MICHAL BOBEK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. július 5. ( 1 )
C‑224/16. sz. ügy
Asotsiatsia na balgarskite predpriyatia za mezhdunarodni prevozi i patishtata (AEBTRI)
kontra
Nachalnik na Mitnitsa Burgas
(a Varhoven administrativen sad [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Vámunió – Külső árutovábbítás – TIR‑egyezmény – TIR‑igazolvánnyal történő fuvarozás – Nem mentesített TIR‑művelet – A garanciavállaló egyesület felelőssége – Egyetemleges felelősség – Az illetékes hatóságok kötelezettsége, hogy a lehetőségekhez mérten a közvetlenül felelős személytől vagy személyektől követeljenek megfizetést, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel – A Közösségi Vámkódex 203. és 213. cikke – Vámtartozás adósainak meghatározása – Olyan személyek, akik árut vásároltak vagy tartottak birtokukban, és tudomásul bírtak arról vagy észszerűen tudniuk kellett, hogy az árut elvonták a vámfelügyelet alól”
I. Bevezetés
1.
A török–bolgár határon a beléptető vámhivatalnál egy, Romániából árut szállító török társaság TIR‑igazolványt mutatott be. Habár úgy tűnhet, hogy magát az árut Romániában vették át, a TIR‑műveletet Romániában a rendeltetési vámhivatal szabályszerűen nem mentesítette. Ennek következtében vámtartozás keletkezett. A bolgár hatóságok a fizetendő összegek beszedése érdekében először a TIR‑igazolvány birtokosától követeltek megfizetést. Ez nem járt sikerrel. A bolgár hatóságok jelenleg a TIR‑rendszer szerinti garanciavállaló egyesülettől követelnek megfizetést.
2.
A garanciavállaló egyesület megtámadta a bolgár hatóságok beszedésre vonatkozó határozatát. Ebben az összefüggésben a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) azt kívánja megállapítani, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok teljesítették‑e azt a TIR‑egyezményben ( 2 ) megállapított kötelezettségüket, hogy a közvetlenül felelős személytől vagy személyektől követeljenek megfizetést, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának. Közelebbről a kérdést előterjesztő bíróság arról kíván megbizonyosodni, hogy a megfizetés követelésének érdekében milyen intézkedésekre van szükség és hogyan határozhatók meg a vámtartozásért közvetlenül felelős személyek.
3.
E két konkrét kérdésen felül a TIR‑egyezmény szabályai és a Közösségi Vámkódex (a továbbiakban: Vámkódex) ( 3 ) rendelkezései közötti kapcsolatot, valamint a garanciavállaló egyesület TIR‑egyezmény szerinti felelősségének természetét illetően a jelen ügy általánosabb kérdéseket is felvet.
II. Jogi háttér
1. A TIR‑egyezmény
4.
A TIR‑egyezmény 1. cikkének o) pontja szerint a TIR‑igazolvány „birtokosa”„az a személy, aki számára a TIR‑igazolványt az egyezmény vonatkozó rendelkezései szerint kiadták, és akinek az érdekében TIR‑igazolvánnyal vámáru‑nyilatkozatot adtak, amellyel az indulási vámhivatalnál indítványozták, hogy az árukat TIR‑eljárás alá vonják. A birtokos felel a közúti jármű, járműszerelvény vagy szállítótartály, valamint a rakomány és a rá vonatkozó TIR‑igazolvány bemutatásáért az indulási vámhivatalnál, az átmenő vámhivataloknál és a rendeltetési vámhivatalnál, valamint az egyezmény egyéb vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő betartásáért.”
5.
A TIR‑egyezmény 1. cikkének q) pontja szerint a „garanciavállaló egyesület” kifejezés jelentése „az egyik Szerződő Fél vámhatóságai által felhatalmazott olyan egyesület, amely kezességet vállal a TIR‑eljárást alkalmazó személyekért”.
6.
A TIR‑egyezmény 8. cikke a következőképpen fogalmaz:
„(1) A garanciavállaló egyesület kötelezettséget vállal, hogy megfizeti azokat az esetlegesen késedelmi kamatokkal növelt behozatali vagy kiviteli vámokat és adókat, amelyek azon ország vámjogszabályai és rendelkezései szerint esedékesek, ahol a TIR‑művelettel kapcsolatos szabálytalanságot megállapították. Az egyesület a fent említett összegekért az azok kifizetésére kötelezett személyekkel egyetemlegesen felel.
(2) Ha az egyik Szerződő Fél törvényei és rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései nem írják elő behozatali vagy kiviteli vámok és adók megfizetését az (1) bekezdésben foglaltak szerint, a garanciavállaló egyesület vállalja, hogy azonos feltételek mellett a behozatali vagy kiviteli vámoknak és adóknak megfelelő összeget, az esetleges késedelmi kamatokkal együtt megfizeti.
[…]
(7) Ha e cikk (1) és (2) bekezdésében említett összegek megfizetése esedékessé válik, az illetékes hatóságoknak azok megfizetését – a lehetőségekhez mérten – a közvetlenül felelős személytől vagy személyektől kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel.”
7.
A TIR‑egyezmény 11. cikke szerint:
„(1) Amennyiben nem kerül sor egy TIR‑művelet mentesítésére, az illetékes hatóságok nem követelhetik a garanciavállaló egyesülettől a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében említett összegek megfizetését, ha attól az időponttól számított egy éven belül, amikor e hatóságok a TIR‑igazolványt elfogadták, nem értesítették írásban az egyesületet a mentesítés elmaradásáról. Ugyancsak ez a rendelkezés alkalmazandó, ha a TIR‑művelet befejezésének igazolását szabálytalanul vagy csalárd módon szerezték meg, de ekkor a határidő két év.
(2) A 8. cikk (1) és (2) bekezdésében említett összegekre vonatkozó fizetési felszólítást legkorábban attól az időponttól számított három hónap elteltével kell a garanciavállaló egyesülethez benyújtani, amikor az egyesületet értesítették arról, hogy a TIR‑műveletet nem mentesítették, vagy a TIR‑művelet befejezésének igazolását szabálytalanul vagy csalárd módon szerezték meg, illetve legkésőbb az említett naptól számított két éven belül. Azokban az esetekben, amikor a fent említett kétéves határidőn belül peres eljárásra kerül sor, a fizetési felszólításnak a bírósági határozat végrehajthatóvá válását követő egy éven belül kell megtörténnie.
(3) A követelt összegek kiegyenlítésére a garanciavállaló egyesület a hozzá intézett fizetési felszólítás keltétől számított három hónapos határidővel rendelkezik. A kifizetett összegeket az egyesület részére visszatérítik, ha a fizetési felszólítás keltétől számított két éven belül a vámhatóságok részére kielégítő módon igazolást nyert, hogy a szóban forgó fuvarozási művelettel kapcsolatosan semmiféle szabálytalanság nem történt.”
2. Vámkódex
8.
A Vámkódex 203. cikke szerint:
„(1) A behozatalkor vámtartozás keletkezik:
–
a behozatalivám‑köteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén.
(2) A vámtartozás az áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásakor keletkezik.
(3) Adós:
–
az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól,
–
bármely személy, aki részt vett az előbb említett elvonásban, és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól,
–
bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azt elvonták a vámfelügyelet alól, és
–
adott esetben, az áru átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy.”
9.
A Vámkódex 213. cikke rögzíti, hogy „ha több személy felel egy vámtartozás megfizetéséért, egyetemlegesen felelősek az ilyen tartozásért.”
3. Végrehajtási rendelet
10.
A 2454/93/EGK bizottsági rendelet ( 4 ) rögzíti a Vámkódex végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket. A „TIR‑eljárás” konkrét szabályait a II. része II. címe 9. fejezetének 2. szakaszában (454–457b. cikk) tartalmazza. ( 5 )
11.
