MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. október 19. ( 1 )
C‑477/16. PPU. sz. ügy
Openbaar Ministerie
kontra
Ruslanas Kovalkovas
(a Rechtbank Amsterdam [amszterdami elsőfokú bíróság, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés — 2002/584/IB kerethatározat — Európai elfogatóparancs — Az »igazságügyi hatóság« és »igazságügyi hatósági határozat« fogalma — Valamely tagállam igazságügyi minisztériuma által szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs”
1.
A Rechtbank Amsterdam (amszterdami elsőfokú bíróság, Hollandia) a jelen előzetes döntéshozatali kérelemben ugyanazon kérdéseket terjeszti elő, mint amelyet egy korábbi ügyben a Bíróság elé terjesztett, ( 2 ) de árnyaltabban, mert a jogvita tárgyát képező EEP‑t ( 3 ) a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériuma bocsátotta ki. Míg a Poltorak‑ügy arra irányult, hogy a svéd Nemzeti Rendőrségi Hivataltól származott‑e az európai elfogatóparancs, most azt kell meghatározni, hogy a litván igazságügyi minisztérium a 2002/584/IB kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt „igazságügyi hatóság” fogalmába tartozik‑e. ( 4 )
2.
A kérdések azonosságára tekintettel a Poltorak‑ügyre vonatkozóan a mai napon ismertetett indítványomban kifejtett megfontolások nagy részét itt meg kell ismételnem. A litván hatóságok egyébként 2014‑ben felülvizsgálták az EEP‑re vonatkozó szabályozásukat, hogy a Tanács által javasolt formában a kerethatározat követelményeihez igazítsák, ami azt jelenti, hogy általános szempontból nézve a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amely azon konkrét EEP‑re vonatkozik, amelynek végrehajtásáról szó van, jellegzetesen „történelmi” jelentőséggel bír.
I – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. Az EU‑Szerződés
3.
A 6. cikk szerint:
„(1) Az Unió elismeri az Alapjogi Chartában [a továbbiakban: Charta] foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.
A Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.
A Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket a Charta VII. címében foglalt, az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni, kellően figyelembe véve a Chartában említett azon magyarázatokat, amelyek meghatározzák az egyes rendelkezések eredetét.
(2) Az Unió csatlakozik az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló [Rómában, 1950. november 4‑én aláírt] európai egyezményhez (a továbbiakban: EJEE). Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.
(3) Az alapvető jogok, ahogyan azokat az [EJEE] biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános elvei.”
2. A Charta
4.
„A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” címet viselő 47. cikk értelmében:
„Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.
Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.
[…]”
3. Kerethatározat
5.
Az (5) preambulumbekezdés kimondja:
„Az Uniónak abból a kitűzött céljából, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségévé váljon, következik a tagállamok közötti kiadatás eltörlése és annak az igazságügyi hatóságok közötti átadási rendszerrel való felváltása. […]”
6.
A (6) preambulumbekezdés szerint:
„Az e kerethatározatban előírt európai elfogatóparancs az első konkrét megvalósulása a büntetőjog területén a kölcsönös elismerés elvének, amelyre az Európai Tanács az igazságügyi együttműködés »sarokköveként« utalt.”
7.
A (8) preambulumbekezdés így szól:
„Az európai elfogatóparancs végrehajtásaként hozott határozatokat megfelelően ellenőrizni kell, ami azt jelenti, hogy annak a tagállamnak az igazságügyi hatósága határoz az átadásról, amelyben a keresett személyt elfogták.”
8.
A (10) preambulumbekezdés ezenfelül hangsúlyozza:
„Az európai elfogatóparancs szabályozása a tagállamok közötti nagyfokú bizalomra épül. Végrehajtása csak abban az esetben függeszthető fel, ha a tagállamok egyike súlyosan és tartósan megsérti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdésében rögzített alapelveket, és ezt a Tanács a Szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerint, a 7. cikkének (2) bekezdésében rögzített következményekkel megállapítja.”
9.
„Az európai elfogatóparancs meghatározása és végrehajtásának kötelezettsége” címet viselő 1. cikk értelmében:
„(1) Az európai elfogatóparancs egy tagállamban kibocsátott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés‑büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja.
(2) A tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre.
(3) E kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.”
10.
