EVGENI TANCHEV
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. június 8. ( 1 )
C‑289/16. sz. ügy
Kamin und Grill Shop GmbH
kontra
Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main eV
(a Bundesgerichtshof [szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Mezőgazdaság – Ökológiai termékek – A 834/2007/EK rendelet alapján létrehozott ellenőrzési rendszer – A 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése – A végső fogyasztó részére történő közvetlen értékesítés fogalma – Az ellenőrzési rendszer alóli mentesség”
1.
Az Európai Unióban az ökológiai termékek piacának összesített értéke régóta meghaladja a 20 milliárd eurót, ami az EU élelmiszer‑ és italgyártása forgalmának körülbelül 2%‑át teszi ki; e részesedés 2004 óta megduplázódott. ( 2 ) E számok fokozatosan nőnek, e piac dinamikus fejlődése pedig folyamatos. ( 3 ) Annak érdekében, hogy a környezet, az állatjólét és az emberi egészség védelme céljából előmozdítsa e fejlődést, ( 4 ) az EU 1991 óta szabályozza az ökológiai termelés területét, előírva a gazdasági szereplők számára, hogy kifinomult ellenőrzési rendszernek vessék magukat alá.
2.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a német Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a 834/2007 rendelet értelmezését kéri, amelynek 27. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzanak létre ellenőrzési rendszert, míg 28. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi számukra, hogy bizonyos típusú kiskereskedőket mentesítsenek ezen ellenőrzési rendszer alól. A kérdést előterjesztő bíróság lényegileg azt kérdezi, hogy az internetes kiskereskedésre is vonatkozhat‑e ilyen mentesség.
3.
A 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdését általában annyira homályosnak tartják, hogy a 834/2007 rendelet folyamatban lévő aktualizálásával kapcsolatos vita során az javasolták, hogy teljes egészében szüntessék meg e mentességi lehetőséget; a kritikák a tagállamokban eltérő értelmezésekre és gyakorlatokra, valamint az irányítás, felügyelet és ellenőrzés fokozódó nehézségeire hivatkoztak. ( 5 )
4.
A jelen ügy kínálja az első lehetőséget a Bíróság számára – amelyhez még nem érkezett a 834/2007 rendelet értelmezésére irányuló kérelem – ( 6 ) a 28. cikk (2) bekezdése értelmének tisztázására, valamint arra, hogy iránymutatást adjon e mentességi rendelkezésnek a jogbiztonság és az egységesség biztosításával történő kezeléséhez. Ahogy a jelen indítványban bemutatom, a jogszabály elfogadásának közelebbi vizsgálata jelentős mértékben megvilágítja e mentesség értelmét.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
5.
A 834/2007 rendelet 28. cikke „Részvétel az ellenőrzési rendszerben” címet viseli, és első két bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„(1) Valamennyi, az 1. cikk (2) bekezdése szerinti terméket előállító, feldolgozó, tároló vagy harmadik országból importáló, illetve ilyen terméket forgalomba hozó gazdasági szereplő bármilyen termék ökológiaiként vagy ökológiaira való átállásban lévőként való forgalomba hozatala előtt köteles:
a)
értesíteni tevékenységéről azon tagállam illetékes hatóságait, amelyben a tevékenységet végzi;
b)
vállalkozását alávetni a 27. cikkben említett ellenőrzési rendszernek.
(2) A tagállamok e cikk alkalmazása alól mentesíthetik azon gazdasági szereplőket, akik/amelyek közvetlenül a végső fogyasztó vagy végfelhasználó részére értékesítik a termékeket, feltéve hogy ezeket a termékeket nem maguk állítják elő, dolgozzák fel vagy tárolják az értékesítés helyével nem összefüggő helyen, vagy ezeket a termékeket nem harmadik országból hozzák be, vagy e tevékenységeket nem adták ki harmadik félnek alvállalkozásba.”
B. A nemzeti jog
6.
A Gesetz zur Durchführung der Rechtsakte der Europäischen Union auf dem Gebiet des ökologischen Landbaus (az ökológiai gazdálkodás területén hozott európai uniós jogi aktusok végrehajtásáról szóló törvény; a továbbiakban: ÖLG) 3. §‑ának (2) bekezdése szerint azon gazdasági szereplők, akik/amelyek közvetlenül a végső fogyasztó vagy végfelhasználó részére értékesítik a 834/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti „ökológiai” vagy „ökológiaira való átállásban lévő termékeket”, mentesülnek a 834/2007 rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében szereplő kötelezettségek alól, feltéve hogy ezeket a termékeket nem maguk állítják vagy állíttatják elő, dolgozzák vagy dolgoztatják fel vagy tárolják vagy tároltatják az értékesítés helyével nem összefüggő helyen, vagy ezeket a termékeket nem harmadik országból hozzák vagy hozatják be.
II. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
7.
A Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main e.V. (ellenérdekű fél a kérdést előterjesztő bíróság előtti fellebbezési eljárásban; a továbbiakban: Zentrale) olyan szervezet, amelynek feladata a tisztességtelen verseny elleni küzdelem. A Kamin und Grill Shop GmbH (fellebbező fél a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban; a továbbiakban: Grill Shop) interneten értékesít kandalló‑ és grilleszközöket.
8.
A Grill Shop termékpalettájának részét képezik olyan különböző fűszerkeverékek, amelyeket 2012 decemberében „biofűszer” megjelöléssel kínált eladásra. A Grill Shop ebben az időpontban nem tartozott a 834/2007 rendelet 27. cikke szerinti ellenőrzési rendszer hatálya alá.
9.
A Zentrale egy „felszólítás” tárgyú 2012. december 28‑i levélben arra hivatkozva kifogásolta az érintett termék eladásra kínálását, hogy az sérti a 834/2007 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését, amely szerint az ökológiai termékeket forgalmazó gazdasági szereplők kötelesek vállalkozásukat ellenőrzési rendszer alá vetni, amit a Grill Shop nem tett meg. A Zentrale felszólította a Grill Shopot, hogy kötbérkikötéssel biztosítva vállalja e jogsértés megszüntetését. Az alperes eleget tett a felszólításnak, anélkül azonban, hogy elismerte volna a jogsértést.
10.
A szóban forgó keresettel a Zentrale a felszólítás miatt keletkezett költségei egy részének, vagyis 219,35 euró összegnek a kamatokkal együtt való megtérítése iránti igényét érvényesíti.
11.
A Landgericht Fulda (fuldai tartományi bíróság, Németország) elutasította a keresetet, megállapítva, hogy a Grill Shopnak nem kellett az ellenőrzési rendszer alá vetnie magát, mivel a terméket közvetlenül a fogyasztónak értékesítette, és ezáltal az ÖLG 3. §‑ának (2) bekezdésével összefüggésben a 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése alapján mentesült az ellenőrzési rendszer alól.
12.
