NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. május 11. ( 1 )
C‑278/16. sz. ügy
Frank Sleutjes ellen folytatott büntetőeljárás,
a másik fél az eljárásban:
Staatsanwaltschaft Aachen
(a Landgericht Aachen [aacheni tartományi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – 2010/64/EU irányelv – 3. cikk – A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog – A »lényeges irat« fogalma – A tárgyalás mellőzésével hozott végzés (Strafbefehl)”
1.
A 2010/64/EU irányelv ( 2 ) által biztosított, a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog az egész Európai Unióban egy jelentős mérföldkő a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt személyek eljárási jogainak az Európai Tanács stockholmi programjában előirányzott megerősítése felé. ( 3 ) Amint azt az Európai Unió Tanácsa egyértelművé tette, „[a] gyanúsítottnak vagy vádlottnak képesnek kell lennie arra, hogy megértse, mi történik, és önmagát megértesse. Az eljárás során használt nyelvet nem beszélő vagy nem értő gyanúsítottnak vagy vádlottnak tolmácsra és az eljárás lényeges iratainak fordítására van szüksége” ( 4 ). Mindezek alapján a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetővé teszi, hogy a Bíróság megszilárdítsa a 2010/64 irányelv szerinti ítélkezési gyakorlatát. ( 5 )
2.
Az alapeljárásban a Landgericht Aachen (regionális bíróság, Aachen, Németország) lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a Strafbefehl (tárgyalás mellőzésével hozott végzés) a büntetőeljárásban olyan „lényeges iratnak” minősül‑e, amelyet a 2010/64 irányelv 3. cikke értelmében le kell fordítani, amennyiben annak címzettje nem ért németül.
3.
Az alábbiakban kifejtettek alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a kérdésre igenlő választ adjon.
I. Jogi háttér
A. A 2010/64 irányelv
4.
A 2010/64 irányelv (14), (16) és (30) preambulumbekezdése szerint:
„(14)
Az [1950. november 4‑én Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek, a továbbiakban: EJEE] az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában értelmezett 6. cikke tartalmazza a tolmácsolás és fordítás igénybevételéhez való jogot azok számára, akik nem beszélik vagy nem értik az eljárás nyelvét. Ezen irányelv elősegíti e jogok gyakorlati alkalmazását. E célból ezen irányelv biztosítani kívánja a gyanúsítottak vagy a vádlottak tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogát a büntetőeljárás során, a tisztességes eljáráshoz való joguk biztosítása érdekében.
[…]
(16)
Egyes tagállamokban a viszonylag kisebb súlyú cselekmények esetében a szankciókat a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól (büntetőbíróságtól) eltérő hatóság szabja ki. Ez lehet a helyzet például a nagy számban elkövetett közlekedési szabálysértések esetén, amelyeket közúti ellenőrzést követően állapíthatnak meg. Ilyen helyzetekben nem lenne észszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy biztosítsák az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot. Amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kisebb súlyú cselekményekre vonatkozó szankciót a büntetőbíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabásával szemben büntetőbírósághoz lehet jogorvoslattal fordulni, az irányelvet csak a jogorvoslatot követően a büntetőbíróság előtt lefolytatott eljárásra kell alkalmazni.
[…]
(30)
A tisztességes eljárás biztosítása megköveteli, hogy a lényeges iratokat vagy legalább azok releváns részeit ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban lefordítsák a gyanúsítottak vagy a vádlottak részére. Bizonyos iratokat, így bármely szabadságelvonást elrendelő határozatot, bármely vádat illetőleg vádiratot, és bármely ítéletet e célból mindig lényegesnek kell tekinteni, és ezért azokat le kell fordítani. A tagállamok hatósága dönti el – hivatalból, vagy a gyanúsítottak vagy a vádlottak vagy jogi képviselőjük kérésére –, hogy mely egyéb iratok lényegesek a tisztességes eljárás biztosításához, amelyeket ezért szintén le kell fordítani.”
5.
A 2010/64 irányelv „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) Ezen irányelv a büntetőeljárás […] során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra vonatkozó szabályokat állapít meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog személyekre attól az időponttól kezdve alkalmazandó, hogy a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok – hivatalos értesítés útján vagy egyéb módon – a tudomásukra hozzák, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket, egészen a büntetőeljárás befejezéséig, azaz annak végső megállapításáig, hogy elkövették‑e a bűncselekményt, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást és a fellebbezés elbírálását is.