„Az illetékes igazságügyi hatóságok meghatározása” című 6. cikk előírja:
„(1) Kibocsátó igazságügyi hatóság a kibocsátó tagállamnak az az igazságügyi hatósága, amely ezen állam joga szerint az európai elfogatóparancs kibocsátására illetékes.
(2) Végrehajtó igazságügyi hatóság a végrehajtó tagállamnak az az igazságügyi hatósága, amely ezen állam joga szerint az európai elfogatóparancs végrehajtására illetékes.
(3) A tagállamok mindegyike tájékoztatja a Tanács Főtitkárságát a joga szerinti illetékes igazságügyi hatóságról.”
11.
A központi hatóságra vonatkozó 7. cikk értelmében:
„(1) Az illetékes igazságügyi hatóságok támogatására minden tagállam kijelölhet egy vagy – ha jogrendszere úgy rendelkezik – több központi hatóságot.
(2) A tagállam, ha ez igazságszolgáltatási rendszere felépítése következtében szükséges, központi hatóságát (hatóságait) bízhatja meg az európai elfogatóparancsok hatósági továbbításával és fogadásával, továbbá az ezekkel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezéssel.
[…]”
12.
A más nemzetközi szerződésekhez való viszonyt illetően a 31. cikk (1) bekezdésének a) pontja kimondja:
„(1) 2004. január 1‑jétől – a tagállamok és harmadik államok viszonylatában történő alkalmazásuk sérelme nélkül – ez a kerethatározat lép a tagállamok közötti viszonylatban a kiadatás terén alkalmazandó alábbi egyezmények megfelelő rendelkezéseinek helyébe:
a)
az 1957. december 13‑i európai kiadatási egyezmény, ennek 1975. október 15‑i kiegészítő jegyzőkönyve, 1978. március 17‑i második kiegészítő jegyzőkönyve, valamint a terrorizmus visszaszorításáról szóló, 1977. január 27‑i európai egyezménynek a kiadatással kapcsolatos rendelkezései;
[…]”
B – A litván jog
Europos arešto orderio išdavimo ir asmens perėmimo pagal Europos arešto orderį taisyklės (Az EEP kibocsátásának és a személyek átadásának 2013‑ban hatályos szabályai) ( 5 )
13.
Az igazságügyi minisztérium az I. bekezdés 4. pontja szerint EEP‑t bocsát ki ítélettel megállapított szabadságvesztéssel büntetett és a büntetés végrehajtásának elkerülése érdekében szökött személy elfogása céljából, feltéve, hogy a végrehajtás idejéből legalább négy hónap letöltése van hátra és okkal feltételezhető, hogy a kérdéses személy a másik tagállamban található.
14.
A II. bekezdés 7. pontja értelmében a vádlott távollétében történő ítélethozatal esetén a bíróság az ítélet egy másolati példányát megküldi az igazságügyi minisztériumnak, mellékelve az EEP tervezetét, figyelembe véve a Szabályokban az EEP kibocsátására irányadó feltételeket.
15.
A II. bekezdés 8. pontja szerint az elítélt szökése esetén az EEP kibocsátása iránti kérelmet a büntetés végrehajtásának megkezdése érdekében megküldik az igazságügyi minisztériumnak.
16.
A III. bekezdés 12. pontja értelmében az igazságügyi minisztérium megvizsgálja az igazságügyi hatóság és a büntetés‑végrehajtási szolgálat által megküldött dokumentumokat, és ha azok megfelelnek a Szabályokban előírt feltételeknek, kibocsátja az EEP‑t, mérlegelve a bűncselekmény súlyosságát és típusát, valamint az elítélt személyiségét. Ha nem tartja indokoltnak az EEP kibocsátását, az igazságügyi minisztérium visszaküldi a kérelmet a kérelmező intézménynek.
17.
A III. bekezdés 16. pontja alapján EEP kibocsátása esetén az igazságügyi minisztériumnak vagy a minisztérium által megbízott személynek kell azt aláírnia.
II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18.
2016. június 29‑én a Rechtbank Amsterdam (amszterdami elsőfokú bíróság) mellett működő királyi ügyész azt kérte e bíróságtól, hogy vizsgáljon meg egy EEP‑t, amelyet a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériuma 2013 augusztusában, pontosan meg nem határozott napon, R. Kovalkovas litván állampolgár elfogása és átadása céljából bocsátott ki, aki Hollandiában lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkezik, és jelenleg a zwaagi (Hollandia) büntetés‑végrehajtási intézetben tartják fogva.
