EVGENI TANCHEV
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. április 26. ( 1 )
C‑180/16. P. sz. ügy
Toshiba Corporation
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés — EUMSZ 101. cikk — Gázszigetelt kapcsolóberendezések — Az eredeti határozat Törvényszék általi részleges megsemmisítését követően hozott, módosító bizottsági határozat — Bírságok — Védelemhez való jog — Kifogásközlés — Egyenlő bánásmód — A kartell bizonyos alkotóelemeiben való részvétel — Ítélt dolog”
1.
Fellebbezésében a Toshiba Corp. (a továbbiakban: Toshiba) azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, ( 2 ) amellyel utóbbi elutasította a Bizottság 2012. június 27‑i határozatának ( 3 ) (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítése iránt benyújtott keresetét, amely határozatot a Bizottság az 1/2003 rendelet ( 4 ) 23. cikkének (2) bekezdése szerint fogadott el. A megtámadott határozat a Bizottság 2007. január 24‑én hozott határozatát ( 5 ) (a továbbiakban: 2007. évi határozat) módosította, amely a Toshibával együtt bizonyos európai és japán vállalkozásokat bírságolt meg a gázszigetelt kapcsolóberendezések (a továbbiakban: GIS) piacán működő világszintű kartellben való részvétel miatt.
2.
A Törvényszék arra hivatkozással semmisítette meg a 2007. évi határozat Toshibát bírságoló részét, hogy a Bizottság a bírság összegének meghatározása során megsértette az egyenlő bánásmód elvét. ( 6 ) Továbbra is fenntartotta azonban a Bizottság EK 81. cikk megsértésére irányuló megállapítását. A helyzet orvoslása érdekében a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amellyel új bírságot szabott ki a Toshibával szemben. A hivatkozott bírság kiszámításához a Törvényszék által javasolt módszert alkalmazta.
3.
A jelen fellebbezés eljárási kérdést vet fel, nevezetesen azt, hogy a Bizottságnak kell‑e új kifogást közölnie a Törvényszék által megsemmisített határozat újbóli elfogadását megelőzően. Felvet továbbá a bírság kiszámítására vonatkozó, az egyenlő bánásmód elvéhez kapcsolódó kérdéseket is.
I. Jogi keret
4.
Az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése (Jogsértés megállapítása és megszüntetése) kimondja:
„Ha panasz vagy saját kezdeményezése alapján eljáró Bizottság megállapítja a Szerződés [101.] vagy [102.] cikkének megsértését, határozatban felszólíthatja az érintett vállalkozásokat és vállalkozások társulásait, hogy fejezzék be a jogsértést. […]”
5.
Az 1/2003 23. cikke (Bírságok) előírja:
„[…]
(2) A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból:
a)
megsértik a Szerződés [101.] vagy [102.] cikkét;
[…]
(3) A bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.
[…]”
6.
Az 1/2003 rendelet 27. cikke (A felek, a panaszosok és más harmadik személyek meghallgatása) így szól:
„A 7., 8., 23. cikkben és a 24. cikk (2) bekezdésében meghatározott határozatok meghozatala előtt a Bizottság az általa lefolytatott eljárás alá vont vállalkozásoknak vagy vállalkozások társulásainak lehetőséget nyújt arra, hogy meghallgassák őket a Bizottság által kifogásolt kérdésekkel kapcsolatban. A Bizottság csak olyan kifogásokra alapozhatja határozatát, amelyekre az érintett felek megtehették észrevételeiket. […]”
7.
A 773/2004/EK rendelet ( 7 ) 10. cikke (Kifogásközlés és válasz) szerint:
„(1) A Bizottság írásban tájékoztatja az érdekelt feleket a velük szemben emelt kifogásról. A kifogásközlésről mindegyik felet értesítik.
(2) Amikor a Bizottság értesíti az érintett feleket a kifogásközlésről, kitűzi azt a határidőt, amelyen belül ezek a felek írásban tájékoztathatják őt álláspontjukról. […]”
8.
A 773/2004 rendelet 11. cikke kimondja:
„(1) Az 1/2003 […] rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében említett tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt megelőzően a Bizottság lehetőséget ad a meghallgatásra azoknak a feleknek, akikhez kifogásközlést intéz.
(2) A Bizottság határozataiban csak azokkal a kifogásokkal foglalkozik, amelyek tekintetében az (1) bekezdésben említett feleknek lehetőségük volt észrevételeik megtételére.”
9.
A Bizottság 1998. évi bírságkiszabási iránymutatása ( 8 ) 1.A. pontjának első, második és harmadik bekezdése szerint:
„A jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét.
A jogsértéseket ennek megfelelően a következő három kategóriába kell majd sorolni: enyhe jogsértés, súlyos jogsértés és különösen súlyos jogsértés.
[…]
Ezeken a kategóriákon belül – és főleg a súlyos és különösen súlyos jogsértések esetében – a bírság javasolt mértéke lehetővé fogja tenni a vállalkozások differenciált kezelését az elkövetett jogsértés jellege szerint.”
10.
Az 1998. évi iránymutatás 1.A. pontjának hatodik albekezdése szerint:
„Amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett (ilyenek például a kartellek), néhány esetben szükségessé válhat a három kategórián belül meghatározott összegek súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn.”
II. Az eljárás háttere
A. A 2007. évi határozat és háttere
11.
Az ügy bírságmentesség iránti kérelemmel kezdődött. A számos GIS‑gyártó helyiségeiben végzett, előre be nem jelentett ellenőrzést követően a Bizottság 2006. április 20‑án kifogásközlést fogadott el. 2006. június 21‑én kiegészítette a kifogásközlést (a továbbiakban együtt: a 2006. évi kifogásközlés). 2006. július 18‑án és 19‑én szóbeli meghallgatásra került sor.
12.
A 2007. évi határozatban a Bizottság megállapította, hogy a Mitsubishi Electric Corporation (a továbbiakban: Melco) és a Toshiba vállalatokat beleértve a fő japán és európai GIS‑szolgáltatók megsértették az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT‑Megállapodás) 53. cikkét azáltal, hogy a becsült történeti piaci részesedéseiket nagyban tükröző kvóták fenntartása alapján világszinten összehangolták a GIS‑projektek elosztását.
13.
A 2007. évi határozat tárgyát képező jogsértés három alapvető elemből állt:
14.
Először, egy 1988. április 15‑én Bécsben aláírt megállapodásban (a továbbiakban: GQ‑megállapodás) szereplő szabályok szerint került sor a GIS‑projektek világszinten történő elosztására. A GQ‑megállapodás, amely az Egyesült Államok, Kanada, Japán és a kartell európai tagjai országainak kivételével az egész világra alkalmazandó volt, a japán gyártóknak odaítélt „közös japán kvóta” és az európai gyártóknak odaítélt „közös európai kvóta” elosztásán alapult.
15.
Másodszor, létezett egy „közös megállapodás”, amelynek értelmében a Japánban található GIS‑projektek a japán gyártók, míg a kartell európai tagjainak nemzeti piacán található GIS‑projektek a megfelelő európai gyártók részére voltak fenntartva. Ezen túlmenően a „közös megállapodással” összhangban az egyéb európai országokban található GIS‑projektek szintén a kartell európai tagjai részére voltak fenntartva, mivel a japán tagok kötelezettséget vállaltak arra, hogy Európában nem nyújtanak be ajánlatokat.
16.
Harmadszor, egy ugyancsak 1988. április 15‑én Bécsben aláírt megállapodás (a továbbiakban: EQ‑megállapodás) pontosította a közös európai kvóta európai gyártók közötti elosztását.
17.
A Bizottság ezt az intézkedéscsomagot olyan egységes és folyamatos jogsértésnek tekintette, amelynek tárgya a verseny EK 81. cikk és EGT‑Megállapodás 53. cikke szerinti korlátozása.
18.
A 2007. évi határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a Toshiba legalább az 1988. április 15. (a GQ‑megállapodás és az EQ‑megállapodás aláírásának napja) és 2004. május 11. (a fő GIS‑szolgáltatók helyiségeiben a Bizottság által előre be nem jelentett ellenőrzés időpontja) közötti időszakban vett részt a jogsértésben. ( 9 )
19.
2002. október 1‑jétől 2004. május 11‑éig azonban a Toshiba a Melcóval egyenlő részben birtokolt TM T&D Corporation (a továbbiakban: TM T&D) vállalkozáson keresztül vett részt a jogsértésben. Mindkét anyavállalat döntő befolyást gyakorolt a TM T&D magatartására. A Toshiba ezért 1988. április 15. és 2002. október 1‑je között egyedül volt felelős a jogsértésben való részvételért, és a Melcóval egyetemlegesen a TM T&D által 2002. október 1‑je és 2004. május 11. között elkövetett jogsértésért. ( 10 )
20.
Következésképpen a 2007. évi határozat a 2. cikkének h) és i) pontjában 86250000 euró bírságot szabott ki a Toshibával szemben, a Toshibával és a Melcóval szemben egyetemlegesen pedig 4650000 euró bírságot.
B. A 2007. évi határozattal szemben benyújtott fellebbezés
21.
2011. évi ítéletében a Törvényszék elutasította a 2007. évi határozat 1. cikkének megsemmisítése iránti kérelmet. Megsemmisítette azonban a 2007. évi határozat 2. cikkének h) és i) pontját a Toshibát érintő részében ( 11 ) arra hivatkozva, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor eltérő referenciaévet választott a japán gyártók (2001) és az európai gyártók (2003) esetében a bírságok kiindulási összegének meghatározása során. ( 12 )
22.
