MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. május 3. ( 1 )
C‑231/16. sz. ügy
Merck KGaA
kontra
Merck & Co. Inc.,
Merck Sharp & Dohme Corp,
MSD Sharp & Dohme GmbH
(a Landgericht Hamburg [hamburgi tartományi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Európai uniós védjegy – 207/2009/EK rendelet – Perfüggőség – A 109. cikk (1) bekezdése – Európai uniós védjegy és nemzeti védjegy alapján, egyidejűleg indított perek – Az »ugyanazon felek« kifejezés fogalma – Azonos védjegyet használó, egymással gazdasági kapcsolatban álló társaságok – Az »ugyanabban a tárgyban« kifejezés fogalma – A »Merck« megnevezés használata az interneten és online platformokon – Nemzeti védjegyen alapuló per, amelyet európai uniós védjegyen alapuló másik per követ – A később indult perben eljáró bíróság joghatóságának részleges hiánya az Unió területének egy részén”
Bevezetés
1.
A jelen ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem először ad lehetőséget a Bíróság számára, hogy értelmezze 207/2009/EK rendelet ( 2 ) 109. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az európai uniós védjegyek és nemzeti védjegyek alapján, egyidejűleg indított perekben alkalmazandó perfüggőségi szabályt.
2.
Ezt a kérelmet – amely két világszerte ismert vállalkozás által a „Merck” név használatáért folytatott jogi csatározásnak csak egyik állomása – a Merck KGaA által egy európai uniós védjegybíróságként eljáró német bíróságon indított védjegybitorlási keresettel összefüggésben terjesztették elő.
3.
A felperes társaság az európai uniós védjegyoltalom alatt álló „Merck” megjelölésnek az Európai Unió területén elérhető weboldalakon, valamint a Facebook, a Twitter és a YouTube online platformokon történő használatának megtiltását kéri a három alperessel – Merck & Co. Inc., Merck Sharp & Dohme Corp és MSD Sharp & Dohme GmbH – szemben.
4.
A német bíróság előtti perindítás időpontjában az egyik alperes kivételével ugyanezen társaságok között már folyamatban volt egy per az Egyesült Királyság egyik bírósága előtt. Ez a párhuzamos per többek között a nemzeti védjegyekkel jelölt „Merck” név internetes használata miatti védjegybitorlási keresetre vonatkozik.
5.
A jelen kérelemben felvetett probléma gyökere a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontja alkalmazási feltételeinek olyan esetben történő értelmezésében keresendő, amikor az elsőként felhívott bíróság nemzeti védjegyeknek egy tagállam területén megvalósult bitorlásáról szóló jogvitát bírál el, míg a később indult perben eljáró bíróság az Unió teljes területére kiterjedő joghatósággal rendelkező európai uniós védjegybíróság.
Jogi háttér
6.
A 207/2009 rendelet 109. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„Ha ugyanazon felek között ugyanabban a tárgyban különböző tagállamok bíróságai előtt bitorlás vagy annak kísérlete tárgyában per van folyamatban, és a bíróságok egyike az európai uniós védjeggyel, a másik a nemzeti védjeggyel összefüggésben jár el,
a)
az a bíróság, amelyik előtt az ügy később indult, joghatóságának hiányát a másik bíróság javára hivatalból megállapítja, ha az érintett védjegyek azonosak, és azonos árukra vagy szolgáltatásokra érvényesek. Az a bíróság, amelynek meg kellene állapítania joghatóságának hiányát, eljárását felfüggesztheti, ha a másik bíróság joghatóságát vitatják.
b)
az a bíróság, amelyik előtt az ügy később indult, eljárását felfüggesztheti, ha az érintett védjegyek azonosak, és hasonló árukra vagy szolgáltatásokra érvényesek, illetve, ha az érintett védjegyek hasonlóak, és azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra érvényesek.”
Az alapeljárás
7.
Az alapügy felperese egy, a német Merck cégcsoport élén álló, a gyógyszer‑ és vegyiparban tevékenykedő társaság, amelynek története a 17. századig nyúlik vissza.
8.
Az alapügy alperesei, két amerikai társaság és az egyikük német leányvállalata, a Merck & Co (Merck Sharp & Dohme) cégcsoport tagjai, amely a világ egyik legnagyobb gyógyszeripari vállalata. Történelmileg ez a csoport a német Merck csoport korábbi amerikai leányvállalatából jött létre. 1919 óta a két csoport gazdaságilag teljesen elkülönült egymástól.
9.
E szétválást követően a német és az amerikai cégcsoport a „Merck” nevet oltalmazó védjegyek használata tárgyában több, a párhuzamos oltalomról szóló megállapodást kötött egymással. Ezek közé tartozik az alapügy felperese és a Merck & Co által 1970. január 1‑jén kötött megállapodás is.
10.
Az alapügy felperese a jogosultja több olyan, e nevet oltalmazó védjegynek, többek között az Egyesült Királyságban oltalom alatt álló nemzeti védjegyeknek és a „Merck” európai uniós szóvédjegynek, amelyet a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 5., 9., 16. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromoztak.
11.
Az alapügy alperesei több olyan honlapot működtetnek, amelyek a „Merck” nevet használják. E honlapok működése keretében az információk terjesztése földrajzilag nem volt behatárolt, így a tartalmuk az egész világon, ezáltal az Európai Unió egészében is azonos formában volt elérhető. Az alapügy alperesei más formákban is jelen vannak az interneten, a Facebook, a Twitter és a YouTube online platformokon.
12.
2013. március 8‑án az alapügy felperese a High Court of Justice, (England and Wales) Chancery Division (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales] kancelláriai kollégium, Egyesült Királyság) előtt eljárást indított az alapügy első és másodrendű alperesével, valamint három másik, ugyanezen csoporthoz tartozó társasággal szemben. Ez a kereset egyfelől az 1970. január 1‑jei megállapodás megsértésén, másfelől az Egyesült Királyságban oltalom alatt álló nemzeti védjegyeknek és nemzetközi védjegyeknek a „Merck” név alapügy felperesei általi internetes használatával megvalósított bitorlásán alapul.
13.
2013. március 11‑én az alapügy felperese a kérdést előterjesztő bíróság, a Landgericht Hamburg (hamburgi tartományi bíróság) előtt is a Merck európai uniós védjegyen alapuló védjegybitorlási keresetet nyújtott be az alapügy felpereseivel szemben, mivel ez utóbbiak a „Merck” nevet használták honlapjaikon, valamint a Facebook, a Twitter és a YouTube online platformokon.
14.
A 2014. november 11‑i, valamint 2015. március 12‑i, szeptember 10‑i és december 22‑i beadványaival az alapügy felperese elállt a keresetétől az Egyesült Királyság területének tekintetében. Az alperesek a keresettől való ezen elállást kifogásolták.
15.
