16.11.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 381/19
A Törvényszék (hetedik tanács) T-305/13. sz., SACE és Sace BT kontra Bizottság ügyben 2015. június 25-én hozott ítélete ellen a Servizi assicurativi del commercio estero SpA (SACE) és a Sace BT SpA által 2015. szeptember 4-én benyújtott fellebbezés
(C-472/15. P. sz. ügy)
(2015/C 381/23)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbezők: Servizi assicurativi del commercio estero SpA (SACE), Sace BT SpA (képviselők: M. Siragusa és G. Rizza ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Olasz Köztársaság
A fellebbezők kérelmei
A SACE azt kéri, hogy a tisztelt Bíróság a jelen fellebbezést elfogadva helyezze hatályon kívül a Törvényszéknek a megtámadott ítélet rendelkező részében foglalt döntését, és az ügynek a Törvényszék elé történő visszautalását mellőzve adjon helyt az elsőfokú felperes kereseti kérelmeinek, következésképpen:
—
semmisítse meg teljes egészében Olaszország által a Sace BT SpA javára 2004-ben és 2009-ben végrehajtott SA.23425 intézkedésekről szóló, 2013. március 20-i C(2013) 1501 def. bizottsági határozatot;
—
másodlagosan semmisítse meg a határozatot részlegesen, az elfogadott fellebbezési jogalapra/jogalapokra szorítkozva;
—
a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére, a T-305/13. R. sz. gyorsított eljárásra vonatkozó költségeket is beleértve.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az első, a vitatott intézkedéseknek az olasz állammal szembeni betudhatóságára vonatkozó jogalap: a Bíróság által a „Stardust Marine” ítéletben (C-482/99. sz. ügy) értelmezett EUMSZ 107. cikk (7) bekezdésének megsértése; a határozat 177(b((i) § -a nyilvánvalóan téves értelmezése; a tények pontatlan értékelése, amint az az ügy irataiból következik és a határozat tartalmának elferdítése; az indokolás logikátlansága; a megtámadott határozat indokolásának megalapozatlan kiegészítése; azon elv téves alkalmazása, miszerint valamely, állami támogatásra vonatkozó határozatot azon információk fényében kell értékelni, amellyel a Bizottság rendelkezhetett a határozat elfogadásakor a MEF és a SACE S.p.A. azon két levele viszonylatában, amelyeket az olasz kormány beavatkozási beadványához mellékelt
—
A megtámadott ítélet a következő elvet állapította meg: az a tény, hogy a vitatott ügylet a közvállalkozás általános érdekű célhoz kapcsolódó érdekeit követi, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az említett vállalkozás úgy fogadhatta el határozatát, hogy nem vette figyelembe a közhatalmi követelményeket. A Törvényszék szerint semmi akadálya annak, hogy az állam arra kötelezhessen egy közvállalkozást, hogy vállalkozói jellegű ügyletet teljesítsen, amely, bár akár meg is felelhet a piacgazdasági magánbefektető (MEIP) kritériumának, minden esetben az államnak lesz betudható. Ezért a Bizottsággal szemben nem követelmény az, hogy a betudhatóság követelményének kielégítése tekintetében bizonyítsa, hogy a közvállalkozás magatartása eltérő, amennyiben önállóan cselekszik. Ezen érveléssel a Törvényszék eltért a „Stardust Marine” ítéletben lefektetett elvektől. Határozatából az következik, hogy az a puszta tény, hogy egy közvállalkozást az állam ellenőriz, és sajátos szervezeti rendszernek van alávetve, önmagában elég azon következtetés levonásához, hogy a hatóságok per definitionem mindig és egyébként is részt vesznek az említett vállalkozás ellenőrzött vállalkozásai javára beavatkozó határozatok elfogadásában. A jelen ügyhöz hasonló helyzetben az államnak való betudhatóság csak akkor zárható ki, amennyiben bizonyítást nyer, hogy az anyavállalat igazgatótanácsa olyan tartalmú határozatot fogadott el, amely nem teszi lehetővé általános jellegű érdekek párhuzamos követését is. A jelen ügyben a döntés csak a SACE BT felszámolása lehetett, amelyet egyébként per definitionem a Bizottság nem ellenzett. Amennyiben azonban a közvállalkozás által elfogadott intézkedés elvontan egy általános érdekű célnak is megfelelhet, vagy azt ezen érdekre is figyelemmel fogadták el, vélelmezni kell, hogy az igazgatótanács azért döntött így, mert a döntéshozatal során nem hagyhatta figyelmen kívül a közhatalmi követelményeket, és az ellenkező bizonyítás nem megengedett és nem is lehetséges.
