A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)
2017. január 12. ( *1 )
„Megsemmisítés iránti kereset — Állami támogatások — A koncessziók időtartamának meghosszabbítása — Franciaországi autópálya‑beruházási terv — Kifogást nem emelő határozat — Egyesület — Személyében való érintettség hiánya — Végrehajtási intézkedéseket maga után vonó, rendeleti jellegű jogi aktus — Elfogadhatatlanság”
A T‑242/15. sz. ügyben,
az Automobile club des avocats (ACDA) (székhelye: Párizs [Franciaország]),
az Organisation des transporteurs routiers européens (OTRE) (székhelye: Bordeaux [Franciaország]),
a Fédération française des motards en colère (FFMC) (székhelye: Párizs),
a Fédération française de motocyclisme (székhelye: Párizs),
az Union nationale des automobile clubs (székhelye: Párizs)
(képviseli őket: M. Lesage ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, a Franciaország területére vonatkozó autópálya‑beruházási tervvel kapcsolatos SA.2014/N 38271 állami támogatásról szóló, 2014. október 28‑i C(2014) 7850 final bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, P. Nihoul (előadó) és J. Svenningsen bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1
A felperes egyesületek, az Automobile club des avocats (ACDA), az Organisation des transporteurs routiers européens (OTRE), a Fédération française des motards en colère (FFMC), a Fédération française de motocyclisme és az Union nationale des automobile clubs a közúti közlekedők védelmét tűzi ki feladatául.
2
2014. május 16‑án a francia hatóságok olyan autópálya‑beruházási tervet jelentettek be az Európai Bizottságnak, amely egyes autópálya‑koncessziók időtartamának annak fejében történő meghosszabbítására irányult, hogy az érintett társaságok finanszírozzák a koncessziójuk keretében elvégzendő munkálatokat.
3
2014. október 28‑án az Európai Bizottság elfogadta a Franciaország területére vonatkozó autópálya‑beruházási tervvel kapcsolatos SA.2014/N 38271 állami támogatásról szóló, C(2014) 7850 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).
4
A megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, de az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani. Következésképpen úgy határozott, hogy nem emel kifogást az említett intézkedéssel kapcsolatban. A határozatot többek között a francia hatóságok által tett kötelezettségvállalásokat figyelembe véve hozta meg.
Az eljárás és a felek kérelmei
5
A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2015. május 18‑án benyújtott keresetlevelükkel előterjesztették a jelen keresetet.
6
A Törvényszék Hivatalához 2015. augusztus 3‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
7
A Francia Köztársaság 2015. szeptember 7‑én beavatkozási kérelmet nyújtott be a Bizottság kérelmeit támogatva.
8
A felperesek nem nyújtottak be az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozóan észrevételeket.
9
A felperesek azt kérik a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a megtámadott határozatot.
10
A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
—
a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant utasítsa el;
—
a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
11
Az elfogadhatatlansági kifogás alátámasztására a Bizottság elsődlegesen azt adja elő, hogy a felpereseket képviselő ügyvéd a jelen ügy szempontjából nem tekinthető a felperesektől független harmadik személynek, mivel az ACDA igazgatótanácsának alelnöke. Ezért a keresetet nem az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke harmadik és negyedik bekezdésének, valamint 21. cikke első bekezdésének, illetve az eljárási szabályzat 73. cikke első bekezdésének megfelelően terjesztették elő.
12
Másodlagosan a Bizottság azt állítja, hogy a felpereseket és tagjaikat nem illeti meg a kereshetőségi jog az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, mert a megtámadott határozat egyrészt nem érinti őket személyükben, másrészt pedig nem minősül olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
13
Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében, ha az alperes kéri, akkor a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában.
14
A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, ezért az eljárás folytatása nélkül határoz.
15
Mivel a Bizottság által elsődlegesen felhozott érv – amennyiben a Törvényszék helyt ad neki – csak az egyik felperes tekintetében vonná maga után a kereset elfogadhatatlanságát, a Törvényszék célszerűnek tartja előbb a Bizottság által másodlagosan előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást megvizsgálni.
16
Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”.
17
Az EUMSZ 63. cikk negyedik bekezdése tehát három olyan esetet különböztet meg, amelyben a természetes vagy jogi személy által indított kereset elfogadhatónak nyilvánítható, és ahhoz, hogy a Bizottság által emelt kifogásról állást lehessen foglalni, meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben megvalósul‑e valamelyik.
