JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. június 1. ( 1 )
C‑215/16., C‑216/16., C‑220/16. és C‑221/16. sz. egyesített ügyek
Elecdey Carcelen SA (C‑215/16),
Energías Eólicas de Cuenca SA (C‑216/16),
Iberenova Promociones SAU (C‑220/16),
Iberdrola Renovables Castilla La Mancha SA (C‑221/16)
kontra
Comunidad Autónoma de Castilla la Mancha
(a Tribunal Superior de Justicia de Castilla‑La Mancha [Kasztília‑La Mancha‑i legfelsőbb bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Környezet – Szélenergia – 2009/28/EK irányelv – A megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatása – 2008/118/EK irányelv – A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezések – 2003/96/EK irányelv – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – Szélerőművekre vonatkozó regionális díj canon eólico)
I. Bevezetés
1.
A spanyolországi La Mancha régióban már Don Quijote is szélerőművek ellen küzdött. Így nem meglepő, hogy Kasztília‑La Mancha autonóm tartományból egy újabb szélenergiával kapcsolatos jogvita került a Bíróság elé. Miután a közelmúltban már többször kellett dönteni a szélenergia káros környezeti hatásairól ( 2 ) vagy éppen támogatásáról, ( 3 ) a jelen ügy tárgyát az említett régió által bevezetett, szélerőművekre vonatkozó díj, egyfajta „oszlopadó” képezi.
2.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról [helyesen: energia felhasználásának támogatásáról] szóló 2009/28/EK irányelv ( 4 ) mellett a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 2008/118/EK irányelvre ( 5 ) és az energia adóztatásáról szóló 2003/96/EK irányelvre ( 6 ) is vonatkozik. Közelebbről azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott adó a 2009/28 irányelv támogatási céljával vagy az abban foglalt, a közigazgatási díjakra vonatkozó szabályozással összeegyeztethető‑e. A Bíróságnak azonban azzal is foglalkoznia kell, hogy mennyire korlátozhatja egy ilyen adó a 2009/28 irányelv célkitűzéseit. A két adójogi irányelvet illetően elsősorban annak tisztázása szükséges, hogy a kérdéses adó a hatályuk alá tartozik‑e, ha ugyanis igen, ezen adó tekintetében bizonyos követelményeknek teljesülniük kell.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A 2009/28 irányelv
3.
A 2009/28 irányelv tárgya a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatása.
4.
A 2009/28 irányelv 2. cikkének k) pontja az alábbi módon határozza meg a támogatási rendszer fogalmát:
„[…] egy tagállam vagy tagállamok egy csoportja által alkalmazott olyan eszköz, rendszer vagy mechanizmus, amely a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására ösztönöz ezen energia költségének csökkentésével, az eladási ár emelésével, vagy a megújuló energiaforrásokból előállított energia megvásárolt mennyiségének – a megújuló energiával kapcsolatos kötelezettség bevezetése révén vagy egyéb módon való – növelésével. Magában foglalja a beruházási támogatásokat, az adómentességet vagy adókedvezményeket, az adó‑visszatérítést, a megújuló energiával kapcsolatos kötelezettséghez kapcsolódó – többek között zöld bizonyítványokat alkalmazó – támogatási rendszereket, valamint a közvetlen ártámogatás rendszerét, beleértve a betáplálási tarifát és a támogatások kifizetését, de nem korlátozódik az említettekre”.
5.
A 2009/28 irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia meghatározott minimális részarányt képviseljen az energiafogyasztásukban:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső fogyasztásban betöltött […] részaránya 2020‑ban legalább a nemzeti átfogó célkitűzésükben erre az évre az I. melléklet A. részében szereplő táblázat harmadik oszlopa szerint megállapított részarány.
(2) A tagállamok intézkedéseket vezetnek be, amelyek célja annak biztosítása, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya egyenlő [helyesen: A tagállamok olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyekkel hatékonyan biztosítható, hogy az általuk a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya elérje] vagy meghaladja az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv‑előirányzatban feltüntetett részarányt.”
6.
Ezzel összefüggésben foglalkozik a 2009/28 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése egyebek mellett a támogatási rendszerekkel:
„A tagállamok az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott célkitűzések elérése érdekében – többek között – az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják:
a)
támogatási rendszerek;
b)
[…]”
7.
Az engedélyezési eljárást a 2009/28 irányelv (40) preambulumbekezdése említi:
„A megújuló energiaforrást hasznosító erőművek jóváhagyását, minősítését és engedélyezését [helyesen: engedélyezését, tanúsítását és az azokkal kapcsolatos engedélyek megadását] felügyelő közigazgatási szervezet által alkalmazott eljárásnak a szabályok egyes projektekre történő alkalmazása során objektívnek, átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lennie. […]”
8.
A megfelelő szabályokat a 2009/28 irányelv 13. cikke rögzíti:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát, fűtőenergiát vagy hűtőenergiát termelő üzemekre és a kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrára, valamint a biomassza bioüzemanyaggá vagy más energiatermékké való átalakításának folyamatára alkalmazott, jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos [helyesen: azok engedélyezésére, tanúsítására és az azokkal kapcsolatos engedélyek megadására vonatkozó] nemzeti szabályok arányosak és szükségesek.
A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket különösen a következők biztosítása érdekében:
[…]
e)
a fogyasztók, tervezők, építészek, építőipari szakemberek, a berendezések és rendszerek üzembe helyezői és a szolgáltatók által fizetett közigazgatási díjak átláthatók és költségarányosak;
[…]”
2. A 2008/118 irányelv
9.
