PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. szeptember 12. ( 1 )
C‑267/16. sz. ügy
Albert Buhagiar,
Wayne Piri,
Stephanie Piri,
Arthur Taylor,
Henry Bonifacio,
Colin Tomlinson,
Darren Sheriff,
kontra
The Hon. Gilbert Licudi QC MP MinisterforJustice
(a Supreme Court of Gibraltar [Gibraltár legfelsőbb bírósága, Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Hatáskör – Tagállami bíróság fogalma – Gibraltár – az Egyesült Királyság csatlakozási feltételeiről szóló okmány 29. cikke – Vámunió – A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló irányelv – 91/477 irányelv – A vadászokra és sportlövészekre vonatkozó rendelkezések értelmezése – Európai tűzfegyvertartási igazolvány – Áruk szabad mozgása – Szolgáltatások szabad mozgása – Személyek szabad mozgása”
I. Bevezetés
1.
A jelen ügyben a Supreme Court of Gibraltar (Gibraltár legfelsőbb bírósága, Egyesült Királyság) a Bírósághoz benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmében azt kívánja megtudni, hogy a 2008. május 21‑i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 2 ) módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18‑i 91/477/EGK tanácsi irányelv ( 3 ) (a továbbiakban: 91/477 irányelv) alkalmazandó‑e Gibraltár területére.
2.
Pontosabban, Gibraltárnak – amely nem része az Unió vámterületének – a sajátos helyzetére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy noha úgy tűnik, hogy a 91/477 irányelv az árukereskedelemre vonatkozó uniós jogi szabályok körébe tartozik, tehát nem alkalmazandó Gibraltárra, ezen irányelv bizonyos, a fegyverüket maguknál tartó vadászok és sportlövészek számára a több tagállam között történő utazásuk céljából kiállított európai tűzfegyvertartási igazolványt (a továbbiakban: igazolvány) érintő rendelkezései alkalmazhatónak tűnhetnek‑e Gibraltárra.
3.
Ahogyan azt jelen indítványban kifejtem, úgy vélem, hogy nem ez a helyzet áll fenn.
II. Jogi keret
4.
Az EUMSZ 355. cikk értelmében:
„Az Európai Unióról szóló szerződésnek a Szerződések területi hatályáról szóló 52. cikke rendelkezései mellett az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni:
[…]
(3) A Szerződések rendelkezéseit alkalmazni kell azokra az európai területekre, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel.
[…]”.
5.
A Dán Királyságnak, Írországnak, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Közösséghez való csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány ( 4 ) (a továbbiakban: 1972. évi csatlakozási okmány) 28. cikke kimondja:
„A közösségi intézményeknek azon jogi aktusai, amelyek az EGK‑Szerződés II. mellékletében felsorolt termékekre, valamint azokra a termékekre vonatkoznak, amelyeknek a Közösségbe történő behozatala esetén a közös agrárpolitika végrehajtásaként egyedi szabályokat kell alkalmazni, valamint a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolására vonatkozó jogi aktusok nem alkalmazhatók Gibraltárra, kivéve ha a Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag eljárva, másként rendelkezik.” [nem hivatalos fordítás]
6.
Az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének és I. melléklete I. része 4. pontjának együttes alkalmazása alapján Gibraltár nem része a közösségi vámterületnek.
7.
A 91/477 irányelv harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik preambulumbekezdése szerint:
„[…] mivel a belső piac megvalósításáról szóló fehér könyvében a Bizottság kifejtette, hogy a szállított áruk biztonságára és a személyekre vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében a fegyverekre vonatkozó jogszabályokat is össze kell hangolni;
mivel a fegyverek tartására vonatkozó ellenőrző intézkedéseknek a Közösség belső határain történő eltörlése szükségessé teszi hatékony szabályok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának, valamint azok más tagállamba történő szállításának ellenőrzését […];
mivel e szabályok következtében a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz, ha azokat részlegesen összehangolt jogszabályok támasztják alá; mivel ezért célszerű meghatározni azokat a tűzfegyver‑kategóriákat, amelyek magánszemélyek által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyhez, illetve bejelentéshez kell kötni;
mivel alapvetően tiltani kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést; mivel az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy tűzfegyvert kívánnak területükre bevinni;
mivel mindamellett mégis rugalmasabb szabályokat kellene hozni a vadászat és céllövészet [helyesen: sportlövészet] vonatkozásában a személyek szabad mozgása szükségesnél nagyobb mértékű korlátozásának elkerülése érdekében.”
8.
A 91/477 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában »tűzfegyver«: minden olyan hordozható csöves fegyver, amely egy gyúlékony hajtóanyag segítségével egy vagy több töltényt, golyót vagy lövedéket lő ki, azt ennek kilövésére tervezték vagy átalakítható erre a célra, kivéve ha az I. melléklet III. részében felsorolt valamely ok kizárja ezen irányelv hatálya alól. A lőfegyverek besorolását az I. melléklet II. része tartalmazza.
[…]”
9.
A 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése szerint:
„Az […] igazolványt kérelemre a tagállamok hatóságai bocsátják ki a lőfegyvert jogszerűen megszerző vagy tartó személy számára. Legfeljebb öt évre érvényes, amely meghosszabbítható, és tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott információkat. Az […] igazolvány olyan át nem ruházható okmány, amelybe fel kell jegyezni a birtokosa által tartott és használt lőfegyver vagy lőfegyverek adatait. Az igazolványnak mindig a lőfegyvert használó személy birtokában kell lennie. A tulajdonosváltozást vagy a lőfegyverek jellemzőiben bekövetkezett változásokat, valamint a lőfegyver elvesztését vagy ellopását az igazolványban fel kell tüntetni.”
10.
Az említett irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok nemzeti jogszabályaikban elfogadhatnak az irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket is, a tagállamok honosai számára a 12. cikk (2) bekezdésében biztosított jogok figyelembevételével.”
11.
A 91/477 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése ekképpen rendelkezik:
„(3) Ha egy tagállam a területén megtiltja, vagy engedélyhez köti egy B, C vagy D kategóriába sorolt lőfegyver megszerzését és tartását, erről tájékoztatja a többi tagállamot, amelyek a 12. cikk (2) bekezdése értelmében ilyen lőfegyverre vonatkozóan általuk kibocsátott […] igazolványban ezt a tényt egyértelműen feltüntetik.”