19.
Az EEP a jonavai bíróság (Litvánia) 2012. február 13‑i ítéletének végrehajtására irányul, amelyben négy év, hat hónapig tartó szabadságvesztés‑büntetést szabtak ki R. Kovalkovasszal, többrendbeli testi sértés bűncselekményének elkövetőjével szemben.
20.
A kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy az EEP‑t a kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdésének értelmében vett „igazságügyi hatóság” bocsátotta‑e ki, és az európai elfogatóparancs ezáltal e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „igazságügyi hatósági határozatnak” minősül‑e.
21.
E körülmények között a Rechtbank Amsterdam (amszterdami elsőfokú bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1)
A […] kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt »igazságügyi hatóság« és a […] kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt »igazságügyi hatósági határozat« kifejezések az uniós jog önálló fogalmai?
2)
Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: milyen kritériumok alapján határozható meg az, hogy a kibocsátó tagállam valamely hatósága ilyen »igazságügyi hatóságnak«, valamint hogy az e hatóság által kibocsátott [EEP] ugyanilyen jellegű »igazságügyi hatósági határozatnak« minősül?
3)
Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériuma a […] kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt »igazságügyi hatóság« fogalmának hatálya tartozik‑e, és az e hatóság által kibocsátott [EEP] a […] kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt »igazságügyi hatósági határozatnak« minősül‑e?
4)
Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériumához hasonló valamely hatóság kibocsátó igazságügyi hatóságként való kijelölése összeegyeztethető az uniós joggal?”
22.
A kérdést előterjesztő bíróság a Poltorak‑ügyre (C‑452/16 PPU) vonatkozó előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kifejtett okokra hivatkozással igazolja a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket, amely okokat számos észrevétellel egészít ki. ( 6 )
23.
Először is rámutat arra, hogy a tanácsi kerethatározat‑javaslat szerint az EEP rendszerét – a kiadatási eljárásra jellemző politikai szakasz eltörlésével – alapvetően igazságügyi jellege különbözteti meg az előbbitől.
24.
Másodsorban kiemeli, hogy a kerethatározat (5) és (6) preambulumbekezdése alapján, ez utóbbi célja annak kizárása, hogy a politikai vezetők közreműködjenek az EEP kibocsátása és végrehajtása során.
25.
Harmadsorban, az a körülmény, hogy a kerethatározat nem tartalmazza az „igazságügyi hatóság” fogalmának meghatározását, nem enged arra következtetni, hogy egy igazságügyi minisztérium ilyennek minősülne, attól függetlenül, hogy elfogadjuk‑e, hogy e fogalom nemzeti jogi kategória, vagy az uniós jog önálló fogalmának tekintjük‑e.
26.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint következménye lehet annak, hogy az EEP alapjául egy bírósági ítélet szolgál, mivel úgy értelmezhető, hogy az EEP a kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti „bírósági határozaton” alapul, és ennélfogva az igazságügyi minisztérium az EEP‑t egy litván bíróság kérelmére bocsátotta ki. A Rechtbank Amsterdam (amszterdami elsőfokú bíróság) e tekintetben kiemelte a Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Egyesült Királyság) egyik ítéletét, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett egy miniszter által kért EEP‑t valamely igazságügyi hatóság által kibocsátott határozatnak lehet tekinteni. ( 7 ) Mivel ez az ítélet megelőzi a Bíróság Bob‑Dogi‑ügyben hozott ítéletét, ( 8 ) a Rechtbank Amsterdam (amszterdami elsőfokú bíróság) szerint előzetes döntéshozatalra kell utalni a kérdést, tekintettel arra, hogy ez utóbbi ítéletben a Bíróság hangsúlyozta, hogy csak olyan hatóság bocsáthat ki EEP‑t, amelynek szabályzata és hatáskörei lehetővé teszik számára megfelelő bírósági védelem biztosítását.
III – A Bíróság előtti eljárás
27.
Az előzetes döntéshozatalra utalás 2016. szeptember 2‑án érkezett a Bírósághoz azzal a kéréssel, hogy sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálják el az ügyet (EUMSZ 267. cikk negyedik bekezdése).
28.