(3) Amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kisebb súlyú cselekményekre vonatkozó szankciókat a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció kiszabásával szemben bírósághoz lehet fellebbezni, az ilyen fellebbezést követően ezen irányelvet csak az említett bíróság előtt lefolytatott eljárásra kell alkalmazni.”
6.
A 2010/64 irányelvnek „A lényeges iratok fordításához való jog” című 3. cikke értelmében:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a büntetőeljárás nyelvét nem értő gyanúsítottak vagy vádlottak észszerű időn belül megkapják mindazon iratok írásbeli fordítását, amelyek lényegesek annak biztosításához, hogy képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat, továbbá a tisztességes eljárás garantálásához.
(2) A lényeges iratok közé tartoznak a szabadságelvonásról szóló határozatok, a vád, illetőleg a vádirat, és bármely ítélet.
(3) Az illetékes hatóságok határoznak arról az adott ügyben, hogy bármely egyéb irat lényegesnek minősül‑e. A gyanúsítottak vagy a vádlottak vagy jogi képviselőjük e célból indokolással ellátott kérelmet nyújthatnak be.
(4) Nem áll fenn követelmény a lényeges iratok azon részeinek lefordítására vonatkozóan, amelyek nem relevánsak annak szempontjából, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak megismerjék az ellenük indított ügyet.
(5) A tagállamok a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban biztosítják, hogy a gyanúsítottaknak vagy a vádlottaknak joguk legyen megtámadni azt a határozatot, amely megállapítja, hogy nincs szükség az iratok vagy azok részeinek lefordítására, és amennyiben biztosítottak fordítást, lehetőségük legyen panaszt tenni, ha a fordítás minősége nem elégséges a tisztességes eljárás biztosításához.
[…]
(9) Az e cikk értelmében nyújtott fordítás minőségének elégségesnek kell lennie a tisztességes eljárás garantálásához, különösen annak biztosításával, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak megismerhessék az ellenük indított ügyet, és képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat.”
B. A német jog
7.
A Gerichtsverfassungsgesetz (a bíróságokról szóló törvény, a továbbiakban: GVG) 184. §‑a egyebek mellett kimondja, hogy a bíróságok nyelve a német.
8.
A GVG‑nek a 2010/64 és a 2012/13/EU ( 6 ) irányelv végrehajtása következtében módosított 187. §‑a a következőket mondja ki:
„(1) A bíróság a német nyelvtudással nem rendelkező vagy hallás‑, illetve beszédkárosult terhelt vagy elítélt esetében tolmácsot vagy fordítót vesz igénybe, amennyiben ez a terhelt vagy elítélt büntetőeljárási jogainak gyakorlásához szükséges. A bíróság felhívja a terhelt figyelmét az általa értett nyelven arra, hogy e tekintetben a teljes büntetőeljárásra tolmács vagy fordító díjtalan igénybevételét kérheti.
(2) A német nyelvtudással nem rendelkező terhelt büntetőeljárási jogainak gyakorlásához főszabály szerint a szabadságelvonást elrendelő határozatok, valamint a vádiratok, a tárgyalás mellőzésével hozott végzések és a nem jogerős ítéletek írásbeli fordítása szükséges […]”
9.
A Strafprozessordnung (a büntetőeljárásról szóló törvény, a továbbiakban: StPO) 37. §‑ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „abban az esetben, ha a GVG 187. §‑ának (1) és (2) bekezdése alapján az eljárás egyik résztvevőjének rendelkezésére kell bocsátani az ítélet fordítását, az ítéletet e fordítással együtt kell kézbesíteni”.
10.
Az StPO 407. §‑ának (1) bekezdése, amely a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kibocsátásának lehetőségéről szól, kimondja, hogy „a büntetőeljárásban […] a bűncselekmény jogkövetkezményei az ügyészség írásbeli indítványára tárgyalás nélkül, a büntetésről szóló írásbeli végzésben meghatározhatók. Az ügyészség ilyen indítványt tesz, amennyiben a nyomozás eredménye alapján a tárgyalást nem tartja szükségesnek. Az indítványnak pontos jogkövetkezményekre kell irányulnia. A közvádemelésre ezáltal kerül sor.”
11.
Az StPo 410. §‑a, amely a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szembeni kifogásokról, valamint a jogerőről szól, a következőket írja elő:
„(1) A terhelt a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szemben annak kézbesítésétől számított két héten belül írásban vagy a hivatali jegyzőkönyvbe mondva tárgyalás tartására irányuló kérelmet nyújthat be a tárgyalás mellőzésével hozott végzést hozó bíróságnál. […]
(2) A tárgyalás tartására irányuló kérelem meghatározott kifogásokra korlátozható.