12.
A 91/477 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„(1) A 12. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül tűzfegyvereket egyik tagállamból egy másikba csak az alábbi bekezdésekben rögzített eljárás betartásával lehet átvinni. Ezek az előírások vonatkoznak csomagküldő kereskedés során történő eladást követő tűzfegyverszállításra is.
[…]”
13.
A 91/477 irányelv 12. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:
„(1) Ha a 11. cikkben előírt eljárást nem alkalmazzák, nem megengedett a tűzfegyver birtoklása két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során, kivéve, ha az érintett személy megszerezte a tagállamok mindegyikének engedélyét.
A tagállamok egy vagy több útra vonatkozóan maximum egyéves időtartamra adhatnak ilyen engedélyt, amely meghosszabbítható. Ezeket az engedélyeket be kell jegyezni az […]igazolványba, amelyet minden alkalommal be kell mutatni, amikor a tagállamok hatóságai kérik.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére [helyesen: foglaltaktól eltérően], a vadászok a »C« és »D« kategóriára, valamint a céllövők [helyesen: sportlövészek] a »B«, »C« és »D« kategóriára vonatkozóan előzetes engedély nélkül tarthatnak egy vagy több, e kategóriákba sorolt lőfegyvert, ha tevékenységük folytatása céljából átutaznak két vagy több tagállamon, feltéve hogy rendelkeznek az érintett lőfegyvert vagy lőfegyvereket felsoroló […] igazolvánnyal, és feltéve hogy megfelelően meg tudják indokolni utazásukat, különösen meghívónak vagy a céltagállamban történő vadászati vagy céllövészeti tevékenységük egyéb igazolásának bemutatásával.
A tagállamok nem köthetik az […] igazolvány elfogadását semmiféle díj, illetve illeték megfizetéséhez.
Ugyanakkor, ez az eltérő rendelkezés nem vonatkozik olyan tagállamba történő utazásokra, amely megtiltotta a kérdéses lőfegyver megszerzését és tartását, vagy amely – a 8. cikk (3) bekezdése alapján – engedélyhez köti azt; ebben az esetben egy ilyen irányú egyértelmű nyilatkozatot kell az […] igazolványba bejegyezni.
[…]”
14.
A 91/477 irányelv I. melléklete tartalmazza a tűzfegyver fogalmát, amelyet több kategóriába sorol az alábbiak szerint: A kategória – Tiltott tűzfegyverek, B kategória – Engedélyhez kötött tűzfegyverek, C kategória – Bejelentéshez kötött tűzfegyverek, és D kategória – Egyéb tűzfegyverek.
15.
A II. melléklet meghatározza azokat az adatokat, amelyeket az igazolványnak tartalmaznia kell. E melléklet f) pontjában a következő nyilatkozat szerepel:
„Az igazolvánnyal az említett B, C vagy D kategóriájú tűzfegyver vagy tűzfegyverek birtokában egy másik tagállamba történő beutazást akkor lehetséges, ha ezen tagállam hatóságai erre vonatkozóan előzetesen engedélyt, illetve engedélyeket adtak. Ezt az engedélyt vagy ezeket az engedélyeket az igazolványban fel lehet tüntetni.
A fent említett előzetes engedély alapvetően nem szükséges egy C vagy D kategóriájú tűzfegyverrel vadászaton történő részvétel céljából történő utazáshoz, vagy B, C vagy D kategóriájú tűzfegyverrel céllövészeten [helyesen: sportlövészeti célból] történő részvétel céljából történő utazáshoz azzal a feltétellel, hogy az utazó rendelkezik tűzfegyvertartási igazolvánnyal és meg tudja indokolni az utazás célját.
Amennyiben egy tagállam arról tájékoztatta a 8. cikk (3) bekezdése szerint a többi tagállamot, hogy megtiltja, vagy engedélyhez köti bizonyos B, C vagy D kategóriájú tűzfegyverek birtoklását, az alábbi nyilatkozatok egyikét is csatolni kell:
»Tilos a …[az érintett állam(ok)] területére a … tűzfegyverrel (a lőfegyver azonosító adata) történő utazás.«
»A[z érintett állam(ok)] területére a … tűzfegyverrel (a lőfegyver azonosító adata) történő utazás engedélyhez kötött.«”
III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
16.
Az alapeljárás felperesei mind a Gibraltar Target Shooting Association (gibraltári sportlövészeti egyesület) tagjai. 2015. május 19‑én Albert Buhagiar, az említett egyesület elnöke levelet küldött az alperesnek, a gibraltári igazságügyi miniszternek (a továbbiakban: igazságügyi miniszter), és igazolvány kiállítását kérte az alapeljárás felpereseinek mindegyike részére.
17.
2015. június 2‑án az igazságügyi miniszter azt válaszolta, hogy mind az Európai Bizottság, mind az Egyesült Királyság kormányának azon álláspontjára tekintettel, miszerint a 91/477 irányelv Gibraltárra nem alkalmazandó, a gibraltári kormány úgy határozott, hogy annak átültetését nem hajtja végre. Következésképpen az igazságügyi miniszter az alapeljárás felperesei részére nem tudta kiállítani az általuk kért igazolványokat. Ezen elutasítást követően az utóbbiak a kérdést előterjesztő bírósághoz fordultak.
18.
A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése értelmében az uniós jogot teljes mértékben alkalmazni kell Gibraltárra, az 1972. évi csatlakozási okmány 28–30. cikkében előírt kivételek figyelembevételével. Ezen okmány 29. cikkének és I. melléklete I. része 4. pontjának együttes alkalmazása alapján Gibraltár nem része a közösségi vámterületnek.
19.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bíróság e kizárás hatásait a 2003. szeptember 23‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítéletében (C‑30/01, EU:C:2003:489, 59. pont) pontosította, amelyben kimondta, hogy Gibraltár területén kizárt azon irányelvek alkalmazása, amelyek jogalapja az EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikk, és amelyek elsődleges célja az áruk szabad mozgása.
20.
Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint az alapeljárás felperesei új érveket terjesztettek elő.