A 2008/118 irányelv tárgyát a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezések képezik. Az 1. cikk (1) bekezdése szabályozza az irányelv hatályát, a (2) bekezdés pedig az egyéb jövedéki adók megengedettségét:
„(1) Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a jövedéki adóra vonatkozóan, amely közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: a jövedéki termékek) fogyasztását terheli:
a)
a 2003/96/EK irányelv hatálya alá tartozó energiatermékek és villamos energia;
b)
a 92/83/EGK és a 92/84/EGK irányelv hatálya alá tartozó alkohol és alkoholtartalmú italok;
c)
a 95/59/EK, a 92/79/EGK és a 92/80/EGK irányelv hatálya alá tartozó dohánygyártmányok.
(2) A jövedéki termékekre a tagállamok speciális célú egyéb közvetett adókat is kivethetnek, amennyiben azok megfelelnek a jövedéki adó és a hozzáadottérték‑adó esetében alkalmazandó, az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, kivetésére és ellenőrzésére vonatkozó közösségi adószabályoknak, nem értve ide a mentességekre vonatkozó rendelkezéseket.”
3. A 2003/96 irányelv
10.
A 2003/96 irányelv tárgya az energia adóztatása.
11.
Amint azt különösen a 2003/96 irányelv 4. cikke mutatja, az irányelv főszabály szerint megkövetel egy minimális mértékű energiaadót:
„(1) Azon adómértékek, amelyeket a tagállamoknak a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimum [helyesen: minimális] adómértékek.
(2) Ezen irányelv alkalmazásában »adómérték« a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték‑adó) tekintetében megállapított teljes teher.”
12.
Emellett a nemzeti bíróság utal a 2003/96 irányelv 15. cikkére, amely lehetővé tesz bizonyos adómentességeket:
„Más közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak a következőkre:
a)
[…]
b)
villamos energia:
—
amely nap, szél, hullám, árapály vagy geotermikus eredetű,
—
[…]”
B. A spanyol jog
13.
Kasztília‑La Mancha autonóm tartomány a Ley 9/2011, de 21 de marzo, por la que se crea el canon eólicóval (a szélerőművekre vonatkozó díj létrehozásáról szóló, 2011. március 21‑i 9/2011. sz. törvény; a továbbiakban: 9/2011. sz. törvény) egy, a szélerőművekre vonatkozó díjat vezetett be.
14.
A 9/2011. sz. törvény 4. cikke szabályozza az adóköteles tényállást:
„(1) A szélerőművekre vonatkozó díj adóköteles tényállását a természeti környezetet és a területet érintő azon kedvezőtlen hatások és folyamatok kialakulása képezi, amelyek a villamosenergia‑termelésre irányuló szélgenerátorok […] szélerőműparkokban történő telepítésének következményei.
[…]
(3) Az adóköteles tényállás akkor is megvalósul, ha a szélgenerátorok tulajdonosai nem azonosak a szélerőműpark létesítéséhez szükséges hatósági engedély jogosultjával.”
15.
Az adóalapot a 9/2011. sz. törvény 7. cikke határozza meg:
„(1) [Egy adott] szélerőműparkban telepített szélgenerátor-egységek számának összege képezi az adóalapot.”
16.
Az adó összegét a 8. cikk szabályozza:
„(1) A díj összegét az alábbi negyedéves adómértékeknek az adóalapra történő alkalmazásával kell meghatározni:
A legfeljebb 2 darab szélgenerátorral rendelkező szélerőmű-parkokban: 0 euró szélgenerátor‑egységenként.
A 3–7 darab szélgenerátorral rendelkező szélerőmű-parkokban: 489 euró szélgenerátor‑egységenként.
A 8–15 darab szélgenerátorral rendelkező szélerőmű-parkokban: 871 euró szélgenerátor‑egységenként.
A 15 darabnál több szélgenerátorral rendelkező szélerőmű-parkokban:
a)
ha a szélgenerátorok száma megegyezik a park megawattban mért telepített teljesítményével, vagy attól kevesebb: 1233 euró szélgenerátor‑egységenként.
b)
ha a szélgenerátorok száma meghaladja a park megawattban mért telepített teljesítményét: 1275 euró szélgenerátor‑egységenként.
[…]”
III. A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem
17.
Az Elecdey Carcelen SA (C‑215/16. sz. ügy), az Energías Eólicas de Cuenca SA (C‑216/16. sz. ügy), az Iberenova Promociones SAU (C‑220/16. sz. ügy) és az Iberdrola Renovables Castilla La Mancha SA (C‑221/16. sz. ügy) a szélerőművekre vonatkozó regionális díj hatálya alá tartozó szélerőműveket üzemeltetnek Kasztília‑La Mancha autonóm tartományban. E vállalkozások a szélerőművekre vonatkozó adó címén a 2011‑es adóév tekintetében elkészített adóbevallások helyesbítése és a megfizetett összegek visszatérítése iránti kérelmet nyújtottak be a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.
18.
Az említett vállalkozások e kérelmek elutasítása miatt keresettel fordultak a Tribunal Superior de Justicia de Castilla‑La Manchához (Kasztília‑La Mancha‑i legfelsőbb bíróság, Spanyolország). E bíróság előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Tekintettel a 2009/28 irányelv 2. cikkének k) pontjában meghatározott »támogatási rendszerekre«, és közöttük az adókedvezményekből, adómentességekből és adó‑visszatérítésekből álló adóösztönzőkre mint az említett 2009/28 irányelvben előírt, a megújuló energiák fogyasztására vonatkozó célkitűzések elérésére irányuló eszközökre, úgy kell‑e érteni, hogy az említett ösztönzők vagy intézkedések kötelező jellegűek, és a tagállamokat közvetlen hatállyal kötik oly módon, hogy az érintett magánszemélyek hivatkozhatnak azokra, és azokat bármely fokon eljáró állami, bírósági és közigazgatási hatóság előtt érvényesíthetik?
