7.12.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 406/16
A Törvényszék (második tanács) T-333/13. sz., Westermann Lernspielverlag GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2015. július 15-én hozott ítélete ellen a Westermann Lernspielverlag GmbH által 2015. szeptember 9-én benyújtott fellebbezés
(C-482/15. P. sz. ügy)
(2015/C 406/17)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Westermann Lernspielverlag GmbH (képviselők: A. Nordemann és M. C. Maier Rechtsanwälten)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-333/13. sz. ügyben 2015. július 15-én hozott ítéletét;
—
utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé további megfontolásra;
—
az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Másodlagosan, amennyiben a Bíróság arra a megállapításra jut, hogy a Törvényszék 2015. július 15-i ítélete okafogyottá vált, mivel az eljárásban részt vevő másik fél azon védjegye, amelyen a felszólalás alapult, 2013. június 13-i hatállyal teljes körűen megszűnt, a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
állapítsa meg, hogy a jelen fellebbezést okafogyottá vált, és már nem szükséges a határozathozatal.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés az alábbi jogalapokon nyugszik:
1.
a védelemhez való jog, különösen a meghallgatáshoz való jog megértése;
2.
a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése;
3.
a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikke c) és d) pontjának megsértése;
4.
a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.
A fellebbező álláspontja szerint a Törvényszék nem tartotta a tiszteletben a meghallgatáshoz való alapvető jogát, mivel (1) a Törvényszék Hivatala 2015. július 3-án tájékoztatta a fellebbezőt, hogy a fellebbező beadványa – amelyben tájékoztatta a Törvényszéket, hogy a felszólalás tárgyát képező védjegy ex tunc hatállyal nem létezik – nem vehető figyelembe; és mivel (2) a Törvényszék 2015. július 15-én kihirdetett ítélete egyáltalán nem említette azt, hogy az eljárásban részt vevő másik fél azon védjegye, amelyen a felszólalás főként alapult, az ítélet meghozatalakor már nem létezett.
A fellebbezőnek az az álláspontja, hogy a Törvényszék megsértette a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát, mivel (1) a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek az eljárás felfüggesztése iránti kérelmét, és következésképpen nem vette figyelembe, hogy a fellebbező által 2013. június 13-án benyújtott megszűnés megállapítása iránti kérelem, valamint a fellebbező által az eljárásban részt vevő másik fél védjegyével szemben 2015. január 5-én benyújtott, feltétlen kizáró okra alapított törlés iránti kérelem jogszerű védekezési jogalapnak minősül, amely közvetlenül befolyásolja a jelen eljárás kimenetelét; és mivel (2) a Törvényszék megtagadta a fellebbező által 2015. június 12-én benyújtott észrevételek figyelembe vételét.
A fellebbező álláspontja szerint a Törvényszék megsértette eljárási szabályzata 69. cikkének c) és d) pontját, amikor további indokolás nélkül elutasította a fellebbezőnek az eljárás felfüggesztése iránti mindkét kérelemét, noha az alperesnek egyik esetben sem volt kifogása az eljárás felfüggesztésével szemben, és a fellebbező megadta annak alapvető indokait, hogy miért szükséges az eljárás felfüggesztése.
A fellebbezőnek az az álláspontja, hogy a Törvényszék megsértette a közösségi védjegyről szóló rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel tévesen alkalmazta a jogot és eltorzította az ügy releváns tényeit, az összetéveszthetőség értékelése ugyanis olyan védjegyen alapult, amelynek 2015. május 22-én megállapították 2013. június 13-i hatállyal való, vagyis azelőtti megszűnését, hogy a fellebbező 2013. június 17-én benyújtotta a keresetét a Törvényszékhez és a Törvényszék határozatot hozott. Következésképpen az ítélet 2015. július 15-i meghozatalakor az eljárásban részt vevő másik fél 003915121. sz. közösségi szó- és ábrás védjegyét nem lehetett volna figyelembe venni, és semmilyen következtetést nem lehetett volna arra alapozni.
Végül, amennyiben a Bíróság arra a megállapításra jut, hogy a Törvényszék 2015. július 15-i ítélete okafogyottá vált, mivel az eljárásban részt vevő másik fél azon védjegye, amelyen a felszólalás alapult, 2013. június 13-i hatállyal teljes körűen megszűnt, a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a jelen fellebbezést okafogyottá vált, és már nem szükséges a határozathozatal.
(1) 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).
Full & Egal Universal Law Academy