A végrehajtási rendelet 455. cikkének értelmében:
„(1) A rendeltetési vagy kiléptető tagállam vámhatóságai a TIR‑igazolvány 2. betétlapjának megfelelő részét haladéktalanul és legfeljebb a TIR‑eljárás befejezésének időpontjától számított egy hónapon belül visszaküldik a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságainak.
(2) Amennyiben a TIR‑igazolvány 2. betétlapjának megfelelő részét a TIR‑igazolvány elfogadásának időpontjától számított két hónapon belül nem küldik vissza a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságaihoz, az említett hatóságok – a TIR‑egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően megteendő értesítés sérelme nélkül – tájékoztatják az érintett garanciavállaló egyesületeket.
Ugyanennek a vámhatóságnak tájékoztatnia kell a TIR‑igazolvány jogosultját, és az érintett garanciavállaló egyesülettel együtt fel kell szólítani a TIR‑eljárás befejezésének igazolására.
[…]”
12.
A végrehajtási rendelet 455a. cikke szerint:
„(1) Ha a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságaihoz a TIR‑igazolvány elfogadásának időpontjától számított négy hónapon belül nem érkezik meg annak igazolása, hogy a TIR‑eljárás befejeződött, az említett vámhatóságoknak haladéktalanul keresési eljárást kell indítaniuk a TIR‑eljárás mentesítéséhez szükséges információk megszerzése érdekében, vagy – ha ez nem lehetséges – annak megállapítására, hogy keletkezett‑e vámtartozás, illetve az adós azonosítására és a lekönyvelésért felelős vámhatóságok meghatározására.
Ha a vámhatóságok korábban értesülnek arról, hogy a TIR‑eljárás nem fejeződött be, vagy ennek gyanúja merül fel, kötelesek haladéktalanul megindítani a keresési eljárást.
[…]
(5) Ha a keresés azt állapítja meg, hogy a TIR‑eljárás rendben befejeződött, a beléptető vagy indító tagállam vámhatóságai haladéktalanul tájékoztatják a garanciavállaló egyesületet és a TIR‑igazolvány jogosultját, valamint – megfelelő esetben – bármely olyan vámhatóságot, amely esetleg beszedési eljárást kezdeményezett a Vámkódex 217–232. cikkének megfelelően.”
13.
A végrehajtási rendelet 457. cikke rögzíti, hogy:
„(1) A TIR‑egyezmény 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában, ha valamely TIR‑eljárást a Közösség vámterületén hajtanak végre, bármely, a Közösségben letelepedett garanciavállaló egyesület felelőssé válhat a TIR‑eljárással érintett árukkal kapcsolatos vámtartozás biztosított összegének megfizetésért, TIR‑igazolványonként 60000 EUR vagy azzal egyenértékű nemzeti valutában kifejezett összeghatárig.
(2) A Vámkódex 215. cikke alapján a beszedésre illetékes tagállamban letelepedett garanciavállaló egyesület felel a vámtartozás biztosított összegének megfizetéséért.
(3) A Vámkódex 215. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján a beszedésre illetékesként azonosított tagállam vámhatósága által készített, a TIR‑eljárás mentesülésének elmaradásáról szóló érvényes értesítés az említett hatóság által meghatalmazott garanciavállaló egyesület felé akkor is érvényes, ha egy másik – a Vámkódex 215. cikke (1) bekezdésének első vagy második francia bekezdése alapján illetékesként azonosított – tagállam vámhatóságai később eljárnak az utóbbi hatóságok által meghatalmazott garanciavállaló egyesülettel szembeni beszedésben.”
III. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14.
2008. november 11‑én a török–bolgár határon található Kapitan Andreevo vámhivatalnál mint beléptető vámhivatalnál TIR‑igazolványt nyújtottak be. A TIR‑igazolvány birtokosa a Török Köztársaságban székhellyel rendelkező Sargut OOD társaság volt. A szóban forgó áru bejelentett rendeltetési helye Románia volt.
15.
A bolgár hatóságok a TIR‑igazolvány 2. sz. szelvényének megfelelő részét az előírt határidőben nem kapták meg. Ezért megkeresték a román vámhatóságokat, hogy a TIR‑művelet mentesítéséről érdeklődjenek. A román hatóságok azt a választ adták, hogy a TIR‑igazolvány alapján szállított árut nem mutatták be a román hatóságoknak. A TIR‑igazolvány 2. sz. – később a garanciavállaló egyesület által bizonyítékként bemutatott – szelvényét Romániában a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatták be. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a szelvény pontatlannak vagy meghamisítottnak tűnik.
16.
2009. szeptember 10‑én a Kapitan Andreevo vámhivatal vezetője a Sargut OOD‑val szemben olyan határozatot bocsátott ki, amelyben meghatározta a fizetendő vámtartozás, a felmerült hozzáadottérték‑adó (héa) és a törvényes kamatok összegét. Ezt a határozatot közölték a Sargut OOD‑val mint a TIR‑igazolvány birtokosával, valamint az Asotsiatsia na balgarskite predpriyatia za mezhdunarodni prevozi i patishtata (bolgár vállalkozások nemzetközi közúti fuvarozási egyesülete; a továbbiakban: AEBTRI) garanciavállaló egyesülettel. A Sargut OOD megtámadta ezt a határozatot, amelyet ugyanakkor a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a 2010. november 2‑i ítéletében helybenhagyott.
17.
2010. november 22‑én az AEBTRI‑t értesítették a TIR‑művelet mentesítésének elmaradásáról és felszólították a tartozás megfizetésére. Az AEBTRI a TIR‑egyezmény 11. cikkének (3) bekezdésében rögzített időszakon belül kifizetést nem teljesített.
18.
2011. június 7‑én a svilengradi vámhivatal vezetője kérte a nemzeti központi adóhatóság illetékes területi igazgatóságát, hogy a 2009. szeptember 10‑i határozat szerint megfizetendő összegek behajtása érdekében indítson végrehajtási eljárást a Sargut OOD‑val szemben. Az illetékes hatóságok ugyanakkor arról tájékoztatták a svilengradi vámhivatalt, hogy a tartozásokhoz kapcsolódó összegeket nem lehetett behajtani.
19.
2012. szeptember 5‑én a svilengradi vámhivatal vezetője a meg nem fizetett vám, héa és a törvényes kamatok beszedését elrendelő határozatot adott ki (a továbbiakban: beszedést elrendelő határozat). A beszedést elrendelő határozatot az AEBTRI‑hez mint garanciavállaló egyesülethez címezték. A beszedést elrendelő határozat megjelölte, hogy a hatóságok lehetőség szerint megtettek mindent annak érdekében, hogy a tartozást behajtsák a Sargut OOD‑tól mint a TIR‑igazolvány birtokosától.
20.
A beszedést elrendelő határozat elfogadásához vezető eljárás során számos dokumentumot mutattak be bizonyítékként: egy nemzetközi fuvarlevelet, amely szerint az Irem Corporation SRL Romania volt a fuvarozott áruk címzettje; egy, a címzett aláírásával és pecsétjével ellátott, nemzetközi konszignációra vonatkozó dokumentumot; az Irem Corporation SRL aláírásával és pecsétjével ellátott áruátvételi elismervényt, valamint a fuvarozó (Sargut OOD) svilengradi vámhivatalnak címzett levelét arról, hogy a TIR‑rendszer keretében végzett fuvarozás Romániában lezárult, és hogy „a román vámhatóság az igazolványt az áruk kirakodása miatt lepecsételte”.
21.
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint ezekből a dokumentumokból megállapítható, hogy az árut az Irem Corporation SRL átvette. Ezzel szemben ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy a szóban forgó árut a rendeltetési vámhivatalnál bejelentették.
22.
Az AEBTRI a beszedést elrendelő határozatot megtámadta az Administrativen sad Haskovo (haskovói közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt. Ezt a keresetet a bíróság elutasította. Az AEBTRI fellebbezést terjesztett a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság), a kérdést előterjesztő bíróság elé.
23.
A fentiekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Az ellentmondó bírósági határozatok elkerülése érdekében hatáskörrel rendelkezik‑e a Bíróság a [TIR‑egyezmény] – a tagállami bíróságokra kötelező módon történő – értelmezésére, ha az említett egyezmény 8. és 11. cikke által szabályozott területről van szó, annak értékelése érdekében, hogy fennáll‑e a garanciavállaló egyesületnek [a végrehajtási rendelet] 457. cikkének (2) bekezdésében is szabályozott felelőssége?
2)
Ki lehet‑e indulni abból a [végrehajtási rendelet] 457. cikke (2) bekezdésének a [TIR‑egyezmény] 8. cikkének (7) bekezdésével (jelenleg a 11. cikk (2) bekezdése) és az azokra vonatkozó értelmező rendelkezésekkel összefüggésben történő értelmezése alapján, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben abban az esetben, ha [a TIR‑egyezmény] 8. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett összegek megfizetése esedékessé válik, a vámhatóságok azok megfizetését – a lehetőségekhez mérten – a TIR‑igazolvány birtokosától mint az ezen összegekért közvetlenül felelős személytől követelik, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel?
3)
Abból kell‑e kiindulni, hogy az a címzett, aki olyan árut szerzett meg vagy tart birtokában, amelyről tudvalevő, hogy TIR‑igazolvánnyal fuvarozták, és amelynek tekintetében nem nyert megállapítást, hogy azt bemutatták és bejelentették a rendeltetési vámhivatalnál, kizárólag e körülmények miatt az a személy, akinek tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonták a vámfelügyelet alól, és e címzett tekintendő‑e a [Közösségi Vámkódex] 213. cikkével összefüggésben értelmezett 203. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti egyetemleges adóstársnak?
4)
A harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: kizárja‑e a vámhatóságnak a vámtartozás megfizetésének az említett címzettől való követelése körében tanúsított tétlensége a [TIR‑egyezmény] 1. cikkének q) pontja szerinti garanciavállaló egyesület – a [végrehajtási rendelet] 457. cikkének (2) bekezdésében is szabályozott – felelősségét?”
24.
A bolgár kormány a burgaszi vámhivatal (a svilengradi vámhivatal jogutódja) igazgatója, az AEBTRI és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztettek elő. Az AEBTRI kivételével mindegyikük részt vett a 2017. április 26‑án tartott tárgyaláson.
IV. Elemzés
25.
A jelen indítvány felépítése a következő. A Bíróság TIR‑egyezmény értelmezésére vonatkozó hatáskörével (A) kapcsolatos első kérdés rövid tárgyalását követően rátérek a második kérdésre, amely a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében rögzített követelmények teljesítése érdekében a nemzeti hatóságok által megteendő intézkedések jellegével kapcsolatos (B). Ezt követően együttesen megvizsgálom a 3. és a 4. kérdést, amelyek az áruk címzettjének a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése értelemében vett közvetlenül felelős személyként minősítése lehetőségével és következményeivel foglalkozik (C).
A. Az első kérdésről: a Bíróság hatásköre
26.
Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy a Bíróság rendelkezik‑e hatáskörrel a TIR‑egyezmény értelmezésére.
27.
A Bizottság, a bolgár kormány és a burgaszi vámhivatal vezetője előadták, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni. Egyetértek.
28.
A TIR‑egyezményt az Európai Gazdasági Közösség részéről az 1978. július 25‑i 2112/78/EGK tanácsi rendelettel ( 6 ) hagyták jóvá és 1983. június 20‑án lépett hatályba. Így az az uniós jogrend szerves részévé vált. A Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az uniós jogrend részét képező nemzetközi egyezmény értelmezésével kapcsolatban előzetes döntést hozzon. ( 7 )
29.
Ezenfelül emlékeztetni lehet arra, hogy valójában nem ez az első alkalom, hogy a Bíróságot a TIR‑egyezmény rendelkezéseinek értelmezésére kérik fel. ( 8 )
B. A második kérdésről: az a kötelezettség, hogy – a lehetőségekhez mérten – a közvetlenül felelős személytől vagy személyektől követeljenek megfizetést
1. Előzetes megjegyzések
30.
Mielőtt megkezdeném magát az érdemi elemzést, van négy olyan előzetes kérdés, amelyet ebben a szakaszban érdemes kiemelni.
31.
Először is a jelen indítvány a TIR‑egyezmény működését mélységében egyáltalán nem tárgyalja. Ennek oka nem pusztán a tömörségre törekvés, hanem az is, hogy ezt a feladatot Léger főtanácsnok a BGL‑ügyre vonatkozó indítványában már kiválóan elvégezte, ezért arra e célból hivatkozom. ( 9 )
32.
Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a garanciavállaló egyesületek jogaira és kötelezettségeire a TIR‑egyezmény, az uniós vámjogi szabályozás és az ezen egyesületek, valamint a nemzeti hatóságok által kötött megfelelő megállapodások az irányadók. ( 10 ) Az utóbbi megállapodások a nemzeti jog hatálya alá tartoznak. ( 11 ) A jelen indítvány kizárólag a TIR‑egyezménnyel és az uniós vámjogi szabályozással foglalkozik. Ennélfogva nem zárja ki és nem érinti a garanciavállaló egyesületek ilyen megállapodásokból származó jogait és kötelezettségeit.
33.
A nemzeti bíróság által feltett összes fennmaradó kérdés esetében közös, általános szinten emlékeztetni kell arra, hogy a TIR‑egyezményből eredő jogokat és kötelezettségeket meg kell különböztetni azoktól, amelyek az uniós jogból erednek. A TIR‑egyezmény olyan nemzetközi jogi eszköznek minősül, amelyhez az EU csatlakozott. Következésképpen az EU a TIR‑egyezmény uniós jogrendben való végrehajtása érdekében saját szabályokat fogadott el. Ezek az uniós szabályok természetesen így relevánsak lesznek a nemzeti hatóságok számára akkor, amikor a TIR‑egyezményt alkalmazzák. Ezek a szabályok ugyanakkor magának a TIR‑egyezménynek az értelmezése szempontjából nem döntő jellegűek. Másképpen megfogalmazva: az uniós jog TIR‑egyezmény végrehajtása érdekében elfogadott rendelkezéseit ezen egyezményre tekintettel kell értelmezni. Ez természetesen nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a TIR‑egyezményt az EU másodlagos jogszabályaira tekintettel kell értelmezni.
34.
Negyedszerre a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatali eljárásra utalt második kérdés elsősorban azzal foglalkozik, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak milyen jellegű intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy teljesítsék a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében megállapított kötelezettséget, hogy – „a lehetőségekhez mérten” – a közvetlenül felelős személytől vagy személyektől követeljenek megfizetést, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel. Igaz, hogy a kérdésben bizonyos fokig a „közvetlenül” felelősnek tekinthető személyek körével kapcsolatos kérdés is el van bújtatva. Azzal ugyanakkor, hogy az áruk címzettje a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése szerint közvetlenül felelős személynek tekinthető‑e, konkrétan a 3. és 4. kérdés foglalkozik. Ennélfogva az e kérdések együttes megválaszolása során véleményem szerint helyénvaló megvizsgálni ezt a kérdést, vagyis a „közvetlenül felelős személy vagy személyek” meghatározását.
2. A második kérdés vizsgálata
35.
Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a végrehajtási rendelet 457. cikke (2) bekezdésének a TIR‑egyezmény 8. cikke (7) bekezdésével együttes értelmezésével kapcsolatban vár választ. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a vámhatóságok – „a lehetőségekhez mérten” – a közvetlenül felelős személyektől követeltek‑e megfizetést. A kérdést előterjesztő bíróság ezáltal lényegében arról kíván megbizonyosodni, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében rögzített követelmények teljesültek‑e. E rendelkezés szerint „az illetékes hatóságoknak azok megfizetését – a lehetőségekhez mérten – a közvetlenül felelős személytől vagy személyektől kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel”. ( 12 )
36.
