MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. november 29. ( 1 )
C‑518/16. sz. ügy
„ZPT” AD
kontra
Narodno sabranie na Republika Bulgaria,
Varhoven administrativen sad,
Natsionalna agentsia za prihodite
(a Sofiyski gradski sad [szófiai városi bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Állami támogatások – 1998/2006/EK rendelet – De minimis támogatások – Az 1. cikk (1) bekezdésének d) pontja – Adókedvezmény formájában nyújtott támogatás – Exportra szánt áruk gyártásába való befektetés – Az exportra szánt áruk gyártásába való befektetést az adókedvezmény igénybevételéből kizáró nemzeti szabályozás – EUMSZ 35. cikk”
I. Bevezetés
1.
A Bírósághoz a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) által 2016. október 4‑én benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 35. cikk és az EK‑Szerződés 87. ( 2 ) és 88. ( 3 ) cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15‑i 1998/2006/EK bizottsági rendelet ( 4 ) 1. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmezéséről és e rendelkezésnek az EUMSZ 35. cikkre tekintettel vizsgálandó érvényességéről szól.
2.
E kérelmet a „ZPT” AD (a továbbiakban: felperes) és a Narodno sabranie na Republika Bulgaria (a Bolgár Köztársaság Nemzetgyűlése), a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) és a Natsionalna agentsia za prihodite (nemzeti adóhatóság, Bulgária) (a továbbiakban együttesen: alperesek) között folyamatban lévő, a felperessel szemben a 2008. adóév tekintetében kibocsátott adóellenőrzési határozattal kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő.
3.
A felperes keresetében azt kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy az alpereseket egyetemlegesen kötelezze kártérítés és kamatai megfizetésére a felperest az uniós jog, többek között az 1998/2006 rendelet alperesek általi megsértéséből eredően ért vagyoni kár megtérítése érdekében.
4.
A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett, az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdése d) pontjának az EUMSZ 35. cikkre tekintettel vizsgálandó érvényességére vonatkozó kérdésre ( 5 ) vonatkozik.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
5.
Az EUMSZ 34. cikk így rendelkezik:
„A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.”
6.
Az EUMSZ 35. cikk ekként rendelkezik:
„A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés”.
7.
Az EUMSZ 36. cikk így rendelkezik:
„A 34. és a 35. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei”.
8.
Az [EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikknek] a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7‑i 994/98/EK rendelet ( 6 )„De minimis támogatás” című 2. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A Bizottság az e rendelet 8. cikkében meghatározott eljárással összhangban elfogadott rendelet értelmében úgy dönthet, hogy a belső piac fejlődésére és működésére való tekintettel bizonyos támogatások nem felelnek a meg a[z EUMSZ 107. cikk] (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltételnek, és ezért mentesülnek a[z EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében] előírt bejelentési eljárás alól, feltéve, hogy az ugyanazon vállalkozásnak meghatározott időn belül nyújtott támogatás nem haladja meg a meghatározott összeget.”
9.
Az 1998/2006 rendelet (1) preambulumbekezdése előírja:
„A 994/98/EK rendelet felhatalmazza a Bizottságot, hogy rendeletben állapítsa meg azt a küszöbértéket, amely alatt a támogatási intézkedéseket úgy kell tekinteni, hogy azok nem felelnek meg [az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében] foglalt kritériumoknak, és ezért nem tartoznak [az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében] előírt bejelentési eljárás alá.”
10.
Az 1998/2006 rendelet (6) preambulumbekezdése előírja:
„E rendelet nem alkalmazható a csekély összegű (de minimis) exporttámogatásokra, illetve az importtermékekkel szemben a belföldi termékeket előnyben részesítő csekély összegű (de minimis) támogatásokra. Különösen nem alkalmazható más országokban lévő értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez nyújtott támogatás finanszírozására. A kereskedelmi vásárokon való részvétel, illetve egy új vagy már meglévő terméknek egy új piacra történő bevezetéséhez szükséges tanulmányok vagy tanácsadói szolgáltatások költségeire adott támogatások általában nem jelentenek exporttámogatást.”
11.
Az 1998/2006 rendelet (8) preambulumbekezdése előírja:
„A Bizottság tapasztalatainak figyelembevételével megállapítható, hogy bármely hároméves időszak során a 200000 [euró] határt el nem érő támogatás nem befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet, és/vagy nem torzítja a versenyt, illetve nem fenyeget annak torzításával, és ezért nem tartozik [az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének] hatálya alá. […]”.
12.
Az 1998/2006 rendelet „Hatály” címet viselő 1. cikke ekként rendelkezik:
„E rendeletet valamennyi ágazat vállalkozásai részére odaítélt támogatásra alkalmazni kell, a következők kivételével:
[…]
d)
harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységek támogatása, nevezetesen az exportált mennyiségekhez közvetlenül kapcsolódó támogatás; értékesítési hálózat kialakításával és működtetésével vagy exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokkal kapcsolatos támogatás;
e)
az import áruk helyett hazai áru használatától függő támogatás;
[…]”
13.