(3) Amennyiben az előírt határidőn belül nem nyújtottak be tárgyalás tartására irányuló kérelmet a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szemben, az jogerős ítéletnek felel meg.”
II. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
12.
2015. november 2‑án az Amtsgericht Düren (düreni helyi bíróság) a Staatsanwaltschaft Aachen (aacheni ügyészség, Németország) indítványára tárgyalás mellőzésével cserbenhagyás miatt harminc, egyenként 30 euró összegű napi tétel pénzbüntetést kiszabó és ezen túlmenően a vezetői engedélyt visszavonó végzést (a továbbiakban: tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzés) hozott Frank Sleutjesszel – a terhelttel –, egy a hollandiai ’s Hertogenboschban élő holland állampolgárral szemben. A vezetői engedély kiállítására hatáskörrel rendelkező hatóságnak meghagyták, hogy 9 hónap letelte előtt se a külföldi vezetői engedély újbóli használatát ne engedélyezze a terhelt számára, se belföldi vezetői engedélyt ne állítson ki részére. A tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzés kimondja továbbá, hogy az említett visszavonás a vezetői engedély németországi használatához való jog megvonásának joghatásával bír. A végzés ezen túlmenően a terheltet kötelezi az eljárás költségeinek viselésére.
13.
A tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzés a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó tájékoztatást is tartalmaz. Ebben többek között az áll, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzés jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik, ha a terhelt a kézbesítéstől számított 2 héten belül nem nyújt be tárgyalás tartására irányuló kérelmet írásban vagy a hivatali jegyzőkönyvbe mondva a tájékoztatásban megjelölt helyi bíróságnál, a jelen ügyben az Amtsgericht Dürennél (düreni helyi bíróság). A jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó tájékoztatás szerint továbbá írásban történő benyújtás esetén a határidő csak akkor tekinthető betartottnak, ha a tárgyalás tartására irányuló kérelem a 2 hét letelte előtt beérkezik a bírósághoz. A jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó tájékoztatás végül a következőket tartalmazza utolsó mondatként egy külön bekezdésben: „Az írásbeli jogorvoslati kérelmet német nyelven kell benyújtani.”
14.
A tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzést 2015. november 12‑én kézbesítették a terheltnek tértivevényes ajánlott levél útján. A tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzést német nyelven kézbesítették a terheltnek. Csak a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó tájékoztatást kézbesítették a terheltnek a holland nyelvű fordítással együtt.
15.
2015. november 24‑én 20 óra 32 perckor a terhelt elektronikus levelet küldött az Amtsgericht Dürennek (düreni helyi bíróság), amelyben holland nyelven foglalt állást a tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzéssel kapcsolatban. 2015. november 26‑án – szintén holland nyelven – megérdeklődte az Amtsgericht Aachentől (aacheni helyi bíróság), hogy megérkezett‑e hozzá a 2015. november 24‑i elektronikus levél. Az Amtsgericht Düren (düreni helyi bíróság) – 2015. december 8‑án feladott – 2015. december 1‑jei levelével arról tájékoztatta a terheltet, hogy az iratokat német nyelven kell benyújtani a bírósághoz. Ezt megelőzően, 2015. december 1‑jén, a terhelt jelenlegi védője telefaxon tárgyalás tartására irányuló kérelmet nyújtott be a 2015. november 2‑i tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzéssel szemben és ezzel egyidejűleg a kifogás benyújtására vonatkozó határidő elmulasztására vonatkozó igazolási kérelmet terjesztett elő.
16.
2016. január 28‑i végzésével az Amtsgericht Düren annak késedelmes benyújtása miatt mint elfogadhatatlant elutasította a terhelt tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzéssel szemben előterjesztett tárgyalás tartására irányuló kérelmét. A határidő elmulasztásának következményei alóli mentesítés megfelelő indokolásának hiánya miatt egyúttal a terhelt által a kifogás benyújtására vonatkozó határidő elmulasztására vonatkozó igazolási kérelmét is elutasította. E végzést 2016. február 2‑án kézbesítették a védőnek. 2016. február 4‑i – ugyanaznap érkezett – telefaxával a védő azonnali fellebbezést nyújtott be e végzéssel szemben, amely ennek következtében a kérdést előterjesztő bíróság előtt van folyamatban.
17.
