8.2.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 48/11
A Törvényszék (kilencedik tanács) T-420/13. sz., Brouillard kontra Bíróság ügyben 2015. szeptember 14-én hozott ítélete ellen Alain Laurent Brouillard által 2015. november 13-án benyújtott fellebbezés
(C-590/15. P. sz. ügy)
(2016/C 048/19)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Alain Laurent Brouillard (képviselő: P. Vande Casteele ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Bírósága
A fellebbező kérelmei
—
a Bíróság a fellebbezést nyilvánítsa megalapozottnak, és helyezze hatályon kívül a 2015. szeptember 14-i ítéletet (T-420/13);
—
a Bíróság semmisítse meg azon 2013. június 5-i leveleket, amelyekben az Európai Unió Bírósága felhívta az IDEST Communication SA-t egyrészt arra, hogy tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében nyújtson be ajánlatokat olyan keretszerződések megkötése céljából, amelyek az Európai Unió bizonyos hivatalos nyelvű jogi szövegeinek franciára történő fordítására irányultak (HL 2013/S 47-075037), másrészt erősítse meg, hogy a fellebbező nem vesz részt azon szolgáltatásnyújtásokban, amelyekre a szerződés irányult.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A fordítási szolgáltatások nyújtásának keretében az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy a fellebbezőt nem lehet az ajánlattételre felhívott társaság alvállalkozójaként elfogadni, mivel „[…] a Poitiers egyetemen [szerzett] diploma (alkalmazott jogi, gazdasági, közigazgatási master, magánjogi terület, jogász-nyelvészi szakterület) ugyan master 2 szintű diplomának minősül, nem jár[t] teljes jogi képzéssel”, és hogy „ezen értékelés megegyezik a francia fordítási egység állandó gyakorlatával, amely szerint a Poitiers egyetem által kínált »jogász-nyelvészi« képzés (master 2) nem olyan jogi képzés, amely megfelel a hirdetmény III.2.1. pontjában említett követelményeknek”, megállapítva, hogy „[a] diploma megszerzésének módja (»VAE«, vagyis a szerzett tapasztalat elismerése) nem [volt] hatással az értékelésre […]”.
2.
A fellebbező az egyenlőség, a letelepedés szabadsága, a munkavállalók szabad mozgása, a szolgáltatásnyújtás szabadsága általános elvének, az arányosság elvének, az Európai Unió Alapjogi Chartája 14., 15., 16., 20., 21., 51. és 52. cikkének, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45., 49., 51., 56. és 57. cikkének, az oktatáshoz és a képzéshez való jognak a megsértésére, valamint téves jogalkalmazásra és hatáskörtúllépésre hivatkozik.
3.
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy nem álltak fenn az említett jogok és szabadságok „korlátai”. Annál is inkább téves jogalkalmazásról van szó, mivel a fellebbező olyan végzettségekkel rendelkezik, amelyek jellegüknél, sőt lényegüknél fogva jogi fordítási szolgáltatások nyújtására teszik őt alkalmassá. A Bíróság mindenestre „korlátozta” a fellebbező azon jogát, hogy jogászi és egyetemes fordítói képesítésének előnyeit élvezhesse.
4.
A Törvényszék szintén tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az uniós jogot annak megállapításával, hogy az ajánlatkérőnek nem volt összehasonlítási kötelessége, mivel a 2005/36 irányelv (1) nem volt alkalmazandó, és hogy következésképpen a fellebbező „nem hivatkozhat a diplomák elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra annak alátámasztása érdekében, hogy a jelen ügyben a Bíróságnak figyelembe kellett volna vennie azon más képesítéseket és tapasztalatot, amellyel rendelkezett”.
5.
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával is, hogy az ajánlatkérőnek – helyesen – nem kellett figyelembe vennie a Franciaországban kiállított „jogi master” (érettségi + 5 év) diplomát, mégpedig „figyelembe véve a Belgiumban és Franciaországban azon 2004-es reform előtt és után fennálló különböző diplomákat, amely Európában harmonizálta a felsőfokú végzettségeket”.
6.
–A fent említett alapvető uniós szabadságok és általános uniós jogelvek külön-külön vagy az arányosság elvével együtt történő megsértése abból is adódik, hogy anélkül döntöttek a fellebbező kizárása mellett, hogy figyelembe vették volna diplomáinak, bizonyítványainak és más tanúsítványainak összességét, valamint a releváns szakmai tapasztalatát, és hogy összehasonlították volna az általa igazolt és az ajánlattételhez szükséges dokumentációban megkövetelt akadémiai és szakmai minősítéseket.
(1) A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 255., 22. o.).
Full & Egal Universal Law Academy