EK rendelet (5) 11. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, végül az 595/2004 (6) rendelet 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeinek;
—
b)
az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztásául a Bizottság arra hivatkozik, hogy az olasz hatóságok által szolgáltatott vagy legalábbis a pert megelőző eljárás során szerzett adatok szerint a még beszedendő kiegészítő illeték összege 1 343 millió eurónak felel meg. A ténylegesen beszedett kiegészítő illeték teljes összege körülbelül 282 millió eurót tesz ki abból az összesen mintegy 2 305 millió euró összegből, amelyet illeték címén kiróttak az első olyan gazdasági évtől kezdve, amelyben a kiegészítő illeték rendszerét formálisan bevezették Olaszországban (1995/1996 gazdasági év) az utolsó olyan gazdasági évig, amelyben kvótát meghaladó termelést jegyeztek (2008/2009 gazdasági év). A részletfizetési ütemtervekkel érintett összegek (469 millió euró) és a beszedhetetlennek nyilvánított összegek (211 millió euró) levonása után a ténylegesen megfizetett és a még beszedendő illeték aránya – a részletfizetési ütemtervekben szereplő és a beszedhetetlennek nyilvánított összegeket levonva – 21 %. A ténylegesen beszedett összegek lényegében kevesebb mint 1/4-ét teszik ki az indokolással ellátott véleményben előírt határidőig beszedendő összegnek.
A Bizottság megállapítja, hogy a ténylegesen beszedett összegek aránya a kirótt összegekhez képest, a részletfizetési ütemtervekkel érintett összegeket és a beszedhetetlennek nyilvánított összegeket levonva, valamennyi gazdasági év tekintetében azt mutatja, hogy a kiegészítő illeték kivetési rendszere nem hatékony, amennyiben az általában 21 % alatt marad a vizsgálat időszakok folyamán, annak ellenére, hogy az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor már több mint 5 év eltelt az utolsó olyan gazdasági év vége óta, amelyben Olaszországban kvótát meghaladó termelést jegyeztek.
Az Olaszország által adott azon indokolással kapcsolatban, amely szerint az illeték címén fizetendő összegek tényleges beszedését akadályozta több, az adósok által a fizetési kötelezettségek megtámadása céljából indított, még folyamatban lévő eljárás, a Bizottság minden egyes érintett gazdasági évre vonatkozóan benyújtotta a beszedendő összegekhez képest a ténylegesen beszedett összegekre vonatkozó adatokat, amelyek tekintetében a vonatkozó kifizetéseket nem vitatták. Az adatok azt mutatják, hogy körülbelül 1 068 millió euró behajtható összegből csak 241 millió eurót szedtek be, ami a behajtható összeg 23 %-ának felel meg, amit semmi nem igazol.
Tekintve, hogy a kiegészítő illeték rendeltetése az, hogy visszatartson a nemzeti referenciamennyiséget meghaladó tejtermeléstől, az ilyen nagy összegek elhúzódóan fennálló hiánya – 20 évvel a termelésre vonatkozó kontingensrendszer Olaszországban történt bevezetését és hat évvel az olasz nemzeti referenciamennyiség utolsó jegyzett meghaladását követően – a kiegészítő illeték rendszere jogalkotó által megvalósítani kívánt hatékony érvényesülésének elvesztéséhez vezetett, amint azt bizonyítja az a tény, hogy 1995/1996-től 2008/2009-ig folyamatosan, minden évben megállapítást nyert a kvóta meghaladása.
A Bizottság azt állítja, hogy a kiegészítő illetékre vonatkozó ilyen jelentős összegek beszedésének elmaradása az Olasz Köztársaság konkrét gondatlan cselekményeinek róható fel, ami magyarázatot adhat arra, hogy a kiegészítő illeték kiszabási rendszere Olaszországban nem hatékony.
Először is, az a jogalkotási kuszaság, amely az olasz végrehajtó szabályokat jellemezte, késleltette az illetékrendszer tényleges megvalósítását Olaszországban, és abnormálisan nagyszámú peres eljáráshoz vezetett, amelyek hatása az volt, hogy meggátolták ezen illetékek behajtását a kifizetésnek a nemzeti bíróságok által védintézkedés címén biztosított felfüggesztése folytán.
Másodszor, Olaszország nem alkalmazott hatékonyan minden rendelkezésére álló adminisztratív mechanizmust az illeték címén megfizetendő összegek hatékony beszedése érdekében, mint amilyen a beszámítás. A behajtandó illetékek és a közös agrárpolitika keretében nyújtandó támogatások beszámításának lehetőségét alacsony hatékonysággal és megkésve vezették be, és továbbra is hatályban vannak olyan olasz törvények, amelyek akadályozzák ennek megvalósítását.
Harmadszor, a behajtási eljárásokat – az ezek beszedéséhez szükséges végrehajtási rendelkezések vagy az érintett hatóságok és szervek közötti egyezményi megállapodások hiányában – nagyrészt leállították a 33/2009 törvény hatálybalépésének időpontjától mostanáig.
Negyedszer, a Bizottság úgy véli, hogy a beszedés lefolytatásáért felelős hatóságok részéről elkövetett módszertani hibák következtében behajtható összegeket tekintettek tévesen nem beszedhetőknek, ami a kiegészítő illeték behajtása hatékonyságát tovább csökkentette.
(1) A tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 405., 1. o.).
(2) A tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270, 123. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 391. o.).
(3) A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) (HL L 299, 1. p.).
(4) A tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9-i 536/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 57., 12. o.).
(5) A tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illeték megállapításáról szóló 3950/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. július 9-i 1392/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 187, 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 104. o.).
(6) A tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. március 30-i 595/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 94, 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 43. kötet, 333. o.).
Full & Egal Universal Law Academy