2)
Figyelemmel arra, hogy az előző kérdésben említett »támogatási rendszerek« között kerülnek felsorolásra az adókedvezményekből, adómentességekből és adó‑visszatérítésekből álló adóösztönzőkre irányuló intézkedések, és a »nem korlátozódik az említettekre« kifejezés kerül alkalmazásra, úgy kell‑e érteni, hogy éppen ezen ösztönzők közé tartozik az adóztatási tilalom, azaz a megújuló energiaforrásokból előállított energiát terhelő bármilyen típusú, különös és egyedi adóteher tilalma, a villamos energiával kapcsolatos gazdasági tevékenységet és termelést terhelő általános adók mellett? Hasonlóképpen, és ugyanezen ponton belül a következő kérdés fogalmazódik meg: továbbá szintén az előzőekben említett általános tilalom körébe kell‑e sorolni a megújuló energiák termelésére irányuló tevékenység különböző szakaszait terhelő, több olyan általános és különös adó kettős kivetésére, együttes fennállására vagy átfedő alkalmazására vonatkozó tilalmat, amelyek a vizsgálat tárgyát képező, szélerőművekre vonatkozó díjjal terhelt ugyanazon adóköteles tényállást sújtják?
3)
Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia adóztatását elfogadva, a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak tekintetében úgy kell‑e értelmezni a »speciális cél« fogalmát, hogy az ezt alkotó célkitűzésnek kizárólagosnak kell lennie, és ezenfelül a megújuló energiákat terhelő adó – szerkezete szempontjából – ténylegesen ne legyen adójellegű, és ne pusztán költségvetési jellegű vagy csak bevétel szerzése legyen a célja?
4)
A 2003/96 irányelv 4. cikkében foglaltak alapján, mivel az energiatermékek és a villamos energia tekintetében a tagállamok által alkalmazandó adómértékekre utalva az irányelv a forgalomba bocsátás időpontjában az e termékeket sújtó valamennyi közvetlen vagy közvetett adó összegeként értett minimális mértékeket vett alapul, úgy értendő‑e, hogy ezen összeget úgy kell tekinteni, hogy az irányelv által előírt adómértékből ki kell zárni azon nemzeti adókat, amelyek akár szerkezetük, akár az előző kérdésre adandó válasz szerint értelmezett speciális céljuk tekintetében nem teljesen extrafiskális jellegűek?
5)
A 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában alkalmazott »díj« szó az európai jog olyan önálló fogalmának minősül‑e, amelyet tágabb értelemben az adó általános fogalmába tartozónak kell tekinteni, és annak szinonimájaként kell értelmezni?
6)
Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén az előterjesztett kérdés a következő: a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában hivatkozott, a fogyasztók által fizetendő díjak csak azokat az adóügyi terheket vagy kötelezettségeket foglalják magukban, amelyek szükség esetén a környezetre gyakorolt hatások által okozott károk ellentételezésére, és ezen hatáshoz vagy káros behatáshoz kapcsolódó károknak a beszedett összeggel való helyreállítására irányulnak, de nem vonatkoznak azokra az adókra vagy hozzájárulásokra, amelyek nem szennyező energiákat terhelve elsődlegesen költségvetési vagy bevételszerzési célt szolgálnak?”
19.
A Bíróság előtt a szélerőmű‑üzemeltető Elecdey Carcelén S.A., Energías Eólicas de Cuenca S.A., Iberenova Promociones S.A. és Iberdrola Renovables Castilla la Mancha S.A., a Comunidad Autónoma de Castilla‑La Mancha mint az alapeljárás résztvevője, valamint a Spanyol Királyság és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket és adta elő álláspontját a 2017. március 29‑i tárgyaláson.
IV. Jogi értékelés
20.
A vitatott díjat negyedévente vetik ki minden egyes szélerőműre, és annak mértéke az egyes szélerőműparkok méretétől és a szélerőművek teljesítményétől függ. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem arra keres választ, hogy e díj összeegyeztethető‑e a 2009/28 irányelv megújuló energiára vonatkozó támogatási rendszereivel (erről lásd az A. pontot) és az egyes díjakat illetően ott előírt szabályokkal (erről lásd a B. pontot). A nemzeti bíróság ezenkívül a jövedéki adókról szóló 2008/118 irányelvvel (erről lásd a C. pontot) és az energia adóztatásáról szóló 2003/96 irányelvvel (erről lásd a D. pontot) való összeegyeztethetőségre vonatkozó kérdéseket is feltesz.
A. Az első és a második kérdésről – támogatási rendszerek
21.
Első két kérdésével a nemzeti bíróság arra keres választ, hogy ellentétes‑e a 2009/28 irányelv 2. cikkének k) pontjával a szélerőművekre vonatkozó vitatott díj.
22.
A 2009/28 irányelv 2. cikkének k) pontja meghatározza a „támogatási rendszer” fogalmát. A fogalommeghatározás többek között az adómentességet, az adókedvezményeket, valamint az adó‑visszatérítést foglalja magában.
23.
