15.2.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 59/3
A Törvényszék (hetedik tanács) T-577/12. sz., NIOC és társai kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2015. szeptember 4-én hozott ítélete ellen a National Iranian Oil Company PTE Ltd (NIOC) és társai által 2015. november 14-én benyújtott fellebbezés
(C-595/15. P. sz. ügy)
(2016/C 059/03)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbezők:
National Iranian Oil Company PTE Ltd (NIOC), National Iranian Oil Company International Affairs Ltd (NIOC International Affairs), Iran Fuel Conservation Organization (IFCO), Karoon Oil & Gas Production Co., Petroleum Engineering & Development Co. (PEDEC), Khazar Exploration and Production Co. (KEPCO), National Iranian Drilling Co. (NIDC), South Zagros Oil & Gas Production Co., Maroun Oil & Gas Co., Masjed-Soleyman Oil & Gas Co. (MOGC), Gachsaran Oil & Gas Co., Aghajari Oil & Gas Production Co. (AOGPC), Arvandan Oil & Gas Co. (AOGC), West Oil & Gas Production Co., East Oil & Gas Production Co. (EOGPC), Iranian Oil Terminals Co. (IOTC), Pars Special Economic Energy Zone (PSEEZ) (képviselő: J.-M. Thouvenin avocat)
A másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Tanácsa
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének hetedik tanácsa által a T-577/12. sz. ügyben 2015. szeptember 4-én hozott ítéletet;
—
adjon helyt a fellebbezők Európai Unió Törvényszéke elé terjesztett kereseti kérelmeinek;
—
az ellenérdekű felet kötelezze a két eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
Az első hatályon kívül helyezési jogalap tekintetében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. pontjában tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a 2012. október 15-i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (1) – mivel utalást tartalmaz a 267/2012/EU rendelet (2) 46. cikkének (2) bekezdésére – úgy kell tekinteni, hogy az jogalapjaként egyértelműen e 46. cikk (2) bekezdését jelöli meg.
2.
A második jogalappal összefüggésben a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítéletnek a következő állítással összefoglalható 55–57. pontjában: „a 215. cikk (2) bekezdéséből nem tűnik ki, hogy a természetes vagy jogi személyekkel, csoportokkal vagy nem állami szervezetekkel szemben hozott egyedi korlátozó intézkedéseket az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdésében előírt eljárás szerint kell elfogadni”. Egyrészt a 215. cikk (1) bekezdése – amely az EUMSZ korlátozó intézkedésekre vonatkozó egyetlen rendelkezése – pontosan kifejti, hogy az ilyen intézkedésekre az e rendelkezésben előírt eljárás alkalmazandó, és e rendelkezés semmilyen más eljárást nem rögzít; másrészt az EUMSZ 291. cikk összeegyeztethetetlen az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésével; másodlagosan az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése nem tekinthető úgy, hogy az a Tanács számára a korlátozó intézkedések elfogadásához az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdéséhez képest kiegészítő jogalapként szolgálhat; végül, szintén másodlagosan, még ha megállapítást is nyerne, hogy az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése a Tanács számára a korlátozó intézkedések elfogadásához az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdéshez képest kiegészítő jogalapként szolgál, az nem változtatna azon, hogy e jogalap alkalmazása a jelen esetben jogellenes.
3.
A harmadik jogalap tekintetében, amelyet másodlagosan arra az esetre nyújtottak be, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az eredetileg az EUMSZ 215. cikken alapuló korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó politika keretében jogilag lehetséges az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének az alkalmazása az egyedi korlátozó intézkedések elfogadásának a megalapozásához, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az ítélete 75–83. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy az Unió Tanácsa – a 291. cikk (2) bekezdése kifejezéseinek az átvételével – „kellően indokolt[an]” alkalmazta ezt az eltérő eljárást, amely a jelen esetben az egyetlen rendelkezésre álló eljárás volt. Egyrészt a megkövetelt indokolásnak kifejezettnek kell lennie; másrészt még annak a feltételezésével is, hogy a hallgatólagos igazolás teljesítheti e követelményt, utóbbi a jelen esetben nem teljesül, mivel a Törvényszék az érintett szövegeket tévesen értelmezte.
4.
A negyedik jogalap tekintetében, amelyet másodlagosan arra az esetre nyújtottak be, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az EUMSZ 215. cikken alapuló korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó politika keretében jogilag lehetséges az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének az alkalmazása az egyedi korlátozó intézkedések elfogadásának a megalapozásához, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az ítélete 87. pontjában azt állapította meg, hogy a 267/2012 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése „fenntartja a Tanács számára az említett rendelet 23. cikke (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek a végrehajtására vonatkozó hatáskört”, amely elegendő az indokolási kötelezettség teljesítéséhez e rendelkezés jogalapjának a megjelölése tekintetében, amely jogalap az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése. A fellebbezők szerint a Törvényszék a 267/2012 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének jogilag téves értelmezése alapján jutott erre a következtetésre.
5.
Az ötödik jogalap tekintetében, amelyet másodlagosan arra az esetre nyújtottak be, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az EUMSZ 215. cikken alapuló korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó politika keretében jogilag lehetséges az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének az alkalmazása az egyedi korlátozó intézkedések elfogadásának a megalapozásához, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék az ítélete 86–88. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy értékelte, hogy az uniós jogi aktusokra vonatkozó indokolási kötelezettség nem kötelezi a Tanácsot annak kifejezett megjelölésére, hogy – ami a 267/2012 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a jogalapját illeti –, a 267/2012 rendelet az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésén alapult.
6.
A hatodik jogalap keretében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az ítélete 100. és 103. pontjában, valamint 108. és 110. pontjában, amikor azt állapította meg, hogy annak vizsgálatakor, hogy az Unió által elfogadott korlátozó intézkedések tiszteletben tartják-e a jogbiztonság és a jogi előreláthatóság elvét – amelyek értelmében az említett intézkedéseknek egyértelműnek és pontosnak kell lenniük –, figyelembe kell venni az ítélkezési gyakorlat által az uniós jogi aktusok egységes értelmezése kapcsán kialakított szabályokat, amelyek előírják, hogy e jogi aktusokat a többi hivatalos nyelvi változat fényében kell értelmezni és alkalmazni.
7.
A hetedik jogalap keretében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az ítélete 134. pontjában, amikor azt állapította meg, hogy a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja (a vitatott kritérium) megfelel a jogállamiság elveinek, általánosabban pedig az európai uniós jognak, mivel az „nem önkényes és nem diszkrecionális”, valamint amikor ítéletének 140. pontjában azt állapította meg, hogy „a vitatott kritérium objektív kritériumok bevezetésével korlátozza a Tanács mérlegelési jogkörét, valamint biztosítja az uniós jog által megkövetelt előreláthatósági szintet”. E tekintetben a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott kritériumot a 2012. március 13-i Melli Bank kontra Tanács ítéletre (C-380/09 P) hivatkozással értelmezte.
8.
A másodlagosan hivatkozott nyolcadik jogalap keretében a fellebbezők azt állítják, hogy még ha a „kapcsolat” kifejezést a Törvényszék ítéletében foglaltak szerint kell is érteni, meg kell állapítani, hogy azt a jelen esetben tévesen alkalmazták.
(1) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15-i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet; HL L 282., 16. o.
(2) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendelet; HL L 88., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 332., 31. o.; HL 2014. L 93., 85. o.
Full & Egal Universal Law Academy