A Vámkódex és a végrehajtási rendelet sem tartalmaz a TIR‑egyezmény 8. cikke (7) bekezdésének végrehajtásával kapcsolatban sajátos szabályokat. A garanciavállaló egyesülethez történő fordulást megelőzően a megfizetés közvetlenül felelős személy(ek)től való követelése érdekében elfogadott konkrét intézkedésekről nincs rendelkezés. Az uniós jognak a garanciavállaló egyesületek TIR‑árutovábbítási rendszer keretében fennálló kötelezettségeire vonatkozó rendelkezése a végrehajtási rendelet 457. cikke. E rendelkezés (1) bekezdése pusztán azt rögzíti, hogy TIR‑műveletnek az uniós vámterületen történő végzése esetén bármely, a vámterületen letelepedett garanciavállaló egyesület a meghatározott határértékig felelőssé válhat az érintett árukkal kapcsolatos vámtartozás biztosított összegéért.
37.
A kérdés tehát leszűkül arra, hogy maga a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése szerint az illetékes hatóságoknak a közvetlenül felelős személy(ek)kel szemben (kizárólag) fizetési felszólítást kell‑e kiadniuk vagy a megfizetés garanciavállaló egyesülettől történő követelését megelőzően e személyekkel szemben (minden más) lehetséges végrehajtási intézkedést meg kell‑e tenniük.
38.
A felek véleménye e tekintetben eltérő. Az AEBTRI előadja, hogy a garanciavállaló egyesülethez történő fordulás előtt a közvetlenül felelős személyekkel szemben minden lehetséges, beszedésre irányuló intézkedést ki kell meríteni. A bolgár kormány és a burgaszi vámhivatal vezetője előadták, hogy a jelen ügyben az illetékes hatóságok minden lehetséges intézkedést megtettek annak érdekében, hogy a TIR‑igazolvány birtokosa teljesítse a megfizetést. A Bizottság a tárgyaláson megerősítette, hogy véleménye szerint a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése nem írja elő végrehajtási intézkedéseknek a közvetlenül felelős személlyel (vagy személyekkel) szembeni érvényesítését.
39.
Egyetértek a Bizottság, a bolgár kormány és a burgaszi vámhivatal által kifejtett állásponttal. Véleményem szerint a TIR‑egyezmény szó szerinti, kontextusfüggő, valamint teleologikus értelmezése alapján arra lehet következtetni, hogy az illetékes hatóságok pusztán a megfizetés kérésére (felszólításra és követelésre) kötelesek. Az illetékes hatóságok azonban nem kötelesek kimeríteni valamennyi, végrehajtási intézkedések révén történő beszedési lehetőséget ahhoz, hogy a garanciavállaló egyesülettől megfizetést követelhessenek.
40.
Ami e rendelkezés szövegét illeti, a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése pusztán megállapítja a megfizetés közvetlenül felelős személyektől való követelésének kötelezettségét. ( 13 )
41.
A TIR‑egyezmény értelmezése céljából elfogadott értelmező rendelkezések e tekintetben konkrétabb támpontokat nyújtanak. ( 14 ) A TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdéséhez fűzött értelmező rendelkezések konkrétan arra utalnak, hogy „a közvetlenül felelős személytől vagy személyektől a fizetés megkövetelése érdekében az illetékes hatóságok által foganatosítandó alapvető intézkedések közé tartozik a TIR‑művelet mentesítésének elmaradásáról szóló értesítés és/vagy a fizetési felszólítás továbbítása a TIR‑igazolvány birtokosához”. ( 15 )
42.
Az értelmező rendelkezés következésképpen fizetés megkövetelése érdekében tett intézkedésként kizárólag a művelet mentesítésének elmaradásáról szóló értesítésre és a fizetési felszólításra utal. A rendelkezés egyértelművé teszi, hogy kényszerbehajtási intézkedések elfogadása nem szükséges ahhoz, hogy az illetékes hatóságok a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) és (7) bekezdése alapján a garanciavállaló egyesülettől megfizetést követelhessenek.
43.
Ennek eredményeként az, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdéséből a végrehajtási eljárás kimerítésének kötelezettsége nem olvasható ki, egyértelműen kiderül a rendelkezés szövegéből, és ezt az e rendelkezéshez fűzött értelmező rendelkezés is alátámasztja. Véleményem szerint a „megfizetés követelése” feltétel teljesül, amennyiben a fizetési felszólításban rögzített határidőn belül kifizetés nem történik.
44.
A rendszertani érvek is ezt az értelmezést támasztják alá. Először is hangsúlyozni kell, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése a garanciavállaló egyesületek felelősségének jellegét egyetemlegesként határozza meg. A felelősség típusa általában azt jelenti, ( 16 ) hogy mindegyik adós a tartozás teljes összegéért felel és a hitelező fő szabály szerint – választásától függően – szabadon követelhet megfizetést egy vagy több adóstól. ( 17 )
45.
Ebből a szempontból a 8. cikk (7) bekezdésében megállapított követelmény a TIR‑egyezmény által előírt e felelősség felmerülésének előfeltétele. A hatóságoknak erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy először a közvetlenül felelős személy(ek)től követeljenek megfizetést. A 8. cikk (7) bekezdésében meghatározott, a közvetlenül felelős személy(ek) értesítése és e személy(ek)től a megfizetés követelése követelményének teljesítését követően a garanciavállaló egyesület egyetemleges felelőssége beáll és a nemzeti hatóságok a garanciavállaló egyesülettől megfizetést követelhetnek.
46.
Másodszor, a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében meghatározott követelményt az egyezmény 11. cikkében megállapított időbeli korlátozásokkal is együttesen kell értelmezni. Közelebbről a TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése szerint a fizetési felszólítást legkorábban attól az időponttól számított három hónap elteltével kell a garanciavállaló egyesülethez benyújtani, amikor az egyesületet értesítették a mentesítés elmaradásáról, illetve legkésőbb az említett naptól számított két éven belül. ( 18 ) Nehezen képzelhető el, hogy az illetékes hatóságok hogyan tudnának e határidőkön belül maradni és azok lejárta előtt a közvetlen adóssal (vagy adósokkal) szembeni minden lehetséges végrehajtási intézkedést megtenni.
47.
Végül szem előtt kell tartani, hogy a TIR‑egyezmény célkitűzése a nemzetközi árufuvarozások leegyszerűsítése. Az egyezmény előírja, hogy a fuvarozott áruk az átmenő vámhivataloknál mentesülnek a behozatali vagy kiviteli vámok és adók megfizetésének vagy letétbe helyezésének kötelezettsége alól (4. cikk). Ez a leegyszerűsítés amiatt lehetséges, hogy az árutovábbítási eljárásokat a Nemzetközi Közúti Fuvarozók Egyesülete által igazgatott garanciavállaló hálózatban összekapcsolódó, nemzetközi biztosító társaságok által támogatott nemzeti garanciavállaló egyesületek egyike fedezi. ( 19 ) Más szóval egyensúly áll fenn: az útvonalon elhelyezkedő egyes tagállamok már nem végeznek önálló ellenőrzéseket és nem vetnek ki vámot. Másrészről a garanciavállaló egyesületek a megfizetést követelő államban lakóhellyel nem rendelkező TIR‑igazolvány birtokosok tekintetében vállalnak felelőssége, amely birtokosokkal szemben az adósság behajtása nem mindig sikeres.
48.
A TIR‑egyezmény említett fő célkitűzése (és az említett egyensúly) kerülne veszélybe, ha a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése szerinti „megfizetés követelését” az adott tagállam által bármely ügyben az adósokkal szemben folytatható összes végrehajtási intézkedés megtételének kötelezettségeként kellene értelmezni. Ebben az esetben egy kevéssé diplomatikusan nyers kérdést lehetne feltenni: egyáltalán miért van szükség TIR‑egyezményre?
49.