Az 1998/2006 rendelet „Csekély összegű (de minimis) támogatás” című 2. cikke így rendelkezik:
„(1) Amennyiben a támogatással kapcsolatos rendelkezések megfelelnek ezen cikk (2)–(5) bekezdésében megállapított feltételeknek, úgy azokat úgy kell tekinteni, hogy nem teljesítik [az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése] valamennyi szempontját, és ezért nem tartoznak [az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében] foglalt bejelentési kötelezettség alá.
(2) Bármely három pénzügyi év időszakában bármely vállalkozás részére odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatás összege nem haladhatja meg a 200000 eurót. […] E felső határok a csekély összegű (de minimis) támogatás formájától és a kitűzött céltól függetlenül alkalmazandók […]”.
14.
A 69/2001 rendelet (4) preambulumbekezdése előírta, hogy „[a] Kereskedelmi Világszervezet (WTO) támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása fényében e rendelet nem mentesítheti az exporttámogatást vagy az importtal szemben a belföldi termékeket előnyben részesítő támogatást. […].”
B. Az egyezményes jog
15.
A WTO‑t létrehozó egyezményhez mellékelt, a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás (kihirdette: az 1998. évi IX. tv.) 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy „[…] tiltottak: törvény szerint vagy ténylegesen az exportteljesítménytől függő támogatások, függetlenül attól, hogy ez az egyedüli feltétel‑e, vagy több feltétel egyike”.
16.
A WTO‑t létrehozó egyezményhez mellékelt, a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás I. melléklete tartalmazza az exporttámogatások szemléltető listáját.
C. A bolgár jog
17.
A társasági adóról szóló törvény ( 7 ) (a továbbiakban: adótörvény) 2007. január 1‑jén hatályos szövege így rendelkezik:
„182. cikk […]
(2) […] Nem nyújtható de minimis támogatás formájában adókedvezmény:
[…]
7)
olyan vagyontárgyak beszerzéséhez, amelyeket harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységekhez használnak. […]
184. cikk […] Az adóalanyoknak nem kell megfizetniük a végzett gyártási tevékenységből – ideértve a bérgyártást is – származó adóköteles nyereséget terhelő társasági adó teljes összegét, amennyiben valamennyi alábbi feltétel teljesül:
1)
az adóalany kizárólag olyan településeken végez gyártási tevékenységet, ahol az adott évet megelőző év munkanélküliségi mutatója legalább 35%‑kal magasabb volt a Bulgáriában ugyanazon időszakban mért átlagos munkanélküliségi mutatónál;
2)
[…] teljesülnek:
a)
de minimis támogatás esetén az [adótörvény] 188. cikkének feltételei.
[…]
188. cikk […]
(1) […] Egy adókedvezmény a de minimis támogatások közé tartozik, ha az adóalany által az elmúlt három évben – a szóban forgó évet is beleértve – kapott de minimis támogatás a formájától és a kitűzött céltól függetlenül legfeljebb 200000 euró[val egyenértékű bolgár levának (BGN)] felel meg […].
(2) A 184. cikk szerinti adókedvezménynek megfelelő eszközöket a számvitelre vonatkozó jogi szabályozásnak megfelelően a visszatérítésre kerülő adóval érintett év kezdetétől számított négy éven belül tárgyi eszközökbe vagy immateriális javakba kell fektetni. […]”
III. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18.
A felperes Bulgáriában nyilvántartásba vett társaság, amely elsősorban csővezetékeket, üreges profilokat és kapcsolódó acélszerelvényeket gyárt. A társaság a gyártóüzemekben három, önálló és technológiai szempontból elkülönült gyártási tevékenységet végez, azaz csővezetékek, profilok gyártása, hidegen alakított, hajlított nyitott szelvények és utcai acél védőberendezések (védőlécek) gyártása, alkatrészek tűzihorganyzása, alkatrészek elektrolitos bevonása (galvanizálás) vagy hideg galvanizálása.
19.
A felperes a 2008. évi adóbevallásában jelezte, hogy az adótörvény 184. cikke alapján 140677,51 BGN (hozzávetőleg 72000 euró) összegű társasági adó megfizetése alól mentesülne.
20.
Egy 2010. március 5‑i adóellenőrzési határozat megtagadta az adó‑visszatérítést azzal az indokkal, hogy a felperes nem tett eleget az adótörvény 182. cikke (2) bekezdésének 7. pontja szerinti feltételeknek, mivel a 2012‑ig terjedő időszakban az exportra kerülő termékeket előállító gyártóüzemeibe eszközölt befektetéseket.
21.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint „[a]z adóhatóság megállapította, hogy a[z adótörvény] 182. cikk[e] (2) bekezdésének 7. pontja taxatív, tehát [a felperes] semmi esetre sem [kérhette] a társasági adó alóli részleges mentesítés[t]. Az adókedvezmény a végzett gyártási tevékenységet – ideértve a bérgyártást is – érinti, és a korlátozó feltétel az előállított termékek későbbi értékesítésével és az Európai Unión belüli versenyvédelemmel függ össze. Mivel a [felperes] 2008‑ban olyan termékeket állított elő, amelyeket Bulgáriában, az uniós tagállamokban és harmadik országokban értékesítettek, az [adótörvény] 182. cikke (2) bekezdésének 7. pontja szerinti korlátozás irányadó, és ezért a 2008. év vonatkozásában nem igényelhet […] adó alóli mentességet. Az adóhatóság 2008 tekintetében 140677,51 BGN (hozzávetőleg 72000 euró) összegű társaságiadó‑hátralékot és 21454,22 BGN (hozzávetőleg 11000 euró) összegű kamathátralékot állapított meg”.