Az alapügy alperesei úgy vélik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő kereset elfogadhatatlan, a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontjára tekintettel, legalábbis az alapügy felperese európai uniós védjegyének az Unió egészében való bitorlására alapított jogalapját illetően. Az alapügy felperesének a keresettől való részleges elállásának e tekintetben nincs jelentősége.
16.
Az alapügy felperese fenntartja, hogy mivel a később indult eljárásban az Unió egész területére kiterjedő európai uniós védjegyoltalomból eredő jogait érvényesíti, a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható, és hogy ez a rendelkezés az Egyesült Királyság területe tekintetében alkalmazott részleges elállás miatt sem alkalmazható.
17.
A kérdést előterjesztő bíróság, figyelembe véve az ügy körülményeit, kétségeit fejezte ki a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése miatt. Azon az állásponton van, hogy a két szóban forgó eljárás egybeesik, és hogy e rendelkezés szövege nem teszi lehetővé a joghatóság részleges, egyetlen tagállam vonatkozásában fennálló hiányának megállapítását. Emellett kételyei vannak a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának és ugyanezen rendelet 1. cikke b) pontjának alkalmazása közötti választással kapcsolatban, miközben kihangsúlyozza, hogy az előtte hivatkozott európai uniós védjegy szélesebb körben sorolja fel a termékeket és a szolgáltatásokat, mint a brit bíróság előtt hivatkozott nemzeti védjegy.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
18.
E körülmények között a Landgericht Hamburg (hamburgi tartományi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Úgy kell‑e értelmezni a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő »ugyanabban a tárgyban« kifejezést, hogy ezt a tényállási elemet megvalósítja az olyan, világszerte és ezáltal Unió‑szerte azonos módon, ugyanazon domainnév alatt felkereshető internetes megjelenés fenntartása és használata, amely miatt ugyanazon felek között különböző tagállamok bíróságai előtt bitorlás vagy annak kísérlete tárgyában per van folyamatban, és a bíróságok egyike az európai uniós védjeggyel, a másik a nemzeti védjeggyel összefüggésben jár el?
2)
Úgy kell‑e értelmezni a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő »ugyanabban a tárgyban« kifejezést, hogy ezt a tényállási elemet megvalósítja az olyan, világszerte és ezáltal Unió‑szerte a »« és/vagy »« és/vagy »« internetcímen ugyanazon felhasználónév alatt felkereshető tartalmak – a »« és/vagy a »« és/vagy a »« internetcím tekintetében történő – fenntartása és használata, amely miatt ugyanazon felek között különböző tagállamok bíróságai előtt bitorlás vagy annak kísérlete tárgyában per van folyamatban, és a bíróságok egyike az európai uniós védjeggyel, a másik a nemzeti védjeggyel összefüggésben jár?
3)
Úgy kell‑e értelmezni a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az a tagállami bíróság, amelyik előtt egy európai uniós védjegynek a világszerte és ezáltal Unió‑szerte azonos módon, ugyanazon domainnév alatt felkereshető internetes megjelenés fenntartásával megvalósult bitorlása miatti védjegybitorlási per később indult, és amely bíróság előtt a 207/2009 rendelet 97. cikkének (2) bekezdése és 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt védjegybitorlási cselekmények tekintetében érvényesítenek igényeket, a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében csak azon másik tagállam vonatkozásában állapítja meg joghatóságának hiányát a védjegy‑ és áruazonosság terjedelmében, ahol »először« indult bíróság előtt olyan per, amelynek tárgya a »később indult perben eljáró bíróság« előtt érvényesíteni kívánt európai uniós védjeggyel azonos, és azonos árukra vonatkozó nemzeti védjegy világszerte és ezáltal Unió‑szerte azonos módon, ugyanazon domainnév alatt felkereshető internetes megjelenés fenntartásával és használatával történő megsértése, vagy az a »bíróság, amelyik előtt az ügy később indult«, ebben az esetben a kettős azonosság terjedelmében a [207/2009 rendelet] 97. cikkének (2) bekezdése és 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján és ezáltal Unió‑szerte a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt védjegybitorlási cselekmények tekintetében előtte érvényesített valamennyi igény vonatkozásában megállapítja joghatóságának hiányát?
4)
Úgy kell‑e értelmezni [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az a tagállami bíróság, amelyik előtt egy európai uniós védjegynek a világszerte és ezáltal Unió‑szerte a »« és/vagy »« és/vagy »« internetcímen ugyanazon felhasználónév alatt felkereshető tartalmak – a »« és/vagy a »« és/vagy a »« domain tekintetében történő – fenntartásával és használatával megvalósult bitorlása miatti védjegybitorlási per később indult, és amely bíróság előtt a [207/2009 rendelet] 97. cikkének (2) bekezdése és 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt védjegybitorlási cselekmények tekintetében érvényesítenek igényeket, a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében csak azon másik tagállam vonatkozásában állapítja meg joghatóságának hiányát a kettős azonosság terjedelmében, ahol »először« indult bíróság előtt olyan per, amelynek tárgya a »később indult perben eljáró bíróság« előtt érvényesíteni kívánt európai uniós védjeggyel azonos, és azonos árukra vonatkozó nemzeti védjegy világszerte és ezáltal Unió‑szerte a »« és/vagy »« és/vagy »« internetcímen ugyanazon felhasználónév alatt felkereshető tartalmak – a »« és/vagy a »« és/vagy a »« domain tekintetében történő – fenntartásával és használatával történő megsértése, vagy az a »bíróság, amelyik előtt az ügy később indult«, ebben az esetben a kettős azonosság terjedelmében a [207/2009 rendelet] 97. cikkének (2) bekezdése és 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján és ezáltal Unió‑szerte a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt védjegybitorlási cselekmények tekintetében előtte érvényesített valamennyi igény vonatkozásában megállapítja joghatóságának hiányát?
5)
Úgy kell‑e értelmezni a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy egy európai uniós védjegynek a világszerte és ezáltal Unió‑szerte azonos módon, ugyanazon domainnév alatt felkereshető internetes megjelenés fenntartásával megvalósult bitorlása miatt azon tagállami bíróság előtt védjegybitorlási pert megindító keresettől való elállása, »amelyik előtt az ügy később indult«, és amely keresettel először a [207/2009 rendelet] 97. cikkének (2) bekezdése és 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt védjegybitorlási cselekmények tekintetében érvényesítettek igényeket, amennyiben a keresettől azon másik tagállam tekintetében áll el, ahol »először« indult bíróság előtt olyan per, amelynek tárgya a »később indult perben eljáró bíróság« előtt érvényesíteni kívánt európai uniós védjeggyel azonos, és azonos árukra vonatkozó nemzeti védjegy világszerte és ezáltal Unió‑szerte azonos módon, ugyanazon domainnév alatt felkereshető internetes megjelenés fenntartásával és használatával történő megsértése, megakadályozza, hogy a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti »bíróság, amelyik előtt az ügy később indult«, a kettős azonosság terjedelmében megállapítsa joghatóságának hiányát?