A jelen ügyben – a nemzeti bíróság által végzett vizsgálat függvényében – nem vitatott, hogy az illetékes hatóságok betartották a TIR‑egyezmény 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt határidőket. A TIR‑művelet mentesítésének elmaradásáról értesítették a Sargut OOD‑t és az AEBTRI‑t is. Az illetékes hatóságok a Sargut OOD‑től beszedést elrendelő határozatban megfizetést követeltek, amely határozat a bírósági megtámadást követően kikényszeríthetővé vált. Mindezek mellett a Sargut OOD‑vel szemben végrehajtási eljárást is indítottak. Ezen eljárások sikertelenségét követően az AEBTRI‑től követeltek megfizetést.
50.
Ilyen körülmények között egyetértek a Bizottságnak, a burgaszi vámhivatal vezetőjének és a bolgár kormánynak azon előadásával, amely szerint a jelen ügyben a bolgár hatóságok szabályszerűen teljesítették a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében foglalt követelményt.
51.
Véleményem szerint az illetékes hatóságok a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése alapján szigorúan szükséges mértéket is meghaladták: ahogyan az a jelen szakaszban foglalt érvelésből kitűnik, a megfizetés garanciavállaló egyesülettől történő követelése előtt a TIR‑egyezmény nem ír elő a TIR‑igazolvány birtokosával szemben végrehajtási eljárás indítására vonatkozó követelményt. Az egy olyan lehetőség, amelyről az adott eset tényállására tekintettel a tagállam hatóságai továbbra is mérlegelési jogkörükben dönthetnek. Egyes esetekben az teljes mértékben indokolt lehet; előfordulhat, hogy más esetekben viszont teljes mértékben felesleges. Minden attól függ, hogy a potenciális végrehajtási eljárás keretében van‑e lefoglalható vagyon.
52.
Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdést úgy válaszolja meg, hogy a végrehajtási rendelet 457. cikkének (2) bekezdését a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az illetékes vámhatóságok a garanciavállaló egyesülettől megfizetést követelhetnek, amennyiben – a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között – a TIR‑igazolvány birtokosától mint közvetlenül felelős személytől fizetési felszólítás révén megfizetést követeltek.
C. A harmadik és negyedik kérdésről: a címzett, mint közvetlenül felelős személy
53.
Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a címzett helyzetével kapcsolatban tesz fel kérdést olyan esetben, ha a címzett olyan árucikket szerzett meg vagy tart birtokában, amelyről tudvalevő, hogy TIR‑igazolvánnyal fuvarozzák, de amelyről nem állapították meg, hogy azt a rendeltetési vámhivatalnál bemutatták és bejelentették. A kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy az ilyen címzettet – pusztán a körülmények miatt – olyan személynek lehet‑e tekinteni, akinek tudnia kellett volna arról, hogy a szóban forgó árucikket elvonták a vámfelügyelet alól, és akinek a Vámkódex 213. cikkével együttesen értelmezett 203. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett egyetemleges felelősségét lehet megállapítani.
54.
A negyedik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a megfizetés e címzettől való követelésének vámhatóság általi elmulasztása kizárja‑e a TIR‑egyezmény 1. cikkének q) pontja szerinti garanciavállaló egyesületnek a végrehajtási rendelet 457. cikkének (2) bekezdése szerinti felelősségét.
55.
Véleményem szerint ezeket a kérdéseket együttesen kell megválaszolni. Mindkét kérdés az áruk címzettjének a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése szerinti „közvetlenül felelős személynek” tekinthetőségével kapcsolatos.
56.
Ezt az együttes választ a jelen indítvány e részében három lépésben adom meg. Először is felvázolom a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (7) bekezdése közötti összefüggést (1). Másodszor megvizsgálom azt, hogy a Vámkódex 203. cikke szerint az áruk címzettje a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében említett, közvetlenül felelős személy(ek) megállapítása céljából a TIR‑rendszer keretében adósnak tekinthető (2). Harmadszor pedig megvizsgálom a Vámkódex 213. cikkében megállapított egyetemleges felelősség rendszere által a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében megállapított feltételre gyakorolt hatást (3).
1. A TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) és (7) bekezdése
57.
A TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése megállapítja a garanciavállaló egyesületek kötelezettségeivel kapcsolatos referenciakeretet: ezeket a behozatali vagy kiviteli vámok és adók, valamint az esetleges késedelmi kamatok megfizetésére köteles személyekkel egyetemleges felelősség terheli.
58.
Amint azt már említettem, ( 20 ) az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy mindegyik adós a tartozás teljes összegéért felel. Főszabály szerint a hitelező választása szerint szabadon követelhet megfizetést bármelyik adóstól.
59.
A TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése olyan rendelkezés, amely bizonyos mértékben eljárási szempontból korlátozza ezt a választási lehetőséget, anélkül azonban, hogy változtatna a felelősség jellegén. A szóban forgó rendelkezés a TIR‑egyezmény sajátos keretén belül feltételt állapít meg annak érdekében, hogy az érintett részes állam hatóságai a garanciavállaló egyesület felelősségét kiválthassák: először a közvetlenül felelős személy(ek)től kell megfizetést követelni.
60.
A TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése alapján ki(k) a „közvetlenül felelős személy vagy személyek”?
61.
A bolgár kormány és a burgaszi vámhivatal vezetője előadták, hogy a TIR‑egyezmény alapján a TIR‑igazolvány birtokosán kívül más személy nem tekinthető „közvetlenül felelősnek”. Közelebbről azzal érvelnek, hogy a TIR‑egyezmény az áruk címzettje tekintetében nem tartalmaz kötelezettségeket.
62.
Nem értek egyet.
63.
Egyrészről igaz, hogy a 8. cikk (7) bekezdése a közvetlenül felelős személy(ek) meghatározását illetően hallgat. A TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdéséhez fűzött értelmező rendelkezés értelmezési támpontjai e kérdést nem tisztázzák. Az értelmező rendelkezés ugyanis a megtehető minimum intézkedések címzettjeként kifejezetten kizárólag a TIR‑igazolvány birtokosát említi.
64.
Véleményem szerint ez ugyanakkor nem értelmezhető akként, hogy kizár minden más potenciális adóst. A TIR‑igazolvány birtokosának kifejezett említését úgy kell értelmezni, hogy azt pusztán arra utal, hogy prima facie az esetek többségében a TIR‑igazolvány birtokosa a főkötelezett. A TIR‑egyezmény 1. cikkének o) pontja alapján ugyanis a TIR‑igazolvány birtokosa „felel a közúti jármű, járműszerelvény vagy szállítótartály, valamint a rakomány és a rá vonatkozó TIR‑igazolvány bemutatásáért az indulási vámhivatalnál, az átmenő vámhivataloknál és a rendeltetési vámhivatalnál, valamint az egyezmény egyéb vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő betartásáért”. Tehát a TIR‑igazolvány birtokosának feladata, hogy az árutovábbítást követően az árut a rendeltetési vámhivatalnál vám elé állítsa.
65.
Másrészről, ami talán a TIR‑igazolvány birtokosának kifejezett puszta említésénél is fontosabb, hogy a TIR‑egyezmény egyértelműen „közvetlenül felelős személyre vagy személyekre” utal. A szövegben a többes szám használata egyértelműen arra utal, hogy egynél több közvetlenül felelős személy is lehet. Az egyezmény szerkesztői ezért nyilvánvalóan előre látták, hogy több adós is lehet, mint egyedül a TIR‑igazolvány birtokosa.
66.
Ennélfogva megállapítható, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése nyitva hagyja azt a kérdést, hogy pontosan ki(k) a közvetlenül felelős személy(ek). E személy(ek)et tehát a szerződő felek hazai szabályai szerint kell meghatározni.
2. Az adósok Vámkódex 203. cikke alapján történő meghatározása
67.