A Bizottság célja az volt, hogy a Toshiba és a Melco kartellben egyedi vállalkozásként való részvételének utolsó évére, vagyis 2001‑re utalással figyelembe vegye a Toshiba és a Melco eltérő versenyhelyzetét. A Törvényszék megállapította, hogy az ilyen cél jogszerű, de anélkül is elérhető lett volna, hogy egyenlőtlen bánásmódban részesítette a japán gyártókat és az európai gyártókat. A Toshibával és a Melcóval szemben a TM T & D létrehozását megelőző időszakra kiszabott bírság kiindulási összegének meghatározásánál a Bizottság számolhatott volna például a TM T & D‑re meghatározott kiindulási összeggel, amelyet a 2003. évnek megfelelő forgalom alapján számoltak ki, majd megoszthatta volna a TM T & D‑re meghatározott kiindulási összeget a Toshiba és a Melco között az általuk 2001‑ben elért GIS‑értékesítések arányában. A Bizottság a japán gyártók tekintetében is figyelembe vehette volna referenciaévként a 2003‑as évet.
23.
2013. évi ítéletében a Bíróság elutasította a 2011. évi ítélettel szemben benyújtott fellebbezést.
C. A megtámadott határozat és annak háttere
24.
2012. február 15‑én a Bizottság tényállást közlő levelet küldött a Toshibának, amelyben az szerepelt, hogy a Bizottság a Toshibával szemben bírságot kiszabó új határozatot szándékozik elfogadni, és kifejtette azokat a tényeket, amelyek e bírság összegének számítása szempontjából szerinte relevánsak voltak (a továbbiakban: a 2012. évi tényállást közlő levél).
25.
2012. március 7‑én és 23‑án a Toshiba előterjesztette a tényállást közlő levélre vonatkozó észrevételeit.
26.
2012. június 12‑én találkozóra került sor a Toshiba képviselői és a Bizottságnak az üggyel foglalkozó munkacsoportja között.
27.
A Bizottság 2012. június 27‑én elfogadta a megtámadott határozatot. A hivatkozott határozat módosította különösen a 2007. évi határozat 2. cikkének h) és i) pontját. Megállapította, hogy a Toshiba egyedül felelős 56793000 euró megfizetéséért, és a Toshiba és a Melco egyetemlegesen felelős 4650000 euró megfizetéséért. ( 13 ) A hivatkozott összegek számítása során a referenciaév 2003 volt, és alkalmazták a Törvényszék által a 2011. évi ítéletben javasolt számítási módszert. ( 14 )
III. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
28.
2012. szeptember 12‑én a Toshiba a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.
29.
2016. január 19‑i ítéletében a Törvényszék elutasította a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet.
30.
Először, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg a Toshiba védelemhez való jogát azzal, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően nem új kifogásközlést, hanem tényállást közlő levelet küldött a Toshibának. A 2006. évi kifogásközlés a Toshiba rendelkezésére bocsátotta az érdemi védekezéséhez szükséges információkat, mivel tartalmazta a bírságmegállapítás lényeges elemeit. A 2011. évi ítélet nem vonta kétségbe a hivatkozott elemek hitelességét, relevanciáját vagy megalapozottságát. Megtámadott határozatában a Bizottság nem hivatkozott a 2006. évi kifogásközlésben szereplőktől eltérő elemekre.
31.
Másodszor, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem mulasztotta el indokolni, hogy miért határozta meg 31000000 euróban a TM T&D kiindulási összegét.
32.
Harmadszor, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, amikor nem a Toshiba forgalma, hanem hipotetikus egyetemleges kiindulási összeg alapján számította ki a Toshibára kiszabott bírságot. Mivel a Toshiba 2003‑ban nem teljesített GIS‑eladásokat (a GIS tevékenységeit átruházta a TM T&D‑re), bírságát nem lehet pontosan ugyanúgy kiszámítani, mint az európai gyártók bírságát.
33.
Negyedszer, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, amikor azon tény figyelmen kívül hagyásával határozta meg a kiindulási összegeket, hogy a Toshiba nem vett részt az összejátszásra irányuló intézkedésekben az EGT területén, miközben az európai gyártók részt vettek a hivatkozott intézkedésekben.
IV. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
34.
2016. március 29‑én benyújtott fellebbezésében a Toshiba azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, és vagy semmisítse meg a megtámadott határozatot, csökkentve a rá kiszabott bírság összegét az EUMSZ 261. cikk szerint, vagy utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé. A Toshiba azt is kéri, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a fellebbezéssel és az elsőfokú eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.
35.
A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Toshibát kötelezze a fellebbezés költségeinek viselésére.
V. A fellebbezési jogalapok értékelése
36.
A Toshiba három jogalapra hivatkozik. Először, azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg a védelemhez való jogát. Másodszor, azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság által a bírság kiszámítása során alkalmazott módszer nem sértette az egyenlő bánásmód elvét. Harmadszor, azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy azzal, hogy nem csökkentette a bírságát a jogsértésben való részvételének arányában, a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.
A. Az első fellebbezési jogalap
1. A felek érvei
37.
Első jogalapjával a Toshiba azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg a Toshiba védelemhez való jogát azzal, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően nem új kifogásközlést, hanem tényállást közlő levelet küldött. A Toshiba álláspontja szerint a Bizottságnak kifogásközlést kellett volna elfogadnia.
38.
A Toshiba először is azzal érvel, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 42. pontjában tett megállapítással ellentétben a megtámadott határozat elfogadását eredményező eljárás nem a 2007. évi határozat elfogadásához vezető eljárás „meghosszabbítása”.
39.
Másodszor, a Toshiba előadja, hogy míg a Törvényszék a megtámadott ítélet 74. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Bizottság köteles volt további információkat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát, önellentmondásba keveredett annak ugyanazon pontbeli megállapításával, hogy az információ közölhető „a kifogásközlés elküldését követően”, nem pedig a kifogásközlésben. A megtámadott ítélet 74. pontjában a Törvényszék elismerte, hogy a Toshibának nem csupán a kiszabott bírság további összegével, hanem általában a bírságolási módszerrel kapcsolatban is joga van a meghallgatáshoz. Csak akkor tartják tiszteletben a Toshiba védelemhez való jogát, ha kifogásközlésben bocsátják rendelkezésre a 74. pontban hivatkozott további információt, mivel a tényállást közlő levéllel ellentétben a kifogásközlés elfogadását szabályozza az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet, és az más eljárási jogokat is kivált, nevezetesen a Bizottság tagjainak testülete határozatának elfogadását és meghallgatást.
40.
A Bizottság azzal érvel, hogy amennyiben az első jogalapot úgy kell értelmezni, hogy csak új eljárásban lehet bírságot megállapítani, úgy az elfogadhatatlan, mivel első fokon nem érveltek vele.
41.
Érdemben a Bizottság úgy véli, hogy amennyiben az első jogalapot úgy kell értelmezni, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően új kifogást kellett volna közölni, úgy azt el kell utasítani.
42.
Először, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 42. pontjában, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás a 2007. évi határozat elfogadásához vezető eljárás meghosszabbítása volt. Ez azért van így, mert az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék által megsemmisített intézkedés felváltására irányuló eljárást pontosan onnan kell folytatni, ahol a jogellenesség bekövetkezett.
43.
Másodszor, a Bizottság szerint annak ellenére, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően tényállást közlő levelet bocsátott ki, nem volt köteles ezt megtenni, mivel már a 2006. évi kifogásközlésben rendelkezésre bocsátotta a bírság számításához szükséges valamennyi információt. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 74. pontjában megállapította, hogy a Bizottság köteles volt információkat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát, mivel a Törvényszék által a hivatkozott pontban idézett ítélkezési gyakorlat nem a bírságszámításra, hanem a jogsértés megállapítására vonatkozik.
2. Értékelés
a) Az elfogadhatóságról
44.
A Bizottság szerint az első jogalap elfogadhatatlan, mert új jogalapnak minősül. A Bizottság szerint a Toshiba a Törvényszék előtt nem vetette fel azt az érvet, hogy új eljárás lefolytatása nélkül a Bizottság nem fogadhatta el a megtámadott határozatot.
45.
Igaz, hogy a Toshiba a Törvényszék előtt nem érvelt azzal, hogy az egész eljárás megismétlése nélkül a Bizottság nem fogadhatta el a megtámadott határozatot. Ezt a jogalapot azonban nem vetette fel a Bíróság előtt sem. Annak megállapításával, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás nem a 2007. évi határozat elfogadásához vezető eljárás „meghosszabbítása”, a Toshiba csupán azzal érvel, hogy új kifogást kell közölni, mivel a 2006. évi kifogásközlés nem a megtámadott határozat elfogadásának érvényes előkészítő lépése. Válaszában a Toshiba tisztázza, hogy első jogalapjával csupán azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elutasította az új kifogásközlés szükségességére hivatkozó érvét.
46.
Következésképpen úgy ítélem meg, hogy a fellebbezés első jogalapja elfogadható.
b) Az ügy érdeméről
47.
Álláspontom szerint a Bizottságnak nem kellett új kifogást közölnie a megtámadott határozat elfogadását megelőzően. Először, a 2007. évi határozat megsemmisítése nem érintette a 2006. évi kifogásközlés érvényességét. Másodszor, a Bizottság nem volt köteles információkat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy a megtámadott határozatban milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát.
1) A 2006. évi kifogásközlés érvényessége
48.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus megsemmisítése nem szükségképpen érinti az előkészítő aktusokat, mivel a megsemmisített aktus pótlására irányuló eljárás főszabály szerint megismételhető pontosan onnantól, ahol a jogellenesség bekövetkezett. ( 15 )
49.
A 2011. évi ítélet hatályára hivatkozással kell megválaszolni a 2007. évi határozat megsemmisítése 2006. évi kifogásközlés érvényességére gyakorolt hatásának fennállására irányuló kérdést. A hivatkozott ítélet hatályának meghatározásához annak indokolására kell hivatkozni. Ez az indokolás először azonosítja a jogellenesnek tekintett pontos rendelkezést, és másodszor bemutatja a rendelkező részben a megállapított jogellenesség pontos okait. ( 16 )
50.