22.
2010. május 21‑én a felperes keresetet indított a közigazgatási hatóság határozatával szemben az Administrativen sad – grad Burgas (burgaszi közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt.
23.
2011. január 12‑i határozatával az Administrativen sad – grad Burgas (burgaszi közigazgatási bíróság) megsemmisítette az adóellenőrzési határozatot, mivel úgy ítélte meg, hogy az adó‑visszatérítés elutasítása indokolatlan volt, tekintve, hogy az önálló galvanizáló tevékenységhez, amely tevékenységhez a felperes a feltételként szabott befektetést meg kívánta valósítani, nem kapcsolódott export, és a négyéves időszak, amely alatt a felperes az adó‑visszatérítésnek megfelelő összeget befektethette volna, még nem telt el.
24.
A Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a benyújtott fellebbezés alapján a 2011. december 27‑i jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte az Administrativen sad – grad Burgas (burgaszi közigazgatási bíróság) ítéletét, és elutasította a felperes adóellenőrzési határozattal szemben előterjesztett keresetét. Miután megállapította, hogy a beruházások a „tűzihorganyzó” gyártóüzembe történtek, amelynek termékei exportra kerültek, a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy ítélte meg, hogy nem teljesült az a 182. cikke (2) bekezdésének 7. pontjában szereplő követelmény, mely szerint e beszerzésre kerülő vagyontárgyak nem állhatnak kapcsolatban harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal, és így az adó‑visszatérítést olyan állami támogatásként kell értékelni, amely torzíthatja a versenyt az Unió közös piacán.
25.
A felperes keresetet terjesztett a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) elé, amelyben azt kérte, hogy a bíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezze kártérítés megfizetésére az uniós jog, többek között az 1998/2006 rendelet ez utóbbiak általi állítólagos megsértése miatt. A felperes azt állítja, hogy az adó‑visszatérítésnek megfelelő összegű kártérítésre és annak kamataira jogosult.
26.
Ilyen körülmények között a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1)
Közvetlenül hatályosak és közvetlenül alkalmazandók‑e az 1998/2006 rendelethez hasonló uniós jogi végrehajtási rendelkezések, és amennyiben igen, sérti‑e ezeket az elveket a nemzeti jogalkotó olyan rendelkezése, amely szűkíti vagy korlátozza az uniós rendelkezés hatályát?
2)
Összeegyeztethető‑e a belső piaci versennyel az adókedvezmény formájában nyújtott állami támogatás, ha a támogatást részben harmadik országokba vagy tagállamokba exportált termékek gyártásához használt vagyontárgyakra fordítják?
3)
Olyan tevékenység‑e az exportra szánt termékek állami támogatásból származó eszközökkel megszerzett vagyontárgyak használatával történő gyártása, amely az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint közvetlenül kapcsolódik az exportált mennyiségekhez? Amennyiben nem, a tagállamok rendelkezésére áll‑e a lehetőség, hogy a nemzeti jogban további korlátozásokat írjanak elő az adókedvezmény igénybevételével beszerzett vagyontárgyakkal gyártott termékek exportőreivel szemben? Amennyiben igen, milyen kapcsolatban áll ez a rendelkezés az EUMSZ 35. cikkel, amely tiltja a tagállamok között a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést, és megvalósul‑e hátrányos megkülönböztetés és az áruk szabad mozgásának megsértése?
4)
Lehetőség van‑e az 1998/2006 rendelet 1. cikke alapján arra, hogy a nemzeti jogban a befektetés megvalósítására megállapított négyéves határidő lejártát megelőzően valamely jogi személytől pusztán arra hivatkozással megtagadják az uniós jogból fakadó de minimis pénzügyi támogatási igényjogosultság elismerését, hogy az érintett személy ebben az időszakban vállalkozása más olyan, önálló és külön struktúráiba is befektetett, amelyek exporttevékenységet végeznek?”
IV. A Bíróság előtti eljárás
27.
A felperes, valamennyi alperes, a bolgár, a görög és az olasz kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.
28.
Tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett harmadik kérdés harmadik mondatában található ellentmondásra, a Bíróságnak két kezdeményezése volt.
29.
Először a következő kérdést intézte a kérdést előterjesztő bírósághoz:
„Pontosítaná‑e a kérdést előterjesztő bíróság azt a jogszabályt, amelyre a harmadik kérdés harmadik mondatában hivatkozik, amikor azt kérdezi a Bíróságtól, hogy milyen kapcsolatban áll »ez a rendelkezés« az EUMSZ 35. cikkel?
A bíróság azt kérdezi‑e, hogy az EUMSZ 35. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint amely az [adó]törvény 182. cikke (2) bekezdésének 7. pontjában szerepel, vagy a kérdése arra vonatkozik, hogy az EUMSZ 35. cikk alapján érvényes‑e az […] 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja?”
30.