A 2016. szeptember 12‑i hivatali értekezleten a Bíróság úgy határozott, hogy az ügyet sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében, a Poltorak‑üggyel (C‑452/16 PPU) együtt bírálja el. Arról is döntött, hogy az eljárási szabályzat 11. cikke alapján mellőzi az eljárás írásbeli szakaszát, és ugyanezen szabályzat 109. cikke értelmében felhívja a Litván Köztársaságot az EEP‑revonatkozó rendszerével kapcsolatos bizonyos információk közlésére.
29.
A Litván Köztársaságtól kért információt a litván kormány levélben közölte, amely 2016. szeptember 23‑án érkezett a Bíróságra.
30.
2016. október 5‑én a C‑452/16. üggyel összevont nyilvános tárgyalást tartottak, amelyen K. Poltorak perbeli képviselői, a holland, a német, a görög, finn és a svéd kormány, valamint a Bizottság vettek részt.
IV – Elemzés
31.
Ahogy azt már a jelen indítvány elején előzetesen megjegyeztem, a Rechtbank Amsterdam (amszterdami elsőfokú bíróság) által előterjesztett kérdések hasonlóak a Poltorak‑ügyben előterjesztett kérdésekhez. A hasonlóság valóban teljes mértékű, noha e bíróság szerint az új előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy „különös vetületet” jelent, mivel az EEP‑t „az igazságügyi minisztérium képviselőjeként eljáró politikai vezető” bocsátotta ki” ( 9 ).
32.
Véleményem szerint e körülmény érdemi szempontból nem tér el a Poltorak‑ügyben fennálló körülményektől. Ezen ügyek egyikének, illetve másikának tagállamában EEP‑t kibocsátó szervek egyikének sem tulajdonítható a kerethatározat értelmében vett „igazságügyi hatósági” jogállás; akár – mint az első esetben – „rendőrségi” jellege miatt, akár – mint jelen ügyben – „politikai” jellege miatt. Végezetül nem biztosítható az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása, amely a kerethatározat rendszerét támogató kölcsönös bizalom alapja.
33.
Következésképpen, a Poltorak‑ügyre vonatkozó indítványom 27–30. pontjában kifejtett okok miatt úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett első kérdésre igenlő választ kell adni, és ennélfogva a kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „igazságügyi hatóság” és az 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt „igazságügyi hatósági határozat” az uniós jog önálló fogalmainak minősülnek, és az Európai Unió egész területén egységesen kell ezeket értelmezni.
34.
A második és harmadik kérdésre a Poltorak‑ügyre vonatkozó indítványom 34–54. pontjaiban kifejtett érveléssel összhangban azt a választ kellene adni, hogy a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériumához hasonló hatóság nem felel meg azon feltételeknek, amelyek a kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „igazságügyi hatóságként” történő minősítéséhez szükségesek. A svéd Nemzeti Rendőrségi Hivatallal kapcsolatban kifejtett érvek mutatis mutandis a litván igazságügyi minisztériumra is alkalmazhatók, amely „meghatározza és […] végrehajtja az állami politikát a hatáskörébe tartozó területeken”. ( 10 )
35.
A Tanács 2007. évi értékelő jelentése ( 11 ) alapján a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információ szerint az EEP‑nek a Litván Köztársaság által történő kibocsátása a belső jog szerinti elfogatóparancs vagy büntetést megállapító végleges határozat fennállásától függ. Ebben az esetben a végrehajtó bíróság, vagy a marasztaló ítéletet követő szökés esetén a büntetés‑végrehajtási szolgálat EEP kibocsátását kérheti az igazságügyi minisztériumtól. Ez utóbbi bírálja el az EEP‑t a vonatkozó dokumentumok vizsgálata után, és azt követően, hogy megbizonyosodott arról, hogy indokolt az EEP kibocsátása.
36.