18
Mivel nem vitatott, hogy a megtámadott határozat címzettjei a francia hatóságok, és nem a felperesek, a jelen kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt első esetre tekintettel nem fogadható el. Így tehát az említett kereset elfogadhatóságát tovább kell vizsgálni az e cikk negyedik bekezdésében foglalt másik két esetre tekintettel.
19
E feltételek mellett a jelen kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt második és harmadik eset alapján csak akkor minősül elfogadhatónak, ha a megtámadott határozat a felpereseket közvetlenül és személyükben érinti, vagy ha közvetlenül érinti őket, és olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
A felperesek közvetlen és személyükben való érintettségéről
20
Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint a természetes vagy jogi személyek akkor indíthatnak eljárást különösen olyan európai uniós jogi aktus megsemmisítése iránt, amelynek nem címzettjei, ha ez a jogi aktus őket közvetlenül és személyükben érinti.
21
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.).
22
Az egyéni érintettséggel kapcsolatban már kimondásra került, hogy az olyan egyesület, amelynek feladata a tagjai közös érdekeinek védelme, két esetben minősíthető úgy, mint amelyet egy állami támogatásokkal kapcsolatos végleges bizottsági határozat személyében érint: először is ha az egyesület saját érdekre tud hivatkozni, különösen mivel a tárgyalási helyzetét érintette az általa megsemmisíteni kért jogi aktus, másodszor pedig ha az általa képviselt tagok vagy azok bármelyike egyéni kereshetőségi joggal bír (lásd: 2012. március 29‑iAsociación Española de Banca kontra Bizottság végzés, T‑236/10, EU:T:2012:176, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23
A jelen ügyben a felperesek a közúti közlekedőket összefogó egyesületekként tüntetik fel magukat, amelyek a következő érdekek védelmét tűzik ki feladatukként:
—
az ACDA gyakorló ügyvédeket, ügyvédjelölteket, valamint képzett jogászokat tömörítő szervezet, amely a közúti közlekedők alapvető jogainak védelmét tűzte ki célul;
—
az OTRE a közúti fuvarozó tagok képviseletét, valamint erkölcsi és szakmai érdekeinek védelmét biztosítja;
—
az FFMC a két‑ és háromkerekű gépjárművek (a biciklitől a nagy motorkerékpárig) használóit tömöríti magában, a közutak biztonsága és megosztása érdekében lép fel, és tagjait közúti közlekedői és fogyasztói minőségükben is védi;
—
a Fédération française de motocyclisme a sportrendezvényeket vagy bármely más motorkerékpáros tevékenységet szervező egyesületeket és turistaklubokat tömöríti, és a közlekedésbiztonsággal és a közutakkal kapcsolatos akciók folytatását tűzte ki célul;
—
végül az Union nationale des automobile clubs célja a franciaországi autóklubok közötti, valamint az egyesület tagjai és az európai autóklubok közötti kapcsolatok elősegítése.
24
A felperesek egyébiránt előadják, hogy tagjaik nevében és érdekében járnak el.
25
A tagokkal kapcsolatban a felperesek azonban nem adtak elő arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az érdekeik sérültek volna. Az ügy irataiból így az sem következik, hogy a tagok a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárásban részt vettek volna. Általánosságban véve nem áll olyan adat a Törvényszék rendelkezésére, amely alapján azt lehetne megállapítani, hogy az említett határozat a felperesek által valamely tárgyalás során képviselt álláspontot érintett volna.
26
A személyükben való érintettség fennállása ezért attól függ, hogy a felperesek által képviselt tagok rendelkeznek‑e a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kereshetőségi joggal.
27
E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek a jelen esetben nem terjesztettek elő bizonyítékot arra, hogy tagjaikat a megtámadott határozat a címzetthez hasonló módon egyénítené.
28
Ezzel szemben az ügy irataiból az következik, hogy a megtámadott határozat a felperesek tagjait általánosságban véve mint közutak és autópályák használóit érintheti.
29
A keresetlevélben a felperesek ugyanis lényegében azt adják elő, hogy az autópálya‑üzemeltető társaságok által Franciaországban alkalmazott díjak túl magasak, és hogy ez a tagjaikat mint ezen közlekedési útvonalak használóit érinti.
