15.5.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 151/11
A Bíróság (hatodik tanács) 2017. március 16-i ítélete (az Augstākā tiesa [Lettország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Valsts ieņēmumu dienests kontra „Veloserviss” SIA
(C-47/16. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Vámunió - Közösségi Vámkódex - A 220. cikk (2) bekezdésének b) pontja - Behozatali vámok utólagos beszedése - Jogos bizalom - Alkalmazási feltételek - A vámhatóságok hibája - Az importőr jóhiszemű eljárásra és a FORM „A” származási bizonyítvány kibocsátási körülményeinek vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége - Bizonyítékok - Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) jelentése))
(2017/C 151/15)
Az eljárás nyelve: lett
A kérdést előterjesztő bíróság
Augstākā tiesa
Az alapeljárás felei
Felperes: Valsts ieņēmumu dienests
Alperes:„Veloserviss” SIA
Rendelkező rész
1)
A 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az importőr e rendelkezés alapján a saját jóhiszeműségére tekintettel csak akkor hivatkozhat jogos bizalomra a behozatali vám utólagos könyvelésbe vételével szemben, ha három együttes feltétel teljesül. Először is az szükséges, hogy a vámot az illetékes hatóságok hibájából ne fizessék meg, a hatóságok által elkövetett hibának továbbá olyannak kell lennie, amelyet a jóhiszemű megfizetésért felelős személy észszerűen nem észlelhetett, végül pedig e személynek a vámáru-nyilatkozata tekintetében be kell tartania a hatályos jogszabályokban megállapított összes rendelkezést. Nem áll fenn ilyen jogos bizalom különösen, amennyiben, jóllehet nyilvánvaló indokok alapján kétségek merülnek fel a FORM „A” származási bizonyítvány pontosságát illetően, az importőr nem tájékozódott minden tőle telhető módon e bizonyítvány kibocsátásának körülményeit illetően annak vizsgálata érdekében, hogy az említett kétségek megalapozottak-e. Az ilyen kötelezettség ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az importőr általánosan köteles lenne arra, hogy módszeresen megvizsgálja a FORM „A” származási bizonyítvány exportáló ország vámhatóságai által való kibocsátásának körülményeit. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak az alapügyben felmerült összes konkrét körülmény figyelembevételével való értékelése, hogy e három feltétel a jelen ügyben teljesül-e.
2)
A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügybelihez hasonló helyzetben az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által készített jelentésben foglalt információkból megállapítható, hogy az importőr e rendelkezés alapján nem hivatkozhat megalapozottan jogos bizalomra a behozatali vám utólagos könyvelésbe vételével szemben. Ugyanakkor amennyiben az ilyen jelentés csak a szóban forgó helyzet általános leírását foglalja magában, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, e jelentés önmagában nem lehet elegendő annak a jogilag megkövetelt módon való bizonyításához, hogy e feltételek ténylegesen, minden szempontból, különösen az exportőr releváns magatartását illetően teljesültek-e. Ilyen körülmények között főszabály szerint az importáló állam vámhatóságainak a feladata, hogy kiegészítő bizonyítékokkal bizonyítsák, hogy a hibás FORM „A” származási bizonyítvány exportáló ország vámhatóságai által való kibocsátására az exportőr által szolgáltatott hibás adatok folytán került sor. Ugyanakkor amennyiben az importáló állam vámhatóságai számára lehetetlen a fent említett bizonyíték bemutatása, adott esetben az importőr feladata annak bizonyítása, hogy az említett bizonyítványt az exportőr által szolgáltatott helyes adatok alapján állították ki.
(1) HL C 111., 2016.3.29.