21.
Először is azt állítják, hogy az 1972. évi csatlakozási okmányban előírt eltérések céljára, valamint a kivételek szigorú értelmezésének elvére tekintettel az áruk szabad mozgásával kapcsolatos azon uniós jogi aktusokat, amelyek az 1972. évi csatlakozási okmányban előírt eltérések céljával nem ellentétesek, alkalmazni kell Gibraltárra. Az alapeljárás felperesei szerint ez kell, hogy legyen a helyzet a 91/477 irányelv azon rendelkezései esetében, amelyek az igazolvánnyal kapcsolatosak, és amelyek a vadászok és a sportlövészek javát hivatottak szolgálni. Ezt az igazolványt kizárólag a sporteseményeken való részvétel érdekében egyik tagállamból a másikba történő utazás céljából állítják ki, anélkül, hogy ahhoz a szóban forgó árukkal kapcsolatos kereskedelmi ügylet kapcsolódna.
22.
Másodszor az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy az igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezések a szabad szolgáltatásnyújtás körébe tartoznak. Ilyen minőségükben e rendelkezések alkalmazandók Gibraltárra, tehát azokat át kell ültetni ezen a területen. Ennek az átültetésnek a hiánya az EUMSZ 56. cikk értelmében hátrányosan megkülönböztető bánásmódban részesíti a gibraltári illetőségű vadászokat és sportlövészeket, akiknek többletköltséget és hosszabb ügyintézést kell vállalniuk, amikor a tűzfegyvereikkel vadászati és sportlövészeti eseményeken és versenyeken való részvétel céljából az Unióban utaznak. Ezek a tűzfegyverek ugyanis nem kereskedelmi ügylet tárgyát képező áruknak, hanem a tevékenységükhöz szükséges sportfelszerelésnek minősülnek.
23.
Végezetül és másodlagos jelleggel, az alapeljárás felperesei vitatják a 91/477 irányelv érvényességét. Azt állítják, hogy a 91/477 irányelv igazolványra vonatkozó rendelkezései a személyek szabad mozgására vonatkoznak. Ezt támasztja alá ezen irányelv hetedik preambulumbekezdése. Következésképpen az említett irányelv nem megfelelő jogalapon nyugszik. Az irányelv ugyanis az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 100a. cikken (később az EK 95. cikk (1) bekezdése és jelenleg az EUMSZ 114. cikk) alapul, miközben az EGK‑Szerződés 100a. cikk (2) bekezdése kizárja a személyek szabad mozgásával kapcsolatos aktusok elfogadásának lehetőségét.
24.
E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1.
Amennyiben a 91/477 irányelvnek az […] igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezései csak az áruk szabad mozgására vonatkoznak, alkalmazhatók‑e e rendelkezések ettől függetlenül Gibraltárra azon az alapon, hogy nem kapcsolódik hozzájuk kereskedelmi ügylet, és ezért az 1972. évi csatlakozási okmányban Gibraltár számára biztosított eltérések hatályán kívül esnek?
2.
A [91/477] irányelvnek az […] igazolványra vonatkozó rendelkezései a vadászok és sportlövészek tekintetében alkalmazandók‑e Gibraltárra azon az alapon, hogy a szolgáltatások szabad mozgására vonatkoznak?
3.
A [91/477] irányelvnek az […] igazolványra vonatkozó rendelkezései a vadászok és sportlövészek tekintetében érvénytelenek‑e azon az alapon, hogy a személyek szabad mozgására vonatkoznak, és ezért nem megfelelő jogalapra tekintettel fogadták el azokat?”
25.
E kérdésekre vonatkozóan írásbeli észrevételeket terjesztettek elő az alapeljárás felperesei, az igazságügyi miniszter, az Egyesült Királyság kormánya, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság. A Bíróság a 2017. május 16‑án tartott tárgyaláson is meghallgatta ezen érdekelt felek szóbeli előterjesztéseit.
IV. A Bíróság hatásköréről
26.
Gibraltár legfelsőbb bírósága most először fordult a Bírósághoz. Gibraltár sajátos uniós jogi helyzete ellenére sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem az érdekelt felek nem vonták kétségbe a gibraltári legfelsőbb bíróságnak az EUMSZ 267. cikk értelmében vett bírósági minőségét.
27.
Magam is egyetértek ezzel az állásponttal.
28.
Először is, nem vitatott, hogy a Szerződések rendelkezései alkalmazandók Gibraltárra az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése alapján, mivel ezen európai terület külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felel.
29.
E tekintetben rá kell mutatni, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a Közösség intézményeinek jog‑ és hatásköreire vonatkozó rendelkezéseket e szerződésre is alkalmazni kell. Következésképpen a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikkben biztosított előzetes döntéshozatali hatásköre kiterjed az 1972. évi csatlakozási okmányra. ( 5 )
30.
Továbbá fontos kiemelni, hogy a Bíróság az EUMSZ 355. cikk különböző bekezdései által szabályozott egyéb európai területek igazságszolgáltatási szerveit az EUMSZ 267. cikk értelmében vett bíróságként ismerte el. Ily módon, a Csatorna‑szigeteket és a Man‑szigetet illetően – amelyek tekintetében az EUMSZ 355. cikk (5) bekezdésének c) pontja kifejti, hogy a Szerződések rájuk csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben erre az 1972. évi csatlakozási okmány e szigetekre vonatkozó szabályainak alkalmazása érdekében szükség van – a Bíróság elismerte, hogy az e területeken felállított bíróságok az ott alkalmazandó uniós jog egységes alkalmazásának biztosítása érdekében előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthetnek a Bíróság elé. ( 6 ) E megközelítés implicit módon megerősítést nyert egy åland‑szigeteki bíróság által indított előzetes döntéshozatali eljárás keretében, amely szigetekről tudott, hogy e Finn Köztársasághoz tartozó területen az uniós jog alkalmazásáról az EUMSZ 355. cikk (4) bekezdése rendelkezik. ( 7 )
31.
A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 91/477 irányelv mennyiben alkalmazható Gibraltár területére, ez utóbbi sajátos jogállására tekintettel.
32.