2017. július 7‑i válaszában a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette:
„A kérdés arra vonatkozik, hogy a tagállamok előírhatnak‑e egy nemzeti jogszabályban kiegészítő korlátozásokat tartalmazó szabályokat olyan jogalanyokkal szemben, akik adókedvezményből származó eszközökkel megszerzett vagyontárgyak használatával gyártott termékeket exportálnak. Abban az esetben, ha az exportra kerülő termékek előállítása nem tartozik az 1998/2006 rendelet értelmében az exportált mennyiségekhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységek közé, felmerül a kérdés, hogy a nemzeti jogszabályok előírhatnak‑e olyan korlátozásokat, amelyek az [adótörvény] 182. cikke (2) bekezdésének 7. pontjában szereplőkhöz hasonló esetekre vonatkoznak.
Ugyanakkor igenlő válasz esetén, vagyis ha az exportra szánt termékek állami támogatásból származó eszközökkel megszerzett vagyontárgyak használatával történő gyártása az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az exportált mennyiségekhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységek közé tartozik, az a kérdés, hogy milyen kapcsolatban áll az [1998/2006] rendelet 1. cikke [(1) bekezdésének] d) pontjában foglalt korlátozás és a tagállamok közötti, a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedések tilalma.”
31.
Másodszor, 2017. szeptember 13‑án a Bíróság az eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése alkalmazásával felhívta a feleket és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekelteket, hogy a 2017. október 18‑án megtartott tárgyaláson válaszoljanak a következő kérdésre:
„Sérti‑e az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja […] az EUMSZ 35. cikket?”
32.
A 2017. október 18‑án tartott tárgyaláson a felperes, a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság), a bolgár kormány és a Bizottság terjesztett elő szóbeli észrevételeket.
V. Elemzés
A. Előzetes észrevételek
33.
A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett harmadik kérdés harmadik mondatával kapcsolatban, amely az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdése d) pontjának az EUMSZ 35. cikkel való összeegyeztethetőségére vonatkozik, ( 8 ) emlékeztetnem kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 35. cikk szerinti mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalma nemcsak a nemzeti intézkedésekre vonatkozik, hanem az uniós intézmények által hozott intézkedésekre is. ( 9 )
34.
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az áruk szabad mozgására és a támogatásokra vonatkozó rendelkezések közös célra, a verseny rendes körülményei között az áruk tagállamok közötti szabad mozgásának biztosítására irányulnak, ( 10 ) az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikk, valamint az 1998/2006 rendelet pedig semmilyen körülmények között nem irányulhatn arra, hogy meghiúsítsa az EUM‑Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályok érvényesülését. ( 11 )
35.
Következésképpen úgy gondolom, hogy az EUMSZ nem állít fel fontossági sorrendet a mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó ( 12 ) és az államok által nyújtott támogatásokról ( 13 ) szóló szabályok között. Ebből következik, hogy az állami szabályozásnak vagy az uniós intézmények által elfogadott szabályozásnak tiszteletben kell tartania az EUM‑Szerződésnek mind a mennyiségi korlátozások tilalmára, mind a tagállamok által nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályait. ( 14 )
36.
Nyilvánvaló, hogy az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja nem valósít meg közvetlenül kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást. Így tehát meg kell vizsgálni, hogy ez a rendelkezés az ilyen korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseket valósít‑e meg.
37.
A Bíróságnak az EUMSZ 35. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlata által megfogalmazott feltételek megfelelnek az EUMSZ 34. cikkben felállított feltételeknek. Ennek következtében minden olyan nemzeti jogi vagy az uniós intézmények által hozott szabályozást, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az EUMSZ 34. cikk ( 15 ) és az EUMSZ 35. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.
38.
A Bíróság a 2016. június 21‑iNew Valmar ítéletében (C‑15/15, EU:C:2016:464, 36., 40. és 43. pont) ugyanis kimondta, hogy azok, a nemzeti területen működő valamennyi gazdasági szereplő tekintetében alkalmazandó nemzeti intézkedések, amelyek erőteljesebben érinthetik a termékeknek az exportáló tagállam piacáról való kivitelét, mint a termékeknek az említett tagállam nemzeti piacán való forgalmazását, az EUMSZ 35. cikkben kimondott tilalom hatálya alá tartoznak.
39.
Meg kell jegyeznem, hogy a 2016. június 21‑iNew Valmar ítéletben (C‑15/15, EU:C:2016:464) a Bíróság nem hivatkozott az 1979. november 8‑iGroenveld ítéletre (15/79, EU:C:1979:253) (a továbbiakban: Groenveld ítélet), amelyben úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 35. cikk „azokra a nemzeti intézkedésekre vonatkozik, amelyek célja vagy hatása, hogy kifejezetten a kiviteli forgalmat korlátozzák, és ennek következtében a tagállam belső kereskedelme és exportkereskedelme között eltérő bánásmódot hoznak létre oly módon, hogy a hazai terméknek vagy az érintett állam belső piacának különleges előnyt biztosítanak a többi tagállam kereskedelmének vagy termelésének rovására”. ( 16 )
40.
Véleményem szerint ( 17 ) a 2016. június 21‑iNew Valmar ítéletben (C‑15/15, EU:C:2016:464) a Bíróság figyelmen kívül hagyta a Groenveld ítéletben többek között a tagállam belső kereskedelme és exportkereskedelme között eltérő vagy hátrányosan megkülönböztető bánásmód fennállása alapján megállapított korlátozóbb vagy szigorúbb feltételeket, és azok helyett „kevésbé szigorú”, ( 18 ) a tagállamok közötti kereskedelem korlátozásának vagy akadályozásnak fennállásán ( 19 ) alapuló feltételeket alkalmazott.