30
A felperesek konkrétan azt állítják, hogy Franciaországban az autópálya‑üzemeltető társaságok minden őket terhelő adóemelést, koncessziós díjat, illetve illetéket autópályadíj‑emeléssel kompenzálnak, és általánosságban a használókra nézve túl magas, a nyújtott szolgáltatáshoz képest pedig aránytalan díjakat szabnak.
31
A felperesek arra is hivatkoznak, hogy Franciaországban az autópálya‑üzemeltető társaságok által a koncessziós autópálya‑hálózat megépítéséért, finanszírozásáért és működtetéséért beszedett autópálya-használati díjból keletkezett, túlzott mértékű profit túlkompenzációs mechanizmusokat hoz létre.
32
A felperesek hangsúlyozzák, hogy ez a helyzet tartóssá válik, amennyiben a Bizottság a megtámadott határozatban engedélyezi a koncessziós szerződések időtartamának meghosszabbítását.
33
E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felpereseket a tagjaikhoz fűző, általuk hivatkozott viszony nem különbözik attól a viszonytól, amelyre az érintett autópályák bármelyik használója különösen azzal kapcsolatban hivatkozhat, hogy az autópálya‑üzemeltető társaságok által Franciaországban alkalmazott autópálya‑használati díjak túlzott mértékűek, és a koncessziós szerződés időtartamának meghosszabbítása alatt tovább emelkedhetnek.
34
Következésképpen a megtámadott határozat a hivatkozott személyeket nem érinti egyes egyedi jellemzőik vagy olyan ténybeli helyzet folytán, amely a határozat címzettjéhez hasonló módon egyénítené őket.
35
Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a megtámadott határozat a felpereseket nem érinti személyükben, és ezért a felperesek nem felelnek meg az elfogadhatóságra vonatkozóan az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt második esetben előírt követelménynek.
36
Következésképpen nem szükséges megállapítani, hogy a megtámadott határozat egyébként közvetlenül érinti‑e a felpereseket.
A megtámadott határozat végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktusnak való minősítéséről
37
Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata szerint a természetes vagy jogi személyek megsemmisítés iránti keresetet indíthatnak az őket közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.
38
Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett, „olyan rendeleti jellegű jogi aktusok […], amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket” fogalmát e rendelkezés céljának fényében kell értelmezni, amely cél annak elkerülésére irányul, hogy a magánszemély jogsértést legyen kénytelen elkövetni azért, hogy bírósághoz fordulhasson. Márpedig, amennyiben a rendeleti jellegű jogi aktus közvetlen hatást gyakorol valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, anélkül hogy végrehajtási intézkedések meghozatalát írná elő, ez a szóban forgó személyt megfoszthatná a hatékony bírói jogvédelemtől, amennyiben nem állna rendelkezésére az uniós bíróság előtti közvetlen jogorvoslati út ahhoz, hogy e rendeleti jellegű jogi aktus jogszerűségét kétségbe vonhassa. Ebben a helyzetben ugyanis a természetes vagy jogi személy – még abban az esetben is, ha az adott jogi aktus őt közvetlenül érintené – csak azután kérhetné e jogi aktus bírósági felülvizsgálatát, ha megsértette az abban szereplő rendelkezéseket azért, hogy a nemzeti bíróságok előtt ellene indított eljárásban hivatkozhasson e jogi aktus jogellenességére (2013. december 19‑iTelefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 27. pont).
39
A bírósági felülvizsgálat biztosítva van azonban abban az esetben, ha a rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtási intézkedéseket tartalmaz (lásd ebben az értelemben: 1986. április 23‑iLes Verts kontra Parlament ítélet, C‑294/83, EU:C:1986:166, 23. pont; 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 93. pont; 2013. december 19‑iTelefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 28. pont).
40
Amennyiben a rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtása az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok feladata, a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételek mellett közvetlen keresetet nyújthatnak be az uniós bíróságokhoz a végrehajtási aktusok ellen, e kereset alátámasztása érdekében pedig az EUMSZ 277. cikk alapján hivatkozhatnak a szóban forgó intézkedés alapjául szolgáló aktus jogellenességére (1986. április 23‑iLes Verts kontra Parlament ítélet,C‑294/83, EU:C:1986:166, 23. pont; 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 93. pont; 2013. december 19‑iTelefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 29. pont).