Nyilvánvaló, hogy ez a kérdés az uniós jognak a jelen indítvány 30. pontjában idézett ítélkezési gyakorlata szerinti egységes alkalmazását érinti. Ebből következően úgy vélem, hogy Gibraltár legfelsőbb bíróságát úgy kell tekinteni, mint amely jogosult a Bírósághoz fordulni az EUMSZ 267. cikk értelmében.
V. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
33.
Az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése kiterjeszti az uniós jogi rendelkezések alkalmazhatóságát Gibraltár területére, az 1972. évi csatlakozási okmányban kifejezetten előírt kivételek figyelembevétele mellett.
34.
E kivételek az uniós jognak az áruk szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezéseire vonatkoznak, ( 8 ) de nem a szabad szolgáltatásnyújtással ( 9 ) vagy a személyek szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezésekre.
35.
Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából és a kérdések megfogalmazásából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság nem kételkedik abban, hogy a 91/477 irányelv – legalábbis elsődlegesen – az áruk szabad mozgása körébe tartozik, amelynek az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének értelmében a priori, az irányelv Gibraltár területén való alkalmazhatatlanságát kellene eredményeznie.
36.
Teljesen egyetértek a kérdést előterjesztő bíróság azon előfeltevésével, miszerint a 91/477 irányelv az áruk szabad mozgására vonatkozó uniós jogi rendelkezések körébe tartozik.
37.
Ez az értelmezés már a Bíróság 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletében (C‑543/12, EU:C:2014:2143) kifejtett megállapításaiból is következik. A Bíróság ugyanis a 91/477 irányelv céljai, felépítése és általános rendszere alapján arra a következtetésre jutott, hogy ezen aktus hatékony szabályrendszert állít fel, amely biztosítja a tűzfegyverek megszerzésére, tartására és határokon átnyúló mozgására vonatkozó egyes közigazgatási feltételek harmonizációját. ( 10 ) Tehát a tűzfegyverek ellenőrzésére és mozgására vonatkozó eszközről van szó, előbbiek pedig az áruk kategóriájába tartoznak.
38.
E megállapítás azonban nem ad választ a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésekre.
39.
A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis lényegében azt kívánja megtudni, hogy ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése, amely a tűzfegyvereknek igazolvánnyal rendelkező vadászok és sportlövészek által két vagy több tagállamon keresztül megvalósított utazásuk alatt történő birtoklásával kapcsolatos eljárásra vonatkozik, mindazonáltal mennyiben választható szét a 91/477 irányelv – mint az áruk szabad mozgásához kapcsolódó eszköz – általános jellegétől, és következésképpen e bekezdés mennyiben alkalmazandó Gibraltár területén. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság három különböző feltevést irányoz elő.
40.
Az elsőnél az a kérdés merül fel, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése kivehető‑e az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkében előírt kivétel alól, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi cikket szigorúan kell értelmezni, és hogy csak azok az intézkedések nem alkalmazandók Gibraltárra, amelyekhez kereskedelmi ügylet kapcsolódik. E feltevés abból indul ki, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése által szabályozott eljáráshoz nem kapcsolódik ilyen kereskedelmi ügylet.
41.
A második és a harmadik feltevés – amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésnek felel meg – egymást kiegészítő alternatívaként jelennek meg. Egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése tartozhat‑e a szabad szolgáltatásnyújtás körébe, és ebből következően alkalmazható‑e Gibraltár területére. Másrészt, a kérdését a 91/477 irányelv érvényességének szempontjából megfogalmazva, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése a személyek szabad mozgása körébe tartozik‑e, és ennek mik a lehetséges következményei.
42.
E felvetések egyike sem meggyőző számomra.
43.
Úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett három kérdés megválaszolása érdekében mindenekelőtt a 91/477 irányelv igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezéseinek jellegét szükséges megvizsgálni, különösen a 12. cikkének (2) bekezdését. E vizsgálat lehetővé teszi majd az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és a harmadik kérdés oly módon történő megválaszolását, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése kettős célt tűz ki maga elé, amelyek közül az áruk mozgásához kapcsolódó cél az elsődleges. Ezt követően kell majd válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, amely arra vonatkozik, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének szigorú értelmezése alapján az áruk szabad mozgásának hatálya korlátozott‑e a Gibraltárral fennálló kapcsolatokban. Már itt előrebocsátom, hogy véleményem szerint e feltevést ki kell zárni. Végül arra az esetre, ha a Bíróság nem értene egyet az elemzésemmel és azt állapítaná meg, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése anélkül tűz ki kettős célt maga elé (az áruk szabad mozgása és a személyek szabad mozgása), hogy az egyik a másikkal szemben elsőbbséget élvezne, kiegészítő jelleggel teszek néhány megjegyzést az az alapügyben e megközelítés alapján levonandó következtetésekkel kapcsolatban.
A. A 91/477 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének jellegéről és a szolgáltatások vagy a személyek szabad mozgásáról
44.
Az alapeljárás felperesei lényegében arra hivatkoznak, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése az áruk szabad mozgására vonatkozó célhoz képest önálló célkitűzés megvalósítását szolgálja. Először is, e cikk egyedüli célja, hogy a tűzfegyvereket birtokló vadászok és sportlövészek számára megkönnyítse az utazást, annak érdekében, hogy szolgáltatások nyújtását és igénybe vételét tegye lehetővé számukra az Unióban. Másodszor, és vagylagosan, a 91/477 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének célja, hogy megkönnyítse a vadászok és sportlövészek tűzfegyvereikkel történő mozgását az Unión keresztül a. Érvelésük alátámasztása céljából az alapeljárás felperesei a 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletre (C‑543/12, EU:C:2014:2143) hivatkoznak.
45.
Emlékeztetek arra, hogy a 91/477 irányelv 12. cikke egy valamely személy által két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során birtokolt tűzfegyverek mozgásával kapcsolatos eljárást ír elő.
46.
A 91/477 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint az érintett személynek meg kell szereznie az említett tagállamok mindegyikének előzetes engedélyét, amelyet az ezen irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott igazolványon fel kell tüntetni.
47.