A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a terhelt a GVG 187. §‑ának (1) bekezdése értelmében nem rendelkezik német nyelvtudással. Ezenfelül úgy véli, hogy az Amtsgericht Düren (düreni helyi bíróság) 2016. január 28‑i határozata helyes, azonban az uniós jog és különösen a 2010/64 irányelv 3. cikke más eredményt kíván meg. E tekintetben rámutat, hogy a GVG 187. §‑ának (2) bekezdésével ellentétben az StPO 37. §‑ának (3) bekezdése nem utal a tárgyalás mellőzésével hozott végzésekre. Véleménye szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem rendezi elég egyértelműen azt a kérdést, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzéseket a vádlott számára le kell‑e fordítani. Ha igen, akkor arra a következtetésre kellene jutnia, hogy a kifogás benyújtására nyitva álló határidő még nem kezdődött meg. A kérdést előterjesztő bíróságnak, habár úgy véli, hogy a 2010/64 irányelv nem követel meg ilyen értelmezést, kétségei vannak amiatt, hogy a német bíróságok a kérdésben különbözőképpen foglaltak állást, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2010/64/EU irányelv] 3. cikkét, hogy az [StPO] 37. §‑ának (3) bekezdésében szereplő »ítélet« fogalma az [StPO] 407. és azt követő §‑ai szerinti tárgyalás mellőzésével hozott végzéseket is magában foglalja?”
18.
F. Sleutjes, a német, a cseh és a holland kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A Bíróság eljárási szabályzata 76. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ügyben nem tartottak tárgyalást.
III. Elemzés
C. Forma
19.
A német kormány megjegyzi, hogy az StPO 37. §‑ának (3) bekezdésében szereplő „ítélet” fogalmának megfelelő értelmezése az StPO 407. és azt követő §‑ai szerinti tárgyalás mellőzésével hozott végzéseket is magában foglalja. A német kormány így azon az állásponton van, hogy az alapeljárásban szereplő jogvita megoldása nem függ a feltett kérdéstől.
20.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. ( 7 ) Nem nyilvánvaló, hogy a 2010/64 irányelv 3. cikkének a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy az alapeljárásban a fordítással kapcsolatban felmerült kérdés hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan megválaszolja. Ezért a német kormány által előadott kételyek nem kérdőjelezhetik meg az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát.
21.
Azonban első látásra az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása valóban azt a benyomást kelti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az StPO 37. §‑a (3) bekezdésének értelmezését kéri a Bíróságtól, amelyre a Bíróság az EUMSZ 267. cikk értelmében nem rendelkezik hatáskörrel. Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő indokolás egyértelművé teszi, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tulajdonképpen a 2010/64 irányelv 3. cikkének értelmezését kéri. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést ezért ennek megfelelően újra kell fogalmazni.
22.
Emellett nem követem a Bizottság azon javaslatát, miszerint a kérdést úgy kell újrafogalmazni, hogy a 2012/13 irányelv értelmezésére irányuló kérelmet is magában foglalja. A relevancia fent említett vélelmezésének megfelelően nem vélelmezhető, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésből hiányzik a másik irányelvre történő utalás. Éppen ellenkezőleg, semmi nem utal arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem ismeri az említett másik irányelvet: az előzetes döntéshozatalra utaló határozat idézi a Covaci ítéletet ( 8 ), amely a 2012/13 irányelvet is értelmezte. Mindenesetre a bíróság, amennyiben helyénvalónak tartja, a Bíróság elé terjeszthet egy másik kérdést az említett irányelv értelmezésére vonatkozóan. ( 9 )
23.
Mindezek alapján számomra úgy tűnik, hogy a feltett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2010/64 irányelv 3. cikkében említett „lényeges irat” körébe tartozik‑e az StPO 407. és azt követő §‑ai értelmében vett, tárgyalás mellőzésével hozott végzés.
D. Az ügy érdeméről
1. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés a 2010/64 irányelv 3. cikke értelmében véve „lényeges irat”
24.
A kérdést előterjesztő bíróság az előző pontban újrafogalmazott kérdést inkább nemlegesen válaszolná meg. Ezzel szemben az észrevételeket benyújtó felek mind ellenkező véleményen vannak.
25.
A szóban forgó kérdés megválaszolása előtt érdemes felidézni, hogy az StPO 407. és azt követő §‑ai értelmében vett, tárgyalás mellőzésével hozott végzés kibocsátására irányuló eljárás egyszerűsített büntetőeljárás, amely során nincs tárgyalás vagy kontradiktórius szakasz. Konkrétabban, a Bíróság kimondta, hogy a német jog által előírt tárgyalás mellőzésével hozott végzést sui generis eljárás alapján bocsátják ki. Ezen eljárás alapján ugyanis a terhelt egyetlen lehetősége arra, hogy kontradiktórius eljárást biztosítsanak számára, amelynek keretében teljes mértékben élni tud a meghallgatáshoz való jogával, az, ha e végzéssel szemben tárgyalás tartására irányuló kérelmet terjeszt elő. ( 10 )
26.