A 2011. évi ítélet indokolása rámutat, hogy az egyenlő bánásmód elvének bírságkiszámítás során történt megsértése miatt semmisítették meg a 2007. évi határozatot. A bírság kiindulási összegének meghatározásához a Bizottság a japán gyártók esetében a 2001‑es évet használta referenciaévként, az európai gyártók esetében pedig a 2003‑as évet. 2003 volt a jogsértés utolsó teljes éve. Azzal, hogy a japán gyártók esetében a 2001. évet tekintette referenciaévnek, a Bizottság a TM T & D két részvényesének eltérő piaci helyzetét kívánta figyelembe venni (a Melco részesedése jelentősen nagyobb volt a GIS világpiacán, mint a Toshibáé). A TM T & D létrehozását megelőzően 2001 volt az utolsó év, amikor a Toshiba és a Melco közvetlenül részt vett a jogsértésben. A Toshiba és a Melco eltérő helyzetének figyelembevétele lehetetlen lett volna, ha a Bizottság a közös vállalatban (amely fele‑fele arányban volt közös vállalat) meglévő megfelelő részesedésükkel összhangban felosztotta volna a Toshiba és a Melco között a TM T&D 2003. évi forgalmát. A Törvényszék megállapította, hogy bár a Bizottság célja jogszerű volt, elérhette volna azt anélkül, hogy egyenlőtlen bánásmódban részesítette volna a japán gyártókat, és az európai gyártókat. A Bizottság alapul vehette volna például a TM T & D‑re meghatározott kiindulási összeget, amelyet a 2003. évnek megfelelő forgalom alapján számoltak ki, majd megoszthatta volna a Toshiba és a Melco között az általuk 2001‑ben elért GIS‑értékesítések arányában. ( 17 ) A jogsértést tehát a bírság kiindulási összegének meghatározásához használt referenciaév kiválasztása jelentette.
51.
Nem vitatott, hogy a 2006. évi kifogásközlésben semmi nem utal arra, hogy a kiindulási összeg meghatározásához eltérő éveket lehet használni a japán gyártók és az európai gyártók esetében. Nem érintheti tehát a 2006. évi kifogásközlés érvényességét a 2011. évi ítélet azon megállapítása, hogy a japán gyártók esetében jogellenes a 2001. év referenciaévként való kiválasztása.
52.
Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 42. pontjában helyesen állapította meg, hogy „[a 2011. évi] ítélet […] nem vonta kétségbe” a 2006. évi kifogásközlés tartalmát.
53.
Ezt a következtetést nem érinti a ThyssenKrupp Stainless ítélet ( 18 ) és a Bolloré ítélet, ( 19 ) amelyekben a Törvényszék által megsemmisített határozat újbóli elfogadását megelőzően új kifogást kellett közölni.
54.
A hivatkozott két ügyben azért semmisítették meg a Bizottság eredeti határozatait, mert olyan elemekre hivatkoztak, amelyeket nem tartalmaztak a kifogásközlések, és amelyek tekintetében a feleknek nem volt lehetőségük véleménynyilvánításra. ( 20 )
55.
A jelen ügyben azonban azért semmisítették meg a 2007. évi határozatot, mert azzal, hogy eltérő referenciaéveket alkalmazott a japán gyártók és az európai gyártók esetében, a Bizottság egyenlőtlenül kezelte azokat. A 2007. évi határozatot nem azért semmisítették meg, mert a Bizottság nem említette meg a 2006. évi kifogásközlésben az arra irányuló szándékát, hogy 2001‑et kívánja referenciaévként alkalmazni a japán gyártók esetében.
56.
A fenti 52. pontban kifejtett következtetést nem érinti a Toshiba azon érve sem, hogy a jelen ügyben nem alkalmazandó a „PVC II” ítélet. A „PVC II” ítéletben ( 21 ) a Bíróság megállapította, hogy nincs szükség új kifogásközlésre. A Toshiba szerint a „PVC II” ítélet azért semmisítette meg a határozatot, mert eljárási hiba történt, míg a jelen ügyben a bírságolási módszer jogellenessége miatt semmisítették meg a 2007. évi határozatot.
57.
Álláspontom szerint a „PVC II” ítéletben nem abból az okból nem tartották szükségesnek új kifogás közlését, mert a hiba a határozat rendelkező része vagy a bírságszámítás helyett az eljárást érintette. Az volt az ok, hogy a Bizottság tagjainak testülete által adott felhatalmazás helytelen volt. Ez a hiba nem érintheti a kifogásközlés érvényességét, mivel csak az EUMSZ 101. vagy 102. cikk megsértését megállapító határozat (nem pedig a kifogásközlés) igényel felhatalmazást. ( 22 ) Ugyanez elmondható az „ICI II” ítéletről. ( 23 )
58.
Hozzáteszem, hogy a jelen ügy eltér a Wahl főtanácsnok által nemrég a Feralpi‑ügyben ( 24 ) vizsgálttól.
59.
A Bizottság határozatát arra hivatkozva semmisítették meg, hogy annak jogalapja az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (4) és (5) bekezdése volt, és a Bizottság az ESZAK‑Szerződés lejártát követően nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy megállapítsa az ESZAK‑Szerződés 65. cikke (1) bekezdésének megsértését. ( 25 ) A Bizottság ezt követően az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 23. cikkének (2) bekezdése alapján fogadott el új határozatot. A Feralpi ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak azért nem kellett új kifogásközlést elfogadnia az új határozat elfogadását megelőzően, mert először, a jogellenességre a határozat elfogadása keretében került sor, és másodszor, mindkét határozatban azonos tények és kifogások szerepeltek. ( 26 )
60.
Wahl főtanácsnok szerint a Törvényszék ítéletét hatályon kívül kellett helyezni, és meg kellett semmisíteni az új határozatot. Először, nem végezték el az 1/2003 rendelettel vagy a 17. sz. rendelettel ( 27 ) összhangban álló lépéseket, a határozat megsemmisítését követően ( 28 ) vagy a megsemmisítését megelőzően ( 29 ) sem. Másodszor, az ESZAK‑Szerződés rendelkezései értelmében tett eljárási lépéseket nem tekinthetjük az új határozat érvényes előkészítő aktusainak. Ennek az az oka, hogy az 1/2003 rendelet más hatásköröket biztosított a Bizottság számára, mint az ESZAK‑Szerződés, ( 30 ) és „nem került sor olyan – a 17. sz. rendeletnek és a 2842/98 rendeletnek ( 31 ) a jelenleg az 1/2003 rendeletben és a 773/2004 rendeletben megtalálható megfelelő rendelkezései alapján lefolytatott – eljárásra, amelyet a Bizottság folytathatott volna azért, hogy azonnal rátérhessen az új határozat elfogadására” ( 32 ). A Bizottság tehát nem adhatott ki új határozatot anélkül, hogy legalább új meghallgatást tartson annak érdekében, hogy a felek előadhassák érveiket a meghallgatásra meghívott tagállami versenyhatóságok képviselőinek jelenlétében, akikkel tanácsadó bizottsági tagokként a Bizottságnak egyeztetnie kell bármely határozat előtt. Különösen Olaszország versenyhatóságának jobb bevonása annál is megfelelőbb lett volna, mivel a feltételezett jogsértés csak egyetlen tagállam, nevezetesen Olaszország területét érintette. ( 33 )
61.
Ahogyan a fentiekben említettem, úgy vélem, hogy a jelen ügyben fennálló helyzet eltér a Feralpi‑ügyben fennálló helyzettől, és Wahl főtanácsnok javasolt megoldása nem alkalmazható a jelen ügyre. A Feralpi ítéletben Wahl főtanácsnok álláspontja szerint a Bizottság azért nem folytathatta azonnal új határozat elfogadásával az eljárást, mert a határozat megsemmisítését megelőző igazgatási eljárásra (nagyrészt) már nem alkalmazandó eljárási szabályok szerint került sor, és az új eljárási szabályokat nem lehetett azonosnak tekinteni. ( 34 ) A jelen ügyben azonban az egész eljárásban ugyanazokat az eljárási szabályokat (az 1/2003 rendeletet és a 773/2004 rendeletet) kellett alkalmazni. Alkalmazandók voltak 2006. április 20‑án, a kifogásközlés napján, és a megtámadott határozat elfogadásakor. ( 35 ) Nem kérdés tehát, hogy a 2007. évi határozat megsemmisítését követően a Bizottság azonnal rátérhetett a megtámadott határozat elfogadására.
62.
A fentiek alapján úgy vélem, hogy a 2007. évi határozat megsemmisítése nem érintette a 2006. évi kifogásközlés érvényességét. A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 42. pontjában helyesen állapította meg, hogy a 2006. évi kifogásközlésben szereplő információt figyelembe kell venni annak megállapítása során, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás során tiszteletben tartották‑e a Toshiba védelemhez való jogát.
2) Nem kötelező további információkat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánják megvalósítani az elrettentő hatást
63.
Most megvizsgálom, hogy a megtámadott ítélet 74. pontjában a Törvényszék helyesen állapította‑e meg, hogy „a kifogásközlés [2006‑os] elküldését követően a Bizottság […] köteles volt további információkat szolgáltatni a [Toshibának] azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát”.
64.
E tekintetben a Toshiba azzal érvel, hogy a Törvényszék önellentmondásba keveredett a 74. pontban, amikor először megállapította, hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kellett volna a Toshibát az elrettentésül kiszabni kívánt további 4650000 euró összeggel (a továbbiakban: kiegészítő összeg) ( 36 ) kapcsolatban, és másodszor, hogy ezt az információt nem kifogásközlésben kell feltüntetnie, hanem közölhető az eljárás későbbi szakaszaiban is. Válaszában a Toshiba azzal érvel továbbá, hogy általában a számítási módszerre is alkalmazandó a Törvényszék 74. pontban szereplő azon megállapítása, hogy a kiegészítő összeggel kapcsolatban biztosítani kellett volna számára a meghallgatást.