A 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése ezen eljárástól eltérve biztosítja a vadászok és sportlövészek számára azt a jogot, hogy az Unióban előzetes engedély nélkül utazhatnak az e cikkben felsorolt kategóriájú tűzfegyverekkel, feltéve hogy rendelkeznek az érintett tűzfegyvert vagy tűzfegyvereket felsoroló igazolvánnyal, és megfelelően meg tudják indokolni utazásukat.
48.
A Bíróság a 91/477 irányelvnek a vadászok és sportlövészek részére kiállítandó igazolványra vonatkozó rendelkezései hatályával kapcsolatban a 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletben (C‑543/12, EU:C:2014:2143) elismerte azt, hogy e rendelkezések célja kétségtelenül az, hogy megkönnyítsék a tűzfegyvereket birtokló vadászok és sportlövészek határokon átnyúló utazását, anélkül hogy e cél az ezen irányelv elsődleges, a fegyverek megszerzéséhez, tartásához és mozgásához kapcsolódó céljához képest elsőbbséget élvezne.
49.
Ugyanis, bár a 2014. szeptember 4‑iZeman ítélet (C‑543/12, EU:C:2014:2143) 53. és 57. pontjai kiemelik, hogy a 91/477 irányelv kifejezetten a vadászok és sportlövészek számára biztosít jogokat, valamint hogy „az igazolvány bevezetésének célja a vadászok és sportlövészek – fegyvereik birtokában történő – szabad mozgásának lehetővé tétele az egyik tagállamból a másikba, az e tevékenység gyakorlásához feltétlenül szükséges mértékben”, az 52. pont kimondja, hogy „a[91/477] irányelv 12. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkének (4) bekezdése alapvetően a fegyvereknek a vadászat vagy sportlövészet gyakorlása céljából történő mozgásának megkönnyítését szolgálja” ( 11 ).
50.
Ezt az érvelést megerősíti a 91/477 irányelv hetedik preambulumbekezdése, valamint az irányelv rendszere. Egyrészt ugyanis a hetedik preambulumbekezdés kifejti, hogy a vadászat és sportlövészet vonatkozásában elfogadott rugalmasabb szabályok a személyek szabad mozgását a szükségesnél nagyobb mértékben nem korlátozhatják. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése az irányelv harmadik, „A fegyverek Közösségen belüli mozgására vonatkozó alaki követelmények” ( 12 ) című fejezetében található. Egyébiránt a 91/477 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében még az igazolvánnyal rendelkező vadászok és sportlövészek mozgása is korlátozható, ha valamely tagállam a területén megtiltja az e cikkben meghatározott kategóriába sorolt tűzfegyver megszerzését és tartását. Ugyanakkor az ilyen tilalom nem az érintett személyek egyéni tulajdonságaival összefüggő személyi feltételen, hanem egy tárgyi feltételen, nevezetesen a szóban forgó fegyver kategóriáján alapul.
51.
A Bíróság által a 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletben (C‑543/12, EU:C:2014:2143) végzett elemzés tehát ellentmond az alapeljárás felperesei azon egyik érvének, amely szerint a másodlagos uniós jogi aktus súlypontjára vonatkozó teszt az egymással versengő jogalapokkal kapcsolatos jogvitákra korlátozódik.
52.
Igaz, hogy ezt a tesztet rendszeresen alkalmazzák a másodlagos uniós jogi aktusok megfelelő jogalapjának meghatározása során. Emlékeztetek arra, hogy e teszt értelmében valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra; ilyen elemnek számít többek között a jogi aktus célja és tartalma. Ha egy intézkedés vizsgálatából az derül ki, hogy az aktus kettős cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és e célok vagy összetevők egyike elsődlegesnek mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy túlnyomórészt meghatározó cél, illetve összetevő megkövetel. Valamely, egyidejűleg több cél elérésére irányuló vagy elválaszthatatlan és egymáshoz viszonyítva nem járulékos jellegű több összetevőt magában foglaló intézkedést illetően a Bíróság – arra az esetre, ha így a Szerződés különböző rendelkezései alkalmazhatók – úgy határozott, hogy az ilyen intézkedést kivételesen a különböző, vonatkozó jogalapokra kell alapítani. ( 13 )
53.
Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy a Bíróság lényegében akkor is alkalmazza ezt a tesztet, amikor például azt kell meghatározni, hogy az uniós jog által biztosított mozgásszabadság(ok) közül melyik tekintetében kell az e szabadságok közül több szabadsághoz is kapcsolódó nemzeti szabályozást megvizsgálni, ( 14 ) vagy amikor a hozzáadottérték‑adó területén valamely adott összetett ügyletet „termékértékesítésnek” vagy „szolgáltatásnyújtásnak” kell minősíteni. ( 15 ) Tehát egy általános jellegű tesztről van szó. Amennyiben ez a teszt egy másodlagos uniós jogi aktushoz kapcsolódik, lehetővé teszi ezen aktus céljának vagy céljainak a meghatározását, különösen a rendelkezések értelmezése, és adott esetben a megfelelő jogalapjának vagy jogalapjainak a meghatározása érdekében.
54.
Ezt a tesztet egyébként – jóval a 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletet (C‑543/12, EU:C:2014:2143) megelőzően – alkalmazták a bizonyos irányelvek Gibraltár területén történő átültetésének állítólagos elmulasztásával kapcsolatos 2003. szeptember 23‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítéletben (C‑30/01, EU:C:2003:489, amelyben nem vitatták az aktusok jogalapját, ami példát szolgáltat arra a megállapításra, hogy a súlypontra vonatkozó tesztet nem kizárólagosan a másodlagos uniós jogi aktus megfelelő jogalapjának felkutatása során használják.
55.
Ráadásul a Bíróság a 2003. szeptember 23‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítéletben (C‑30/01, EU:C:2003:489) úgy ítélte meg, hogy ezen irányelvek elsődleges célja az volt, hogy felszámolják a tagállamok közötti árukereskedelem akadályait, így tehát ahhoz a kivételhez tartozott, amely az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikke alapján Gibraltár területén kizárja az áruk szabad mozgásához kapcsolódó szabályok alkalmazását. Annak ellenére, hogy az említett irányelvek célul tűzték ki a környezet védelmét is, e célok pusztán járulékos jellegűeknek minősültek (ami nem elegendő annak lehetővé tételéhez, hogy ezen irányelvek alkalmazandók legyenek Gibraltár területére). A Bíróság tehát elutasította a Bizottság által az Egyesült Királyságnak felrótt mulasztást.