Az Oberlandesgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i tartományi felsőbíróság, Németország) megváltoztatta az ítéletet és helyt adott a Zentrale által kért jogorvoslatnak, azzal az indokkal, hogy a Grill Shop részéről a „biofűszer” eladásra kínálása sértette a 834/2007 rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel vállalkozását nem vetette alá az előírásoknak megfelelően az e rendeletben előírt ellenőrzési rendszernek. A fellebbviteli bíróság úgy érvelt, hogy a 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése szerinti „közvetlen” értékesítésnek az ÖLG 3. §‑ának (2) bekezdése szerint az az előfeltétele, hogy az értékesítésre a termékek raktározásának helyén a gazdasági szereplő vagy eladószemélyzete és a végső fogyasztó egyidejű jelenléte mellett kerüljön sor. Ezen értelmezést követve a Grill Shop által üzemeltetett internetes kereskedés az ökológiai termékek távértékesítésének más formáival együtt kimarad a 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdése szerinti mentesülési tényállásból.
13.
A fellebbviteli bíróság által elfogadott, a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) elé terjesztett felülvizsgálati kérelemben a Grill Shop a kereset elutasítását kéri. A Zentrale a felülvizsgálati kérelem elutasítását kéri, arra hivatkozva, hogy az értékesítési helyen való fizikai jelenlét követelménye miatt az elektronikus kereskedelem soha nem fog a 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdésében előírt ellenőrzési rendszer alóli mentesség körébe tartozni.
14.
Ebben az összefüggésben terjesztette elő előzetes döntéshozatal céljából a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) a következő kérdést:
„Már abban az esetben is megvalósul a 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése szerinti »közvetlen« értékesítés a végső fogyasztó részére, ha a gazdasági szereplő vagy eladószemélyzete harmadik fél közreműködése nélkül értékesíti a termékeket a végső fogyasztó részére, vagy a »közvetlen« értékesítés további feltétele, hogy az értékesítésre a termékek raktározásának helyén a gazdasági szereplő vagy eladószemélyzete és a végső fogyasztó egyidejű jelenléte mellett kerüljön sor?”
15.
Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felei és az Európai Bizottság nyújtottak be a Bírósághoz. Tárgyalás tartását nem kérték, ezért arra nem került sor.
III. Értékelés
A. Bevezetés
16.
A rendelkezés, amelynek értelmezését a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) a Bíróságtól a jelen ügyben kéri, egy, a 834/2007 rendeletben szereplő ellenőrzési rendszerre vonatkozó mentességi rendelkezés.
17.
Kiindulásként érdemes megjegyezni, hogy korábban már e rendelet eredeti változata is felhívta a tagállamokat, hogy hozzanak létre ellenőrzési rendszert, de eredetileg nem tett lehetővé az alól mentességet.
18.
Ennélfogva, a jelen ügyben az értelmezés alapjának megkeresése érdekében célszerű, ha először feltárjuk a szóban forgó rendelkezés és jogszabályi környezete elfogadásának körülményeit és jogalkotási történetét, annak érdekében, hogy rávilágítsunk a jogalkotó szándékára e mentesség bevezetésének időpontjában, ezáltal hozzájárulva céljának tisztázásához. ( 7 ) A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez szövegkörnyezete, és annak a szabályozásnak a célkitűzései mellett, amelynek részét képezi, figyelembe kell venni a szövegezését is. ( 8 ) Az utóbbi szempontokat azt követően elemzem, hogy elsőként megvizsgáltam a rendelet ellenőrzési rendszere hatályának eredetét és összefüggéseit, és az az alóli mentességet.
B. Eredet és összefüggés
1. Az ellenőrzési rendszer és kiterjesztése
19.
Az ökológiai gazdálkodás és élelmiszer‑előállítás első közösségi keretét 1991‑ben a 2092/91 rendelet alakította ki. Az ökológiai termékek közösségi szabályozásának két célja volt: egyrészt az ökológiai termelés védelme, az ökológiai termelésre utaló jelöléssel ellátott termékek termelői számára a tisztességes verseny feltételeinek biztosítása révén, másrészt pedig az, hogy az előállítás és a feldolgozás minden szakaszában megakadályozzák a biotermékek piacán fennálló névtelenséget, és az átláthatóság biztosításával növeljék az ilyen termékek iránti fogyasztói bizalmat. ( 9 )
20.
A rendelet e célokat nemcsak azáltal követte, hogy betartandó szabályokat írt elő az ökológiai termék előállítása (a 2092/91 rendelet 6. és 7. cikke), illetve címkézése (a 2092/91 rendelet 5. cikke) során, hanem ezzel egyidejűleg arra is felhívta a tagállamokat, hogy alakítsanak ki rendszeres „ellenőrzési rendszert” (a 2092/91 rendelet 8. és 9. cikke).
21.
A 2092/91 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében jelölte meg, hogy mely személyeknek kell alávetniük magukat ennek az ellenőrzési rendszernek: „Minden gazdasági szereplő, aki, illetőleg amely forgalmazás céljából az 1. cikkben meghatározott termékeket állít elő, dolgoz fel vagy harmadik országból importál, köteles: a) ilyen tevékenységéről értesíteni […] a tagállamnak az illetékes hatóságát […]; b) vállalkozását alávetni a 9. cikkben említett ellenőrzési rendszernek”.
22.
Mindemögött az az elgondolás húzódott meg, ahogy azt a Tanács a 2092/91 rendelet preambulumában kifejtette, hogy „az előállítás és a forgalmazás minden szakaszában minden gazdasági szereplőre ki kell terjednie az ellenőrzésnek”, az előállítási szabályok betartatása érdekében. ( 10 )
23.
A rendelet 1992‑ben történt hatálybalépését követően gazdaságok tízezrei tértek át az ökológiai termelésre, és egyre fokozódott az ökológiai termékek iránti érdeklődés a fogyasztók és a kereskedők részéről. ( 11 ) Ebben az időszakban előfordultak olyan esetek, amikor az ökológiai termelési módszerre utaló jelölésekkel ellátott termékek anélkül kerültek forgalomba, hogy megfeleltek volna az e rendeletben található rendelkezéseknek. ( 12 ) Mi több, ökológiai gazdálkodásból származó termékek tárolásuk során növényvédő szerekkel szennyeződtek. ( 13 )
24.
Ennélfogva szükségesnek tekintették az ellenőrzési rendszer megerősítését, és annak kiterjesztését az immár „a teljes termelési és forgalmazási láncot” ( 14 ) magában foglaló előállítási és a feldolgozási folyamatban részt vevő valamennyi gazdasági szereplőre. ( 15 ) Kiderült, hogy az ellenőrzés alá vont tevékenységek köre nem volt kellően átfogó, és az bővítésre szorult.
25.
Ebből következően a 2092/91 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését a tárolás és forgalmazás, mint további tevékenységek kifejezett beiktatásával módosították, így az ellenőrzési rendszer hatálya alá tartozó gazdasági szereplő meghatározása a következőképpen szól: „az a gazdasági szereplő, aki vagy amely az 1. cikkben meghatározott termékeket – azok későbbi forgalomba hozatalának céljával – előállít, készít, tárol vagy harmadik országból importál, illetőleg ilyen termékeket forgalmaz” ( 16 ).
26.