Véleményem szerint ez a rendszer nincs összhangban a kerethatározattal. ( 12 ) Ahogy azt a Poltorak‑ügyre vonatkozó indítványom 60. pontjában előadom, a vizsgált modell csak akkor tartozhat a kerethatározat hatálya alá, ha a litván igazságügyi minisztérium „eleget tesz az alábbi feltételeknek, amelyeket az EEP‑k rendszerét megalapozó igazságszolgáltatási biztosítékok szintjének fenntartáshoz elengedhetetlennek tartok: a) megbízás alapján és a kerethatározat 6. cikke szerinti valamely igazságügyi hatóság felügyelete alatt kell eljárni, és b) nem rendelkezhet mérlegelési jogkörrel és mérlegelési mozgástérrel sem az EEP kibocsátása tekintetében, az igazságügyi hatóságtól kapott megbízást kell irányadónak tekinteni. Ezenkívül ez utóbbi feladata előzetes döntéshozatali eljárás útján a Bírósághoz fordulni a kerethatározat értelmezésének kérdésében.”
37.
Ha az EEP kibocsátási eljárását a büntetés‑végrehajtási szolgálatnak kell megindítania, az igazságügyi hatóság közreműködése nélkül, ez a megjelölt első feltétel tiszteletben tartásának hiányát eredményezi.
38.
Ha ezzel szemben az igazságügyi hatóságtól ered a kezdeményezés, az igazságügyi minisztérium bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak eldöntését illetően, hogy végül az EEP‑t kibocsássa‑e, annak feltüntetése nélkül, hogy a határozat bírósági felülvizsgálat tárgya lehet.
39.
A Bíróság által kért tájékoztatáskérés megválaszolása során a litván kormány azt állítja, hogy az igazságügyi minisztérium csak azt követően hozhat az EEP‑re vonatkozó határozatot, ha az igazságszolgáltatás értékelte, hogy a kibocsátása összhangban van‑e az arányosság vagy az eljárás gazdaságosságának elvével. ( 13 ) Ha az igazságügyi minisztériumnak kétségei vannak e tekintetben, bírósághoz fordulhat, hogy az pontosabban fejtse ki, hogy az EEP kibocsátása iránti kérelem tiszteletben tartja‑e az említett elveket. ( 14 ) A litván kormány a továbbiakban bizonyos mértékben kétértelműen fejti ki, hogy amennyiben „az igazságszolgáltatás nemleges választ ad [az EEP] kibocsátásának az arányosság, illetve gazdaságosság elvével való összeegyeztethetőségét illetően”, azt nem engedélyezik. Ellenben, ha olyan „választ ad, miszerint [az EEP] kibocsátása” tiszteletben tartja ezeket az elveket, kibocsátják az európai elfogatóparancsot. ( 15 )
40.
Ahogy említettem, a litván kormány megállapítása bizonyos mértékig kétértelmű, mert a magyarázataiból arra lehet következtetni, hogy kizárólag a bíróság végezheti el az arányosság értékelését. Azonban nem a bíróság „válasza” a meghatározó, mint inkább a válasz értékelése az igazságügyi minisztérium által. Másképpen nem érthető, a bíróság hogyan adhat „nemleges választ […] [az EEP] kibocsátásának az arányosság, illetve gazdaságosság elvével való összeegyeztethetőséget illetően”. A szóban forgó nemleges válasz inkább annak eredménye, hogy az igazságügyi minisztérium hogyan ítéli meg az adott választ, amely szerv – az EEP‑re vonatkozó 12. sz. szabályból következően – végső soron dönt az EEP kibocsátásának lehetőségéről.
41.
Ilyen körülmények között nem teljesül az a feltétel, amelyre a Poltorak‑ügyre vonatkozó indítványom 66. pontjában hivatkozom, azaz hogy az EEP‑t kibocsátó hatóság eljárása „a felügyeletét ellátó igazi igazságügyi hatóság megbízásától függ és az ellenőrzése alá tartozik” ( 16 ).
42.
A fenti megállapítást követően meg kell említenem egy olyan körülményt, amely a jelen ügyet megkülönbözteti a Poltorak‑ügytől. Olyan adatról van szó, amelynek nincs köze az EEP‑t kibocsátó hatóság „különös vetületéhez”, a politikához, hanem azzal kapcsolatos, hogy – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság is rámutatott ( 17 ) és azt a litván kormány is megerősítette – a Litván Köztársaság 2014. február 6‑án közölte a Tanáccsal, hogy a továbbiakban csak meghatározott bíróságok bocsáthatnak ki EEP‑t, következésképpen az igazságügyi minisztériumot kizárja.
43.