Önmagában egy fogalommeghatározással azonban nem lehet összeegyeztethetetlen egy nemzeti díj kivetése. Valójában az bír jelentőséggel, hogy mely rendelkezések hivatkoznak e fogalommeghatározásra.
24.
E tekintetben először a 2009/28 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja említendő. Ez alapján a tagállamok támogatási rendszereket alkalmazhatnak a megújuló energiának a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint az I. mellékletben előírt részarányának elérése céljából. A támogatási rendszerek alkalmazásának lehetőségéből ugyanakkor nem következik, hogy megengedhetetlen lenne a szélerőművekre vonatkozó díj.
25.
A vitatott adó a különböző tagállamok nemzeti támogatási rendszereinek a 2009/28 irányelv 11. cikke alapján lehetséges egyesítésével vagy összehangolásával sem áll ellentétben. Igaz, hogy elfogadható az Elecdey Carcelen azon vélekedése, hogy az adó csökkenti a megújuló energia 6. cikk szerinti „statisztikai átruházása” céljából történő egyesítés lehetőségét. Az irányelv mindazonáltal nem kötelezi a tagállamokat ilyen lehetőségek megteremtésére, és arra sem utal semmi, hogy már megállapodás született volna egy ilyen egyesítésről, amelyet az adó hátrányosan érint.
26.
Hasonlóképpen, a 2009/28 irányelv támogatási rendszerekre vonatkozó többi rendelkezésével sem állhat ellentétben a szélerőművekre vonatkozó díj. E rendelkezések a támogatási rendszerek igénybevételére vonatkozó technikai jellegű előírásokra (a 13. cikk (2) bekezdése), az építési ágazatban a megújuló energia fokozott felhasználását előíró építési szabályokra és törvényekre (a 13. cikk (4) bekezdése), a származási garanciák támogatási rendszerekkel való viszonyára (15. cikk) és a jelentéstételi kötelezettségekre (22. és 23. cikk) vonatkoznak.
27.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem mindazonáltal a 2009/28 irányelvből eredő központi kötelezettséggel, a megújuló energia teljes fogyasztásban betöltött, a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt minimális részarányával is összefüggést teremt. Ezzel is foglalkozni kívánok, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hasznos választ ( 7 ) kaphasson.
28.
A 2009/28 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső fogyasztásban betöltött részaránya 2020‑ban legalább a mellékletben megállapított átfogó célkitűzésnek megfelelő részarány legyen. A 3. cikk (2) bekezdése alapján a tagállamok olyan intézkedéseket kötelesek bevezetni, amelyekkel hatékonyan biztosítható, hogy az általuk a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya elérje vagy meghaladja a szintén a mellékletben szereplő ütemterv‑előirányzatban feltüntetett részarányt.
29.
Ezzel a 2009/28 irányelv meghatározza a megújuló energia részarányát, amelyet a tagállamoknak 2020‑ban, illetve az ezen időpontig tartó átmeneti időszak alatt el kell érniük. A magasabb részarány üdvözlendő ugyan, de legalábbis az irányelv nem írja elő azt.
30.
A 2009/28 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének tiszteletben tartása tehát biztosítja, hogy a tagállamok már a megújuló energia 2020‑ra előírt részarányának elérésére biztosított határidő lejártáig tartó átmeneti időszakban megtegyék a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a célt valóban el is érjék. E rendelkezés mellett ezért nem szükséges visszanyúlni az olyan jellegű nemzeti rendelkezéseknek az uniós ügyekben való jóhiszemű eljárás elvéből levezetett tilalmához, amelyek komolyan veszélyeztetnék a valamely irányelv által meghatározott eredmény elérését. ( 8 )
31.
Amennyiben a vitatott díj ahhoz vezetne, hogy Spanyolország nem éri el a megújuló energia 2009/28 irányelv által megkövetelt részarányát, ez már az irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdésével ellentétes lenne.
32.
Kétséges azonban, hogy egyáltalán lehetséges‑e bizonyítani, hogy egy bizonyos regionális díj akadályozza meg a tagállamot abban, hogy összességében elérje az említett célokat. Rendszerint ugyanis egyéb adók is fizetendők, és ezenkívül egyéb gazdasági vagy műszaki akadályok is állnak a megújuló energia fokozott felhasználása előtt. E kérdést azonban a jelen ügyben nem kell végérvényesen eldönteni.
33.
Elsősorban a Bizottság által a tárgyaláson előadottak és az eljárás valamennyi résztvevője által a tárgyaláson hivatkozott legfrissebb Eurostat‑számok ( 9 ) alapján ugyanis Spanyolország tekintetében – szemben például Hollandiával vagy átmenetileg Franciaországgal – se nem észlelhető, se nem várható a 2009/28 irányelv előírásainak megsértése. Spanyolország 2015‑tel bezárólag következetesen az irányelv által megkövetelnél nagyobb részarányát használta a megújuló energiának. Sőt, már 2015‑ben meghaladta a csak 2017‑ben és 2018‑ban elérendő, átlagosan 16%‑os részarányt.
34.
A vitatott díj hatásaival kapcsolatban csak akkor lenne szükség további megfontolásokra, ha a nemzeti bíróság frissebb vagy pontosabb számok alapján arra a következtetésre jutna, hogy az Eurostat számaiban érzékelhető tendencia nem folytatódik. Mivel azonban a jelen eljárásban senki sem hivatkozott meggyőzően erre, nem szükséges, hogy a Bíróság a jelen pillanatban tovább foglalkozzon ezzel a feltételezéssel.
35.