2007‑ben, amikor a 2092/91 rendelet korábbi 8. cikkének (1) bekezdését a 834/2007 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése váltotta fel, néhány további, inkább szerkesztési jellegű kiigazítás történt. ( 17 ) Kialakult az ellenőrzési rendszer alá vetendő öt tevékenység egyértelmű katalógusa. Ezek a következők voltak: előállítás, feldolgozás, tárolás, harmadik országból importálás és forgalomba hozatal.
27.
Az utóbbi kategória nyilvánvalóan azt a fent említett célt érvényesíti, hogy az egész forgalmazási lánc le legyen fedve, ezáltal feladva az ökológiai termékekre vonatkozó, korábban az ökológiai élelmiszer‑előállítás első szakaszaira összpontosító uniós szabályozás eredeti jogalkotási célját. ( 18 ) Az ellenőrzési rendszer immár kiterjedt minden kereskedőre és kiskereskedőre, a forgalmazási lánc különböző szintjeinek mindegyikén.
28.
Az ellenőrzés hatálya tárolásra és kiskereskedelemre, mint elkülönült tevékenységekre ( 19 ) való kiterjesztésének célcsoportját egyértelműen a nagykereskedők jelentették. ( 20 ) Az ökológiai termelésre vonatkozó közösségi előírás bevezetése óta szerzett tapasztalatok szerint forgalmazási tevékenységük olyan kockázatot mutatott, amely igazolta a rendszeres ellenőrzést.
29.
A jogalkotási vita során ugyanakkor olyan komoly kétségek merültek fel a kisebb kiskereskedőket illetően, amelyek ellenőrzésük gyakorlati körülményeire és technikai megvalósíthatóságára vonatkoztak; több küldöttség érvelt a lépésről lépésre történő, a nagykereskedőkkel kezdődő megközelítés mellett, amely több időt biztosít az ellenőrzés további ágazatokra való kiterjesztése módjainak és feltételeinek tanulmányozását illetően. ( 21 )
2. A mentesség és története
30.
Ebben az összefüggésben került sor azon mentességi rendelkezés megszövegezésére, amelynek értelmezését a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) most a Bíróságtól kéri.
31.
A mentességi rendelkezést annak elkerülése érdekében alakították ki, hogy a kiskereskedelmi ágazatot a súlyos ellenőrzési rendszer hatálya alá vonják. ( 22 ) Ennek oka a rendelet által követett kockázatalapú megközelítés, valamint az a tény, hogy egyes esetekben aránytalannak tűnhet a bejelentési és ellenőrzési követelmények alkalmazása a kiskereskedelmi ügyletek bizonyos típusaira. ( 23 ) A Parlament jelentésében kiemelte, hogy az ellenőrzési rendszer nem jelenthet aránytalan terhet a kisebb kiskereskedők számára. ( 24 )
32.
A Bizottság által 2003. januárban benyújtott tervezet alapján a 8. cikk (1) bekezdésének második albekezdését a következőképpen kell megfogalmazni: „A feldolgozási tevékenységet nem végző és az ilyen termékeket közvetlenül a végső fogyasztó részére zárt csomagolásban értékesítő kiskereskedők ugyanakkor nem tartoznak a 9. cikkben hivatkozott ellenőrzési rendszer hatálya alá”.
33.
Az élelmiszer‑minőségi munkacsoport ülésein folytatott átfogó vitákat követően a Tanács kompromisszumos szöveget terjesztett elő, amelyet a Parlament néhány hónappal később, egy harmadik országokból származó importra vonatkozó mondat beszúrását követően ( 25 ) jóváhagyott, és amely a következőképpen rendelkezett: „A feldolgozási tevékenységet nem végző és az ilyen termékeket közvetlenül a végső fogyasztó vagy felhasználó részére előcsomagolt termékként értékesítő kiskereskedők ugyanakkor nem tartoznak az első albekezdésben rögzített kötelezettségek hatálya alá” ( 26 ).
34.
Később ( 27 ) újabb módosítást javasoltak, amelyet végül el is fogadtak, mint a 392/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdése második albekezdésének új szövegét. Ez a következőképpen szólt: „A tagállamok mentesíthetik e bekezdés alkalmazása alól azokat a gazdasági szereplőket, akik vagy amelyek az ilyen termékeiket közvetlenül a végső fogyasztóknak vagy felhasználóknak értékesítik, amennyiben e termékeket nem az értékesítéstől eltérő, egyéb célra állítják elő, készítik, tárolják, illetőleg importálják harmadik országból.” ( 28 ) A 2092/91 rendelet 8. cikke (1) bekezdése második albekezdésének ez a kompromisszumos szövege még mindig hatályos, mivel megegyezik a 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésével, ( 29 ) amely rendelkezés értelmezését a Bíróságtól a jelen ügyben kérik.
35.
A különböző tervezetváltozatokat összehasonlítva megállapítható, hogy a rendelkezés fokozatosan alakult konkrét határokkal rendelkező szűk szabályból („termékeket […] zárt csomagolásban”, később „előcsomagolt termékként”) elvontabb szabállyá. Ugyanakkor megmaradt a két – (1) a mentességben részesülő személy forgalmazási láncban elfoglalt helyére és (2) e személy termékkel fennálló kapcsolatára vonatkozó – elemből álló szabály alapstruktúrája.
36.
Az első elem kapcsán meglepő, hogy a végső fogyasztó részére történő közvetlen értékesítés követelménye egyáltalán nem változott a mentességi rendelkezés kapcsán javasolt különböző változatokban. Az első elemet illetően szükségesnek tekintett változtatások ehelyett az eladó és a vevő meghatározását érintették, amennyiben mindkettőt szélesebb fogalom váltotta fel: Az eladó oldalán a „kiskereskedő” kifejezést felváltotta a „gazdasági szereplő” ( 30 ), az eladó oldalán pedig a „végső fogyasztó” helyett „végső fogyasztó vagy felhasználó” szerepel.
37.
Az „ilyen termékek közvetlen értékesítése”, amennyire megállapítható, nem volt vita tárgya a jogalkotási folyamat során. Az pusztán csak a nagykereskedők mentességből való kizárását, illetve annak biztosítását célozta, hogy a forgalmazási láncban csak az utolsó kiskereskedő részesülhessen a mentességből.
38.
A második elemet ugyanakkor érintette néhány változás. A tervezet eredeti változata csak „zárt csomagolásban levő termékekre”, a következő, kicsit lazább változat pedig „előcsomagolt termékekre” utalt, mindkét esetben azzal a feltétellel, hogy a kiskereskedő nem végez feldolgozást. Az, hogy a termék így került meghatározásra, fizikai garanciát jelentett arra, hogy privilegizált eladó nem módosít a terméken. Az elképzelt célcsoportot „a terméken semmilyen feldolgozást nem végző kiskereskedők” jelentették. ( 31 ) A jogalkotó a mentesség kialakításánál azt a helyzetet képzelte el, amelyben a kiskereskedelmi gazdasági szereplő nem kezeli ilyen módon a terméket, így szinte fel sem merül annak a kockázata, hogy olyan hatást gyakorolnak a termék jellegére vagy címkézésére, amely az ökológiai termelésre vonatkozó szabályokba ütközik.