Jóllehet, ez az adat önmagában nem azt jelenti, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés okafogyottá vált (mivel az alapeljárásban vitatott EEP‑t a korábbi rendszer szerint bocsátották ki és az iratokban nem szerepel, hogy a litván igazságügyi hatóságok újat bocsátottak ki a korábbi felváltására), kétségtelen, hogy jelentőséggel bír, mivel a jogszabályi változás: a) szükségessé teszi a minimális beavatkozást a tagállamok eljárási autonómiája területén, ellentétben azzal, ami véleményem szerint a Poltorak‑ügyben elkerülhetetlen volt; és b) a Litván Köztársaság úgy döntött, hogy a kerethatározatból eredő követelményekhez igazítják a modellt.
44.
Végezetül, a litván kormánynak a tárgyaláson a holland kormány és a Bizottság is támogatott azon kérelmét illetően, ( 18 ) amely a Bíróság ítéletének időbeli hatályára vonatkozó korlátozásról szól, ha az ítéletben nem ismernék el az igazságügyi minisztérium által kibocsátott EEP igazságügyi határozati jellegét, a Poltorak‑ügyre vonatkozó indítványom 68–70. pontjára hivatkozom, amelyben kifejtem az okokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy nincs szükség korlátozásra.
V – Végkövetkeztetések
45.
A kifejtett megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Rechtbank Amsterdam (amszterdami elsőfokú bíróság, Hollandia) által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
„1)
A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározat által módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt »igazságügyi hatósági határozat« és a 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt »igazságügyi hatóság« fogalmai az uniós jog önálló fogalmainak minősülnek és az Európai Unió egész területén egységesen kell értelmezni e fogalmakat.
2)
A Litván Köztársaság igazságügyi minisztériumához hasonló jogosultságokkal rendelkező valamely hatóság nem felel meg azon feltételeknek, amelyek alapján a 2002/584/IB kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése szerinti »igazságügyi hatóságnak« minősülhet, és a jelen ügyben kibocsátott európai elfogatóparancs sem rendelkezik az e kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdése szerinti »igazságügyi hatósági határozatok« jellegével.”
( 1 ) Eredeti nyelv: spanyol.
( 2 ) Poltorak‑ügy, C‑452/16 PPU, e Bíróság előtt folyamatban.
( 3 ) Európai elfogatóparancs.
( 4 ) A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározat (HL 2009. L 81., 24. o.) által módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.) A továbbiakban: kerethatározat.
( 5 ) 2004. augusztus 26‑i IR‑195/I‑114. sz. rendelet. A továbbiakban: az európai elfogatóparancs szabályai.
( 6 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 4.2 pontja.
( 7 ) Bucnys kontra Ministry of Justice [2013] UKSC 71 (2013. november 20.) 66. pont: „A European arrest warrant issued by a Ministry in respect of a convicted person with a view to his or her arrest and extradition can be regarded as issued by a judicial authority for the purposes of Council Framework Decision 2002/584/JHA and Part 1 of the Extradition Act 2003 if the Ministry only issues the warrant at the request of, and by way of endorsement of a decision that the issue of such a warrant is appropriate made by: a) the court responsible for the sentence.”
( 8 ) 2016. június 1‑jei ítélet (C‑241/15, EU:C:2016:385).
( 9 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 4.1 pontjának végén.
( 10 ) A litván kormány észrevétele (kifogás), 15. pont.
( 11 ) Evaluation report on the fourth round of mutual evaluations „the practical application of the European Arrest Warrant and corresponding surrender procedures between Member States” (A Tanács 12399/1/07 REV 1. sz. dokumentuma. A továbbiakban: értékelő jelentés).
( 12 ) A Tanács is így értelmezte az értékelési jelentésében, 30. o., 7.2.1.1 pont.
( 13 ) A litván kormány válasza, 38. pont.
( 14 ) Ugyanott, 39. pont. A litván kormány e lehetőségre, mint az igazságügyi minisztérium „jogára” hivatkozik. Úgy tűnik azonban, hogy az európai elfogatóparancsra vonatkozó 12. sz. szabályból az következik, hogy inkább kötelezettségről van szó.
( 15 ) Ugyanott, 40. pont.
( 16 ) Úgy vélem egyébként, hogy ez a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott brit ítélkezési gyakorlat lényege, amelyre a 7. lábjegyzetben utaltam.
( 17 ) Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 4.1 pontja.
( 18 ) A litván kormány által a Bíróság kérdéseire adott válaszok 48. pontja.