Nem meglepő módon ezért a Bíróság kimondta, hogy azon személy helyzete, aki az ellene büntetőeljárásban, tárgyalás mellőzésével hozott, nem jogerős végzéssel szemben kíván tárgyalás tartására irányuló kérelmet előterjeszteni, ezen irányelv hatálya alá tartozik, így e személy számára biztosítani kell a 2010/64 irányelv által garantált tolmácsoláshoz és a fordításhoz való jogot. ( 11 )
27.
A Covaci ítéletben a nemzeti bíróságnál az ügyészség azt indítványozta, hogy olyan tárgyalás mellőzésével hozott végzést bocsásson ki, amelyben egyebek mellett az szerepelt, hogy a kifogást német nyelven kell benyújtani. A nemzeti bíróság, mivel kételyei voltak, megkérdezte a Bíróságtól egyebek mellett azt, hogy a 2010/64 irányelvvel ellentétesek‑e azok a nemzeti szabályok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az a személy, akivel szemben a tárgyalás mellőzésével hozott végzést kibocsátják és aki nem ért németül, az említett végzés elleni kifogását egy általa értett nyelven nyújtsa be. A Bíróság az említett kérdésre nemleges választ adott, habár hozzátette, hogy a nemzeti hatóságok kifejezetten lehetővé tehetik, hogy a kifogást benyújtó személy a fentiek szerint járjon el, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az adott dokumentum „lényeges iratnak” minősül. ( 12 )
28.
Ami magának a tárgyalás mellőzésével hozott végzésnek a lefordítását illeti, amely a jelenleg vizsgált kérdés lényegét adja, a Bíróságot az említett ügyben nem kérték fel arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Kétségtelen azonban, hogy a németül nem értő gyanúsítottnak vagy vádlottnak észszerű időn belül ki kell adni az említett végzés írásbeli fordítását. Ezt a 2010/64 irányelv 3. cikkének megfogalmazása, kontextusa és célja is megerősíti.
29.
A 2010/64 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfogalmazása„mindazon iratok írásbeli fordítását [említi], amelyek lényegesek annak biztosításához, hogy [a gyanúsítottak és vádlottak] képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat, továbbá a tisztességes eljárás garantálásához”. A 2010/64 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése meghatározza, hogy „lényeges iratok közé tartoznak a szabadságelvonásról szóló határozatok, a vád, illetőleg a vádirat, és bármely ítélet”. A 2010/64 irányelv (30) preambulumbekezdése megerősíti, hogy az említett felsorolás nem kimerítő jellegű. ( 13 )
30.
A Bizottsággal ellentétben nem vagyok benne biztos, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzés valamely „vádhoz, illetőleg vádirathoz” hasonlítható. Igaz ugyan, hogy a Bíróság kimondta, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézbesítését a 2012/13 irányelvnek megfelelően az érintett személy elleni vád közlése egyik formájának kell tekinteni. ( 14 ) Ellentétben azonban a váddal vagy vádirattal, a tárgyalás mellőzésével hozott végzés egy olyan, bíróság által kibocsátott határozat, amely jogerőre emelkedik, ha megfelelő időn belül nem nyújtanak be ellene kifogást. Ezért mutat bizonyos hasonlóságokat a 2010/64 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti „ítélettel” is. ( 15 ) Függetlenül attól, hogy melyikről van szó, magától értetődőnek tűnik, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzés fordítása lényeges ahhoz, hogy az a személy, akivel szemben kibocsátják, meg tudja érteni a tartalmát, és ennek következtében gyakorolni tudja a kiszabott büntetéssel kapcsolatban a védelemhez való jogát. Ezért kétségtelenül „lényeges iratnak” minősül az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében.
31.
Másodszor, a 2010/64 irányelv kontextusa megerősíti azt az elgondolást, miszerint a tárgyalás mellőzésével hozott végzés a 2010/64 irányelv 3. cikke értelmében vett „lényeges irat”.
32.