Az uniós jogi kereten belül az adósok meghatározásáról a Vámkódex kimerítően rendelkezik. ( 21 ) A Vámkódex 203. cikke rögzíti a behozatali vámmal terhelt áruk vámfelügyelete alóli jogellenes elvonás révén történő behozatalból eredő vámtartozás eseteit. ( 22 ) A Vámkódex 203. cikkének (3) bekezdése a behozatalt terhelő vámtartozás adósait igencsak tágan sorolja fel. ( 23 ) Az árukat a vámfelügyelet alól elvonó személy mellett ez a rendelkezés felsorolja azokat a személyeket is, akik a szóban forgó árukat „adósként” szerezték meg.
68.
Ami a szóban forgó árukat megszerző személyeket, vagyis az áruk címzettjeit illeti, e személyek adósként minősítése ugyanakkor egy szubjektív feltétel teljesítésétől függ: „az áruk megszerzésekor vagy átvételekor tudták vagy tudniuk kellett, hogy azokat elvonták a vámfelügyelet alól”. A Vámkódex 203. cikkének (3) bekezdése tehát egy különbséget állapít meg: az a személy, aki az árukat elvonta a vámfelügyelet alól, feltétel nélkül felel a tartozásért, az a személy azonban, aki a szóban forgó árukat megszerezte, kizárólag akkor válik adóssá, ha teljesíti a fent említett szubjektív feltételt. ( 24 )
69.
Az előzetes döntéshozatalra utalt harmadik kérdésében a nemzeti bíróság arra a helyzetre utal, amelyben a címzett valamely árucikket úgy szerzett meg vagy tart birtokában, hogy arról tudja, hogy azt TIR‑igazolvánnyal fuvarozták, amennyiben nem állapították meg, hogy az árut a rendeltetési vámhivatalnál bemutatták és bejelentették.
70.
Véleményem szerint ez a helyzet teljesítheti a Vámkódex 203. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdésében rögzített szubjektív feltételt, amennyiben megállapítást nyer, hogy a címzett tudta vagy – az ügy konkrét körülményei között – tudnia kellett, hogy a szóban forgó árukat elvonták a vámfelügyelet alól. Ezen elemek megítélésére továbbra is a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel, mivel tényállási jellegű megfontolásokról van szó. ( 25 )
71.
E tekintetben emlékeztetni lehet arra, hogy a Bíróság állítása szerint a (Vámkódex 202. cikkének (3) bekezdésében szereplő) „tudomása kellett legyen” fordulat „a kellően körültekintő és gondos gazdasági szereplő magatartására utal”. ( 26 ) Következésképpen a nemzeti bíróság feladata az ügy körülményeinek, köztük a kereskedő rendelkezésére álló információ átfogó értékelése annak megállapítása érdekében, hogy a címzett tudatában volt‑e a vámjogi kötelezettségeknek, és hogy ebben az ügyben megtett‑e minden észszerűen elvárható intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az árukat ne vonják el a vámfelügyelet alól. ( 27 )
72.
Az áruk vámfelügyelet alóli elvonásával foglalkozó jelen ügy körülményei között a címzett akkor tekinthető adósnak, ha a fent említett szubjektív feltétel teljesül. Ez a következtetés a TIR‑rendszer alkalmazásában is érvényes. A felmerülő vámtartozással kapcsolatos általános rendelkezések ugyanis vonatkoznak az árutovábbítási rendszerekre. ( 28 )
73.
Összefoglalva, az áruk Vámkódex 203. cikkének (3) bekezdésében foglalt szubjektív feltételt teljesítő címzettje a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében meghatározott közvetlenül felelős személynek tekinthető. Véleményem szerint ugyanakkor a jelen ügyben egy másik kérdés a releváns, mégpedig az, hogy a megfizetés Vámkódex alapján adott esetben adósnak bizonyuló címzettől történő követelésének elmulasztása kizárhatja‑e a megfizetés garanciavállaló szervezettől való követelését. Most rátérek a kérdésre.
3. Az egyetemleges felelősség hatásairól (a Vámkódex 213. cikke)
74.
Milyen következményekkel jár a Vámkódex 203. és 213. cikke, ha arról kell megbizonyosodni, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében szereplő követelmény teljesült‑e?
75.
A Vámkódex 213. cikke szerint, ha több személy felel a vámtartozás megfizetéséért, egyetemlegesen felelnek az ilyen tartozásért.
76.
A Bizottság fenntartja, hogy a garanciavállaló egyesület TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdésén alapuló felelősségének kiváltása érdekében a követelésről szóló értesítés és a felszólítás Egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésén alapuló, a közvetlenül felelős személy(ek) részére történő továbbításának eljárásjogi követelménye a Vámkódex 203. cikke alapján felelős személy(ek) részére való továbbítást is magában foglalhatja. A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a jelen ügyben a bolgár hatóságoknak nem kellett először a címzettől megfizetést követelniük, mivel a román hatóságoktól nem kaptak bizonyítékot vagy megerősítést arra vonatkozóan, hogy a címzett a vámtartozás adósának minősül. Amennyiben azonban ilyen dokumentum a bolgár hatóságoknak már akkor rendelkezésére állt volna, amikor 2009‑ben megállapították a vámtartozást, ez azt jelentette volna, hogy az említett hatóságoknak ellenőrizniük kell annak lehetőségét, hogy a címzettől megfizetésre tehetnek‑e szert.
77.
A Bizottság által javasolt értelmezés ténylegesen azt jelentené, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében foglalt követelmény teljesítése érdekében a nemzeti hatóságoknak a Vámkódex 203. cikke szerinti mindegyik adóstól megfizetést kellene követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulhatnának.
78.
Bár nem kérdőjelezem meg, hogy a Vámkódex 203. és 213. cikke az uniós jog alapján a „közvetlenül felelős személy vagy személyek” meghatározására alkalmazandó, nem értek egyet a TIR‑egyezmény 8. cikke (7) bekezdésének Bizottság általi értelmezésével.
79.
Először is ezen értelmezés mindenekelőtt olyan további követelmények beillesztésével egyenértékű, amelyek a TIR‑egyezmény megfogalmazásából nem vezethetők le. A Vámkódex 203. cikke (3) bekezdésének a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésébe való illesztését jelenti. Olyan adósok listáját állítja fel, amelyeket az illetékes hatóságoknak kötelezően meg kell keresniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnak.
80.
Másodszor, ami még fontosabb, hogy az ilyen értelmezés teljes mértékben megváltoztatná a garanciavállaló egyesületek TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott felelősségének jellegét. A Bizottság által javasolt értelmezés a garanciavállaló egyesület egyetemleges felelősségét egyfajta feltételes, másodlagos felelősséggé változtatná, amely csak és kizárólag akkor merülhet fel, ha a nemzeti hatóságok a 203. cikk (3) bekezdése szerinti összes potenciális adóstól megfizetést követeltek. Figyelmen kívül hagyná azt is, hogy az egyetemleges felelősség szabálya alapján az egyesületek a többi adóssal szemben polgári perben megtérítési igénnyel léphetnek fel.
81.
Harmadszor, az ilyen értelmezés biztosan ellentétes volna az egyezmény céljával, amely kompromisszum alapján a nemzetközi árufuvarozások egyszerűsítésére irányul: a részes államok megállapodnak abban, hogy a garanciavállaló egyesületeken keresztül nyújtott biztosíték rendszere alapján nem követelik az átmenő vámhivataloknál behozatali vagy kiviteli vámok, illetve adók megfizetését vagy letétbe helyezését. A Bizottság által előadott értelmezés a TIR‑egyezmény által létrehozott biztosítéki rendszer hatékonyságát jelentősen korlátozná. ( 29 )
82.
Végül rátérve magára az uniós jogra, az említett értelmezés ellentétes a Vámkódex 203. cikkének (3) bekezdésében foglalt tág „adós” meghatározással és a Vámkódex 213. cikkében meghatározott, az egyetemleges felelősség rendszerének meghatározásával. A Vámkódex 213. cikkének célkitűzése pontosan az, hogy a vámtartozást ténylegesen be lehessen szedni. Ez „a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló kiegészítő jogi eszköz a vámtartozás beszedését érintő aktusaik hatékonyságának megerősítése céljából”. ( 30 )
83.