65.
A Bizottság szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 74. pontjában megállapította, hogy a Bizottság köteles volt további információkat szolgáltatni a bírság elrettentő hatásával kapcsolatban.
66.
E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a bírság meghatározásával összefüggésben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság teljesíti a vállalkozások meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét, ha kifejezetten jelzi a kifogásközlésében, hogy meg fogja vizsgálni: ki kell‑e szabni bírságot a vállalkozásokra, és megfogalmazza azokat a fő ténybeli és jogi elemeket, amelyek bírságot vonhatnak maguk után, mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama, továbbá az a tény, hogy ez utóbbit „szándékosan vagy gondatlanságból” követették‑e el. Ellenben, ha megadja azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyekre a bírságok összegének kiszámítását alapozza, a Bizottság nem köteles közelebbről megjelölni, hogy ezeket az egyes elemeket hogyan veszi figyelembe a bírság összegének meghatározásakor. Az előirányzott bírságok összegére vonatkozó utalás azt megelőzően, hogy a vállalkozásoknak módjukban állt volna benyújtani az észrevételeiket az ellenük felhozott kifogások tekintetében, a Bizottság határozatának megelőlegezését jelentené, ami nem lenne helyénvaló. ( 37 )
67.
Úgy tűnik számomra, hogy a Bizottság nem köteles a kifogásközlésben kifejteni, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát.
68.
Az elrettentés az 1998. évi iránymutatás 1.A. pontja szerint a súlyosság értékelésének egyik eleme. Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása kellő elrettentő erővel bírjon, és a bírság összegét annak figyelembevételével kell megállapítania, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást. ( 38 ) A bírság összegének elrettentő hatását az érintett vállalkozás méretével és gazdasági erejével összefüggésben kell értékelni. ( 39 ) Úgy tűnik ezért számomra, hogy az elrettentő hatás biztosításának szükségessége tekinthető a fenti 66. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti jogi kritériumnak. Következésképpen a kifogásközlésben szerepelnie kell a Bizottság arra irányuló szándékának, hogy biztosítani kívánja a bírság elrettentő hatását. ( 40 ) Véleményem szerint azonban a Bizottság nem köteles megjelölni a hivatkozott kifogásközlésben, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát. Ez azt eredményezné, hogy „megjelöli, hogyan veszi figyelembe ezeket [az elemeket]” a bírság szintjének megállapításakor. A 66. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban a Bizottság nem köteles megjelölni, hogy hogyan veszi figyelembe a fő ténybeli és jogi elemeket.
69.
Megjegyzem, a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem mondta, hogy a kifogásközlésben a Bizottság köteles volt további információkat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani az elrettentő hatás biztosítására irányuló szándékát. Éppen ellenkezőleg, azt állapította meg a 43. és a 73. pontban, hogy a 2006. évi kifogásközlésben az elrettentő hatás és a kiegészítő összeg tekintetében szereplő információ megfelel az ítélkezési gyakorlatban kialakított követelményeknek. A 74. pontban azonban annak megállapításával folytatta, hogy „a [2006. évi] kifogásközlés elküldését követően” a Bizottság köteles volt további információkat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát.
70.
Nem látom indokoltnak, hogy a fenti 66. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot és a 67. és 68. pontban bemutatott következtetést ne alkalmazzuk a kifogásközlés elfogadását követő eljárási szakaszokra. Ha a vállalkozások nem jogosultak arra, hogy bizonyos információban részesüljenek, akkor a Bizottság nem köteles sem a kifogásközlésben, sem később rendelkezésre bocsátani ezeket az információkat.
71.
Nyilvánvaló, hogy ez nem érinti a Bizottság lehetőségét arra, hogy a vállalkozások rendelkezésére bocsássa az ilyen információt. Megjegyzem, hogy a legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény ( 41 ) megállapítja, hogy a Bizottság a fenti 66. pontban hivatkozott fő ténybeli és jogi elemek mellett „további információkkal” szolgálhat a kifogásközlésben, ilyenek például az eladások meghatározásához figyelembe vett vonatkozó eladási adatok és évek. A legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény azonban kifejezetten megállapítja, hogy a Bizottságnak „e tekintetben semmilyen jogi kötelezettsége nincs” ( 42 ).
72.
Ez nem érinti a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségét sem, hogy amennyiben a kifogásközlést követően új információt fedez fel, a Bizottságnak erről értesítenie kell a feleket egy kiegészítő kifogásközlésben (új kifogások esetén) vagy tényállást közlő levélben (ha az új bizonyíték alátámasztja a már felhozott kifogásokat). ( 43 ) Ez esetben viszont az (eredeti) kifogásközlés elfogadását követően rendelkezésre bocsátott ezen információ a fenti 66. pontban hivatkozott információ.
73.
A jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott határozatban a bírság megállapításához felhasznált elemek azonosak a 2007. évi határozatban használtakkal. Csak a számítási módszert változtatták meg annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a Törvényszék 2011. évi ítéletében szereplő megállapítást, miszerint a Bizottság nem vehet figyelembe eltérő referenciaéveket a japán gyártók és az európai gyártók esetében. A megtámadott határozatban a Törvényszék által a hivatkozott ítélet 291. pontjában javasolt számítási módszert alkalmazták.
74.
Úgy vélem ezért, hogy – ahogyan azt a Bizottság állítja – a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 74. pontjában megállapította, hogy a 2006. évi kifogásközlés elfogadását követően a Bizottság köteles volt további információkat szolgáltatni a Toshibának azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát.
75.
Mindazonáltal, még ha a Törvényszék tévesen alkalmazta is a jogot a 74. pontban, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben a Törvényszék ítéletének indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, a fellebbezést el kell utasítani. ( 44 )
76.
A jelen ügyben, noha a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a 2006. évi kifogásközlést követően a Bizottság köteles volt további információkat szolgáltatni azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel kívánja megvalósítani a bírság elrettentő hatásának biztosítására irányuló szándékát, helyesen következtetett arra, hogy nem sértették meg a Toshiba védelemhez való jogát.
77.
Végeredményben az eddig kifejtett okok alapján véleményem szerint el kell utasítani az első fellebbezési jogalapot.
B. A második fellebbezési jogalap
78.
Az egyértelműség kedvéért a felek érveinek és a Toshiba által javasolt helyettesítő számítási módszernek az áttekintését megelőzően röviden kifejtem a Bizottság által a megtámadott határozatban alkalmazott számítási módszert, és ezt követően értékelek.
1. A megtámadott határozatban alkalmazott számítási módszerről
79.
A Toshiba kiindulási összegének megállapításához a Bizottság a következő módszert alkalmazta a megtámadott határozatban.
80.
Azt követően, hogy „nagyon súlyosnak” minősítette a jogsértést, a Bizottság különböző csoportokba sorolta a részt vevő vállalkozásokat. A megtámadott határozatban szereplő csoportok azonosak a 2007. évi határozatban szereplőkkel. A hivatkozott csoportokat megfelelően a GIS‑termékek világszintű értékesítése alapján hozta létre. A 2011. évi ítéletben megállapítottaknak való megfelelés érdekében a Bizottság a 2003. évet használta referenciaévként a Toshiba és a Melco esetében, míg a 2007. évi határozatban 2001 volt a referenciaév valamennyi japán gyártó esetében. A Bizottság azonban azért nem tudta a 2003. évi világszintű értékesítéseikre hivatkozva kiszámítani a Toshiba és a Melco kiindulási összegeit, mert 2003‑ban nem teljesítettek eladásokat (2002. október 1‑jétől a TM T&D közös vállalkozásra ruházták át a megfelelő GIS‑üzleteiket). Így különösen a Toshiba kiindulási összegének megállapításához a Bizottság felhasználta a TM T&D 2007. évi határozatban megállapított kiindulási összegét, vagyis 31000000 eurót (a továbbiakban: a közös vállalkozás hipotetikus kiindulási összege), és ebből vette a Toshibának a saját és a Melco TM T&D létrehozatalát megelőző évbeli, azaz 2001‑es értékesítéseiből vett részét. Az eredmény a Toshiba kiindulási összege. ( 45 )
2. A felek érvei
81.
A Toshiba azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 115. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, amikor a Toshiba kiindulási összegét a TM T&D kiindulási összegéből határozta meg, nem pedig a TM T&D forgalmából.
82.
A megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során a Toshiba helyettesítő módszert javasolt kiindulási összegének megállapításához. Először, a TM T&D kiindulási összegének alkalmazása helyett a Bizottságnak a TM T&D 2003. évi forgalmát kellett volna felhasználnia, és ebből kellett volna vennie a fentiekkel ( 46 ) azonos részt, vagyis a Toshibának a saját és a Melco 2001‑es értékesítéseiből vett részét. Másodszor, e szám alapján a Bizottságnak ki kellett volna számítania a Toshiba 2003. évi piaci részesedését. Harmadszor, a piaci részesedés alapján a Bizottságnak a 2007. évi határozatban megállapított megfelelő csoportba, vagyis a negyedik csoportba kellett volna sorolnia a Toshibát. A Toshiba kiindulási összege (9000000 euró, a negyedik csoportnak megfelelő adat) így alacsonyabb lett volna a megtámadott határozatban szereplőnél.
83.