Ezért sajnálatos ugyan, ha Kasztília‑La Mancha autonóm tartomány olyan díjakat vet ki, amelyek kevésbé vonzóvá teszik a megújuló energiának a 2009/28 irányelv által megkívánt felhasználását, és ezen túlmenően legalábbis részben aláássák a szélerőművek összállami támogatását. Ugyanakkor mindaddig, amíg a tagállam ennek ellenére összességében teljesíti uniós jogi kötelezettségeit, nem beszélhetünk az irányelv támogatási rendszereinek vagy a megújuló energia előírt részarányának megsértéséről, hanem legfeljebb egy nemzeti jogi problémáról.
36.
A 2009/28 irányelv 2. cikkének k) pontjával és 3. cikkének (1) és (2) bekezdésével tehát mindaddig nem áll ellentétben a szélerőművekre negyedévente kivetett díj, amíg e díj nem akadályozza a tagállamot a megújuló energiának az irányelvben előírt, teljes fogyasztásban betöltött minimális részarányának elérésében.
B. Az ötödik és a hatodik kérdésről – a szélerőművekre vonatkozó díjak
37.
A szintén együtt megválaszolandó ötödik és hatodik kérdéssel a nemzeti bíróság arra keres választ, hogy a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti díjszabályozással ellentétes‑e a vitatott díj.
38.
A 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket különösen annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók, tervezők, építészek, építőipari szakemberek, a berendezések és rendszerek üzembe helyezői és a szolgáltatók által fizetett közigazgatási díjak átláthatók és költségarányosak legyenek.
39.
E rendelkezés hátterében a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének első mondatában általánosabban megfogalmazott szabály áll. Annak értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát, fűtőenergiát vagy hűtőenergiát termelő üzemekre és a kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrára, valamint a biomassza bioüzemanyaggá vagy más energiatermékké való átalakításának folyamatára alkalmazott, azok engedélyezésére, tanúsítására és az azokkal kapcsolatos engedélyek megadására vonatkozó nemzeti szabályok arányosak és szükségesek.
40.
Kasztília‑La Mancha autonóm tartomány álláspontjával ellentétben a közigazgatási díjak fogalmát nem a nemzeti jog alapján kell meghatározni, hanem az uniós jog fogalmáról van szó, mivel nem fedezhető fel a nemzeti jogra való utalás. ( 10 )
41.
A vitatott díj mindazonáltal első pillantásra nem tartozik a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdése e) pontjának hatálya alá. Az nem olyan közigazgatási díj, amelyet a fogyasztóknak, tervezőknek, építészeknek, építőipari szakembereknek, a berendezések és rendszerek üzembe helyezőinek és a szolgáltatóknak kell megfizetniük, és az nem is a szélerőművek engedélyezése, tanúsítása és az azokkal kapcsolatos engedélyek megadása kapcsán merül fel. A díjat a létesítmények üzemeltetésére vetik ki. Így e kérdés vizsgálatát e ponton abba is lehetne hagyni.
42.
Különösen azonban az Iberenova Promociones és az Iberdrola Renovables Castilla la Mancha azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben is megjelenő álláspontot képviseli, hogy a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontja a szöveg alapján várhatónál jóval tágabb hatállyal bír. Ezzel kapcsolatban az elektronikus hírközlést illető engedélyezésre vonatkozó 97/13/EK irányelv ( 11 ) 11. cikkén, illetve később a 2002/20/EK irányelv ( 12 ) 12. és 13. cikkén alapuló ítélkezési gyakorlatra hivatkoznak.
43.
E rendelkezések a távközlés, illetve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások területén az uniós jogban szabályozott engedély alapján tevékenykedő vállalkozásokra kivethető igazgatási díjak megengedett mértékét szabályozzák. E díjak bizonyos igazgatási költségeket fedeznek, és kivetésükre csak tárgyilagos, arányos és átlátható módon kerülhet sor.
44.
A Bíróság a kérdéses rendelkezéseket valóban úgy értelmezte, hogy a tagállamok ezen irányelv keretében nem vethetnek ki az irányelvben említetteken kívül az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásáért egyéb adókat és díjakat. ( 13 )
45.
Első ránézésre elképzelhető, hogy a szélerőművek üzemeltetői ezt az ítélkezési gyakorlatot a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjára vonatkoztatják, és ez alapján fellépnek a vitatott díjjal szemben.
46.
Emellett szól különösen a 2009/28 irányelv és az uniós környezetvédelmi politika fő célja, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése révén az éghajlatváltozás elleni küzdelem. E célnak megfelel a megújuló energiaforrások felhasználásának útjában álló akadályok minimalizálása.
47.
Ugyanakkor miközben az elektronikus hírközlés szabályozási kerete főszabály szerint a távközlési szolgáltatások és infrastruktúra teljes liberalizációját célozza, ( 14 ) a 2009/28 irányelvet sokkal kevésbé ambiciózus célok vezérlik. A Bíróság már megállapította, hogy az uniós jogalkotó semmiképpen sem teremtette meg a megújuló energia termelésének támogatását szolgáló nemzeti rendszerek kimerítő jellegű harmonizálását. ( 15 ) A 2009/28 irányelv közvetlen fő célja inkább a megújuló energia előírt, teljes fogyasztásban betöltött minimális részaránya, mellyel összefüggésben a tagállamok tág mozgástérrel rendelkeznek az e részarány határidőn belüli elérését szolgáló eszközök megválasztásában. E korlátozott célkitűzés tükrében kétséges, hogy a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontja a megújuló energiát terhelő díjakra vonatkozó átfogó tilalmat tartalmaz.