39.
Amikor a csak „zárt csomagolásban levő termékekre”, illetve az „előcsomagolt termékekre” való korlátozás túl szűknek tűnt, és a „zártság”, illetve a „csomagolás” fizikai akadályát feladták, felmerült az igény arra, hogy elvontabb módon határozzák meg azt a helyzetet, amely nem jelent nagyobb kockázatot, mint a korábbi változatok által lefedett helyzet. A bírálatok arra ösztönözték a jogalkotót, hogy tegye egyértelművé, hogy a kiskereskedelmi ágazat vonatkozásában „pontosan mely tevékenységeket kell lefedni”. ( 32 )
40.
A jogalkotó végül úgy döntött, hogy az „előcsomagolt termékek” pozitív előfeltételét olyan negatív megfogalmazással váltja fel, amely felsorol minden egyes olyan tevékenységi kategóriát, amelyet a kiskereskedő nem végezhet, ha részesülni kíván a mentességben: A 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó gazdasági szereplő nem állíthat elő, dolgozhat fel, illetve importálhat valamely harmadik országból. Megmarad számára a forgalmazás és a tárolás, mivel e két tevékenység szervesen kapcsolódik a kiskereskedő üzleti tevékenységéhez, és elengedhetetlenek a közvetlenül a végső fogyasztó részére történő értékesítésnél. Annak érdekében, hogy még e tevékenységeket is arra a körre korlátozzák, ami nélkülözhetetlen a termék értékesítéséhez, korlátozást rögzítettek a tárolás engedélyezését illetően. A gazdasági szereplő nem végezheti [a rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti termékek] tárolását „az értékesítés helyével nem összefüggő helyen”.
41.
E korlátozás biztosítja, hogy a kiskereskedő kizárólag kiskereskedő legyen, aki nem él vissza kiskereskedői helyzetével annak érdekében, hogy elkerülje a kontrollt olyan egyéb tevékenységek vonatkozásában, amelyek amúgy rendszeres ellenőrzés alá esnének. Amennyiben a tárolásra olyan kiskereskedő tevékenységi körében került sor, amely közvetlenül értékesít a végső fogyasztók részére, e tevékenység nem léphet túl az értékesítés teljesítéséhez szükséges mértéken.
42.
A jogalkotás történetének fenti elemzését dióhéjban összefoglalva: a forgalmazási lánc utolsó kiskereskedője számára a tagállamok akkor biztosíthatnak mentességet, ha e gazdasági szereplő kizárólag kiskereskedő, mivel e minőségében tevékenysége nem annyira kockázatos, ( 33 ) hogy az az arányosság elvére figyelemmel indokolná az ökológiai termékek rendszeres ellenőrzése alá vonását.
C. Indokolás
43.
Miután feltártam a jelen ügyben értelmezendő mentességi rendelkezés jogalkotási történetét, megállapítást nyert, hogy e mentességi rendelkezés célja az volt, hogy bizonyos mentességeket nyújtson az értékesítési lánc utolsó kiskereskedője számára, mivel az ökológiai termékekre vonatkozó szabályok részéről történő megsértése kapcsán fennálló kockázatot rendszerint alacsonynak tekintették. Ez különösen érvényes a termék nyomonkövethetősége kapcsán, előállításának, készítésének és forgalmazásának valamennyi szakaszában, amit az ellenőrzési rendszer révén kell biztosítani. ( 34 ) Az értékesítési lánc utolsó, a fogyasztóval szerződést kötő kiskereskedője esetében a nyomonkövethetőségi aggályok nyilvánvalóan irrelevánsak.
44.
A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) által feltett kérdést illetően ez azt jelentené, hogy az a körülmény, hogy valamely terméket harmadik fél közreműködése nélkül értékesítenek a végső fogyasztó részére, elegendő ahhoz, hogy az értékesítés „közvetlen” értékesítésnek minősüljön.
1. Ellenőrzés a fogyasztó részéről
45.
A Zentrale ugyanakkor azt az álláspontot képviseli, hogy a mentesség csak akkor alkalmazandó, ha ezenfelül az értékesítésre a termékek raktározásának helyén a gazdasági szereplő vagy eladószemélyzete és a végső fogyasztó egyidejű jelenléte mellett kerül sor. Álláspontját arra az érvelésre alapítja, hogy az ökológiai terméket közvetlenül a végső fogyasztó részére értékesítő gazdasági szereplő mentességének indoka az, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe hozzák, hogy saját maga tudja elvégezni az ellenőrzést. ( 35 )
46.
Véleményem szerint ez az érv nem meggyőző. Nem felel meg azon fenti álláspontomnak, ( 36 ) mely szerint a mentességet azért alakították ki, hogy az aránytalanság miatt mentesítsék az eladót a rendszeres professzionális ellenőrzés terhe alól, figyelemmel a pusztán a tipikus kiskereskedői tevékenységhez kapcsolódó alacsony kockázatra. A 834/2007 rendelet kockázatalapú megközelítést követ, ennélfogva nem irányul teljes ellenőrzésre, hanem bizonyos mozgásteret hagy, így nincs szükség arra, hogy az ellenőrzést bárki másra terheljék. Nem a fogyasztó feladata, hogy ellensúlyozza a fennálló kockázatot, amely a professzionális ellenőrzés alóli mentesség folytán továbbra is fennmarad, és amelyet a jogalkotó tudatosan elfogadott.
47.
Ezenfelül, gyakorlati szinten, nem világos, hogy a fogyasztó – aki nem ismeri az ökológiai termékre vonatkozó összes olyan egyedi követelményt, amelynek annak meg kell felelnie a 834/2007 rendelet, illetve a 889/2008 rendelet alapján – miként lehetne alkalmas az ilyen ellenőrzés sikeres elvégzésére. ( 37 ) Főszabályként a fogyasztó nem rendelkezik az ehhez szükséges szakértelemmel.
48.
Emellett a fogyasztónak nem állnak rendelkezésére a termék célszerű értékelésének elvégzéséhez esetleges szükséges tények és körülmények vizsgálatát lehetővé tévő módszerek és eszközök. A termék és az eladó puszta fizikai jelenléte nem biztosítja a vevő számára a szükséges információkat, mivel sem a 834/2007 rendelet, sem a 889/2008 rendelet nem ír elő semmilyen, a vevő tájékoztatására irányuló kötelezettséget az eladó számára. Az esetlegesen káros körülmények, mint a más termékekkel és vegyi anyagokkal való kapcsolat, a tárolási hőmérséklet, illetve fényviszonyok megfelelősége, vagy az esetleges előzetes átcímkézési tevékenységek nem szükségképpen észlelhetők, illetve állapíthatók meg a fogyasztó számára, aki csak az értékesítés pillanatában látja a terméket, és így nem rendelkezik információval az azt közvetlenül megelőző tárolási helyzetről.
49.