Ezzel összefüggésben a Toshiba elismeri, hogy ahogyan azt a Törvényszék megállapította a megtámadott ítélet 114. pontjában, bírságát nem lehet „pontosan ugyanúgy” kiszámítani, mint az európai gyártók bírságát, hiszen 2003‑ban nem teljesített eladásokat. Ezzel együtt a Bizottságnak a leginkább összehasonlítható adatokat és a leginkább összehasonlítható módszereket kell alkalmaznia. A jelen ügyben a Törvényszék nem fejtette ki, hogy a Toshiba által javasolt számítási módszer miért volt kevésbé megfelelő vagy kevésbé mesterséges a Bizottság által a megtámadott határozatban alkalmazotthoz képest.
84.
A Toshiba ezen túlmenően azzal érvel, hogy a TM T&D jogsértésben fennálló részesedését tükrözi, hogy a Bizottság a TM T&D kiindulási összegét használta forgalma helyett. A számítási módszernek azonban a Toshiba jogsértésben fennálló részesedésére kellene mutatnia a TM T&D létrehozatalát megelőző időszakban. Ellenben, ha a Toshiba javaslata alapján a TM T&D forgalmának részét használták volna a Toshiba kiindulási összegének megállapításához, ez a Toshiba jogsértésben fennálló részesedését mutatta volna a TM T&D létrehozatalát megelőző időszakban.
85.
Végül a Toshiba álláspontja szerint a Bizottság a Toshiba módszerének alkalmazásával a negyedik csoportba sorolta volna a Toshibát, és ezzel 9000000 euró kiindulási összeget állapított volna meg vonatkozásában. Ehelyett a megtámadott határozatban a Toshiba kiindulási összege nem felelt meg egyetlen, a 2007. évi csoportban megállapított csoportnak sem. Következésképpen a Toshiba kiindulási összege magasabb volt a vele összehasonlítható méretű, a negyedik csoportba sorolt vállalkozásokhoz képest.
86.
A Toshiba ezért azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozat vele szemben bírságot kiszabó részét, és csökkentse a hivatkozott bírság összegét az EUMSZ 261. cikk szerint.
87.
A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék nem tévedett annak megállapításakor, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.
88.
A Bizottság azzal érvel, hogy mivel 2003‑at kellett figyelembe vennie referenciaévként a Toshiba bírságának megállapításához, csak a TM T&D adatait használhatta. Azért nem vehette figyelembe a Toshiba forgalmát, mert a Toshiba 2003‑ban nem teljesített eladásokat.
89.
A Bizottság azzal érvel továbbá, hogy a Toshiba módszere mesterségesebb a Bizottságénál. Ennek az az oka, hogy a Toshiba módszere szerint a Toshibához kellett volna rendelni egy 2003. évi forgalmat, jóllehet 2003‑ban nem teljesített eladásokat.
90.
A Bizottság álláspontja szerint, amennyiben a TM T&D forgalmából állapította volna meg a Toshiba kiindulási összegét, úgy a Toshibához kellett volna rendelnie a TM T&D 2003. évi forgalmának 50%‑át, mivel a Toshiba 50%‑os részesedéssel rendelkezik a TM T&D vállalkozásban. A Toshiba kiindulási összege így magasabb lett volna a megtámadott határozatban szereplőnél.
91.
A Bizottság végül hangsúlyozza, hogy amennyiben a Bíróság a Bizottságénál megfelelőbbnek tartja a Toshiba módszerét, úgy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot azon kifogás elutasításakor, amely az egyenlő bánásmód elvének megsértését feltételezi. A Bíróságnak nem azt kell megállapítania, hogy a lehető legjobb módszert alkalmazta‑e a Bizottság, hanem azt, hogy jogszerű volt‑e az alkalmazott módszer.
3. Értékelés
92.
Emlékeztetek arra, hogy az egyenlő bánásmód elve az uniós jog általános jogelve, amelyet a Charta 20. és 21. cikke rögzít. Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban ez az elv előírja, hogy az összehasonlítható helyzeteket nem lehet eltérő módon kezelni, a nem összehasonlítható helyzeteket pedig nem lehet azonos módon kezelni, hacsak ez objektív módon nem igazolható. ( 47 )
93.
A bírságok tekintetében az egyenlő bánásmód elve nem csupán a végső összegre alkalmazandó, hanem olyan közbenső lépésekre is, mint a vállalkozások tagjainak kategóriákba sorolása az eltérő bánásmód alkalmazása érdekében. ( 48 )
94.
Ezen túlmenően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírság összegének megállapítása érdekében eltérő számítási módszerek alkalmazása nem járhat az EUMSZ 101. cikk ugyanazon megsértésében részt vevő vállalkozások közötti hátrányos megkülönböztetéssel. ( 49 ) A Guardian ítélet ( 50 ) például megállapította, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy a bírságok kiindulási összegének megállapítása tekintetében releváns forgalomból kizárta a belső eladásokat. Mivel a vertikálisan integrált kartelltagok hasonló helyzetben voltak a vertikálisan nem integrált kartelltagokkal, azonos módon kellett azokat kezelni, vagyis a belső eladásokat bele kellett számítani a releváns forgalomba. Ennek az volt az oka, hogy a belső eladásoknak a releváns forgalomból történő kizárása a vertikálisan integrált kartelltagokat előnyben részesítette azáltal, hogy a vertikálisan nem integrált kartelltagok hátrányára csökkentette a jogsértésben betöltött súlyukat.
95.
A jelen ügyben úgy vélem, hogy a Toshiba állításával ellenben a Törvényszék nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét annak megállapításával, hogy a Toshiba kiindulási összegét meg lehet állapítani a TM T&D kiindulási összegéből.
96.
E tekintetben a Toshiba azzal érvel, hogy mivel az európai gyártók kiindulási összegét forgalmukból állapították meg, az ő kiindulási összegét a TM T&D forgalmából kellett volna megállapítani, nem pedig a TM T&D kiindulási összegéből.
97.
Igaz, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság eltérő módszereket használt az európai gyártók és a Toshiba kiindulási összegének megállapításához. Az európai gyártók kiindulási összegeit úgy állapította meg, hogy először a 2003. évi GIS‑eladásaik alapján megállapította piaci részesedéseiket, majd a megfelelő csoportba sorolta az egyes vállalkozásokat és hozzájuk rendelte a megfelelő kiindulási összegeket. Ez a módszer összhangban van az 1998. évi iránymutatások 1.A. pontjával. A Toshiba kiindulási összegét ellenben úgy állapította meg, hogy először kiszámította a TM T&D 2003. évi kiindulási összegét, majd vette a TM T&D 2003. évi kiindulási összegének azt a részét, amely megfelel a Toshiba és a Melco 2001. évi eladásaiból a Toshiba által eszközölt eladásoknak.
98.
Mindazonáltal hangsúlyozom, hogy az európai gyártók és a Toshiba helyzete nem azonos, mivel az előbbi adott el GIS‑t 2003‑ban, az utóbbi nem. Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 114. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Toshiba bírságát nem lehetett „pontosan ugyanúgy” kiszámítani, mint az európai gyártók bírságát. A Toshiba elismerte ezt.
99.
Ezen túlmenően számomra világosnak tűnik, hogy a megtámadott határozatban alkalmazott módszer nem vezetett a Toshiba GIS‑piacon elfoglalt helyzetének durván téves értékeléséhez. ( 51 ) E tekintetben megjegyzem, hogy a Bizottság a TM T&D kiindulási összegének azt a részét vette figyelembe, amely megfelelt a Toshiba és a Melco TM T&D létrehozatalát megelőző évi eladásaiból a Toshiba által eszközölt eladásoknak, nem pedig a TM T&D kiindulási összegének azt a részét, amely a Toshiba közös vállalkozásból való részesedésének (vagyis 50%‑nak) felelt meg.
100.
Végül úgy tűnik számomra, hogy kisebb eltérések vannak egyrészt a megtámadott ítéletben az európai gyártók kiindulási összegeinek és a Toshiba kiindulási összegének megállapításához használt módszerek, és másrészt a megtámadott határozatban az európai gyártók kiindulási összegeinek és a Toshiba által a saját kiindulási összegének megállapításához javasolt módszerek között. ( 52 )
101.
A megtámadott határozatban a Bizottság a TM T&D 2007. évi határozatban megállapított kiindulási összegéből számította ki a Toshiba kiindulási összegét. A TM T&D kiindulási összegét magát azonban a TM T&D 2003. évi forgalma alapján állapították meg. A megtámadott határozatban a Toshiba kiindulási összegének megállapításához használt módszer ezért közvetetten ugyan, de a TM T&D forgalmát veszi figyelembe.
102.
Álláspontom szerint a Toshiba által javasolt helyettesítő módszer nem biztosítja a TM T&D forgalmának közvetlenebb figyelembevételét. Míg a Bizottság módszere abban állt, hogy a TM T&D kiindulási összegének egy részét vette figyelembe, a Toshiba módszeréhez ki kell számítani a 2003. évi képzelt forgalmát, és ennek alapján a 2003. évi képzelt piaci részesedését. Kétlem, hogy a Toshiba módszerében szereplő ezen kiegészítő lépések lehetővé teszik a TM T&D 2003. évi forgalmának közvetlenebb figyelembevételét, vagy pontosabb képet adnak a Toshiba 2003. évi piaci helyzetéről.
103.
A Toshiba érvével szemben a Törvényszék kifejtette, hogy az általa javasolt helyettesítő módszer miért volt a Toshiba szavaival élve „kevésbé megfelelő” a Bizottság módszerénél. A megtámadott ítélet 128. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy „a Bizottság megítélése szerint a [Toshiba] által javasolt módszer azzal a következménnyel járna, hogy a TM T&D részvényesei virtuális forgalmának meghatározása érdekében mesterségesen kettéválasztja a TM T&D forgalmát, annak ellenére, hogy a TM T&D a részvényeseitől elkülönült jogalany”. Ahogyan azt a fentiekben kifejtettem, a Toshiba által javasolt módszer alkalmazása annak 2003. évi képzelt forgalmának megállapítását eredményezte volna, vagyis a TM T&D valódi forgalmának „mesterséges kettéválasztását”.