41.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság szerint az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságok valamelyikének minden, akár csekély jelentőségű korlátozása is tilos ugyanezen Szerződés értelmében. ( 20 ) Ebből következik, hogy az 1998/2006 rendelet értelmében az állami támogatásokra alkalmazandó szabályokkal ellentétben ( 21 ) nincs olyan küszöbérték, amely alatt egy állami szabályozást vagy az uniós intézmények által hozott intézkedést úgy kell tekinteni, hogy az nem felel meg az EUMSZ 34. és EUMSZ 35. cikkben meghatározott kritériumoknak. Ezzel szemben egy állami szabályozást vagy az uniós intézmények által hozott intézkedést nem lehet a tagállamok közötti kereskedelem korlátozásának tekinteni, ha az említett szabályozás által okozott korlátozó hatások túl esetlegesek vagy túl közvetettek. ( 22 )
B. Az EUMSZ 35. cikk területi hatálya
42.
Meg kell említeni, hogy az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja a harmadik országokba vagy a tagállamokba irányuló exportra vonatkozik. Márpedig az EUMSZ 35. cikk, amely megtilt a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést, kizárólag az áruk tagállamok közötti szabad mozgására alkalmazható. ( 23 ) Ennek következtében főszabály szerint a harmadik országokkal folytatott kereskedelem nem tartozik az EUMSZ 35. cikk területi hatálya alá. Következésképp a jelen indítványban az e rendelet 1. cikke (1) bekezdése d) pontjának belső vonatkozásaira vonatkozó elemzésemet a tagállamok közötti kereskedelemre korlátozom.
C. Az EUMSZ 35. cikk értelmében vett korlátozás fennállásáról az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjában
43.
Az 1998/2006 rendelet (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke értelmében bármely hároméves időszak során a 200000 euró határt el nem érő támogatások úgy tekintendők, mint amelyek nem befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, és nem torzítják a versenyt, illetve nem fenyegetnek annak torzításával, vagyis az ilyen intézkedések nem tartoznak az „állami támogatás” fogalma alá. ( 24 ) E támogatások tehát mentesülnek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól. ( 25 )
44.
A 2002. március 7‑iOlaszország kontra Bizottság ítéletében (C‑310/99, EU:C:2002:143, 94. pont) a Bíróság kimondta, hogy „a de minimis szabály az igazgatási terhek csökkentésének igényeit elégíti ki, mind a tagállamok, mind a Bizottság szervezeti egységei tekintetében, mivel a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy erőforrásait az Unió szintjén valóban fontos ügyekre összpontosítsa”. ( 26 )
45.
Ugyanakkor, az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően az exportált mennyiségekhez közvetlenül kapcsolódó támogatások, az értékesítési hálózat kialakítását és működtetését elősegítő támogatások, valamint az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokkal kapcsolatos támogatások nem tartoznak az 1998/2006 rendelet hatálya alá, és így nem részesülhetnek a de minimis mentességből. ( 27 )
46.
Ebből következik, hogy ezeket a támogatásokat, még ha alatta is maradnak a 1998/2006 rendelet 2. cikkében foglalt küszöbértéknek, nem kell úgy tekinteni, hogy nem teljesítik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt valamennyi kritériumot; következésképpen e támogatások nem részesülhetnek az e rendeletben szabályozott de minimis mentességből, és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében szabályozott eljárásnak megfelelően be kell jelenteni azokat a Bizottsághoz.
47.
A fentieknek megfelelően úgy vélem, hogy az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja erőteljesebben érinti a termékeknek az exportáló tagállam piacáról való kivitelét, mint a termékek említett tagállam nemzeti piacán való forgalmazását. ( 28 ) Bár az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja csak néhány, a kivitelhez kapcsolódó támogatásra vonatkozik, úgy vélem, hogy e rendelkezés hatásai nem tekinthetőek esetlegesnek vagy közvetettnek, mivel kizárja a de minimis mentesség alkalmazásából a szóban forgó támogatást. Ez a rendelkezés tehát hátrányos megkülönböztetést hoz létre a gazdasági tevékenységek között attól függően, hogy exportra irányulnak‑e, vagy sem. ( 29 )
D. Az igazolás meglétéről
48.
Az EUMSZ 34. és EUMSZ 35. cikk mindazonáltal nem akadályozza az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló okok valamelyikével vagy feltétlenül érvényesítendő követelményekkel igazolt diszkriminációt vagy korlátozásokat. ( 30 )
49.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon tagállami rendelkezések vagy az uniós intézmények által hozott intézkedések, amelyek korlátozzák a garantált alapvető szabadságok gyakorlását, kizárólag azzal a feltétellel fogadhatók el, hogy közérdekű célt szolgálnak, ( 31 ) alkalmasak e célok megvalósításának biztosítására, és nem haladják meg az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket. ( 32 )
50.