6)
Úgy kell‑e értelmezni a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy egy európai uniós védjegynek a világszerte és ezáltal Unió‑szerte a »« és/vagy »« és/vagy »« internetcímen ugyanazon felhasználónév alatt felkereshető tartalmak – a »« és/vagy a »« és/vagy a »« internetcím tekintetében történő – fenntartásával és használatával megvalósult bitorlása miatt azon tagállami bíróság előtt védjegybitorlási pert megindító keresettől való elállása, »amelyik előtt az ügy később indult«, és amely keresettel először a [207/2009 rendelet] 97. cikkének (2) bekezdése és 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamok bármelyikének területén elkövetett vagy megkísérelt védjegybitorlási cselekmények tekintetében érvényesítettek igényeket, amennyiben a keresettől azon másik tagállam tekintetében állnak el, ahol »először« indult bíróság előtt olyan per, amelynek tárgya a »később indult perben eljáró bíróság« előtt érvényesíteni kívánt európai uniós védjeggyel azonos, és azonos árukra vonatkozó nemzeti védjegy világszerte és ezáltal Unió‑szerte a »« és/vagy a »« és/vagy a »« internetcímen ugyanazon felhasználónév alatt felkereshető tartalmak – a »« és/vagy a »« és/vagy a »« domain tekintetében történő – fenntartásával és használatával történő megsértése, megakadályozza, hogy a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti »bíróság, amelyik előtt az ügy később indult«, a kettős azonosság terjedelmében megállapítsa joghatóságának hiányát?
7)
Úgy kell‑e értelmezni a [207/2009 rendelet] 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy a »ha az érintett védjegyek azonosak, és azonos árukra vagy szolgáltatásokra érvényesek« megfogalmazásból csak annyiban következik azon bíróság joghatóságának hiánya, »amelyik előtt az ügy később indult«, amennyiben az európai uniós védjegyet és a nemzeti védjegyet ugyanazon áruk és/vagy szolgáltatások tekintetében jegyezték be, vagy »az a bíróság, amelyik előtt az ügy később indult« egyáltalán nem rendelkezik joghatósággal, akkor sem, ha az ezen bíróság előtt érvényesíteni kívánt európai uniós védjegy további – a másik, nemzeti védjegy által oltalomban nem részesített – árukat és/vagy szolgáltatásokat is oltalomban részesít, amelyekkel szóba jöhet a kifogásolt tevékenységek azonossága vagy hasonlósága?”
19.
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2015. április 25‑én érkezett a Bíróság Hivatalához. Írásbeli észrevételeket terjesztettek elő az alapeljárás felei, valamint az Európai Bizottság. Az alapeljárás felei és a Bizottság vett részt a 2017. február 25‑én tartott tárgyaláson.
Elemzés
Előzetes észrevételek
20.
A jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy foglalkozzon a 207/2009 rendelet 109. cikkének (1) bekezdésében szabályozott, az európai uniós védjegyjogban alkalmazandó perfüggőségi szabály eddig nem vizsgált szempontjaival.
21.
Először is, amint az a Bizottság írásbeli észrevételeiből és a felek között a tárgyaláson folytatott eszmecseréből kiderül, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett tények kétséget ébresztenek a felek azonosságára vonatkozó feltétel vonatkozásában. A kérdést előterjesztő bíróság előtti peres eljárást ugyanis az amerikai cégcsoport német leányvállalatával szemben indították meg, amely nem szerepelt az első eljárásban. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést – noha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseknek nem tárgya – vizsgálni kell annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatást kapjon a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének minden releváns szempontjáról.
22.
Másodszor, elemezni fogom a jelen ügy központi kérdését, amely a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének értelmében vett perek azonosságára vonatkozó feltétel értelmezéséről szól. Ez az elemzés kiterjed még a később indult perben eljáró bíróságnak azon kötelezettségére is, hogy az Unió területének egy részére vonatkozóan megállapítsa joghatóságának részleges hiányát (az első és negyedik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés),
23.
Harmadszor, jóllehet az előző kérdésekre adott válaszoknak lehetővé kell tenniük a kérdést előterjesztő bíróság számára a perfüggőségi kifogás kérdésének elbírálását, másodlagosan az előzetes döntéshozatal iránti kérelem két másik szempontját is vizsgálni fogom. E szempontok egyrészről a részleges elállásnak a perfüggőségi helyzet értékelésénél való figyelembevételére vonatkoznak (ötödik és hatodik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés), másrészről a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjának elhatárolására (hetedik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés).
A 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő perfüggőségi szabályról
24.
A 207/2009 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése általánosságban utal a 44/2001/EK/ rendelet ( 3 ) rendelkezéseire.
25.
Ez az utalás azonban fenntartja a különös szabályok figyelembevételét. A 207/2009 rendelet 109. cikkének (1) bekezdése különös szabályt ír elő az európai uniós védjegy és nemzeti védjegy alapján egyidejűleg indított polgári perekben beálló perfüggőségre vonatkozóan.
26.
E szabály az Unió védjegyoltalmi rendszerének jellegzetessége, az európai uniós védjegyek és a nemzeti védjegyek párhuzamos oltalma indokolja.
27.
A 207/2009 rendelet 109. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabály célja lényegében összhangban van a Brüsszel I. rendelet ( 4 ) 27. cikkében szereplő perfüggőségi szabály céljával. Ez a cél nem más, mint annak elkerülése, hogy ugyanazon felek között ugyanazon kérdésben és jogalapon indult perekben egymásnak ellentmondó ítéletek szülessenek. ( 5 )
28.
Ugyanakkor a 207/2009 rendelet 109. cikkének (1) bekezdése a perfüggőség kérdését csak rendkívül szűk körben kezeli, vagyis két olyan párhuzamos védjegybitorlási per esetében, amikor az egyik per egy európai uniós védjeggyel összefüggésben, a másik egy, ez utóbbi védjeggyel megegyező nemzeti védjeggyel összefüggésben indult.
29.
Mivel tehát egy olyan szabályozásról van szó, amelyet közvetlenül a Brüsszeli Egyezményben ( 6 ) szereplő, és a Brüsszel I rendeletben átvett perfüggőségi szabályok ihlettek, a Bíróság ezekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata ( 7 ) jelentőséggel bír a jelen ügyben.
30.
Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy a 207/209 rendelet nem vonatkozik az összes európai uniós védjegyről szóló perfüggőségi helyzetre. Az ugyanazon európai uniós védjegy miatt különböző tagállamok bíróságai előtt párhuzamosan indított perek többek között a Brüsszel I rendelet (vagy a 2015. január 1‑jét követően indult perek esetében a 1215/2012 rendelet) hatálya alá tartoznak. ( 8 )
31.