104.
Arra következtetek, hogy a Törvényszék nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét annak megállapításakor, hogy a Toshiba kiindulási összegét meg lehet állapítani a TM T&D kiindulási összegéből.
105.
E következtetésen nem változtat a Toshiba azon érve sem, hogy a megtámadott határozatban alkalmazott számítási módszer eredményeképpen magasabb kiindulási összeget rendeltek hozzá, mint a hasonló méretű vállalkozásokhoz.
106.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak ellenőrzéséhez, hogy valamely kartell tagjainak kategóriákba való sorolása megfelel‑e az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének, a Törvényszéknek – a Bizottság e tárggyal kapcsolatos mérlegelési jogköre gyakorlásának jogszerűségére irányuló vizsgálata keretében – annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy ez a besorolás koherens és objektív módon indokolt‑e. ( 53 )
107.
A jelen ügyben igaz, hogy a megtámadott határozatban a Toshibához rendelt kiindulási összeg (10863199 euró) nem felel meg a 2007. évi határozatban létrehozott csoportok egyik kiindulási összegének (17000000 euró a harmadik csoport esetében, amelybe a 2007. évi határozat besorolta a Toshibát, és 9000 0000 euró a negyedik csoport esetében, amelybe állítása szerint a Toshibának kerülnie kellene) sem. ( 54 )
108.
Mivel azonban a megtámadott határozatban a Toshiba kiindulási összegét a TM T&D kiindulási összegének részével számították ki, nem felelhet meg a 2007. évi határozatban szereplő egyik kiindulási összegnek sem. Ezen túlmenően a Toshiba nem érvel azzal, hogy a TM T&D második csoportba sorolásával, és 31000000 euró kiindulási összeg hozzárendelésével a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét. ( 55 )
109.
Végeredményben az eddig kifejtett okok alapján véleményem szerint el kell utasítani a második fellebbezési jogalapot.
C. A harmadik fellebbezési jogalap
1. A felek érvei
110.
A Toshiba azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy nem csökkentette a Toshibára kiszabott bírság összegét a jogsértésben való viszonylagos részvétele figyelembevétele érdekében.
111.
A Toshiba azzal érvel, hogy míg az európai gyártók részt vettek a közös megállapodásban és az EGT területén az összejátszásra irányuló magatartásokban, addig a japán gyártók csupán az előbbiben vettek részt. A japán gyártók jogsértésben való részvétele ezért nem volt olyan súlyos, mint az európai gyártóké. Ezt figyelembe kellett volna venni a Toshiba kiindulási összegének megállapításakor. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 142. pontjában megállapította, hogy a Toshiba jogsértésben való közreműködése összehasonlítható az európai vállalkozások közreműködésével, és hogy az európai és a japán gyártók egyenlő kezelésével a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.
112.
A Bizottság azzal érvel, hogy a harmadik jogalap azért elfogadhatatlan, mert azt a Törvényszék előtt nem hozták fel.
113.
A Bizottság elismeri, hogy a Toshiba felelőssége mértékének meghatározását illetően az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapították a Toshiba által a Törvényszék előtt felhozott ötödik jogalapot. A Bizottság mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a Toshiba válaszában az szerepelt, hogy az ötödik jogalap nem érintette magatartásának súlyát. A Toshiba ötödik jogalapja ezért kiüresedett, és a Toshiba valóban elvetette a hivatkozott jogalapot. A Bizottság szerint ezért a harmadik jogalap új jogalap, és mint ilyen elfogadhatatlan.
114.
A Bizottság másodlagosan azzal érvel, hogy a harmadik jogalap azért elfogadhatatlan, mert ítélt dolgot kérdőjelez meg.
115.
A Bizottság megjegyzi, hogy 2011. évi ítéletében a Törvényszék megállapította először, hogy a japán gyártók részt vettek a közös megállapodásban, és egységes és összetett jogsértésre került sor, és másodszor, hogy a japán gyártók magatartásának súlya összehasonlítható volt az európai gyártókéval. Ítélt dolog tehát a harmadik jogalappal felvetett kérdés, hogy a Toshiba magatartása kevésbé volt súlyos az európai gyártók magatartásához képest.
116.
Arra az esetre, ha a Bíróság elfogadhatónak minősíti a harmadik jogalapot, a Bizottság kéri annak elutasítását.
117.
E tekintetben a Bizottság azzal érvel, hogy a teljes jogsértésért felelős a kartell csupán néhány alkotóelemében részt vevő azon vállalkozás, amely ennek ellenére tisztában van a kartell valamennyi alkotóelemét tartalmazó átfogó tervvel.
118.
Válaszában a Toshiba azzal érvel, hogy a harmadik fellebbezési jogalap elfogadható. Először, a hivatkozott jogalap nem új jogalap, mivel a Toshiba nem vonta vissza a Törvényszék előtt felvetett ötödik jogalapot, és a Törvényszék a megtámadott ítéletben rendelkezett arról a jogalapról. Másodszor, a harmadik fellebbezési jogalap nem érint ítélt dolgot, mivel azzal a jogalappal nem az egységes és összetett jogsértés fennállását kérdőjelezte meg, amely ítélt dolognak minősül, hanem a rá kiszabott bírság összegét.
2. Értékelés
a) Az elfogadhatóságról
119.
Véleményem szerint a harmadik fellebbezési jogalapot elfogadhatatlannak kell minősíteni, mivel azt mondja, hogy a Toshibára kiszabott bírság összegét csökkenteni kell azért, mert korlátozottan vett részt a jogsértésben, és ez a kérdés ítélt dolognak minősül.
120.
Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerítését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek. Az ítélet jogereje akkor képezheti akadályát a kereset elfogadhatóságának, ha a szóban forgó ítélet alapjául szolgáló jogvita ugyanazon felek között volt folyamatban, a keresetnek ugyanaz volt a tárgya, és ugyanazon a jogcímen alapult. A jogerő csak azon tény‑ és jogkérdésekhez kapcsolódik, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött. ( 56 )
121.
Megjegyzem, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a jogsértés három elemből állt: először, a japán gyártók és az európai gyártók közötti „közös megállapodásból”, amelynek keretében a japán vállalkozások kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem lépnek be az európai gyártók belföldi piacára; másodszor, a GQ‑megállapodásból, amely megállapította a GIS‑projektek elosztásának szabályait a japán gyártók és az európai gyártók között a (különösen) Japánon és az európai gyártók saját piacain kívüli országokban; és harmadszor, az EQ‑megállapodásból, amelynek keretében elosztották az európai gyártók között a nekik kiosztott GIS‑projekteket. Ezek a megállapodások egységes és összetett jogsértésnek minősültek, nem pedig külön jogsértéseknek. ( 57 )
122.
A 2011. évi ítéletben a Törvényszék megerősítette, hogy a hivatkozott megállapodások egységes és összetett jogsértést alkottak. ( 58 ) E tekintetben nem volt jelentősége, hogy a japán gyártók nem vettek részt az EGT területén az összejátszásra irányuló magatartásokban (nem írták alá az EQ‑megállapodást). Ennek oka az volt, hogy a japán gyártók passzív szerepe a GIS‑projektek elosztása terén az EGT piacán „előfeltétele” volt annak biztosításának, hogy az EGT területén egyedül európai gyártók között lehessen felosztani a GIS‑projekteket. ( 59 ) A fellebbezés elbírálása során a Bíróság megerősítette a Törvényszék megállapításait. ( 60 )
123.
Harmadik fellebbezési jogalapjával a Toshiba azzal érvel, hogy „a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy nem csökkentette a Toshibára kiszabott bírság összegét a jogsértésben való viszonylagos részvétele figyelembevétele érdekében”.
124.
Úgy vélem, először, hogy a harmadik jogalappal a Toshiba nem az egységes és összetett jogsértés fennállását kérdőjelezi meg. Válaszában a Toshiba kifejezetten kijelenti, hogy nem vitatja a Törvényszék megtámadott ítéletének 141. pontjában foglaltakat, miszerint a japán vállalkozások részéről az EGT‑piacon való megjelenéstől való tartózkodás (a 2011. évi ítélet szerint) „előfeltételét” képezte annak biztosításának, hogy az EQ‑megállapodásban megállapított szabályok alapján kerülhessen sor a GIS‑projektek európai gyártók közötti felosztására. Annak elismerése, hogy a japán vállalkozások részéről az EGT‑piacon való megjelenéstől való tartózkodás előfeltételét képezi az EGT területén az összejátszásra irányuló magatartásnak, annak elismerését jelenti, hogy a két megállapodás egységet alkot, és egyetlen jogsértésnek tekintendő.
125.
Másodszor, megjegyzem, hogy a harmadik jogalapban a Toshiba azt állítja, hogy a rá kiszabott bírság összegét csökkenteni kell, mivel nem vett részt az EGT területén az összejátszásra irányuló intézkedésekben. Másképpen kifejezve, a Toshiba azzal érvel, hogy bár az EGT területén az összejátszásra irányuló intézkedések nem minősülnek külön jogsértésnek, a hivatkozott jogsértés külön szempontját képezik. Következésképpen a Toshiba álláspontja szerint jogsértése nem olyan súlyos jellegű, mint az európai gyártóké, és ennek tükröződnie kell a bírsága összegében.
126.