56.
A jelen ügyben hasonló érvelés fejthető ki, ahogyan azt az Egyesült Királyság kormánya és a Bírósághoz észrevételeket benyújtó három intézmény egyaránt helyesen javasolták. A 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdését illetően, és a jelen indítvány 48–50. pontjában kifejtett értékelésnek megfelelően a személyek szabad mozgásához kapcsolódó célkitűzés járulékos jellegű marad az e cikk elsődleges vagy túlnyomórészt meghatározó céljához képest, amely a tűzfegyverek mozgásához kapcsolódik.
57.
Ez az értékelés már lehetővé teszi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és a harmadik kérdés megválaszolását.
58.
Először is, ellentétben azzal, amit az alapeljárás felperesei állítanak, a szolgáltatásnyújtás szabadságát illetően megállapítom, hogy a 91/477 irányelv egyetlen rendelkezése sem irányul a lövészeti vagy vadászati központok általi szolgáltatásnyújtás vagy ‑igénybevétel szabályozására vagy keretbe foglalására, ami a 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletből (C‑543/12, EU:C:2014:2143) implicit módon kitűnik. Noha e szolgáltatások nyújtását nyilvánvalóan megkönnyítheti a vadászok és sportlövészek számára kínált azon lehetőség, hogy tűzfegyvereik birtokában mozoghatnak, ez pusztán véletlenszerű következménye a 91/477 irányelv 12. cikke (2) bekezdése elfogadásának.
59.
Egyébiránt az igazolvány úti okmánynak minősül, de egyáltalán nem tekinthető lövészeti‑ vagy vadászengedélynek. ( 16 ) Még kevésbé helyettesíti a sportlövészeti központok vagy vadászterületek tulajdonosai által e tevékenységek végzésére kiállított engedélyeket. Következésképpen semmiféle hasonlóság nem állapítható meg egyfelől az igazolvány kiállítása, másfelől valamely természetes vagy jogi személy által bizonyos vízterületre vonatkozóan biztosított halászati jog megszerzése között, ami az alapjárás felperesei által véleményem szerint tévesen hivatkozott, 1999. október 21‑iJägerskiöld ítélet (C‑97/98, EU:C:1999:515, 36. pont) alapjául szolgáló ügy tárgyát képezte.
60.
Véleményem szerint tehát a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 91/477 irányelv nem vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadságára.
61.
Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést illeti, a fenti elemzés lehetővé teszi annak megállapítását, hogy, amennyiben a 91/477 irányelv – ideértve ez utóbbi 12. cikkének (2) bekezdését – elsődleges célja az áruk szabad mozgása körébe tartozik, ezen aktus a jelen indítvány 52. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat alapján érvényesen alapulhat az EGK‑Szerződés 100a. cikke (1) bekezdésén (jelenleg az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése), mivel a 91/477 irányelv a tagállamoknak a tűzfegyverek megszerzésére és tartására, valamint azok határon átnyúló mozgására vonatkozó közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációjára irányuló intézkedés, amelynek tárgya a belső piac megteremtése és működése.
62.
Mivel a 91/477 irányelv, ideértve a 12. cikkének (2) bekezdését is, elsődleges célja a tűzfegyverek mozgása, jelenleg tehát azt kell megvizsgálni, hogy – ahogyan azt az alapeljárás felperesei állítják – az áruk szabad mozgására vonatkozó elv hatályát módosítja‑e az, hogy az1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkét szigorúan kell értelmezni.
B. Az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének szigorú értelmezéséről és annak az áruk szabad mozgására vonatkozó elv hatályára gyakorolt hatásáról a Gibraltárral fennálló kapcsolatokban
63.
Az alapeljárás felperesei azt a nézetet képviselik, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkét szigorúan kell értelmezni.
64.
Ez az érvelés összhangban áll a Bíróság által a 2005. július 21‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítéletben (C‑349/03, EU:C:2005:488) e cikknek adott értelmezéssel. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy bár az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének értelmében Gibraltár nem része a közösségi vámterületnek, e kivételt szigorúan kell értelmezni. ( 17 ) Ezért a Bíróság ebben az ítéletben megállapította, hogy alkalmazandó Gibraltár területén az a másodlagos jogi aktus, amely a jövedéki adó terén hatáskörrel rendelkező hatóságok kölcsönös segítségnyújtására vonatkozik, még akkor is, ha a jövedéki adó anyagi jogi szabályainak harmonizációjára vonatkozó, a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi irányelv ( 18 ) nem alkalmazandó Gibraltárra. ( 19 )
65.
Kész vagyok elismerni, hogy szigorúan kell értelmezni egy, az uniós jog Gibraltár területére történő alkalmazása alóli kivételt. Mindazonáltal az ilyen szigorú értelmezés a közösségi vámterület kiterjedését nem módosíthatja.
66.
Más szóval ez továbbra is azt jelenti, ahogyan azt a Bíróság megállapította, hogy az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkében foglalt kivétel, azaz az, hogy „Gibraltár nem része a közösségi vámterületnek, magában foglalja azt, hogy Gibraltár tekintetében nem alkalmazandók sem az áruk szabad mozgásához kapcsolódó szerződéses rendelkezések, sem pedig az áruk szabad mozgásával kapcsolatban az [EUMSZ 114. és EUMSZ 115. cikknek] megfelelően a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítésének biztosítására irányuló másodlagos jogi rendelkezések” ( 20 ).
67.
E megállapítás nem ellentétes tehát a 2005. július 21‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélettel (C‑349/03, EU:C:2005:488, 52. és 53. pont), mivel ebben az ügyben a Bíróság kizárólag olyan másodlagos jogi aktus Gibraltár területére történő alkalmazhatóságáról döntött, amely nem a tagállamok jövedéki adóval kapcsolatos anyagi jogszabályainak a közelítését célozta.
68.