A 834/2007 rendelet meglehetősen következetlen lenne, ha egyrészt azt követelné meg a tagállami ellenőrző hatóságtól, hogy amennyiben ellenőrzési feladatokat kíván átruházni egy bizonyos ellenőrző szervre, akkor bizonyítsa, hogy az ellenőrző szerv rendelkezik az ehhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával, valamint megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkező személyzettel, ( 38 ) másrészt viszont bizonyos esetekben lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy e nehéz feladatot a hétköznapi fogyasztóra bízzák.
50.
A 834/2007 rendelet alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy a fogyasztót felelősség terhelné az ellenőrzési tevékenység tekintetében. Az elképzelés ehelyett az, hogy a termék címkéjére és megjelenítésére támaszkodik. A 834/2007 rendelet (22) preambulumbekezdésének első mondata a következőket mondja ki: „Fontos az ökológiai termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartása” ( 39 ). Amennyiben feltételezzük, hogy a fogyasztó bízik a termékben, akkor nem kell aktívan fellépnie és kritikusan vizsgálnia a termék ökológiai eredetét.
2. Az ökológiai termékek promóciója
51.
Végül, fontos megjegyezni, hogy a rendelet átfogó céljainak egyike azon feltételek biztosítása, amelyek mellett az ökológiai ágazat a termelési és piaci feltételekkel összhangban tud fejlődni. ( 40 ) E cél tiltja az ilyen termékek forgalmazási módjait és csatornáit érintő szükségtelen korlátozásokat.
52.
Ennek fényében az ellenőrzési rendszer alóli jelen mentesség indokoltnak tűnik, és nem igényel további korlátozást. ( 41 ) Figyelemmel arra, hogy a szupermarketek és egyéb, rendkívül széles termékskálát kínáló általános kiskereskedők, valamint a jelen ügy grilleszközöket értékesítő felpereséhez hasonló kiskereskedők csak néhány ökológiai terméket kívánnak szerepeltetni termékkínálatukban, amelyek esetében láthatóan nem éri meg vállalni a bejelentéssel és az ökológiai ellenőrzési rendszer alá helyezkedéssel járó költségeket és adminisztratív kellemetlenségeket, az tűnik célszerűnek, ha nem írnak elő számukra olyan terhet, amelynek eredményeként lemondanának az ökológiai termékek értékesítéséről, ezáltal kevésbé elérhetővé téve e termékeket az általános fogyasztó számára. Ez olyan helyzetet eredményezne, amelyben az ökológiai termékeket csak butikjellegű szakboltokban lehetne megvásárolni, és amelyben az ökológiai piac nem használhatná ki az értékesítési csatornák teljes körét.
53.
Amit azt fent az aktus előkészületei alapján megállapítottam, azzal kapcsolatban, hogy vállalni kell‑e a fennmaradó kockázatot, és azt milyen mértékben kell vállalni, kompromisszum született, ( 42 ) és ennek eldöntése a további ágazatok ellenőrzésével ( 43 ) kapcsolatos hezitálás, illetve bizonytalanságok miatt végül a tagállamokra maradt. Az utóbbiak vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a vonatkozó nemzeti rendszerre, így az adott államban a kiskereskedők számára előírt szabályokra és előírásokra, valamint az ott fennálló egyéb körülményekre tekintettel eldöntsék, hogy az arányosságra figyelemmel helye van‑e és milyen mértékben van helye a mentességnek. ( 44 ) A tagállamok mérlegelését és egyedi kockázatértékelését nem szabad további korlátozások előírásával akadályozni.
D. Szövegezés
54.
A 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének szövegezése szintén nem tartalmaz információt az eladó és a vevő értékesítés helyén való jelenlétének szükségességét illetően.
55.
A szövegben, ellentétben a felperes és a Bizottság állításával, nem szerepel megfelelő utalás arra, hogy a „közvetlenül értékesít” kifejezés az értékesítés és meghatározott hely közötti kapcsolatot igényel. A 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének második fele kizárja a mentesség alól azokat az eladókat, amelyek „az értékesítés helyével nem összefüggő helyen” végzik [termékek] tárolását. A szöveg ugyanakkor nem azt rögzíti, hogy „az értékesítés helyétől eltérő bármely helyen” ( 45 ). Az „értékesítés helye” kifejezést rendszerint elvontabb értelemben használják, arra utalva, hogy értékesítés történt; nem szükségképpen egy helyre hivatkozva, hanem általánosabb és elvontabb módon az eladó és a vevő közötti felületre. A kapcsolat jelölése céljából a szöveg az „helyével összefüggő” kifejezést használja, és nem olyan helyragos formát, mint a „helyén” ( 46 ). A 28. cikk (2) bekezdése szervezeti kapcsolatra vonatkozik, nem hellyel összefüggőre. ( 47 ) Amennyiben és amilyen mértékben a gazdasági szereplő tárolást végez, ennek összefüggésben kell állnia az értékesítéssel.
E. Záró megjegyzések
56.
Az ügy központi kérdését illetően, vagyis, hogy az internetes kiskereskedelemre kiterjedhet‑e a mentesség, vagy pedig az a Bizottság álláspontjának megfelelően ki van zárva abból, először emlékeztetni kell arra, hogy a mentességi rendelkezést 2003‑ban alakították ki, amikor az internetes kereskedelem jól ismert volt és már hatályba lépett az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv, ( 48 ) így azt várhatnánk, hogy a jogalkotó kifejezetten kivételt rögzített volna, ha az lett volna a szándéka, hogy kizárja az internetes értékesítést.
57.
A Bizottság azon állítása, amely szerint minél hosszabb a tárolás, annál nagyobb a csalás kockázata, egyrészt nem kötelező, másrészt pedig nem képezhetné az internetes kiskereskedők kizárásának indokát, mivel e kiskereskedők nem szükségképpen tárolják a termékeket hosszabb ideig, mint a kiskereskedelmi üzletlánc értékesítők; adott esetben egyáltalán nem is rendelkeznek tárolási létesítménnyel, hanem közvetlenül nagykereskedőjükkel kézbesíttetik a termékeket a fogyasztó részére.
58.
Végül, a 834/2007 rendelet egyik célját jelentő környezetvédelem főszabályként jobban szolgálható az internetes kereskedelem révén. Mindez egyértelműen az ellen szól, hogy kizárjuk az internetes kiskereskedőket a 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének hatálya alól.
IV. Végkövetkeztetések
59.
A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) lényegében azt kívánja megtudni, hogy a gazdasági szereplő és a fogyasztó közötti közvetlen kapcsolattól eltekintve szükségesek‑e a fizikai jelenlét további elemei ahhoz, hogy valamely ügylet a 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdésében előírt mentesség hatálya alá tartozzon. Mindazonáltal a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) kérdését a „közvetlen értékesítés” fogalmának értékesítésére korlátozta. ( 49 )
60.
A hasznos értelmezés érdekében a Bíróságnak a Bizottság javaslatának megfelelően át kell fogalmaznia a kérdést, ( 50 ) és ki kell terjesztenie annak hatályát a 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének valamennyi korlátozására.
61.