41
Amennyiben a rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtása a tagállamok feladata, a természetes vagy jogi személyek a nemzeti bíróságok előtt megtámadhatják a nemzeti végrehajtási intézkedés érvényességét, és ezen eljárás keretében hivatkozhatnak az intézkedés alapjául szolgáló jogi aktus érvénytelenségére, adott esetben azt indítványozva, hogy a nemzeti bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljon a Bírósághoz (1986. április 23‑iLes Verts kontra Parlament ítélet, C‑294/83, EU:C:1986:166, 23. pont; 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 93. pont; 2013. december 19‑iTelefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 29. pont).
42
A jelen esetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat rendelkező részében nem határozza meg, hogy a szóban forgó támogatás belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítása milyen egyedi és konkrét következményekkel jár a kedvezményezettekre, illetve más olyan személyekre nézve, akiket a szóban forgó intézkedés bármely módon érinthet.
43
A megtámadott határozatból azonban kitűnik, hogy a francia állam és az érintett autópálya‑üzemeltető társaságok között létrejött koncessziós szerződéseket rendelettel jóváhagyott módosító záradékkal kell ellátni, amelyben a beruházási terv részletes szabályai szerepelnek, konkrétan az elvégzendő munkálatok, a koncesszió időtartamának meghosszabbítása, a munkálatok nyomonkövetésének, a túlkompenzáció mellőzésének, valamint a francia hatóságok által a szóban forgó intézkedés vizsgálatára irányuló eljárás keretében a Bizottsággal szemben tett kötelezettségvállalások biztosításához szükséges intézkedések.
44
A megtámadott határozat egyedi és konkrét következményei a felperesek és tagjaik irányában tehát olyan nemzeti jogi aktusokban öltenek formát, amelyek az említett határozat EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett végrehajtási intézkedéseinek minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21‑iRoyal Scandinavian Casino Århus kontra Bizottság végzés, C‑541/14 P, nem tették közzé, EU:C:2016:302, 47. pont).
45
Az ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a természetes, illetve jogi személyek számára, hogy az uniós jogi aktusok nemzeti végrehajtási intézkedéseit megtámadhassák a nemzeti bíróságok előtt. A Bíróság ezért emlékeztetett arra, hogy a tagállamoknak kell olyan keresetindítási és eljárási rendszert kialakítaniuk, amelyekkel biztosítható a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog tiszteletben tartása (2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EBHT, EU:C:2013:625, 100. pont; 2016. április 21‑iRoyal Scandinavian Casino Århus kontra Bizottság végzés, C‑541/14 P, nem tették közzé, EU:C:2016:302, 51. pont).
46
Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerint ugyanis a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 101. pont).
47
Egyébiránt vonatkozó uniós szabályozás hiányában az egyes tagállamok feladata, hogy – az uniós jogból eredő követelmények betartása mellett – kijelöljék a hatáskörrel rendelkező bíróságokat, és meghatározzák a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének biztosítását szolgáló keresetek eljárási szabályait (2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 102. pont).
48
Attól a kérdéstől függetlenül, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül‑e, azt kell tehát megállapítani, hogy a jelen kereset nem felel meg a végrehajtási intézkedés hiányára vonatkozó azon követelménynek, amelytől az e rendelkezésben előírt harmadik esetre tekintettel a kereset elfogadhatósága függ.
49
Ezért a fenti megállapítások összességére tekintettel a jelen keresetet mint elfogadhatatlant teljes egészében el kell utasítani, és nem szükséges állást foglalni a Bizottság arra vonatkozó érvelésével kapcsolatban, hogy a felperesek ügyvédi képviseletét nem tőlük független harmadik személy látja el.
A beavatkozási kérelemről
50
Az eljárási szabályzat 142. cikkének (2) bekezdése alapján a Francia Köztársaság által előterjesztett beavatkozási kérelemről nem szükséges határozni.
A költségekről
51
Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
52
A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeiknek és a Bizottság költségeinek viselésére.
53
Egyebekben az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése alapján a Francia Köztársaság maga viseli a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1)
A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2)
A Francia Köztársaság beavatkozási kérelméről nem szükséges határozni.
3)
Az Automobile club des avocats (ACDA), az Organisation des transporteurs routiers européens (OTRE), a Fédération française des motards en colère (FFMC), a Fédération française de motocyclisme és az Union nationale des automobile clubs maguk viselik saját költségeiket, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
4)
A Francia Köztársaság maga viseli a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeit.
Luxembourg, 2017. január 12.
hivatalvezető elnök
E. Coulon I. Pelikánová
HU
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.
Full & Egal Universal Law Academy