A jelen ügyben azonban vitathatatlan, hogy a 91/477 irányelv tárgya a fegyverek megszerzésére, tartására és határokon átnyúló mozgására vonatkozó egyes közigazgatási feltételek harmonizációja az EGK‑Szerződés 100a. cikke (1) bekezdésének (jelenleg az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése) megfelelően, mint ahogyan arra a Bíróság a 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletben (C‑543/12, EU:C:2014:2143, 47. pont) emlékeztetett.
69.
Az alapeljárás felpereseinek állításával ellentétben az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének szigorú értelmezése nem jelenti azt, hogy a Gibraltárral fennálló kapcsolatokban az áruk szabad mozgását szűkebben kellene értelmezni, mint ahogyan az az EUM‑Szerződés rendelkezéseiből következik.
70.
Közelebbről nem értem, hogy egy ilyen szabadság hogyan korlátozódhatna a kereskedelmi ügyletekre, amely folytán a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alkalmazható lenne Gibraltárra.
71.
Ugyanis, még ha el is fogadjuk az alapeljárás felpereseinek azon állítását, hogy a vadászok és sportlövészek tűzfegyverük birtokában történő utazásához nem kapcsolódik kereskedelmi ügylet, ettől még ez a helyzet továbbra is az áruk szabad mozgása hatálya alá tartozik. Ily módon a Bíróság a 2015. december 3‑iPfotenhilfe‑Ungarn ítéletben (C‑301/14, EU:C:2015:793, 46.és 47. pontok) emlékeztetett arra, hogy a vámunió a teljes árukereskedelemre kiterjed, és az EUM‑Szerződés áruk szabad mozgásáról rendelkező rendelkezései attól függetlenül alkalmazandóak, hogy az érintett árukat értékesítés vagy viszonteladás, vagy pedig személyes használat vagy felhasználás céljából szállítják‑e át a nemzeti határon.
72.
Ezért a 91/477 irányelv szerinti tűzfegyverek mind az áruk szabad mozgása alá tartoznak, függetlenül attól a kérdéstől, hogy az Unióban történő szállításuk például csomagküldő kereskedés során történő eladás keretében, illetve egy vadász vagy sportlövész utazása során történik.
73.
Leküzdhetetlen gyakorlati nehézségeket eredményezne, ha az uniós jogban különböző jogi szabályozásokat alakítanának ki az alapján, hogy az áruk értékesítés vagy személyes használat tárgyát képezik‑e. Ugyanis ugyanaz az áru a használata – legyen az akár kereskedelmi célú, akár személyes –, azaz egy szubjektív kritérium alapján tartozhatna vagy nem tartozhatna az áruk szabad mozgásának hatálya alá, amit esetről esetre kellene eldönteni.
74.
A fenti elemzésre tekintettel az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének szigorú értelmezése nem jelenti azt, hogy az áruk szabad mozgása a kereskedelmi ügyletek tárgyát képző árukra korlátozódna. Következésképpen a 91/477 irányelv összes rendelkezése e szabadság hatálya alá tartozik, és az 1972. évi csatlakozási okmány 29. cikkének értelmében azok nem alkalmazhatók Gibraltár területére.
C. Másodlagos észrevételek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre adandó válasszal kapcsolatban
75.
Abban az esetben, ha a Bíróság nem értene egyet a fenti elemzéssel, és úgy vélné, hogy a 91/477 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének egymástól elválaszthatatlanul célja az áruk és a személyek szabad mozgása anélkül, hogy az előbbi elsőbbséget élvezne a másodikkal szemben, abból egyértelműen az következne, hogy ez az irányelv érvénytelen. A 91/477 irányelv jogalapja ugyanis ebben az esetben nem lenne megfelelő, mivel az EGK‑Szerződés 100a. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy e cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó a személyek szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezésekre.
76.
Ilyen esetben szükségtelen lenne megvizsgálni a 91/477 irányelv igazolványhoz kapcsolódó rendelkezéseinek esetleges elválasztható vagy megbontható jellegét az irányelv többi rendelkezéséhez képest. Ugyanis, még akkor is, ha az alapeljárás felei az észrevételeikben tettek is néhány megjegyzést e problémakörrel kapcsolatban, gyakorlati és járulékos jellegű érvről van szó, amely a meghozandó ítélet végrehajtásához kapcsolódik. Két eset lehetséges ugyanis: vagy az – amint azt korábban kifejtettem –, hogy a 91/477 irányelvnek egy elsődleges célja (az áruk szabad mozgása) és egy járulékos jellegű célja (a személyek szabad mozgása) van, amely esetben a jogalapja helyes, tehát az irányelv nem alkalmazandó Gibraltárra, vagy pedig az, hogy a 91/477 irányelvnek két egyenlő rangú célja van, amely esetben a jogalap nem megfelelő, ebből következően a 91/477 irányelv érvénytelen, és Gibraltár hatáskörrel rendelkező hatóságainak a feladata, hogy a meghozandó ítéletből levonják a következtetéseket, azzal, hogy az irányelvnek kizárólag azon rendelkezéseit ültetik át, amelyek az igazolvány kibocsátásához szükségesek. ( 21 )
77.
Ezen átültető intézkedések elfogadásáig azonban felmerül az a – kérdést előterjesztő bíróság által meg nem fogalmazott – járulékos kérdés, hogy a gibraltári vadászok és sportlövészek, különösen az alapeljárás felperesei, hivatkozhatnak‑e közvetlenül a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésére, és követelhetik‑e az igazságügyi minisztertől kért igazolványok kibocsátását.
78.
E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint minden esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései tartalmi szempontból feltétlennek és kellően pontosnak bizonyulnak, azokra a magánszemélyek a tagállami bíróságok előtt az állammal szemben hivatkozhatnak, ha azt az állam az irányelvben meghatározott határidőn belül elmulasztotta átültetni a nemzeti jogba, vagy ha azt nem megfelelően ültette át. ( 22 )
79.
Amint azt már korábban kifejtettem, a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése a vadászok és sportlövészek számára biztosítja azt a jogot, hogy az e cikk által felsorolt kategóriákba tartozó tűzfegyverrel az Unióban előzetes engedély nélkül utazzanak, feltéve hogy rendelkeznek az érintett tűzfegyvert vagy tűzfegyvereket felsoroló, ezen irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott igazolvánnyal, és megfelelően meg tudják indokolni utazásukat.