A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) által előterjesztett kérdésre:
Az a körülmény, hogy valamely terméket harmadik fél közreműködése nélkül értékesítenek a végső fogyasztó részére, elegendő ahhoz, hogy az értékesítés a 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének értelmében vett „közvetlen” értékesítésnek minősüljön. Ha azonban megállapítást nyer, hogy a végső fogyasztó részére közvetlenül értékesítő gazdasági szereplő e terméket maga állítja elő, dolgozza fel vagy tárolja az értékesítés helyével nem összefüggő helyen, illetve harmadik országból hozza be, akkor nem élhet a 834/2007 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése szerinti adómentesség lehetőségével. Az „értékesítés helyével összefüggő hely” nem korlátozza a tárolási tevékenységeket azon fizikai helyszínekre, ahol az értékesítés vagy szállítás történik, hanem azt követeli meg, hogy a tárolási tevékenység az értékesítési tevékenység kiegészítője legyen, és ne menjen túl azon, ami az értékesítés teljesítéséhez észszerűen szükséges. A mentesség alá tartozás szempontjából nem releváns, hogy a termékeket az eladó tárolja‑e, illetve hogy hol tárolja azokat, ahogy az sem, hogy ki van jelen a tárolás vagy értékesítés helyén.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A teljes értéket 2011‑ben 20 milliárd euróra becsülték, lásd az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről, valamint a(z) xxx/xxx európai parlamenti és tanácsi rendelet [a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet] módosításáról és a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet tervezetét (COM/2014/0180 final) kísérő hatásvizsgálatról szóló bizottsági munkadokumentum 11. oldalát, további hivatkozásokkal. 2011 óta az ökológiai ágazat továbbra is stabilan növekszik. Az EU‑n belül a legnagyobb ökológiai piac Németország 6,6 milliárd euróval, utána pedig Franciaország következik, 3,8 milliárd euróval, lásd uo.
( 3 ) Lásd a fenti 2. lábjegyzetben hivatkozott hatásvizsgálatról szóló bizottsági munkadokumentum 11. oldalát. 2015‑ben az érték 27,1 milliárd euró volt az EU‑ban, lásd: Zahlen Daten Fakten – Die Bio-Branche 2017, Bund Ökologische Lebensmittelwirtschaft BÖLW, Berlin, 20. és azt követő oldalak.
( 4 ) Lásd részletesebben az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28‑i 834/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 189., 1. o.) (1) preambulumbekezdését, amelynek első mondata a következőket mondja ki: „Az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszer‑termelésből álló átfogó rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjóléti szabványok alkalmazását, és a bizonyos fogyasztók természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciájával összhangban lévő termelési módszereket”.
( 5 ) Lásd az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről, valamint a(z) xxx/xxx európai parlamenti és tanácsi rendelet [a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet] módosításáról és a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlament és tanácsi rendelet tervezetének (COM/2014/180 final) indokolását, 6. o.
( 6 ) A 2014. november 5‑iHerbaria Kräuterparadies ítéletben (C‑137/13, EU:C:2014:2335) a Bíróság a bioitalhoz hozzáadott elemek elfogadhatóságáról határozott, ami a 834/2007 rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 2008. szeptember 5‑i 889/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008 L 250., 1. o.) 27. cikke (1) bekezdése f) pontjának értelmezését igényelte; érvelésében a Bíróság a 834/2007 rendelet (3), (5), (22) és (25) preambulumbekezdésére, valamint 6., 19., 21. és 23. cikkére hivatkozott. Ehhez hasonlóan, a 2015. június 4‑iAndechser Molkerei Schietz kontra Bizottság ítéletben (C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:356) követett érvelésében – egy, a Törvényszék által az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének a szteviolglikozidok tekintetében történő módosításáról szóló, 2011. november 11‑i 1131/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 295., 205. o.) érvényessége kapcsán hozott végzéssel szemben benyújtott fellebbezésről döntve – a Bíróság hivatkozott a 834/2007 rendelet (1) preambulumbekezdésére. Öt ítélet foglalkozik a korábbi rendeletek, vagyis a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló, 1991. június 24‑i 2092/91/EGK tanácsi rendelet (HL 1991 L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 39. o.) és a 2092/92 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 24‑i 392/2004 tanácsi rendelet (HL 2004. L 65., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 189. o.) értelmezésével. (2007. november 29‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑404/05, EU:C:2007:723; 2007. november 29‑iBizottság kontra Ausztria ítélet, C‑393/05, EU:C:2007:722; 2005. július 14‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑135/03, EU:C:2005:457; 1995. július 13‑iParlament kontra Bizottság ítélet, C‑156/93, EU:C:1995:238; 2005. július 14‑iComité Andaluz de Agricultura Ecológica ítélet, C‑107/04, EU:C:2005:470), amelyek közül az első kettő egy az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos kérdésre, az ellenőrzést végző magánszervezetek állandó létrehozására vonatkozik.
( 7 ) Az európai uniós jogalkotó szándékának elemzése egyike a Bíróság által annak érdekében alkalmazott módszereknek, hogy megbizonyosodjon az uniós másodlagos jog jelentéséről, lásd például: 2010. december 7‑iPammer és Hotel Alpenhof ítélet, C‑585/08 és C‑144/09, EU:C:2010:740, 71. és azt követő pontok; 2010. július 15‑iPurrucker ítélet, C‑256/09, EU:C:2010:437, 84. és azt követő pontok; 2016. október 27‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑220/15, EU:C:2016:815.
( 8 ) Lásd például 2015. július 16‑iLanigan ítélet, C‑237/15 PPU, EU:C:2015:474, 35. pont; 2016. október 13‑iMikołajczyk ítélet, C‑294/15, EU:C:2016:772, 26. pont.
( 9 ) Lásd a 2092/91 rendelet (3) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett (5) preambulumbekezdését.
( 10 ) Lásd a 2092/91 rendelet (12) preambulumbekezdését. A 2092/91 rendelet (13) preambulumbekezdése azt mondta ki, hogy „az ökológiai termelési módszerekre utaló jelöléssel ellátott termékek előállításával, feldolgozásával, importálásával, illetve forgalmazásával foglalkozó minden gazdasági szereplőre ki kell terjednie egy rendszeres ellenőrzést biztosító rendszernek, amely megfelel a minimális közösségi követelményeknek, és amelyben az ellenőrzést kijelölt ellenőrző hatóságok […] végzik”.
( 11 ) Lásd például: Alberto Alemanno, The European Reform on Organic Farming – Balancing Consumer Preferences and Free Movement Imperatives, in: EFFL 2009, 406–419. o., 409. o.
( 12 ) COM(2003) 14 végleges, az „a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 2092/91/EGK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendelet tervezete” indokolásának 3. pontja. E magyarázatot beépítették e tervezet (3) preambulumbekezdésébe és a 392/2004 rendelet (3) preambulumbekezdésébe.
( 13 ) Lásd a fenti 12. lábjegyzetet.
( 14 ) Lásd a fenti 12. lábjegyzetet.