A 2011. évi ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a japán gyártóknak és az európai gyártóknak az EGT‑t érintő megállapodásokban való részvétele „nem volt azonos jellegű” (mivel a japán gyártók magatartása abból állt, hogy nem tevékenykedtek az EGT piacán, az európai gyártók aktív részvételével szemben). E kétfajta magatartás súlya között azonban nem volt lényeges különbség, mivel különösen a japán vállalkozások részéről az EGT piacon való megjelenéstől való tartózkodás „előfeltételét” képezte annak biztosításának, hogy az EGT területén végrehajtják a megállapodásokat az európai gyártók. ( 61 ) Hangsúlyozom, hogy a Törvényszék a megsemmisítés vagy a Toshiba bírságának csökkentése iránt előterjesztett jogalapra válaszul fogalmazta meg e megállapításait.
127.
Így a 2011. évi ítélet vizsgálta a kérdést, hogy a Toshiba magatartása az EGT területén megvalósított összejátszásra irányuló magatartásokból való kimaradás miatt enyhébb volt‑e az európai gyártók magatartásánál. ( 62 )
128.
A fenti 120. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat tekintetében megjegyzem, hogy a 2011. évi ítéletet eredményező eljárásban részt vevő felek ugyanazok, mint a jelen eljárásban részt vevő felek (a Toshiba és a Bizottság). A két eljárás jogalapja azonos, nevezetesen az EUMSZ 263. cikk. Célját tekintve megjegyzem, hogy a jelen eljárásban megsemmisíteni kívánt határozat nem azonos a 2011. évi ítélettel részben megsemmisítettel. A megtámadott határozat tartalma azonban – a 2011. évi ítéletnek való megfelelés érdekében módosított bírságszámítási módszer kivételével – azonos a 2007. évi határozat tartalmával. ( 63 )
129.
Arra következtetek, hogy ítélt dolognak minősül a kérdés, hogy a Toshiba magatartása enyhébb‑e az európai gyártók magatartásánál azért, mert nem vett részt az EGT területén az összejátszásra irányuló megállapodásokban.
130.
Hozzá kell tennem, hogy a Bizottság érveivel ellentétben ezt a kérdést a Toshiba felvetette a Törvényszék előtt a jelen ügyben. Ötödik jogalapjában a Toshiba azzal érvelt, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy úgy állapította meg a bírságokat, hogy figyelmen kívül hagyta a tényt, miszerint a Toshiba nem vett részt az EGT piacát érintő megállapodásokban, így magatartása nem volt olyan súlyos, mint az európai gyártók magatartása. ( 64 ) A Toshiba a Törvényszék előtt előadott válaszában nem vonta vissza a hivatkozott jogalapot. Válaszában kijelentette, hogy azt „kifogásolta, hogy a Bizottság a bírságának megállapítása során figyelmen kívül hagyta a kartellben való állítólagos részvételét”. Téves ezért a Bizottság feltételezése, miszerint a harmadik fellebbezési jogalap új jogalap.
131.
Arra következtetek, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor mint megalapozatlant elutasította a Toshiba által felvetett ötödik jogalapot. Álláspontom szerint a hivatkozott jogalapot mint elfogadhatatlant kellett volna elutasítania. A megtámadott ítélet rendelkező része azonban továbbra is megalapozott. ( 65 )
132.
A teljesség kedvéért még röviden megvizsgálom, hogy a Törvényszék helyesen állapította‑e meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy anélkül állapította meg a Toshiba bírságát, hogy tekintettel lett volna a tényre, miszerint nem vett részt az EGT területén az összejátszásra irányuló intézkedésekben.
b) Az ügy érdeméről
133.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon tényt, miszerint valamely vállalkozás nem vett részt a kartell valamennyi alkotóelemében, illetve csekély szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának mérlegelése és a bírság meghatározása során. ( 66 )
134.
A jelen ügyben azonban a japán gyártók, ideértve a Toshibát is, nem vettek részt a GIS‑projektek EGT területén való elosztásában, mert kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem lépnek be az EGT piacára. Az a tény tehát, hogy a Toshiba nem vett részt a jogsértés ezen alkotóelemében, nem annak a jele, hogy magatartása nem olyan súlyú, mint az európai gyártóké. Ez a tény csupán a „közös megállapodásban” való részvételének következménye, amelynek értelmében a japán gyártók vállalták, hogy nem lépnek be az EGT piacára.
135.
Arra következtetek, hogy amennyiben a Bíróság megállapítja, hogy a harmadik jogalap elfogadható, azt mint megalapozatlant el kell utasítani.
VI. A költségekről
136.
Az eljárási szabályzat 138. és 184. cikkének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Úgy vélem, a fellebbezést el kell utasítani, és mivel a Bizottság kérte a költségek megtérítését, a Toshibát kell kötelezni a Bizottság költségeinek viselésére.
VII. Végkövetkeztetések
137.
Ezért javaslom, hogy a Bíróság:
—
utasítsa el a fellebbezést;
—
a Toshiba Corp.‑t kötelezze az Európai Bizottság költségeinek viselésére.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) 2016. január 19‑iToshiba kontra Bizottság ítélet, T‑404/12, EU:T:2016:18 (a továbbiakban: megtámadott ítélet).
( 3 ) Az [EK] 81. cikk (jelenleg az [EUMSZ] 101. cikk) és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban 2007. január 24‑én hozott C(2006) 6762 végleges határozatot módosító, 2012. június 27‑én hozott C(2012) 4381 final bizottsági határozat (COMP/39.966 – „gázszigetelt kapcsolóberendezések – bírságok”‑ügy).
( 4 ) [Az EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).
( 5 ) Az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban 2007. január 24‑én hozott C(2006) 6762 végleges bizottsági határozat (COMP/38.899 – „gázszigetelt kapcsolóberendezések”‑ügy)
( 6 ) 2011. július 12‑iToshiba kontra Bizottság ítélet, T‑113/07, EU:T:2011:343 (a továbbiakban: 2011. évi ítélet). A 2011. évi ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság elutasította a 2013. december 19‑iSiemens kontra Bizottság ítéletben, C‑239/11 P, C‑489/11 P és C‑498/11 P, EU:C:2013:866 (a továbbiakban: 2013. évi ítélet).
( 7 ) A Bizottság által az [EUMSZ 101. cikk] és [az EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.).
( 8 ) A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: 1998. évi iránymutatás).
( 9 ) Lásd a 2007. évi határozat (324), (326) és (332) preambulumbekezdését.
( 10 ) Lásd a 2007. évi határozat (61), (324), (326), (332), (405), (407), (428) és (429) preambulumbekezdését.
( 11 ) Lásd a jelen indítvány 18. és 20. pontját.
( 12 ) A 2011. évi ítélet 280–297. pontja. Egy másik ítéletében a Törvényszék megsemmisítette a 2007. évi határozat 2. cikkének g) és h) pontját a Melcót érintő részében (a 2. cikk g) pontja 113925000 euró bírságot állapított meg a Melcóval szemben) (2011. július 12‑iMitsubishi Electric kontra Bizottság ítélet, T‑133/07, EU:T:2011:345, 264–282. pont). A megsemmisítés indoka azonos volt a 2011. évi ítéletben szereplővel.
( 13 ) A megtámadott határozat módosította továbbá a 2007. évi határozat 2. cikkének g) pontját is, és ennek értelmében a Melco egyedül volt felelős 74817000 euró megfizetéséért.
( 14 ) Lásd a jelen indítvány 22. pontját és 79. és 80. pontját.
( 15 ) 2002. október 15‑iLimburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582 („PVC II” ítélet), 73. pont; 2009. július 1‑jei, ThyssenKrupp Stainless kontra Bizottság ítélet, T‑24/07, EU:T:2009:236 (ThyssenKrupp Stainless ítélet), 232. pont; 2010. június 25‑iImperial Chemical Industries kontra Bizottság ítélet, T‑66/01, EU:T:2010:255, 125. pont; 2012. június 27‑iBolloré kontra Bizottság ítélet, T‑372/10, EU:T:2012:325 (Bolloré ítélet), 74. pont; 2014. december 9‑iFeralpi kontra Bizottság ítélet, T‑70/10, EU:T:2014:1031, 133. pont.
( 16 ) 1999. április 20‑iLimburgse Vinyl Maatschappij kontra Bizottság ítélet, T‑305/94, T‑306/94, T‑307/94, T‑313/94–T‑316/94, T‑318/94, T‑325/94, T‑328/94, T‑329/94 és T‑335/94, EU:T:1999:80, 184. pont.
( 17 ) Lásd: a 2011. évi ítélet 286–293. pontja. A Bíróság előtt a Toshiba nem kifogásolta a Törvényszék hivatkozott pontokban tett megállapításait. Csupán egy európai gyártó, a Siemens kifogásolta azokat arra hivatkozással, hogy a Bizottságnak az európai gyártók esetében is 2001‑et kellett volna referenciaévként használni (2013. december 19‑iSiemens kontra Bizottság ítélet, C‑239/11 P, C‑489/11 P és C‑498/11 P, EU:C:2013:866, 29–31. pont, 271–276. pont, és 285–296. pont).
( 18 ) A 15. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 233. pontja.
( 19 ) A 15. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 75. pontja.
( 20 ) A Bizottság határozatát részben azért semmisítették meg, mert a ThyssenKrupp Stainlessnek címzett kifogásközlés nem említette a Bizottság azon szándékát, hogy a ThyssenKrupp Stainlesst kívánja felelőssé tenni a Thyssen leányvállalat magatartásáért (2001. december 13‑iKrupp Thyssen Stainless kontra Bizottság ítélet, T‑45/98 és T‑47/98, EU:T:2001:288, 58–68. pont; és 2005. július 14‑iThyssenKrupp kontra Bizottság ítélet, C‑65/02 P és C‑73/02 P, EU:C:2005:454, 80–97. pont); valamint azért, mert a kifogásközlésben nem szerepelt a Bizottság arra irányuló szándéka, hogy nem csupán a Copigraph leányvállalat magatartását rója fel a Bollorénak, hanem saját közvetlen kartellbeli részvételét is (2007. április 26‑iBolloré kontra Bizottság ítélet, T‑109/02, T‑118/02, T‑122/02, T‑125/02, T‑126/02, T‑128/02, T‑129/02, T‑132/02 és T‑136/02, EU:T:2007:115, 79. pont; és 2009. szeptember 3‑iPapierfabrik August Koehler és társai kontra Bizottság ítélet, C‑322/07 P, C‑327/07 P és C‑338/07 P, EU:C:2009:500, 44. és 45. pont).