—
A betudhatóságnak a Bizottság által alkalmazott, és a Törvényszék által jóváhagyott általános jelei semmit nem árulnak el azon autonómia szintjéről, amellyel a SCAE S.p.A. igazgatótanácsa gyakorolta, illetve gyakorolja a vállalat irányítását: nem csak a többiektől elkülönítetten tekintve, hanem ezeket összességében tekintve is. Ezek az jelek semmilyen más, azon körülményre vonatkozótól eltérő bizonyítást nem tettek lehetővé, miszerint 2009-ben az olasz állam ellenőrizte a SACE S.p.A.-t a részvények 100 %-os tulajdonlása okán. A „Stardust Marine” ítélet azonban megköveteli, hogy az állam részvételének bizonyítására használt jelek szorosan kapcsolódjanak a szóban forgó intézkedéshez, figyelemmel terjedelmükre, tartalmukra és az ezekkel járó feltételekre. A megtámadott ítélet kifejezetten elismeri, hogy a betudhatóságnak a határozatban használt jelei – egy kivételével valamennyi a SACE-nek a nem piaci kockázatbiztosítás terén folytatott tevékenységére vonatkoznak, amely területen a SACE BT nincs jelen – azon általános környezetre vonatkoznak, amelyben a SACE S.p.A. tevékenységet végez, nem pedig az ügy körülményeire, illetve azon környezetre, amelyben a vitatott intézkedéseket elfogadták. Ennek ellenére a Törvényszék elmulasztotta annak megállapítását, hogy ezek a jelek jellegüknél fogva alkalmatlanok arra, hogy közvetlenül megalapozzák azon vélelmet, hogy az állam közvetlenül részt vesz a szóban forgó intézkedések elfogadásában. Ezzel a Törvényszék a betudhatóság vizsgálatának fókuszát az állam és azon vállalkozások közötti jogviszonyok összességére irányította, amelyek megfelelnek a köztulajdonú részesedéssel rendelkező vállalkozások szervezeti modelljének – amelyeket az olasz jogrendben a törvény kifejezetten részvénytársaságoknak minősít – , ami azt eredményezte, hogy megfosztotta a szóban forgó intézkedések sajátos tárgyát, sajátos jellegét és sajátos tartalmát, valamint az elfogadásuk alapját alkotó konkrét indokolásokat minden relevanciájuktól. A Bizottság által használt jelek valójában arra utalnak, hogy nagyon valószínűtlen, hogy az állam bármely módon részt vett volna a vitatott intézkedések elfogadásában.
—
Ezzel szemben a Törvényszék a betudhatóság feltételének elemzése során nem vett tudomást arról a nem vitatott tényről, hogy a pénzügyminisztérium a törvény erejénél fogva nem gyakorol irányítást és koordinációt a tulajdonolt vállalkozások felett, amint arra a SACE hivatkozott keresetében, a releváns jogszabályokat idézve. Ezenfelül, a Törvényszék tévesen alkalmazta azt az elvet, miszerint valamely, állami támogatásra vonatkozó határozat jogszerűségét az elfogadáskor a Bizottság rendelkezésére álló információk fényében kell értékelni, a pénzügyminisztériumnak a SACE S.p.A-nak címzett két levele vonatkozásában, amelyeket az olasz állam csatolt beavatkozási beadványához. Az említett levelek ugyanis csak megerősítik az irányításnak a pénzügyminisztérium és a SCAE S.P.A. közötti jogviszonyban fennálló autonómiáját, amelyet a Bizottság jól ismert, ha nem másért, akkor azért, mert ezt az olasz kormány többször is felvázolta a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti részletes vizsgálati eljárás során. A két dokumentumra tehát csak a már levont következtetések megerősítése céljából hivatkoztak, anélkül, hogy a vizsgált intézkedések elemeinek bármely jelentős módosítását vonta volna maga után.