80.
A 2014. szeptember 4‑iZeman ítéletben (C‑543/12, EU:C:2014:2143, 52–54. pont), a Bíróság a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdéséből és a 12. cikkének (2) bekezdéséből azt a következtetést vonta le, hogy a tagállamok a vadászok és sportlövészek számára kötelesek az ilyen igazolványt kiállítani, mivel ezen igazolvány kiállítása nélkül ezek a személyek nem gyakorolhatnák az ezen irányelvben számukra kifejezetten biztosított jogokat; az említett irányelv 3. cikke pedig kifejti, hogy ezt a jogot a tagállamok a nemzeti jogszabályaikban szigorúbb rendelkezések elfogadásával nem korlátozhatják.
81.
Következésképpen a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése a tartalmára tekintettel a jelen indítvány 78. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat értelmében véve kellően pontosnak és feltétel nélkülinek bizonyul ahhoz, hogy az alapeljárás felperesei arra közvetlenül hivatkozhassanak az igazságügyi miniszter előtt. ( 23 )
82.
Ugyanakkor, amint azt korábban már kifejtettem, e megállapítások csak akkor lennének relevánsak, ha a 91/477 irányelv alkalmazandó lenne Gibraltárra, ami véleményem szerint és a fentiekben kifejtett érvekre tekintettel nem így van.
VI. Végkövetkeztetések
83.
A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Supreme Court of Gibraltar (Gibraltár legfelsőbb bírósága, Egyesült Királyság) által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
„1)
A 2008. május 21‑i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18‑i 91/477/EGK tanácsi irányelv 12. cikkének (2) bekezdése elsősorban az áruk mozgására vonatkozik anélkül, hogy különbséget kellene tenni aszerint, hogy a tűzfegyverek kereskedelmi ügylet tárgyát képezik‑e, vagy sem, amely folytán ezen irányelv egyik rendelkezése sem alkalmazandó Gibraltár területére.
2)
A 91/477 irányelv egyetlen rendelkezése sem vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadságára.
3)
A 91/477 irányelv – mivel a tűzfegyverek megszerzésére és tartására, valamint azok határon átnyúló mozgására vonatkozó egyes közigazgatási rendelkezéseket harmonizál – helyesen alapul az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés 100a. cikkének (1) bekezdésén (később az EK 95. cikk (1) bekezdése, jelenleg az EUMSZ 114. cikk).”
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) HL 2008. L 179., 5. o.
( 3 ) HL 1991. L 256., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 3. o; helyesbítés: HL 2009. L 14., 12. o.
( 4 ) HL 1972. L 73., 14. o.
( 5 ) Lásd analógia útján: 1991. július 3‑iBarr és Montrose Holdings ítélet (C‑355/89, EU:C:1991:287, 8. pont).
( 6 ) 1991. július 3‑iBarr és Montrose Holdings ítélet (C‑355/89, EU:C:1991:287, 9. és 10. pont); 1998. július 16‑iPereira Roque ítélet (C‑171/96, EU:C:1998:368); 2005. november 8‑iJersey Produce Marketing Organisation ítélet (C‑293/02, EU:C:2005:664). Lásd még: La Pergola főtanácsnok Pereira Roque ügyre vonatkozó indítványa (C‑171/96, EU:C:1997:425, 24. pont).
( 7 ) 2003. november 13‑iLindman ítélet (C‑42/02, EU:C:2003:613).
( 8 ) Lásd: 2003. szeptember 23‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑30/01, EU:C:2003:489, 59. pont).
( 9 ) 2017. június 13‑iThe Gibraltar Betting and Gaming Association ítélet (C‑591/15, EU:C:2017:449, 30. és 39. pont).
( 10 ) 2014. szeptember 4‑iZeman ítélet (C‑543/12, EU:C:2014:2143, 43. és 47. pont).
( 11 ) Kiemelés tőlem.
( 12 ) Kiemelés tőlem.
( 13 ) Lásd különösen: 2012. július 19‑iParlament kontra Tanács ítélet (C‑130/10, EU:C:2012:472, 42–45. pont).
( 14 ) Lásd például az áruk szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága közötti kapcsolatot illetően: 2010. december 2‑iKer‑Optika ítélet (C‑108/09, EU:C:2010:725, 43. pont); 2010. december 16‑iJosemans ítélet (C‑137/09, EU:C:2010:774, 50. pont). Lásd továbbá ebben az értelemben, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága közötti kapcsolat tekintetében, különösen: 2016. május 26‑iNN (L) International ítélet (C‑48/15, EU:C:2016:356, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 15 ) Lásd különösen: 2007. március 29‑iAktiebolaget NN ítélet (C‑111/05, EU:C:2007:195, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 16 ) Lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4‑iZeman ítélet (C‑543/12, EU:C:2014:2143, 51. pont).
( 17 ) 2005. július 21‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑349/03, EU:C:2005:488, 51. pont).
( 18 ) HL 1992. L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.
( 19 ) 2005. július 21‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑349/03, EU:C:2005:488, 52. és 53. pont).
( 20 ) 2003. szeptember 23‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet (C‑30/01, EU:C:2003:489, 59. pont).
( 21 ) Emlékeztetőül és mindenesetre, miközben az igazságügyi miniszter úgy ítéli meg, hogy lehetetlen megbontani a 91/477 irányelv rendelkezéseit anélkül, hogy ezen aktus koherenciája egészében ne kérdőjeleződne meg, és ebből következően ezen aktus részleges átültetésére nincs mód, az alapeljárás felperesei szerint az igazolvány érvényessé tétele érdekében lehetséges a 91/477 irányelv 1. cikkének (1) és (4) bekezdésének, a 2., 4b., 5. és 12. cikkeinek, valamint az I. és II. mellékleteknek önálló átültetése.
( 22 ) Lásd különösen: 2017. február 15‑iBritish Film Institute ítélet (C‑592/15, EU:C:2017:117, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 23 ) Végül, az igazolványon kötelezően szereplő elemeket a II. melléklet sorolja fel, az európai tűzfegyvertartási igazolványról szóló, 1993. február 25‑i bizottsági ajánlás (HL 1993. L 93., 39. o.) mellékletében pedig található egy egységes igazolványminta.