Úgy vélem, hogy az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja de iure hátrányosan megkülönböztető, mivel kifejezetten bizonyos exportokra vonatkozik. Következésképpen ezt a megkülönböztető bánásmódot az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló okok valamelyikével, ( 33 ) vagyis a közerkölccsel, a közrenddel, a közbiztonsággal, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelmével, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelmével vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmével kell indokolni.
51.
A Bizottság szerint „[a]z exporttámogatások kizárása az [1998/2006] rendelet hatálya alól egyfelől az Unió által a WTO felé vállalt kötelezettségek következménye, másfelől abból ered, hogy a piacra kereskedelmi célra történő belépést megkönnyítő exporttámogatások nyilvánvalóan befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet. ( 34 ) Ebből következik, hogy nem alkalmazható a rendelet logikája (mely szerint megállapítható, hogy nem teljesültek egy állami támogatás fennállásának feltételei)”. ( 35 )
52.
Úgy vélem, hogy a jelen ügy szempontjából nem releváns az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjában szereplő, a Bizottság által hivatkozott első célkitűzésnek, vagyis a harmadik országokba irányuló export támogatásának a de miminis mentesség köréből az Unió által a WTO felé vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében történő kizárása, mivel az EUMSZ 35. cikk területi hatálya nem alkalmazható ezen exportokra. ( 36 ) Ennek következtében a harmadik országokba irányuló export támogatásának az e rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt kizárása az EUMSZ 35. cikk alapján nem kifogásolható.
53.
Az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjában szereplő, a Bizottság által hivatkozott második célkitűzéssel kapcsolatban ( 37 ) úgy vélem, hogy még ha esetlegesen jogszerű célt jelent is, akkor sincs olyan, az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló ok, amely erre vonatkozna. Következésképpen ez a cél nem indokolja az EUMSZ 35. cikk által tiltott hátrányos megkülönböztetést. Egyébiránt nem látok olyan okot, amely a szóban forgó eltérő bánásmódot indokolhatná.
54.
A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy nem indokolja az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló okok egyike sem az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontját, amely erőteljesebben érinti a termékek exportáló tagállam piacáról való kivitelét, mint a termékek említett tagállam nemzeti piacán való forgalmazását.
55.
Ennek következtében a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett harmadik kérdés harmadik mondatára azt a választ kell adni, hogy az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja érvénytelen, mivel a de minimis rendelkezésen belül eltérő bánásmódot hoz létre a tisztán belföldi jellegű gazdasági tevékenységek és a tagállamokba irányuló exporttevékenységek között.
VI. Végkövetkeztetés
56.
A fentiekben kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) által előterjesztett harmadik kérdés harmadik mondatára a következő választ adja:
„A Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15‑i 1998/2006/EK bizottsági rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja érvénytelen, mivel a de minimis rendelkezésen belül eltérő bánásmódot hoz létre a tisztán belföldi jellegű gazdasági tevékenységek és a tagállamokba irányuló exporttevékenységek között.”
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) Jelenleg az EUMSZ 107. cikk.
( 3 ) Jelenleg az EUMSZ 108. cikk.
( 4 ) HL 2006. L 379., 5. o., helyesbítés: HL 2012. L 252., 58. o. Az 1998/2006 rendeletet a 6. cikke értelmében 2007. január 1‑jétől 2013. december 31‑ig kellett alkalmazni. Ez a rendelet váltotta fel az EK‑Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12‑i 69/2001/EK bizottsági rendeletet (HL 2001. L 10., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 138. o.). Az EUMSZ szabályainak a de minimis támogatásokra történő jelenlegi alkalmazására lásd az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18‑i 1407/2013/EU bizottsági rendeletet (HL 2013. L 352., 1. o.). Az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja majdnem megegyezik az 1407/2013 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjával.
( 5 ) Lásd a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett harmadik kérdés harmadik mondatát és a jelen indítvány 26. pontját.
( 6 ) HL 1998. L 142., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 312. o. A 994/98 rendelet jogalapja az EK 94. cikk (jelenleg az EUMSZ 109. cikk). A Bíróság megállapította, hogy „[a]z EUMSZ 109. cikk értelmében az Európai Unió Tanácsa megfelelő rendeleteket alkothat az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk alkalmazására, és meghatározhatja különösen az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit, valamint az ez utóbbi rendelkezés szerinti eljárás alól mentesülő támogatások fajtáit” (2016. július 21‑iDilly’s Wellnesshotel ítélet [C‑493/14, EU:C:2016:577, 33. pont]). A 994/98 rendeletet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1588 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 1. o.) hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett. A 2015/1588 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése majdnem megegyezik a 994/98 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével.
( 7 ) DV 105. szám, 2006. december 22., módosítva.
( 8 ) Ezt, a jelen indítvány tárgyát képező kérdést tette fel a Bíróság a 2017. október 18‑i tárgyaláson a résztvevőknek. Eltérő indokokkal, de mindannyian azt válaszolták, hogy az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja összeegyeztethető az EUMSZ 35. cikkel.
( 9 ) 2015. június 11‑iPfeifer & Langen ítélet (C‑51/14, EU:C:2015:380, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2017. június 22‑iE.ON Biofor Sverige ítélet (C‑549/15, EU:C:2017:490, 45. pont).