( 21 ) A 15. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 74–76. pontja.
( 22 ) 1994. június 15‑i Bizottság kontra BASF és társai ítélet, C‑137/92 P, 74–78. pont.
( 23 ) 1995. június 29‑i ICI kontra Bizottság ítélet, T‑37/91 (ICI II ítélet), 90–93. pont.
( 24 ) Wahl főtanácsnok 2016. december 8‑iFeralpi kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑85/15 P, EU:C:2016:940. Az ügyet még tárgyalja a Bíróság.
( 25 ) 2007. október 25‑iSP kontra Bizottság ítélet, T‑27/03, T‑46/03, T‑58/03, T‑79/03, T‑80/03, T‑97/03 és T‑98/03, EU:T:2007:317, 120. pont.
( 26 ) 2014. december 9‑iFeralpi kontra Bizottság ítélet, T‑70/10, EU:T:2014:1031 (Feralpi ítélet), 128–142. pont.
( 27 ) Az [1962. február 6‑i] EGK tanácsi rendelet: [az EK 81. cikk és az EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.). A 17. sz. rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 1/2003 rendelet, 2004. május 1‑jei hatállyal.
( 28 ) A tanácsadó bizottsággal való egyeztetésen kívül (Wahl főtanácsnok 2016. december 8‑iFeralpi kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑85/15 P, EU:C:2016:940, 31. pont).
( 29 ) A határozat megsemmisítését megelőzően a Bizottság megtett a 17. sz. rendelet szerinti bizonyos intézkedéseket (kiegészítő kifogásokat fogadott el, és a tagállami képviselők jelenlétében sor került a második szóbeli meghallgatásra). Mindazonáltal általánosan a kiegészítő kifogásokban és a második meghallgatáson sem vitatták meg az ügyek érdemi szempontjait (Wahl főtanácsnok 2016. december 8‑i Feralpi kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, 40. és 41. pont).
( 30 ) Wahl főtanácsnok 2016. december 8‑iFeralpi kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑85/15 P, EU:C:2016:940, 47. pont.
( 31 ) Az [EUMSZ 101. és 102. cikke] alapján kezdeményezett eljárásokban a felek meghallgatásáról szóló, 1998. december 22‑i EK bizottsági rendelet (HL 1998. L 354., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 4. kötet, 204. o.).
( 32 ) Wahl főtanácsnok 2016. december 8‑iFeralpi kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑85/15 P, EU:C:2016:940, 49. pont.
( 33 ) Wahl főtanácsnok 2016. december 8‑iFeralpi kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑85/15 P, EU:C:2016:940, 54–60. pont.
( 34 ) Ahogyan azt a Törvényszék hangsúlyozta, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő jogvitákra is alkalmazni kell (2014. december 9‑iFeralpi kontra Bizottság ítélet, T‑70/10, EU:T:2014:1031, 117. pont).
( 35 ) Kivéve a jelen indítvány 11. pontjában hivatkozott engedékenység iránti kérelmet, amelyet szóban terjesztettek elő 2004. március 3‑án, és 2004. április 15‑én fogadták el, vagyis az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet 2004. május 1‑jei hatálybalépését megelőzően. Az azt követő ellenőrzéseket a rendeletek alkalmazásának idején végezték, 2004. május 11‑én és 12‑én.
( 36 ) Pontosítanom kell, hogy a következőképpen határozták meg a kiegészítő összeget. A Toshiba és a Melco vonatkozásában egyetemlegesen a TM T&D működésének időtartamára, vagyis 2002. október 1‑je és 2004. május 11. közötti időszakra megállapított bírságot megszorozták a Toshibához rendelt elrettentési együtthatóval, és az e szorzatból kapott összegből levonva az egyetemlegesen kiszabott bírság összegét megkapták az egyénileg a Toshibával szemben kiszabott bírságot.
( 37 ) 2005. június 15‑iTokai Carbon kontra Bizottság ítélet, T‑71/03, T‑74/03, T‑87/03 és T‑91/03, EU:T:2005:220, 139–141. pont; 2005. június 28‑iDansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408; 439. pont; és 2009. július 9‑iArcher Daniels Midland kontra Bizottság ítélet, C‑511/06 P, EU:C:2009:433, 68. és 69. pont.
( 38 ) 2011. július 13‑iDow Chemicals és társai kontra Bizottság ítélet, T‑42/07, EU:T:2011:357, 148. és 149. pont.
( 39 ) 2011. július 12‑iHitachi és társai kontra Bizottság ítélet, T‑112/07, EU:T:2011:342, 350. pont. E tekintetben lásd: Bernardeau, L. és Christienne, J.‑P., Les amendes en droit de la concurrence. Pratique décisionnelle et contrôle juridictionnel du droit de l’Union, Larcier kiadó, 2013., I.183. pont.
( 40 ) Megjegyzem, hogy a 2006. évi kifogásközlés 415. pontjában az szerepel, hogy „a Bizottság az elrettentő hatást biztosító szintű bírság megállapítását javasolja”, valamint hogy a 414. pontban az eltérő bánásmód tekintetében az „egyes vállalkozások GIS‑ágazatban meglévő jelentőségére és a versenyre gyakorolt […] jogsértő magatartásukra” hivatkozik. Ezen túlmenően a 2012. évi tényállást közlő levél 32. pontja megállapítja, hogy „a Bizottság figyelembe kívánja venni a Melco és a Toshiba teljes forgalmát a kellő elrettentő hatás biztosítása érdekében”.
( 41 ) Az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikkel kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény (HL 2011. C 308., 6. o.; a továbbiakban: legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény).
( 42 ) A legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény 85. pontja. Lásd továbbá a legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény 7. pontját.
( 43 ) A legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény 109–111. pontja.
( 44 ) 2011. március 29‑iThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C‑352/09 P, EU:C:2011:191, 136. pont; valamint Sharpston főtanácsnok Bizottság kontra McBride és társai ügyre vonatkozó, 2016. január 19‑i indítványa, C‑361/14 P, EU:C:2016:25, 78. pont.
( 45 ) A megtámadott határozat (57)–(63) preambulumbekezdése.
( 46 ) Lásd a jelen indítvány 80. pontját.
( 47 ) 2014. november 12‑iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363 (Guardian ítélet), 51. pont.
( 48 ) 2011. június 16‑iCaffaro kontra Bizottság ítélet, T‑192/06, EU:T:2011:278, 83. pont.
( 49 ) 2017. március 9‑iSamsung SDI és Samsung SDI (Malaysia) kontra Bizottság ítélet, C‑615/15 P, EU:C:2017:190, 40. pont; 2014. november 12‑i, Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 62. pont; 2012. július 19‑iAlliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai ítélet, C‑628/10 P és C‑14/11 P, EU:C:2012:479, 58. pont; 2011. június 16‑iCaffaro kontra Bizottság ítélet, T‑192/06, EU:T:2011:278, 83. pont.
( 50 ) A jelen indítvány 47. lábjegyzetében hivatkozott ítélet 62. és 63. pontja.
( 51 ) Összehasonlításként lásd: 2011. június 16‑iCaffaro kontra Bizottság ítélet, T‑192/06, EU:T:2011:278, 97. pont.
( 52 ) Lásd a jelen indítvány 82. pontját.
( 53 ) 2011. június 16‑iCaffaro kontra Bizottság ítélet, T‑192/06, EU:T:2011:278, 84. pont. Lásd továbbá a jelen indítvány 93. pontját.
( 54 ) Lásd a 2007. évi határozat (490) preambulumbekezdését.
( 55 ) A Törvényszék előtt a Toshiba a Bizottság indokolási kötelezettsége, és nem az egyenlő bánásmód elve tekintetében kifogásolta a TM T&D‑hez rendelet kiindulási összeget.
( 56 ) 2010. június 25‑iImperial Chemical Industries kontra Bizottság ítélet, T‑66/01, EU:T:2010:255, 196–198. pont.
( 57 ) A megtámadott határozat (265)–(299) preambulumbekezdése.
( 58 ) A 2011. évi ítélet 229. pontja.
( 59 ) A 2011. évi ítélet 222. pontja.
( 60 ) A 2013. évi ítélet 241–256. pontja.
( 61 ) A 2011. évi ítélet 260–262. pontja.
( 62 ) A Toshiba magatartásának súlyát nem vizsgálta a 2013. évi ítélet.
( 63 ) Összehasonlításképpen lásd: 2010. június 25‑iImperial Chemical Industries kontra Bizottság ítélet, T‑66/01, EU:T:2010:255, 207. és 208. pont; lásd továbbá a megtámadott határozat (37) preambulumbekezdését.
( 64 ) Törvényszék előtti kérelmében a Toshiba azzal érvelt, hogy „a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy a Toshiba bírsága kiindulási összegének megállapítása során figyelmen kívül hagyta a tényt, miszerint a Toshiba magatartása (állítólagos részvétel a közös megállapodásban) eltérő súllyal és felelősséggel bírt az európai GIS gyártókéhoz képest, akik a közös megállapodásban és más kartellnek betudható jogsértésben is részt vettek az EGT piacán”.
( 65 ) Lásd a jelen indítvány 75. pontját.
( 66 ) 1999. július 8‑iBizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C‑49/92 P, EU:C:1999:356, 90. pont.