A Bizottság által javasolt értelmezésben ugyanakkor az, hogy a Vámkódex 203. cikkének (3) bekezdésében a potenciális adósok tág köre szerepel, ténylegesen rontaná a nemzeti hatóságok esélyeit arra, hogy kiválthassák a garanciavállaló egyesület felelősségét. A burgaszi vámhivatal vezetője ugyanakkor helyesen emlékeztetett arra, hogy a nemzeti hatóságoknak az uniós források védelme érdekében minden szükséges intézkedést meg kell tenniük. ( 31 )
84.
Következésképpen a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésében szereplő követelmény, vagyis a garanciavállaló egyesületek ezen egyezmény 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyetemleges felelősségének kiváltásához szükséges feltétel teljesítése érdekében a nemzeti hatóságoknak a közvetlenül felelős személy(ek)től megfizetést kell követelniük. A garanciavállaló egyesület ugyanakkor továbbra is egyetemlegesen felel azokkal a személyekkel, akiknek a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése révén megfizetést kell teljesíteniük. A Vámkódex 213. cikkének erejénél fogva e személyek maguk is egymáshoz való viszonyukban egyetemlegesen felelnek.
85.
Logikus módon két egyetemleges felelősség egyesítése azt jelenti, hogy végső soron a TIR‑egyezmény 8. cikke (7) bekezdésének hatálya alá tartozó egyetlen egyetemleges felelősség jön létre. Az említett egyesítés gyakorlati megvalósítása azt jelenti, hogy az uniós jog alapján a nemzeti hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy a Vámkódex konkrét rendelkezése alapján (közvetlenül felelős) adósként azonosítható bármely személlyel szemben megfizetést követeljenek. E jog gyakorlása az adott ügy körülményeitől, a felek természetétől és a jogsértés vagy szabálytalanság típusától is függ.
86.
A jelen ügyben a bolgár hatóságok a megfizetésnek a Sargut OOD‑től mint a TIR‑igazolvány birtokosától való követelésével teljesítették a 8. cikk (7) bekezdésében foglalt kötelezettséget még akkor is, ha a rendeltetési helyen a címzettek ismertek voltak. Az illetékes bolgár hatóságoknak természetesen nem kellett a Vámkódex 213. cikke alapján egyetemlegesen felelős minden lehetséges adóstól megfizetést követelniük, mielőtt a megfizetést a garanciavállaló egyesülettől követelhetik. Az egyetemlegesség mechanizmusának jellegéből az következik, hogy a hatóságok megállapíthatják a különféle potenciális adósok felelősségét, azonban erre nem kötelesek. ( 32 )
87.
Ennélfogva azt javaslom, hogy a harmadik és a negyedik kérdésre a Bíróság azt a választ adja, hogy:
–
A 2454/93 rendelet 457. cikkének (2) bekezdését a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) és (7) bekezdésével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az illetékes hatóságoknak a megfizetés garanciavállaló egyesülettől történő követelése előtt nem kell a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 213. cikkével összhangban minden olyan személytől megfizetést követelniük, akik a Vámkódex rendelkezéseiben foglalt meghatározás szerint egyetemlegesen felelősek.
–
A címzett, aki olyan árucikket szerzett meg vagy tart birtokában, amelyről tudvalevő, hogy TIR‑igazolvánnyal fuvarozták, és amelynek tekintetében nem nyert megállapítást, hogy azt bemutatták és bejelentették a rendeltetési vámhivatalnál, a Közösségi Vámkódex 203. cikke (3) bekezdésének értelmében vett adósnak tekinthető, ha tudomása volt vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonták a vámfelügyelet alól, amely körülményt a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia. A garanciavállaló egyesület felelősségét ugyanakkor a megfizetés áruk címzettjétől való követelésének elmulasztása nem zárja ki, ha az illetékes hatóságok úgy határoztak, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése szerinti másik, közvetlenül felelős személytől követelnek megfizetést.
V. Végkövetkeztetés
88.
A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra benyújtott kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
–
A Bíróság az áruk TIR‑igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, 1975. november 14‑én kelt vámegyezmény (TIR‑egyezmény) értelmezésére hatáskörrel rendelkezik.
–
Az utoljára a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 457. cikkének (2) bekezdését a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdésével összhangban úgy kell értelmezni, hogy az illetékes vámhatóságok a garanciavállaló egyesülettől megfizetést követelhetnek, amennyiben – a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között – a TIR‑igazolvány birtokosától mint közvetlenül felelős személytől fizetési felszólítás révén megfizetést követeltek.
–
A 2454/93 rendelet 457. cikkének (2) bekezdését a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) és (7) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az illetékes hatóságoknak a megfizetés garanciavállaló egyesülettől történő követelése előtt nem kell a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 213. cikkével összhangban minden olyan személytől megfizetést követelniük, akik a Vámkódex rendelkezéseiben foglalt meghatározás szerint egyetemlegesen felelősek.
–
A címzett, aki olyan árucikket szerzett meg vagy tart birtokában, amelyről tudvalevő, hogy TIR‑igazolvánnyal fuvarozták, és amelynek tekintetében nem nyert megállapítást, hogy azt bemutatták és bejelentették a rendeltetési vámhivatalnál, a 2913/92 rendelet 203. cikke (3) bekezdésének értelmében vett adósnak tekinthető, ha tudomása volt vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonták a vámfelügyelet alól, amely körülményt a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia. A garanciavállaló egyesület felelősségét ugyanakkor a megfizetés áruk címzettjétől való követelésének elmulasztása nem zárja ki, ha az illetékes hatóságok úgy határoztak, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdése szerinti másik, közvetlenül felelős személytől követelnek megfizetést.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) Az áruk TIR‑igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, 1975. november 14‑én kelt vámegyezmény (TIR‑egyezmény) (UNTS, 1079. kötet, 89. o., 1142. kötet, 413. o.), amelyet az Európai Gazdasági Közösség részéről 1983. június 20‑i hatállyal az 1978. július 25‑i 2112/78/EGK tanácsi rendelettel (HL 1978. L 252., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 208. o.) hagytak jóvá. A 2009. május 28‑i 2009/477/EK tanácsi határozattal (HL 2009. L 165., 1. o.) újra közzétették.
( 3 ) Utoljára a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL 2006. L 363., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 201., 38. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.).
( 4 ) Az utoljára a 2007. február 28‑i 214/2007/EK bizottsági rendelettel (HL 2007. L 62., 6. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet).
( 5 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében a nemzeti bíróság hivatkozott a végrehajtási rendeletnek a 2008. november 17‑i 1192/2008/EK bizottsági rendelettel (HL 2008. L 329., 1. o.) módosított 455a. cikkére. Ahogyan ugyanakkor arra a Bizottság a tárgyaláson helyesen rámutatott, e rendelet 3. cikke szerint a 455. cikk új változata kizárólag 2009. január 1‑jétől, míg a 455a. cikkének új változata 2009. július 1‑jétől alkalmazandó. A jelen ügy tényállására és az említett rendelkezések által megállapított határidőkre tekintettel a 455. és a 455a. cikk alkalmazandó változatai az utoljára a 214/2007 rendelettel módosított, a jelen indítvány 4. lábjegyzetében hivatkozott 2454/93 rendeletben foglalt változatoknak felelnek meg.
( 6 ) HL 1978. L 252., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 208. o. A 2009/477 tanácsi határozat rögzíti, hogy az Európai Unió ezen nemzetközi egyezményhez való csatlakozásának jogalapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés, közelebbről annak a 300. cikke (3) bekezdésének első mondatával együttesen értelmezett 133. cikke képezi (jelenleg az EUMSZ 207. és EUMSZ 218. cikk).