Ebből következően a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének és a Brüsszel I rendelet 27. cikke (1) bekezdésének alapját szükségszerűen ugyanazon perfüggőség‑fogalom kell, hogy képezze.
32.
A Brüsszeli Egyezmény 27. cikkében a perfüggőségi helyzetek meghatározására használt kifejezések függetlenek a korábban a nemzeti jogban létező hasonló fogalmaktól. ( 9 )
33.
A Bíróság a perfüggőség fogalmát egy három – a felek azonosságára, a jogalapok azonosságára, és a kérelmek tárgyának azonosságára vonatkozó – elemből álló vizsgálat segítségével értelmezte. E tekintetben a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 21. cikkében foglalt fogalmak francia és egyéb változataiból indult ki, elvonatkoztatva attól a körülménytől, hogy a német és az angol változat nem tesz különbséget a kérelmek jogalapja és tárgya között. ( 10 )
34.
A 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése hasonló nyelvi problémát vet fel. A 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának angol változata ugyanazt a kifejezést használja, mint amely a Brüsszel I rendeletben található, ( 11 ) míg a francia és német változatban e két rendelkezés eltérő kifejezéseket használ. ( 12 )
35.
Tekintettel arra, hogy egyértelműen a Brüsszeli egyezménnyel összefüggésben megfogalmazott perfüggőségi szabályról van szó, véleményem szerint el kell vonatkoztatnunk a nyelvi eltérésektől. A 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének értelmezésekor abból a feltevésből kell kiindulni, hogy ez a rendelkezés a perfüggőségnek ugyanazon háromszintű, a felek, a jogalap, és a kérelmek tárgyának azonosságára vonatkozó vizsgálatot magában foglaló fogalmára épül, mint amely a Brüsszel I rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében szerepel. ( 13 )
36.
Az említett 109. cikk és a Brüsszel I rendelet perfüggőségi szabályai közötti különbség abból adódik, hogy az előbbi esetén a kérelmek azonosságára vonatkozó feltétel annak ellenére is teljesül, ha a jogalapjuk formailag eltér egymástól – az egyik egy európai uniós védjegyen, a másik egy nemzeti védjegyen alapul –, amennyiben a szóban forgó védjegyek azonosak és ugyanazon árukra vagy szolgáltatásokra érvényesek.
A felek azonosságáról
37.
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a jelen ügyben később indított eljárás egyik alperese, vagyis az alapeljárás első és másodrendű alperese által alkotott cégcsoport leányvállalata nem szerepel alperesként az elsőként indított eljárásban.
38.
Így vizsgálni kell, hogy a két per ugyanazon felek között indult‑e meg.
39.
Ha ugyanis a párhuzamosan zajló perekben szereplő felek közötti egybeesés csak részleges, a később indult perben eljáró bíróság csak abban a körben köteles joghatóságának hiányát megállapítani, amelyben azonosak a felek, így az eljárás a többi fél között folytatódhat tovább. ( 14 )
40.
A felek azonossága főszabály szerint azt feltételezi, hogy ugyanazokról a személyekről van szó.
41.
Ugyanakkor bizonyos kivételes esetekben ez a feltétel akkor is teljesülhet, ha a párhuzamosan zajló eljárásokban különböző személyek szerepelnek félként.
42.
A Bíróság megállapítása szerint ugyanis nem zárható ki hogy két fél érdekeit, a két eljárás tárgya vonatkozásában olyan mértékig megegyezőnek és elválaszthatatlannak lehet tekinteni, hogy ezeket a feleket egyetlen és azonos félként kell kezelni a perfüggőségre vonatkozó szabályok szempontjából. ( 15 )
43.
Úgy vélem, hogy ez a helyzet valósul meg egy két olyan párhuzamos védjegybitorlási kereset esetén, amelynek tárgya – mint a jelen esetben is – ugyanazon a megjelölés gazdasági kapcsolatban álló társaságok általi használata.
44.
Egy cégcsoport keretében ugyanis a szellemi tulajdonjogok, köztük a védjegyhez fűződő jogok felügyeletével az egyik jogi személyt, gyakran a csoport élén álló társaságot kell megbízni, még akkor is, ha a gyakorlatban a megjelöléseket egységes módon a csoportba tartozó valamennyi társaság használja.
45.
Ilyen körülmények között, noha eltérő jogi személyekről van szó, az érintett társaságok érdekeit olyan egységesség jellemzi, hogy az említett társaságokat az esetleges egymásnak ellentmondó védjegyjogi ítéletek elkerülése érdekében egy és azonos társaságnak lehet tekinteni. ( 16 )
46.
Úgy látom tehát, hogy a jelen ügyhöz hasonló feltételek között párhuzamosan két védjegybitorlási per van folyamatban, az egyik az anyavállalattal, a másik ugyanezzel a társasággal és a leányvállalatával szemben zajlik; ezeket azonos felek között folyamatban lévő ügyeknek kell tekinteni, amennyiben a tárgyuk ugyanazon megjelölés gazdaságilag kapcsolatban álló társaságok általi használata. Természetesen a nemzeti bíróság feladata, hogy ezeket a megfontolásokat az alapügyben alkalmazza.
A védjegybitorlási perek azonossága
47.
Amint azt korábban már felvetettem, a 207/2009 rendelet 109. cikkének (1) bekezdése a perfüggőség ugyanazon fogalmára épül, mint a Brüsszel I rendelet 27. cikkének (1) bekezdése.
48.
Az ez utóbbival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból kiderül, hogy azok a perek tartoznak egy perfüggőségi szabály hatálya alá, amelyeknek azonos a „jogalapja”, vagyis a tényállás és a hivatkozott jogszabályok megegyeznek, ( 17 ) és ugyanaz a „tárgya”, azaz ugyanazon célok elérésére irányul. ( 18 )
49.
Így a pereknek nem kell a szó szoros értelmében „azonosaknak” lenniük, elég, ha megegyezik a jogalapjuk és a tárgyuk. ( 19 )
50.
Véleményem szerint a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja ugyanezekre az elemekre épül, mivel úgy rendelkezik, hogy ugyanazon tényállás alapján, és azonos – nemzeti és európai uniós – védjeggyel összefüggésben indított védjegybitorlási perekre kell alkalmazni.
51.
A jelen esetben, a perek jogalapjával kapcsolatban az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapján a két kérelem olyan jogalapokon, azaz a nemzeti és az azokkal megegyező európai uniós védjegyekhez kapcsolódó kizárólagos jogokon alapul, amelyek 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt perfüggőségi szabálynak megfelelően összhangban állnak egymással.
52.
Emellett, a két eljárás olyan tényállásokra vonatkozik, amelyek bizonyos mértékig egybeesnek egymással, mivel a Merck megjelölés ugyanazon internetes oldalakon való használatáról szólnak.
53.
A jelen ügyet jellemző értelmezési nehézségek e kérelmek területi tényezőihez kapcsolódnak.
54.