Itt a holland kormánnyal egyetértve kiemelném a 2010/64 irányelv 1. cikkének (3) bekezdését. Ez a rendelkezés a kisebb súlyú cselekményekre vonatkozó bizonyos közigazgatási szankciókat kiveszi az irányelv hatálya alól. A 2010/64 irányelv (16) preambulumbekezdése szerint ennek az a célja, hogy megszüntesse azokat a kötelezettségeket, amelyek a közigazgatási hatóságokat az irányelvben biztosított jogok garantálásának érdekében egyébként terhelnék, amennyiben ennek megkövetelése észszerűtlen lenne. A preambulumbekezdés meghatározza, hogy ez lehet a helyzet például a nagy számban elkövetett közlekedési szabálysértések esetén, amelyeket közúti ellenőrzést követően állapítanak meg – erre kiváló példa a gyorshajtás. Ugyanakkor ez azt a nézetet is megerősíti, hogy egy olyan bírósági határozat, amely – nem egy egyszerű gyorshajtást jelentő – közúti bűncselekmény miatti büntetés kiszabásához vezet, mint akár a megtámadott végzés esetében, jellemzően olyan kérdés, amelyre az irányelvben biztosított jogok vonatkoznak.
33.
Végezetül a 2010/64 irányelv célja, amely a (14) preambulumbekezdésből kitűnik, szintén azt a nézetet támasztja alá, miszerint a tárgyalás mellőzésével hozott végzést olyan „lényeges iratnak” kell tekinteni, amelyet le kell fordítani, ha a vádlott nem ért németül. E cél abban áll, hogy az irányelv „biztosítsa a gyanúsítottak vagy a vádlottak tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogát a büntetőeljárás során, a tisztességes eljáráshoz való joguk biztosítása érdekében”. Az EJEE 6. cikk tartalmazza a tolmácsolás és fordítás igénybevételéhez való jogot azok számára, akik nem beszélik vagy nem értik az eljárás nyelvét. Ugyanis a tisztességes eljárással kapcsolatos követelmények tiszteletben tartása biztosítja, hogy a vádlott tudja, hogy mivel vádolják, és hogy lehetősége legyen védekezni. ( 16 ) Az irányelv elősegíti e jogok gyakorlati alkalmazását.
34.
Ha nem lenne kötelező lefordítani a tárgyalás mellőzésével hozott végzést, amely potenciálisan büntetés jogerős kiszabásához vezethet – különösen, ha a személy, akivel szemben kiszabják, azt azért nem érti, mert nem ért németül –, ez nyilvánvalóan veszélyeztetné e személy tisztességes eljáráshoz való jogát. Tulajdonképpen az igazságszolgáltatás megtagadását jelentené.
35.
A fentieknek nem mond ellen az a tény, hogy a 2010/64 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az illetékes hatóságok esetről esetre dönthetnek a tekintetben, hogy bármely egyéb irat lényeges‑e. A fenti rendelkezés ugyanis azokra a dokumentumokra vonatkozik, amelyek nem minősülnek eleve lényeges iratoknak az irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján. ( 17 )
36.
Az általam javasolt megoldást a Balogh ítélet sem kérdőjelezi meg. Ez az ügy egy Ausztriában meghozott, olyan jogerős ítélet joghatásainak Magyarországon történő elismerésére vonatkozó eljárásról szólt, amelyben Balogh Istvánnal szemben szabadságvesztés büntetést szabtak ki és őt a költségek viselésére kötelezték. A Balogh Istvánnal szembeni büntetőeljárás Ausztriában már lezárult, és a fordításához való jogát az eljárás során biztosították. Ez alapján a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a 2010/64 irányelv egy ilyen elismerésre irányuló eljárásra nem alkalmazandó. ( 18 )
37.
A fentiekből az következik, hogy az StPO 407. és azt követő §‑ai értelmében vett, tárgyalás mellőzésével hozott végzés a 2010/64 irányelv 3. cikkének értelmében vett „lényeges iratnak” minősül. Ennek megfelelően le kell fordítani, amennyiben az a személy, akivel szemben kibocsátják, nem ért németül.
2. További megfontolások a 2010/64 irányelv 3. cikke szerint a büntetőeljárásban biztosítandó fordításhoz való joggal kapcsolatban
38.
A fenti véleménnyel járó következmények miatt további megfontolásokat kell tenni a 2010/64 irányelv 3. cikke szerint a büntetőeljárásban biztosítandó fordításhoz való joggal kapcsolatban, mivel ezek segíthetnek a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntésében.
39.
Egyfelől ez a jog egyetemes, mivel a 2010/64 irányelv nem korlátozza azon személyek körét, akiket az általa biztosított védelemben részesíteni kell. A védelem alkalmazásához egyedül annak a követelménynek kell teljesülnie, hogy az illető tudomására hozták, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják.