A második, azon alapuló jogalap, hogy a második vitatott intézkedés semmiféle bizonyított előnyt nem biztosított a SACE BT számára: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése és a MEIP téves alkalmazása; olyan tényekről való meggyőződés, amelyek pontatlansága az ügy irataiból kitűnik; azon érv elferdítése, miszerint a SACE S.p.A. ténylegesen részesült a kapott jutalék 5/12 mértékű emeléséből a SACE BT által a magán viszontbiztosítóknak kifizetett jutalékhoz viszonyítva; az említett érv elfogadhatatlan „új jogalapként” történő téves minősítése
—
A Törvényszék – miután tanúságot tett arról, hogy, akárcsak a Bizottság, korlátozott ismeretekkel rendelkezik a biztosítási ágazatról, és nem érti azt, különös tekintettel a kártöbblet viszontbiztosításra (Excess of loss [XoL]) – nyilvánvaló és súlyos hibákat követett el, amikor olyan tényekről győződött meg, amelyek pontatlansága az ügy irataiból kitűnik. A kártöbblet viszontbiztosító kockázatainak való kitettség nem emelkedik, ha a viszontbiztosítónak a fedezetben való részesedése nagyon magas szintű: minderről akkor van szó, ha a XoL szerződésben való magasabb szintű részesedési aránynak arányosan beszedett jutalék felel meg. Ezenfelül, a viszontbiztosító kockázata nem válik súlyosabbá, ha az engedményező pénzügyi nehézségekkel küzd, mivel egy XoL szerződésben a fő veszteség a viszontbiztosító tekintetében nem az engedményező társaság nehézségeihez kötődik, hanem a biztosítottak megszerzői fizetésképtelenségének kockázatához. Ehhez az is hozzájárul, hogy a SACE BT engedményező „default”-jának kockázata, pénzügyi nehézségek esetén sem állt fenn, tekintve, hogy a viszontbiztosítási szerződés aláírásáért járó jutaléknak az ellenőrző számára történő kifizetése egy összegben és előlegezetten történt, és fizetés hiányában ez a viszontbiztosítási fedezet egyszerűen nem aktiválódott volna. A szóban forgó XoL szerződés a SACE BT által viszontbiztosított kockázatoknak nem csak 25 %-ára vonatkozott, tehát nem valós az, hogy egy második szerződés, egy másik jutalék előírásával megtárgyalható lett volna a SACE S.p.A.-val a viszontbiztosítási fedezet egyenlegének vonatkozásában, amint az az ítéletben hivatkozásra került. Végül, a Törvényszék teljes mértékben eltorzította azt az érvet, miszerint – mivel a SACE BT csak 2009. június 5-től lépett be a szerződésbe, tehát a kockázatok viszontbiztosítási fedezetébe, jóllehet megkapta az éves alapon számított jutalékot – az említett társaság ténylegesen részesült a kapott jutalék 5/12 mértékű emeléséből a SACE BT által a magán viszontbiztosítóknak kifizetett jutalékhoz viszonyítva, tekintettel a már káresemények nélkül eltelt kockázati időszakra. Tekintettel arra, hogy e körülmények kitűnnek a megtámadott határozatból, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy ezeket nem hozták a Bizottság tudomására a közigazgatási eljárás során. Mivel a SACE csak – saját második jogalapjának összefüggésben és kiterjesztéseképpen – az előny lényegi követelménye hiányának utólagos bizonyítására irányuló érvre hivatkozhatott, a Törvényszék tévesen minősített a szóban forgó érvet elfogadhatatlan új jogalapnak.
A harmadik, a SACE BT számára a harmadik és a negyedik vitatott intézkedés által bizonyítottan juttatott előny hiányán alapuló jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése és a MEIP téves alkalmazása; a megtámadott határozat indokolásának megalapozatlan kiegészítése
—
A SACE S.p.A. igazgatótanácsa más magán gazdasági szereplők menedzsmentjével teljességgel analóg módon cselekedett, amely utóbbiak, tekintettel azon magas szintű bizonytalanságra és sürgősségre, amelyet a piaci környezet mutatott 2009-ben, hasonló tőkeinjekciókkal látták el az általuk ellenőrzött társaságokat annak ellenére, hogy nem voltak a jövőbeli folyó bevételekre vonatkozó olyan előrejelzések, amelyek számviteli szempontból alátámasztották volna e társaságok megfelelő jövedelmezőségét legalább hosszú távon. Ezen objektív eredőnek, amely az aktuális piaci dinamikáknak egy adott történeti időpontban történt puszta megfigyeléséből következik, felül kellett volna írnia minden elméleti vagy spekulatív jellegű megállapítást a MEIP-nek a Bizottság általi alkalmazásának vonatkozásában. Ezenfelül, csak egy, szokásos piaci körülmények között működő magántársaság konkrét esete került említésre, amelyet a válság keltette súlyos nehézségekkel szemben részvényesei felszámolás alá helyeztek az újratőkésítés helyett. Nem érthető, és egyébként a Törvényszék sem fejtette ki, hogy a SACE-nek miért kellett volna előzetesen értékelnie a SACE BT jövőbeli jövedelmezőségét és megküldeni a Bizottságnak a megfelelő előzetes értékelési elemeket, annak ellenére, hogy a piaci adatokból az tűnt ki, hogy a magánbefektetők ezt nem tették meg. Végül, tekintettel arra, hogy a Bizottság részletes vizsgálata során úgy ítélte meg, hogy hogy nem kell a kellő figyelemmel értékelnie a SACE által hivatkozott érveket, tekintettel az empirikus kritérium alkalmazására a MEIP összefüggésében, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság ezeket jogszerűen elutasíthatta, tekintve azon elvont lehetőséget, a magán gazdasági szereplők által végzett tőkeműveleteket mint támogatási elemeket a MEIP-pel összeegyeztethetetlennek tartották.
Full & Egal Universal Law Academy