48.
Ezenkívül a Bíróság az utóbbi időben finomította az elektronikus hírközlés területén fennálló akadályokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. Leszögezte, hogy a távközlési szolgáltatások díjjal történő megterhelésének nem minden esete tartozik az egyéb díjak kivetésének tilalma alá. Az adóztatandó tényállásának valójában a 2002/20 irányelvben szabályozott felhatalmazási eljáráshoz kell kapcsolódnia. ( 16 ) Ez például a mobiltávközlés céljára szolgáló póznákra kivetett önkormányzati adóknál hiányzott. ( 17 )
49.
E gondolatnak különösen érvényesülnie kell a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontja kapcsán. E rendelkezés nem értelmezhető annak szövegén messze túlmutatóan a megújuló energia díjak útján történő bárminemű megadóztatásának általános tilalmaként.
50.
Következésképpen a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjával nem ellentétes a szélerőművek üzemeltetésére negyedévente kivetett díj.
C. A harmadik kérdésről – a jövedéki adókhoz való viszony
51.
A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy a vitatott díj alkalmazása összeegyeztethető‑e a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével. A nemzeti bíróság ezt a kérdést arra az esetre terjeszti elő, ha a második kérdésre – javaslatomnak megfelelően – nemleges választ kell adni, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia adóztatása a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alapján megengedettnek tekintendő. Következésképpen először azt kell tisztázni, hogy a díj az utóbb említett rendelkezés hatálya alá tartozik‑e.
52.
A 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok a jövedéki termékekre bizonyos körülmények között speciális célú egyéb közvetett adókat is kivethetnek.
53.
Minden további követelmény azt feltételezi, hogy a szélerőművekre vonatkozó vitatott díj esetében jövedéki termékekre kivetett közvetett adóról van szó.
54.
A Bíróság korábban már megállapította, hogy az „egyéb közvetett adóknak” a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma azon közvetett adókra vonatkozik, amelyek az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt termékek fogyasztását terhelik, az ez utóbbi rendelkezés értelmében vett „jövedéki adó” kivételével; és amelyeket speciális célból vetnek ki. ( 18 )
55.
A 2008/118 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a 2003/96 irányelv hatálya alá tartozó energiatermékeket és villamos energiát (az a) pont), a 92/83/EGK és a 92/84/EGK irányelv hatálya alá tartozó alkoholt és alkoholtartalmú italokat (a b) pont), valamint a 95/59/EK, a 92/79/EGK és a 92/80/EGK irányelv hatálya alá tartozó dohánygyártmányokat (a c) pont) nevezi meg.
56.
A szélerőművekre vonatkozó díj közvetlenül egyik kategóriába sem tartozik. Csak akkor terjedhet ki rá a hatály, ha a díjjal terhelt létesítmények által termelt villamos energiára kivetett közvetett adónak tekintjük.
57.
E tekintetben az következik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, hogy az ilyen közvetett adónak közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatban kell állnia a villamosenergia‑fogyasztással. ( 19 )
58.
A Bíróság nem fogadta el ilyen kapcsolat fennállását az atomerőművek üzemanyagkötegeinek ( 20 ) vagy hőteljesítményének ( 21 ) megadóztatásával kapcsolatban, mert a konkrét adóköteles tényállás nem állt megfelelő kapcsolatban a termelt villamos energia fogyasztásával.
59.
Ez igaz a jelen ügyben vizsgálandó, szélerőművekre vonatkozó díjra is. Azt ugyanis nem a létesítmények által termelt villamos energiától függően vagy azok potenciális teljesítménye alapján számítják ki. Annak összege inkább attól függ, hogy mekkora az a szélerőműpark, amelyhez a létesítmény tartozik, illetve különösen nagy szélerőműparkok esetében attól is, hogy különösen nagy teljesítményű létesítményekről van‑e szó. ( 22 ) Ez utóbbi esetben ráadásul a nagyobb teljesítményű létesítmények adóztatása csekélyebb mértékű a kisebb teljesítményűekhez képest.
60.
Az eljárás résztvevői egyebekben megvitatják, hogy a vitatott díj áthárítható‑e a fogyasztóra. Tény, hogy a Bíróság az üzemanyagköteg‑adó esetében azt is figyelembe vette, hogy az adó nem hárítható át teljes egészében. ( 23 ) Legalább egy, a Bíróság által ennek kapcsán alapul vett ok azonban a jelen ügyben is adott, mivel a villamos energia termelésétől független, szélerőművekre vonatkozó díj nem építhető be pontosan a termelt villamos energia árába. És különösen kizárt, hogy azt átlátható árnövelés formájában felszámítsák a végfogyasztónak. Nem állapítható meg ugyanis, hogy a végfogyasztó által megvásárolt villamos energia melyik részét állították elő a díjjal terhelt szélerőműben. Ezért a díjjal járó tehernek gazdasági szempontból a végfogyasztóra történő áthárítására vonatkozó esetleges lehetőség nem vezethet ahhoz, hogy a díj a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett közvetett adónak minősüljön.
61.
Tehát a 2008/118 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével nem ellentétes a szélerőművek üzemeltetésére negyedévente kivetett olyan díj, amely nem áll közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatban a termelt villamos energia fogyasztásával.
D. A negyedik kérdésről – az energiaadókkal való viszony
62.