( 7 ) Lásd például: 2010. május 4‑iTNT Express Nederland ítélet (C‑533/08, EU:C:2010:243, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 8 ) Lásd például: 2003. szeptember 23‑iBGL‑ítélet (C‑78/01, EU:C:2003:490); 2009. május 14‑iInternationaal Verhuis‑ en Transportbedrijf Jan de Lely ítélet (C‑161/08, EU:C:2009:308); 2010. december 22‑iASTIC‑ítélet (C‑488/09, EU:C:2010:820).
( 9 ) Lásd: 2003. szeptember 23‑i BGL‑ügyre vonatkozó indítvány (C‑78/01, EU:C:2003:14, 3–14. pont).
( 10 ) E tekintetben lásd: 2003. szeptember 23‑iBGL‑ítélet (C‑78/01, EU:C:2003:490, 45. pont); 2006. október 5‑iBizottság kontra Németország ítélet (C‑105/02, EU:C:2006:637, 78. pont); 2006. október 5‑iBizottság kontra Belgium ítélet (C‑377/03, EU:C:2006:638, 84. pont).
( 11 ) Uo.
( 12 ) 2012. szeptember 13‑tól a TIR‑egyezmény 8. cikkének (7) bekezdését hatályon kívül helyezték. Az e rendelkezést felváltó új 11. cikk (2) bekezdése ugyanakkor azonosan fogalmaz: „Ha a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében említett összegek esedékessé válnak, az illetékes hatóságoknak azok kifizetését – a lehetőségekhez mérten – a fizetésre kötelezett személytől vagy személyektől kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel.” (Az áruk TIR‑igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó vámegyezmény (1975. évi TIR‑egyezmény) módosítása – Az ENSZ C. N.326.2011.TREATIES‑2 letéteményesi értesítés alapján a TIR‑egyezmény következő módosításai 2012. szeptember 13‑án minden Szerződő Fél tekintetében hatályba lépnek, HL 2012. L 244., 1. o.).
( 13 ) Franciául, vagyis a TIR‑egyezmény másik eredeti nyelvén az említett rendelkezés így szól: „les autorités compétentes doivent, dans la mesure du possible, en requérir le paiement de la (ou des) personne(s) directement redevables de ces sommes avant d’introduire une réclamation près l’association garante”.
( 14 ) A TIR‑egyezmény 43. cikke rögzíti, hogy az értelmező rendelkezések megadják az egyezmény magyarázatát és ajánlott gyakorlatokat tartalmaznak. Az 51. cikk ezenkívül előírja, hogy a mellékletek (köztük az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 6. melléklet) az egyezmény elválaszthatatlan részeit képezik.
( 15 ) Ahogyan azt fent, a 12. lábjegyzetben említettem, a 8. cikk (7) bekezdését a 11. cikk (2) bekezdése váltotta fel. A TIR‑egyezmény új 11. cikkének (2) bekezdéséhez fűzött értelmező rendelkezés a következőképpen szól: „A felelős személytől vagy személyektől való behajtás érdekében tett erőfeszítéseik keretében az illetékes hatóságok kötelesek legalább a TIR‑igazolvány birtokosának a TIR‑igazolványban feltüntetett címre, illetőleg – ha más a fizetésre kötelezett – a nemzeti szabályozás szerint fizetésre kötelezett személynek vagy személyeknek fizetési felszólítást küldeni. A fizetési felszólításnak a TIR‑igazolvány birtokosa részére történő megküldésére sor kerülhet a cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett értesítéssel egyidejűleg.”
( 16 ) Ezt a szabályt egyes országokban „solidary”‑nak hívják. Lásd például: European Group on Tort Law (a polgári jogi felelősség európai csoportja), Principles of European Tort Law [A polgári jogi felelősség európai jogi elvei], amelynek 9:101. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „személyek egyetemleges felelőssége esetén a sértett e személyek egyikétől vagy több ilyen személytől teljes kártérítést követelhet azzal, hogy a sértett az őt ért kár teljes összegét meghaladó összegre nem tehet szert.” A von Bar, C., et al., Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law Draft Common Frame of Reference (DCFR) [Az európai polgári jog elvei, meghatározásai és mintaszabályai: Közös referenciakeretre vonatkozó tervezet (DCFR)], III.–4:102: Solidary, divided and joint obligations [Egyetemleges, osztott és együttes kötelezettségek] hasonló meghatározást tartalmaz: „1) A tartozás akkor egyetemleges, ha mindegyik adósnak a teljes tartozást teljesítenie kell és a hitelező a teljes megfizetésig bármelyik adóstól teljesítést követelhet.”
( 17 ) E tekintetben lásd: 2017. május 18‑iLatvijas dzelzceļš ítélet (C‑154/16, EU:C:2017:392, 85. pont).
( 18 ) Ha azonban peres eljárásra kerül sor, a bírósági határozat végrehajthatóvá válását követő egy éven belül. E tekintetben lásd: 2006. október 5‑iBizottság kontra Hollandia ítélet (C‑312/04, EU:C:2006:643, 51. pont).
( 19 ) Lásd: UNECE TIR Handbook, tizedik átdolgozott kiadás, ECE/TRANS/TIR/6/REV.10, New York és Genf, 2013, 9. és 27., valamint az azt követő pontok.
( 20 ) Lásd a fenti 44. pontot, valamint 16. és 17. lábjegyzetet.
( 21 ) Lásd például: 2011. november 17‑iJestel ítélet (C‑454/10, EU:C:2011:752, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 22 ) A „jogellenes elvonás” fogalmával kapcsolatban lásd például: 2014. június 12‑iSEK Zollagentur ítélet (C‑75/13, EU:C:2014:1759, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 23 ) Analógia útján lásd: 2004. szeptember 23‑iSpedition Ulustrans ítélet (C‑414/02, EU:C:2004:551, 25. és 31. pont); a 2017. január 25‑iUltra‑Brag ítélet (C‑679/15, EU:C:2017:40, 25. pont).
( 24 ) E tekintetben lásd: 2001. február 1‑jei D. Wandel ítélet (C‑66/99, EU:C:2001:69, 49. pont) vagy – akár analógia útján – a 2004. szeptember 23‑iSpedition Ulustrans ítélet (C‑414/02, EU:C:2004:551, 27. és azt követő pontok).
( 25 ) E tekintetben lásd: 2011. november 17‑iJestel ítélet (C‑454/10, EU:C:2011:752, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 26 ) 2011. november 17‑iJestel ítélet (C‑454/10, EU:C:2011:752, 22. pont).
( 27 ) E tekintetben lásd: 2011. november 17‑iJestel ítélet (C‑454/10, EU:C:2011:752, 23–25. pont).
( 28 ) A közösségi árutovábbítási rendszerrel kapcsolatban lásd például: 2017. május 18‑iLatvijas dzelzceļš ítélet (C‑154/16, EU:C:2017:392, 91. pont). A TIR‑rendszerrel kapcsolatban lásd például: 2010. április 29‑iDansk Transport og Logistik ítélet (C‑230/08, EU:C:2010:231, 103–107. pont); 2010. december 22‑iASTIC‑ítélet (C‑488/09, EU:C:2010:820, 25. és 26. pont).
( 29 ) Lásd a jelen indítvány fenti 47. és 48. pontját.
( 30 ) Lásd: 2011. február 17‑iBerel és társai ítélet (C‑78/10, EU:C:2011:93, 48. pont); 2017. május 18‑iLatvijas dzelzceļš ítélet (C‑154/16, EU:C:2017:392, 88. pont).
( 31 ) A TIR‑rendszerben foglalt kötelezettségekkel kapcsolatban általánosságban véve lásd: 2006. október 5‑iBizottság kontra Németország ítélet (C‑105/02, EU:C:2006:637); 2006. október 5‑iBizottság kontra Belgium ítélet (C‑377/03, EU:C:2006:638); 2009. március 19‑iBizottság kontra Olaszország ítélet (C‑275/07, EU:C:2009:169).
( 32 ) E tekintetben lásd: 2017. május 18‑iLatvijas dzelzceļš ítélet (C‑154/16, EU:C:2017:392, 89. pont).