( 10 ) 1986. június 5‑iBizottság kontra Olaszország ítélet (103/84, EU:C:1986:229, 19. pont).
( 11 ) Lásd analógia útján: 1986. június 5‑iBizottság kontra Olaszország ítélet (103/84, EU:C:1986:229, 19. pont); 1990. március 20‑iDu Pont de Nemours Italiana ítélet (C‑21/88, EU:C:1990:121, 19–22. pont); 2002. április 23‑iNygård ítélet (C‑234/99, EU:C:2002:244, 57. pont).
( 12 ) Lásd többek között az EUMSZ 34–36. cikket.
( 13 ) Lásd többek között az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikket.
( 14 ) Lásd analógia útján: 1993. június 15‑iMatra kontra Bizottság ítélet (C‑225/91, EU:C:1993:239, 41. és 42. pont), amelyben a Bíróság kimondta, hogy „bár [az EUMSZ 107. cikkben és EUMSZ 108. cikkben] előírt eljárás a Bizottságnak és – bizonyos feltételek esetében – a Tanácsnak is széles mérlegelési jogkört biztosít egy állami támogatási rendszer közös piaccal való összeegyeztethetőségének megítélésében, a Szerződés általános rendszeréből következik, hogy ez az eljárás soha sem vezethet a Szerződés meghatározott rendelkezéseivel ellentétes eredményre […]. A Bíróság szerint továbbá a támogatás olyan elemei, amelyek ellentétesek a Szerződésnek [az EUMSZ 107. cikken és az EUMSZ 108. cikken] kívüli egyedi rendelkezéseivel, elválaszthatatlanul kapcsolódhatnak a támogatás tárgyához, és ilyen módon külön nem vizsgálhatók […]. A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsa az [az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk], valamint az EK‑Szerződés többi rendelkezése közötti összhangot, különösen fennáll azon esetben, amikor a többi rendelkezés […] a torzításmentes verseny közös piacon való biztosítására irányul”. Kiemelés tőlem.
( 15 ) Lásd: 2016. szeptember 21‑iÉtablissements Fr. Colruyt ítélet (C‑221/15, EU:C:2016:704, 33. pont), amely az EUMSZ 34. cikkre vonatkozik.
( 16 ) 1979. november 8‑iGroenveld ítélet (15/79, EU:C:1979:253, 7. pont).
( 17 ) Megemlítem ugyanakkor, hogy a Bizottság írásbeli észrevételeiben úgy véli, hogy az EUMSZ 35. cikket „csak a bizonyos árucikkekkel szemben alkalmazott hátrányosan megkülönböztető intézkedésekre lehet alkalmazni”, és hozzáteszi, hogy ezt az elvet a Groenveld ítélet állította fel.
( 18 ) Lásd: Mengozzi főtanácsnok Kakavetsos‑Fragkopoulos ügyre vonatkozó indítványa (C‑161/09, EU:C:2010:531, 49. pont).
( 19 ) 2011. március 3‑iKakavetsos‑Fragkopoulos ítéletében (C‑161/09, EU:C:2011:110, 27. pont) a Bíróság kimondta, hogy minden intézkedést, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a 2011. március 3‑iKakavetsos‑Fragkopoulos ítélet (C‑161/09, EU:C:2011:110, 27. pont) alapjául szolgáló ügyben tárgyalt termék az EUMSZ 40. cikk szerinti közös piacszervezés tárgyát képező mazsola volt. Mengozzi főtanácsnok az ezen ügyre vonatkozó indítványában (C‑161/09, EU:C:2010:531, 49. pont) rámutatott, hogy „mikor az ügy közös piacszervezésre vonatkozik, a Bíróság kevésbé szigorú feltételeket fogad el a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés fennállásának megállapítására. Ebben az esetben az intézkedés megkülönböztető jellege nem feltétel.” Úgy gondolom, hogy a 2016. június 21‑iNew Valmar ítéletet (C‑15/15, EU:C:2016:464) követően az EUMSZ 35. cikk alkalmazása szempontjából nincs megkülönböztetés az EUMSZ 40. cikk szerinti közös piacszervezés tárgyát képező termékek és a többi termék között.
( 20 ) 2016. június 21‑iNew Valmar ítélet (C‑15/15, EU:C:2016:464, 37. pont).
( 21 ) Lásd az 1998/2006 rendelet (1) preambulumbekezdését.
( 22 ) 2016. június 21‑iNew Valmar ítélet (C‑15/15, EU:C:2016:464, 45. pont).
( 23 ) Lásd analógia útján: 1976. június 15‑iEMI Records ítélet (51/75, EU:C:1976:85, 10. és 11. pont); 1982. február 9‑iPolydor és RSO Records ítélet (270/80, EU:C:1982:43, 18. pont).
( 24 ) 2017. június 27‑iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet (C‑74/16, EU:C:2017:496, 82. pont); 2013. május 8‑iLibert és társai ítélet (C‑197/11 és C‑203/11, EU:C:2013:288, 81. pont). A versenyszabályok vonatkozásában a 2006. november 23‑iAsnef‑Equifax és Administración del Estado ítéletben (C‑238/05, EU:C:2006:734, 50. pont) a Bíróság kimondta, hogy „a megállapodás ugyanakkor nem tartozik az [EUMSZ 10. cikk] szerinti tilalom hatálya alá, amennyiben csak jelentéktelen hatással van a piacra”.