Negyedik kérdésével a nemzeti bíróság arra keres választ, hogy a vitatott díj a 2003/96 irányelv 4. cikke értelmében vett, a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték‑adó) tekintetében megállapított teljes teherbe tartozik‑e. Az így kiszámított mértéknek legalább akkorának kell lennie, mint az irányelvben előírt minimális adómérték.
63.
Első ránézésre nem világos, hogy ez a kérdés mennyiben bírhat jelentőséggel az alapjogvita eldöntése szempontjából. Így azt a Bíróság hipotetikus jellegű és ezért elfogadhatatlan kérdésként el is utasíthatná.
64.
E kérdés indokolásából ugyanakkor kiderül, hogy a nemzeti bíróságnak kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a vitatott díj összeegyeztethető‑e a 2003/96 irányelv céljával, a belső piac megfelelő működésének elősegítésével.
65.
Ez a kérdés – legalábbis elvi síkon – releváns az alapjogvita eldöntése szempontjából. Az azonban figyelmen kívül hagyja a 2003/96 irányelv normatív tartalmát. Ez ugyanis nem a villamosenergia‑termeléssel összefüggésben esetlegesen keletkező adók és díjak átfogó szabályozását tartalmazza, hanem csak minimális mértéket ír elő a villamosenergia‑fogyasztás adóztatására. A villamosenergia‑termelés nagyobb mértékű megadóztatását azonban nem zárja ki.
66.
Az sem vezet eltérő következtetéshez, hogy a 2003/96 irányelv nemzeti bíróság által említett 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának első francia bekezdése lehetővé teszi a szél útján termelt villamos energia adó alóli mentesítését. E lehetőség ugyanis sem arra nem kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák e mentességet, sem nem tiltja meg a szélenergiából történő villamosenergia‑termelés bizonyos díjak útján történő megadóztatását.
67.
Amennyiben különösen az Energías Eólicas de Cuenca arra hivatkozik, hogy a vitatott díj sérti a 2003/96 irányelvet, mivel az a kifejezetten megengedett adókedvezmények mellett nem tesz lehetővé regionális eltéréseket az energia megadóztatását illetően, annyiban meg kell jegyezni, hogy e kérdés nem képezi az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát.
68.
Ha az alapjogvita eldöntéséhez hasznos válaszadás érdekében a Bíróság mégis foglalkozni kívánna ezzel, ez az érvelési irány akkor sem vezetne sehova. A díj ugyanis nem a 2003/96 irányelv értelmében vett adó.
69.
A 2003/96 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv hatálya a 2. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott energiatermékek és a villamos energia adóztatására korlátozódik. ( 24 ) A vitatott díj legfeljebb az érintett szélerőművek által termelt villamos energia közvetett adóztatásának tekinthető.
70.
Az ilyen adó ugyanakkor feltételezi az adóztatandó tényállás és a tényleges villamosenergia‑termelés közötti kapcsolatot. ( 25 ) Ez a kapcsolat hiányzik például az atomreaktor engedélyezett maximális hőmennyiségére kivetett adó esetében, amely nem veszi figyelembe a ténylegesen termelt villamos energia mennyiségét. ( 26 )
71.
A vitatott díj és az érintett szélerőművek által termelt villamos energia közötti kapcsolat ráadásul még gyengébb. Míg egy atomreaktor maximális hőmennyisége következtetni enged arra, hogy mennyi villamos energiát tud megtermelni, addig a vitatott díj esetében annak összege leginkább azon alapul, hogy a szélerőművek mekkora szélerőműparkban állnak. Csak a több mint 15 létesítményből álló szélerőműparkok esetében tesznek különbséget abból a szempontból, hogy a létesítmények telepített teljesítménye átlagosan kisebb vagy nagyobb‑e, mint 1 megawatt. És ez a különbségtétel nem vezet a villamosenergia‑termelésnek megfelelő magasabb adómértékhez, hanem éppen csökkenti a nagyobb teljesítményű létesítmények terhét.
72.
A vitatott díj esetében tehát nem beszélhetünk a 2003/96 irányelv szerinti adóról, és nem lenne alkalmazható a régiónként eltérő adókivetés esetleges tilalma.
73.
Következésképpen a 2003/96 irányelvvel sem ellentétes a vitatott díj.
V. Végkövetkeztetések
74.
Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1)
A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról [helyesen: energia felhasználásának támogatásáról] szóló 2009/28/EK irányelv 2. cikkének k) pontjával és 3. cikkének (1) és (2) bekezdésével nem ellentétes a szélerőművek üzemeltetésére negyedévente kivetett díj, ha az nem akadályozza az érintett tagállamot a megújuló energia irányelvben előírt minimális részarányának elérésében.
2)
A 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjával, valamint az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv 4. cikkével és 15. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes a szélerőművek üzemeltetésére negyedévente kivetett díj.
3)
A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 2008/118/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével nem ellentétes a szélerőművek üzemeltetésére negyedévente kivetett olyan díj, amely nem áll közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatban a termelt villamos energia fogyasztásával.
( 1 ) Eredeti nyelv: német.
( 2 ) 2011. július 21‑iAzienda Agro‑Zootecnica Franchini és Eolica di Altamura ítélet (C‑2/10, EU:C:2011:502); 2016. január 14‑iBizottság kontra Bulgária (Kaliakra) ítélet (C‑141/14, EU:C:2016:8).
( 3 ) 2013. december 19‑iVent De Colère! és társai ítélet (C‑262/12, EU:C:2013:851); 2014. július 1‑jei Ålands Vindkraft ítélet (C‑573/12, EU:C:2014:2037).