( 15 ) Lásd az élelmiszer‑minőségi munkacsoport április 14‑i ülésének eredményeiről szóló, 2003. április 15‑i 8482/03. sz. tanácsi dokumentumot, 2. o., II. alcím, ii. pont.
( 16 ) Lásd a 392/2004 rendelet 1. cikkét, amely megállapította a 8. cikk (1) bekezdése első albekezdésének szövegét. Az ellenőrzési rendszer hatályának új meghatározása 2005. júliustól volt alkalmazandó, lásd a 392/2004 rendelet 2. cikkét.
( 17 ) Az „azok későbbi forgalomba hozatalának céljával” kifejezés elhagyása és kisebb szövegezési kiigazítások révén olyan öt egyértelműbb tevékenységi kategória alakult ki, amelyek az ellenőrzési rendszer alá estek (amelyet angolul a „control system” kifejezés jelöl a korábbi „inspection system” helyett.
( 18 ) E fokozódó tudatosság egyértelművé válik, ha megvizsgáljuk a különböző változatok preambulumait. Míg a 392/2004 rendelet (3) preambulumbekezdése még ragaszkodik az „az előállítási és elkészítési folyamatban részt vevő valamennyi gazdasági szereplőre” szövegezéshez, addig a 834/2007 rendelet (31) preambulumbekezdése immár kifejezetten utalt a teljes triászra: „termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi szakaszában vett szereplők [helyesen: termelése, feldolgozása és forgalmazása valamennyi szakaszának szereplői]”. (Kiemelés tőlem.)
( 19 ) Azt, hogy a kiterjesztés a tárolást és a kiskereskedelmet csak annyiban érinti, amennyiben e tevékenységeket elkülönülten végzik azoktól a tevékenységektől, amelyeket már a 8. cikk korábbi változata is tartalmazott, a Bizottság képviselője hangsúlyozta az élelmiszer‑minőségi munkacsoport keretében április 14‑én folyt vita során, lásd a fenti 15. lábjegyzetben hivatkozott 8482/03. sz. tanácsi dokumentumot, 2. o., II. bekezdés, ii. pont.
( 20 ) Lásd a fenti 15. lábjegyzetben hivatkozott 8482/03. sz. tanácsi dokumentumot, 2. o., II. bekezdés, ii. pont.
( 21 ) Lásd az élelmiszer‑minőségi munkacsoport 2003. február 28‑i ülésének eredményeiről szóló, 2003. április 2‑i 6999/03. sz. tanácsi dokumentumot, 2. o., III. bekezdés, ii. pont.
( 22 ) Lásd a fenti 21. lábjegyzetben hivatkozott 6999/03. sz. tanácsi dokumentumot.
( 23 ) A mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 1991. július 24‑i 2092/91/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendelet „felülvizsgált elnökségi kompromisszumos szövegére” vonatkozó javaslat (3a) preambulumbekezdése, az élelmiszer‑minőségi munkacsoport (organikus gazdálkodás) 2003. december 10‑i ülésének eredményeiről szóló 16235/03. sz. tanácsi dokumentum 2003. december 18‑i melléklete.
( 24 ) Lásd a FINAL A5–0392/2003. sz. európai parlamenti dokumentumot, a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 1991. július 24‑i 2092/91/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletről szóló 2003. november 6‑i jelentés (COM(2003) 14 – C5‑0021/2003 – 2003/0002(CNS)), Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, előadó: Danielle Auroi, 9. o., a 10. javasolt módosítás indokolása.
( 25 ) Az Európai Parlament tervezetében a Tanács által javasolt mondat mellett szerepelt a következő második mondat: „Az előcsomagolt termékeket harmadik közvetlenül országból importáló kiskereskedők a 13. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak”. Lásd a fenti 24. lábjegyzetben hivatkozott FINAL A5‑0392/2003. sz. európai parlamenti dokumentumot, 9. o., 10. módosítás.
( 26 ) A 8. cikk (1) bekezdése második albekezdésének az elnökség által a 2003. április 14‑i munkacsoporti ülésen folyt viták alapján elkészített kompromisszumos változata, 2003. április 23‑i 8571/03. sz. tanácsi dokumentum.
( 27 ) A fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott 2092/9116235/03. sz. dokumentum melléklete.
( 28 ) Lásd a 392/2004 rendelet 1. cikkét, amely a 8. cikk (1) bekezdésének második albekezdését e szöveggel rögzítette Az ellenőrzési rendszer hatályának új meghatározása 2005. júliustól volt alkalmazandó, lásd a 392/2004 rendelet 2. cikkét.
( 29 ) A nyelvi („bekezdés” helyett „cikk” és „ilyen termék” helyett „termék”) és szerkesztési adaptációtól, valamit a számozási átalakítástól eltekintve a rendelkezés 2007 óta változatlan maradt, lásd a 834/2007 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének szövegét a fenti 5. pontban.
( 30 ) Az általánosabb „gazdasági szereplő” megjelölés választás annak tudható be, hogy az utóbbi kifejezést meghatározza a 834/2007 rendelet 2. cikkének d) pontja, amely a következőképpen rendelkezik: „»gazdasági szereplő«: bármely természetes vagy jogi személy, aki az ellenőrzése alá tartozó ökológiai vállalkozás tekintetében felelős az e rendelet követelményeinek való megfelelésért”. A „kiskereskedők” felváltása a „gazdasági szereplőkkel” csak a rendelet általános terminológiájához, valamint a 28. cikk első albekezdésében használt terminológiához történő hozzáigazítás. A 834/2007 rendelet (32) preambulumbekezdése továbbra is a „kiskereskedelmi gazdasági szereplők” kifejezést használja.
( 31 ) Lásd a 2092/91 rendelet módosított 8. cikke eredeti tervezeteinek a fenti 32. és 33. pontban ismertetett szövegezését.
( 32 ) Lásd a fenti 21. lábjegyzetben hivatkozott 6999/03. sz. dokumentumot.
( 33 ) Lásd például: Schmidt, H. / Haccius, M., EG‑Verordnung ”Ökologischer Landbau”. Eine juristische und agrarfachliche Kommentierung der Verordnung (EG) Nr. 834/2007, Freiburg im Breisgau 2008, 445/446. o., amely a csalások ezen ágazatban való csökkenő előfordulásáról számol be, különösen az előre csomagolt termékek tekintetében, amelyek a kiskereskedelmi termékek jelentős részét teszik ki.
( 34 ) A 834/2007 rendelet 27. cikke (13) bekezdésének megfelelően a tagállamok biztosítják, hogy az ellenőrző rendszerek lehetővé tegyék az ilyen nyomonkövethetőséget.
( 35 ) Lásd még: OLG Frankfurt GRUR‑RR 2015, 308. o.; LG München WRP 2015, 780. o.
( 36 ) Lásd a fenti 31. és 42. pontot.