( 25 ) A Bíróság megállapította, hogy az új támogatás bevezetésére vagy módosítására irányuló valamennyi intézkedés előzetes bejelentésére irányuló, a tagállamokat terhelő kötelezettség az állami támogatások területén bevezetett ellenőrzési rendszer egyik alapvető eleme. Lásd: 2016. július 21‑iDilly’s Wellnesshotel ítélet (C‑493/14, EU:C:2016:577, 36. pont). Következésképpen az 1998/2006 rendeletet és az abban előírt feltételeket – mint az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség által jelentett főszabály korlátozását – szigorúan kell értelmezni. Lásd analógia útján: 2016. július 21‑iDilly’s Wellnesshotel ítélet (C‑493/14, EU:C:2016:577, 37. pont). Emellett ahhoz, hogy részesülhessen a szóban forgó mentességből, egy adott támogatási programnak teljesítenie kell az e rendeletben foglalt valamennyi feltételt. Lásd analógia útján: 2016. július 21‑iDilly’s Wellnesshotel ítélet (C‑493/14, EU:C:2016:577, 45–52. pont).
( 26 ) Lásd még: az Európai Unió Törvényszéke 2011. szeptember 20‑iRegione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság ítélete (T‑394/08, T‑408/08, T‑453/08 és T‑454/08, EU:T:2011:493, 304. pont).
( 27 ) Megemlítem, hogy a mentesség megtagadása nem vonatkozik valamennyi exporttevékenységre. A Bizottság ugyanis az írásbeli észrevételeiben rámutat, hogy „a de minimis rendelet 1. cikke [(1) bekezdésének d) pontjában meghatározott] exportált mennyiségekhez közvetlenül kapcsolódó támogatásokról van szó, ha az intézkedéseket olyan programok keretében engedélyezi az állam, amelyek célja, hogy támogassa a vállalkozásokat a külföldi piacoknak az árucikkeik számára történő meghódításában. A támogatást az exportált mennyiségek határozzák meg, és a vállalkozás ez alapján tartja fenn az exportstratégiáját. Ennélfogva a támogatás az exportra szánt termelés fokozatos növekedéséhez vezet, és a kormányzatot kifejezetten ez a cél vezeti”. Hozzáteszi, hogy „az exportra kerülő termékek előállítása, amelyhez egy állami támogatás révén megszerzett eszközöket vesznek igénybe, nem minősül a de minimis rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett exportált mennyiségekhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységnek”. E tekintetben a görög kormány előadja, hogy „pusztán az a tény, hogy egy támogatásból egy exporttal foglalkozó vállalkozás részesül, nem elegendő ahhoz, hogy ez a támogatás az exporthoz nyújtott támogatásnak minősüljön”. Megjegyzem, hogy ez a néhány megkülönböztetés az egyszerűsítés célkitűzésével együtt nem befolyásolja a de minimis szabályt.
( 28 ) Lásd a jelen indítvány 50. pontját.
( 29 ) Nem egyértelmű számomra, milyen okból illeti meg az 1998/2006 rendelet 2. cikkében szabályozott de minimis mentesség a nemzeti értékesítési hálózat megteremtését és működését, és miért nem illeti meg az ugyanilyen típusú kiviteli rendszert.
( 30 ) Lásd ebben az értelemben 2017. június 22‑o E.ON Biofor Sverige ítélet (C‑549/15, EU:C:2017:490, 46. pont).
( 31 ) Amelyekre az EUMSZ 36. cikk vagy a feltétlenül érvényesítendő követelmények vonatkoznak.
( 32 ) 2016. június 21‑iNew Valmar ítélet (C‑15/15, EU:C:2016:464, 48. pont).
( 33 ) Ugyanis kizárólag a különbségtétel nélkül alkalmazandó korlátozások indokolhatóak az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdeken alapuló okok egyikével vagy a feltétlenül érvényesítendő követelményekkel. Lásd a contrario: 2012. április 26‑ivan Putten ítélet (C‑578/10–C‑580/10, EU:C:2012:246, 44. pont), amelyben a Bíróság rámutatott, hogy az eltérő bánásmódot nyomós közérdekű indok igazolhatja.
( 34 ) Lásd a jelen indítvány 27. lábjegyzetét.
( 35 ) Megjegyzem, hogy egy tisztán nemzeti értékesítési hálózat létrehozásához nyújtott támogatás is befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet, többek között azáltal, hogy megnehezíti a külföldi vállalkozások belépését erre a nemzeti piacra. Ráadásul hogyan képzelhető el, hogy az 1998/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti kivételek között nem szereplő exporttevékenységek nem befolyásolják az államok közötti kereskedelmet? Végül, ne felejtsük el, hogy a de minimis szabály ténylegesen csak akkor engedélyezi az intézkedéseket, ha azok meghaladják az általa meghatározott küszöbértékeket, és megfelelnek mindazoknak a feltételeknek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy állami támogatásoknak minősüljenek, ideértve az államok közötti kereskedelem befolyásolására vonatkozó feltételt is.
( 36 ) Lásd a jelen indítvány 42. pontját.
( 37 ) Lásd a jelen indítvány 51. pontját.