Noha a két per ugyanazon megjelölés használatának megtiltására irányul, a bitorlás megállapításának terjedelme, valamint a tiltás területi hatálya a két perben csak részben fedi egymást.
55.
Így az adott eset körülményei között annak a bíróságnak, amelyhez a nemzeti védjegyre vonatkozó keresetet előbb nyújtották be, a joghatósága az Egyesült Királyság területére korlátozódik, míg a második keresetet a 207/2009 rendelet 97. cikkének (1)–(4) bekezdése alapján egy európai uniós védjegybírósághoz terjesztették be, tekintve, hogy ez a bíróság rendelkezik joghatósággal az összes tagállam területét érintő bitorlás megvalósulásának vizsgálatára és az Unió teljes területére kiterjedő tilalom megállapítására.
56.
Milyen kihatással lehet ez az eltérés a két per jogalapjának és tárgyának azonosságára vonatkozó értékelésre?
57.
A felek véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Az alapügy felperese úgy véli, hogy a két per területi hatályában való eltérés kizárja a perek azonosságának megállapítását. Az alapügy alperesei fenntartják, hogy a jelen helyzetben a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása szempontjából azonos perekről van szó.
58.
A Bizottság megjegyzi, hogy a „tényállások” azonosságára vonatkozó feltételnek az azonos védjegyek ugyanazon tagállamok területén megvalósított bitorlásához kell kapcsolódnia. Véleménye szerint az „ugyanazon kérdés” fogalmát a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, mint amely két olyan kérelemre vonatkozik, amely nemcsak azonos védjegy bitorlásán, de ennek azonos területen történő megvalósítására is hivatkozik.
59.
Megjegyzem, hogy a jelen ügyben felmerült kérdés egy olyan kérdéskört érint, amellyel kapcsolatban a jogelméletben két álláspont áll szemben egymással.
60.
Az első álláspont szerint a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja tiltja az azonos védjegy bitorlása tárgyában második per lefolytatását, függetlenül a két kérelem területi tényezőitől. Más szóval, ez a rendelkezés kötelezi a későbbi, az európai uniós védjeggyel összefüggésben indult perben eljáró bíróságot arra, hogy megállapítsa joghatóságának hiányát még abban az esetben is, ha az első per egy nemzeti védjegyen alapul, és így a tagállam területére korlátozott bitorlásnak a megállapítására irányul. ( 20 )
61.
A második álláspont szerint két bitorlást megvalósító cselekmény, amely egy nemzeti védjeggyel és egy európai uniós védjeggyel összefüggésben indított per tárgya, csak akkor lehet azonos, ha a tényállás ugyanarra a területre vonatkozik. Az Európai Unió védjegybírósága nem köteles joghatóságának hiányát megállapítani, ha az előtte folyamatban lévő ügy nagyobb területre terjed ki annál, mint amire az elsőként felhívott bíró előtt folyamatban lévő ügy. ( 21 ) Ez, a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának kétféle értelmezésével kapcsolatos kétség egyes nemzeti ítéletekben is tükröződik. ( 22 )
62.
E két álláspont megegyezik abban, hogy 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfogalmazása problémákat vet fel. Ez tágabb értelemben egy hiányosságra világít rá az európai uniós védjegy jogosultjának jogvédelmében. Ez utóbbi számára egy tagállam területére korlátozódó védjegybitorlás elbírálására joghatósággal rendelkező bíróság előtt nemzeti védjeggyel összefüggésben megindított párhuzamos per megléte miatt lehetetlenné válik, hogy jogai európai szintű védelmére keresetet nyújtson be. ( 23 )
63.
Véleményem szerint e kétségek eloszlatása érdekében az érintett rendelkezés felépítéséből kell kiindulni.
64.
A 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének célja e két elmélet közös elemeiből következtethető ki: egyfelől az európai uniós védjegy egységes jellege, másfelől e védjegy és a nemzeti védjegyek párhuzamos léte miatt van szükség az egymásnak ellentmondó ítéletek elkerülésére.
65.
A két elmélet közötti kapcsolat a 207/2009 rendeletnek a (6) és (17) preambulumbekezdésében meghatározott céljából következik. E preambulumbekezdések értelmében az európai uniós védjegyek érvényessége és bitorlása tárgyában hozott határozatoknak az Unió egész területére kiterjedő hatállyal kell bírniuk, hogy elkerülhetők legyenek a bíróságok által hozott határozatok közötti ellentmondások, Másfelől az azonos cselekmények tárgyában az európai uniós védjegyoltalom és az azzal egyidejűleg fennálló nemzeti védjegyoltalom alapján indult perekben el kell kerülni, hogy egymásnak ellentmondó ítéletek szülessenek. ( 24 )
66.
Márpedig e két cél összehangolása veszélybe kerülhet, ha a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját olyannyira tágan kell értelmezni, amely, egy nemzeti védjeggyel összefüggésben, korlátozottabb területen megvalósított bitorlás miatt egyidejűleg indult perre tekintettel megakadályozza, hogy egy európai uniós védjegy jogosultja egy ilyen védjegy összeurópai hatályára hivatkozhasson. Egy ilyen értelmezés valóban pozitív hatást gyakorolna az egymással ellentétes ítéletek elkerülésének célkitűzésére, ugyanakkor veszélybe sodorná azon célkitűzés megvalósulását, amely azt biztosítja, hogy egy európai uniós védjegy bitorlására vonatkozó határozat hatálya kiterjedjen.
67.
Ezzel szemben, e két cél közötti egyensúlyt tökéletesen biztosítja 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának olyan értelmezése, mely szerint e rendelkezést kizárólag azokra a párhuzamosan zajló eljárásokra kell alkalmazni, amelyekben a területi tényezők egybeesnek. Egy ilyen értelmezés ugyanis biztosítja egyrészről, hogy egy európai uniós védjegy jogosultja uniós szinten megvédhesse a jogait még akkor is, ha egy nemzeti védjeggyel összefüggésben párhuzamos per van folyamatban. Másfelől lehetővé teszi az egymásnak ellentmondó ítéletek elkerülését is, amennyiben a nemzeti védjegyoltalom tárgyában párhuzamosan eljáró bíróságok joghatósága egyértelműen behatárolható.
68.
Úgy vélem tehát, hogy abban az esetben, ha az első per egy nemzeti védjegynek az érintett tagállam területén megvalósított bitorlása tárgyában van folyamatban, míg a második egy európai uniós védjegy ugyanezen tagállam és az Unió egy másik területén egyszerre megvalósított bitorlása tárgyában indult, e két per csak részlegesen esik egybe azon területen megvalósított bitorlás vonatkozásában, ahol e nemzeti védjegy oltalom alatt áll.
69.
Úgy gondolom, ezt a megfontolást támogatja a Brüsszel I. 27. cikke alkalmazásának alapját képező általánosabb megközelítés is.
70.
