25.1.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 27/13
Az Administrativen sad Veliko Tarnovo (Bulgária) által 2015. november 9-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ET „Maya Marinova” kontra Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno-osiguritelna praktika” Veliko Tarnovo pri Tsentralno upravlenie na Natsionalnata agentsia za prihodite
(C-576/15. sz. ügy)
(2016/C 027/17)
Az eljárás nyelve: bolgár
A kérdést előterjesztő bíróság
Administrativen sad Veliko Tarnovo
Az alapeljárás felei
Felperes: ET „Maya Marinova”
Alperes: Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno-osiguritelna praktika” Veliko Tarnovo pri Tsentralno upravlenie na Natsionalnata agentsia za prihodite
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1)
Úgy kell-e értelmezni egymással összefüggésben a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 273. cikkét, 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, 9. cikkének (1) bekezdését és 14. cikkének (1) bekezdését az adósemlegesség és az arányosság elvére figyelemmel, hogy a tagállamoknak lehetőségük van a valamely adóalanynak adóztatandó értékesítések nyomán átadott termékek tényleges hiányát ugyanazon termékek ugyanazon személy által utólag, ellenszolgáltatás fejében teljesített adóztatandó értékesítéseként kezelni anélkül, hogy a termékek megrendelőjének kiléte megállapítást nyert volna, ha ennek célja a héacsalás megakadályozása?
2)
Úgy kell-e értelmezni az első kérdésben említett rendelkezéseket az adósemlegesség és az arányosság elvére figyelemmel, hogy a tagállamoknak lehetőségük van a teljesített adóztatandó értékesítésekre vonatkozó, adójogi szempontból releváns dokumentumok könyvelésbe vételének valamely adóalany általi elmulasztását a fent vázolt módon kezelni, ha ez az említett célt szolgálja?
3)
Úgy kell-e értelmezni egymással összefüggésben a 2006/112/EK irányelv 273., 73. és 80. cikkét az egyenlő bánásmód és az arányosság elvére figyelemmel, hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy olyan nemzeti rendelkezések alapján, amelyek nem a héairányelv átültetését szolgálják, a héairányelv 73. cikkében foglalt általános szabálytól és az ezen irányelv 80. cikkében kifejezetten rögzített kivételektől eltérően határozzák meg az adóalapot adóalanyok által teljesített termékértékesítések esetében, ha ennek célja egyrészt a héacsalás megakadályozása, másrészt a lehető legmegbízhatóbb adóalap meghatározása az adott ügyletek tekintetében?
(1) HL L 347., 1. o.
Full & Egal Universal Law Academy