40.
Másfelől a 2010/64 irányelv nem határozza meg, hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt, az eljárás nyelvét nem értő személynek milyen nyelven kell megkapnia a lényeges iratok fordítását. Semmi nem utal tehát arra, hogy annak az érintett személy anyanyelvének kellene lennie. Ellenkezőleg, az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a fordítás célja, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak „megismerhessék az ellenük indított ügyet”. Ezért lehetségesnek tűnik, hogy egy olyan „közvetítő” nyelvet használjanak, amelyet az illető megért, amennyiben ezt nem önkényesen teszik.
41.
Konkrétan az utóbbi rendelkezés lehetővé teszi, hogy a tagállamok ne fordítsák le a lényeges iratok azon részeit, amelyek nem relevánsak annak szempontjából, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak megismerjék az ellenük indított ügyet. Azt azonban nem engedi meg, hogy valamely lényeges irat fordítása helyett csupán az érintett személy rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó kiegészítő információt közöljék az adott személy által értett nyelven, mint ahogyan az az alapeljárásban történt. Ezenfelül a 2010/64 irányelv 3. cikkének (9) bekezdése értelmében a fordításnak – a választott nyelvtől függetlenül – olyan minőségűnek kell lennie, hogy a tisztességes eljárás biztosítható legyen. Az érintett személynek az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése alapján a nemzeti jogszabályoknak megfelelően jogában áll panaszt emelnie, amennyiben a fordítás minősége kívánnivalót hagy maga után, vagy amennyiben nem tartották szükségesnek a fordítást.
42.
A határidőket illetően a 2010/64 irányelv 3. cikke szerint a büntetőeljárás során igénybe vehető fordításhoz való jog az 1. cikk (2) bekezdése értelmében attól a pillanattól alkalmazandó, hogy az érintett személy tudomására hozták, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, egészen addig, amíg jogerős döntés nem születik arról, hogy elkövette‑e az adott cselekményt, ideértve adott esetben az ítélethozatalt és a lehetséges fellebbezési eljárásokat is. Azonban a lényeges irat fordítását nem kell akkor kézbesíteni, mint a lényeges iratot, mivel az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése meghatározza, hogy az ilyen fordítást csupán „észszerű időn belül” kell az érintett személynek kiadni. Mindettől függetlenül aligha kell hangsúlyoznom, hogy az érintett személynek is észszerű időre van szüksége ahhoz, hogy azt megismerje, és adott esetben a lényeges irat tartalmával kapcsolatban állást foglaljon.
43.
A fordításhoz való jog megsértése esetére a 2010/64 irányelv nem ír elő konkrét intézkedést a tagállamoknak. E hallgatás folytán a tagállamok szabadon választhatnak az említett rendelkezés célkitűzésének elérésére alkalmas különböző megoldások között, a különböző felmerülő helyzetektől függően. ( 19 ) Erre sor kerülhet például vagy a kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő elmulasztására vonatkozó igazolási kérelem elfogadásával ( 20 ) vagy szükség esetén a kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidőt meghatározó nemzeti jogszabály alkalmazásának mellőzésével. ( 21 )
44.
Mindenesetre egyértelmű, hogy a tagállamok nem folytathatnak büntetőeljárást az eljárás nyelvét nem értő személlyel szemben olyan lényeges iratok alapján, amelyet az érintett személy részére le kellett volna fordítani, ez azonban nem történt meg. Ez nem csak megakadályozná az irányelv hatékony érvényesülését, hanem sértené az EJEE 6. cikk szerinti védelemhez való jogot és veszélyeztetné a tisztességes eljárást, pedig az irányelv e jogok alkalmazásának megkönnyítésére irányul. Ezért számomra úgy tűnik, hogy a tagállamok érdekében áll annak biztosítása, hogy a lehető legrövidebb legyen az az „észszerű idő”, amelyen belül a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy a vádolt személynek a fordítást meg kell kapni.
45.
A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejti véleményét arról, hogy a 2010/64 irányelv 3. cikkének megsértése milyen következményekkel jár a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szembeni kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidőre vonatkozóan. Véleménye szerint a tárgyalás mellőzésével hozott, megtámadott végzés, amennyiben ahhoz nem csatolják a teljes szöveg holland fordítását, joghatás kiváltására nem alkalmas. Ennek következtében a kifogás benyújtására nyitva álló határidő még nem kezdődött meg.
46.
Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy uniós szabályok hiányában a tagállamok az eljárási autonómia elvének megfelelően – számukra alkalmas határidők meghatározásával – szabályozhatják a bírósági eljárásokat. Ugyanakkor az egyenértékűség elvének megfelelően a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt, az eljárás nyelvét nem értő, és az ennek megfelelően a 2010/64 irányelv szerinti jogaira hivatkozó személyek nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint az adott nyelvet értő személyek, akik nagyobb eséllyel a felelősségre vonó tagállam állampolgárai. ( 22 ) Ezért egyetértek a kérdést előterjesztő bírósággal abban, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szembeni kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő nem kezdődhet meg, mielőtt az érintett személy meg nem kapta a tárgyalás mellőzésével hozott végzés megfelelő fordítását. Ennél rövidebb határidő védelemhez való jogot, és egyúttal a tényleges érvényesülés elvét csorbítaná. ( 23 )
IV. Végkövetkeztetések
47.
A fenti megfontolások alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a Landgericht Aachen (aacheni tartományi bíróság, Németország) által feltett kérdést úgy válaszolja meg, hogy a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20‑i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének megfelelő értelmezése mellett egy olyan irat, mint a Strafprozessordnung (a büntetőeljárásról szóló törvény) 407. és azt követő §‑ai szerinti, tárgyalás mellőzésével hozott végzés olyan „lényeges irat”, amelyet ennek megfelelően le kell fordítani, amennyiben az a személy, akivel szemben hozták, nem ért németül.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010. október 20‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 280., 1. o.).
( 3 ) Európai Tanács, „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” (HL 2010. C 115., 1. és 10. o.).
( 4 ) A büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló, 2009. november 30‑i ajánlás melléklete (HL 2009. C 295., 3. o.).
( 5 ) Lásd: 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686; 2016. június 9‑iBalogh ítélet, C‑25/15, EU:C:2016:423.
( 6 ) A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012. május 22‑i irányelv (HL 2012. L 142., 1. o.).
( 7 ) Lásd: 2016. december 8‑iEurosaneamientos és társai ítélet, C‑532/15 és C‑538/15, EU:C:2016:932, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 8 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686.
( 9 ) E tekintetben lásd: 2014. július 17‑iTorresi ítélet, C‑58/13 és C‑59/13, EU:C:2014:2088, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 10 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686, 20. és 41. pont.
( 11 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686, 27. pont.
( 12 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686, 47–50. pont.
( 13 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686, 45. pont.
( 14 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686, 61. pont.
( 15 ) E tekintetben a „határozat” fogalma a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló brüsszeli rendszer alapján tág. Lásd egyebek mellett a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 2. cikkének a) pontját, amely szerint „határozat” valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve az ítéletet, a végzést, a határozatot vagy a végrehajtási intézkedést, valamint a költségeknek és kiadásoknak a bíróság tisztviselője általi meghatározásáról szóló határozatot. Ezzel összefüggésben lásd: 2009. április 2‑iGambazzi ítélet, C‑394/07, EU:C:2009:219, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 16 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 17 ) 2015. október 15‑iCovaci ítélet, C‑216/14, EU:C:2015:686, 49. pont.
( 18 ) 2016. június 9‑iBalogh ítélet, C‑25/15, EU:C:2016:423, 36–40. pont.
( 19 ) Analógia útján lásd: 2008. július 17‑iRaccanelli ítélet, C‑94/07, EU:C:2008:425, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 20 ) Lásd például: 2017. március 22‑iTranca és társai ítélet, C‑124/16, C‑188/16 és C‑213/16, EU:C:2017:228, 51. pont.
( 21 ) A nemzeti bíróságokra vonatkozó azon uniós jogi kötelezettséget illetően, hogy a nemzeti jog uniós joggal ellentétes értelmezésének alkalmazásától eltekintsenek, lásd: 2016. április 19‑iDI‑ítélet, C‑441/14, EU:C:2016:278, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 22 ) Jóllehet nyilvánvalóan más körülményekre vonatkozóan lásd: 1998. november 24‑iBickel és Franz ítélet, C‑274/96, EU:C:1998:563, 26. pont; 2014. március 27‑iGrauel Rüffer ítélet, C‑322/13, EU:C:2014:189, 20. pont.
( 23 ) A tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szembeni kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidőre vonatkozóan a 2012/13 irányelvvel kapcsolatban lásd: 2017. március 22‑iTranca és társai ítélet, C‑124/16, C‑188/16 és C‑213/16, EU:C:2017:228, 51. pont.