E rendelet 27. cikkével összefüggésben a jogalap és a tárgy azonosságát az elsőként felhívott bíróság által meghozandó határozat lehetséges hatásaira tekintettel kell megvizsgálni. Fel kell tehát tenni azt a kérdést, hogy az első eljárásban félként szereplő személy elérhet‑e még eredményt a második eljárásban, miután az elsőben pert nyert vagy pervesztes lett. ( 25 )
71.
Következésképpen a joghatóság hiányának a perfüggőség miatt történő megállapítása csak annyiban helyénvaló, amennyiben a két eljárásban meghozandó ítéletek lehetséges hatásai egybeesnek egymással. Amennyiben ez az elv az érvényes a Brüsszel I rendelet 27. cikke vonatkozásában, akkor a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontjára is ezt kell érvényesnek tekinteni. ( 26 )
72.
Márpedig abban az esetben, ha – mint a jelen esetben is – az először indult perben eljáró bíróságnak egy nemzeti védjegy bitorlásának kérdésében kell ítélkeznie, az európai uniós védjegy jogosultjának pernyertessége az első perben, nem biztosít számára ugyanolyan terjedelmű oltalmat, mint amilyet az európai uniós védjeggyel összefüggésben folytatott második perben kért.
73.
Mindazonáltal, a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja annak elkerülésére is irányul, hogy a párhuzamos oltalmú védjegyek – egy európai uniós védjegy, és egy ezzel megegyező nemzeti védjegy – jogosultja ugyanazon bitorlás tárgyában különböző tagállamokban két különböző bíróság előtt indítson eljárást.
74.
Ugyanakkor megállapítom, hogy nem feltételezhető az eljárásokkal való ilyen visszaélés. Többek között az sem zárható ki, hogy a párhuzamos oltalmú védjegyek jogosultja bizonyos esetekben racionálisan arra a megoldásra jut, hogy jogait két különböző eljárásban kell érvényesítenie. Úgy tűnik ez történt a jelen esetben is, mivel az Egyesült Királyság területén megvalósult bitorlást a párhuzamos oltalomra vonatkozó 1970. január 1‑jei megállapodás alapján indult, szerződéses jogvitával együtt kell elbírálni.
75.
Végül úgy vélem, hogy az általam javasolt értelmezést erősítik az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelem elve által meghatározott megfontolások.
76.
Ezzel kapcsolatban meggyőződésem, hogy a Chartára való hivatkozás elvileg nem vezethet a perfüggőségi szabályok vagy a joghatósággal rendelkező bíróságok meghatározására vonatkozó általános szabályok hatályának módosításához. ( 27 ) Ugyanakkor, véleményem szerint, ha egy érintett rendelkezést kétféle módon is lehet értelmezni, azt kell kiválasztani, amelyik a hatékony bírói jogvédelem elvének megfelelőbb megoldást biztosítja. Márpedig, sérülhet az európai uniós védjegy jogosultját megillető jogok védelme, ha a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az kötelezi az európai uniós védjegybíróságot arra, hogy állapítsa meg joghatóságának hiányát, amennyiben párhuzamos eljárás van folyamatban egy korlátozottabb joghatósággal rendelkező bíróság előtt.
77.
Mindezen okokból úgy gondolom, hogy a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy két olyan védjegybitorlási kereset tárgya és jogalapja, amelyek közül az egyiket egy nemzeti védjegy alapján, valamelyik tagállam területén megvalósított bitorlás tárgyában indítottak meg elsőként, a másikat pedig egy európai uniós védjegy alapján, az Unió egésze tekintetében megvalósított bitorlás tárgyában, csak részlegesen esik egybe, azon tagállam területe vonatkozásában, amelyben e nemzeti védjegy oltalom alatt áll.
A joghatóság hiányának az Unió egy részére korlátozott részleges megállapításáról
78.
A 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében milyen kötelezettség hárul a később indult perben eljáró bíróságra abban az esetben, ha a védjegybitorlási keresetek tárgya csak részben egyezik egymással?
79.
Főszabály szerint két eljárás részleges egybeesése esetén a később indult perben eljáró bíróság csak annyiban köteles joghatósága hiányát megállapítani, amennyiben ezen egybeesés elkerüléséhez ez szükséges. ( 28 )
80.
Ez természetesen azt feltételezi, hogy a második eljárás jellegét figyelembe véve lehetséges a joghatóság hiányának részleges megállapítása.
81.
E tekintetben megjegyzem, hogy a Bíróság már felállította azokat az elveket, amelyek lehetővé teszik, hogy az európai uniós védjegybíróság kivételes jelleggel, két esetben korlátozza a védjegybitorlási perben hozott ítélet területi hatályát: az egyik eset, amikor a felperes az általa benyújtott kereset terjedelmének szabad meghatározására vonatkozó jogkörének gyakorlása keretében – maga korlátozta a keresetének területi hatályát, a másik eset, amikor az európai uniós védjegybíróság, elsősorban az alperes által benyújtandó iratok alapján megállapítja, hogy a kérdéses megjelölésnek az Unió egy pontosan behatárolt területén történő használata nem okoz az európai uniós védjeggyel való összetéveszthetőséget. ( 29 )
82.
Úgy látom, helyénvaló ezt kiegészíteni az európai uniós védjegy bitorlására vonatkozó perben hozott ítéletek területi hatályának korlátozásával járó harmadik esettel. Arról van szó, amikor a később indult perben eljáró európai uniós védjegybíróság joghatóságának részletes hiányát köteles megállapítani annak érdekében, hogy korlátozza a nemzeti védjegy és az európai uniós védjegy alapján egyidejűleg indított perek hatályát.
83.
Emellett úgy vélem, hogy nem a perekben szereplő felek, hanem a később indult perben eljáró bíróság felel a perfüggőség elkerülése érdekében joghatósága korlátozásáért.
84.
Ezt a megfontolást tükrözi a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege is, amely a később indult perben eljáró bíróságot kötelezi arra, hogy hivatalból állapítsa meg joghatóságának hiányát.
85.
A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, amikor egy nemzeti védjegy és egy európai uniós védjegy alapján egyidejűleg indított perek részben egybeesnek azon terület vonatkozásában, ahol e nemzeti védjegy oltalom alatt áll, az európai uniós védjegybíróság, amennyiben ő a később indult perben eljáró bíróság, köteles joghatóságának hiányát hivatalból megállapítani a kérelem azon területre vonatkozó részét illetően, amely területen a perek megegyeznek egymással.
Másodlagosan, a részleges elállás következményei
86.
A fenti elemzésre tekintettel szükségtelen megválaszolni az ötödik, hatodik és hetedik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést. Másodlagosan ezeket is röviden megvizsgálom arra az esetre, ha a Bíróság mégis úgy döntene, hogy ezeket meg kell válaszolni.
87.