( 4 ) A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról [helyesen: energia felhasználásának támogatásáról], valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 140., 16. o.).
( 5 ) A 2010. február 16‑i 2010/12/EU tanácsi irányelvvel (HL 2010. L 50., 1. o.) módosított, a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 12. o.).
( 6 ) A 2004. április 29‑i 2004/75/EK tanácsi irányelvvel (HL 2004. L 157., 100. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 2. kötet, 21. o.) módosított, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i tanácsi irányelv (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.).
( 7 ) Lásd például: 2015. február 11‑iMarktgemeinde Straßwalchen és társai ítélet (C‑531/13, EU:C:2015:79, 37. pont); 2016. október 13‑iM. és S. ítélet (C‑303/15, EU:C:2016:771, 16. pont); 2017. február 1‑jei Município de Palmela ítélet (C‑144/16, EU:C:2017:76, 20. pont).
( 8 ) Lásd például: 1997. december 18‑iInter‑Environnement Wallonie ítélet (C‑129/96, EU:C:1997:628, 45. pont); 2011. május 26‑iStichting Natuur en Milieu és társai ítélet (C‑165/09–C‑167/09, EU:C:2011:348, 78. és 79. pont); 2012. szeptember 11‑iNomarchiaki Aftodioikisi Aitoloakarnanias és társai ítélet (C‑43/10, EU:C:2012:560, 57. és 58. pont).
( 9 ) Lásd az Eurostat 2017. március 14‑i 43/2017. sz. sajtóközleményét és a vonatkozó számokat az „Eurostat SHARES 2015” táblázatban (mindkettő elérhető az alábbi linken: ).
( 10 ) Lásd például: 2016. november 9‑iWathelet ítélet (C‑149/15, EU:C:2016:840, 29. pont); 2017. március 2‑iJ. D. ítélet (C‑4/16, EU:C:2017:153, 24. pont).
( 11 ) A távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazásokra és az egyedi engedélyekre vonatkozó közös szabályozási keretről szóló, 1997. április 10‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997. L 117., 15. o.).
( 12 ) Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv („Engedélyezési irányelv”) (HL 2002. L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.).
( 13 ) 2003. szeptember 18‑iAlbacom és Infostrada ítélet (C‑292/01 és C‑293/01, EU:C:2003:480, 42. pont); 2013. július 18‑iVodafone Omnitel és társai ítélet (C‑228/12–C‑232/12 és C‑254/12–C‑258/12, EU:C:2013:495, 36. pont); 2015. december 17‑iProximus ítélet (C‑517/13, EU:C:2015:820, 27. pont).
( 14 ) 2003. szeptember 18‑iAlbacom és Infostrada ítélet (C‑292/01 és C‑293/01, EU:C:2003:480, 35. és 37. pont); 2006. szeptember 19‑ii‑21 Germany és Arcor ítélet (C‑392/04 és C‑422/04, EU:C:2006:586, 70. pont); 2011. július 21‑iTelefónica de España ítélet (C‑284/10, EU:C:2011:513, 18. pont).
( 15 ) 2014. július 1‑jei Ålands Vindkraft ítélet (C‑573/12, EU:C:2014:2037, 59–63. pont).
( 16 ) 2014. szeptember 4‑iProvincie Antwerpen ítélet (C‑256/13 és C‑264/13, EU:C:2014:2149, 36. pont); 2015. október 6‑iBase Company ítélet (C‑346/13, EU:C:2015:649, 17. pont); 2015. december 17‑iProximus ítélet (C‑517/13, EU:C:2015:820, 28. pont); lásd továbbá ebben az értelemben: 2015. szeptember 17‑iFratelli De Pra és SAIV ítélet (C‑416/14, EU:C:2015:617, 41. pont); 2013. június 27‑iBizottság kontra Franciaország ítélet (C‑485/11, nem tették közzé, EU:C:2013:427, 30., 31. és 34. pont); 2013. június 27‑iVodafone Malta és Mobisle Communications ítélet (C‑71/12, EU:C:2013:431, 24. és 25. pont).
( 17 ) 2015. október 6‑iBase Company ítélet (C‑346/13, EU:C:2015:649, 22. és 23. pont); 2015. december 17‑iProximus ítélet (C‑517/13, EU:C:2015:820, 32. és azt követő pontok).
( 18 ) 2015. június 4‑iKernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet (C‑5/14, EU:C:2015:354, 59. pont).
( 19 ) 2015. június 4‑iKernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet (C‑5/14, EU:C:2015:354, 61. pont); 2015. október 1‑jei OKG‑ítélet (C‑606/13, EU:C:2015:636, 35. pont); ebben az értelemben továbbá: 1999. június 10‑iBraathens ítélet (C‑346/97, EU:C:1999:291, 23. pont).
( 20 ) 2015. június 4‑iKernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet (C‑5/14, EU:C:2015:354, 62. és 63. pont).
( 21 ) 2015. október 1‑jei OKG‑ítélet (C‑606/13, EU:C:2015:636, 35. pont).
( 22 ) Lásd a fenti 15. pontot.
( 23 ) 2015. június 4‑iKernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet (C‑5/14, EU:C:2015:354, 64. pont).
( 24 ) 2015. október 1‑jei OKG‑ítélet (C‑606/13, EU:C:2015:636, 24. pont).
( 25 ) 2015. október 1‑jei OKG‑ítélet (C‑606/13, EU:C:2015:636, 32. és 33. pont).
( 26 ) 2015. október 1‑jei OKG‑ítélet (C‑606/13, EU:C:2015:636, 31. és 32. pont).