( 37 ) Az utolsó kiskereskedő által esetlegesen szintén tiszteletben tartandó szabályok közé tartoznak például a 889/2008 rendelet 4. fejezetében (30. és azt követő cikkek) található, a termékek összegyűjtésére, csomagolására, szállítására és tárolására vonatkozó szabályok, valamint a 889/2008 rendelet III. címében (57. és azt követő cikkek) található, címkézésére vonatkozó szabályok. Amint arra a Bizottság helyesen mutatott rá 2012–03. sz. értelmező magyarázatában, a tárolás olyan fizikai infrastruktúrát igényel, amelyre magára is vonatkoznak bizonyos működési követelmények, mint a tisztítás és a fertőtlenítés.
( 38 ) Lásd a 834/2007 rendelet 27. cikkének (5) bekezdését.
( 39 ) A 834/2007 rendelet (3) és (5) preambulumbekezdése is utal a fogyasztói bizalomra, ami mutatja annak a rendeletben betöltött központi szerepét.
( 40 ) Lásd például a 834/2007 rendelet (3) preambulumbekezdésének második mondatát.
( 41 ) A 834/2007 rendelet (22) preambulumbekezdésének második mondata a következőképpen szól: „Ezért az ökológiai termelésre alkalmazandó követelmények alóli felmentéseket szigorúan azokra az esetekre kell korlátozni, amelyekben a kivételes szabályok alkalmazása indokoltnak tekintett.” A felperes a (22) preambulumbekezdésre a mentesség megszorító értelmezése mellett szóló érvként hivatkozik.
( 42 ) Lásd a fenti 33. és 34. pontot.
( 43 ) Lásd a fenti 29. pontot.
( 44 ) A tagállamok meglehetősen eltérő módokon élnek a 28. cikk (2) bekezdése szerinti mentesség biztosításának a lehetőségével: számos tagállam, így Olaszország (a Disposizioni per l’attuazione dei regolamenti (CE) n. 834/2007, n. 889/2008, n. 1235/2008 e successive modifiche riguardanti la produzione biologica e l’ettichettatutra dei prodotti biologici Registro ufficiale 0018354 – 27/11/2009 2.4. cikke előírja: „Ai sensi dell’articolo 28 paragrafo 2 del Reg. (CE) n. 834/2007 sono esentati dall’applicazione del medesimo articolo gli operatori che vendono prodotti da agricoltura biologica al consumatore all’utilizzatore finale in imballaggio preconfezionato, a condizione che non li producano […]”) és Észtország (A biogazdálkodásról szóló törvény 5. §‑a (2) bekezdése angol nyelven a következőképpen szól: „A holding of a person specified in Article 28(2) of Council Regulation (EC) No 834/2007 need not be approved if the holding engages only in the sale of pre‑packaged products. [RT I 2009, 12, 72 – entry into force 01.03.2009]’)” az előre csomagolt termékekre korlátozza azt. Spanyolországban a Comunidad Valenciana nemcsak a termék előre csomagolt állapota vonatkozásában folytat le kockázatértékelését, hanem olyan szempontokra tekintetében, mint az értékesítések éves mértéke, vagy a fogyasztó azon lehetősége, hogy ellenőrizze a termék csomagolásának folyamatát (Resolutión de 20 de junio de 2016, de la Dirección General de Desarrollo Rural y Política agrarian Común, por la que se regulan determinadas excepciones relativas al régimen de control de los comerciantes minoristas en la Comunitat Valenciana, que vendan directamente al consumidor final productos ecológicos, conforme Reglamento (CE) 834/2007 de 28 junio de 2007 y el Reglamento 889/2008 que lo desarrolla [2016/5529, Diari Oficial de la Comunitat Valenciana, Num. 7842/02.08.2016 p. 22249]). Más tagállamok teljes egészében alkalmazzák az irányelv tágabb értelemben vett megfogalmazását (lásd például: a német ÖLG 3. §‑ának (2) bekezdését, lásd a fenti 6. pontot, vagy az angol Organic Products Regulations 2009 4. §‑át, vagy a holland Regeling van de Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit van 4 december 2008, nr. TRCJZ/2008/3442, houdende wijziging van de Landbouwkwaliteitsregeling 2007 2. §‑át).
( 45 ) Kiemelés tőlem. Míg – véletlenszerűen válogatva – a rendelet legtöbb nyelvi változat az elvontabb angol „point of sale” szövegezéssel egyenértékű megfogalmazást használ (például „pas ailleurs qu’au point de vente”, „solo in connessione con il punto di vendita”, „salvo en el punto de venta”, „senão no ponto de vanda”, „w celach innych niż odnoszących się do punktu sprzedaży”, „undtagen I forbindelse med salgsstedet”, „ħlief in konnessjoni mal‑punt ta' bejgħ”, „išskyrus pardavimo punktus”), a német nyelvi változat bizonyos helyi konnotációt hordoz, az „an einem anderen Ort als in Verbindung mit der Verkaufsstelle” kifejezés használatával, ahogy a holland és a svéd nyelvi változat is, amelyek a következőképpen szólnak: „op een plaats die geen verband houdt met het verkoopunt”, illetve „annat än i anslutning till försäljningsplatsen”, valamint a román és a bolgár nyelvi változat is, melyek szövege a következő: „în alte părți decât în legătură cu locul de vânzare”, illetve „другаде, освен в мястото на продажба” (kiemelés tőlem). Ugyanakkor a bolgár nyelvi változat kivételével még az utóbbi változat is egyértelműen az „összefüggésben” fordítását használja kapcsoló elemként, és tartózkodik az olyan helyrag alkalmazásától, mint az „‑on, ‑en, ‑ön”.). Figyelemmel a különböző nyelvi változatok közötti eltérésekre a szövegezésre alapított érv nem befolyásolja jelentős mértékben a 28. cikk (2) bekezdésére vonatkozó értelmezésemet, így más értelmezési módszerek (lásd a 19–55. pontot, valamint az 55. és azt követő pontokat) a jelen ügy összefüggései között nagyobb súllyal bírnak.
( 46 ) Az itt vizsgált 13 nyelvi változatból négy nem használja a „helyével összefüggő” kifejezést, lásd a fenti 44. lábjegyzetet. E négy változat közül három ugyanakkor pontra, nem pedig valamely helyre vagy helyszínre hivatkozik.
( 47 ) Lásd: Schmidt, H. / Haccius, M., EG‑Verordnung „Ökologischer Landbau”. Eine juristische und agrarfachliche Kommentierung der Verordnung (EG) Nr. 834/2007, Freiburg im Breisgau 2008, 445/446. o.
( 48 ) A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 1. o.).
( 49 ) A kérdés szövegezését illetően lásd a fenti 14. pontot.
( 50 ) Az, hogy ez további kérdések vagy problémák mérlegelésével járhat, nem akadályozza meg ebben a Bíróságot. Lásd például: 2006. február 23‑ivan Hilten‑van der Heijden ítélet, C‑513/03, EU:C:2006:131, 25–27. pont; 2008. március 11‑iJager ítélet C‑420/06, EU:C:2008:152, 45–58. pont; 2010. november 18‑iLahousse és Lavichy ítélet, C‑142/09, EU:C:2010:694, 35–48. pont; 2011. február 10‑iVicoplus és társai ítélet, C‑307/09–C‑309/09, EU:C:2011:64, 22–25. pont.