Az ötödik és hatodik kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 207/209 rendelet 109. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása szempontjából figyelembe kell‑e venni az alapeljárás felperese által az Egyesült Királyság területén megvalósított bitorlás tekintetében a részleges elállást.
88.
Előzetesen megjegyzem, hogy az alapeljárás alperesei szerint a szóban forgó elállás a nemzeti eljárásjogi szabályok alapján nem hatályos, mivel ez utóbbiak értelmében az egyoldalú elállás csak akkor válik hatályossá, ha a tárgyalás előtt kerül rá sor. Márpedig olyan nemzeti eljárásjogi kérdésről van szó, amely nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. Így csak az elállás hatályát vizsgálom a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének b) pontja szempontjából.
89.
Ezzel kapcsolatban az alapeljárás felperese fenntartja, hogy a szóban forgó elállás megszünteti a két eljárás közötti átfedést, és ily módon már nem áll fenn a továbbiakban a perfüggőség. Az alapeljárás alperesei viszont azt állítják, hogy a perfüggőséget az eljárás elején kell megállapítani, így az eljárás folyamán benyújtott elállást nem lehet figyelembe venni.
90.
Tudomásom szerint a Bíróságnak eddig még nem volt alkalma ítélkezni az elállás következményeiről a perfüggőségi szabályok alkalmazása szempontjából. ( 30 )
91.
Valóban, tekintve, hogy a perfüggőségi szabályok az eljáró bíróság joghatóságára vonatkoznak, az e tárgyban hozott határozatot főszabály szerint a kereset benyújtásának időpontjában fennálló helyzetre hivatkozással kell meghozni.
92.
Ugyanakkor ezt a megfontolást össze kell hangolni az érintett szabályok céljával, amelyek az egymásnak ellentmondó ítéletek elkerülésére irányulnak. Véleményem szerint, amikor az eljárás folyamán tett cselekmény következtében megszűnik az ellentmondásos határozatok veszélye, ezt figyelembe kell venni a perfüggőségi szabályok alkalmazása során. ( 31 )
93.
Úgy vélem tehát, hogy amennyiben, figyelembe véve, hogy a másodikként indult eljárásban érvényes volt a részleges elállás, az egyidejűleg indított védjegybitorlási perek a továbbiakban nem tekinthetőek azonosnak, ezt a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése során figyelembe kell venni.
Harmadlagosan az áruk és a szolgáltatások azonosságáról
94.
Hetedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt esetek elhatárolásával foglalkozik.
95.
Ugyan e tényező relevanciája nem derül ki kifejezetten az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből, az alapeljárás feleinek érvei rávilágítottak arra, hogy annak a kérdésnek az eldöntéséről van szó, hogy vajon a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját kell‑e alkalmazni, ha a később indult perben eljáró bíróság előtt hivatkozott európai uniós védjegyet az első eljárásban hivatkozott nemzeti védjegyhez képest további áruk, illetve szolgáltatások tekintetében is lajstromozták.
96.
E tekintetben, amint azt a Bizottság jogosan megjegyzi, e kérdésben releváns, hogy a 207/2009 rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmezése szempontjából a két bíróság előtt folyamatban lévő perek azonos termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti, illetve európai uniós védjegyek bitorlására hivatkoznak‑e. Amennyiben a további áruk vagy szolgáltatások tekintetében való bitorlásra csak a később indult perben eljáró bíróság előtt hivatkoznak, a két kérelem jogalapja csak részlegesen esik egybe egymással, így a joghatóság hiányának részleges megállapítása lehetséges.
97.
Ugyanakkor, amint arra korábban már rámutattam, ez a tényező csak akkor releváns, ha a Bíróság elfogadja a négy első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válaszra vonatkozó javaslataimat.
Végkövetkeztetések
98.
A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Landgericht Hamburg (hamburgi tartományi bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja:
Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet 109. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy ha eltérő tagállamok bíróságai előtt két védjegybitorlási per van folyamatban, amelyek közül az első egy nemzeti védjegy alapján indult, az egyik tagállam területén megvalósított bitorlás tárgyában, a második pedig egy európai uniós védjegy alapján, az Unió területének egészén megvalósított bitorlás tárgyában, ezek a perek csak részben esnek egybe, amennyiben e tagállam területére vonatkoznak.
Az európai uniós védjegybíróság, amennyiben ő a később indult perben eljáró bíróság, köteles joghatóságának hiányát – akár hivatalból is – megállapítani a kérelem azon területre vonatkozó részét illetően, amely területen a perek megegyeznek egymással.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.). A 207/2009 rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet az „európai uniós védjegyre” való hivatkozások beillesztésétől eltekintve nem módosította az érintett rendelkezéseket.
( 3 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22–i tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.).
( 4 ) 2015. január 10‑től felváltotta a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 29. cikke. Tekintettel az e rendelet 66. cikkének (1) bekezdésében található átmeneti szabályra, a jelen per, amelyet 2015. január 10‑e előtt indítottak, továbbra is a Brüsszel I rendelet hatálya alá tartozik. Egyébként megjegyzem, hogy perfüggőség e két cikk első bekezdéseiben azonos megfogalmazásban szerepel.
( 5 ) A 207/2009 rendelet (17) preambulumbekezdése.
( 6 ) Az új tagállamok csatlakozásáról szóló egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény).
( 7 ) Lásd: Tanchev főtanácsnok Hummel Holding ügyre vonatkozó indítványa (C‑617/15, EU:C:2017:13, 33. pont).
( 8 ) Lásd: Schennen, D., in Eisenführ, G., Schennen, D., Gemeinschaftsmarkenverordnung, 4. kiadás, Carl Heymanns Verlag, Köln, 2014, 109. cikk, 4. pont.
( 9 ) A Brüsszeli Egyezmény 21. cikke vonatkozásában lásd: 1987. december 8‑iGubisch Maschinenfabrik ítélet (144/86, EU:C:1987:528, 11. pont); 1994. december 6‑iTatry ítélet (C‑406/92, EU:C:1994:400, 30. pont). Nem osztom D. Schennen véleményét, aki megjegyzi, hogy a felek és a tényállás azonosságát a nemzeti eljárásjog szerint kell megállapítani. Lásd: Schennen, D., in Eisenführ, G., Schennen, D., Gemeinschaftsmarkenverordnung, 4. kiadás, Carl Heymanns Verlag, Köln, 2014, 109. cikk, 8.43. pont.
( 10 ) Lásd: 1987. december 8‑iGubisch Maschinenfabrik ítélet (144/86, EU:C:1987:528, 14. pont); 1994. december 6‑iTatry ítélet (C‑406/92, EU:C:1994:400, 38. pont).
( 11 ) Angolul: „[actions/proceedings] involving the same cause of action”.
( 12 ) Franciául: „demandes ayant le même objet et la même cause” (a Brüsszel I rendelet 27. cikke) és „actions en contrefaçon […] formées pour les mêmes faits” (a 2007/2009 rendelet 109. cikkének (1) bekezdése). Németül: „Klagen wegen desselben Anspruchs” és „Verletzungsklagen […] wegen derselben Handlungen”.
