20.7.2015
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 236/46
2015. május 15-én benyújtott kereset – Ivanyushchenko kontra Tanács
(T-246/15. sz. ügy)
(2015/C 236/62)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Yuriy Volodymyrovych Ivanyushchenko (Jenakijeve, Ukrajna) (képviselők: B. Kennelly és J. Pobjoy barristerek, valamint R. Gherson solicitor)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2015. március 5-i 2015/364/KKBP tanácsi határozatot (HL 2015. L 62., 25. o.), valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 5-i 2015/357/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 62., 1. o.), amennyiben e jogi aktusok a felperesre vonatkoznak;
—
másodlagosan állapítsa meg, hogy a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdése, valamint a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdése jogellenesség miatt alkalmazhatatlan, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak;
—
kötelezze a Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap azon alapul, hogy a Tanács a 2015/364/KKBP tanácsi határozat (a továbbiakban: határozat), valamint a 2015/357/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: rendelet) (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok) tekintetében nem határozott meg megfelelő jogalapot. Az Európai Unióról szóló szerződés 29. cikke a határozat tekintetében nem megfelelő jogalap, mivel a felperessel szemben megfogalmazott kifogás nem úgy határozza meg őt, mint olyan egyént, aki (az EUSZ 23. cikk, valamint az EUSZ 21. cikk (2) bekezdése általános rendelkezéseinek értelmében) aláássa a demokráciát Ukrajnában, vagy aki megfosztotta az ukrán népet országuk fenntartható fejlődésének az előnyeitől. Mivel a határozat érvénytelen volt, a Tanács nem hivatkozhatott az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikkének (2) bekezdésére a rendelet kibocsátása érdekében.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el annak a megállapításával, hogy a felperesnek a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdésébe, valamint a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésébe történő jegyzékbe vételével kapcsolatos kritérium teljesült. A felperes nem állt büntetőeljárás alatt „állami vagyon vagy pénzeszközök hűtlen kezelése miatt”.
3.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, a megfelelő ügyintézéshez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. Különösen a Tanács nem vizsgálta meg gondosan és pártatlanul azt, hogy az újbóli jegyzékbe vétel igazolására szolgáló állítólagos indokok a felperes által az újbóli jegyzékbe vételt megelőzően bemutatott érvekre tekintettel megalapozottak-e.
4.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Tanács nem teljesítette az azzal kapcsolatos kötelezettségeit, hogy elegendő indokokat hozzon fel a felperes újbóli jegyzékbe vételéhez.
5.
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette – indokolás vagy arányosság hiányában – a felperes alapvető jogait, beleértve a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jogát. A megtámadott jogi aktusok messzemenő hatásokkal járnak a felperesre tulajdonát, valamint világszerte a jóhírnevét illetően. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztása valamely jogszerű célhoz kapcsolódik vagy azt valamely jogszerű cél igazolja, még kevésbé bizonyította azt, hogy a befagyasztás az ilyen céllal arányos.
6.
A jogellenesség megállapításának az alátámasztása érdekében felhozott hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben – a második jogalap keretében felhozott érvekkel ellentétben – a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdését, valamint a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják az ukrán hatóság által indított bármely nyomozást, függetlenül attól, hogy létezik-e azt megalapozó, felülvizsgáló vagy ellenőrző bírósági határozat vagy eljárás, a jegyzékbe vételi kritérium – tekintettel arra az önkényes terjedelemre és hatályra, amely az ilyen tág értelmezésből fakadhat – nem rendelkezne megfelelő jogalappal, és/vagy a határozat és a rendelet célkitűzéseihez képest aránytalan lenne. A rendelkezés ezért jogellenes.
Full & Egal Universal Law Academy