( 13 ) A 207/2009 rendelet és a Brüsszel I rendelet 27. cikke közötti kapcsolat vonatkozásában lásd: Bobek főtanácsnok Apple and Pear Australia és Star Fruits Diffusio kontra EUIPO ügyre vonatkozó indítványa (C‑226/15 P, EU:C:2016:250, 35–37. pont). A két rendelkezés közötti kapcsolat vonatkozásában az Egyesült Királyság bíróságai hasonló következtetésre jutottak. Lásd: Hearst Holdings Inc és Anor kontra A.V.E.L.A. Inc és társai [2014] EWHC 1553 (Ch) (2014. május 19.) 18. §.
( 14 ) 1994. december 6‑iTatry ítélet (C‑406/92, EU:C:1994:400, 34. pont).
( 15 ) Lásd ebben az értelemben, a biztosítót és a biztosítottat érintő párhuzamos eljárások vonatkozásában: 1998. május 19‑iDrouot assurances ítélet (C‑351/96, EU:C:1998:242, 19. és 23. pont).
( 16 ) Hasonló állásponttal kapcsolatban lásd: Hartmann, M., Die Gemeinschaftsmarke im Verletzungsverfahren, Peter Lang, Frankfurt am Main, 2009, 164. o.
( 17 ) 1994. december 6‑iTatry ítélet (C‑406/92, EU:C:1994:400, 39. pont); 2004. október 14‑iMærsk Olie & Gas ítélet (C‑39/02, EU:C:2004:615, 38. pont); 2015. október 22‑iAannemingsbedrijf Aertssen és Aertssen Terrassements ítélet (C‑523/14, EU:C:2015:722, 43. pont).
( 18 ) 1994. december 6‑iTatry ítélet (C‑406/92, EU:C:1994:400, 41. pont); 2003. május 8‑iGantner Electronic ítélet (C‑111/01, EU:C:2003:257, 25. pont); 2015. október 22‑iAannemingsbedrijf Aertssen és Aertssen Terrassements ítélet (C‑523/14, EU:C:2015:722, 45. pont).
( 19 ) Lásd többek között: Mankowski, P., és Magnus, U. (éd.), European Commentaries on Private International Law (ECPIL), Brussels Ibis Regulation, I. kötet, Otto Schmidt, Köln, 2016, 29. cikk, 726. o.
( 20 ) Lásd: Schack, H., „Die grenzüberschreitende Durchsetzung gemeinschaftsweiter Schutzrechte”, dans Festschrift für Rolf Stürner, Mohr Siebeck, Tübingen, 2013, 1352. o.
( 21 ) Lásd: Halbsguth, D., Territorialität im Verletzungsverfahren aus der Europäischen Gemeinschaftsmarke, Hamburg, 2010, 117. és 118. o., és Janal, R., Europäisches Zivilverfahrensrecht und Gewerblicher Rechtsschutz, Mohr Siebeck, Tübingen 2015, 13. § Rn 61.
( 22 ) Lásd: egyrészről a német ítélkezési gyakorlat (OLG Düsseldorf,.2005. 11. 08.‑ I‑20 U 110/04 – RODEO/RODEO DRIVE), másrészről az Egyesült Királyság ítélkezési gyakorlata (Prudential Assurance kontra Prudential Insurance [2003] EWCA Civ 327 és Hearst Holdings Inc és Anor kontra A.V.E.L.A. Inc és társai [2014] EWHC 1553). Ezen ítéletek elemzésére lásd: Hartmann, M., Die Gemeinschaftsmarke im Verletzungsverfahren, Peter Lang, Frankfurt am Main, 2009, 105–108. o.
( 23 ) Lásd: Halbsguth, D., i. m., 118. o.; Janal, R., i. m., 61. o.; Schack, i. m., 1352. o. H. Schack megjegyzi, hogy ez egy „súlyos, de látszólag a [jogalkotó] szándéka szerinti” eredmény („hart aber anscheinend gewollt”).
( 24 ) E két preambulumbekezdés kapcsolatára vonatkozóan lásd: 2011. április 12‑iDHL Express France ítélet (C‑235/09, EU:C:2011:238, 42. pont).
( 25 ) Lásd: Jääskinen főtanácsnok Weber ügyre vonatkozó indítványa (C‑438/12, EU:C:2014:43, 67. pont).
( 26 ) Lásd: Janal, R., i. m., 13. § Rn 61.
( 27 ) Lásd: Jääskinen főtanácsnok Weber ügyre vonatkozó indítványa (C‑438/12, EU:C:2014:43, 87. és 88. pont).
( 28 ) Lásd ebben az értelemben, a felek részleges azonossága vonatkozásában: 1994. december 6‑iTatry ítélet (C‑406/92, EU:C:1994:400, 33. pont).
( 29 ) Lásd 2011. április 12‑iDHL Express France ítélet (C‑235/09, EU:C:2011:238, 46–48. pont); 2016. szeptember 22‑icombit Software ítélet (C‑223/15, EU:C:2016:719, 36. pont).
( 30 ) A Bíróság ítélkezési gyakorlata nem ad egyértelmű választ erre a kérdésre. A 2004. október 14‑iMærsk Olie & Gas ítéletben (C‑39/02, EU:C:2004:615, 41. pont) a Bíróság a Brüsszel I rendelet 22. cikkének alkalmazása során figyelembe vette, hogy az először indult eljárás jogerősen lezárult, így nincsenek „összefüggő kérelmek”. Ezzel szemben a 2003. május 8‑iGantner Electronic ítéletben (C‑111/01, EU:C:2003:257, 30. pont) a Bíróság megállapította, hogy a Brüsszel I rendelet 21. cikkének célja nem érvényesül, ha a kérelmeket az egyik alperes egy szükségszerűen későbbi időpontban benyújtott kérelmével módosíthatja, mivel egy ilyen megoldás arra az eredményre vezethet, hogy az eredetileg joghatósággal rendelkezőként megjelölt bíróságnak e cikk alapján joghatóságának hiányát kell megállapítania.
( 31 ) Az Egyesült Királyság ítélkezési gyakorlatával összefüggésben lásd: Briggs, A., Civil Jurisdiction and Judgments, Routledge, New York, 2015, 324. o. E tekintetben megállapításra került, hogy a Brüsszeli Egyezmény 21. és 22. cikke a párhuzamos eljárásokra vonatkozik, és így nem alkalmazható, ha az egyik fél ténylegesen véget vet az előbb indult eljárásnak (Internationale Nederlanden Aviation Lease BP kontra Civil Aviation Authority [1997] 1 Lloyd’s Reports 80). A Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) hasonló ítéletet hozott ugyanezen egyezmény 21. cikke alapján az 1993. április 23‑i ítéletében (No. 4992).